Magyar Szó, 1958. szeptember (15. évfolyam, 220-244. szám)

1958-09-02 / 220. szám

г 2.­­oldal Ђ. I­NS SZUBOTICA: - Kaphatok-e nyugdíjat, ha csak most kezdek utánajárni ? 68 éves asszony vagyok, fér­jem tisztviselő volt, 1927-ben öngyilkos lett . Csak abban az esetben kaphat nyugdíjat, ha férjé­nek volt 35 évi munkakora, ha a nyugdíjbiztosításról szó­ló törvény 117. szakasza sze­rint férje halálakor nem volt 45 éves. Kérjen köze­lebbi felvilágosítást a szubo­­ticai járási társadalombizto­sító intézett­őL CS. I. BEZDÁN.­­ A vizár idején 60 család hajléka sú­lyos kárt szenvedett Batinán. A vízkárosultaknak tetemes összegű segélyt ígértek. Az eddigi kérvények) és egyéni el­járások sikertelenek, bár leg­felsőbb fórumokhoz is folya­modtunk. Mindenütt azt mondták, hogy a segély út­ban van, de még nem kaptuk meg, a bezdániak, kolutiak és a bácskibrégiek viszont már megkapták. Hol és miért akadt meg a segély kiutalása? Kihez for­duljunk? — Mivel minden fórum azt válaszolta, hogy a segély ki­utalása folyamatban van, úgy látszik, hogy a segélyhez való jogosultságukat elismer­ték. Hogy hol és miért akadt meg a segély végleges kiuta­lása, arról érdeklődjenek a batinai községi, valamint a délimanasztiri járási népbi­zottságnál. Ezenkívül még ezt tanácsoljuk, hogy pana­szukkal forduljanak azon népképviselőhöz, aki járásu­kat a Szaborfiban, s a Szövet­ségi Népszkupstinában kép­viseli, kérjék annak támoga­tását, valamint eljárását. B. F. DOROSZLOVO. — A per évek óta folyik. Eltekint­ve, hogy a korábban hozott ítéleteket a fellebbezések kö­vetkeztében feloldotta­, egy napon mégis jogerős ítéletre kerül sor, ha a peres felek időközben önként nem egyez­nek meg. Arra a kérdésére, hogy az ügyet átadhatja-e másik ügy­védnek, a következő felvilá­gosítást adjuk. A peres eljá­rási törvény 92. szakasza sze­rint a megbízó fél minden­kor jogosult visszavonni a meghatalmazást, de a meg­bízott ügyvéd is lemondhat a képviseletről. A meghatal­mazás visszavonásáról, vagy a képviseletről való lemon­dásról feltétlenül értesítenie kell azt a bíróságot, mely előtt az eljárás folyik. Ez megtehető írásban, de szó­ban is ki lehet jelenteni, s a bíróság jegyzőkönyvbe fog­lalja a nyilatkozatot. Ha az ügyvéd a megbízó fél távollétében megtartott tárgyaláson vagy beadvány­ban elismer bizonyos tényt, melyet a megbízó fél ké­sőbb visszavon, vagy meg­változtat, a bíróság a peres eljárási törvény 210. szakaszá­nak 2. bekezdése szerint sza­bad mérlegelés alapján dön­ti el hogy melyik nyilatko­zatnak tulajdonít szavahihe­tőséget. KIS JÓZSEF, BACSKO­­PETROVOSZELO. - 1957 májusában kezdtem dolgoz­ni és szeptember 15-én meg­szakítottam munkaviszo­nyom. 1968. január 14-étől megszakítás nélkül dolgo­zom, szeretném tudni, hogy jogom van-e a családi pót­lékra, vagy mikor lesz rá jo­gom, mert semmilyen vágyó nem nincs.