Magyar Szó, 1958. szeptember (15. évfolyam, 220-244. szám)
1958-09-02 / 220. szám
Kedd, 1958. IX. 2. Egységes illetménykritérium A szakszervezetekben, gazdasági szervezetekben és kamarákban serényen dolgoznak az egységes illetménykritériumok előkészítésén. Ezek lehetővé teszik, hogy az év végéig az üzemek új illetményszabályzatokat dolgozhassanak ki. Mi a lényege az egységes illetménykritériumnak? Az utóbbi évek erős gazdasági fejlődése lehetőséget teremtett arra, hogy a gazdasági szervezetek másképpen, kedvezőbben osszák fel a jövedelmet. A munkásönigazgató szervek jogot szereztek, hogy önállóbban intézzék a dolgozók jövedelmének problémáit. Ez azonban oda vezetett, hogy ugyanabban a gazdasági ágban, egyazon a munkahelyen más-más illetménytételeket szabtak meg. Az új illetményszabályzatok meghozatalával ezt az egyenlőtlenséget akarják kiküszöbölni. Egy szövetségi jellegű körkérdés eredménye — mintegy kétezer gazdasági szervezetet kérdeztek meg — azt mutatja, hogy mindenekelőtt szabályozni kell a minimális személyi jövedelmeket, meghatározni az illetménypolitika alapjait országos viszonylatban, és az eddiginél jobb alapokra helyezni a prémium-rendszert. Az illetékes szervek már készítik is a minimális személyi jövedelmekről szóló törvénytervezetet. A szakszervezetek, kamarák pedig elemzéseket készítenek, hogy melyik a legkedvezőbb mód az egységes illetmény-kritérium meghatározásában. Az eddigi tanácskozásokon kidomborodott, hogy az egységes illetmény-kritériumok meghozatalának az úgynevezett kulcs-munkahelyek szolgálnak alapul. Felmerül hát a kérdés, melyek ezek a munkahelyek és hogyan kell őket osztályozni. Az eddigi vitában az a vélemény alakult ki, hogy miután ezeket a munkahelyeket meghatározzák, egy skálát szabnak meg. A skálán belül az üzemek önállóan és helyi viszonyaikhoz képest meghatározzák az illetménytételeket. Ebben a mimikában a szakszervezeteknek igen nagy szerepet kell betölteniük. Segíteniük kell az önigazgató szerveket, hiszen az üzemek a szakszervezetek támogatása nélkül nincsenek abban a helyzetben, hogy lehető legmegfelelőbb új illetményszabályzatokat dolgozzanak ki. M. Négy ifjúsági brigád indult az autóútra Bosznia-Hercegovinából Bosznia-Hercegovinából tegnap négy ifjúsági brigád — 550 ifjú — utazott a Testvériség-Egység autóút zágreto— ljubljanai útszakaszára. A mosztári és livanyi ifjúsági brigádban főleg parasztufjak és lányok vannak,két hónapot töltenek majd az autóúton), a másik két brigádban munkásifjak és lányok. Bosznia-Hercegovinából az idén eddig 70 ifjúsági brigád — 7500 ifjú — dolgozott az autóúton. Ezeket az ifjakat 22 ezer jelentkezőből válogatták ki. A brigádokban az ifjak több mint fele falusi volt Valamennyi bosznia-hercegovinai ifjúsági brigádot rohambrigáddá nyilvánították. A szarajevói, banyalukai és a tuzlai brigádok hétszer nyerték el a rohambrigád címet. MAGYAR SZÓ 9Uj erdőtelepítések SZEPTEMBER 4-ÉN ÉS 5-ÉN BEOGRÁDBAN MEGVITATTÁK AZ ERDÉSZET PROBLÉMÁIT Jugoszlávia mezőBB hidarsági és erdészeti karmigrájiáinak évi közgyűlésein, melyet szeptember 4-én és 5-én tartanak meg Beográdban, többek között megvitatták az erdészet problémáit, és az erdészeti termelést. Az erdészet problémáit taglaló beszámoló, melyet az évi közgyűlésre készítettek el, hangoztatja, hogy hazánkban aránylag nagyobb erdőterület van, mint Európa bármelyik uós országában, mert területünknek egyik arimialdiát erdő borítja. Az észszerűtlen