Magyar Szó, 1952. március (9. évfolyam, 52-78. szám)

1952-03-01 / 52. szám

IX. ÉVF. 52. (2230.) SZÁM SZOMBAT, 1952 MÁRCIUS 111 ARA 5 DINAR Tito marsai nyilatkozata a trieszti kérdésről Csak Jugoszlávia és Olaszország közvetlen megállapodása hozhatja meg az eredményt Beográdból jelentik. A Tanjug külpolitikai szerkesztője a következő kér­déssel fordult Tito marsaihoz: »Az utóbbi napokban a kül­földi, elsősorban az olasz sajtó kommentárokat fűz De Gas­­peri olasz miniszterelnök Triesztről szóló nyilatkoza­tához, amelyet egy lisszabo­ni sajtóértekezleten adott. Mivel a jugoszláv közvéle­mény és a világ­közvéle­mény is élénken érdeklődne Trieszt problémája iránt, kér­jük, ismertesse kormányunk álláspontját ebben a kérdés­ben, természetesen, amennyi­ben úgy véli, hogy a jelen pillanat alkalmas erre«. «Erre a kérdésre Tito mar­sal a következő választ ad­ta: »Mindenekelőtt ki kell je­lentenem, a JSzNK kormá­nya mindig ellenezte, hogy Olaszország és Jugoszlávia között Trieszt Szabad Terü­let kérdésére bármilyen ke­reskedelmi alapon keresse­nek megoldást, s különösen az illető területen élő szlo­vén lakosság kárára, ami azt jelenti, az új Jugoszlávia ér­dekei kárára is. De az álta­lános nemzetközi helyzet foly­tán és a béke megőrzése ér­dekében országunk azon van, hogy ez a k­érdés mindkét félre nézve igazságos módon oldódjon meg, Jugoszlávia és Olaszország között. Csak e­­gyetértő és igazságos meg­oldás tenné lehetővé nem­csak egy ol olyan elem kikü­szöbölését, amely pillanat­nyilag különböző spekulációk céljait szolgálja és hozzájárul a béke veszélyeztetéséhez, hanem azt is, hogy ezáltal alapot teremtsünk az Olasz­ország és Jugoszlávia közöt­ti viszony tartós javulásá­hoz. A JSzNK kormánya, ettől a gondolattól vezérelve, rá­mutatott néhány lehetőség­re, amely alapul szolgálhat­na a TSzT kérdésének meg­oldásához. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy ma ebben a tekintetben — nem a mi hibánkból — egy lépéssel sem közeledtünk a komoly eredmény felé. Végül, attól a kívánságtól vezérelve, hogy pozitív ered­ményhez jussunk a TSzT kérdésének megoldásában, a JSzNK kormánya ismét ta­nulmányozta Trieszt Szabad Terület megalakításának kér­dését, és megállapította, hogy a Jugoszlávia és Olasz­ország közötti kölcsönös meg­egyezés alapján lehetne meg­oldást találni a békeszerző­dés keretében, azzal a kü­lönbséggel, hogy a TSzT meg­teremtése a két érdekelt or­szág közötti megegyezés ered­ménye lenne, a békeszerző­dés Triesztről szóló függelé­kének módosításával, amit egy ilyen egyezmény feltét­lenül megkövetelne. Ezekre a módosításokra szükség van, hogy biztosítsák a TSzT fenn­állásának szilárdságát. Ez elsősorban a főkormányzóra vonatkozik, akit, elgondolá­sunk szerint, háromévenként kellene változtatni és egy­­egy hároméves időszakra Ju­goszlávia, illetve Olaszország nevezné ki, míg a kormány­zó olasz lenne, abban az idő­szakban, amikor a­­főkor­mányzó jugoszláv, illetve ju­goszláv akkor, amikor a fő­kormányzó olasz. A közbiz­tonság vezetőjét egy harma­­­­dik állam állampolgárai kö­zül neveznék ki, ugyancsak kölcsönös megegyezés alap­ján. Úgy gondolom, hogy nincs szükség a fenti javaslat rész­leteibe merülni. Már így is igen széles keretet nyújt a különböző kombinációk szá­mára és az olasz kormány jóakarata esetén alapul szol­gálhat a megoldás fellelésé­hez. De Gasperi ar interjújából, sajnos, azt látom, hogy ezt a javaslatot visszautasítja és hogy az olasz kormány ré­széről a trieszti kérdés meg­oldásának alapját a három­hatalmi nyilatkozatban ke­resik. Úgy