Magyar Szó, 1953. július (10. évfolyam, 179-208. szám)

1953-07-01 / 179. szám

Mit lünk a Szlorá Népköztársaságban Több mint félmillió szarvasmarha — A szlovén piac — 3.000 literes lenen — Több mint tízszer ér többet a komló, mint a búza? A VAJDASÁGI mezőgazdaság a köztudatban a belterjes, eredményes és haladó mezőgazdaság jelképe szokott lenni. Ha azonban az embernek alkalma nyílik egy kis betekintést nyerni más vidékek mezőgazdaságába, megállapíthatja, hogy bizony sokat kell ezen a megállapításon gondolkodni. Ezt tartva szem előtt a tartományi szövetkezeti főszövetség az idén tavasszal lehetővé tette, hogy egy húsz tagú csoport — mely a vajévrégi mezőgazdasági termelést és szövetkezést szakemberek és vezetők személyében képviselte, — egy 15 napos tanulmányutat szervezzen a Szlovén Népköztársaságba. A fő cél az általános mezőgazdasági termelés és szövetkezés formáinak tanulmányozása volt. Meg lehet állapítani, hogy ez az út teljes egészében sikerült. A résztvevők sok érdekes dolgot láttak és tapasztaltak. Lehetetlen lenne egy rövid cikk keretében teljes egészében vázolni a benyomásokat, de mindenesetre egy pár érdekes tünetre és tanulságra fel lehet hívni a gondolkodó földművesek figyelmét. A Szlovén Népköztársaság körülbelül ugyanakkora mint Vajdaság. Lakosságának száma viszont csak másfél millió, tehát kb. 200 ezerrel kevesebb. Tekintettel az erős mértékben eltérő mezőgazdaságilag használható területekre, érdekes ezt a tényt egy pártszámadattal bizonyítani. Vajdaságban az ország szántóföldjeinek 22 százaléka összpontosul, Szlovéniában pedig csak 3,8 százalék szántóföld található. Ennek ellenében a legelők és kaszálók területe lényegesen nagyobb, nem beszélve az erdők területéről. Hogy mindezt összefoglalva az olvasó könnyen megértse, a következő számokkal szolgálunk: Az összlakosságot véve alapul egy lakosra jut az: Egész országban 0,815 hektár művelésre alkalmas terület, Szlovéniában 0,630 hektár művelésre alkalmas terület, Vajdaságban 1,070 hektár művelésre alkalmas terület. Ha pedig csak a mezőgazdasági lakosságot vesszük alul, mely a vajdasági 70 százalék helyett az összlakossághoz arányítva a Szlovén Népköztársaságban az ipar fejlettségére való tekintettel csak 45 százalék, akkor ezek a számok egész más képet nyújtanak, mert az egy mezőgazdasági lakosra jutó gazdasági termelésre alkalmas terület az egész országban 1,2 hektár, a Szlovén Népköztársaságban 1,57 hektár, a Vajdaságban 1,53 hektár. E NÉHÁNY számból látható, hogy milyen látszólagosan csalóka képet alkotunk magunknak, ha felületesen hasonlítjuk csak össze a hegyes-völgyes Szlovéniát a sík Vajdasággal. Tekintettel a természet- adta feltételekre (itt főleg a lényegesen nagyobb csapadékra is gondolok) a mezőgazdaság egész másképpen fejlődött Szlovéniában és fejlődik, mint Vajdaságban. Igen erősen kifejezésre jut a belterjes gazdálkodás és a fejlett szarvasmarha tenyésztés. Szlovéniában 550 ezer szarvasmarha van, melyből 250.000 a tehén. A Vajdaság szántóföldi területének egy ötödét véve alapul — ennyi szántóföld van Szlovéniában — háromszor annyi a szarvasmarha