erdőirtási és az elavult erdőgondozási módszer folytán erdeink elszegényedtek, és lassan már nem tudják kielégíteni a faiparban mindinkább növekedő szükségleteket. Hazánkban 9,5 milió hektár erdőterület van. Ebből azonban csak nyolcmillió hektáron van erdő. Másik kétmillió hektáron elhagyatott erdők és cserjések vannak. Ezek szerint a 9,5 millió hektár erdőterületen mindössze mintegy hatmillió hektár olyan erdő van, ahonnan fiast termelhetünk ipari célokra. A beszámoló rámutat erre a fontos kérdésre, és új erdő telepítéseket javasol. Tekintettel erdőterületeink természeti adottságaira, a föld minőségére, hazánkban az erdő kitermelésben sokkal nagyobb eredményeket érhetnénk el, mint eddig. A beszámoló javasolja továbbá a mesterséges erdőkultúrák bevezetést és az agrotechnika alkalmazását az erdészetben. 3. oldal Intézkedések a szárazság sújtotta területek jószágállományának megvédésére Beográdból jelenti: a Tanjug. • A köztársasági kereskedelmi kamarában a járási kereskedelmi kamarák és a jószágforgalmi vállalatok képviselői tegnap megbeszélést tartottak. Arról tárgyaltak, hogy a kereskedelmi hálózat milyen intézkedéseket tegyen a szárazság sújtotta területek jószágállományának védelmére. Megállapították, hogy Szerbia területén az utóbbi két hónap alatt 15—45 dinárral csökkent a jószág felvásárlási ára, ezt az árcsökkenést a nagy kínálat eredményezte és különösen érezhető ez a szárazság sújtotta területeken. A kereskedelmi vállalatok felvásárlói felhasználták az alkalmat és kihasználva az adott helyzetet, a megbeszélt és jóval a megbeszélt árakon alul vásárolták fel a jószágot. Hangoztatták, hogy intézkedéseket tettek takarmány beszerzésére, hogy az állami tartalékból 4000 vagon kukoricát küldenek a szárazság sújtotta területekre, s 27 dináros áron adják. A tegnapi megbeszélésen a városok húsellátásáról is tárgyaltak. Javasolták, hogy a jószágforgalmi vállalatok és a vágóhidak most gondoskodjanak tartalékokról, hogy a téli hónapokban zavartalanul elláthassák a városokat hús- ssal és húsáruval. ünnepelik a hazatérő hripátiokat 15 BEOGRÁDI EGYETEMI ÉS KÖZÉPISKOLÁS IFJÚSÁGI BRIGÁD VISSZATÉRT AZ AUTÓÚTRÓL Beográdban tegnap a Testvériség-Egység téren nagy ünnepséget tartottak. A Testvériség-Egység zágráb-ljubljanai útszakaszáról hazatért 15 egyetemi és középiskolás ifjúsági brigád tagjait ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A 15 beográdi ifjúsági brigád közül tizet négyszer nyilvánítottak rohambrigáddá, a többit pedig háromszor. Az autóút vándor zászlóját a beográdi Miladin Popovics egyetemi ifjúsági brigád szerezte meg. Az ünnepségen Milics Bugarcsics, a Szocialista Szövetség városi bizottságának elnöke és Dragisa Gyurics, a Népi Ifjúság városi bizottságának elnöke méltatták a beográdi ifjúsági brigádok munkasikerét. Hangoztatták, hogy a Testvériség-Egység autóút építése iránt az ifjúság körében óriási volt az érdeklődés. De az autóútra a jelentkezőknek csak egy kis részét tudták elküldeni. Rövid volt az idő... Miért tartalékolja a Jugoalat munkástanácsa az egész tiszta jövedelmet az év végéig? Hétfőn, augusztus 25-én összehívták a noviszádi lugoalat, gyár munkaközösségét, hogy megismertessék vele az üzem félévi munkájának eredményét, s a munkástanács határozatait a tiszta jövedelemről. Áramszünet volt aznap délben s így az első és a második váltás dolgozói és a tisztviselők — kivéve az évi szabadságon és betegszabadságon lévőket —, mindannyian megjelentek az ülésen. Egyébként sem akart senki sem elmaradni róla, mert kitudódott, hogy a gyárnak 33 millió dinár tiszta jövedelme van, aminek sorsáról a munkástanács dönt, mennyit helyez a gyári alapokba, menynyit fordít személyi jövedelmekre, fél, egy, másfél, vagy mondjuk két fizetést. A munkaközösség zömének ismeretes volt a munkástanácsnak az a határozata, hogy ebben a félévben nem osztanak fizetéstöbbletet. Az összejövetel előtti napokon, reggeli közben a dolgozók csoportokba tömörültek, munkaidő alatt pedig gép szomszédaikkal latolgatták a munkástanács ezirányú határozatát. — 33 millió dinár tiszta jövedelmünk van és semennyit sem akarunk osztani?!... No, csak legyen konferencia!... És három nap múlva, amikor a munkástanács határozott a tiszta jövedelem sorsáról, összehívták a munkaközösséget. Felolvasták nekik a félévi mérleggel kapcsolatos jelentést. Rövidebb-hosszabb mondatok, milliós és milliárdos összegek, százalékok röpködtek a levegőben. S végül is elhangzott: — A munkástanács úgy határozott, hogy az egész tiszta jövedelmet, az év végéig tartalékolja, és majd akkor, ha lehet — osztani fogunk. Hivatalosan is elhangzott tehát az, ami ezekben a napokban bármennyire hivatalos forrásból is eredt, mégis kétségeket vont maga után a munkaközösség tagjai körében. S ezután megnyitották a vitát. Az elején szépen ment. Szót kértek az emberek és elmondták véleményüket. Aztán egyre jobban elmérgesedett a vita. Egyesek a felszólalók szavába vágtak: — Könnyű neked, te harmincezer dinárt keresel egy hónapban, neked nem kell többlet... — A Kábel és a Petar Drapsin is építkezett, kölcsönöket vettek fel gépek vásárlására, amit nekik is törleszteniök kell, és ők mégis osztanak, miért nem oszthat akkor a Jugoalat is?! Mások, a valamivel higgadtabbak alapos gazdálkodási jelentéstételt javasoltak. Szóval elmérgesedett a vita, kijutott a gyár falain túlra is, s az emberek kommentálták az eseményeket. Ezért az alábbiakban igyekezünk hiteles képet adni a Jugoalat termelő és pénzügyi helyzetéről. Ismeretes, hogy nemrég új épületet épített ez a ma közel hatszáz dolgozót számláló gyár. Korszerű munkatermei vannak, új gépeket vásároltak és vásárolnak még mindig, egy szóval a rohamos fejlődés útjára léptek. Azonban még mindig sok sürgősenelintézésre váró problémájuk van. Ezekhez sok pénz is kell. Csak 17 millió dinárba kerül például a különálló gyár. Korszerű munkatérmegépítése a gyárig, 3,5 millióba az egyik munkaterem tetejének lefedése, 7,5 millióba egy üzemanyag raktár és a termek fűtésére szolgáló berendezés fölszerelése, stb. Hogy ezeket a tartozásokat a kommunánál és a banknál törleszthessék 105 millió dinárra van szükségük csak ebben az évben. Ezért nem döntött az osztás mellett a munkástanács, és részben emiatt fajult el a vita a munkaközösség össze- s jövetelén. Ezt is felolvasták ugyan a dolgozóknak, magyarázták is nekik a törlesztés szükségességét, de egy kicsit késő volt már. Késő volt, mert kampányszerűen nyúltak a félévi mérleghez, ehhez az olyannyira érzékeny problémához. Hogy kinek a hibája ez? Próbáljuk meg sorra elemezni a dolgokat. Azt mondják a gyárban, hogy a könyvelőség reggeltől estig dolgozott, a mérleget mégis csak augusztus 20-ára készítette el. Ez a késés volt a legnagyobb baj. Mert ha előbb elkészítették volna, a gyár szakszervezetének és alapszervezetének ideje lett volna elemeznie, s az ülésekben megértetni a