Magyar Szó, 1951. április (8. évfolyam, 77-102. szám)
1951-04-01 / 77. szám
Szó sincs róla, hogy babhéra is pihenne most Vajdaság legjobb városi frontszervezete, ellenben, íme, mit mondanak terveik-ről a zentai frontvezetők. A szervezeti kérdések kerülnek most napirendre — Nyilatkozik Sínkövcs János, a városi pártszervezet titkára. A legelső teendők egyike például, hogy a pénztárosok rendszeresen szedjék a tagsági díjat. Ez alatt a rendszeresség alatt értendő az, hogy ezentúl nem negyed vagy félévenként keresik fel a fronttagokat, de annak a rendje és módja szerint havonta. A többi között ezzel is szorosabb kapcsolatot teremt az alapszervezeti frontvezetőség a tagokkal. A továbbiakban a párttitkár, végrehajtó frontbizottsági tag,a frontcsoportok kérdését veti fel. Ezekkel kell majd komolyabban foglalkozniok az alapszervezeteknek a jövőben. Ötvenhatvan fronttag egy csoport, S nagyjából kétszáz ilyen csoport van a városban. Hogy dolgoztak-e eddig a csoportok?" Dolgozott közülük néhány, de ez semmiképpen sem mondható kielégítőnek. Az alapszervezetek további önállósítására is nagy gondot fordít az elkövetkező időben a zentai frontbizottság. Alapvető dolog ez a Népfront életében; bebizonyosodott most a választásokkor is . . De erről mondjon valamit Ősz Szabó Mihály, a városi Harcosok Szövetségének fiatal titkára, aki egyébként a 8. alapszervezet vezetőségi tagja is. Azt mondja, nagyjából ez a legtömegesebb alapszervezet a városban. Szép otthonuk van, meglehetős a berendezés is, és mindig talál- I ki ott valakit, (itt a nagyterem, a szinpad, külön helyiség az AFZs számára, külön helyiség az ifjúság számára). Vagy a csoportok tartanak összejövetelt, vagyvalami tanfolyam tart órát, vagy panasszal, kérelemmel jönnek esténként a fronttagok, érdeklődnek valamiről, a földműves-tagok tavaszi vetés problémáit tárgyalják, a légelhárító tanfolyam hallgatói közül legfeljebb ha négy-öt hiányzik. Ott van minden este a vezetőség közül is Valató és ennek folytán ott vannak a tagok is. S meglehetősen önálló az alapszervezet a munkájában. Egy ízben például elhatározták, hogy, mivel itt vannak már a tavaszi munkálatok, aztán a földművesek nemigen érnek rá nap mint nap eljárni »rohammunkára« — ahogyan Zentán nevezik még mindig a frontmunkát, és egy nap alatt befásítják az adorjáni utat: kivonul az alapszervezet területén lakó dolgozók apraja-nagyja. Ősz Sazbó azt állítja, hogy szerinte ez a legjobb alapszervezet a városban. ★ A POLITIKAI munkáról megtudjuk, hogy noha jobb volt mint azelőtt, még mindig nem elég konkrét, még mindig sokat beszélnek az előadóik általánosságban, így nem leplezték le az ellenséges színezetű jelmondatokat az értekezleteken. Nemrég például azzal állított be a felvásárló bizottsághoz valaki, hogy azt mondja, úgy látszik, itt nem olvasnak újságot, mert, hogy ő azt olvasta, nincs többé kötelező felvásárlás. Nyilvánvalóan a legjobb esetben is rosszmájúságról volt szó. S az ügy nem folytatódott a Népfront alapszervezeteiben,, nem leplezték le az illetőt, netán magyarázták meg, mi a háttere az ilyen híreszteléseknek stb. Ebben az értelemben gondolja Darmai István, a fronttitkár is, hogy konkrétabbnak, gyorsabbnak és önállóbbnak kell lennie a politikai munkának is az alapszervezetekben. De nem volna teljes ez az interjúsorozat, ha nem szólj ránk a városi frontszervezet készülőben lévő májusi ver- . Jó nagy akcióról van itt szó, de számos apróbb közérdekű megmozdulást szervez a Népfront ebből az alkalomból. Befejezik a nyitott úszómedencét a népkertben, lassanként igaz, de megint bővítenék valamit a sporttelepen, itt a téli fürdő, s noha most nyilván nincs befektetésre való pénz, csak a Terv legfontosabb objektumaira jut, de helyi forrásokból, frontmunkaerő bevetésével előbbre viszik a fürdő