Magyar Szó, 1952. június (9. évfolyam, 130-155. szám)

1952-06-01 / 130. szám

Válasz olvasóinknak ! A megtáma­dott levés­zerkesztőségünk a napokban ka­pott egy levelet Topo­lyáról, amelyben egy diófa levelet küldtek, azzal a ké­réssel, hogy vizsgáltassuk meg a kutatóintézet növény­­védelmi osztályén, mert dió­fáját vala­mi megtá­madta és szeretné tudni, mi­lyen beteg­ségről vagy kártevőről van szó. Petrik mérnök a noviszádi­­kutatóin­tézet nö­vényvédel­mi osztá­lyának ve­zetője megvizsgálta a levelet és megállapította, hogy apró pók­ocskák támadták meg. A beküldött levél alsó részén ugyanis a peron os­zporához hasonló foltok vannak, ame­lyek úgy keletkeztek, hogy a kis pók kiszívta a levélsej­tekből a nedvet a sebhelye­ket pedig finom szálaikkal be­szőtte. Ezek az apró vörös pókok, nem igen veszélyesek, nagyobb károkat egyáltalán nem is okozhatnak a gyü­mölcsfákon. Amint a topo­lyai olvasónk írja, nála azon­ban igen elterjedtek, mert napról­-napra egyre több olyan levelet talált, amely­nek alsó részeit foltok borít­ják. Ezt betegségnek vélte, és ,attól félt, hogy tönkrete­szi az egész diófáját. Ezért röviden megírjuk, hogyan védekezhetünk a vöröspókok ellen. Először is legjobb a levél alsó­ részét kénporral bepo­rozni. Körülbelül úgy, ahogy a szellőt porozzuk lisztihar­­mat ellen. Ama kell csak ügyelni, hogy a vegyszer el­jusson a­ levélflikkekre is, és a kénpor megöli a kártevőt. Ha kénport nem tud besze­rezni szuldeollal és szuperoi­­l­ail is elpusztíthatja a pókocs­kákat. Lévai József péterrévei la­kos azt kérdezi szerkesztősé­günktől, hogyan lehet véde­kezni a szöllőmoly ellen, ő ugyanis egy százalékos ni­kotinnal bepermetezte szőlle­­jét, de eredménytelenül. Pé­­terrévén annyira elterjedt ez a rovar, hogy Lévai vélemé­nye szerint holdanként ezer literrel is csökkentheti a bor­hozamot, ha nem sikerül idő­re tenni valamit ellene. A szőlőnoly valóban rend­szerint nagy károkat okoz. A fiatal szőllőfürtöket rágja meg, később pedig, amikor kifejlődik a szem, kifúrja, an­nak héját, behúzódik a bel­sejébe, és ott táplálkozik, így a megtámadott szőllőszemek nem fejlődhetnek ki mert a szöllőmoly csaknem az egész szemet megeszi, úgyhogy a végén csak a fürt szára ma­rad meg. A szöllőmoly ellen védekez­hetünk, és a kárt nagy mér­tékben csökkenthetjük, így nikotinnal is elpusztíthatjuk. Lévai nikotin­ permetezése elsősorban azért nem sike­rült, mert nagyon híg olda­tot használt. Vannak azonban sokkal jobb vegyszerek is, a­­mellyekkel könnyebben és biztosabban elpusztíthatjuk a I. szőllőmolyt. Ezek a különfé­le DDT vegyszerek. Erre a célra legjobban megfelel a folyékony vagy pora­lakú pan talpán és a pepein. Ha fo­lyékony állapotban használ­juk legjobb az egy százalék­­­kos oldata, amikor is 100 li­ter vízben egy kilogram pe­­peint vagy pantakánt oldunk fel. Szöllőmoly ellen egészen mindegy, hogy permetezünk vagy porozunk. Esős időben jobb a folyékony vegyszer, mert a port könnyebben le­mossa az eső. Jó használni folyékony vegyszert akkor is, ha nagynyomású permetező­­géppel permetezünk, mert a permetezőszer erős sugárban tör ki a gépből, s könnyeb­ben áthatol a szellőmoly há­lóján és biztosabban pusztít­ja a kártevőt. Száraz