Magyar Szó, 1957. március (14. évfolyam, 58-88. szám)

1957-03-01 / 58. szám

Társadalmunk fejlődése megkövetelt­­ képzettség és az öntudas Miséi Felszólalások a Szocialista Szövetség tartományi értekezletén NAGY JÓZSEF felszólalá­sá­ban elmondotta, hogy tarto­­­ányinióban a kultúrtevé­­kenységet nem lehet kizáró­lag a számadatok alapján fel­mérni. Olykor feltehető a kérdés, hogy a kulturmunk­a összhangban van-e az általá­nos társadalmi szocialista fejlődéssel, mennyire segíti elő előrehaladását, nem gá­­tolja-e. Munkánkban alapve­tő a kultúr- és technikai színvonal emelése, a szocia­lista öntudat fejlesztése, s mindannak előmozdítása, ami pozitív és haladó, és a maradiság, primitivizmus el­leni harc. A kulturszövetségek nem tudtak eleget tenni ennek a feladatnak, nem egyengethet­ték a kiterjedő munkát. Ezért vált szükségszerűvé az átszervezés, a kulturközössé­­gek alakítása. Ez minőségi változás­­is. A kulturközössé­­gek helyes mederbe terelik egyesítik és szükségleteink­kel összhangba hozzák majd a kultur tevékenységet. Ezen kívül közvetlen kultúrpoliti­kát folytatnak, az eszmei harc hordozóivá válnak. A Szocialista Szövetség első­sorban azzal segítheti őket, hogy ügyel arra, nehogy ki­zárólag a közoktatási mun­kások szervezetei legyenek, hanem a politikai munká­soké is. Nem egyedülálló tény, hogy egyes járásokban a kultur­közösségek elnöke a járási közművelődési osztály főnöke, a titkár pedig a tan­felügyelő. Komolyak a követelmé­nyek. Sok munkaforma el­évült, ezért aláfeat, tartal­masabbakat kell találni, hogy megfeleljenek a megnöveke­dett gazdasági és technikai követelményeknek. Gazdagí­tanunk k­éll kultúréletünket, ám eközben számolni azzal, hogy a meglévő formákat se vessük el, mert könnyen meg­történhet, hogy az újról be­szélünk, ám nem hozzuk lét­re, ugyanakkor pedig a meg­lévőt is elhanyagoljuk és hoppon maradunk. Előtérbe kerül a felnőttek képzése is, különösen falun. Itt a lényeges, hogy a mező­gazdasági termelés fejleszté­se, a paraszt képzése legyen az irányadó. A mezőgazda­­sági termelők téli iskolája, a háztartási iskola é­s a töb­bi hasonló szervezet célja, hogy a földműves megtanul­ja kezelni a gépeket, megis­merkedjen a gazdálkodás alapelveivel, alapos képesí­tést nyerjen. A népegyetemek is változ­nak. Tanfolyamokat, iskolá­kat kell szervezniük a dolgo­zók képzésére, különösen fa­lun. A földmunkások számá­ra megfelelő lenne, valami­lyen formájú népegyetemi központ. Ez elkerülhetetlen, mert a gépek eljutottak min­den birtokra, és az írástu­datlan munkás nem tarthat lépést gépesítésünk követel­ményeivel. Nagy József elvtárs végül a kulturegyesületek egyesí­téséről szólt. E téren számot­tevő probléma, hogy sok k­ul­turegyesület különféle alosz­tályaival, csoportjaival volta­képpen a nemzeti elszigete­lődést szolgálja. Ez pedig politikai kérdés. Nincs sik­ arról, hogy a különféle nem­zet­iségű egyesületeket min­denáron egyesíteni kell. A hangsúly inkább azon van, hogy a drámai csoportok, könyvtárak, stb. önállósulja­nak és mint életképes szer­vezetek szerteágazóan tovább működjenek, ennek van táv­lata, mert a szakmai kultúr­közösségek felölelik munká­jukat, támogatják őket. A könyvtárakkal kapcso­latban figyelemre méltó, hogy nagy részük, különösen a magyar könyvekkel rendel­kezők, kevés mai tárgyú kötet­tel gazdagítják állományu­kat. A kulturközösségek