Magyar Szó, 1960. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1960-01-01 / 1. szám
i* oldal MAGYAR SZÓ Szép eredmények, elgondolkoztató problémák Beszélgetés Dusan Bogdanov elvtárssal Vajdaság gazdasági életéről Dusán Bogdanov elvtárs, a tartományi végrehajtó tanács gazdasági bizottságának elnöke teljesítette a Magyar Szó szerkesztőségének kérését és válaszolt néhány időszerű kérdésre Vajdaság gazdasági fejlődésével kapcsolatban. A beszélgetés a mezőgazdaság fellendüléséről és tartományunk e legtömegesebb gazdasági ágazatának fejlődési távlatai körül forgott, kiterjedt a mezőgazdasági termelés kifizetődőségére, a mezőgazdasági termények tárolására, szállítására és feldolgozására, a vajdasági ipar fejlődési lehetőségeire, mert a tartományi ipar termelésének növekedése elmarad az általános jugoszláv és a köztársasági átlag mögött. Köztudomású, — mondotta a beszélgetés elején Bogdanov elvtárs —, hogy a MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉSBEN, különösen pedig az egész közösségünk szempontjából legfontosabb termények termesztésében nagy sikereket értünk el. Az ötéves tervet már a harmadik tervesztendőben teljesítettük és túlszárnyaltuk. Ez elsősorban általános gazdaságpolitikánknak, a beruházások növelésének, nem különben annak az eredménye, hogy elsősorban a nagygazdaságokban haladó termelési módszereket vezettek be. Vajdaságban az idén majd 130 000 vagon búza termett, vagyis 21 százalékkal több, mint amennyit az ötéves terv előirányoz. A 247 000 vagont meghaladó kukoricatermés 15 százalékkal, a 132 500 vagon cukorrépa termés 6 százalékkal haladja meg az ötéves tervben előirányzott mennyiséget. Az 1951—1955 évi ötéves átlaghoz képest a búzatermés 96,9 százalékkal, a kukoricatermés 125 és a cukorrépatermés 72 százalékkal növekedett. Vajdaságban a hektáronkénti átlagos búzatermés 29,9 mázsa volt, az általános társadalmi szektoron 44,2, a szövetkezeti földeken 46,2, a társas termelésbe vont földeken 39,1, a magántermelők földjén, a társastermelő magántermelőket is beleértve átlag 21,4 mázsa búza termett hektáronként. A kukoricatermés így alakul: az általános hektáronkénti átlag 38,1 mázsa, az általános társadalmi szektoron 57 mázsa, a szövetkezeti földeken 54 mázsa, a társastermelésbe vont területeken 44,17 mázsa, a magántermelők földjén a társastermelőket is beleértve 34,6 nyázsa hektáronként. A magántermelők körében egyre nagyobb az érdeklődés a szövetkezetekkel való társastermelés iránt, így például tavaly 43 000 hektáron termesztettek olasz búzát társastermelésben, az idén őszszel viszont 117 000 hektáron vetettek. Ez azt jelenti, hogy Vajdaságban a társastermelés kiterjed a búzával bevetett összterület majd egynegyedére. A jószágtenyésztés fejlesztésében is jó eredményeket értünk el eddig, jóllehet a mai jószágállomány még mindig a szükséges létszám alatt van — mondotta a továbbiakban Bogdanov elvtárs. — Ebből a szempontból a nagygazdászok jelentős haladást értek el. Vajdaságban csak a legutóbbi két esztendő alatt a szarvasmarhaállomány száma 256 000-ről majd 400 000-re, a serések száma 1 100 000-ről 1 715 000-re, a szárnyasjószág száma 6 100 000- ről 6,5 millióra növekedett. A jószágtenyésztés e fejlődésével megvalósította és túlszárnyalta az ötéves terv előirányzatát. A jószágtenyésztés további fellendítése és minőségi szintjének emelése szempontjából rendkívül nagy jelentőségű tenyésztőközpontok létesítése és külföldi tenyészfajjószág vásárlása. 1958-ban és 1959- ben Vajdaságban öt tenyészközpont létesült. Ezenkívül jóváhagyták még tíz új központ létesítését, éspedig öt szarvasmarha, két sertés, egy juh és két baromfitenyésztő központ megalakítását. 