gondolom, szük­ségtelen hangsúlyozni, hogy ez nem nyújthat semilyen alapot a trieszti kérdés meg­oldásához. Petár Sztambolics beszá­­­­molója Tito marsai távirata a II. Proletár Brüse ünnepe autalmávól A II. Proletár Brigád megalakulásának tizedik­ év­fordulója alkalmával Tito marsal, a Jugoszláv Néphad­sereg főparancsnoka, a következő szövegű táviratot in­tézte az ünnepséget előkészítő, nisi bizottságnak: »Mivel nincs lehetőségemben eleget tenni meghívá­sotoknak, hogy részt vegyek a brigád megalakulása al­kalmából rendezett ünnepségen, — amely a Népfelsza­­badító Hadsereg megalakítása történelmében jelentős nap — ezen az úton kívánom tolmácsolni harcos üdvöz­letemet és jókívánságaimat valamennyi katonának és tisztnek, a II. Proletár Brigád megalakítása tizedik év­fordulója alkalmából. A katonák és a vezetők lelkére kötöm: ne enged­jék, hogy a II. Proletár Brigád dicsőségét, amelyet a nagy Népfelszabadító Harc során vívott ki, bármivel is elhomályosítsák«. Tito marsal hasonló táviratban válaszolt Csajnicse és környéke népének meghívására, ahol tíz évvel ez­előtt megalakult a II. Proletár Brigád. Elindult az Tito staféta A triglavi csúcsról elindult a jugoszláv turisták stafétá­ja, amely népeink üdvözletét viszi majd Tito marsalnak, 60. születésnapja alkalmából. A staféta Ljubljana és Ce- Iye irányába indult és már­cius 12-én átadják a stafétát Horvátország turistáinak. Ezek aztán Kumrovecot és a Szlyemet érintve március 13-án Zágrábba érkeznek. A Horvát Népköztársaság tu­ristái a stafétát Bosznia és Hercegovina turistáinak ad­ják át, éspedig a két köztár­saság határán, az Una fo­lyón. Bosznia és Hercegovi­na turistái Drvart, Kup­­reszt és Jajcet érintve május 16-án átadják a stafétát a crnagorai turistáknak, innen a stafétavivők útja Szerbiá­ba, Macedóniába, majd ismét Szerbiába vezet, mígnem május 25-én, Tito marsal 60. születésnapján megérkeznek a fővárosba. A KOKSZ közgaz­daságunk nél­külözhetetlen nyers­anyaga. A vaskohászat el sem képzelhető koksz nél­kül. Hazánk eddig külföld­ről hozta be a kohászat­hoz szükséges kokszot. Most a koksz előállítására korszerű üzemóriás épül Lukavacon, melynek fel­építésével hazánk 25 mil­lió dollár értékű behoza­taltól mentesül. Felvéte­lünkön a lukaváci épülő kokszgyár kokszosító osz­tálya látható. ­ szocialista demokrácia fejlődése teljes kibon­takozásban van és elsőrendű fontosságúvá válik Petar Sztambolics, az SzKP KV politikai titkárának beszámolója Sztambolics elvtárs­ beve­zetőben megemlékezett arról a számos nagyjelentőségű in­tézkedésről, amelyet 1951 közepe óta hoztak, szocialis­ta demokráciánk építése ér­dekében, hangsúlyozva, hogy »mindezeknek az intézkedé­seknek az alapját a Párt ké­pezi hazánk fejlődésének szo­cialista útjáért s annak az elvnek megvalósításáért, a­­melyet a marxizmus klasszi­kusai határoztak meg, hogy a szocializmusban maguk a közvetlen termelők igazgas­sák a gazdaságot és döntse­nek munkafeleslegük, felosz­tásáról«. »Mindezek a változások, — mondotta Sztambolics elv­társ, — változásokat idéznek elő a Párt munkájának stí­lusában és módszerében is, és új magatartást vonnak maguk után az új problémák és feladatok iránt. A szocia­lista demokrácia fejlődése teljes kibontakozásban van, és most elsőrendű fontossá­gaivá válik, hogy a szerbiai pártszervezetek éspedig mind a vezetőségek, mind pedig az egész párttagság megért­sék ezeknek a változásoknak és a belőlük eredő felada­toknak a lényegét«. Kiemelve, hogy hogyan kell tekinteni gazdaságunk igazgatásának decentralizálá­sára és általában a