­­ A gyermekpótlékról szó­ló rendelet 27. szakasza ér­telmében 12 havi megszakí­tás nélküli munkaviszony u­­tán vagy az utolsó két évben összesen 20 havi szolgálati idő után van joga a gyer­mekpótlékra, mivel szakkép­zetlen munkás. Ha újabb tanukkal, vagy más hiteles bizonyítékkal tudja igazolni az el nem is­mert 6 havi munkakorát, kérelmezze ügyeinek újrafel­vételét, mert ha ezt az időt elismerik, joga lesz rokkant nyugdíjra. Egyben ellenőriz­te a járási társadalombizto­sí­tó intézetnél, hogy helye­sen csökken­tették-e munkako­rát a 63. törvényszakasz sze­ri­­t, mert ha munkaviszony­ban volt 1948 július 1-től 1950 szept. 30-ig és 1951 május 1-től 1951 okct. 16-ig, és a 75 százalékos munka­képtelenségét 1951 október 17-én állapították meg, ak­kor munkakorát csak 6 hó­nappal csökkentették, mivel 1947 január 1 után csak 6 hónappal haladta túl az egyévi munkamegszalkítást 1948 január 1 előtti munka megszakítását nem vonják le munkakorából H. M. Szuboti­a. — A há­zasság megkötésével a nő nem veszti el az állampol­gárságát Szurkov Jákov, Bezdán. — 76 éves vagyok, a rokkant­­bizottság 100 százalékos munkaképtelennek nyilvání­tott. A régi Jugoszláviában 11 évig dolgoztam, az új Ju­goszláviá­ban csak héthavi szolgálati időm van, mert a felszabadulás után 65 éves voltam és nem bírtam elhe­lyezkedni. Van-e jogom nyug­díjra és hova forduljak? — Rokkan­tnyugdíj kérel­mével forduljon a járási tár­sadalombiztosító intézethez, mert ha bizonyítani tudja 10 éves munkakörét, meg van rá a feltétel, hogy elnyerje a roskikantnyugdijat, ha 1945 május 15-e után is munka­viszonyban volt Kanizsai olvasó. — Az ügyben érdeklődjön a járási belügyi titkárságon Zentán. B. A- Szubotica. — Ha a levelében feltett lakáshasz­nálati kérdés még időszerű, kérjen felvilágosítást a köz­ségi népbizottság titkársá­gán. Mérlegelni kellene, hogy a beköltözött magános nő életmódja s magatartása indokolttá termé-e az eset­leges lakásfelmondást. Ha igen, akkor a járásbíróság előtt indítandó lakásfelmon­dási perben lehetne megkí­sérelni a viszony megszünte­tését. özvegy jeligére, Bács. — Érdeklődjön a járási pénz­ügyi hivatalban, és a Nem­zeti Bank legközelebbi fiók­jánál M. F. PALICS. - 1951-ben rokkantnyugdíj helyett vég­kielégítést kaptam, mivel munkakoromban csak 11 é­­vet, 3 hónapot és 16 napot ismertek el, azonban a nyug­díjbiztosításról szóló tör­vény 66. szakasza szerint egy évvel és 129 nappal meg­rövidítették munkakoromat. 6 havi szolgálati időt pedig nem ismertek el, mert a ta­nú, aki ez­t az időt bizonyí­totta, nem dolgozott velem együtt. Mivel 1958. január 1 óta életbe lépett az új nyugdíj­törvény, szeretném tudni beszámítják-e munka­­koromba azt az időt, amikor mint kisiparos dolgoztam, és volna-e most jogom rokkant­nyugdíjra? — Az új nyugdíjtörvény szerint nincs joga rokkant­­nyugdíjra, mert ez a törvény egyelőre csak az örökségi és egyelőre csak az öregségi es­zik. E­lgondolkozva ballagtam a pálya felé. íme, gondoltam, ismét el­múlt egy békés, csendes, nyu­galmas korszak az emberiség viharos és olyannyira küzdelmes történetében. Egy svájci tudós éppen most talált ti­­zenkétmillió éves emberi csontokat