Magyar Szó, 1950. december (7. évfolyam, 285-310. szám)

1950-12-02 / 285. szám

r 1960. XII. XI A jugoszláv delegáció támogat min­den ollan­­ntaietőt, amely sokal­­­tárni akarta a koreai összeű­zést (Folytatás az első oldalról) ségeskedések kitörését követő első napokban. Emlékezzünk csak erre a maga­tartásra. Amurt kitört az ellensé­geskedés, mindkét fél kölcsönösen azzal vádolta egymást, hogy a má­sik kezdte meg az ellenségeskedé­seket, de csak Délkorea kormánya fordult az UNO-hoz. Ugyanazon a napon a Biztonsági Tanács elren­delte, hogy szüntessék meg a tüzet és vonják vissza a csapatokat a 38. szélességi fok mögé. És mi történt ekkor: Ki fogadta el és ki hajtotta végre ezt az utasítást? Vájjon az északkoreai hadsereg, amely 12 il­letve 15 órával az ellenségeske­dések kezdete után az ellenfél területén volt, elfogadta-e a „tüzet szüntess“ utasítást és vájjon visszavonult­ a 38. szé­lességi fok mögé? Nem, nem ter­te meg. Az UNO főtitkárához in­tézett táviratában az északkoreai kormány megtámadta ezt a dön­tést, mint törvénytelent. És milyen volt a szovjet kormány és a Kí­nai Népköztársaság kormányának álláspontja az ezerjegz­ő­­­dések be­szüntetésére és a 33. t­ér­­ségi fok mögé való visszavonulásra vonatko­zó utasítással szemben? Vaj­­on ezek a kormányok támogatták-e bármilyen mértékben is ezt az uta­sítást? Nem. Ezek a kormányok semmibe sem vették ezt az utasí­tást és két hónapon át dicshimnu­szokat zengtek az északkoreai had­sereg sikereiről Dél-Korea terüle­­tén,sőt továbbmenve, amikor jú­nius 27-én, a Biztonsági Tanács má­sodik ülésén határozati javaslatot terjesztettem be, amelyben követel­tem, hogy intézzenek újabb felhí­vást a szembenálló felekhez, hogy szüntessék be a tüzet, és vonulja­nak vissza a 38. szélességi fok mö­gé, s amikor ismételten azt java­soltam, hogy hívják meg Lake Suc­­cessbe az északkoreai kormány képviselőit, hogy megtaláljuk a probléma békés megoldását, engem és kormányomat támadni és rágal­mazni kezdtek a keleteurópai or­szágok sajtójában a­miatt, hogy ilyen javaslatot terjesztettünk a Ta­nács elé. Íme, ezek a tények, ame­lyek lehetővé teszik számunkra, hogy felismerjük azokat, akik fe­lelősek a koreai háborúért. Ez a fe­lelősség igen nagy, mert Korea — szükségtelen itt külön indokolnunk — se nem Palesztina, se nem Indo­nézia, se nem Kasmír. Korea a leg­nagyobb mértékben érzékeny terü­let, és azoknak, akik hozzányúltak meg kell érteniük, ezt és előre kel­lett látniuk cselekedeteik, tanácsaik és állásfoglalásuik következményeit. Részünkről szintén szem előtt kell tartani ezt az elemet.« Becler ezután idézte Edvard Kar­dely jugoszláv külügyminiszter ez év szeptember 6-i nyilatkozatát, a­­melyben azt mondta, hogy Jugo­szlávia népei­­kénytelenek össze­hasonlítani a Korea-körüli esemé­nyeket azzal a ténnyel, hogy a tá­jékozta­tóirodás kormányok, élükön a szovjet kormánnyal, már harma­dik éve szakadatlan és féktelenül agressziós akciót folytatnak a szo­cialista Jugoszlávia ellen, csak azért, mert Jugoszlávia dolgozó né­pe védelmezi azt a jogát, hogy sa­ját földjén maga döntsön. A szocia­lista Jugoszlávia elleni agresszív po­litika a legmeggyőzőbben mutatja szervezői politikájának igazi lénye­gét a világ több részében is. Két­ségtelen az, hogy aki agresszív, egyeduralmi és szocialistaellenes politikát folytat a szocialista Ju­goszláviával szemben, az a világ­­ más részein sem folytathat már ú­j fajta, azaz békeszerető, demokra­­­­tikus és szocialista politikát, az iga­­ ?