1359 végéig külföldről összesen 1152 szarvasmarhát, 1234 sertést és 10 juhot hoztunk be tenyésztési célokra. Bogdanov elvtárs ezután rátért a MEZŐGAZDASÁGI TERHELÉS KIFIZETŐDŐSÉGÉNEK KÉRDÉSÉRE, A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉNYEK TÁROLÁSÁRA, SZÁLLÍTÁSÁRA ÉS FELDOLGOZÁSÁRA és ezzel kapcsolatban a következőket mondta: A mezőgazdasági termelés fellendülése hozzájárul a gazdaság megszilárdulásához. Vegyünk csak egy példát. Az élelmiszer behozatal jövőre, az 1959 évi 30 milliárd dinárról 4,5 milliárd dinárra csökken. Ez 25 milliárd dináros megtakarítás külkereskedelmi fizetési mérlegünkben. Ezenkívül a jövő évre a mezőgazdasági terménykivitel 59 százalékos növelését nevezzük az 1959 évihez képest. A következő feladat az, hogy ezt a magas szinvonalú termelést gazdaságilag kifizetődő termeléssé tegyük. Más szavakkal, ki kell deríteni milyen tényezők okozzák, hogy a termelési költségek nem csökkennek, s az után ezeket a tényezőket a termeléssel, a beruházási politikával és általános beruházásokkal kiküszöböljék. Néhány jobb gazdasági szervezetben rendezett ankét adatai azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági termelési költségek nem csökkennek, sőt egyes esetekben emelkednek is. Az ankéttel érintett szervezetekben a bruttó termelés értéke 50 százalékkal, az anyagi költségek 63 százalékkal, az amortizáció és a karbantartási költségek 100 százalékkal emelkedtek. Véleményem szerint — folytatta Bogdanov elvtárs — három problémacsoport van hatással a termelési költségek ilyen alakulására. Ezek: a termelés belső szervezete és a javadalmazás módja, az eddigi beruházások szerkezete és néhány általános gazdasági körülmény. Mindezek a problémák korábban is léteztek, de a termelés rohamos növekedése még csak fokozta őket. Ebben az irányban gyökeresebb megoldást csakis a mezőgazdasági termények reprodukálása hozhat, a jószágtenyésztés és ipari feldolgozás révén. A vajdasági nagygazdaságok alapvető tevékenysége még mindig a növénytermesztésre szorítkozik, jövedelmük 70 százaléka a növénytermesztésből ered, az állattenyésztésre, a feldolgozásra és a hulladékanyagok értékesítésére csak a jövedelem 30százaléka jut. Tulajdonképpen éppen fordított aránynak kellene lenni és a nagygazdaságok fejlődésükben ebben az irányban is igazodnak. A továbbiakban Bogdanov elvtárs hangsúlyozta, hogy az intenzív mezőgazdasági termelés múlhatatlanul megkívánja az élelmiszeriparnak és a feldolgozóipar többi ágazatainak egybehangolt fejlődését. Hogy milyen kedvező hatással lehet a mezőgazdasági termelésre és a mezőgazdasági termények gazdaságosabb felhasználására az élelmiszer és a feldolgozó ipar, ezt többek között üzembe helyezett új vágóhidak példája is bizonyítja. 1957-ben 946 000 sertést hizlaltak Vajdaságban, az idén pedig számuk több mint másfélmillióra növekedett, jövőre pedig arra számítanak, hogy megközelíti a kétmilliót. A jószágtakarmányozás zakszerű elemzéséből kideült, hogy 160 takarmánykeverő üzem távolról sem eleendő arra, hogy jószágteryésztésünket ellássa ipari takarmánykeverékkel és töménytakarmánnyal. Emiatt jószágállományunk takarmányozásához majd 75 000 vagon takarmányra, ebből majd 62 000 vagon kukoricára van szükség. Ha a takarmánykeverő üzemek elegendő keveréket állítanának elő, akkor 48 000 vagon is elegendő lenne jószágállományunk takarmányozásához és ebből csak 29 000 vagon lenne a kukorica, tehát 33 000 vagon kukoricát megtakaríthatnánk. Sok mezőgazdasági termény, különösen pedig úgynevezett hulladék — amely értéktelen anyagként tönkremegy vagy csak a legkezdetlegesebb módon használják fel — kitűnő nyersanyagul szolgálhat a vegyiparban. Bogdanov elvtárs külön kiemelte milyen időszerű probléma a KÖZLEKEDÉS fejlesztése. Vajdaság úthálózata nagyon fejletlen. Jugoszláviában 100 négyzetkilométerre átlag 20 kilométer út jut, a Szerb Népköztársaságban 17, Vajdaságban pedig csak 14 kilométer. Az utak állapota sem kielégítő. Emiatt egy elemzés adatai szerint az áru- és személyforgalom évente 7,5 milliárd dinár kárt szenved. A mezőgazdaság károsodása még ennél is sokkal nagyobb és az előbb említett 7,5 milliárd dinárral együtt csaknem 20 milliárdra becsülik. Csak az idén ősszel 9 millió tonna mezőgazdasági terményt és reprodukciós anyagot szállítottak, és számolni kell azzal hogy ez a mennyiség évrőlévre növekszik. A rossz utak miatt a traktorok átlagos élettartama 8 év helyett 4 