egy olaszországi barlang mélységeiben és ez még akkor is nagyon sok, ha nem igaz, ha a svájci tudós tévedett vol­na. Vajon ez a tizenkétmillió éves csont­váz kinek szurkolt, amikor még hús takarta: a Partizánnak-e, avagy a Voj­­vodinának? Igen, szép volt ez a nyár, a csilla­gos esték, a lengedező halk szellő a Duna felett és a teli­hold sejtelmes ezüstje. Csak üldögéltünk a szépséges dunaparton és szerettük egymást, mert Libanon messze van és Ciprus is mesz­­sze van és nem volt semmi, ami szét­választott volna bennünket, emberisé­get, hiszen szünetelt a futballbajnok­­ság is, a Vojvodina a messzi tenger­partok mentén pihent és a tüneményes futballista lábakat álomba takarta a kék tengerek sós vize. És most elkezdődött ismét. Hiába minden. Mi, e rohanó korszak emberei nem tudunk békésen élni egy­más mellett. Izgalom kell nekünk és összecsapás és verekedés, vagy leg­alább annyi, hogy a közvetlen szom­szédunk a lelátón a kedves édes­anyánkat emlegesse, ami megható fi­gyelem is lehetne a részéről, de nem az. ч Mindezeken és a sors más megle­petésein gondolkoztam, amint ballag­tam a pálya felé. Ezrek és tízezrek ballagtak velem együtt, vagy siettek, rohantak, tülekedtek. Mert sokan vol­tunk, nagyon sokan és a bejárat előtt marcona rendezők és marconább mi­­licisták alig tudtak némi rendet te­remteni közöttünk. A történelmi pilla­nat, ahogy mondani szokták, szorítva hatott keblemre: még néhány perc és rúg a Veszelinovics, a Kaloperovics, a Rajkov, a Zebec és a szőke Takács. És akkor megszólalt egy kisgyerek a kapu előtt, amelyről oly találóan mondta a valamikor híres futballista, Alighieri Dante: hagyjatok fel minden reménnyel, akik itt beléptek. Igen, a kapu előtt megszólalt egy ismeretlen kisgyerek és reszkető re­ménységgel a hangjában csak ennyit mondott: vigyen be, bácsi. Ránéztem a kis ismeretlenre, aki nyilván szívesen fogadna most ideig­lenes apának, vagy nagybácsinak és akkor hirtelen rádöbbentem a kiáb­rándító valóságra — ez a kisgyerek rá akar beszélni arra, hogy becsapjak egy sorsdöntő harcra készülő nemes közösséget, ez a kisgyerek csodásra bujtogat, sőt­­—­ tekintettel a kapuban álló milicistákra — a hatóság félreve­zetésére is. — Embertársam — akartam mon­dani neki —, hát téged nem tanítottak arra tanítóid, hogy minden ország talp­köve a tiszta erkölcs, mely ha meg­vesz, Róma ledől és rabigába görbéd? Persze, te még sohasem jártál a Tibe­­ris két partján elterülő örök városban, neked mindegy, ha ledől és a rabigá­tól sem lesznek álmatlan éjszakáid. De tudod-e legalább azt, hogy így kezdi az ember, kicsiben. Előbb egy álnagybácsival belóg a pályára jegy nélkül, majd főpénztáros lesz és sik­kaszt, később már attól sem riad visz­­sza, hogy részlete vásároljon rádiót és azonnal eladja a bizományi üzlet­ben. Emberkém, tízéves emberkém, gondold csak meg, Adám és Éva is ilyen apró huncutsággal kezdték, egy almával mindössze és lám, leendő kedves nőd emiatt fájdalommal fogja szülni gyermekét s te magad is társ­bérleti