­i egyenjogúság és a népek testvé­­­­riségének politikáját. A tájékozta-­­ tóirodás vezetőségek politikája­­ már régen nem felel meg az embe­ri haladás érdekeinek, és ezért kárt okoz mindazoknak a haladó és fel­szabadító mozgalmaknak, amelyek­r­e polit­ikai eszközévé válnak. Az ed­digi lárma arról, hogy ők hűsége­sek a békéhez és arról, hogy má­sok az agresszívak, nem leplezheti a koreai háborúért és általában a világbéke veszélyeztetéséért való felelősségüket. Ma, amikor arról van szó, hogy a Kínai Népköztársaság ténylege­sen beavatkozik Észak-Korea olda­lán a koreai háborúba, ki kell emel­ni azt, hogy a Kínai Népköztársa­ság kormánya részt vett és tevéke­nyen részt vesz az agresszív szovjet hadjáratban hazám ellen. Ki kell emelni azt, hogy ez a kormány sem­miben sem tér el az anti­demokra­­tikus szovjet politikától a világ­­ más részén sem, különösen pedig­­ Koreában. A Kínai Népköztársaság kormá­nya erkölcsi és diplomáciai téren tá­mogatást nyújtott a Dél-Koreát megtámadó északkoreai hadsereg­nek, majd végül tömeges anyagi és katonai segítséget nyújtott az északkoreai támadónak A jugoszláv kormány csak hely­telenítheti és elítélheti ezt a poli­tikát. A jugoszláv kormányt kül­politikájában állandóan az új há­ború veszélye elleni harc, minden agresszió elleni ha­rc vezérli. Hogy ez a harc sikeres lehessen, azon az elven kell alapulnia, hogy minden agresszió szigorúan tilos, s­ hogy mindazok, akik agresszióhoz felya­­rpadnak, ellenállásba fognak ütköz­ni A jugoszláv kormánynak ez az álsr­.en'.ja nemcsak abból a tény­ből ered, hogy Jugoszlávia népei határozottan ragaszkodnak a béké­hez, hanem kormányunknak abból a mély meggyőződéséből is, hogy a jelenlegi pillanatban nincs sem i­­lyen ok, sem világnézeti, sem po­litikai vagy gazdasági, illetve tár­sadalmi, am­ely megengedné, hogy különbséget tegyünk egyik vagy másik agrees­z... között. Elsősorban úgy­ kell cselekedni, hogy az em­beriség megszabaduljon az agresz­­sziótól és háborútól való minden félelemtől, hogy szabadon menetel­hessen a haladás széles útján. Én­, felfogva ma minden agressziót nemcsak a béke és az emberiség elleni bűncselekménynek, hanem az emberi haladás elleni bűncselek­ménynek kell tekinteni. Ennek az álláspontnak alapján delegációnk ma megkezdte a hat­hatalmi határozati javaslat tárgya­lását. Tagadhatatlan az, hogy a kínai­­koreai határ mentén végbemenő ese­mények nagymértékben veszélyez­tetik a békét és az összeütközés to­vábbterjedéséhez vezethetnek. A jugoszláv delegációnak már volt alkalma kifejteni álláspontját a ko­reai összeütközést illetőleg. Véle­ményünk szerint azokért az esemé­nyekért­, amelyek vérbeborították Koreát, elsősorban az északkoreai kormány végzetes politikája fele­lős, valamint azoknak a politikája, akik azt sugalmazták. Vélemé­nyünk szerint minden olyan kísér­let, amely kívülről — bármelyik oldalról — meg akarja menteni ezt a politikát a kudarctól, nemcsak a koreai összeütközés továbbterje­désének