Magyar Szó, 1952. június (9. évfolyam, 130-155. szám)
1952-06-01 / 130. szám
Válasz olvasóinknak ! A megtámadott levészerkesztőségünk a napokban kapott egy levelet Topolyáról, amelyben egy diófa levelet küldtek, azzal a kéréssel, hogy vizsgáltassuk meg a kutatóintézet növényvédelmi osztályén, mert diófáját valami megtámadta és szeretné tudni, milyen betegségről vagy kártevőről van szó. Petrik mérnök a noviszádikutatóintézet növényvédelmi osztályának vezetője megvizsgálta a levelet és megállapította, hogy apró pókocskák támadták meg. A beküldött levél alsó részén ugyanis a peron oszporához hasonló foltok vannak, amelyek úgy keletkeztek, hogy a kis pók kiszívta a levélsejtekből a nedvet a sebhelyeket pedig finom szálaikkal beszőtte. Ezek az apró vörös pókok, nem igen veszélyesek, nagyobb károkat egyáltalán nem is okozhatnak a gyümölcsfákon. Amint a topolyai olvasónk írja, nála azonban igen elterjedtek, mert napról-napra egyre több olyan levelet talált, amelynek alsó részeit foltok borítják. Ezt betegségnek vélte, és ,attól félt, hogy tönkreteszi az egész diófáját. Ezért röviden megírjuk, hogyan védekezhetünk a vöröspókok ellen. Először is legjobb a levél alsó részét kénporral beporozni. Körülbelül úgy, ahogy a szellőt porozzuk lisztiharmat ellen. Ama kell csak ügyelni, hogy a vegyszer eljusson a levélflikkekre is, és a kénpor megöli a kártevőt. Ha kénport nem tud beszerezni szuldeollal és szuperoilail is elpusztíthatja a pókocskákat. Lévai József péterrévei lakos azt kérdezi szerkesztőségünktől, hogyan lehet védekezni a szöllőmoly ellen, ő ugyanis egy százalékos nikotinnal bepermetezte szőllejét, de eredménytelenül. Péterrévén annyira elterjedt ez a rovar, hogy Lévai véleménye szerint holdanként ezer literrel is csökkentheti a borhozamot, ha nem sikerül időre tenni valamit ellene. A szőlőnoly valóban rendszerint nagy károkat okoz. A fiatal szőllőfürtöket rágja meg, később pedig, amikor kifejlődik a szem, kifúrja, annak héját, behúzódik a belsejébe, és ott táplálkozik, így a megtámadott szőllőszemek nem fejlődhetnek ki mert a szöllőmoly csaknem az egész szemet megeszi, úgyhogy a végén csak a fürt szára marad meg. A szöllőmoly ellen védekezhetünk, és a kárt nagy mértékben csökkenthetjük, így nikotinnal is elpusztíthatjuk. Lévai nikotin permetezése elsősorban azért nem sikerült, mert nagyon híg oldatot használt. Vannak azonban sokkal jobb vegyszerek is, amellyekkel könnyebben és biztosabban elpusztíthatjuk a I. szőllőmolyt. Ezek a különféle DDT vegyszerek. Erre a célra legjobban megfelel a folyékony vagy poralakú pan talpán és a pepein. Ha folyékony állapotban használjuk legjobb az egy százalékkos oldata, amikor is 100 liter vízben egy kilogram pepeint vagy pantakánt oldunk fel. Szöllőmoly ellen egészen mindegy, hogy permetezünk vagy porozunk. Esős időben jobb a folyékony vegyszer, mert a port könnyebben lemossa az eső. Jó használni folyékony vegyszert akkor is, ha nagynyomású permetezőgéppel permetezünk, mert a permetezőszer erős sugárban tör ki a gépből, s könnyebben áthatol a szellőmoly hálóján és biztosabban pusztítja a kártevőt. Száraz időben azonban jobb porozni a szellőt, mert tovább megmarad a fürtökön és a hálón át könnyebben bejut a kártevőig. A legtöbb esetben tehát az idő szabja meg, hogy folyékony vagy poralakú permetezőszert használjunk-e. Szövetkezet, amelynek hasznát megeszik a lovak Szövetkezeti cikksorozat Szuboticáról (2) A SZUBOTICAI 29 termelő szövetkezet közül az idáig szép sikereket elértek mellett — mint amilyen például, hogy csak néhányat soroljak fel, a palicsi »Pobeda« sándori »Katar«, vagy a bajmoki »Petőfi Sándor« stb. stb., akad néhány gyengébb szövetkezet is, aimely munkáját fokozottab’ bak kell segíteni. Ezt szolgálta ez a szubotioai tanácskosás is: a gyengébb szövetkezetek hibáit, fogyatékosságait, a sikeresen működő szövetkezetek tapasztalataival felkarolni. S így