munkaközösséggel az egész jövedelem tartalékolásának elengedhetetlen szükségességét, az egész munkaközösség érdekében, így a mérleg nem is kerülhetett a gyár szakszervezete és alapszervezete elé. Az igazgatóbizottság másnap, a munkástanács 22-én, és a munkaközösség az emlékezetes augusztus 25-i összejövetelen vitázott róla. Rövid idő volt ez, s ez megbosszulta magát. Pedig a községi szakszervezeti tanács és a pártvezetőség ülésein hányszor elhangzott, hogy a félévi mérleget időben készítsék el a gyárak, üzemek, vállalatok, hogy a társadalmi politikai munkások, aszakszervezet és a párt alapszervezete megvitassa és együttesen hasson a munkaközösség egységes álláspontjának kialakítására. Vagy talán jobb is hogy így történt? ... Ezentúl talán nagyobb gondot fordítanak majd a Jugoalat önigazgató szervei, szakszervezete, pártszervezete, azokra a kérdésekre, amelyeket eddig eléggé elhanyagoltak. Ide tartozik ugyanis a korszerű munkaszervezés a termelékenység, az illetménypolitika és sok más égető kérdés. (gy. p.) A Jugoalat uj munkacsarnoka Búcsú volt Aradácon Búcsú volt a faluban, Idát nap szólt a zene s ahogyan mondani szokták, iyt a bor és tombolt a jókedv. Volt ott minden: Ördögmalom, hinta, lövölde, miézeskalácsos, cukrász, a bófnéruisok egész garmadája és válogatott élestorikú énekesnők. Minden volt szombaton és vasárnap Aradákon. A környező falvakból a rokonság valamennyi tagja eljött, hogy együtt ünnepeljen az aradáciakiseal. Mondom, minden volt, csak éppen papok nem voltak. S amióta a papok nem járnak ezekre a bánáti falvakban hagyományossá vált búcsúikra, ennek a kétnapos ünnepségnek azt a nevet adták, hogy szocialistabúcsu. Aradácon szombaton reggel kezdődött a búcsú. Pálinkával kezdtük. Egyszerfőzött szálvapálinkával kínáltak bennünket a házigazdák. Minden házbanezzel kínáltak bennünket, mert Aradácon a búcsú mindkét napján minden ház mindencsalád szívesen, örömmel lát vendégül bárkit, aki betéved a faluba. Délelőtt megkoszorúzták az elesett harcosok emlékművét. Koszorúkat,és számtalan virágcsokrot helyeztek az emlékműre és talapzatára. , Beszédet nem mondott senki, élőszóval senki sem méltatta az elesett harcosok ére ameit. Egyperces hallgatással adóztak a Zsöknek. .Valaki ezt mondta: — Béke hamveiforra! Aziután valamennyien ezt mondták: Béke hamvaikra! A falu 30 elesett hősének szentelték ezt a percet az egyperces hallgatást és a sok virágot és a szivekbe zárt örök megbecsülést. A zene csak azután hangzott fel: öt évvel ezelőtt villamosították a falut, és az első szocialista búcsút akkor tartották meg, amikor a faluban felgyűlt az első villlanyégő. Azóta minden évben megtartják ezt az ünnepet, a villamosítás évfordulóján mindig kétnapos ünnepség van, s ezt az ünnepséget, ki tudja miért, búcsúnak nevezték el. A falu szerb és szlovák lakosai közösen ünnepüik ezt a napot, egy helyen és együtt. Ezeken a napokon sportrendezményeket tartanak, és a búcsún ott vannak a régi templomi búcsúnak világi leltárai, a körhinták, a mézcukrosök, azenészek egész hadserege és a vendégek. Legalább tíz zenekar sereglett össze az aradáci búcsúra. A tamburábok, vonósok, harmonikások és énekesek egész hadserege zengte a dalt nappal és éjjel, két napon át, szinte megszakítás nélkül. És a falu minden házába vendégek érkeztek, rokonok, ismerősök és ismeretlenek. Mindenki nagyon szívesen látott vendég volt. Mert Aradácon most szombaton és vasárnap szocialista búcsú volt. (Sz-J