Magyar Szó, 1957. június (14. évfolyam, 148-177. szám)

1957-06-01 / 148. szám

2. oldal Készül a Rade Koncsár századik generátora Kilenc évvel ezelőtt, 1948- ban készült el az első gene­rátor a zágrábi Rade Kon­csárban. Azóta ebben a gyárban összesen mint­egy 9 ezer tonna súlyú, 800 ezer kilowatt, illet­ve több mint 1 millió lóerős generátort készítettek el. Ezek évente 3 milliárd kilo­watt óra elektromos ener­giát termelnek, s hazánk villamosításának alapját ké­pezik. Ebben az óriási nehézipari vállalatban a napokban fe­jezik be a századik generá­tort, s a gojaki vízierőműbe szerelik be. Ha a Rade Koncsár mind a száz generátorát egy helyen összegyűjtenénk — az első­től kezdve, amely már 9 éve a maribori vizierőmű szol­gálatában áll, az utolsóig, a­­melyet jövőre helyeznek majd üzembe a gojaki vizierőmű­vön — nagyszabású, impo­záns kiállításnak lennénk szemtanúi. Ott látnánk a Rade Koncsár legkisebb ge­nerátorát, amely mindössze egy tonna súlyú, és 160 KW erős (most a crnagorai Rije­ka Crn­ojevicsa vizierőmű­­ben van) aztán szépen sor­jában következne mellette a többi közepes, és a legvégén a 230 tonnás s mintegy 38 ezer KW erős a Rade Kon­­csár eddigi legnagyobb gene­rátora, J­.gy jelenleg a mav­­rovói vizierőmün van próba­termelésen, generátorok között né­hány hőerőtelepek számára készült turbo-generátort is találnánk. Közülük az első a kosztoláci hőerőtelepen már működésbe is állt A máso­dikat és a harmadikat a loz­­nicai viszkózagyár és a konyicsinai hőerőtelepen most szerelik fel. A századik, jubiláris gene­rátor elkészítésével termé­szetesen nem elégíthetik ki szükségletünket Most ami­kor a századik generátor be­fejező munkálatait végzik, a gyárban még húsz új gene­rátoron dolgoznak. A »Rade Koncsár« munkaterme Energetikai világértekezlet Beográdban Eddig 33 ország több mint 400 küldöttje jelentkezett Beográdban június 5-étől 11-éig energetikai világérte­kezlet lesz. Ezen a villany­­itóipar, a szénipar, naftaipar és a sok energiát fogyasztó gazdasági ágazatok több száz kiváló szakembere és veze­tője vesz részt. A gazdasági szakemberek mellett sok or­szág elküldi kormánya kép­viselőit is. Az értekezlet fő témája: »A villanyerő a gazdasági­­lagi fejletlen országok fejlő­désének tényezője«. A témát az energetikai világértekez­­l°t jugoszláv nemzeti bizott­sága javasolta. A részvevők legnagyobb részét ugyanis ez érdekli. De a már iparilag fejlett országokat is érdekel­ni fogja, mert kiviteli ipa­ruknak lehetőséget nyújt ar­ra, hogy megismerkedjen a fejlődési lehetőségek­kel, a piaccal, stb. Az értekezletnek több cso­portja lesz. Különféle szem­pontból tárgyalnak a villany­erőről, a gazdasági fejlődés tényezőjéről. Külön figyel­met szentelnek a nukleáris energia problémáinak. Arról is szó lesz, hogy hogyan hasz­nálják fel az energia külön­böző formáit a termelés nö­velésére, a mezőgazdasági termékek minőségének fel­javítására stb. E hasznos és termékeny nemzetközi értekezlet kere­tét , kiállítást is nyitnak az energetika és az energetikai ipar fejlődéséről. Több mint száz nagy villamosipari vál­lalatunk (Ráde Koncsár, Li­­tosztroj, Jugoturbina, Elekt­­roszrblja, Iszkra, stb.) bemu­tatja eddigi sikereinket. Az energetikai világ­érte­kezlet jugoszláv nemzeti