meg­alakulása a felvetett problé­mák leküzdésében nem csök­kenti, hanem ellenkezőleg nö véli a Szocialista Szövetség szerepét. Reá hárul a feladat, hogy, mint általános némi parlament támogassa a kul­­túrközösségeket. Hisz társa­dalmi fejlődésünk, a kommu­nált rendszer, a® önigazga­tás izmosodása megköveteli, hogy kultúrmunkánkban ne véljük no­lgára­ink szociálisa öntudatát, s általános tudá­sát. ZSÁKI JÓZSEF felszóla­lásában helyeselte Nagy Jó­zsef szavait, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a mezőgazdasági munkások képzésére, majd arról be­szélt, hogy némely kisebb vállalat vezetői meglehető­sen­ szerénytelenek az új fi­zetések meghatározásakor. Mindenünnen, sokszor az egész ország területéről ada­tokat gyűjtöttek a vállalatok fizetéseiről, mindenkit le­mértek — mondotta — csak önmagukat nem. Egy elma­radott 300 holdas birtok ese­tét említette, melyen egyet­len tehén sincs, se írásbeli nyoma a munkálatoknak, az igazgató mégis 22.000—25.000 dináros fizetést szeretne. A szakszervezet azon van, hogy a szakértők, azok, akik a termelés fejlesztésének hor­dozói, nagyobb fizetést kap­janak. Az a könyvelő azon­ban, aki nem tudja elkészí­teni vállalata mérlegét, nyil­ván nem érdemel 25.000 di­náros fizetést. Egyesek — a felszólaló szerint — azért késnek az illetményszabály­zat beadásával, hogy kivár­ják, hogyan járnak a test­vérvállalatok az elbíráláskor és e szerint igazítják ki a dolgot. Másutt a vezető tiszt­viselők az igazgatót dicsé­rik a vitán, hogy az ő fi­zetésük is magasabb lehes­sen, arányban az igazgatóé­val. A Szocialista Szövetség­nek erkölcsi támogatásban kell részesítenie a munkás­­tanácsokat törekvéseikben, hogy helyesen állapítsák meg az illetménytételeket. MILE POCRNICS zombori kiküldött szerint a földmű­­vesszövetkezetekben az igaz­gatá­s egyes régi formái he­lyett újakat kell keresni. A megnövekedett taglétszám folytán ugyanis a közgyűlés sok fontos kérdést nem DUSAN BOGDANOV, a Szocialista Szövetség pancse­vói járási bizottságának el­nöke néhány közművelődési problémáról beszélt. Elmon­dotta, hogy a földművesek körében nagy az érdeklődés a mezőgazdasági-technikai képzés iránt. A pancsevói járásban a téli mezőgazda­­sági iskolákat több mint 1500-an látogatják igen jó eredménnyel. Véleménye képes érdemlegesen tárgyal­ni. Ezért lehetővé kellene tenni, hogy a tagok közvetle­nül hathassanak például e­­gyes alapok létesítésére, va­lamint felhasználására. Ha a földművesszövetkezeti alosz­tályai mellett, tanácsokat lé­tesí­tenének, ez nem kisebbí­tené a közgyűlést, hanem in­kább kiegészítené. szerint nem azon kell töpren­geni, hogy ezeket az iskolá­kat megszüntessék-e vagy sem, hanem inkább azon, ho­gyan nyújtsunk nekik minél több segítséget. A haladó termelők egyesületei is jó eredményeket mutatnak be. Jó volna azonban, ha ezek pionír alosztályokat létesí­tenének, hogy a gyermekek már kiskorukban megismer­jék, megszeressék a korszer­­ű mezőgazdaságot. A nép­i egyetemekről elmondta, hogy azokban a helységek­ben, amelyekben a lakosság érdeklődését szem előtt tar­tották, ahol konkrét dol­gokkal foglalkoztak, az ered­mények nem maradtak el A járásokban filmközpontokat kellene létesíteni és az elő­adásokat rendszeresen tudo­mányos filmek vetítésével kiegészíteni. A káderkérdéssel kapcso­latban Dusán Bogdanov rá­mutatott annak a szükségé­re, hogy