veszélyét, hanem egy új világháború veszélyét fokozza. A jugoszláv kormány álláspontja tehát teljesen világos. Mi egyálta­lán nem rokonszenvezünk a délko­reai rendszerrel, és mélyen sajnál­juk, hogy a koreai események ilyen irányba fejlődtek. Távol állunk azonban attól, hogy az északkoreai kormány politikáját igazoljuk. Sem­miféle támogatást nem nyújtha­tunk ennek a kormánynak, mert az ő politikája vezetett a jelenlegi helyzethez. Magát a koreai népet illeti a jog, hogy ítélkezzen azok, felett a ve­zető politikai erők felett, akik a koreai nép jelenlegi helyzetéért fe­lelősek. Ez az egyetlen út, amelyet Koreában követni kell, az egyetlen út, amely nem viseli megában az összeütközés továbbterjedésének ve­szélyét. Ennél az oknál fogva a jugoszláv delegáció támogatni fog minden olyan intézkedést, amely lokalizál­ni akarja a koreai összetűzést, minden olyan intézkedést, melynek az a célja, hogy megakadályozza a távo keleti háborút, mert ez a há­ború nemcsak Ázsia népei számá­ra volna katasztrófa, hanem új vi­lágháborúhoz is vezethetne. A jugoszláv delegáció ebben az értelemben, — habár nem egyezik a hathatalmi határozat minden ré­szével, — támogatni fogja e hatá­rozat legfőbb elgondolását, ami ab­ból áll, hogy meg akarja akadá­lyozni a koreai összeütközés tovább terjedését. Ennél fogva delegá­ciómnak a koreai kérdésben elfog­lalt általános állásfoglalásával össz­hangban — tartózkodom a határo­zati javaslat részleteit illetőleg, vi­­szont megszavazom a határozat operatív részét­, tehát a határoza­tot, mint egészet ».« Beográdból jelentik: »Abban a helyzetben találtam magam, hogy bebizonyíthatom, életben vagyok« — jelentette tegnap délelőtt a ha­zai és a külföldi újságírók előtt Szreten Zsujovics, akiről a tájé­­koztatóirodás propagranda a Bor­bai szerkesztőségéhez intézett le­vele után azt állította, hogy meg­ölték. Az a véleményem, hogy nem kell sokat bizonygatni, hogy életben va­gyok — fűzte hozzá mosolyogva Zsujovics. A sajtóértekezletet a szö­vetségi tájékoztatási igazgatóság­ban tartották meg, s ezen számos hazai és külföldi újságíró részt vett. A többi között résztvettek az Asso­ciated Press, a­ United Press, a TASS, az AFP, a Reuter, az ANSzA, az ATI hírügynökségek, valamint a Newyork Times, New­­york Herald Tribune, Sunday Ti­mes, Nazional Zeitung, Svenska Dagbladet, Neues Züricher Zei­tung, Daily Telegraph és más la­pok tudósítói. A­­Tanja " képviselőjének kérdé­sére, hogy véleménye szerint mi volt a célzata azoknak a híreknek, amelyeket a keleteurópai rádióál­lomások és lapok terjesztettek és Nyugaton is átvettek, s amelyek azt állítják, hogy őt megölték, Zsu­kovics így válaszolt: »Az a véleményem, hogy az ilyen hírek terjesztése részükről, egyezik azzal a hajszával, amelyet egész idő alatt vezetőségünk és or­szágunk ellen folytatnak. Nem két­séges, hogy védelmükbe véve en­gem, az ő politikájuk hordozója­ként akartak szembeállítani ha­zánk politikájával. Most, amikor már sikerült belátnom hibámat, ne­kik kellemetlen, különösen saját politikájuk miatt, visszavonulniuk, úgyhogy folytatták ostobaságaikat és egyszerűen azt állítják, hogy töb­bé nem vagyok életben, ők nem képesek kijelenteni azt, hogy én többé nem vagyok ellenzékben