Magyar Szó, 1952. március (9. évfolyam, 52-78. szám)

1952-03-01 / 52. szám

Miért terjedt el a medveszövő lepke Egy újabb nagyarányú irtási akció elé T­artományunkba jut­va, a medveszövő lep­ke alig négy év le­forgása alatt egész Vajdaságban el­terjedt. De itt sem állapodott meg, hanem továbbterjedt és Szrémbeti, valamint Ba­ranyában is felütötte fejét. Terjedésének még a Duna sem tudott gátat vetni. 1948- ban csak Szubotica környé­kén észlelték a medveszövő lepkét, 1951-ben viszont már megtalálták Mitrovicánál és Sídnél is. Ebből könnyen megállapítható, hogy ez a lepkefaj igen gyorsan terjed, és ezért veszélyt jelenthet hazánk többi vidékére is, ahol eddig még nem észlel­ték. Valaki megkérdezhetné: Miért terjedt el ennyire ez a káros lepkefaj? Miért nem akadályoztuk meg, hogy eny­­nyire elszaporodjon, mért nem irtottuk ki? S ha válaszolni akarunk erre a kérdésre, meg kell állapítanunk, hogy a mi hi­bánk és mulasztásunk, hogy nem vetettünk gátat a med­veszövő lepke terjedésének. Főleg azok a felelősek, akik nem vettek részt a medve­szövő lepke irtásában, ha­nem nyugodtan nézték, hogy a többiek helyettük is dol­goznak. De mulasztást kö­vettek el a járási és városi népbizottságok is, amelyek a múltévi akciókat nem vették komolyan és nem tulajdoní­tottak nekik nagyobb jelen­tőséget. Voltak azonban indokolt nehézségek is. Először is, az irtást akkor bonyolították le, amikor a földeken legtöbb a munka, amikor az emberek elfoglaltak. Másodszor, eze­­­­ket az akciókat igen kezdet­leges módon végezték, még­pedig úgy, hogy a petéket lekaparták a fákról és el­égették. Kevés szerszámmal is rendelkeztek, míg a vegy­szerek és készülékek hiányá­ban úgyszólván alig végeztek irtást vegyi utón. Harmad­szor, ez a kártevő igen sza­pora, rövid idő alatt rend­kívül nagymértékben elter­jedt, úgyhogy igen nehéz küzdeni ellene. Habár már sokat írtunk a medveszövő lepkéről, életje­­lenségeiről, mégis elismétel­nék néhány adatot életéből. A medveszövő lepkének évente két nemzedéke is le­het. Az első lepkék május elején jelennek meg. Egész júniusban ezek a medveszövő lepkék pusztítják a­­ levele­ket, és a fák ágain lerakják pókhálószerű fészkeiket Jú­nius végefelé a lerakott pe­tékből kikelnek a hernyók, s lemászva a fáról megfele­lő helyet keresnek — keríté­sek hasadása, téglatörmelék, tető, stb. — ahol begubóz­­hatnak. A lepkék második nemze­déke augusztus elején jele­nik meg, s ennek a generá­ciónak a hernyói augusztus végén és szeptember elején tesznek kárt a növényekben. Ez a második nemzedék sok­kal nagyobb kárt okoz, mint az első. Szeptember vége fe­lé a hernyóéi megfelelő he­lyet találva beruháznak és itt is telelnek. .Hogy­ tisz­tább képet nyerjünk a med­veszövő lepke szaporodásá­nak méreteiről, vegyük a kö­vetkező példát. A medveszö­vő lepke egy petefészkében átlag 200 hernyó lát napvi­lágot. Ebből a 200 hernyóból 200 lepke lesz. Ha ebből a 200 lepkéből 100 nőnemű, akkor­­mindegyik nőstény legalább 300 petét rak le, vagyis a 100 lepke együtte­sen 30.000 petét, így