építését is, megszervezik majd nyárra a fürdőzők átszállítását a Tiszán s kabinokat építenek a túlsó oldalon, a meglévő piaci csarnokot — most egyébként raktárnak használják! — ismét csarnokká léptetik elő, valami lesz a romtemplom helyén is, ha jól értettem park és igy tovább és így tovább. ★ s. (TZT UGYAN nem mond-E ták, talán a helybelieknek nem is tűnik fel anynyira, de utána kellene nézni általában a város külsejének. Kevés városban látni például annyi elhanyagolt, elhagyatott, ízléstelen cégtáblát, üres, vagy félig üres poros kirakatot , mint éppen Zentán, s hogy ne mondjuk utána: a legjobb vajdasági frontszervezet városában.... No de szó sincs róla, hogy babérain pihenne most a zentai Népfront! V. L. Néhány szót a zentai tervekről, néptárs! Interjúsorozat a legjobb front szervezet vároméból — Tagsági ág és frontcsoport — Csonaujsága való a láthatáron — A várom külsője im frontügyi ! Volt a régi újságokban egy rovat, úgy hívták: szerkesztői üzeneteik. Itt érintkezett a szerkesztőség az olasóval, itt válaszolt az érkező levelekre, felelt a kérdésekre, amelyek között a májfolt eltüntetése, a szerelmi bonyodalmak tanácskérése és egyegy elvetemült tini próbálkozó verse, írása, ajánlkozóié sorakozott egymás mellé. Nagy türelem és őszinte emberszeretet kellett volna ehhez a rovathoz, hogy a szerkesztőség valóban szoros kapcsolatban álljon az olvasóval. De a régi szerkesztőségek csak szükséges rossznak tekintették ezt a rovatot; szemétkosárnak,’ s beledobálták mindazt, át mivel nem kívántak foglalkozni. Többek között az ifjú költők verseit. A lapok ifju munkatársai ezen csiszolták, tömörítették stílusukat. Megannyi bánat szállt néhaegy-egy néhányszavas üzenet nyomában, s valljuk be, sokszor jogos volt a szigorúság is, a gorombaság is. . De a szerkesztői üzenetet összetákoló ifjú munkatárs csak felületességből volt szigorú. Heltai Jenő kedves öngúnnyal írta meg, hogy ifjú hirlapíró korában álerkölcsös felületességében hogyan beszélt le — szerfeirin «BeoBtebbapk önmagáról egy asszonyt akit ugyanakkor kevésbé erkölcsösen ostromolt Egy bécsi lapszerkesztő pedig maga mesélgette, hogy ifjú korában egyszer egy álnéven beküldött Heine-verset olyan ocsoány szavakkal ócsárolt, hogy a leleplezéskor nagy irodalmi botrány lett belőle. Heine egyik legszebb és legismertebb verséről volt szó, s az ifjú hírlapíró felületességében, műveletlenségében nem ismert rá. Azóta megváltozott a mi itteni világunk és vele változott az újság és a szerkesztőség is. A szerkesztőség szereti a napi postát, érdekli minden beküldött sor. Érdekli az olvasó élete, munkája, érdekli, hogy mi érdekli az olvasót. S ha néhanéha egy-egy vers is befut, eltűnődünk képein, sorain, szavain, hátha valahol előbukkan a tehetség szikrája, hátha a gyakran suta, esetlen sorok mögött lappang valami abból a tehetségből, amelyet érdemes dalolásra biztatni. Fel kell figyelni ezekre a versekre. Mert ha a legutóbbi aratásban, az előttem fekvő néhány versben kevés biztatást találtam is, van bennük valami, ami a bárdolatlan, csiszolatlan tehetségek sckrtfacifoáva jósal több. Van valami tünetszerű abban, amiről dalolnak Mai valóságunkról énekelnek és annyira érzékenyen, megérzik a mát, mintha már valóban a költő érzékenységével fognák fel a kor, az élet kisugárzásait, Rezgéseit. »Költő hazudj, de rajt ne fogjanak« — -írja Arany. Igen, aköltőnek szabad hazudnia is, a valóságot, ha mélyebben átérzi mint más földi halandó, szabad tarka, virágos képekbe rejtenie igazságát... »A költőnek , mindent szabad, csak csodát tegyen« — mondja Kosztolányi Dezső. De ezek a kezdő költők még nem tudnak érzéseket, hangulatokat álmodni, s nem tudnak még csodát sem tenni. Mégis olyan tünetszerű, amiről dalolnak, hogy szinte az igazi költők élményleszűrődése döbben elénk