összevetve az eredményeket, a sikereket valamint fogyatékosságokat, a hiányokat, meghozták a határozatokat, hogy mit kell tenni ez év végéig. Ezek az itt általánosnak minősített határozatok pedig a következők lennének: Még a legjelentéktelenebb dologra is figyelmet kell fordítani, mindent megmozgatni annak érdekében, hogy tovább növekedjék a terméshozam. Az adott feladat ebben az ágazatban az, hogy mellőzzék az olyan termények termesztését, amelyek nem eléggé kifizetődőek. Különösen vonatkozik ez részben a takarmánynövényekre, és részben az ipari növényekre is, így takarmányfélék közül a kevesebbé kiadós muharból, mintegy 80 százalékkal kevesebbet termelnek és helyette inkább a pillangósokat termesztik. Ennek indokolására íme csak egy jelentéktelen példa. A zsedniki »Jugoszláv Hadsereg« takarmányhiányban szenved, pedig az idén 66 hold muhart vetett. A muhar nem hoz elegendő menynyiségű takarmányt is emellett nagymértékben kimeríti a földet. Nem egy szusooticai szövetkezet foglalkozott kertészettel, de csak úgy, mint ahogy mondani szokták félkézzel, nem sok súlyt fektetve a kertészetre. Ezért irányozták elő, hogy csupán kertészettel foglalkozó szövetkezeteket létesítenek. • ★ PROBLÉMA volt néhány szuboticai szövetkezetben a munkaerőhiány kérdése is. De itt is számolással hamarosan rájöttek, hogy nemcsak elegendő munkaerejük van, hanem még felesleg is mutatkozik, amelyet hasznosra fel lehetne használni más szövetkezet munkák végzésére, így például a már említett zsedniki »Jugoszláv Néphadsereg« szövetkezetben, ahol a dolgozó tagokra egyenként 5 hold föld jutott, a gyenge munkaszervezés következtében munkaerőhiány volt érezhető. Ez volt a helyzet a zsedniki »Obnovában« és a bajmoki »Bratisztvo Jedivisztvóban«. De vegyük külön a zsedniki »Obnovát«. Náluk egy munkaképes emberre 4,5 hold művelhető földterület jut. Tekintetbe véve, hogy egy ember 7—8 holdat is megművelhet, így a szövetkezetben a meglévő munkaerőt csak 55 százalékban használják ki. Erre alapozzuk a következő számítást. Az idei tervben 56.000 normanapot irányoztak elő , tekintetbe véve, hogy 312 tagjuk dolgozik, mindenkire átlag 180 normanap jut. A valóságban azonban sokkal kevesebb jut egy emberre, mert ott vannak az iparosok, állattenyésztők, stb. akik évente 350 normanapot is dolgozhatnak, így tehát ebben a szövetkezetben is, ami, mint már említettük általános és pozitív jelenség felvetődik immár a munkafelesleg kérdése, hogy meg lehet oldani, s amit meg is oldanak a belterjes sokirányú gazdálkodással. Fontos határozat volt továbbá, ami aztán minden szövetkezeten sokat lendít előre: a legrövidebb időn belül, még a nyáron elvégzik a tagosítást. Ennek bizonyára legjobban a bajmoki »Matko Vukovics” tagjai örülnek, hisz 295 holdnyi földjük 220 helyen van, s igy a nagy távolság miatt sok kis földparcellájukat nem is trágyázhatták kellőképpen. De most már ezt a kérdést végérvé- I nyesen rendezik. 1 . ★ AZ ÁLLATTENYÉSZ- TÉS terén szinte furcsa az a határozat, hogy a lovak számát 50-nel csöökkenteni kell. A bajmoni »Bratsztvo-Jedinsztvo« szövetkezetben például az állatállomány helytelen összetétele következtében évente 4 millió dinárt fizettek rá az állattenyésztésre. Ez azért történhet meg, mert a kelleténél sokkal több lovuk van, úgy, hogy azok munkaerejét még 50 százalékban sem használhatják ki, ellenben kevés disznót és marhát tenyésztenek, ami pedig náluk kifizetődőbb lenne. Vonatkozik ez a bajmoki »Dózsa György«-re is, ahol 10 lóval van több mint ami szükséges. Ezért csökkentik a lovak számát 50-nel, a szarvasmarhák számát pedig 151-el növelik , úgyszintén gyarapítják a tenyészsertésállományt is. A szőllészetet és a gyümölccsészetet is fellendítik. Ha nem is határozat, de javaslat, hogy a kevés székével rendelkező szövetkezetek szellőjüket adják a csak szőrleműveléssel foglalkozó szövetkezeteknek. Ezt az ajánlatot bizonyára szívesen veszi a