a med­veszövő lepke második nem­zedéke már 30.000 hernyóra szaporodott. Ebből látható, hogy egy el nem pusztított fészekből hány medveszövő lepke kelhet ki csupán egy év alatt. (E számítás alkal­mával nem vettük tekintet­be azt, hogy hány petét pusz­títanak­­-1 a medveszövő lep­ke ellenségei, hányat t­esz tönkre az időjárás, stb.). Az idén­­nagyméretű ak­ciót indítanak a medveszö­vő lepke kiirtására. Főleg vegyszerekkel veszik fel a harcot e kártevővel. Már megtörténtek a szükséges előkészületek, hogy külföl­dön több nagyteljesítményű permetezőgépet szerezzenek be, amelyek a legmagasabb fákat is be tudják permetez­ni. Tervbe vették azt is, hogy a repülőgépek ne részt vesz­­nek ebben az irtási akció­ban. Minden járási népbi­zottságnak, sőt még a helyi népbizottságoknak is fizetett embereik lesznek, akik meg­­felelő szerszámokkal és vegy­szerekkel, ellátva szaksze­rűen végzik az irtást. A na­gyobb mértékben­ fertőzött növényzetet vegyszerekké­ permetezik, ott pedig, ahol kevesebb petefészek találha­tó, csupán arra szorítkoznak, hogy lekaparják és felper­zseljék a medveszövő lepke petefészkeit. Az állam mindent megtesz, hogy elejét vegyük a medve­szövő lepke terjedésének. Teljes sikert azonban csak ak­kor tudunk elérni, ha min­den érdekelt egyén, minél több ember részt vesz ebben az irtási akcióban. Az irtást a következőkép­pen kell végezni: Ha a fá­kon pókhálószerű petefész­ket találnak, azt figyelme­sen le kell szedni, nehogy valamelyik hernyó kihulljon a fészekből. Ha pedig a fa erősen fertőzött, akkor leg­célszerűbb bepermetezni. Er­re a célra legmegfelelőbb a Gesarol,­ vagy pedig a Pan­­takan emulzió. Az említett szerekből úgy készítenek per­metezőszert, hogy egy-két kilónyit feloldanak 100 liter vízben.­­Abban az eset­ben, ha a hernyók már elhagyták a fészket és a fa ágain tartóz­kodnak, akkor nem szabad a fa törzse alatt szalmát éget­ni, mert ez kárt tesz a fában is. Ilyenkor legjobb a­ fa alatti földrészt beszórni vagy bepermetezni különféle irtó­szerekkel (pépéin, pantakan, gesarol, bentolisz, agrosaid). A fáról lemászó hernyók ugyanis ezen a bepermete­zett területen haladnak át, a méreg szervezetükbe jut, s í­gy elpusztulnak. Ha valakinek nincs per­metezője vagy vegyszere, ak­kor segítségül kell hívnia a permetezést végző csoportot. A járási, valamint a helyi népbizottságoknak nem sza­bad azzal megelégedniük, hogy megszervezik a kárte­­vő-irtó csoportokat. Arra­­kell törekedniük, hogy napon­ta ellenőrizzék a csoportok munkáját. Úgyszintén fel kell­­ lépniük azok ellen is, akik" kertj­ükben, gyümölcsö­sükben nem akarják elpusz­títani a medveszövő lepke petéit. Az ilyen lelkiismeret­len egyéneket meg­ kell bün­tetni, amit az erről a kér­désről nemrég megjelent ren­delet is előír. Ha összefogunk és lelkiis­meretesen nekilátunk a mun­kának, sikeresen felléphe­tünk a medveszövő lepkével szemben, és megakadályoz- t hatjuk terjedését. Ha ez nem sikerül nekünk, akkor a med­veszövő lepke nemcsak Vaj­daság területén pusztítja a növényeket, hanem elterjed hazánk más részeiben is, ez pedig felbecsülhetetlen ká­rokat okozhat nemzetgazda­ságunknak. VOJVODICS Györgye mérnök ÉJÜK A M ?8 J.