a politikai-társadal­mi munkában és e termelés­ben is egyaránt bő tapaszta­latok, de alacsony iskolai képzettségű káder számára különleges iskolákat kellene nyitni. Szerényebben a fizetésekkel A téli iskolák­­ és a káderképzés Új igazgatási formákat Az értekezlet részvevői P­ontosan negyed kettőt ütöttek a to­polyai órák, amikor két fiatalem­ber, Varoga és Galamb, tökrésze­­­­gen kiszálltak a moravicai autóbuszból. Különösen Galambnak volt másnapon ki­nézése. • Csapzott haja a szemébe lógott és a mdei is fordítva volt a fején. Egy ir­galmatlan sóskiflit rágott kínjában. Varnyu valamivel biztosabban botlado­zott a lábán. Nála az alkohol a szájiz­­mokra hatott, nem tudta befogni a száját, állandóan beszélt. — Könnyű neked, Bandi, — motyogta — nem vár otthon a feleséged. Hiába mon­dom, hogy áldomást ittunk a paprikára... Nem hiszi el. Fogadjunk, hogy azt­ sem hiszi, hogy az autóbusz az oka az egész­nek. Pedig csakugyan az autóbusz volt a hi­bás. De kezdjük a kezdetén. Varnyu és Galamb még legénykori cim­borák voltak, s régi paprikatermelők.­Mint előre számító bosztányosok, megbeszélték, hogy egy nap átnéznek Moravicára a kon­zervgyárba, és megtudják, hogy veszik az idén a véleményt. Csütörtökön indultak a kétórás autó­busszal. Fél 8-ra már Moravicán voltak. Mindjárt kimentek a konzervgyárba. Ott szépen megmagyarázták nekik, hogy a paprikát az idén szerződés nélkül is átve­szik. Visszafelé jövet azt mondja Varnyu: — Ami igaz, igaz, az idén jó ára lesz a paprikának. Ha jó termés lesz, begom­bolunk egy pár százezret. Tudod mit cim­bora, igyunk rá áldomást. Mit is csinálhattak volna mást? Fél 9-re elvégezték a dolgukat és ballagtak vissza­felé. Sár, pocsolya mindenfelé az utca kö­zepén és a járdán is. A sarkon meg egy kocsma. Négy óra múlva jön csak az autó­busz, valamivel el l­éli ütni az időt. Be­mentek. Két spriccert rendeltek. Szomjasak vol­tak mind a ketten, egy hajtásra kiitták a poharat. — Hetven dinár — riasztotta fel őket a kocsmáros, éppen amikor a második túrát akarták rendelni. A két cimbora meghök­­kenve nézett össze. Ez így nem lesz jó. Ha délig gpriccereznek, elvernek vagy ezer dinárt. Drága áldomás lesz ez, amikor még a paprikapalánta sincs a földben... Ebben a pillanatban ismerős hang ütöt­te meg a fülüket. Úgy fordultak meg, mint akiket dróton rángatnak. A kocsma másik végében egy zöld asztalon két biliárdgo­lyó hangosan összek­ óceánt Varnyu felugrott a székről, és elordította magát örömében. . — Biliárd! Csakugyan biliárd? — és szinte könybelábadt a szeme. Hogyne, ami­kor megrögzött biliárdjátékos volt legény­­korában, csak amióta megnősült, vagy há­rom éve nem biliárdozott. Hej, bizony amikor ő legény volt, szombaton este vet­te a kezébe és hétfőn hajnalban tette le a dákót. Csak ebédelni ment haza vasár­nap. — Ki tud itt biliárdozni? — mordult a moravlcaiakra. Én játszani kezdtek Galamb csak nézte, sosem volt jó billiárdozó. — Három spriccerben — mondta Var­nyu. — Csak ketten játszunk — hökkent meg a ellenfél. • — A kibic a harmadik. Varnyu formában vgét, úgy játszott, mint legénykoráblan. Egyfolytában néha ötven pontot is összeszedett. Illett a kezé­be a dákó, akár a borospohár. Megnyer­te az első, a második, a harmadik, a ne­gyedik partit is. Egyik moravicai a másik után próbált szerencsét, dia a végén mind fizetett. Varnyu és Galamb pedig itták a