ott, mint Vajdaságban. Ha összehasonlítjuk Vajdaság és Szlovénia jószágállományának számszerinti adatait és belterjességét, akkor 1 100 hektár gazdaságilag használható területre a vajdasági állományt száznak véve, Szlovéniára jut. Ezek az arányszámok kidomborítják a szlovén állatállomány eredményesebb, helyesebb és ennek alapján hasznothajtóbb összetételét. A jószágtermelés haszna is lényegesen nagyobb és jobb Szlovéniában. A tejtermelés 50 százalékkal nagyobb és a mellett még olcsóbb maga a termelés is, tekintettel a nagytömegű és tápdús szálas takarmány ellátása. A disznók nagy hányada húsdisznó. Okvetlenül meg kell említeni, hogy a tehénállomány 5—6 százaléka, mely szám szerint 10— 12.000 darabot tesz ki, törzskönyvezett. Tekintettel a számszerinti nagyságra, ez a Vajdaság jelenlegi tehénállományának a 15 százaléka. A törzskönyvezett tehenek termelési átlaga 1900 liter, de vannak 3000—3200 literes tehenek is. Szintén tért hódít a mesterséges megtermékenyítés, mely kb. 5—6 százalékot tesz ki, az össz tehénállományt véve alapul. A NÖVÉNYTERMELÉS sokkal piacibb, mint a vajdasági önellátó. A fő termelvények, melyek mind piacra kerülnek, krampli, komló, gyümölcs és bor. E négy termelvény területe a szántóföldi terület egy ne- s gyedét képezi, de lehetővé teszi, hogy ellenértékével fedezze a lakosság kenyérgabonával, cukorral és zsiradékkal való ellátását, miután Szlovénia kenyérgabonával csak mintegy három hónapra fittellátó. A táv'.'-szerv ahv .-m például 3.000 hektár komié körülbelül 50.000 hektár búzaterület termését helyettesíti vásárlóértékben világpiaci árszínvonalon. A növénytermelés belterjességére jellemző, hogy az 1952. évi őszi vetéskor egy hektár területre 26-szor anynyi műtrágyát használtak el Szlovéniában, mint a Vajdaságban. A növénytermelés belterjességét bizonyítja még az is, hogy a területegységre alkalmazott munkások száma aránylag lényegesen nagyobb Szlovéniában mint a Vajdaságban. Dacára a nagy számarányú ipari munkásságra, még ez a tény is hozzájárul ahhoz, hogy Szlovénia mezőgazdaságában lényegesen nagyobb, biztosabb és kiegyenlítettebb keresethez juthat a dolgozó parasztság. IGEN NAGY probléma az alomhiány. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, milyen kár, hogy a sok felesleges vajdasági szalmát nem értékesítik Szlovéniában, mindaddig, amíg a vajdasági fokozottabb állattenyésztés nem teszi lehetővé a felesleges szalma felhasználását magában a Vajdaságban. Mindez a termelés különféle szövetkezeti formák útján történik. A közös nagy pincék, a különféle beszerző szövetkezetek, a tejgyárak, a szövetkezeti gyümölcsösök és az igen nagy számban elterjedt értékesítő szövetkezetek tették lehetővé, hogy a szlovén mezőgazdaság specializálódjon és a legeredményesebben termeljen a természetadta adottságoknak megfelelően. A jó termelés mellett az ügyes, szakszerű és minőségi értékesítés és a helyes szövetkezeti kereskedelem, mely a haszon nagy részét visszaszolgáltatja a mezőgazdaságba, tette és teszi lehetővé, hogy a hegyes Szlovénia mezőgazdasága nagy mértékű versenytársa legyen a vajdasági mezőgazdaságnak. Vonatkozik