demokrá­cia fejlődésére, Sztambolics elvtárs hangoztatta, hogy e­­gyes emberek nem értik meg a szocialista fejlődésért fo­lyó harc folyamatának egy­ségességét, s így egyes vál­tozásokat elszigetelten vizs­gálnak a többitől. Vannak esetek, hogy az eszközölt vál­tozások formális részét tekin­tik mind eme változások lé­nyegének, így például egyes elvtársak nem úgy tekintet­tek a gazdaság igazgatásának decentralizálására, mint a vállalatoknak a munkaközös .Azok a demokratikus in­tézkedések, amelyeket foga­natosítunk — mondotta Sztambolics elvtárs — bizto­sítják és egyúttal szükséges­sé teszik a dolgozók milliós tömegeinek részvételét, mind a gazdaság, mind pedig a többi közügy igazgatásában. a cégek igazgatása alatti önál­lósulására irányuló egyik kezdeti intézkedésre, hanem ebben látták a változás lénye­gét. Vagy például a tisztvi­selői apparátus csökkentését úgy értelmezték, mintha ön­­­­célú volna, nem pedig mint azoknak a változásoknak kö­vetkezményét, amelyeket az igazgatás rendszerében esz­közöltünk. Más elvtársak vi­szont tévesen úgy vélik, hogy az állam oly módon hal el, hogy egyes állami szerveket megszüntetnek, funkcióikat pedig átruházzák a társadal­mi közösség bizonyos »nem állami szerveire«. Csupán a mi köztársaságunk­ban mintegy 59.000 munkást választottak be a munkás­­tanácsokba. A munkaközös­ségek ma, megtárgyalják a szövetségi és köztársasági ter­vet, saját vállalatuk terveit és a vállalatok igazgatásának minden más kérdését. A nép­bizottságokban és azok ter­melői tanácsaiban a dolgo­zók tízezrei vesznek részt és fognak résztvenni. A föld­műves szövetkezetekben és a termelő parasztszövetkezetek­ben a dolgozó parasztok tíz­ezrei igazgatják a termelést. A választók gyűlésein, ame­lyeken a dolgozók százezrei vesznek részt, sok nagyon je­lentős kérdést tárgyalnak meg. Egyszóval a népi élet fontos kérdéseinek megtár­gyalását és a döntést átad­tuk a dolgozók millióinak kezébe. Ily módon valósul meg az az elv, hogy a szo­cializmus­ építése a milliós néptömegek ügye. Hogy mi­lyen sikerrel és milyen gyor­sasággal bontakozik ki ez az építés az elsősorban attól függ, hogy a tömegek milyen mértékben tudják kifejlesz­teni alkotó erejüket. Ez pe­dig függ öntudatuktól, szo­cialista öntudatuk fejlettsé­gének fokától«. »Ezért, a tömegek öntuda­táért folyó harc kérdése, ami azt jelenti, hogy a legszéle­sebb értelemben tett világ­nézeti politikai munka kér­dése élesebb formában me­rül fel, mint régen, ez válik a Párt munkájának legfonto­sabb, legfőbb kérdésévé, a szocializmus építésének új körülményei között­. Mindebből az következik, hogy a Párt előtt is nagy feladatok állnak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szocia­lizmus építéséért folyó egész harcunk sikere attól függ, hogy a Párt hogyan tudja elmélyíteni a dolgozó töme­gek világnézeti-politikai ön­tudatát, hogyan tudja őket megszervezni, hogyan tudja fejleszteni a tömegek kezde­ményezését és feloldani al­kotó erőiket. Ezért fejlődé­sünknek ebben a szakaszá­ban méginkább növekedik a Párt szerepe és felelőssége­. Sztambolics elvtárs ezután arról beszélt, hogy a párt­­szervezeteknek milyen fel­adataik va­nnak a munkásta­nácsok munkája tekinteté­ben, amelyek eddig nagy is-Folytatás­are a 4. oldalon) Szerbia Kommunista Pártja Központi Vezetőségének plenáris ülésén, amely pénteken kezdte meg munkáját Beográdban, Petar Sztambolics elvtárs az SzKP KV politikai titkára beszámolót terjesztett elő az időszerű f­ladatok­ról, a­ szocialista demokráciáért folyó harcban. A tömegek öntudatának kérdése

Next