időben azonban jobb porozni a szel­­lőt, mert tovább megmarad a fürtökön és a hálón át könnyebben bejut a kárte­vőig. A legtöbb esetben tehát az idő szabja meg, hogy folyé­kony vagy poralakú perme­tezőszert használjunk-e. Szövetkezet, amelynek hasznát megeszik a lovak Szövetkezeti cikksorozat Szuboticáról (2) A SZUBOTICAI 29 termelő szövetkezet közül az idáig szép sikereket elértek mellett — mint ami­lyen például, hogy csak né­hányat soroljak fel, a palicsi »Pobeda« sándori »Katar«, vagy a bajmoki »Petőfi Sán­dor« stb. stb., akad néhány gyengébb szövetkezet is, a­­­im­ely munkáját fokozottab­’ bak kell segíteni. Ezt szol­gálta ez a szubotioai­ tanács­­kosás is: a gyengébb szövet­kezetek hibáit, fogyatékossá­gait, a sikeresen működő szö­vetkezetek tapasztalataival felkarolni. S így összevetve az eredményeket, a sikereket valamint fogyatékosságokat, a hiányokat, meghozták a ha­tározatokat, hogy mit kell tenni ez év végéig. Ezek az itt általánosnak minősített határozatok pedig a következők lennének: Még a legjelentéktelenebb dologra is figyelmet kell for­dítani, mindent megmozgatni annak érdekében, hogy to­vább növekedjék a termés­hozam. Az adott feladat eb­ben az ágazatban az, hogy mellőzzék az olyan termé­nyek termesztését, amelyek nem eléggé kifizetődőek. Kü­lönösen vonatkozik ez rész­ben a takarmány­növények­re, és részben az ipari növé­nyekre is, így takarmány­félék közül a kevesebbé kia­dós muharból, mintegy 80 százalékkal kevesebbet ter­melnek és helyette inkább a pillangósokat termesztik. En­nek indokolására íme csak egy jelentéktelen példa. A zsedniki »Jugoszláv Hadse­reg« takarmányhiányban szenved, pedig az idén 66 hold muhart vetett. A mu­har nem hoz elegendő meny­­nyiségű takarmányt is emel­lett nagymértékben kimeríti a földet. Nem egy szusooticai szövet­kezet foglalkozott kertészet­tel, de csak úgy, mint ahogy mondani szokták félkézzel, nem sok súlyt fektetve a ker­tészetre. Ezért irányozták elő, hogy csupán kertészettel foglalkozó szövetkezeteket lé­tesítenek. • ★ PROBLÉMA volt né­­­hány szuboticai szövet­kezetben a munkaerőhiány kérdése is. De itt is számolás­sal hamarosan rájöttek, hogy­ nemcsak elegendő munkaere­jük van, hanem még feles­­­­leg is mutatkozik, amelyet hasznosra fel lehetne hasz­nálni más szövetkezet mun­kák végzésére, így például a már említett zsedniki »Ju­goszláv Néphadsereg« szö­vetkezetben, ahol a dolgo­zó tagokra egyenként 5 hold föld jutott, a gyenge mun­kaszervezés következtében munkaerőhiány volt érezhe­tő. Ez volt a helyzet a zsed­niki »Obnovában« és a baj­moki »Bratisztvo Jediviszt­­vóban«. De vegyük külön a zsed­niki »Obnovát«. Náluk egy munkaképes emberre 4,5 hold művelhető földterület jut. Tekintetbe véve, hogy egy ember 7—8 holdat is megművelhet, így a szövet­kezetben a meglévő munka­erőt csak 55 százalékban hasz­nálják ki. Erre alapozzuk a következő számítást. Az idei tervben 56.000 normanapot irányoztak elő , tekintetbe véve, hogy 312 tagjuk dol­gozik, mindenkire átlag 180 normanap jut. A valóságban azonban sokkal kevesebb jut egy emberre, mert ott van­nak az iparosok, állattenyész­tők, stb. akik évente 350 nor­manapot is dolgozhatnak, így tehát ebben a