Magyar Szó, 1956. november (13. évfolyam, 299-326. szám)

1956-11-01 / 299. szám

t oldal Nobel-díjas költő Spanyol emigráns író kapta az idei irodalmi Nobel- díjat í r Az idei irodalmi Nobeldíjat Juan Ramon Jimenez emigráns spanyol költőnek adományozta a Svéd Tudományos Akadémia. A megindokolás szerint az idős írót Urai költészetéért tüntették ki, amelyet „a szellemi magasság és a művészi tisztaság példájának lehet tekinteni“. Az idei Nobel-díj várományosai között Nikos Kazantza kis görög, Alberto Moravia olasz, Albert Camus francia, Borisz Paszternyuk szovjet és Alfonso Reyes mexikói írót emlegették. A Svéd Tudományos Akadémia azonban a spanyol költőt tartotta legeredményesebbnek. Jimenez 1881-ben született a dél-spanyolországi Moguer helységben. Antonio Machada halála után kora legnagyobb spanyol költőjének tartották. Már a századforduló utáni első évtizedben a francia szimbolizmus hatása alatt megtalálta a varázslatos formulát a spanyol költészeti hagyományok és a modern áramlatok egyesítésért. Első kötetét „Jardines lejanos“ címmel 1904-ben adta ki, 1913-ig még három verseskötete hagyta el a sajtót. Nem csak a spanyol irodalomra gyakorolt velük nagy hatást, hanem más országokban élő kortársaira, köztük Rainer Marie Ryke-re és Paul Valery-ra is. A kritikusok szerint Jimenez megjelenésével kezdődött meg a spanyol költészet második aranykora. A múlt hagyományaira és a haladó irodalmi kísérletekre támaszkodva új utat tört, s nélküle nem is lehet elképzelni az utána következő spanyol költői nemzedék megjelenését, amelynek élén Garcia Lorca állt. A hetvenhatéves költő jelenleg Washingtonban él, messze a napsütötte Andalúziától, s messze a véreskezű Francótól, aki már annyiszor csalogatta vissza az országba, ő inkább az emigráció keserű kenyerét választotta, s megmaradt Franco rendszere ellenségének. Az idei Nobel-díj amellett, hogy elismerést adott egy érdemes költő munkásságának, valószínűleg még inkább megkeseríti a spanyol diktátor egyébként sem nyugodt életét. JUAN RAMON JIMENEZ Ilija Gyuricsicsot, a beográdi egyetem volt rektorát a Szövetségi Végrehajtó Tanács kitüntette a Munkaérdemrend I. osztályával. A kitüntetést a szerbiai végrehajtó tanács épületében adták át a kiváló közéleti munkásnak. Petar Sztambolics, a köztársasági népszkupstina elnöke jókívánságait tolmácsolja Dija Gyuricsicsnak a kitüntetés átadása után Vannak kifejezések nyelvünkben, amelyek hasonlóságuknál fogva megtévesztők és könnyen megesik, hogy összekeverjük őket. Pedig minden kifejezésnek megvan a helye és értelme, s a keveredés csak a nyelv elszegényedését eredményezheti, mert árnyalataiban, finomságában gyöngíti a nyelvet, összegyűjtöttünk itt néhány olyan kifejezést, amelyet ma sokat cserélgetnék, s szeretnénk megmutatni, hogy látszólagos hasonlóságuk ellenére nem mindegy, melyiket mikor és hogyan használjuk. MUCIK ÉS FÜGG »Az egész falun múlik, hogy milyen erős a szüvets kezet« — ez a mondat minden ép nyelvérzékü ember füleinek fáj. Mégis mindinkább terjed ez a helytelen használata a músik szónak, abban az értelemben, hogy valamitől függ. Itt nyilván azt kell mondanunk: — Az egész falutól függ, hogy milyen erős a szövetkezet. Múlik — ez a múltra vonatkozik, arra ami elmúlt, megszűnt, amit elmulasztottak, ami rosszul sikerült vagy sikerülhetett volna. Ezt igazolják az ilyen kifejezések: — Kicsibe múlt, hogy orra nem bukott... Nem sokba múlt, hogy meg nem haltam... Az értelem kiszélesítésével természetesen használják jelenre és jövőre is, de mindig a mulasztás értelmében: — Rajtam ne múljék... Nem rajtam múlik, ha mégis megtörténik ... Kin vagy min múlik, — ez nem azt jelenti, hogy kitől függ, hanem, hogy ki mulasztotta el, ki a hibás benne. Függ — ez a jelenre, jövőre vonatkozik, arra, ami függőben van, aminek kimenetele még kétes, bizonytalan: — Ettől függ a jövője... Tőled függ a boldogságom... A fenti esetben tehát vagy: — Az egész falutól függ milyen lesz a szövetkezet — vagy: — Az egész falun múlik, ha a szövetkezet meggyengül. (Az egész falun múlt, hogy a szövetkezet meggyengült.) ILYEN ÉS EZ Mindkettő közelre mutató névmás. Ez azonban határozott, konkrét, ilyen viszont általánosító, hasonlító, határozatlanabb mutató névmás. »A tanító felpofozta a gyermeket. Az ilyen eljárást el kell vérniA megvalósítás elérte a 16 százalékot. Az ilyen kedvező eredményt új gyárak üzembehelyezésével értük el. Mindkét példában rossz az általánosító hasonló‘+a mutató névmás. Nem az ilyen eljárást kell elítélni, hanem ezt az eljárást. Vagy: — Ilyen kedvező eljárást csak uj gyárak üzembehelyezé?