Magyar Szó, 1961. július (18. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-01 / 152. szám

Г Szombat, 1961. július X. MAGYAR S­Z­Ó Hét bizottságban dolgozott a kongresszus Felölelték a harcos szervezetek sokoldalú tevékenységét Beográdból jelenti a Tanjug.­­ A harcos szervezetek szövetségének kongresszusa tegnap hét bizottságban folytatta a munkát. A kongresszus ha­tározata szerint ugyanis tegnapelőtt hét bizottságot alakí­tottak: szociális és jogi kérdésekkel foglalkozó bizottságot, a hadiárvák bizottságát, a hadirokkantak szórakozásával és egészségvédelmével foglalkozó bizottságot, katonai szak­képzéssel foglalkozó bizottságot, a népfelszabadító harcok hagyományainak ápolásával foglalkozó bizottságot, a szer­vezeti kérdésekkel és a harcosok társadalmi életével, vala­mint nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságot. A szociális és jogi kérdések­kel foglalkozó bizottságban Joszip Hrncsevics ismertette a harcosok védelmével foglal­kozó törvények legjellegzete­sebb szakaszait. A törvény a harcosoknak különleges jogo­kat és előnyöket nyújt, s ez­által a forradalom részvevői egyenlő helyzetbe jutnak ha­zánk többi polgárával. Ezt bi­zonyítja az is, hogy hazánk­ban mintegy 40 000 hadirok­kant dolgozik a termelésben és a közigazgatásban. A társadalombiztosító inté­zetek a volt harcosok számá­ra nem segélyek és nyugdíjak formájában adnak segítséget, hanem igyekeznek kiképezni a hadirokkantakat, vagyis ké­pessé tenni a termelésben és közéletben való részvételre. Ma már körülbelül minden vonatkozásban törvényes elő­írások szabályozzák a harco­sok szociális és jogi kérdéseit. Ezzel kapcsolatban Joszip Hrncsevics megjegyezte, hogy az állami közigazgatás szer­veiben és a hivatalokban, a­­hol a harcosok védelmének kérdésével foglalkoznak, még meglehetősen sok fogyatékos­ság tapasztalható, részben, mert nem ismerik eléggé munkájuk jellegzetességeit, vagy pedig szabálytalanul és meglehetősen lassan intézked­nek egyes kérdésekben. E­­gyik legfontosabb kérdés egy egységes módszer­ kidolgozá­sa. Ennek alapján pontosan meg lehet majd állapítani, hogy mi volt szervezett és ak­tív tevékenység a népfelsza­badító harcok idején, ugyan­is emiatt meglehetősen sok a bizonytalanság és tévelygés a népfelszabadító mozgalomban eltöltött időszak megállapítá­sában, és ennek folytán ne­hézségbe ütközik a társada­lombiztosítás és más lénye­ges jogok alkalmazása Mivel nem lehet az egész ország te­rületére egységes módszert megadapítani, ezt a kérdést mielőbb meg kell viatni. Egy másik jelenség, amivel feltétlenül foglalkozni kell, az, hogy a népfelszabadító harcokban részt vett egyének bizonyos betegségeket sokkal könnyebben kapnak meg, mint a többi polgár, akik nem vettek részt a háború­ban. Ilyen jellegzetes beteg­ségek például a TBC, reu­ma, szívbetegségek, idegbeteg­ségek stb. Különös figyelmet érdemel az is, hogy azokon a helye­ken, ahol nagyon sok ember vett részt a harcokban, a vi­dék fejletlensége miatt nincs akkora lehetőség a hadirok­kantak foglalkoztatására, mint másutt. A Szövetségi Végrehajtó Tanács, a köztársaságok vég­rehajtó tanácsai és a népbi­zottságok az utóbbi években igen jelentős összeget költöt­tek a hadirokkantak és volt harcosok lakáskérdésének rendezésére. Különálló alapo­kat létesítettek a lakásépítés­re, emellett a gazdasági szer­vezetek és intézmények szin­tén jelentős összegeket költe­nek lakásépítésre és a harco­sok életkörülményeinek javí­tására. A hadirokkantak egészség­­ügyi, gyógykezelési, szórako­zási és sportéletével foglalko­zó bizottságban Grga Jankez olvasott fel beszámolót. Az egészségvédelem fejlesztésére — mondotta Grga Jankez — öt évvel ezelőtt körülbelül egymilliárd dinárt költöttek, az idén pedig már kétmilliár­dot. A hadirokkantak egész­ségvédelmében igen jelentős helyet foglalnak el a gyógy­fürdők és üdülőhelyek. 