szövetkezet­ben is, ami, mint már emlí­tettük általános és pozitív jelenség felvetődik immár a munkafelesleg kérdése, hogy meg lehet oldani, s amit meg is oldanak a belterjes sok­irányú gazdálkodással. Fontos határozat volt to­vábbá, ami aztán minden szövetkezeten sokat lendít előre: a legrövidebb időn be­lül, még a nyáron elvégzik a tagosítást. Ennek bizonyá­ra legjobban a bajmoki »Mat­ko Vukovics” tagjai örülnek, hisz 295 holdnyi földjük 220 helyen van, s igy a nagy tá­volság miatt sok kis földpar­cellájukat nem is trágyáz­hatták kellőképpen. De most­­ már ezt a kérdést vég­érvé- I nyesen rendezik. 1 . ★ A­Z ÁLLATTENYÉSZ-­ TÉS terén szinte fur­csa az a határozat, hogy a lovak számát 50-nel csöök­­kenteni kell. A bajmoni »Bratsztvo-J­edinsztvo« szö­vetkezetben például az állat­­állomány helytelen összeté­tele következtében évente 4 millió dinárt fizettek rá az állattenyésztésre. Ez azért történhet meg, mert a kel­leténél sokkal több lovuk­ van, úgy, hogy azok munka­erejét még 50 százalékban­ sem használhatják ki, ellen­ben kevés disznót és marhát tenyésztenek, ami pedig ná­luk kifizetődőbb lenne. Vo­natkozik ez a bajmoki »Dó­zsa György«-re is, ahol 10 lóval van több mint ami szükséges. Ezért csökkentik a lovak számát 50-nel, a szarvasmarhák számát pedig 151-el növelik , úgyszintén gyarapítják a tenyészsertés­állományt is. A szőllészetet és a gyü­­mölccsészetet is fellendítik.­ Ha nem is határozat, d­e ja­vaslat, hogy a kevés szék­é­vel rendelkező szövetkezetek szellőjüket adják a csak szőr­leműveléssel foglalkozó szö­vetkezeteknek. Ezt az aján­latot bizonyára szívesen ve­szi a bajmoki »Bratsztvo- Jedinsztvo« szövetkezet is, ahol a meglévő 44 hold szét­lő, amely a szövetkezettől távol sok kis parcellában van s igy inkább csak kánt hoz mint hasznot a szövet­kezetnek. De akad még több olyan szövetkezet, amely nem kifizetődő szellőjét­­ átadja. Jelentős határozat az is, hogy kísérletként 4 holdon földi­­epret termesztenek, s felja­vítják a gyümölcsösök nö­vényvédelmi szolgálatát. Az építkezésekről és a me­zőgazdaság gépesítéséről sém­ feledkeztek meg 3 ló- és 4 marhaistálló építését, 4 ma­­lacfiaztató, 3 hizlalda, süldő­­telep, kukoricagóré építését látták elő. A szuboticai szö­vetkezetek gépek dolgában elég jól állnak, a mezőgaz­­dászok azonban további fej­lődési távlatokat tartottak szem előtt, amikor úgy ha­tároztak, hogy hamarosan beszereznek 8 traktort és rigolózó ekéket. VUKOVICS Géza Képünk a topolyai „Dózsa György" szövetke­zet igazgató bizottsága elnökének „gabonaszeme­tét" mutatja. — Szép az árpa, nem lesz sokkal rosszabb a tavalyinál... A 20.000 dolláros Hiller festmény és ami mögötte van A NYUGATI szerecsenmosda­t­ó­k újabb csinos látványossággal szolgálnak a világnak. Annak tudni­illik, amelyik még vallja, hogy a bűn, fő­ként az állatias bűn bünhödésért, lega­lább emberi­­ bünhödésért kiált különben, így ahogyan áll (elég bizonytalanul áll), mehet selejtbe egész tiszteskorű civilizá­ciónk. Arról van szó, hogy az úgynevezett nyu­gatnémet keretszerződés, amely az európai védelmi közösség és Bonn jövendő jogvi­szonyát hivatott szabályozni, a magas dip­lomácia távolködébe veszett, végleges bé­keokmány