bi­zottságának eddig 33 ország 417 küldöttje jelentette be részvételét. Az összejövetelen a küldötteiken kívül 12 nem­zetközi szervezet (UNESCO, mezőgazdasági nemzetközi szervezet, vill­any­erőt és gázt termelő és szállító nemzet­közi unió, stb.) képviselői is ott lesznek. Eddig három nemzetközi szervezet és ország értesítése szerint csak­nem 230 beszámolót olvas­nak majd fel. Az egyik tisz­teletbeli felszólaló Guimar Myrdal, az európai gazdasá­gi bizottság volt végrehajtó titkára, az­smert svéd gaz­dasági szakember lesz. Itt lesz majd Honry Bhahba, az első genfi nemzetközi atom­értekezlet elnöke, az ismert indiai atomszakértő, ezenkí­vül Harold Hartley, az ener­getikai világértekezlet egyik megalapítója és mások. Z. N. L. (Jj, SPA’.UZIÓÁRAK 380 TÓL 750 OIMA'PIG yfylky MAGYAR SZÓ Szombat,­­1957. VI. 1. A munkástanácsnak köszönhetjük Számvetés a hétéves munkáról a Noviszádi Kábelgyárban ÖT ÉV ALATT: 70 SZÁZALÉKKAL NAGYOBB TERMELÉS; MINTEGY FÉLMILLIÁRD BERUHÁ­ZÁS; AZ ÖNREDELKEZÉSI ALAPOKBÓL; LÉNYEGESEN JAVULT MUNKAFELTÉTELEK; MEG­NÖVEKEDETT TERMELÉKENYSÉG A sötétséget széles körben szétkergette a munkacsar­nokból kiáradó neonfény. Vi­lágos volt az udvar s a nagy barakképület környéke.. A munkatermekből a gépek m­o­raja kiszűrődött az est csend­jére, a mellette lévő barakk­ból pedig sűrűn kihangzott a taps. E két zaj összefügg — a munka és a munka ered­ményét üdvözlő helyeslés. Számvetés volt a hét ele­jén a Noviszádi Kábelgyár­ban — a munkástanács be­számolt hétéves tevékenysé­géről. Az egybegyűlt tanács­tagok és az egész munkakö­zösség mérlegelte a terme­lésben, az irányításban, az új viszonyok kialakításában el­ért eredményeket. A Rajkov Pera munkástanács tag mintegy más­félórás be­számolójából fölelevenedtek mindegyikük előtt az elmúlt hét év fontosabb eseményei, nehézségei, a munkástanács és igazgatóbizottság sokszor élbe nyúló üléseinek vitái, a vajúdások, tévedések és hely­rehozások. Mindez ma már — a számvetés adataiból ki­tűnik — gyümölcsözik, érez­teti hatását a termelésben, a dolgozók jobb munkafeltéte­leiben. — Az utóbbi öt évben — 1952 óta — 70 százalékkal nö­vekedett a termelés, s ez idő alatt vállalatunk 5 milliárd 26 millió dinár hasznot való­sított meg — csengett maga­biztosan a beszámoló hang­ja. A termelés növekedésével­­egyidőben a normarendszer­­ bevezetése után a novkábe-­i­elek jelentős eredményeket értek el a termelékenység fo­kozása terén is. Évről-évre bővült a nor­mára dolgozó munkások szá­ma: 1952-ben a dolgozók lét­számának 75 százaléka, ta­valy már 85 százaléka nor­mára termelt. Jóllehet az u­­tóbbi öt évben a termelés 70 százalékkal nőtt, a munkások létszámának növekedése nem haladja meg az 52 százalé­kot. E számok viszonya kife­jezi a termelékenység ked­vező alakulását. Számottevő eredmény az is, hogy csak az utóbbi két évben a gyár 28 új termék­kel bővítette árucikkeinek vá­l­asz­tékát. Gyártmányaik mi­nőségére különleges súlyt fektettek, és ennek eredmé­nyeképp ma már nemcsak a belföldi, hanem a külföldi piac is szívesen vásárolja a gyár kábeljeit és különféle villamos huzalait, öt évvel ezelőtt csupán három külföl­di országba szállítottak árut, 8 millió dinár értékben. Ta­valy már 17 ország piacán volt található az NEK véd­jegyű áru, s a