Magyar Szó, 1951. október (8. évfolyam, 233-258. szám)

1951-10-01 / 233. szám

Csak ne vigyék őket Oroszországba... T­ örököknél volt gyakorlat sok évszázados hódításaik során keresztény gyerme­keket rabolni, hogy aztán elhurcolják őket valahová törökhonda, s ott hithű­ muzulmánokat, jó császári alattvalókat, janicsárokat neveljenek belőlük. Ezek voltak aztán a szultán legjobb katonái, az Ozmán birodalom fenyegető ökle, amely­­lyel gyakran lesújtottak a balkáni és a középeurópai népekre, amikor azok felkeltek a török iga ellen. Így amikor ezek az ártatlan gyermekek felcseperedtek népük, ha­zájuk ellen harcoltak, s nem volt ritka eset, hogy a csatában tulajdon apjukat, vagy édes bátyjukat is, — persze nem tudva kivel állnak szemben — összekaszabol­ták, megölték! Micsoda pokoli, középkori elgondolás volt ez! Amikor a bosporusi oroszlán hatalma leáldozóban volt, Európa, de különösen a Balkán félsziget délszláv népei fellélegeztek: megszűnik ez az embertelenség, talán örökre. Tévedtek. Ma ismét feltámadt ez a szellem, a gyermekrablás e formájának szel­lem­e. A tájékoztatóirodások lefújták róla az idők porát, s a nemzetközi politikájuk — az úgynevezett békepolitika — szolgálatába állították. A különbség csak az, hogy ezek az újkeletű janicsár-nevelők nem Allah szakállára, hanem Sztálin bajuszára es­küdnek, nem a próféta vallását tartják kizárólag helyesnek, hanem a »csalhatatlan« sztálinista hitet. Ú­gy gondolom, hogy min­den újságolvasó em­ber — de még azok is, akik ritkábban olvassák a lapokat — isme­rik a román tájékoztatóirodá­­sok csúf tettét. Még a múlt é­v június 19-én történt, hogy Belaezkva környékén 9 tizen­három és tizenhat év közötti gyermek játszadozás közben tudatlanul átlépte a határt, mire a Román Népköztársa­ság határőrei lövöldözés kö­zepette körülfogták s elhur­colták őket. Mind a kilencen, — hét fiú és két leány — a Belaerkván megrendezett ven­déglátói­pari tanfolyam hall­gatói voltak. A jugoszláv bel­ügyminisztérium múlt év jú­lius 29-én tiltakozott az ilyen intézkedések ellen Románia beográdi­ nagyköveténél, s kö­vetelte a gyermekek sürgős visszaszállítását. Ugyanez év szeptember 5-én ismételten visszakövetelte kormányunk az elrabol­takat, december 11-én pedig harmadszor is erélyesen követelte, hogy a kilenc jugoszláviai származá­sú magyar gyermeket hala­déktalanul szállítsák vissza szüleiknek. Ez év január 6-án bukaresti ügyvivőnk felkeres­te a román külügyminiszte­r. Milyen szerepe van a C- viaminnak a növények életé­ben? 2. Melyik állatnak van a nyelve a mellkasában? 3. Hol él az úgynevezett négy szemű hal, amelyik egy­ időből figyelheti, hogy mi történtje a víz felszínén, s a víz mélyé­ben? VÁLASZ A­ LEGUTÓBBI KÉRDÉSEKRE: 1. A Boneiba viridis «évis tengeri kukac nősténye eléri a­­m­era hosszúságát is, míg a hím alig egy mm nagyságú, így a nőstény mintegy 300-szor nagyobb hímjénél. 