aláírásáig, természetesen nem feledkezhetett meg a náci háborús bűnö­sökről. Természetesen, —­­mondjuk —, és természetesen mondjuk, hiszen nem először vagyunk tanúi a Hitler vérét szerezsánjai iránt tanúsított diplomáciai megértésnek. Hang- és rangadó körök, mintha vészesen inklinálnának azoknak a bűnöknek a meg­bocsátására, amelyeknek szenvedő áldoza­tai elsősorban nem ők voltak. Buchen­wald nem fekszik Floridában, Jaszenovac elég nagy távolságra esik Newyorktól. Ba­­njica sem London határában terül el, ha­nem Belgrádéban. Ilyen tele marokkal szórt feloldozás, ilyen abszurdumig hajtott abszolúciós düh alig nyolc esztendővel az elkövetett szörnyűségek után, akkor is el­képesztően cél­batévesztett, — józan emberi aggyal legalább — ha, mint valószínű, po­litikai meggondolások diktálják. Eszünk ágéban sincs elfelejteni, hogy diplomáciai opportunizmus is van a világon, sejtjük, hogy a szükség az ördöggel is szövetke­ző, s legalább Belzebubban legyen any­­­­nyi szemérem, hogy maga alá húz­za a 16- ikat. A keretszerződés egyik nem is leglé­nyegtelenebb pontja intézkedik, hogy hala­­«tftfrtewrt­w»e*­8Btta60** bail alakí­tani, nagyszabású közkegyelmi aktus elő­készítésére. Az amnesztia csak a Spandau­­ban őrzött, legsúlyosabb bűnözőkre nem vonatkozik, egyébként felölelné mindazt a sokezer ,kis, közép és nagyközép nácigyil­kost aki eddig elég balszerencsés vagy ügyetlen volt hozzá, hogy kivonja magát. Nem titok, hogy a bonni kormányzat nagy nyomatékkal kívánta az amnesztiás sza­kasz szerződésbe iktatását és még kevésb­­bé titok, hogy Európa ezen a ponton rend­kívül előzékenynek mutatkozott. A náci­­paragrafus körül nem ment késhegyre a vita. Felvetődik a kérdés, mire kellett ez az amnesztia Bonnak,­­amelynek parlament­jében már egy évvel ezelőtt felállhatott egy „jobboldali" képviselő és cikornyás német nyelven nyilatkozhatott oda, hogy „vitatkozni lehetne, váljon a zsidókérdés megoldására az volt-e a legcélravezetőbb mód, amelyet Hitler választott?". A Bun­destag akkor nem omlott össze, ami nem­csak az épület szilárdságát mutatja, ha­nem a mennydörgés mennyire igazolatlan mulasztásét is. A szónokot különben kidob­ták, de mi műveitek vagyunk és régi házas­ságtörési bohózatokból tudjuk, hogy a ka­napét rendszerint kidobják. Ilyesmi aztán nem igen változtat a tényeken és legfel­jebb azokat a vígjátéki férjeket nyug­tatja meg, akiknek optimizmusa már kó­ros hülyeségre emlékeztet. A képviselőt egyébként Hadennek hívták és nevezetes felszólalását — mint emlékezetes — a Bundestag egyik napirendi vitájában dö­rögte el. Nos, ezt a Hadert, ezeket a Hadereket Adenauerék amúgy sem kenyerezhetik le imei-finci amnesztiákkal.­­ Ilyesmiken ők régesrég túl vannak. „Ide ez rövid“ — mondanák a kabaréban. Hogy ia­m tome, Bie Koch, a belesem boszorkány „áldott állapot“ miatt, amnesz­tia nélkü­l­ is megúszhatta néhány rövid esztendővel az undorodó akasztófát. A vé­res emlékezetű belgrádi Gestapófőnököt amnesztia nélkül is valóságos gúny­bün­tetés potomárán ránthatta ki a jogászi csű­­rés-csavarás, Hitler tábornokai amnesztia nélkül is átnyergelhettek a legotrombább hordó demagógiára. Okmányszerűen bizo­nyított háborús tömeggyilkosságok elköve­tői politikai szónoklatokat tartanak, pár­tokat alapítanak, tagdíjakat szednek, sajtót tartanak fenn és hatalomátvételről fecseg­nek. A gyilkos szónokot és a „szónokot üd­­vözlik.