Magyar Szó, 1955. március (12. évfolyam, 58-88. szám)
1955-03-01 / 58. szám
MAGYAR SZÓ Kedd. 29S& HL V A mezőgazdaság fejlesztése gazdaságunk egyik legjelentősebft és legegeWPD k€rdcsc A lokom Snyi képviselőrvsz gazdasági és költségvetési bizottségénak ülése . Folytatás: az 1. oldalról A iparágban létrahozott anaortizációs alapokat más iparágak bővített reprodukciójára fordítottuk, főleg Vajdaságon kívül MEZŐGAZDASÁG Az 1955 évi társadalmi terv a vajdasági mezőgazdaságban alacsonyabb termést író lejoz elő, mint 1953-ban, de valamivel többet, mint az 1947/51 évi átlag. A terv ezt az átlagon felüli növekedést azért irányozhatta elő, mert az említett évektől eltérően az idén beruházások történnek a mezőgazdaságban is. Ezt a befektetést a terv nemcsak mint közvetlen beruházést, térítményt stb. irányozó elő, hanem különféle ösztönző intézkedések, szakmai és szervezeti támogatás formájában a termelésben és a mezőgazdasági termékek piacán egyaránt. Ennek teljes hatása nem várható még az 1954/55 gazdasági évben, de mégis érezhető változást kell hoznia a mezőgazdasági termelésben. Az előirányzat szerint 1955- ben az állattenyésztési termelek árának emelése és a mezőgazdasági termények (gabonaneműek) árának esetleges emelése folytán több pénz kerül a falvakba és ezért szükségesnek mutatkozott, hogy a mezőgazdaságra kivetett jövedelmi adó teljes összegét növeljük, mert ez árukészlet még nem lesz teljes mértékben elegendő arra, hogy fedezze a falusi lakosság pénzeszközeit, illetve, hogy egyensúlyt teremtsen a piacon. Viszont, ha a mezőgazdasági termékek ára jelentős mértékben növekedne, illetve jobban kiegyenlítődne a mezőgazdaság és az ipar közötti árucsere, ez pedig összhangban van a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló törekvésekkel — ennek semmiképpen sem szabad megtörténnie, anélkül, hogy arányosan ne növelnénk a falura szánt áru mennyiségét. Csak ebben az esetben beszélhetünk a mezőgazdaság komolyabb fejlesztéséről. Egész sor szervezeti, műszaki és gazdasági intézkedés mellett az áremelés a legnagyobb horderejű intézkedés a mezőgazdaság fejlesztésére, amit a gyakorlatban az állattenyésztés fejlesztése már meggyőzően bebizonyított. A vajdasági mezőgazdaság fejlesztésének nagy kérdései közé tartozik az ármentesítés is, ami egyúttal az egész jugoszláv közgazdaság egyik létkérdése is. A Duna-Tisza- Duna öntözőrendszer költségvetési pénzelésének megszüntetése a kérdés megoldásának halogatását jelenti, márpedig ennek a kérdésnek a megoldása nélkül nem várhatunk szilárd és állandó színvonalú termést, anélkül pedig nem oldhatjuk meg fizetési mérlegünk kérdését. Ide tartozik az is, hogy elégtelen összeget fordítunk a meglévő és elhanyagolt öntözőcsatorna hálózat karbantartására és helyrehozására, és ez gyengíti a mezőgazdaság fejlesztésére tett egyéb intézkedések hatását és eredményességét. KÖZLEKEDÉS A közlekedésben a termelés növekedésének megfelelően a társadalmi terv az áruforgalom növekedését irányozza elő. Az áruszállítás, főleg pedig a szezonjellegű áruszállítás, ezért 1955-ben is — valószínűleg még inkább mint az előző években — a rendelkezésünkre álló szállító járművek igen fokozott igénybevételét teszi szükségessé, minthogy a szállítóeszközök kapacitását nem növeljük. KÉZMŰIPAR A kézműipari termelés növekszik mindenekelőtt a magánszektoron a kedvező munkafeltételek és a kielégítő A jugoszláv közgazdaság problémái közül vajdasági szempontból az alábbi hármat érdemes megemlíteni: a) Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének egyenlőtlen üteme. Az ország iparosításának időszakában a