ez főleg az állattenyésztésre és a speciális növényekre. A termelő parasztság hoszszú múltra tekintő szövetkezési tapasztalat alapján eredményesen és gyorsan halad Szlovéniában a fejlődés útján, mely természetesen az életszínvonal magasságában is kifejezésre jut. SZILBIGER István Ló 50 Szarvasmarha 450 Birka 50 Disznó 100 ÉPÜL A ZAGREB — RIJEKAI AUTÓÚT. — Nagyjelentőségű gazdasági szempontból a zágreb—rijekai autóút, melyet most építenek. Jelenleg hatezer munkás dolgozik rajta. Ila elkészül jelentékeny mértékben meggyorsítja áruszállításunkat a rijekai kikötő felé, személyszállító nagy HAJÓKAT GYÁRTUNK. — A szpirita »Vicko Krsztu kavics« hajógyár rövidesen három utasszállító nagyhajó építését kezdi meg, melyet:irtod egyik 1200 utast vehet fel. afc Jelentős felhozatal a piacokon További áresés — Egyes városok piaci árai Az idei termés kedvező hozama ma már nem vitás és általánosan megállapítható, hogy az idén mindenből bővebben lesz. Ezzel szemben a fogyasztó teljes joggal kérdezi, hogy mikor alakulnak már az árak olyan mértékben, hogy arányban legyenek a termés magasságával. Jelenleg — noha jelentős a felhozatal és az árak valamennyit csökkentek — ez az arány nem áll fenn és a piac drága. A termelők a végsőkig kitartanak a magas árakkal, a szociális szektor gyen- i gén vesz részt a közellátásban és akkor sem jön ki mindig kedvező árakkal, holott pedig a közellátási vállalatok lennének hivatva, hogy intervenciós eladásokkal irányt szabjanak az árak alakulásának Ludasak kissé a magas áraikban a külkereskedelmi vállalatok is, melyek nincsenek tekintettel a belföldi piac alakulásaira és azt az árat fizetik, rendszerint árfelhajtó felvásárlóik útján, ami devizakalkulációjuknak és az állami kulcsszám megtérítésével kapcsolatosan számukkra a legjobban megfelel. Ez pedig a rendes napi piaci árakon felül van. Nem segít itt semmiféle egymás közötti megegyezés és egyáltalában nem számít a fogyasztó érdeke. A jószágárak változatlanul magasak és a járvány miatti zárlat erősen fékezi a forgalmat. Gabonafélékből nincsen jelentős forgalom. A búza ára mérsékelt, mintegy 3100— 3200 dinár. Az árpa ára az új árpa megjelenésével a felére csökkent és 1500—1600 dináros áron kel el. A kukorica forgalma változatlan és az ára 3200—3500 dinár. Lisztből a forgalom annyira leapadt, hogy az üzletekben sem fogy. A fogyasztók csak a legszükségesebb kis tételeket vásárolják és mindenki várja a kedvezőbb árakat. A közellátási üzletek bőven el vannak látva liszttel. Az ára rövidesen jelentékenyen esni fog. Úgyszintén csökken a kenyér ára is 26 dinárra. Takarmányfélékből is van elegendő. A réti széna 6—8, a here 8—11, a szalma 2 dinár. A konyhaszükségleti cikkek felhozatala mindenütt bőséges és az árak nincsenek arányban a felhozatallal. Általánosságban a következő árak alakultak ki az utóbbi napokban: Burgonya 16—20, hüvelyes borsó 7—10 zöldbab 35—40, hagyma 8— 10, saláta 5—8, uborka 30— 35, káposzta 4—6, kel 6—10, paradicsom 80—160, paprika hegyes 2—3, tölteni való 4— 6 darabja, karfiol 25—35, zöldség, sárgarépa 25, kararábé 4—8, tök 3—7 dinár kilója. A