spric­­cereket. A csontgolyó egyre nagyobb lett Vamyu szeme előtt, de estik annál bizto­sabban találta el Pont fél egykor kint fel­­dugott az autóbusz motorja. Már a har­mincadik spriccert itták és éppen a hu­szadik partinál tartottak, ötven pont kel­lett még az ötszázhoz, és Vamyu megnyeri ezt a partit is. De már nem volt idő. — Fizessen mindenki magának — mond­ta részegen és még két spriccert rendelt. Ezzel elérték a negyvenet. Varnyu valahogy eltántorgott az autó­buszig, de Galambot már vinni kellett Betették a hátsó ülésre, úgy összecsuklott, mint a zsák. — Ezután minden héten kijövünk Mora­vicára — vágta hasba Varnyu &­ cimborát — Hátha mégis kötnek szerződést a pap­rikára. Csak­ ha te egy kicsit jobb kibic lennél... SZIUUA Sándor Bogy veszik a veteményt % -Mal MAGYAR SZÓ I­ termelőszövetkezetekről TUBICS MILUTIN felszó­lalásában a termelőszövet­kezetekről beszélt. Elmon­dotta, hogy a Szocialista Szö­vetség is napirenden tartotta a kérdést, azonban a felszóla­ló véleménye szerint, keveset foglalkoztak a termelőszö­vetkezetek sikereivel Alap­eszközeik (nem számítva a földet), 4 év alatt 472 millió­ról 801 millióra gyarapodtak a zentai járásban. Ebben az arányban növekedett a ta­gok keresete is. Minderről azonban nem tudnak eleget az emberek. A határban­­ a termelőszövetkezetek vetése szemmel láthatóan szebb, mint a magánparasztoké. A Szocialista Szövetség szer­vezetei ezt a tényt sem hasz­nálták­ fel eléggé munkájuk­ban. A jövőben, mondotta Tubics Milutin, a Szocia­lista Szövetségnek többet kellene foglalkoznia a ter­melőszövetkezet eredményei­vel és problémáival. Annál is inkább, mert az utóbbi időben a termelőszövetke­zeti közgyűléseken kifeje­zésre jutott bizonyos önelé­gültség és nem folyik rend­szeres és alapos ténykedés a tömegesedésre, a szocialista gazdaságok kiszélesítésére. Péntek, 1957. UL X. Minden két évben válasszanak MILAN BACSKALICS, a Szocialista Szövetség novi­­szádi járási bizottságának el­nöke a Szocialista Szövetség községi bizottságainak mun­kájáról beszélt. Elmondotta, hogy ezek a bizottságok igen jelentős munkát fejtettek ki a társadalmi igazgató szer­vek munkájának fejlesztésé­ben. Javasolta, hogy a Szo­cialista Szövetség alapszer­vezetei vezetőségét ne min­den évben újítsák —, mert a választások előkészítése igen lefoglalja a szervezete­ket, — hanem jó volna az alapszabályzatot úgy módo­sítani, hogy két évre válasz­szák őket. ★ SZTEVAN KOJICS el­mondta, hogy az utóbbi évek­ben egyes alapszervezeti ott­honok társadalmi-politikai központtá váltak, s a tagok naponta látogatják őket. Ar­ra kell törekednünk, hogy minden alapszervezet ilyen legyen. A Szocialista Szövet­ség sokféle feladatai meg­követelik, hogy a munkafor­mák is sokoldalúak legye­nek. * JOVAN DACSICS mirerovi­cai kiküldött a Szociálista Szövetség taglétszámáról be­szélt. Az élénk politikai ak­tivitás szerinte nincs arány­ban a taglétszámmal. Többet kell tenni azért, hogy a szer­vezetek taglétszámban is megerősödjenek. M ARSZA BUDOVALCSEV, a kikindai járás delegátusa arról a pozitív hatásról be­szélt, amelyet a Szocialista Szövetség a földművesszö­­vetkezetek fejlődésére gya­korolt. A járás szövetkezetei rövid idő alatt taglétszám­ban és gazdasági ténykedés terén is jelentősen megerő­södtek. Csak Kik­indán egy év alatt ezer új taggal gyara­podott a földmű­vesszövetke­­zet

Next