lakásba kerülsz majdan, a pa­radicsomi összkomfort helyett. Ember­ke, ne kezdd csalással, ne kezdd azzal, hogy másokat is arra bujtogatsz, hogy becsapják embertársaikat. Légy tisz­tességes, ami unalmas talán és nem is fizetődik ki minden esetben, de ha majd eljő az idő, hogy téged is meg­szólít egy ismeretlen kisgyerek a fut­ballpálya kapuja előtt, büszkén és felemelt fővel mondhatod neki: talpkő, kisfiam és tiszta erkölcs, semmi rab­iga, nem görbedünk. Ezt akartam mond­ani a kis isme­retlennek és még sok mindent, hogy igaz ember legyen belőle, megbízható pénztáros és fegyelmezett gyalogjáró. De ő csak nézett rám bársonyszemei­vel és bent a pályán a Béna már fel­emelte a lábát. — Na, jöjj velem, kisfiam, — mond­tam egy kis szégyenkezéssel — de aztán tüzg el, ha bejutottunk. GÁL LÁSZLÓ: Vigyen be, bácsi MAGYAR SZÓ Stanbena itedna zadruga N A $ DOM S u b o f i c a Felvesz több kőművest seg­édmounk­áspickeit. Jel­ezot Jkezak­ a következő címre: Stanbena Stedna zacicruga, N­a­š Dom Subotoca, Put Moše KrakiLe 16. 3768 Kedd, 1958. IX.­­2­0 Szárazon, vízen és levegőben f- 1 Közlekedésü­nk számokfecm 171 millió utas — ftsjéka a legforgalmasabb kikötő — Legtöbb traktor Vajdaságban A jugoszláv közlekedés, elsősorban a vasúti és a légi túl van terhelve. Ezt a problémát természetesen nem lehet máról holnapra megoldani, hosszabb időre van szükség, hogy közlekedésünk e két ága eleget tehessen a követelményeknek. Mi a helyzet a vasúti köz­lekedésben? Vasútvonalaink hossza ta­valy 11 756 kilométer volt — 1939-ben pedig 9 647 kilomé­ter. A közlekedési eszközök azonban nem növekedtek ilyen arány­ban. Tavaly 2267 mozdony (1939-i­en 2295), sze­mélykocsi 5594 (5198), teher­kocsi 68 440 (53 524) volt for­galomban. Ha ezeket a szá­mokat összehasonlítjuk az utasok számával akkor ki­tűnik, hogy kevés a közle­kedési eszköz. Tavaly 171 millió utast szállított a jugo­szláv vasút, 1939-ben mind­össze 58 milliót, árut pedig 56,6 millió tormát, az 1939 évi 21 millió tonnához ké­pest л -­­лчт-:-лет r.j-n A fenti vaciti vonalakból 2909 kilométer keskeny­­nyomtávú, ezek átalakítása is terheli a távlattervet. Az ország területén négyféle keskenynyomtávú vonal van, legtöbb a 0 76 méteres — 2454 kilométer. Több az állomás is mint 1939-ben. Akkor 1780 állomá­son álltak meg a vonatok, ta­valy pedig már 2443 állomás volt. A 11 756 kilométer vasút­tól legtöbb a Szerb Népköz­társaság területén van — 4 369 kilométer, utána kö­vetkeznek Horvátország 2 990, Szlovénia 1 290 Bosz­nia-Hercegovina 2 119, Ma­kedónia 771 és Drnagora 217 kilométerrel. Ez utóbbi köztársaságiban van arány­lag a legtöbb keskenyvágá­­nyú vonal. Eddig 164 kilo­méter van villamosítva. Leg­sűrűbb a vasúthálózata Vaj­daságnak és Szlovéniának. Ám nemcsak a kevés köz­lekedési eszköz jelent nehéz­séget vasúti közlekedésünk­nek, hanem avultságuk i®. Pél­dául a 2246 mozdony közül 824 öregebb 37 évnél, a sze­mélyszállító kocsikból 2895, a teherkocsikból pedig 32 824. Ezzel a vasúti parkkal