Magyar Szó, 1952. augusztus (9. évfolyam, 182-208. szám)

1952-08-01 / 182. szám

kai.Al a fasizmusba - szabadság a népnek. PoS piaf.­o Cot K Koholmányok a legújabb bolgár jegyzékben ülü­gy minisztérium­unk képviselőire nyilatkozik Beográdból jelentik. A hír­ügynökségek jelentései sze­rint a bolgár kormány teg­napelőtt jegyzéket adott át Jugoszlávia szófiai nagykö-I­vetsége képviselőjének, a­­melyben azzal vádolja a nagykövetség jelenlegi sze­mélyzetét, hogy állítólag ki-­s hívóan viselkedtek, valamint rágalmazták és sértegették a bolgár népet és a Szovjet­unió népét. A JSzNK külügyminiszté­riumának képviselője, akihez ezzel a hírrel kapcsolatban a Tanjug munkatársa for- Il­id a svo­orszkgi szovict holacn agutben dúlt, megerősí­tette, hogy a szófiai jugoszláv nagykövet­ség tegnapelőtt valóban ka­pott egy ilyen tartalmú jegy­­zéket. A jegyzékkel kapcso­latos­­ első benyomásait ki­fejtve a külügyminisztérium képviselője kijelentette, hogy a bolgár jegyzék állításai kö­zönséges koholmányokon a­­lapszanak, amelyeket abban a pillanatban találtak ki, a­­mikor a jugoszláv kormány a szófiai jugoszláv nagykö­vetség területenkívüliségé­nek durva megsértése miatt formálisan követelte az Egye­sült Nemzetek szervezetétől, hogy a Közgyűlés küszöbön­­álló rendes ülésszakának na­pirendjére tűzzék a diploma­ták és a külképviseletek hely­zetére vonatkozó szabályzat módosítását. Már maga ez a tény világosan mutatja a bol­gár kormány fenti lépésének igazi hátterét. (Folytatás 1 3 oldalon)­ Munkatársunk Mi együttműködést kívánunk a világ haladó erőivel­ ­ Tito marsai pohárköszöntője a glinai nagygyűlés utáni díszebéden A glinai nagygyűlés után, amelyen több mint 200.000 ember vett részt, Tito marsai, valamiint a hazai és külföldi vendégek tiszteletére di­nszebédet ren­deztek és ezen megjelentek a néphősök szülei, a környék népének, a had­seregnek és a Pártnak képviselői. A díszebéd folyamán Tito marsait felkö­­szörítötte Bianko Drezga, a glinai járási pártvezetős­ég titkára és Mile Petro­­vics negyvenegyes harcos, aki a környék népének ajándékaként Tito marsai­nak átadott egy népviseleti ruhát. Tito marsal megköszönte az ajándékot és a fel­köszön­téseket és elnézést kért, hogy előbb nem jöhetett erre a vi­dékre, majd pedig hangsú­lyozta az ilyen ünnepségek­nek jelentőségét amelyek megőrzik népeink története súlyos napjainak emlékét. Népeink jelleméről és tulaj­donságairól beszélve Tito marsal a következőket mon­dotta: Tito marsa­ pohárkoszontője »Senki a világon — ezt bátran mondhatom — a há­ború után nem beszélhe­tett olyan ragyogó arccal né­pének arculatáról és hozzá­járulásáról mint ahogy azt én tehettem elv­ártam­. Mi ezt azért tehettük, mert en­nek a gyönyörű és dicsősé­ges népnek fiai vagyunk. Nem volt könnyű abban az időben, amikor egész Euró­pát sötétség burkolta, ami­kor a fasiszta vaspata átgá­ Bolta Európát és amikor az emberek úgyszólván elvesz­tették minden reményüket, — elhatározni, hogy puszta kézzel szembeszálljunk ilyen hatalmas erővel. De abban van embereink és népeink nagysága, hogy tudták óriási erő rejlik bennük amely a történelem folyamán meg­védte őket a pusztulástól. Népünk tudatában volt ere­jének, legyőzhetetlenségének, amelynek tanúbizonyságát látja történelmében. Hazánkban számos és szá­mos hódító járt, de népünk mindig magára talált, meg tudta őrizni nemzeti létét és senki sem tudta beolvaszta­ni. Évszázadokig voltak né­peink a megszállók vaspatá­ja alatt de állhatatosan meg­őrizték nemzeti jellegzetes­ségüket és nem hagyták ma­gukat elnemzetleníteni. Mi tudtunk ezekről a tu­lajdonságokról, a népnek ar­ról a tudatáról, hogy legyőz­hetetlen.­­Ezért mélyen hit­tünk abban, hogy sikeres lesz népfelszabadító hábo­rúnk Tudtuk, hogy nagy ál­dozatokat kell hoznunk és azt beszéltük népünknek, hogy ha n­ár meg kell hal­­ni, akkor jobb elesni puská­nál a kézben, szemben az el­lenséggel. Mi igy tettük és ez volt a helyes.