bajmoki »Bratsztvo- Jedinsztvo« szövetkezet is, ahol a meglévő 44 hold szétlő, amely a szövetkezettől távol sok kis parcellában van s igy inkább csak kánt hoz mint hasznot a szövetkezetnek. De akad még több olyan szövetkezet, amely nem kifizetődő szellőjét átadja. Jelentős határozat az is, hogy kísérletként 4 holdon földiepret termesztenek, s feljavítják a gyümölcsösök növényvédelmi szolgálatát. Az építkezésekről és a mezőgazdaság gépesítéséről sém feledkeztek meg 3 ló- és 4 marhaistálló építését, 4 malacfiaztató, 3 hizlalda, süldőtelep, kukoricagóré építését látták elő. A szuboticai szövetkezetek gépek dolgában elég jól állnak, a mezőgazdászok azonban további fejlődési távlatokat tartottak szem előtt, amikor úgy határoztak, hogy hamarosan beszereznek 8 traktort és rigolózó ekéket. VUKOVICS Géza Képünk a topolyai „Dózsa György" szövetkezet igazgató bizottsága elnökének „gabonaszemetét" mutatja. — Szép az árpa, nem lesz sokkal rosszabb a tavalyinál... A 20.000 dolláros Hiller festmény és ami mögötte van A NYUGATI szerecsenmosdatók újabb csinos látványossággal szolgálnak a világnak. Annak tudniillik, amelyik még vallja, hogy a bűn, főként az állatias bűn bünhödésért, legalább emberi bünhödésért kiált különben, így ahogyan áll (elég bizonytalanul áll), mehet selejtbe egész tiszteskorű civilizációnk. Arról van szó, hogy az úgynevezett nyugatnémet keretszerződés, amely az európai védelmi közösség és Bonn jövendő jogviszonyát hivatott szabályozni, a magas diplomácia távolködébe veszett, végleges békeokmány aláírásáig, természetesen nem feledkezhetett meg a náci háborús bűnösökről. Természetesen, —mondjuk —, és természetesen mondjuk, hiszen nem először vagyunk tanúi a Hitler vérét szerezsánjai iránt tanúsított diplomáciai megértésnek. Hang- és rangadó körök, mintha vészesen inklinálnának azoknak a bűnöknek a megbocsátására, amelyeknek szenvedő áldozatai elsősorban nem ők voltak. Buchenwald nem fekszik Floridában, Jaszenovac elég nagy távolságra esik Newyorktól. Banjica sem London határában terül el, hanem Belgrádéban. Ilyen tele marokkal szórt feloldozás, ilyen abszurdumig hajtott abszolúciós düh alig nyolc esztendővel az elkövetett szörnyűségek után, akkor is elképesztően célbatévesztett, — józan emberi aggyal legalább — ha, mint valószínű, politikai meggondolások diktálják. Eszünk ágéban sincs elfelejteni, hogy diplomáciai opportunizmus is van a világon, sejtjük, hogy a szükség az ördöggel is szövetkező, s legalább Belzebubban legyen anynyi szemérem, hogy maga alá húzza a 16- ikat. A keretszerződés egyik nem is leglényegtelenebb pontja intézkedik, hogy hala«tftfrtewrtw»e*8Btta60** bail alakítani, nagyszabású közkegyelmi aktus előkészítésére. Az amnesztia csak a Spandauban őrzött, legsúlyosabb bűnözőkre nem vonatkozik, egyébként felölelné mindazt a sokezer ,kis, közép és nagyközép nácigyilkost aki eddig elég balszerencsés vagy ügyetlen volt hozzá, hogy kivonja magát. Nem titok, hogy a bonni kormányzat nagy nyomatékkal kívánta az amnesztiás szakasz szerződésbe iktatását és még kevésbbé titok, hogy Európa ezen a ponton rendkívül előzékenynek mutatkozott. A náciparagrafus körül nem ment késhegyre a vita. Felvetődik a kérdés, mire kellett ez az amnesztia Bonnak,amelynek parlamentjében már egy évvel ezelőtt felállhatott egy „jobboldali" képviselő és cikornyás német nyelven nyilatkozhatott oda, hogy „vitatkozni lehetne, váljon a zsidókérdés megoldására az volt-e a legcélravezetőbb mód, amelyet Hitler választott?". A Bundestag akkor nem omlott össze, ami nemcsak az épület szilárdságát mutatja, hanem a mennydörgés mennyire igazolatlan mulasztásét is. A szónokot különben kidobták, de mi műveitek vagyunk és régi házasságtörési bohózatokból tudjuk, hogy a kanapét rendszerint kidobják. Ilyesmi aztán nem igen változtat a tényeken és legfeljebb azokat a vígjátéki férjeket nyugtatja meg, akiknek optimizmusa már kóros