ál­lami vezetőségünkkel szemben és nem képesek ezt megmagyarázni. Ami a mi népünk, illetve a mi em­bereink tájékoztatását illeti, a mi embereinknek bizalmuk van Párt­juk és államvezetőségükben és ezt a kérdést egyáltalán fel sem vetik«. A »Politika« képviselője arra em­lékeztetett, hogy a­­ tájékoztatóiro­­dás sajtó mielőtt még azt kezdte volna állítani, hogy Zsujevics ha­lott, azt írta, hogy a börtönben megkínozták. »Az a véleményem, — válaszolt Zsukovics, hogy legjobb lenne, ha az újságíró urak engedélyt kérné­nek a belügyminisztériumtól a börtönök meglátogatására és hogy a helyszínen meggyőződnének ar­ról, milyenek ezek a börtönök, hogy olyanok, amilyeneknek a bör­tönöknek valóban lenniök kell. A bánásmód igen jó. Valóban arra törekednek, hogy a vádlottnak min­den lehetőséget megadjanak, hogy zavartalanul gondolkozhasson és beláthassa, hogy ez a bánásmód ar­ra irányul, hogy ő valóban meg­javuljon. Ez nem olyan bánásmód, amellyel azt akarja elérni, hogy a bűnöst bántalmazzák. Én már ré­gebben is gyengélkedtem a tüdőm­mel. Amikor a börtönön kívül vol­tam, gyakran betegeskedtem. A börtönben mindössze egy ízben be­tegedtem meg. Orvost kértem és az orvos azonnal jött­. Zsurovics a továbbiakban ismé­telten hangsúlyozta, hogy sem a bebörtönzöttek élelmezése, sem más tekintetben börtöneinknek nem le­het semmit felróni, aztán pedig tré­fásan hozzáfűzte: »Ez azonban e­­gyáltalán nem jelenti azt mintha azt állítanám, hogy börtönbe kell menni«. A United Press amerikai hírügy­nökség tudósítója megkérdezte Zsu­kovicsot a véleményel­térésről ha­zánk vezetősége és a szovjet kép­viselők között a Jugoszláv Hadse­reggel kapcsolatban, valamint ez-­­zel kapcsolatban kik­érte az ő ál­láspontját. A kérdésre­­ Zsukovics így felelt: »Azon a véleményen voltam, hogy a hadsereget illetőleg szerve­zés, vezetés és a politikai tekintet­ben bizonyos egységnek kellene fennállnia, habár úgy gondoltam, hogy a hadsereg kérdése olyan kér­dés, amely a külpolitikai problé­mákba hatol. Sajnos, nekünk még hadsereget kell tartanunk éppen a külpolitikai helyzet miatt. Ebben a kérdésben azonban nézeteltérést láttam az én álláspontom és kor­mányunk hivatalos álláspontja kö­zött Úgy gondoltam, hogy teljes egyetértésre van szükség a Szovjet Szövetség külpolitikájával. Termé­szetesen nem volt igazam. Az ese­mények bebizonyították, hogy ha államvezetőségünk azt az álláspon­tot képviselte volna, amit én, va­lóban nem irigylésre méltó hely­zetben találtuk volna magunkat,, voltaképpen olyan helyzetben, ami­lyenben a Tájékoztató Iroda or­szágai vannak. Az egyik svájci lap tudósítója megkérdezte Zsukovicsot, hogy vajon tagja-e ismét a Pártnak, és ha igen, mióta. Zsukovics: »Sajnos, nem vagyok. Nem tudom, hogy önök ismerik-e ezeket a dolgokat, de nem olyan egyszerű párttagnak lenni, s ne­kem ki kell érdemelnem a bizal­mat. Remélem, hogy kiérdemlem«. A United Press: »Vájjon visel-e ön most ’ valamilyen tisztséget és várjon dolgozik-e már valahol« Zsurovics: »Egyszerű ember va­gyok. Jelenleg semilyen tisztségem sincs, de hiszem, hogy Jugoszlá­viában lesz hely számomra, hogy dolgozzak«. Associated Press: »Önt együtt tartóztatták le Hebrenggal. A vizs­gálat folyamán, vagy amíg ön bör­tönben volt, várjon látta-e Heb­­rangot?