7. Az indiai karvaly a világ leggyorsabb madarának szá­mít. Ha teljes erejéből repül, akkor másodpercenként meg­tesz 97—90 métert is, ami órán­kénti 356 km-nyi sebességnek felel meg. 3. Japánban valamint Dél- és Kelet-Ázsiában terem a bam­busz, amely a növények vilá­gában a növés „rekordere“. A fiatal bambusz ugyanis napon­ta másfél méternyivel is na­gyobbodik és hat hét leforgá­sa alatt 50 méterre szökken. Érdekes tulajdonsága még a bambusznak, hogy 35—30 éven­ként virágzik. A bambusznak igen nagy gazdasági jelentő­sége van, így házakat, vizve­­zetékes öveket, rádióantennát, bútort, igáskocsit, f­ah­vaikat stb. készítenek belőle, de ujab­­ban szenhasználjaik­­a, betonozás­­­iái is a vasrudak helyettesst­ége. Nagy cellad­ozp-tartaton« feje,i..T fontos szerepe van a B­­ázi­­sban is. Ez nkivil­­igaszereket is ké­r belőle, friss hajtásai ■iok etetésére és őt használják. K­umot és kérte: tegyenek lé­péseket a három jugoszláv jegyzék értékeiében. Azóta már 15 hónap elmúlt s a ro­mán kormány csak hallgat. S éppen ezzel a hallgatással ismerte be, hogy tudomása van erről a dologról és egye­zik a román hatóság eljárá­sával. A külügyminisztérium legutóbbi, szeptember 25-én keltezett jegyzéke mindezt le is szögezi és megállapítja: »A nemzetközi jog alapelveivel és a civilizált államok gyakor­latával« áll ellentétben ez a magatartás. Hivatalos uton ennyi min­den történt az elrabolt gyer­mekek ügyében. Azok, akik e sorokat olvassák — közöt­tük sok anya és családapa — minden bizonnyal megértő fi­gyelemmel és részvéttel teszi fel a kérdést: vájjon hol van­nak azok a szülők, akiket már több mint egy éve meg­­■ fosztottak gyermekeiktől, a­­kiket öreg napjaikra ilyen bánat ért. Verbászem, Topo­lyán, Zentán és Kikinda kör­nyéki faluban élnek. Alkalmam volt a minap el­beszélgetni a verb­á­szi szülők­kel. Egyszerű emberek ezek, szegényesen, küszködve élnek. Valter Istvánoknak — a 17 éves J­alter Gyula szüleinek, aki egyike az elrabolt kilenc gyermeknek — 12 gyerme­kük volt, hat fiú és hat le­ány. De csak heten marad­tak. A többi gyermekük meg­halt, s a háború is megtépáz-* ta családjukat. Most még rá­adásul ez az eset is megtör­tént. Könnyekkel küszködve me­­séli az édesanya: — Keservesen, de szépen felneveltük Gyulánkat. Jó,­­szülőszerető gyermek volt. Ő lett volna öregségünkre a tá­maszunk ... Az egyik fiam megnősült, lányom most megy férjhez ... Nincs szívük azoknak, ártatlan gyermeke­met nem engedik haza. Keservesen felsóhajt: — Istenem, istenem, visz­­szakerül-e az én fiam? Néhány levél került az asz­talra. Gyula írta Romániából. Mindjárt, amint elolvastam az első sorokat, megdöbben­tem, micsoda gyalázatos já­tékot kezdtek odaát ezekkel gyermekekkel. Miután M­­oszkvában és azután mind­járt Bukarestben is belátták, „hogy Marttal m­­­ár* lehet elérni, megengedték a gyermekeknek, hogy írjanak szüleiknek. Jöttek is levelek, ar amelyekben azt állítják, hogy jól megy soruk, az élelmezés kitűnő, s hogy alkalmuk van tanulni — oroszul és romá­nul. (A janicsárokat is elő­ször törökül tanították meg, hogy tudják a koránt olvas­ni, nyilvánvaló tehát, hogy a XX. század gyermekrablói­nak is az elején kell kezde­ni, mármint az orosz nyelv tanításával, előreláthatólag azért, hogy később eredeti­ben tanulmányozhassák a bü­rokraták sztálini koránját). S végül odairatták a gyerme­kekkel azt is, hogy hamaro­san eljön az a nap, amikor hazajönnek. Értsd: jönnek ha­marosan az oroszok, letörlik a föld színéről