sután párosuló rímeikből, és elakadó nekilendüléseikből, esetlen, nehézkes soraikból, s néha még rosszul is értelmezett, rossz helyen használt szavaikból. A szél rombol A víz áraszt Mimi továbbhatol az orosz, zeng az egyik versből, azután később megint előbukkan két sor: Most átkozott a róna, Jön az orosz hatalma. De nem nyugszik bele, így kiált fed: Végső erőnk te adjuk Ha a haza hiv. • Vagy egy másik verselő, aki nyilván — a paraszttóraodukikkal — most tarjasztott, a tengeren, s a tenger és a búzavetés hullámzásáról dalol, versében a rétek és a tenger hullámainak dalára figyel: Kék tengeren, kek ég alatt Hangzik felénk a dal, Minden hullám azt üzeni, Hazánkat védeni! s azután egybeveti egy-egy szakaszban: A réteken traktoroknak Bugása . . A tengeren a tovasikló , Hajóknak hangja Bátorítja népünket A kitartó harcra. Egyik bátortalan versiró csak Magyarország jeligét biggyesztett levelére; ki tudja, talán sötét ,közvetlen környezete miatt, de valószínűbb, hogy azért, mert a magyarországi állapotok miatt sajául fel és ezzel akarta azt jelezni, hogy a turiani képet látja: Hol van itt a houli dal? Hol a vízben a hal. Hol a kedély és vigasz? Ezek' — mind elnémultanak S ugyanekkor egy másik dalnok így fejezi be versét: írrom nézni, hogy füstölnek Dolgoznak az uj gyárak S hogy milyen lelkesen dolgozik a nép Az új Jugoszláviában. Vagy az a fiatal dalnok, aki máris előrenéz, 1951. bijke május elsejét köszönti: Nyílik a sok virág Legszebb virág mégis A nép szabadsága Aminek más soha Vagy ha talán a most be-, érkezett versek között legtöbb költői képet, legmelegebb színeket tartalmazó március-köszöntés, amely a tavaszi munkák zengő zaját lírába fonja, s arról énekel: Ó márciusi ibolyák, súgjátok meg nékem Búzaaratásra lesz-e már kivel a rendeket együtt vágnom.’ Csak néhány kiragadott sort idéztem a versekből, neveket nem írok ki, mert hiszen a példák is mutatják, hogy bizony csak tanulásra, versek olvasására és arra biztathatom e versek íróit, hogy írjanak, ne riadjanak vissza attól, hogy ma még csak tünetként idézgetem, verseiket írjanak, mert soraik őszinték. Írjanak, mert amit leírtak, az a nép, tömegeink érzésvilágát hangulatát és akaratát tükrözi vissza. Mert ezek a költők még nem elég gyakorlottak ahhoz, hogy érzéseket, hangulatokat álmodhassanak, s gondolataik sem olyan kiforrottak, képeik sem annyira költőien ragyogók, hogy többet adnának megérzéseknél. De amit érzékenységükben felfogtak, még a lírában is, az visszatükrözi, hogyan éreznek magyar tömegeink, hogyan siratják határon túli magyar testvéreik sorsát, hogyan élnek szabadságukkal mai szabad hazájukban. S hogyan készülnek fel arra is, hogy megvédjék ezt a Ezek a kezdők, próbálkozók néha még rímet is csak nehezen faragnak, nemhogy hazudni tudnának. 15 aulát leírnak, az nem csak a maguk érzése, hanem annak a közösségnek a gondolatvilágából született, amelyben élnek. Szívük diktálja a sorokat, nem a versfaragás gyakorlottsága. S félmillió magyar szivének dobbanása érzik e faragatlan sorokból. Őszintébben, igazabban nem tükrözhetné vissza semmi egy nép érzését, ásedolatait, akaratát. Néhány vers, annak a néhány bátrabbnak a verse csupán, akik, már el merték juttatni a szerkesztőség levelesládájába dalba szökkent érzéseiket, hangulatukat. Az egyik félénken még azt is kérdi, írhat-e szerelmes verset?! Hogyne írhatna, csak vers legyen és őszinte legyen, szép legyen és igazi érzésekből fakadjon. Nálunk nem kényszeríti senki dalnokainkat, hogy csak ügynepi politika eseményeiről daloljanak, mint odaát, mint a szovjet irodamolyok irányítása alá kényszerített egész keleteurópai költészetben. Abból, ahogy mgy a mi próbálkozóink dalolnak, a szabadságérzet, a szabad ember őszintén emberi érzései zengenek ki. «S a szerkesztői üzenetek rovata