kiszállított ter­mékek értéke elérte a más­­félmilliárd dinárt. Az önigazgatás első évei­ben nehéz, sorsdöntő felada­tok tornyosultak az új irá­nyítók előtt. Létkérdés volt a termelés korszerűsítése, a kiöregedett gépek pótlása, a termelés átállítása a piac kí­vánta árucikkekre, a­ minő­ség javítása és az előállítási költségek csökkentése, hogy állhassák a versenyt a kor­szerűbben felszerelt üzemek­kel. Ebben az időszakban sű­rűn ülésezett a munkásta­nács és igazgatóbizottság, hogy az irányítás kezdeti ne­hézségei között is, feleletet találjon a »lenni vagy nem lenni« problémára. A válla­lat dolgozói, elsősorban pe­dig az irányító szervek tud­ták, hogy csak a termelés korszerűsítésével tarthatják fenn magukat. E célból az utóbbi öt évben önrendel­kezési alapjaikból — az a­­mortizációs, az önrendelke­zési alapokból és a haszon fizetésre eső részéből — Sztipics mérnök: „Mind­ezeket az eredményeket a munkástanácsnak kö­szönhetjük”, majd 500 millió dinárt for­dítottak beruházásra, új munkacsarnok építésére, kor­szerű­bb gépek beszerzésére. Jóllehet a­­munkástanács­­nak ilyen komoly termelési nehézségekkel kellett meg­birkóznia, talált időt és erőt arra is, hogy a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeim is javítson. A gyár két üzemrészében — a gumi- és szövő osztá­lyon — különösen egészség­telenek és nehezek volta­k a munkakörülmények. A mun­kástanács kimondotta: — A­­termelés és­ a dolgozók egész­ségvédelme érdekében új gumi- és szövő­osztályt kell építeni. Ma már az új osz­tályok tágas és korszerű e­­gészségügyi berendezésekkel felszerelt termeiben neon­­fény mellett dolgoznak a­­munkások. Ennek — és né­hány új gép beszerzésének — eredményeképp a havon­kénti termelés 30 millió di­nárról 100 millióra emelke­dett,­­ a megbetegedések és sérülések száma viszont ro­hamosan csökkent. Néhány noviszádi vállalat­tal egyetemben munkásét­kezőt létesítettek, és most van folyamatban 80 lakás építése a munkaközösség dolgozói részére. Ezekre a célokra az utóbbi négy év­ben 50 millió dinárt fordí­tottak. Lényegesen javult az utób­bi években az irányító szer­vek munkamódszere is. A­­hogy az egyik felszólaló mondta: — Már rég levetet­tük a gyerekcipőt, felnőtt­ként határozunk a gyár irá­nyításának mindennemű kér­désében.« Hosszantartó tapssal fejez­ték ki elismerésüket a gyár dolgozói a munkástanácsnak eredményes munkájáért. Emelt fővel ültek az igaz­gatószervek tagjai, — az el­múlt hét esztendő alatt a dolgozók fele tagja volt a munkástanácsnak —­, eleget tettek munkástársaik bizal­mának, eredményesen irányí­tották nevükben a gyárat □ — Hogy jobban értékel­hetjük a beszámoló adatait és kifejezésre jusson a mun­kástanács szerepe megvaló­sításukban, elmondom, hogy honnan volt az önrendelke­zési alapban az a 477 mil­liós összeg — kezdte felszó­lalását Andrija SZTIPICS mérnök, a gyár műszaki­ igazgatója. Ezt az összeget három alapból vontuk össze — mintegy 280-at az amorti­zációs alapból, 160-at az ön­­term­­elkezési 20-at pedig a haszon fizetésre eső részé­ből vettük. 