mezőgazdaság elmaradása főleg Vajdaságban, e gabonatermő vidéken nyilvánult meg. Ez kifejezésre jutott Vajdaság iparában is, amely főleg a mezőgazdasági termelésből eredő nyersanyagokat használ fel Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének az elmúlt időszakban elkerülhetetlen aránytalansága Vajdaságban abban nyilvánult meg, hogy Vajdaság egész közgazdasága és a gazdaság felépítményei a közművelődés, az igazságszolgáltatás, stb anyagi tekintetben viszonylag elmaradt. b) fizetési mérleg. Jugoszlávia fizetési mérlegének állandó vesztesége igen A Vajdaság területén kialakuló anyagi eszközeik mérlegének bevételi része Vajdaság társadalmi terve arányainak közvetlen kifejeződése, az elosztást viszont a nemzeti jövedelem alapvető elosztása szabja meg a szövetség kereteiben, a szövetségi és köztársasági társadalmi terv gazdasági szabályozó eszközei által. 1954-ben ezek a szabályozó eszközök nem tudták teljes mértékben biztosítani a kívánt alapvető elosztást, és objektív anyagi tényezők hatása alatt közgazdaságunkban nem kívánatos elosztás következett be, (mindenekelőtt a szabad beruházások megnövelése irányában). Ez az elosztás lényegesen befolyásolta azokat a tényezőket amelyekből az 1955. évi terv alaparányainak megállapításában ki kellett indulnunk. Most az a célünk, hogy a lehetőségekhez képest a gazdasági élet bizonyos megszilárdulását érjük el ez pedig objektív anyagi tényezőktől függ, de attól is hogy szövetségi keretekben a gazdasági szabályozó eszköket milyen rugalmasan alkalmazzák a szükségletekhez. Ezzel összhangban az év folyamán bizonyos változásokra tevenyersanyagbeszerzési lehetőségek folytán. Erre vonatkozólag a társadalmi terv előirányozza a szocialista és a magánszektor kötelezettségeinek összhangba hozatalát, részben a magániparosok igazságosabb megadóztatása, részben pedig a szocialista kisipar fejlődésének ösztönzése végett, gyakran megkövetelte, hogy nagymennyiségű mezőgazdasági terményt szállítsunk el a Vajdaság területéről. c) A fizetési rendszer. 1954- ben a fizetési rendszer desti. , mulativan hatott Jugoszlávia egész közgazdaságában, tehát Vajdaság gazdasági életében is. Vajdaságra való hatása abban nyilvánult meg, hogy a szükségesnél több munkást vett igénybe, és ezáltal csökkentette a munka termelékenységét. Viszont az 1955. évi új fizetési rendszer nagyobb munkatermelékenységet ígér, azaz nagyobb vagy ugyanakkora teljesítményt kevesebb munkással. Minél inkább kifejezésre jut az új fizetési rendszernek ez a törekvése, annál nagyobb lehetőséget nyújt a munkanélküliség való helyzetének felismerésében, amely az elmúlt két esztendő alatt meglehetősen ködös volt.rülhet sor abból a célból, hogy a kívánt elosztást biztosíthassuk. A vállalatok és a népbizottságok részéről megnyilvánult bizonyos fokú bizonytalanság — amelynek objektív okai is voltak ugyan, mégpedig az egyes alapok feletti rendelkezés korábbi gyakorlata miatt — módot adott arra, hogy az 1954-ben érvényes instrumentumok hatása alatt létrejött szabad eszközöket igen gyakran közvetlenül létrejöttük után, sőt olykor még előbb elköltsék. Az a közgazdaság, amelyben a szabad eszközöket miinden tartalék létesítése nélkül felhasználják, nem lehet egészséges. Ezért a szövetségi társadalmi terv kötelező tartalék létesítését irányozza elő és ez a jövőben rendszeres lesz gazdasági életünkben Vajdaság eszközeinek mérlege is kifejezésre juttatja ezt az intézkedést, amely meglehetős mértékben korlátozza a rendelkezésre álló eszközöket de meghozza a stabilizáció elemeit. A termelés viszonylag csekély növekedésbre való tekintettel 1955-ben