« Zsurovics: „Sem a vizsgálat alatt, sem a börtönben nem láttam, mert az én esetem egészen eltért Heb­­rangétól. Érdekes, hogy a tájékooz­­tatóirodás hajsza rendszerint össze­függésbe hozott engem Hebrang­­gal, habár előttük ismeretes, hogy Hebrang usztasa ügynök volt. Meg­mutatkozott, hogy nekik éppen ilyen emberre van szükségük, és továbbra is ilyen kell nekik. Én nem szeretném, ha az én nevemet összekapcsolnák az övével“. Arra a kérdésre, hogy mikor jött arra a következtetésre, hogy a tá­­jékoztatóirodás irányvonal helytet­len és mi volt az, ami erre ráveg­zette, Zsurovics így felel: „Amíg tájékozatlan voltam az eseményekről, csökönyösen ragasz­kodtam ahhoz, hogy nem hibázok, mert a dolgot tisztán elvszerűen fek­tettem le. Midőn azonban lapokat kaptam a vizsgáló hatóságoktól és tájékozott voltam az események­ről, akkor világosan láttam és nem volt nehéz állást foglalnom, tekin­tettel arra, hogy a Tájékoztató Iro­da álláspontja és az a hajsza, ame­lyet foganatosítottak, valójában egyáltalán nem arra törekszik, hogy megmagyarázza a dolgokat, hanem ellenkezőleg, álarc volt további mesterkedéseikre". Zsurovics hozzáfűzte, hogy állás­­pontja megváltoztatására kétség­telenül jelentős hatást gyakorolt a Jugoszlávia elleni rágalomhajsza és a prágai, budapesti, szófiai tárgya­lás-komédiák és hogy álláspontjá­nak megváltoztatására döntő ha­tást gyakorolt a szovjet vezetők re­vizionizmusa. A New Yyork Times tudósítója ar­ra emlékeztette Szreten Zsurovi­­csot, hogy ő a „Borba“ szerkesztő­ségéhez intézett levelében kijelen­tette, hogy az ország függetlensége megvédésének politikája,­­ ame­lyet a jugoszláv kormány folytat, helyes, és ezzel kapcsolatban meg­kérdezte Zsujovicsot, mi a vélemé­nye arról, hogy az az elv, hogy a békét engedmények útján nem le­het megvásárolni, lehet-e alkalmaz­ni hasonló esetekben a világ más részein. „Az én egyéni véleményen az, — mondotta Zsukovics, — hogy kormányunk nemcsak jelenlegi, ha­nem egész eddigi ,politikája a béke megvédésének elvén alapul, hogy ez nemcsak helyes, és hogy például szolgálhat más országoknak, ho­gyan kell a viszonyok kérdését fel­tenni egy kisebb, vagyis gyengébb ország és az erősebb ország között, amely a kis ország függetlenségét veszélyeztetni akarja. Úgy gondo­lom, hogy e tekintetben hazánk már nemcsak példát szolgáltatott, hanem ilyen álláspontját delegá­tusai útján az Egyesült Nemzetek Szervezetében is kifejezésre jut­tatta. Ezzel én nem kívánom csök­kenteni más országok politikusai­nak és képviselőinek érdek­eit. De nekem úgy tűn­ik, hogy képviselő­ink, az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének ülésein mint békebaj­nok­ok szerepeltek“. A sajtóértekezleten a külföldi új­ságírók számos más kérdést is in­téztek Zsukovicshoz egyebek kö­zött azt is, hogy vájjon szabadláb­ra helyezése után volt-e alkalma bármelyik pártvezetővel vitatkozni a Párt irányvonaláról és vájjon hajlandó-e valamilyen fontos tiszt­séget elfogadni Jugosl­áviában, a­­mennyiben ezt felkínálnák neki. Zsujovics azt felelte, hogy szabad­lábra helyezése után volt alkalma beszélgetni a Párt képviselőivel és hogy ezt ő maga kereste, nemcsak azért, hogy értesüléseket szerez­zen, hanem azért