ÓTEM­ BECK Tom összefogta száját s csettintve kinyitotta is­mét. Két karját tehetetlenül tárta ki, aztán leengedte. — Apa, — mondta, — ha te rárohansz egyik felől, én a másik felől s a többi mind egymás hegyibe veti rá magát, nagyanyó pedig leugrik az egésznek a te­tejére, akkor talán megfoghatjuk anyát úgy, hogy leg­följebb kettőt-hármat öl meg közülünk ezzel a for­­gattyúval. De ha nem akarod, hogy a fejedet beverje, akkor azt hiszem, jól lesz úgy tenni, ahogy anya akarja. Uram Isten, egyetlen egy elszánt ember hány másikat forgathat az ujja körüli Győztel anya. Tedd félre ezt a forgattyút, nehogy megüss vele valakit. Anya csodálkozva nézett a vasdarabra. Keze resz­ketett. Leejtette fegyverét a földre, Tom gondo­san fölemelte és visszatette a hátsó ülés alá. Azt mond­ta: — Apa te csak guggolj le megint, AJ, te vidd előre a családot és táboroztasd le, aztán hozd vissza a ko­csit Én a prédikátorral leszerelem az olajteknőt. Az­tán, ha lehet berobogunk Santa Rosába és megpróbá­lunk hajtórudat szerezni. Meglehet, hogy sikerül, bár szombat este van. Szálljatok fel gyorsan, hogy me­hessünk. Csak kérem a francia kulcsot, meg a fogót­­ teherautóból. — Benyúlt a másik kocsi alá és meg­tapogatta az olajteknőt. — Igaz, adjatok még egy ola­­as kannát is, hogy az olajat fölfogjam benne. Kár elpazarolni. — Al odanyujtotta neki a kannát. Tom eállitotta a kocsi alá s a fogóval meglazította az olaj­­eknő csavarjait. A fekete olaj végig­folyt a karján, amikor ujjával kezdte a csavarokat forgatni, aztán a fekete lé csöndesen folydogált a kannába. Mire félig megtelt, Al már fölrakta a családot a teherkocsira Tom arcát összemaszatolta az olaj- kinézett a kere­kek közül. — Gyorsan gyere vissza, kiáltotta. A csap­szegeket lazitgatta, amikor a teherkocsi lassan átdöc­­cent a sekély útszéli sáncon és tovább mászott. Tom egyet-egyet fordított­ mindegyik csapszegen s egyen­­letesen lazította őket, hogy a tömítést kímélje. A prédikátor letérdelt a kerekek mellé. — Mit segíthetek? — Most még semmit. Mihelyt kifolyik az olaj, s ezeket a csapszegeket meglazítottam, segíthetsz a tek­­nőt levenni. — Tovább mászott a kocsi alatt, egy fo­góval meglazította a csapszegeket s aztán ujjaival kiforgatta. Kétoldalt meghagyta még a meglazított szegeket, hogy a teknő le ne zuhanjon. —­­Itt még mindig forró a föld, — mondta Tom. Aztán így foly­tatta: — Te Casy, átkozottul csöndes voltál az utób­bi napokban. Uram Isten, amikor először találkoztam veled, minden félórában tartottál­­ egy szónoklatot. Itt meg két nap alatt tíz szót sem szóltál. Mi a baj? , — Megsavanyodtál? Casy hasrafekve nézett be a kocsi alá. Állát, a­­melyen ritkás szakáll kezdett kiütközni, félkezére tá­masztotta. Kalapját hátratolta a tarkójára. — Beszél­tem eleget prédikátor koromban, akár egész életem­ben ne beszéljek többet, — mondotta. — No de beszéltél egyszer-egyszer azóta is. —Nagy gondban vagyok, — mondta Casy. — Amíg prédikáltam, észre sem vettem, de sokat jár­tam szoknya után. Ha nem prédikálok többé, meg kell házasodnom. Kisért a test bűne. — Engem is — mondta Tom. — Amikor McAles­­terből kijöttem, csak úgy forrt bennem a vér. Keres­tem magamnak valakit. El sem mondom neked, hogy mi történt. Senkinek sem mondom el.