« ______ | Tito marsal ezután elége­dettségének adott kifejezést, hogy a glinai nagygyűlés is megmutatta, hogy népünket ma is az a szellem hatja át, ahol a háború idején .A ma megnyilvánult egy­ség — mondotta — megmu­tatta, hogy népeink a há­ború után nem szereltek le, ugyanaz a szellem hatja őket át, mint a népfelszaba­dító harcok idején. Meg kell mondanom, hogy több mint­­ két év után ugyanarra a szel­­­lemre akadtam, mint többi­­ országrészünkben is. Nem­­­­csak azt az elhatározottságot­­ láttuk, hogy m­egvédjük vív­mányainkat, hanem a­ nehéz­­­­ségeink iránti megértést és a hitet, hogy legyőzzük azo­kat.« Tito marsal ezután a je­lenlevő vezetőkhöz fordult, akik ezen a vidéken dolgoz­nak. hangsúlyozta, hogy a kezdetben kádereink eléggé nehezen oldották meg a kü­lönféle problémákat, de a szocialista valóság arra kész­tette őket, hogy tanuljanak és készüljenek fel az előadó-­­­dó problémák megoldására. Legnehezebb probléma az ember átnevezése, különösen­­pedig a falvakban és ezért kádereinknek sokat kell ta­­nulnunk és mindent meg kell magyarázni az embereknek. Tito marsal ezután ismé­telten a szövetkezeti mozga­lom és a szocialista mező­­gazdaság jelentőségéről, va­lamint a mezőgazdaság fej­lesztésének szükségességéről beszélt­­ben a harcban a leghatáso­sabb eszköz, hogy napvilág­ra kerüljön hazánk igazsága. Beszélni és csupán írni nem volt elegendő és ezért arra törekedtünk, hogy az embe­rek a helyszínen győződje­nek meg arról, megfelel-e a valóságnak az, amit rólunk beszélnek vagy pedig az az igazság, amit mi mondunk. Nekünk igen jól esett, hogy visszhangra találtunk külföl­dön és hogy az emberek hoz­zánk jönnek, hogy lássák ne­hézségeinket és sikereinket. Mi senkitől sem várjuk el, aki hazánkba jön, hogy azt beszélje, ami nem igaz. Mi géneknek. Mindenhol, ahol a szocializmusról beszélnek, •ahol a szocializmus épül, mi otthon érezzük magunkat. [ Huzamosabb időre volt , szükségünk, hogy megértsük , mit valósítottak meg a há- h­áború idején. Hiányos tájjéko- r­evid­ségünk következtében egy időben azt hittük, hogy Dra­­j­zen Mi­hajlovics irányítja a ■ felszabadító mozgalmat. De | t­­a háború második felében, a­ j! mikor megtudtuk az igazat, jj mi teljesen az önök pártján ! (Folytatás Jr|||l a 3 oldalon) IP |^illiSZTERGAPADOK s­orozatát készítik az g® adai Potiszje szerszámgépgyár munkásai. Az ■■■■ adai üzem ezekkel az esztergapadokkal és több más korszerű szerszámgéppel tette köz­ismertté nevét. Felvételünk esztergapadokat szerelő munkásokat ábrázol. ____________ Bánáti kiadás 7 Zombori kiadás 6 "Az Horvátországi k. 5 ^ Szuboticaj,Top.k.41 Noviszádi kiad. 3 -fa Becsei kiadá­s 2 A szövetkezetekről A szövetkezeti kérdés igen bonyolult dolog — mondotta egyebek között — és nekünk ezt a kérdést fokozatosan meg kell oldani. Az életké­pes szövetkezetekre úgy kell vigyáznunk, mint szemünk fényére. Itt arról van szó, melyik után haladjunk, hogy továbbra is a dekrétumok ut­­án haladjunk, vagy pedig marxista módon oldjuk meg a dolgokat és fokozatosan ha­ladjunk előre. Mi lépésről lépésre haladunk a szövet­kezés felé, ha a földműves látja, hogy a szövetkezet hasz­nos számára. Nekünk nem kellenek éhező kolhozok, ha­nem kis emberek, akik jól élnek és kulturális téren is fejlődnek. Senki se higgye azt, hogy abbahagyjuk a szö­vetkezetek létesítését«. További fejtegetéseiben Ti­to marsal a járási pártkáde­rek mai munkafeltételeiről beszélt és hangsúlyozta, hogy a kádereknek sokat kell ta­­nulniok, együtt kell működ­niük az emberekkel és nem parancsol??, m­­­ok nek­i, mert az emberek átnevelése nélkü­lözhetetlen feltétele a szoc­i- 1 izmus fejlődésének. A gyá­rak átadása a munkásoknak hatalmas mértékben hozzájá­rult a munkásosztály öntu­datának növekedéséhez és elősegítette a termelés felja­vítását és a népvagyon iránti viszony helyes rendeződését. »Legyetek olyan vezetők — mondotta Tito marsai a