őszinte készséggel segít nekik ezekkel a sorokkal is, hogy ne csak őszinték, a nép érzéseit visszatükrözök, hanem egyben költőiek is lefraerper dalaik. senyéről. Nem városfelforgás ! Kettős ünnep a „Mamában“ Szombaton este ünnepi bülsőségek között vette át a Szerb Népköztársaság kereskedelem- és ellátásügyi minisztériumának és Szerbia szakszervezeti tanácsának dicsérő oklevelét a noviszádi »Na-Ma« munkaközössége a múlt év második felében elért eredményeiért. Ez alkalommal kapta meg a munkaközösség a városi népbizottság kereskedelmi megbízott hivatala és a járási szakszervezeti tanács vándorzászlaját is. Az ünnepségen jutalmat osztottak ki a »Na-Ma« dolgozói között, három alkalmazott pedig kitüntetésben részesült. A noviszádi Na-Ma-t tavaly Szerbia legjobb kereskedelmivállalatai közé tartozott. Évi tervét 117 százalékban teljesítette. A vállalat alkalmazottai különös figyelmet szenteltek a takarékosságnak. A múlt évben több mint négymillió dinárt takarítottak meg Mndárzásztot kapod a novini Budutynoszi nyomda Tegnap este ünnepélyes keretek között adták át a Szerb Népköztársaság vándorzászlaját Szerbia legjobb grafikai vállalatának, a noviszedi Budutynosztnak. Az ünnepségen több magasrangú vendég is megjelent, köztük Mita Miljkovics, a Szerb NK tudomány- és ■ kulturügyi minisztere, Milos Hadzsics, a tartományi főbizottság kulturmegbizottja, Miodrag Andrijevics, a köztársasági grafikus szakszervezet elnöke, Rusko Pilipovics, a »Graficski Rad« főszerkesztője és mások. Az ünnepséget, a novozádi rádió kórusának műsorával nyitották meg. A vendégek üdvözlése után Reinardit Sztjepán, a vállalat igazgatója beszámolt a kitüntetett munkaközösség eredményeiről. Hangsúlyozta, hogy különösen minőségi szempontból sokat mutathat fel a vállalat. Megemlítette, hogy az elmúlt évben 23 új rohammunkást avattak. Legszebb munkát Knezeevics Erzsébet 21-szeres rohammunkás végzett, aki még 1950 júniusában befejezte ötéves tervét. Ezután Mita Miljkovics, Petar Sztambolics, a Szerb NK miniszterelnökének megbízásából felolvasta a Szerb NK kormányának határozatát, amely szerint a "Budutynoszt" grafikai vállalatot vándorzászlóval és pénzjutalommal tünteti ki. A zászló ünnepélyes átadását követő üdvözletek után ismét a noviszádi rádió énekkara szerepelt, majd társas estet rendeztek. I r"-iiir.inTéli firmmTonijJ MOMIKE „BOTCSINÁLTADOKTOR című háromifelvoná- ,sós színművét mutatta be a közelmúltban a doroszlói majgyar kultúrkör műkedvelő e- iyüttese, a színdarabot Bren-ner Károly és Ozer György Itaretó rendezte. A P. J USEPREGHY FERENC „SÁRGA CSIKÓ“ című Sulitos József által átdolgozott háromfelvo-í húsos népszínművét készül elő : adni a gunarasi magyar kul túrkor műkedvelő gárdája. Az együttes ezzel a színművel ellátogat a környező falvakba is. (K. Gy.) KACSOR PONGRÁC ..JÁNOS VITÉZ- című daljátékot hozza ; színre huszonötödször április elsején este 8 órakor a munkásotthon színháztermében a zentai aanatikzszínház együttese. I TIER MANS .REMÉNY' című háromfelvonásos halászdráma-át mutatta be a napokban nagy sikerrel a csókái „József Attila” magyar kultúregyesület műkedvelő csoportja. DICKENS RÁZITVCSIK“ című háromfelvonásos színművét adta elő harmadszor a napokban a telecskai Petőfi“ kulturi egyesület műkedvelő csoportja. A színművet Váci József rendezte, és szereplői közül Hajmíl Simon, Konter Miháll és Kanók Rozika tűnt ki. A BEOGRAD! RADIO NÉPDALÉNEKESEI április 2-án a zentai munkásotthon színháztermében vendégszerepelnek a helyőrség meghívására. ÚJ SZÍNHÁZTEREJÉT ünnepélyes keretek között nyitotta meg a napokban a kulai magyar amatőrszínház. Az ünnepségen közreműködött az iparos dalárda kardalokkal és szöldszámokkal, valamint, a színi együttes, amely egyfelvonásos színműveket mutatott be. Azide személyt befogadó új