*vel lehet elírni — vagy: —*it az eredm rményt csak... érhettük el. — Ez az utóbbi a jobb, mert nem általános, hanem konkrét, meghatározott. KÜLÖNBÖZTESSÜK MEG inően idegszálam megfeszült, vártam az alkalmas pillanatot. ■I'Swt A Mars PSg egyre köze Wnw&vi fedett Földünkhöz. Az asztro-Ip9u8.yrómusok és csillagvizsgálók is nagy izgalomban voltak, hiszen ilyen közel még sohasem húzott el mellettünk a Mars. Csak 56 millió kilométer. Csekélység. Nosza, teljes erőmből nekirugaszkodtam, és hopp, máris a Marson kötöttem ki. Egy kis fájás nyilatt a térdembe, a nadrágom is poros lett. De ez mind semmi. Lássuk, hova is pottyantam. Nini, ezek a fák, a gyönyörű sétány szakasztott olyan, mint nálunk, sőt a sárgarigó is éppen azt a dalt fújja. A pázsit közepén kétemeletes ház, rajta nagy ablakok olyan mint nálunk az üdülők. Előtte piros kaviccsal megszórt térség. Asztalok, székek és, ime, emberek gyülekeznek. De micsoda meglepetés, kenük-lábuk van, éppen olyan, mint a földi lényeknek, ám mintha egy kicsit gömbölyűbbek, pocakosabbak volnának. Hogy honnan ez a hasonlóság? Nincs ebben semmi különös, hiszen egy nagy japán költő is a teremtésről a következőképpen énekel.: A teremtő csak egy Földet formált, de túl unalmas volt számára, hogy csak egy földgolyó keringett a világűrben, azért belerúgott s ez dirit-darabra tört. Bemutatkozom. Azt hittem hogy nyomban a szék alá esnek, de meg sem lepődtek, sőt eléggé nyájas mosollyal mutatkoztak be. — Doktor Hallgató és családja. — Doktor Penicilin és családja. — Doktor Angina és családja. Jól sejtettem, egy üdülő kellős közepébe pottyantam. — Önök persze az üdülő orvosai? — Ó dehogy, világosított fel az egyik. — Mi betegek vagyunk. A Marson nyilván olyan magas fokon van a technika, hogy a gépek végeznek el minden munkát s ha az embernek éppen kedve szottyan egy kis üdülésre, annak semmi akadálya. Az arcomról bizonyára leolvassák gondolataimat, mert szerény mosoly vibrál ajkuk körül. — Önnek hiába magyaráznánk meg a mi rendszerünket, úgysem értené, azért leegyszerűsítem a dolgot. Vegyük például a mi esetünket. Doktor Penicilin a minap felhívott telefonon, azt kérdezte tőlem, hogy akarok-e háromheti üdülésre menni. Miért ne? — mondtam. No, akkor —— mondja — te engem ajánlsz, én pedig téged. — És a feleség meg a gyermek? — kérdeztem megütközve? — Milyen naiv dolgokat kérdez. Tudja-e ön, hogy mennyi betegség van bejegyezve az orvosi lexikonba? • — S a betegek? — Azokat elküldjük egy kis hazai üdülésre. — De mit szólnak ehhez a felsőbb szervek? — makacskodtam tovább. Ekkor doktor Angina egy falatozó családra mutat. — Ez az egyik itt az intézményünk vezetői közül. Egy héttel ezelőtt felhívott telefonon, s azt kérdezte, hogyan mehetne üdülni. Mit tehet az ember. Végeredményben szívem is van. Mit csináljunk, ha beteg. Persze ezt maga nem érti. — fejezte be mondókáját az orvos. A fájdalom újra belenyilalt a térdembe. Felkerestem az üdülő orvosát. — Bocsásson meg kérem, én már elfelejtettem... De majd megpróbálom... Vastag por lepte a rendelőt, a műszereket, a csipeszek berozsdásodtak ... — Milyen betegséget gyógyítanak itt? — Hiába mondanám — felelt az orvos — önöknél még bizonyára nem ismeretes ez a betegség. Nálunk úgy nevezik, hogy protekció. Nem faggathattam tovább a derék orvost, hiszen a Föld egyre távolodott a Marstól, s ha most nem ugrom vissza, hetven évig várhatok. És azóta nagy dilemmában vagyok. Egyre kutatom, figyelem magam, hogy nem üt-e ki rajtam az a rejterrv-- Mars betegség. PAFF Endre MAGYAR SZÓ Azelőtt 1,9, most 2,6 tonna árut termel egy munkás Beszámolt a szakszervezeti vezetőség Évi közgyűlés a zombori Polyoprivrednikben A zombori Polyoprivrednik I mezőgazdasági gépgyár szakszervezeti csoportjának évi közgyűlése szép sikerekről adott számot. A munkaerő létszám a gyárban a tavalyihoz képest 3 százalékkal, a termelés pedig 14 százalékkal növekedett. Az évi pénzügyi tervet a termelési terv 64 százalékos megvalósításával ms az első félévben teljesítették. A szakosoport végrehajtó bizottságának évi beszámolója összehasonlította a gyár 1952-es termelését a mostanival. 