az előrányzat szerint mindössze 16 százalékkal több anyagi eszköz jön létre Vajdaság területén. Ha az így létrejött eszközökre alkalmazzuk a szövetségi és a köztársasági terv egyes szabályozó eszközeit, akkor kiderül, hogy a Vajdaság területén maradó eszközök 13 százalékkal növekszenek az 1954 évi megvalósításhoz képest. Ha ebből kivonjuk a vállalatok meghatározott rendeltetésű eszközeit (az amortizációs alapokat és a tartalék alapokat) akkor a növekedés 1954-hez képest 11,5 százalék. Ám tévedés lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy ezzel növekszenek a népbizottságok és a vállalatok szabad eszközei. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy a szövetségi társadalmi terv rendelkezései szerint kötelező tartalékot kell létesíteni. Ez a kötelező tartalék az anyagi mérleg szerint 962 millió dinár, valamennyi szervnél együttvéve, amelyek kötelesek tartalékot létesíteni. Továbbá 1954-től eltérően az idén létesülnek először meghatározott rendeltetésű külön alapok. Ilyen alap a mezőgazdasági fejlesztő alap az erdészetfejlesztő alap és a lakásépítő alap. Az alapok együttes összege 1.104 millió dinár. Másrészt növekszenek a tartomány és a népbizottság költségvetési kiadásai, mégpedig összesen 2.043 millió dinárral. Ez megköveteli, hogy fokozott mértékben felöleljük az akkumulációból eredő eszközöket azon e téren, ahol a gazdasági szabályozó eszközöket a népbizottságok társadalmi terve szabja meg. Így például a mérleg szerint a népbizottságok kénytelenek lesznek 92 százalékot megtartani abból a nyereségrészből, amelyen a vállalatokkal osztozkodnak, és mindössze 0,1 százalékot hagyhatnak meg a forgalomból a kereskedelemnek, a beruházási alap céljaira. A nyereség előirányzott felosztása szerint Vajdaságban 13 járási népbizottság jut abba a helyzetbe, hogy kiadásai fedezésére hozzájárulást kell kapnia. Hogy minél kevesebb népbizottságot legyünk kénytelenek megállapított összeggel támogatni, a társadalmi terv azt javasolja, hogy a tartomány engedje át a népbizottságoknak a mezőgazdasági jövedelmi alapokból és az önálló foglalkozásokra kivetett alapadóból eredő jövedelmének egy részét. Ez ugyan nem ad nagy mozgási lehetőséget a népbizottságoknak, de arra ösztönzi őket, hogy nagyobb mértékben valósítsák meg bevételeket, miint hogyha megállapított összegű hozzájárulást kapnának Másrészt a társadalmi terv azt javasolja hogy azt a három népbzottságot, amely megállapított összegű hozzájárulást is kap, ne korlátozzuk abban a tekintetben, hogy az esetleg megvalósított többletet mire fordítja. Szabó Miklós ezután még tartományunk beruházási tervét ismertette, majd a végrehajtó tanács nevében kérte a bizottságot, hogy fogadják el Vajdaság 1955 évi társadalmi tervét, és terjesszék elfogadásra a tartományi népszkupszia elé. —Beszámoló a költségvetésről: A beszámoló szerint a bevétel és kiadás ez évben 3 milliárd 684 millió dinár Az önálló pénzkezelésű intézmények összbevétele 2 milliárd 591 millió, kiadásuk pedig 2 milliárd 751 milló dinár. A 160 millió dináros kiadástöbbletet a tartományi költségvetés fedezi. A bevételi források a kilátható tehát, hogy 1954- hez viszonyítva a kiadások az idén minden ágazatban növekednek. Csak a szociális védelem kiadásai csökkentek 2 százalékkal. A közművelődés és közoktatás kiadásai 27,2, a népegészségügy kiadásai 22, a közigazgatás és a bírósági kiadások 17,3, a dotáció 17, a tartalék pedig 58 százalékkal növekedett. A szociális védelem kiadásai azért csökkennek, mert az idén megszűnt néhány olyan kiadás, amelyeket 1954-ben nélkülözhetetlennek tartottak. A közművelődés és