hülyeségre emlékeztet. A képviselőt egyébként Hadennek hívták és nevezetes felszólalását — mint emlékezetes — a Bundestag egyik napirendi vitájában dörögte el. Nos, ezt a Hadert, ezeket a Hadereket Adenauerék amúgy sem kenyerezhetik le imei-finci amnesztiákkal. Ilyesmiken ők régesrég túl vannak. „Ide ez rövid“ — mondanák a kabaréban. Hogy iam tome, Bie Koch, a belesem boszorkány „áldott állapot“ miatt, amnesztia nélkül is megúszhatta néhány rövid esztendővel az undorodó akasztófát. A véres emlékezetű belgrádi Gestapófőnököt amnesztia nélkül is valóságos gúnybüntetés potomárán ránthatta ki a jogászi csűrés-csavarás, Hitler tábornokai amnesztia nélkül is átnyergelhettek a legotrombább hordó demagógiára. Okmányszerűen bizonyított háborús tömeggyilkosságok elkövetői politikai szónoklatokat tartanak, pártokat alapítanak, tagdíjakat szednek, sajtót tartanak fenn és hatalomátvételről fecsegnek. A gyilkos szónokot és a „szónokot üdvözlik.“ Üdvözlik, nem pedig üldözik. , Ha ezeket akarja Adenauer megnyerni, vagy legalább mérsékletre hinni, azt hiszszük, alaposan lekésett. Ezeknek több kell és ma már más kell. Épp az a valami amitől legjobban félnek a szerződő felek. Ezek már megint porosz törpeszállásra rángatják kissé megsoványodott lábszáraikat ezek már megint idegen városok kövezetét szeretnék vágni ugyanazokkal az otromba csizmákkal, amelyeknek bagamájáról most, nyugtalanító előzékenységgel mások vakarják le nekik az odaragadt aszszonyi hajszálakat, meg az égrekiáltó gyermekvért. A bonni kormányzat nem sokat fog profitálni az amnesztia szakaszból, legfeljebb azokat hökkenti meg vele, akik több-kevesebb ingadozási periódussal, de csodákban is hajlandók voltak hinni Az ember lelkes, de fásult állat. Talán az élet kurtasága teszi, hogy döbbenetes gyorsasággal térünk napirendre a dolgok felett. Emberi feledékenységre spekulálni, úgy látszik, nem rossz üzlet. Innen van, hogy voltunk és vagyunk, akik hinni szeretünk valami benső német újjászületésben. Olyan nemzeti reneszánszban, amely fel tud izzani a maga okozta kínok parazsában és épp oly becsületesen meg tud gyűlölni egy szégyenteljes múltat, mint aminő becsülettel igyekszik tisztára söpörni a holnapot. De a múlt gyűlölete nehezen kezdődhetik amnesztiával és a náciszellem temetése sokat veszít komorságé" , bőr ha fegyház cellákból kiözönlő kisértetek nevető nappali processziója kiséri. És hogy állunk a másik oldallal? Az európai védelmi közösség megalkotói úgy látják, hogy a kör nem telje® Németország nélkül és a német erő, a német anyag megnyerésére szemethunyást vélnek célravezetőnek. Ez az irányzat, mint mondottuk, korántsem új és korántsem a bonni tömegkegyelem aktusával kezdődik. A politikai szellem amely Artukovicsot, a gyászos emlékű „Független Horvát Állam véreskezű belügyi pribékjét mindmáig nem szolgáltatta ki ama terület bíráskodásának, ahol tetteit elkövette, az a szellem, amely közjogi paragrafustáncok fikcióival lényegileg a szabadságot ajándékozza olyatt guillotine-tölteléknek, mint Pavelicsa, hartálfejű zugirász és dicstelen társai önmagának ás vermet. És ez a szemlélet, amely valami végtelenül gusztustalan hullábal, túsz transzában 20.000 dollárra veri fel Hitler hátramaradt mázolmányainak aukciós árát, ezreket fizet a „Mein Kampf” első kiadásaiért és ahelyett, hogy bűnügyi múzeumban helyezné el a példányokat bibliofil könyvtárak előkelő polcaira sortrozza, — ez a szemlélet rövidlátó személet. . . Bekapcsolni egy népes nemzetet az emberiség tűzoltóközösségébe — ez nagyon rendben van. De nincs rendben a mód, amellyel a műveletet elkezdik. Akinek még tegnapról véres a szeme, könnyebbben kap ma is vérszemet. A német szuronyról mielőtt európai fegyverre tűzik, al»* posabban és erélyesebben kellene letisztít»* gatni a vért. Azt a bizonyosat, azt a szö*» nyűt, amelytől a „Horst Wessel“ dal mocaikos strófái csöpögnek. . . DEBRECZENI József 1 v"