­­ Casy fölkacagott. — Tudom, mi történt. Egyszer soká böjtöltem a vadonban, s amikor visszajöttem, ugyanez történt velem is­— ördögöt — mondta Tom. — No, a pénzem mindenesetre megmaradt, s a leányt elküldtem. Azt hitte, bolond vagyok. Illett volna, hogy megfizessem, de összesen öt dollárom volt. Azt mondta, nem kell­­ neki pénz. No, másszál be ide és fogd meg a teknőt. Most meglazítom. Aztán csavard ki azt a csapszeget, én is kicsavarom azt, amelyik felém esik s lassan le­eresztjük a teknőt. Vigyázz, a tömítésre. No lám, egy darabban lejön. A régi Dodge-nak csak négy hengere van. Egyet leszereltem valamikor- Nagyon vastag csapágyai voltak. No most —m ereszd el — fogd meg. — Nyalj föl és szakítsd le azt a tömítést, ahol oda van ragadva, csak lassan- Úgy! — Az olaj­teknő ott hevert köztük a földön s egy kis olaj volt még a mélyedéseiben. Tom benyúlt az egyik elülső mélyedésbe és kiszedett valami fémtörmeléket. — Itt a baj, — mondotta. Ujjai közt forgatta a törött darabokat. — A hajtótengely eltört. Nézz be hátul és keresd meg­ a lenditőkereket. Forgasd, amíg nem szólok. Cassy talpra állt, megtalálta a lenditőkereket és beigazította. — Mehet? — Fogd meg — most lassan — még egy kicsit — még egy kicsit — jól van-Casy letérdelt és újra benézett a kocsi alá- Tom odakoppantotta az összekötő Tud csapágyát a hajtó­tengelyhez. — Itt a törés. — Mit gondolsz, mi okozta? — kérdezte Casy. — Tudja az ördög! Ez a vén talyiga harminc esztendeje mászkál. Az órája hatvanezer mérföldet mutat. Ez százhatvanezret jelent, s Isten tudja hány­szor forgatták vissza. Kimelegszik — valaki ki enge­di fogyni az olajat, — eltörik. — Most kiszedte a zárószegeket s a francia kulcsot ráhelyezte az egyik csapszegre. Erőlködött s a francia kulcs megcsúszott a kezében. Keze hátán hosszú vágás látszott. Tóm odanézett — a vér csöndesen folydogált a sebből, összekeveredett az olajjal s lecsöpögött a teknőbe. -J­ Ez már baj — mondotta Casy— Akarod, hogy én folytassam? Te meg kösd be a kezedet. — Ugyan! Valahányszor kocsit javítottam éle­temben, mindig megvágtam magamat. Most már túl­­vagyok rajta, nincs amitől féljek. — Újra odaillesztette a francia kulcsot. — Bár­csak görbe kulcsom lenne, — mondotta s addig ka­lapálta öklével a francia kulcsot, amig a csapszegek meg nem lazultak. Aztán kiszedte s a teknő csap­szegeivel és a zárószegekkel együtt berakta a­ teknő­be. — No, hálisteninek, megvan. — Kimászott a ko­csi alól s maga után vonszolta a teknőt. Megtörölte kezét egy darab zsákvászonnal s megvizsgálta a se­bet­ — Kutyául vérzik — mondotta. Node el tudom én ezt állítani. — A földre vizelt, fölszedett egy ma­rék sarat s rákente a