1952-ben 116 munkás és alkalmazott dolgozott és 324 tonna árut termelt. Ma a ■ 376 dolgozó a jelek szerint túlszárnyalja a tervezett 786 tonnás tervet. Akkor egy munkás átlag 19 tonna árut termelt, az idén 2,6 tonnát. Mivel a mezőgazdaság gépesítése fokozottabb termelést követel, a munkástanács elhatározta, hogy rekonstruálja a gyárat. Több mint félmilliárd dináros beruházási kölcsönt kaptak rá. A munkát már a jövő év elején megkezdik, a terv szerint 1959- ig tart. A gyár akkor háromszor annyit termel majd, mint most. A termelési problémák mellett szó volt munkavédelmi és műszaki problémákról is. A vállalat ugyanis az idén 9 hónap alatt mintegy 3 millió dinárt veszített betegszabadságok és sérülések miatt. Mivel a megbetegedések száma nagyobb volt az átlagosnál, a vállalatnak egymillió dinárral több társadalombiztosítási illetéket kellett fizetnie. A munkástanács igyekezett javítani a munkavédelmi és egészségügyi körülményeket, a dolgozók nagyobb része azonban nem veszi igénybe a védőeszközöket, és ezért történik gyakran sérülés. Tervbe vette üzemi orvosi rendelő megnyitását is, de helyiséghiány miatt ez eddig nem sikerült. A közgyűlésen bírálták a községi népbizottságot, hogy egy erre megfelelő helyiséget szövetkezeti kocsmáinak engedett át. V. J. — Az idén folytattuk általános továbbképző tanfolyamunkát, és több munkás elvégezte az elemi iskola második, harmadik és negyedik osztályát. Ezzel azonban nem intéztünk el mindent, mert vannak még, akiknek nincs meg elemi iskolai végzettségük, sőt olyanok is vannak, aki sohasem jártak iskolába. Egyebek között erről számolt be Dvoracskó Sándor elnök a noviszádi Elektroporcelán szakcsoportjának kedden megtartott évi közgyűlésén. A népegyetemen sokféle tanfolyam, szeminárium van minden évben, mégis a porcelángyárból az idén csak negyvenen jártak el. Ez bizony kevés az üzem több mint 200 rmunkásáboz viszonyítva. A vitában körülbelül az a nézet alakult ki, hogy ezután nem kell annyira erőltetni a tanulást. Inkább alkalmazni kell azt a határozatot, amelyet körülbelül másfél évvel ezelőtt hozott a szakszervezet, hogy annak, aki nem hajlandó tanulni, vagy meghatározott idő alatt nem szerzi meg a szükséges szakképesítést, felmondanak. Ezt annál is inkább szigorúan kell venni, mert egyeseknek tulajdonképpen megvan már a gyakorlati képzettségük, csak a vizsga hiányzik. Ennek megszerzése pedig az illető érdeke is, hiszen magasabb szakképzettséggel magasabb fizetési osztályba kerül. A szakszervezet persze továbbra is támogatni óhajtja a tanulni akarókat Ennek egyik bizonyítéka az, hogy a pénztárban megmaradt 43.000 dinárból 40.000-et egyhangú szavazattal a munkások továbbképzésére fordít T. I. Ha nem tanulsz, lemaradsz... Az EUtroporcelon szakszervezeti csoportjának évi közgyűlése i.. A zombori Polyopriorcanik istállótrágyaszórója az egyik mezőgazdasági gépbemutatón. Csütörtök, 1956. XI. ) Beléti-Bondok Rossz termés volt az idén gyümölcsből. Ezért emelkedett az ára is. Nem lesz befőtt az idén. Dehogy is nem lesz — mondogatták a noviszádi Kulpin konzervgyárban. De nemcsak az az örvendetes, hogy lesz édesség, hanem az, hogy a Kulpin olcsóbban adja termékeit, vagy legalább is ugyanazon az áron megvásárolhatjuk mint tavaly. A befőttek ára valamivel csökken, a gyümölcsíz és a marmaládé ára pedig változatlan marad. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy korszerűsítik a vállalatot. Vegyük például csak a gyümölcshámozást. Hazánkban egyedülálló módszert alkalmaznak: vegyi után távolítják el a gyümölcs héját. Ezzel sok munkaerőt takarítanak meg, gyorsaságban és minőségben is nyernek, és a gyümölcsből sem vész kárba semmi, mint amikor késsel hámozzák. És bizony sok kicsi, sokra megy. P. J.