közoktatás kiadásai néhány új szűk sorlat miatt növekedtek. (Az oktatás javítására 10, az egyetemista könyvtárakra 2, a közoktatás keretébe tartozó filmekre 2 Sztorija múzeumnak 1 millió dinárt irányoztak elő, stb.) Ezenkívül növekedett a Matica Szrpszikának szánt dotáció is most 11 millió dinár, és növekedtek a közoktatásügyi intézmények kiadásai is. Legnagyobb eszközöket az utak építésére és karbantartására irányoztak elő éspedig vetkezők: a gazdaságból 836 millió dinár, (azaz az összbevételek 23 százaléka), a lakosáigól 1 milliárd 148 milló dinár (31 százalék), részesedés a népbizottságok bevételeiből 1 milliárd 653 millió dinár (45 százalék), és saját jövedelem 47 millió dinár (1 százalék). A kiadások 1954-hez viszonyítva 681 millió dinárral növekedtek. A megoszlás a következő: beruházásokra 87 az utak karbantartására 105 mezőgazdaságra, erdészetre, állategészségügyre 148, igazságszolgáttatásra 52, közművelődésre 19, egészségügyre és szociális védelemre 9, tartalék pedig 76 millió dinár. Az előirányzott kiadások ágazatonként a következők (millió dinárokban): 289 millió dinárt. Ez azért történik, mert a népbizottságok ilyen irányú kiadásainak egy részét a tartományi költségvetésben ölelték föl és az utak karbantartására két kis osztályt létesítettek. E mellett a tartományi költségvetés kiadásait terheli két kőbánya átvétele is. 1955-ben az utak karbantartására az egész Szerb Népköztársaság területén ugyanazt az összeget irányozták elő. Végül meg kell jegyezni, hogy az idén a kiadások elsősorban azokban a szolgálatokban emelkedtek, melyeknek külön jelentőségük van. Például a nem gazdasági beruházások (egészségügyi intézmények), a mezőgazdaság kiadásai, beleértve az állategészségügyet, az utak fenntartása és az igazságszolgáltatás. Ami a szűkebb értelemben vett adminisztráció kiadásait illeti nagyjából az 1954. évi színvonalon maradnak , csak mnirmális növekedést irányoztak elő, amennyi nélkülözhetetlenül szükséges az adminisztráció helyes működéséhez. Vadaság általános közgazdasági problémája Az anyagi eszközök mérlege Az együttes ülés elnöksége. Előtérben Szabó Miklós olvassa fel beszámolóját. A tartomány 1955. évi társadalmi tervéről 1955 1954 Jelzőszám 1954—100 Beruházásra 288 201 143,3 Közoktatásra 243 191 127,2 Szociális védelemre 89 91 98 Népegészségügyre 83 68 122 Közigazgatásra 1.492 1.272 117,3 Kommunális ügyekre 464 175 265 Dotációkra 254 215 117 Tartalék 397 250 158 A főparancsnok 1945 október 16-én Zemunban a jugoszláv hadsereg és a volt hadifogoly tisztek gyűlésén Tito marsal többek között ezt mondta: , Tudjátok, hogy a hadseregünk ellen intézett első német támadás Krupánynékl összeomlott. A németek azonban túlsúlyban lévő erőikkel folytatták az offenivát, úgyhogy mi 1941 novemberében heves harcok közepette ■énytelenek voltunk Szerbia területéről kivonulni. Ezután aég hét nagy offenzivát és száznál több kisebb csatát álltunk ki. Ahelyett hogy kevesebben lettünk volna, számunk egyre nagyobb lett. A harcosok új patakjai ontották az embereket abba a naffy folyóba, amelyet ma az új jugoszláv hadseregnek nevezünnk. A Jugoszláv Hadsereg legfőbb parancsnokává való kinevezése alkalmából pedig ezeket mondotta: Hadseregünk sajátságos módon alakult. Nem kabinetnevv a dekrétumok útján, nem nagy pénzügyiszközök segítségével, nagy katonai szakértők és eotreikusok segítségével, hanem az egyeszerű emberek„A erresfezi Parasztokból és munkásokból, az egyszerű í éPI ifu f`17l '1^9iekből alakult át. És történelmünk legsúlyosabb napjaiban, 1941-ben jött létre. Azok az emberek. Antim Augusztincsics: PARTIZÁNLÁNY (Bronz)