Jugoszláviát. Persze az egyik levélben sincs szó arról, hogyan ke­rültek Romániába, s hogy miért nem engedik őket ha­za. Vagy talán a moszkvai és a bukaresti urak azt képze­lik, hogy bárki is elhiszi ezen a világon, hogy a 14—15 éves gyermekek valamilyen po­litikai okok, vagy elvek mi­att nem térnek vissza a szü­lői házba? — Mintha csak valaki dik­tálta volna ezt a levelet — mondja Gyula nénje, aki most hamarosan férjhez megy. — A fiam nem tudott ilyen dolgokat mondani, amit a le­velekben ír. Olyan anyás volt mindig — teszi hozzá az édes­anyja. Ismét nedves lesz a szeme­ anyját. Még lepényt se süt, amit pedig János se nagyon szeretett. Elszorul a szíve, amikor arra gondol, hogy most már immár több mint egy éve nem törhet le a fiá­nak is egy darabot a lepény­ből. Elmondja azt is, hogy a nemzetközi Vöröskereszthez is írtak: együttesen mind a kilenc szülő, járjon el ügyük­ben. De hasztalan: a romá­nok nem is válaszoltak a nem­zetközi szervezet felszóllítá­­sára. .. — Jót* nem tudok róluk mondani. Ha emberek len­nének, már visszaadták vol­na gyermekemet. Varga András öreganyjával is találkoztam, aki egyre csak azon szomorkodik, hogy az unokája, a 14 éves And­riska fogoly, — valahol mesz­sze raboskodik. Dubinychné szól ismét: — Beográdban jártam fiam ügyében, a láttam az állomá­son a görög gyermekeket, a­­kiket éppen akkor szállítot­tak vissza hazájukba. Nevet­tek és örültek, az én szivem meg majd megszakadt, mikor kerül az én gyermekem visz­­sza. Igen, ezt kérdezi sok anya azoktól, akik sutbavágtak minden emberséget, nem tö­rődnek az aggódó anyai szi­vekkel, hanem — ha céljaik­ról van szó — még a gyer­mekrablástól sem riadnak vissza. Kérdezik a Szovjet­unió vezetőitől, akik olyan fennhangon és émelyítően szép szavakkal tudnak mesél­ni a humanizmusról, a mi­kor adják vissza a Szovjet­unióban visszatartott 63 ju­goszláv tanulót. Kérdezik, mi­kor kerül vissza Valter Gyu­la, Dubinyi János, Varga András, Varga István és még öt társa. S joggal kérdezik a bolgár kormánytól is, mi a szándéka a három visszatar­tott gyermekkel. De a moszkvai bürokra­ták és csatlósaik süketséget mímelnek, amikor a huma­nista jelszavaikat tetté kel­lene váltaniok. Ilyenkor nem hallgatják meg az anyák, test­vérek szavát, mert az eszük mellett a szivük, az érzésük is megkövesedett, s ehelyett Jam­asámond­ós a XX. században — Allah-szakál helyett Sztálin­­bajusz — Vi­sszakarái­a ax én kintiam 7­­ Az újabb jugoszláv jegyzék után Valter Gyula leveléből . . . Mert ők érdeklődnek utánatok. Azt írták, hogy írjak sok újságot otthonról, és hogy ti hogy vagytok? Kedves szüleim és testvéreim! Én mikor visszagondolok, akkor egészen meggyengülök és nem tudok gondolkodni, sokszor sírok is. Hogy, hogy is volt odahaza, de azért mégis eszem­be jut, hogy nem jó annyit gondolkozni, mert nem bírok tanulni, vagy . . . Valter Gyula leveléből — Csak ne vigyék őket O­­roszországba — aggódik ke­servesen. De lehet a sorok kö­zött is olvasni. Elkerülte a cenzúra figyelmét az a mon­dat, amelyben Valter Gyula kifejezi honvágyát, írja, hogy sokszor mindene belefájdul, annyira szeretne hazajönni, szeretteihez. A másik három elrabolt gyermek — Dubinyi