évre csökken. Mindezeknek a figyelembe vételével kezdték meg az úthálózat fejlesztési tervének kidolgozását. A terv szerint Vajdaságban 1965-ig a meglévő 3 236km közút melett még 3 858 közút és 8 064 km mezőgazdasági út épül. A terv megvalósításához 78 milliárd dinár szükséges. Hasonló a helyzet a vízi közlekedésben is. Eszményi feltételek vannak a víziúton való áruszállításra, de ezeket v-. csekély mértékben használják ki. A vajdasági ipar elmaradásának kérdésére és fejlődési távlataira térve, Bogdanov elvtárs többek között a következőiket mondotta: Tartományunk iparának alapvető jellegzetessége, hogy az itteni feldolgozó ipari vállalatok az ipar korábbi fokozatos fejlődésével jöttek létre. Ezért a vajdasági iparvállalatok jövedelmezőségi átlaga alacsony, és alapeszközei nagyrészt amortizálódtak. Viszont ezekben az iparvállalatokban rendkívül szakképzett munkáskáder dolgozik és ennek folytán mégis évről évre növeli a termelést. Érdemes megemlíteni, hogy a vajdasági ipar az idén 90 százaléka több terméket szállít külföldre, mint 1958-ban. Ez azt bizonyítja, hogy a vajdasági ipari vállalatok jó minőségű árut termelnek, de egyúttal rámutat a vajdasági ipar alapvető helyzetére is, nevezetesen arra, hogy termelése gyakran kézműiparszerű és nem tömeges sorozatgyártás. Jövőre nehéz lesz megvalósítani a tervezett termelést. Arra számítünk, hogy az ipar a legjobb esetben az ötéves terv végéig teljesíti tervfeladatát. Köztudomású, hogy országos viszonylatban sokkal kedvezőbben alakul az ipari termelés és az ipar négy év alatt teljesíti az ötéves előirányzatot. Az egyik alapvető probléma megújítani ezt a régi ipart, és alkalmassá tenni a bővített reprodukcióra. Nagyon fontos, hogy minden vállalat felmérje helyzetét az általános jugoszláv piacon, és azt válassza ki áruválasztékából, ami hosszabb ideig kelendő lesz és utána termelését fokozatosan ezekre az árucikkekre állítsa át. Az utólagos beruházásokat is ehhez kell alkalmazni. Akorszerű ipari termelésnek mind több szakértőre, és mind fejlettebb vállalati szolgálatokra van szüksége. Nincs korszerű ipari termelés előkészítő szolgálat, tervezőhivatal, elemző csoport és más szolgálatok nélkül, ezekhez viszont mérnökökre, tech-ir -okra, közgazdászokra és más magas szakképzettségű szakértőkre van szükség. Nem új problémák ezek — hangsúlyozta Bogdanov elvtárs — de a mezőgazdaság fellendülése mind élesebb formában veti fel őket. Megoldásukkal lehetőséget teremtünk magas színvonalú és kifizetődő mezőgazdasági termelésre, szilárd élelmiszer és feldolgozóiparra, végső fokon pedig sok-sok termék árának csökkentésére és ezzel az életszínvonal emelésére — fejezte be a beszélgetést Dusán Bogdanov elvtárs. SZABÓ Gábor »...tavasz, megújhodás, új alkotások felé ... «Amenynyire általános vágyat fejez ki a művész, ugyanolyan mértékben saját egyéni vágyait is. Az újévi szám hagyományaihoz híven rajzokat kértünk képzőművészeinktől. Örökért szándékunk volt, hogy vidámak, könnyedek és ötletesek leszünk, vagy legalábbis ennek a látszatát keltjük, illetőleg keltettük a rajzolókkal. Tehát rendelésre rajzoltattunk velük. Gondolatunk az volt, hogy az újévi köszöntő lényege a kívánságok kifejezése, a személyek és tárgyak meglepő találkozása vagy kapcsolása legyen, ötletesség, merész társítás, a megdöbbentő találkozás, az újnak a régivel való összekapcsolása, a közhelynek új formába való öltöztetése, a merész gondolatnak a hétköznapival való találkozása. A dadaisták és szürrealisták módszere igen alkalmas a tudat alatt megbúvó, legmorálisabb vágyaknak a tudatba vetítésére. Ezúttal ezt a módszert alkalmazzuk az újévi kívánságok kifejezésére. Elegendőnek tartjuk, ha a gondolati rész, az ötlet meglepő vagy ha a köztudatba régen beágyazott ötlet új formában jelenik meg. Akár az egyik, akár a másik érték van jelen, a rajz sikerült. Bemutatjuk a rajzokat, egy-egy kiegészítő gondolattal és döntsön az olvasó felőlük. Dusán Bogdanov KONYOVICS MILÁN RAJZ KALMÁR FERENC Egy Jó nagy megrendeli«. MŰVÉSZEK ÚJÉVI ÁLMA 1960. január 1., 8., 8.