piacokon általában észrevehető javulás tapasztalható a minőségben. Gyümölcsből mérsékelt a felhozatal. A meggy drága és kevés 30—40 dinár, barack van sok, gyengébb a minőség 20—35 dinár. Elég sok a péterpáli alma és körte, meglehetősen férgesek 15— 20 dinár kilója. Komolyabb panaszok a tejellátás körül vannak a városokban, elsősorban Noviszádon, ahol van nap, amikor a tejüzem nem szállít. Ilyenkor a magántermelők 60 dinárt is elkérnek a tejért. A tejtermékekből a felhozatal elesendő vaj 480 —520, tejfel 300, tehéntúró 100, birkatúró 200—220, tojás 14—15, melynek árát elsősorban a külkereskedelmi vállalatok ügynökei hajtják fel. o. 1. Az egyes városok piaci árai: ZOMBOR: Emelkedő felhozatal. erősebb kínálattal, árcsökkenéssel búzában, lisztben erős kínálat, búza 3500, liszt 60, igen lanyha érdeklődés. A felhozott lisztből alig kell el valami. Kukorica 3500. Új árpa 1800 dinár. Zöldbab 40, tök 7, kel 6, burgonya 15, zöldborsó 12, hagyma 12 káposzta 8, karfiol 10, kalalábé 5, uborka 30, zöldpaprika 5 dinár. A termelők összhangba hozzák áraikat a közellátási vállalatokkal, de a piacok végére mindég olcsóbbak lesznek. A mileticsi „Prole tér“ szövetkezet ruganyosságban vetélkedik a magántermelőkkel. Tejtermékek: tej 25, tehéntúró 100, vaj 400, birkatúró 170 dinár. — Gyümölcsből kevés a felhozatal és drága. Meggyből alig van 70—80, barack 50—60, alma 30—40. Húsárak: marha 170, borjai 200, sertés 200, birka 140 dinár. (V. J.) ZENTA: Állandó áresés, erős kínálattal. Zöldbab 40, káposzta 9—10, burgonya 18, zöldborsó 8. Liszt 55, meggy 30—35, cseresznye 40. Birkaturó 180 dinár kilója Az árakat a „Szever“ közellátási vállalat irányítja. ZRENYA NIN: Erős felhozatal a gabonapiacokon. Buna 3600. kukorica 3800 gyenge érdeklődés mellett. Az uj árpa 1400—1700 dinár, meglehetősen sok az üszkös árpa. Liszt fehér 60, barna 45 dinár. A hereszéna 15 dinár. Érezhető áresés van a konyhaszükséeleti cikkekben. Burgonya 20, a borsó emelkedett 12-re, zöldbab 40, tök 10. paradicsom 180—200, retek 7. zöldhagyma 15. káposzta 20 dinár. Egyéb termékek: tojás 12—13, tej 25, birkatej 40—45, tehéntúró in, birkatúró 200, vaj 400. Marhahúsz(V), borjúhús 220, sertéshús 220 dinár. Gyümölcsből kevés a felhozatal, cseresznye 80, meggy 3® —40, barack 50, földieper 180 dinár- CD.L.) KTKTNTIA: Búza 2800—mono kukorica -woo. u járna 1800 dinár jelentékeny felhozatal buzóhól és árpáitól. Fehérített kenyér- Hszt 45—50 Bureonví| 1K—Ofl kánoszta 8, tök 7. 7*ld*ercó 8 ^Aid hah 30, tel 25—30 teh*~f'r* jm), birkatúró 200, tejfel 100 t/h*ác n dinár, (F. pf) A noviszáti vozsuli vendéglőben Mint megírtuk a noviszátii vasúti vendéglőben egy nyolctagú csoport rendszeresen esővizezett pálinkát és egyébb felhígított italokat ráért az utasoknak. Karikaturistánk csak korszerűsítette valamennyire rajzában a csoport „termelését“. Leiyen very ne legyen fünyves szövetkezet Mol-Gunarason Fesuy a kocsmákon — Bonyeda mák a könyvelésben — Túl drága a mozi — Ahogy a milosevóiak csináltak Nagy kérdésről tárgyalnak Mol-Gunarason. Fél éjszakákon át zajlik a vita, pattognak az érvek és ellenérvek, egy igen