je­lenlevő elvtársaknak, — hogy a nép akarjon benne­teket ne pedig azt óhajtsa, hogy menjetek el tőlük«. Tito marsai ezután Bel­gium szocialista pártjának jelenlevő kiküldötteit köszön­tötte és a következőket mon­dotta: »Minden évben, különösen a Szovjet Szövetséggel való összetűzésünk után, haladó szel­lemű emberek, elsősorban pe­dig a szocialista pártok tag­jai jönnek hozzánk, hogy lás­sák valóságunkat. Nekünk igen jól esett, hogy az embe­rek elhatározták, hogy ha­zánkba jönnek, mert az a harc, amelyet szabadságun­kért, függetlenségünkért és saját fejlődési utunkért indí­tottunk, nem volt könnyű, különösen ha tekintetbe vesz szük kivel szálltunk szembe milyen hatalmas állami erő­vel és propagandájával. úgy vélekedtünk, hogy eb­ tudatában vagyunk gyenge­ségeinknek, de tudatában va­gyunk sikereinknek is. Az 1948 után keletkezett vádak után, amelyek szerint fasisz­ták lettünk, egészen letér­tünk a szocializmus útjáról,­­más eszközzel nehéz lett vol­na megcáfolni­­ezt a propa­gandát. Mi már ezidáig megmutat­tuk és a jövőben is bebizo­nyítjuk, hogy nem tértünk le a szocializmus útjáról és hogy felépítjük a szocializ­must. Nekünk jólesik, hogy az emberek nálunk meggyő­ződnek arról, hogy mi azt tesszük, amit beszélünk. Fel szeretném használni a mai alkalmat és meg szeret­ném mondani, hogy hazánk, az új Jugoszlávia, amely é­­pül, minden erejét, minden tekintélyét, egész erkölcsi­­tekintélyét, amelyet a hábo­rúban és a háború után szer­zett, a világ haladó szellemű erőinek, az emberiség továb­bi fejlődésének javára fordít­ja és soha sem tér le erről az útról. Mi együtt akarunk működni a világ minden ha­­ladószellemű erőivel, külö­nösen pedig a szocialista erők­­kel. Poharam emelem a hala­dásnak a világ reakciója fe­letti győzelméért«. Tito marsal szavaira Max Bosét válaszolt Belgia szo­cialista pártja küldöttségé­nek nevében »Elvtársak, kérem, hogy ne tekintsenek bennünket ide-A zombori aratóünnepség és a gazdasági hét keretében számos kultureseményben lesz részük a zomboriaknak és a környékbelieknek. Vasárnap, 1952 augusztus 3-án délelőtt 10 órakor a Hősök parkjában birkózó­verseny lesz a noviszádi Egy­ség és a zombori Radnicski között. Hétfőn, 1952 augusztus 4-én este 20 órai kezdettel a zom­bori szabadtéri színpadon a bezdáni magyar kulturegye­­sület műkedvelő csoportja előadja Bónyi Adorján: »Az elcserélt ember« című szín­darabját. Kedden, 1952 augusztus 5- én este 20 órakor a szabad­téri színpadon a városi szín­ház tagjai a zombori kultur­­egyesület­ műkedvelőivel »Tarka estet« adnak. Szerdán 1952 augusztus 6- án. Este 20 órai kezdettel a szabadtéri színpadon a zom­bori »Petőfi Sándor« kul­­turegyesület műkedvelői elő­adják Fodor László­ »Az érettségi« című háromfelvo­­násos vígjátékot. Csütörtökön, 1952 augusz­tus 7-én este 20 órai kezdet­tel a zombori »Partizán« testnevelési egyesület a sza­badtéri színpadon tornabe­mutatót tart. Pénteken, 1952 augusztus 8- án délután 4 órakor a zom­bori »Polet« sportegyesület úszó- és vízilabdaversenyt rendez. Este 8 órakor a sza­badtéri színpadon a »Petőfi Sándor« kulturegyesület elő­adja Braniszlav Nusics: »Mi­niszternő« című vígjátékét. Szombaton, 1952 augusztus 9- én, este 8 órakor a »Szlo­­boda« szálloda kerthelyiségé­ben, a zombori zenebarátok egyesületének zenekara a szerb dalárdával hangver­senyt rendez. Vasárnap, 1952 augusztus 10- én délután 15 órai kez­dettel labdarúgó mérkőzés lesz. Este 8 órai kezdettel a Hősök parkjában »Néptánc és néndal« címen bemutató­előadást rendez a zombori »Gyúró Gyákovics« kul­tur­­egyesület a »Vladimír Ná­­zor« kulturegyesület a zom­bori vasutasok kulturegye­­sülete és a kupuszinai »Gyön­gyösbokréta« Ugyancsak es­te 8 órakor a Szloboda-szál­­loda kerthelyiségében a ze­nebarátok egyesületének ze­nekara a »Petőf’’ Sándor« kultúregyesület tagjainak részvételével operett-estet rendez. A zombori araréik­in­ipsig kaborműsora

Next