“ Üdvözlik, nem pedig üldözik. , Ha ezeket akarja Adenauer megnyerni, vagy legalább mérsékletre hinni, azt hisz­­szük, alaposan lekésett. Ezeknek több kell és ma már­­ más kell. Épp az a valami amitől legjobban félnek a szerződő felek. Ezek már megint porosz törpeszállásra rán­gatják kissé megsoványodott lábszáraikat ezek már megint idegen városok köveze­tét szeretnék vágni ugyanazokkal az ot­romba csizmákkal, amelyeknek bagam­ájá­ról most, nyugtalanító előzékenységgel má­sok vakarják le nekik­­ az odaragadt asz­­szonyi hajszálakat, meg az égrekiáltó gyer­mekvért. A bonni kormányzat nem sokat fog pro­fitálni az amnesztia szakaszból, legfeljebb azokat hökkenti meg vele, akik több-ke­vesebb ingadozási periódussal, de csodák­ban is hajlandók voltak hinni Az ember lelkes, de fásult állat. Talán az élet kurtasága teszi, hogy döbbenetes gyorsasággal térünk napirendre a dolgok felett. Emberi feledékenységre spekulálni, úgy látszik, nem rossz üzlet. Innen van, hogy voltunk és vagyunk, akik hinni sze­retünk valami benső német újjászületés­ben. Olyan nemzeti reneszánszban, amely fel tud izzani a maga okozta kínok para­zsában és épp oly becsületesen meg tud gyűlölni egy szégyenteljes múltat, mint aminő becsülettel igyekszik tisztára söpör­ni a holnapot. De a múlt gyűlölete ne­hezen kezdődhetik amnesztiával és a náci­­szellem temetése sokat veszít komorságé­" , bőr ha fegyház cellákból kiözönlő kisér­­tetek nevető nappali processziója kiséri. És hogy állunk a másik oldallal? Az európai védelmi közösség megalkot­­ói úgy látják, hogy a kör nem telje® Né­metország nélkül és a német erő, a né­met anyag megnyerésére szemethunyást vélnek célravezetőnek. Ez az irányzat, mint mondottuk, ko­­­rántsem új és korántsem a bonni tömeg­kegyelem aktusával kezdődik. A politikai szellem amely­ Artukovicsot, a gyászos em­l­­ékű „Független Horvát Állam­ véreskezű­ belügyi pribékjét mindmáig nem szolgál­tatta ki ama terület bíráskodásának, ahol tetteit elkövette, az a szellem, amely közjogi paragrafustáncok fikcióival lénye­­gileg a szabadságot ajándékozza olyatt guillotine-tölteléknek, mint Pavelics­a, hart­­álfejű zugirász és dicstelen társai önma­­­gának ás vermet. És ez a szemlélet, amely valami végtelenül gusztustalan hullábal, túsz transzában 20.000 dollárra veri fel Hitler hátramaradt mázolmányainak auk­ciós árát, ezreket fizet a „Mein Kampf” első kiadásaiért és ahelyett, hogy bűnügyi múzeumban helyezné el a példányokat bibliofil könyvtárak előkelő polcaira sort­rozza, — ez a szemlélet rövidlátó szem­­­élet.­ . . Bekapcsolni egy népes nemzetet az em­­beriség tűzoltóközösségébe — ez nagyon rendben van. De nincs rendben a mód, amellyel a műveletet elkezdik. Akinek még tegnapról véres a szeme, könnyebb­­ben kap ma is vérszemet. A német szurony­ról mielőtt európai fegyverre tűzik, al»* posabban és erélyesebben kellene letisztít»* gatni a vért. Azt a bizonyosat, azt a szö*» nyűt, amelytől a „Horst Wessel“ dal mocai­kos strófái csöpögnek. . .­ DEBRECZENI József 1 v"

Next