nagy kérdés körül Legyen, vagy ne legyen földműves szövetkezet a községben? Persze nem ilyen nyíltan tették fel a kérdést. A váltók aláírásáról, a forgótőke felszabadításáról, az átszervezésről, kilátásokról és a szövetkezetben bonyodalmakról tárgyalnak, de olyan hangulatban, hogy a résztvevőnek feltétlenül éreznie kell: itt a lét vagy a nemlét kérdése forog kockán. Mármint a maymarosi földműves szövetkezet létének, vagy nemlétének kérdése. Két évvel ezelőtt alakult meg a földműves szövetkezet e félreeső tanyacsoporton. Működésének két éve alatt sok akadályon átesett már. Jelenleg hat kocsmája, öt elárusítóboltja, péksége, mozija, hentesüzlete, fatelepe és egy 60 holdas gazdasága van. A gazdaságihoz tartozik még egy hizlalda is. A raktárakban felhalmozott áru értéke körüllbelül négymillió dinár értéket képez. CSAK RÁ KELL nézni e nagyvonalakban jól vázolt leltárra, s az emberben önkéntelenül felötlik a kérdés: minek a hat kocsma? Hogy minél több helyen kispingálhassák a szövetkezet nevét? A kocsmák eddig lekötötték a forgótőke jelentős hányadát és mindemellett úgyszólván semmi hasznot sem hoztak. A szövetkezet igazgatósága mégis ragaszkodott a kocsmákhoz, noha azokban majd minden esztendőben történt némi sikkasztás, csalás, az üzletvezető, vagy a pénztárosok részéről. Az iff.azgatóság mégis ragaszkodott a kocsmához. Megpróbáljuk felfedni ennek a titkát. Ugyanis a kocsmában árut kell szerezni. Sört, bort, pálinkást, ezt azt... Az áruért valakinek el kellett menni Becsére, Szobotiára, Topolyára, Horgosra, ide-oda. S ki ment volna más, ha nem azok, akik közel voltak a tűzhöz. Márpedig a tűzhöz az igazgatóbizottsági tagok voltak legközelebb. Egy kis kirándulásra pedig pálinkáért, borért, sörért, ki ne vállalkozna? Nos hét itt leledzik a hat kocsma fennállásának titka. Ellenben a könyvelési bonyodalmaknak nincs titka. Annak se eleje, se vége. Fél évvel ezelőtt valahol összekeveredött a kiadások és bevételek rubrikája s most már azt csak egy szakember tudná kikeverni. Ám a szakembert rendszeresen keveiett volna fizetni, nem pedig úgy, mint a jött-ment imákocskákat akik csináltak is olyan keveredést, hogy most 19—11 ember feje fáj attól naponta. VALAMELYIK nap arról volt szó, hogy mit kezdjenek előbb. A bonyodalmak tisztázását-e, vagy az átszervezést. Vagyis: aláírják-e a váltót, hogy felszabaduljon a forgótőke, vagy ne írják alá. Ha aláírják, felszabadul a forgótőke, az eddigi zavaros gazdálkodásra rázúdul az ujjaibb forgalom és az ügyek még zavarosabbá lesznek. Akkor igazán nem tudja majd senki, hogy ki fizet és ki iszik. Ha pedig nem írják alá a váltót, akkor bizonyos időre le kell zárni az üzleteket, alapos leltárt kelkészíteni, rendezni kell a könyvelést — mindez a gyakorlatban azt jelentené, hogy Mal-Gunaras, Kavilo, Szveticsevó, Bogaras és Obomyacsa népe egy ideig só, petróleum, gyufa, cukor, lámpáiból és egyebek nélkül maradna. Bizony meg kell gondolni ezeket a dolgokat. Más lapra tartozik azután a mozi kérdése. Kellett és kell is a mozi ebben a tanyavilágiban és nagyon üdvös volt a fiatal földműves ező.Folytatása a 8. oldalon)