János, Varga—And­rés--és valdjatart­­ván — a csatorna másik part­ján Överbászon éltek. Szű­kös, de azért gyermekien gondtalan volt az ő életük is, míg nem lettek a modern tá­­jékoztatóirodás gangszteriz­­mus áldozatai. — Ott futballoztak a füve­sen. — mutat Dubinyiné a csatornapartra. Kenyérsütés közben aocher-mézes­ madzagot, csokoládéle­gyeket mutogatnak és ígér­nek az elrabolt gyermekek­nek, csakhogy céljukat elér­jék, és hogy minél jobban sikerüljön a modern janicsá­rok felnevelése. Ez az érem egyik oldala, de van egy másik is, amely félelemmel beüti el a szülő­ket. Ugyanis a világ jól em­lékszik a katalóniai spanyol gyermekekre, akik Franco elől menekültek a Szovjet­unióba. Hol vannak most e­­zek a gyermekek? Ők is egy ideig hálálkodó leveleket ír­tak a vendéglátóikról, majd nyomuk veszett S ez az, ami jogos félelem­mel betéi el a szülökét K.­­ . . . Különösen titeket és testvéreimet Gyula, írjatok minél többet, mert nem kapok levelet s nagy honvágyam van utána­tok. Az összes barátaim, akik velem vannak, tisztelnek benneteket. Kössünk szerződést cirok termelésére Ma a világpiac egyik leg­keresettebb terméke a cirok szára és magja. Mivel az idén a cirok termése kielégítő, ezért megvan a lehetőség a kivitelre. Egyes szövetkezeti tanácsok megértették ezt a feladatot és idejében össze­köttetésbe léptek és szerző­dést kötöttek a vállalatokkal. Ezzel szemben akadnak olyan szövetkezetek, amelyek nem kötöttek szerződést, sőt az egész kérdést teljesen elha­nyagolták, így van ez Zom­­borban, Zentán, Versecen, Ki­ksindán. Még ma is közömbö­sen kezelik ezt a kérdést pe­dig a árok termesztése az ő hasznukat szolgálja. A cirok szár és mag kivi­telével termelő szövetkeze­teink deviza-dinárt kapnak, amit felhasználhatnak mező­gazdasági gépek, traktorok vásárláséra. Például a bacs­­kipetrováci »Borisz Kidrics« termelő szövetkezet külföld­re szállított termékeiért de­vizát kapott, amelyen a leg­nagyobb mezőgazdasági gé­peket is megvásárolhatja. A cirok aratásának réeg­­szervezése és a kivitel előké­szítése fontos feladatot állít termelő szövetkezeteink elé. A cirok szár és mag kivitelét és a szerződések megkötését a noviszádi »Kooperative« tartományi kiviteli vállalat végzi. Új darabok a topolyai Járási Magyar Népszínházban A szépen fejlődő járási nép­színház több új darab bemu­tatását vette tervbe az új színházi idényben. Elsőnek Garvay Andor háromfelvo­­násos színművét, a Bent az erdőben-t mutatta be, ezt Goldoni Carlo olasz vígjáték­­író k klasszikus értékű vígj­á­­téka a Kávéház követi, majd Bakonyi-Szirmai nagysikerű operettje, a Mágnás Miska kerül színre kitűnő szerep­­osztásban. Tervbe vette még a színház, hogy a szezon fo­lyamán bemutatja Sulhóf Jó­zsef két darabját, a Méreg­­szekrényt és a Tavaszi vi­­har­t és Majtényi Mihály »Fürdőkaland»-ját. Kiosztot­ták továbbá az alatszertár című szinmű szerepeit, vala­mint Trifkovics Koszta éne­kes-zenés vígjátékának, a Vá­logatós leány-nak a szerepeit is. (6) Mapawik­i rádióhírek: HÉTFŐ, OKTÓBER 1. Rádió Jugoszlávia: (236,6 m hullámhossz) 5,00: Hírek. (49,18 m hullámhossz) 16,30: Hírek. (236,6 m hullámhossz) 1830: Hírek. 