is, hogy bizonyos dolgokat megmagyarázzon magá­nak arra a kérdésre, hogy várjon hajlandó lenne-e valamilyen állást elfogadni ezt felelte: „Még sok tanulásra van szüksé­gem. Van nálunk egy szólás-men­­dre, amely bármennyire is egysze­rű, mgr helyes, ez pedig, hogy az ember, addig tanul mig él, én pedig most éppen ebben a stádium vagyok. Egyébként fenntartás nélkül az a véleményem, hogy tő­lem teszítőleg köteles vagyok se­­gáteni hazámat“. A sa­jt­óértekezleten több mint 40 külföldi és belföldi újságíró vett részt s a kérdések és válaszok élénken peregtek. Amikor a sajtóértekezlet végén a TASS szovj­et hírügynökség tu­dósítóját megkérdezték, hogy mi­ért nem tett fel kérdéseket, azt válaszolta, hogy „nem készült“. Sa­jt­óért­e­k­et x lot Strafan Zsujoviccsal „ieijiiiiiflik­afep, hogy élet­­ei vigyok" ---------------------•W'------------------— Harcok Boar&fSown amerikai és dél kreai csapa oft swileft fo­ntalgatt visszavonulásukat Tokióból jelentik. A koreai arc­vonal északnyugati szakaszán bi­zonyos mértékig enyhült a kínai és az északkoreai csapatok nyomása, de Mac Arthur csapatai folytatják visszavonulásukat. A harmadik amerikai hadosztály Fenjangtól 50 kilométerre északra foglalta el had­állásait. Mac Arthur jelentésében az áll, hogy valamennyi amerikai és délkoreai csapat a Csongcson fo­lyó délre fekvő partjára vonult vissza s visszavonulásuk közben va­lamennyi hidat felrobbantottak. A francia sajtóügynökség jelentése szerint alig hogy az amerikai csa­patok elfoglalták új védelmi vona­tokat, Szuncson és Szongcson­ kö­zött a kínai csapatok már ezekre is nyomást gyakorolnak. A kínai lo­vas egységek és a guerillák Szu­­csontól délnyugatra az amerikai hadállásokat bekerítéssel fenye­getik. A United Press jelentése szerint a guerillák 30 kilométerre állnak Fenjangtól. A második ame­rikai hadosztálynak, amelyet Kunu­ritól délre bekerítettek, sikerült visszavonulnia, de jelentős hadi­anyagot hagyott maga után A ke­leti frontszakaszon a Capitol dél­koreai hadosztály gyengébb ellen­állásba ütközve néhány kilométert nyomult előre. E hadosztály jelen­leg Csongdzsintól 20 kilométerre északra harcol. Csoszen vízmedence körül a tengerészeti gyalogság ke­mény harcokat folytat az ellenfél­lel. Az amerikai légierők egy nap alatt mintegy 700 harci vállalko­zást hajtottak végre. A szuper lé­gierőnök 64, kéttonnás bombát dob ■tak a Jalu folyó egyik hídjára. A könnyűbombázók a kínai és észak­koreai csapatösszevonásokat bom­­­­báztak. Az észak­koreaiak főparancsnoksá­gának jelentése szerint az észak­koreai csapatok Andzsu és Tok­oson körzetében sikeresen vissza­verték az ellenfél támadásait és Mac Arthur cspatait 20—30 kilomé­teres visszavonulásra kényszerítet­­ték. Az arcvonal többi szakaszán nem történt területi változás. A spanyol köztársasági kormány lemondása Párisból jelentik: Alvarez De Al­bornez, az emigrációban lévő spa­nyol köztársasági kormány minisz­terelnöke kormánya nevében le­mondott. A miniszterelnök az Egyesült Nemzetek közgyűlésének határozata elleni tiltakozása jeléül adta be lemondását Ugyanis a köz­gyűlés nemrégiben azt a határoza­­­­tot hozta, hogy tagállamai a jövő­ben diplomáciai kapcsolatba léphet­­­nek Franco Spanyolországéval.1

Next