sebre. A vér csak egy pillana­tig szivárgott még. — Ez a legjobb szer­vérzés el­len, — mondotta. — Megtenné egy marék pókháló is — mondta Casy. (Folytatjuk) mMSHEL­S GY. I. ZENTA KÉRDEZI: Iparengedéllyel rendelkező kőműves mester vagyok. Van-e jogo­n épület­rajzo­kat — tervezeteket — készí­teni és az épületeket önálló­an felépíteni? FELELET: A kisiparosok­ról szóló törvény világosan kimondja, hogy az önálló kő­műves, csakis szolgáltatáso­kat végezhet és legtöbb két munkást alkalmazhat. Most van készülőben egy törvény­­javaslat, amely szerint a fa­lusi kőműves mester elké­szítheti a falusi ház terveze­tét és felépítheti a házat. Munkájában a két kőműves munkáson kívül segíthetnek a háztulajdonos családtagjai is, vagy más mórások. A vá­rosi önálló kőműves meste­rek is végezhetnek hasonló munkát a külvárosban, de csak abban az esetben, ha a városi népbizottság kommu­nális ügyosztályától enge­délyt kapnak rá. K. P. TELECSKA KÉRDE­ZI: A telecskai villanyáram elosztó vállalat igazgatósága minden fogyasztóval 250 di­nár kauciót fizettet. Én ezt az összeget nem fizettem be, mert nem volt pénzem, mire a villanyszerelők kikapcsol­ták lakásomban az áramot. Van-e joga a villanyáram el­osztó vállalat igazgatóságá­nak arra, hogy kauciót gyűjt­sön és, hogy kikapcsolja la­kásomban az áramot. . FELELET: Mint gazdasági vállalat, ha szükségesnek tartja, jogos kauciót fizettet­ni. Ha valaki a kauciót nem fizeti be, azt éppen úgy te­­­kintheti, mint ha a villany­fogyasztási számlát nem fi­zette volna ki és megvonhat­ja tőle a további áramszol­gáltatást. A BOGOJEVÓI KENDER­GYÁR EGYIK MUNKÁSA KÉRDEZI: Mi akkordban dol­gozunk. Néha előfordul, hogy saját hibánkon kívül pár órán át áll a gépünk, és nem tu­dunk dolgozni.­­Jár-e erre a pár órára a munkabér vagy nem? FELELET: Ha azon idő alatt, amíg a gépek állnak, nem alkalmazhatják magukat va­lamilyen más munkán, ak­kor kötelesek megfizetni a munkabér 70 százalékát. Az ilyen munkaszünet nem lehet több mint 48 óra egy hónap­ban. ÜZENETEK: K. K. Becse. Ügye igen bo­nyolult. Más tanácsot nem adhatunk, minthogy fordul­jon a bírósághoz. H. B. Be­cse. Írja meg esetét a Szerb Népköztársaság bányaügyi ta­nácsának Beográdba. Véle­ményünk szerint ügye rögtön elintézést nyer. S. J. K. Nem értjük miért titkolózik annyi­ra, hogy még azt sem írta meg hova valóki. Ügyét an­nak a vállalatnak, vagy in­tézménynek a vezetőségével kellene elintéznie, ahol dol­gozik. Ha ez nem sikerül, forduljon a felsőbb illetékes szervekhez. Más tanácsot nem adhatunk, mert levelé­ből nem látunk minden kö­rülményt. T. R. Becse, öreg­ségi nyugdíjra nincs joga. Orvosi bizottság elé kell áll­nia, hogy megvizsgálják egész­ségi állapotát. Esetleg mun­kaképtelenség címén nyugdí­jazhatnák. Közöljük kedves olvasó­inkkal, hogy szerkesztősé­günk a jövőben nem vesz fi­gyelembe olyan leveleket, amelyekben arra kérnek ben­nünket, hogy nyugdíj­ügyeik­ben eljárjunk. Ezt is meg­tesszük ugyan, de csak kivé­teles és valóban indokolt ese­tekben. Hangya András vázlatkönyvéből

Next