1953/54-ben válságos hely­zetben voltunk. Nehéz fel­adat állt előttünk: fejlesz­teni és korszerűsíteni kel­lett a termelést, kiküszö­bölni a gumi és szövő osz­tályban a szűk garatot, a ne­héz és egészségtelen munka­feltételeket. Ugyanakkor é­­gető szükség volt lakások építésére is a szakemberek részére. De hogyan? Pénzt nem kaptunk, csak saját esz­közeinkre támaszkodhat­tunk. — Mit tegyünk? Adjuk­-e a húszmilliót fizetésekre, az önrendelkezési alap 160 mil­lióját pedig fektessük be lakásépítésbe, vagy pedig egyesítsük eszközeinket­­ és fektessük a termelés fejlesz­tésébe? Ez a sorsdöntő kér­dés került a munkástanács elé. Hosszú vita volt az ülé­sen, sorakoztak az érvek és ellenérvek. Végül is úgy dön­töttünk, hogy:— »a termelés és a dolgozók egészségvédel­me érdekében uj gumi- és szövőosztályt kell építeni, a szűk garat kiküszöbölésére pedig uj gépeket beszerez­ni.« — Sorsdöntő határozat volt ez — s a gyakorlat százszorosan bebizonyította helyességét. Ma már áll az új szövő és gumiosztály, új gépekkel kiküszöböltük a szűk garatot, a termelést e két osztályon 30—30 millió­ról havonta 100—100 millióra emeltük, az idén pedig a gu­miosztály egy hónapban 290 milliónyi értéket termelt. Ma már gyümölcsözik az akkori áldozat Jelentősen növeltük a termelést, javítottuk a munkafeltételeket, megszi-­lárdítottuk gyárunk helyze­­­tét a piacon, elhessegettük magunktól a­ »lenni vagy nem len­ni« kérdés sötét fel­hőit és megkezdtük 80 lakna építését.­­ Mindannyian látjuk most már, hogy lemondá­sunk a 20 milliós fizetési alaptöbbletről — ami mun­kásonként mintegy három és­ félhónapi fizetést jelent — megérte, jól fektettük be pénzünket, ma már élvezzük kamatait. __ Ebben az egy példád­ban tömörítettem gyárunk utóbbi hét évének történel­mét, ,a munkásönigazgatás történelmét mert ezeket az eredményeket a munkásta­nácsnak, egész munkaközös­ségünknek köszönhetjük. ★ Dusán SZEKICS, a tarto­mányi szakszervezeti tanácsa elnöke felszólalásában töb­bek között ezt mondta: — Büszkék lehettek ezek­re az eredményekre. A gyár falain túl általános példát mutattatok, hogy igyekezet­tel és körültekintéssel — sze­rény anyagi eszközök esetén is lehet jó eredményeket el­érni ... Mindezeket az ered­ményeket az igazgatóbizo­tt­ság és munkástanács veze­tésével, a szakkáder és az egész munkaközösség közre­működésével értétek el. Ezt ki is kell mondani, leszögez­ni, rögzíteni, mert ez az ered­mény általános szocialista fejlődésünk része...« ❖ Az átfogó beszámoló után nagyszámú felszólaló ecsetel­te a gyér önigazgató szer­veinek a termelésben és az önigazgatás fejlesztésében el­ért sikereit. Rámutattak a hibákra, és javaslatokat tet­tek a vállalati önigazgatás továbbfejlesztésére. A vitá­ban Dusán Szekics és And­rija Sztipics mérnökön kívül részt vett Ljubomir Jockov, a szakszervezeti csoport elnö­ke, Kasza Zsivancsev, a Kommunisták Szövetsége gyári vezetőségének titkára, Száva Krnyetin, Radovan Vukobratov mérnök és Po­gány András, a gyár igazga­tója. A kimerítő vita után a munkástanács egyhangúlag Radovan Vukobratov mér­nököt választotta meg kong­resszusi kiküldöttének. Későre járt az idő, ami­kor a munkástanács befe­jezte ülését. Elcsendesedett a barakk, de a mellette lévő munkatermekből továbbra is kiszűrődött a fény, a gé­pek zaja — a munka halad tovább. SZABÓ Gábor K­v. v­ . 3. A szünetben a jelenlévők kis csoportokba verőd­ve folytatták az eszmecserét. A jelenlévők figyelme a beszámolóra­ összpontosul.

Next