21,00­ és 23,30: Hírek. A zágrábi rádióban: (264,7 m hullámhossz) 18,30: Hírek. A noviszádi rádióban (212,4 m hullámhossz) 5,30 és 20,00: Hírek. Az eszéki rádióban: (202,1 m hullámhossz) 14,00: Hírek. NOVISZÁDI MOZIMŰSOR: Népmozi: ».Régiségüzlet­:, angol film (4, 6, 8). Zvezda: »A király«, fran­cai film (fél 4, fél 6, fél 8). Szlavica: »Largo Sziget«, amerikai film (4, 6, 8). Jadran: Javítás miatt zár­va. SZUBOTICAI MOZIMŰSOR Jadran: »A fiatal Winslow«, amerikai film (4, 6. 8). Avala: »Régiségkereske­dés«, angol film (4, 6, 8). Zvezda: »Johnny Belinda"­, amerikai film (4, 6, 8). Is negyedik negyedévi adóterv készül Bajsán Most dolgozza ki a bajsai adóbizottság negyedik ne­gyedévi adótervét. A három-, negyedévi adótervet már tel­jesen megv­al­ósították, csak néhány megrögzött adóhátra­lékos akadályozza meg a mun­kát, mint például Kolár Pé­ter, Sztojanovics Radovan, Z. Szakál Károly és Rác József. • Súlyo­, szerencsétlenség történt a napokban Saigon­ban a régi épületek ledönté­se alkalmával. Ez alkalom­mal 30 személy életét vesz­tette, 29 pedig súlyosan meg­sérült. • Új vízvezetéket kap Si­­benik, Dalmácia egyik legna­gyobb ipari központja. A víz­vezeték napi teljesítménye 17.000 köbméter, vagyis 200 liter másodpercenként. A vi­zet a Krk folyó melletti for­rásból vezetik, amely mint­egy 60 km-nyire fekszik a várostól. • Árvíz ellen biztosítják földterületeiket Szlavóniában a termelők. Szlavónia falvai­nak fronttagjai, — száng sze­­rint több mint 60 ezren — ez év őszén mintegy félmil­lió önkéntes m­unkaórát, dol­goznak a hegyi folyók med­rének kimélütésén, hogy ily­­módon megakadályozzák a folyók áradását. • Fotóamatőr klub létesült a napokban Csantavéren. Eddig mintegy 30 tagja van. A tagok a klub vezetősége által rendezett tanfolyamo­kon elméleti és gyakorlati oktatásban részesülnek. • A felsőbácskai villany­hálózat kiszélentésekor Baj­­sa falu­ja villanyvilágítást kap. A villanyhálózat beve­zetéséhez szükséges pénzösz­­szeget a helyi népfrontszer­vezet gyűjti. Útlevé szerzéssel szélhámos­­odott Vilim Csuka, a noviszádi »Petar Drapsin« gyárban dol­gozott mint géplakatos. Itt ismerkedett meg Weisz Antal német származású munkás­sal. Megtudta, hogy Weisz Né­metországba szándékozik u­­tazni, csak még nem kapott útlevelet. Csuka erre eldicse­kedett, hogy nagyszerű kap­csolatai vannak Beográdban a minisztériumban, úgyhogy négy hét alatt meg tudja szerezni az útlevelet. A naiv mesével felültetett hiszékeny embertől 7.000 dinárt kért a »költségek fedezésére«. A lát­szat kedvéért kérvényt is iro­zott áldozatával, amire azon­ban hiá­ba várták a választ, győzben Védsz közvetítésével na is tudomást segrzett Vilim Csuka »nagyszerű kapcsola­tairól«. Ezek szintén hozzá fordultak közbenjárásért. A szélhámosság egy 67 jó üzlet­té vált; Csuka rövid idő alatt mintegy 23.000 dinárt csalt ki áldozataitól. Vilim Csuka­­ezenkívül jó anyagi jutalom­­ellenében la­kásügyek elintézésére is vál­lalkozott Pervije itt sem te­hetett semmit, csupán a pénzt vette fel. Nemsokára azon­ban ráismerték a utalóra és feljelentették. Az ügyet « noviszádi kerületi népbíróság • ál-svait» A» »-vé--­kenységével visszaélő szélhá­most kétévi szigorított jog­­i bimm­atárcák.

Next