per­sze nehéz fenntartani a szín­vonalat,­­növelni pedig szin­te lehetetlenség, még akkor is, ha a közlekedési eszkö­zök karban vannak tartva. Az utasszállítás nem a turistaidény derekán éri el tetőfokét, hanem szeptem­berben. Tavaly 16 millió utasnál többen utaztak e hó­napban, ezután következik december 15 és félmil­lió utassal. A leggyengébb hónapok március és április 13—13 milliónál kevesebb utassal. Külföldre augusztus­ban utaztak a legtöbben, mintegy 34 ezren. Külföldről viszont novemberben érke­zett a legtöbb utas mintegy 42 ezer. Legtöbben Nyugat- Németország­ból Legtöbb utas a beográdi állomáson szállt le, mintegy 5 millió, utána Zagráb kö­vetkezik 4,5 millióval, Ljub­­ljana 2,7 millióval, Nis 2,3 és Noviszád 1,2 millió utas­sal. A szuspoticai állomás utasforgalma 805 ezer volt. Tavalyi vasúti teherszállí­tásunk 56,5 millió tornna volt, ebből csupán a szén­­szállításra 18,5 millió tonna jut A jugoszláv kereskedelmi hajózás 395 ezer bruttó ton­­­na. Tenger­hajóink 4,8 millió utast és 7,7 millió tonna árut szállítottak, (1939 ben 1,4 millió utast és 4,8 millió tonna árut). Kereske­delmi hajózásunk tavaly 13,5 milliárd devizadinár forgal­mat valósított meg. Az utas­­forgalomban az első helyen, Szplit áll. Kikötőjéből több mint félmillió utas utazott­­ el. Áruforgalom szempontjá­ból viszont Rijeka az első, 4,2 millió tonna áruval Ez közel a fele kikötőink össz­forgalmának. Meg kell emlékezni a mind inkább teret hódító légi szál­lításról is. 22 utasszállító re­pülőgépünk 12 214 órát töl­tött a levegőben és 3,3 mil­lió kilométer utat tett meg. Tavaly 111 674 utast szán­tottak — egyetlen szerencsét­lenség sem történt. A 39 út­vonalból 25 irányban tartot­tak fenn rendes és 14 irány­ban idényközlekedést, ezek közül 21 nemzetközi vonal. Az utasok közül 86 ezer volt hazai, a többi külföldi. A légiforgalom júliusban­ és augusztusban volt a leg­erősebb, tavaly augusztus­ban 23 203 utast szállítottak.­­E szám az idén feltétlenül magasabb lesz. Végül pár adat a közúti szállításról. 1957 végén Jugoszláviában 21 570 személyautó, 3 419 tár­sasgépkocsi, 26 424 motor­­kerékpár, 25 763 tehergép­kocsi és 8 980 traktor volt nyilvántartva. A magán­autók száma 6 545, a magán motorkerékpároké pedig 22 349 volt Vajdaságban 1712 személyautó, 281 autóbusz, 2471 motorkerékpár, 1894 te­herautó és 3525 traktor volt, legtöbb a noviszedi járás­ban, a traktorok kivételé­vel, ezekből a motrovicai és a verbászi járásban van leg­több. E két járás vezet orszá­gos viszonylatban is. Az autóbuszok tavaly ösz­­szesen 48,5 millió utast szál­lítottak, s ha ezt összeha­sonlítjuk a vasutakon szál­lított 171 millió utassal, ak­kor szembeöltő, az autóbusz­utazás fejlődése. Vajdaság­ban tavaly az autóbuszok majd 5 millió utast szállítot­tak, a legtöbb utas viszont­ Szlovéniában volt, mintegy 15,5 millió. A városi közlekedésben Neg­viszád az ötödik helyen van, tavaly 17 milliónál több utast szállított, Szubotica a hetedik 13 millió utassal. Motoros vonat

Next