szin- i házterem megnyitásán részt- t vett a helyi népbizottság végrehajló bizottságának és a ja- ,rási kulturtanácsnak a kik ül- felötte is. iB. P.) CARAVAGGI hírneves olasz festő műveinek kiállítását készítik elő Milanóban. A tárlat teljes képet ad és hiven vissza tükrözi .A XVI. század második és a XVII. század első felében élt olasz művész alkalmán „ISMERTEM SAHATI BF.RNAItD" I ■- 1-------------------- clarmel Londonban megjelent a nagy színésznő életrajza Luz Ruef tollából. A könyv, amelyet a kritika igen érdekes életrajznak tart, Sarah Bernard több fényképét tartalmazza. „KÖLCSÖNKÉRT IDŐ“ tinimel rövidesen elhagyja a sajtót. F. Scott Fitzgeraldismert angol író elbeszéléseinek gyűjteménye a kötetet Allan és Jenifer Ross állította össze. WOLFGANG STAMLER 1327-ben először megjelent „A német költészet a miszticizmustól a barokkig. 1400— 1500-ig“ című művét meg kiadta nemrégiben egy stuttgarti könyvkiadó vállalat. A tanulmány érzékelteti a reformációt és néhány újdonságot ad az akkori idők költészetéről. „HÁROM ANGOL TITAN“ — a címe Samuel Luker tanulmányíró legújabb művének, amely Shelley, Trelony és Henley művészi munkásságának elemzését tartalmazza. A nagy tanulmány Londonban jelent, meg. PUSKIN nagy orosz költs életű rajz-irodalma újabb utűvel gazdagodott.AzRT* életrajs irója, Tróját. Londonban mgjelent könyvében tanulmányt ad a nagy költs műveiről és néhány új részlettel világítja meg Puskin életét. Ember a karddal (Columbia-film, USA) — Nem is olyan régen a hozzánemértőknek azt kellett bizonygatni, hogy a film önálló, saját törvényű új műfaj, hogy ennek az új látványos műfajnak irodalmi alapja is eredeti irodalmi értékű munka, éppúgy , mint mondjuk az Írott dráma. Tehát a forgatókönyv nemcsak holmi segédeszköz, hanem a költők tollára méltó és ihlető irodalmi forma, amely könyvalakban megjelenve, értékes olvasmány is lehet. S a nézők közül bizony kevesen tudják, hogy a moziban a forgatókönyv előadását nézik, éppúgy mint a színházban a dráma előadását. W. H. Pettitt, az »Ember a karddal című amerikai színesfilm forgatókönyvének írója, az amerikai filmvilágnak azok közé az alkotói közé tartozik, akik minden filmben önálló eredetiötletet feldolgozva, a forgatókönyv irodalmának harcos képviselői. Pettitt már több művészi értékű forgatókönyvet írt, amelyek nyomán kitűnő filmeket készítettek. AzEmber a karddal- című filmben is érdekes, lekötő és szórakoztató témát választott, elvezet bennünket a XVII. század Skóciájába, és egyebek között némi ízelítőt ad az akkori korról, skót népszokásokról, népművészetről. Mindennek történelmi alapot ad, s ebbe helyezi a mesét, amelynek legfőbb mozgatója és középpontja a skót McArden és Glovan család ellenségeskedése. . Az egyik McArden-sarj szerelmes lesz egy Glovan- lányba, és kettőjük Szerelme, sok küzdelem és megpróbáltatás árán ,meghozza boldogságukat, de az évszázadokon át gyűlöletben élő kát ,család kibékülését is. S ez a történet, amely filmen, — megjegyezhetjük, — eléggé sablonos és mesterkélt, H. Lewis ügyes rendezésében kétórai szórakoztatást nyújt a nézőnek, mert az izgalmas hajszák, vívások, a skót dudások, s az egyéb szemkápráztató látványosság külső-leg valóban megragadja a nézőt. ‘ De_.— és ez a tóé« sajnos azt jelenti, hogy kivetnivalónk is van — Ellen Drew, R. Collins, Larry Pairs és a többi kitűnő színész jó alakításának ellenére sem tuda néző együtt érezni a szereplőkkel. A bemutatott jellemek nem eléggé meggyőző formálása, a cselekmény mesterkélt és szinte operettszerű bonyolítása arra kényszeríti a szemlélőt, hogy csak feltételesen fogadja el a történteket: ez csak a filmen lehetséges, tehát elszórakoztat, élvezetes perceket szerez, de nem késztet mélyebb gondolatra, nem ragad meg valóban művészi értékének nagyszerűségével. V. G.