1958- ban például 11170 hadirok­kant, tavaly több mint 14 000, az idén pedig körülbelül 15 000 hadirokkant gyógyke­zeltette magát az üdülőhelye­ken. A gyógyfürdők és üdülő­helyek igen kedvezően hat­nak a betegek egészségi álla­potára, növelik munkaképes­ségüket, sajnos, sokan csak úgy tekintik, mint pihenést, és nem tartják be az orvosi utasításokat. Sokan csak a nyári hónapokban hajlandók üdülésre menni s az üdülő­helyek más évszakokban csak nem üresen állnak. Jugoszláviában ma 18 or­topéd vállalat dolgozik, de megállapítható, hogy némely segédeszközök minősége nem a legjobb, sőt nem is készíte­nek mindenfajta segédeszközt­­ a rokkantak számára. Grga­n Jankez ezután kitért arra a kedvező jelenségre, hogy sok helyen az iskolákban és tár­sadalmi szervezetekben is fel­használják a volt harcosok és hadirokkantak tapasztala­tait, előadásokat tartatnak ve­lük, meghívják számos érte­kezletre stb. Különösen Szer­biában értek el jelentős ered­ményeket ezen a téren. Az együttműködésnek ezt a mód­ját továbbra is fejleszteni és ápolni kell. Hazánkban mintegy 12 000 hadirokkant foglalkozik vala­milyen sportággal. Az utóbbi években számos községi, járá­si és köztársasági versenyt rendeztek, ezenkívül három szövetségi versenyt is. Hadi­rokkantjaink részt vettek több nemzetközi sportverse­nyen és igen szép eredménye­ket értek el. A hadiárvák ügyével fog­lalkozó bizottságban , Irena Bjelics küldött mondott be­vezető beszédet. Elmondta, hogy a háború végén a közös­ségnek 283 000 hadiárváról kellett gondoskodnia, noha a háború után az ország rendkívül súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött, mégis ezt a gondoskodást egyik isg­fontosabb feladatának tekin­tette. Már 1945-ben megfele­lő feltételeket teremtettek az elesett harcosok és a fasiszta terror áldozatai gyermekei­nek iskoláztatására, és azóta is állandóan gondoskodta­k róluk. A Szövetségi Végrehaj­tó Tanács például 1956-ban egymilliárd dinár pótössze­get hagyott jóvá az elesett harcosok gyermekeinek isko­láztatására. 1958 óta pedig külön pótlékot adnak erre a célra. A Szövetségi Képvise­­­­lőház határozata a szakkép­zésről tovább növelte a lehe­tőséget a hadiárvák iskoláz­tatására. Az idei adatok szerint még 62 000 hadiárva nem fejezte be tanulmányait.. Most isko­lába járnak, és négy év múl­va bekapcsolódnak a gazda­sági és társadalmi életbe. Eb­ből az adatból látszik — mondotta végül Irena Bjelics elvtársnő —, hogy a háború utáni időszakban rendkívül sokat tettünk a hadiárvákért, ám ugyanakkor meg kell em­líteni azt is, hogy itt-ott hi­báztunk is. Sőt, egyik-másik hadiárva különféle okok miatt nem érvényesült az é­­letben, nem sikerült úgy gon­doskodnuunk róla, hogy saját lábára álljon. Ezekre a kivé­teles esetekre a jövőben is nagy figyelmet kell fordítani és segítséget kell nyújtanunk a fiataloknak. A népfelszabadító háború résztvevőinek társadalmi ak­tivitásával foglalkozó bi­zottságban Vidoje Szmilevsz­­­ki mondott bevezető beszé­det. A volt harcosok tevéke­nyen részt vesznek a társa­­dalmi-politikai és gazdasági életben. A népfelszabadító háború résztvevőinek csak­nem 76 százaléka, a hadirok­kantaknak pedig 66 százalé­ka bekapcsolódott a terme­lő munkába. A munkásöigaz­gatás szerveibe több mint 55 000 volt harcost és több mint 5400 hadirokkantat vá­lasztottak. Több mint 70 000- en dolgoznak a társadalmi igazgatás szerveiben, és csak­nem 35 000-en a szövetség és a köztársaság, valamint a népbizottság képviseleti tes­tületeiben. Több mint 130 901 volt harcos tagja a Kommu­nista Szövetségnek. Ezek az adatok azt mutat­ják, hogy a volt harcosok túl­nyomó többsége aktívan részt vesz gazdasági, társadal­mi és politikai életünkben. Szmilevszki elvtárs be­széde további részében el­mondotta, hogy a Har­cos Szövetség, a Hadi­rokkantak Szövetsége és a Tartalékos Tisztek és Altisz­tek Egyesülete a többi társa­dalmi szervezettel együtt rendkívül sokat tett a nép­­fel­szabadí­tó háború hagyó­­i hiányainak ápolásáért, az el­esett harcosok emlékének őr­zéséért, és a forradalom tör­ténelmi nevezetességű helyei­nek megjelöléséért. Mindez­zel a harcos szervezetek hoz­zájárultak ahhoz, hogy né­peink, de különösen az új nemzedék minél jobban meg­ismerkedjen a népfelszabadí­tó háború eseményeivel, hő­seivel. Szmilevszki elvtárs beszé­dének végén hangsúlyozta, hogy az új statútum szerint továbbra is a szervezet egyik legfontosabb feladata marad tagjainak eszmei és politikai képzése. A községi harcos szervezeteknek hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy tagjai minél jobban bekapcsolódja­nak a társadalmi események­be, és ugyanakkor meg kell oldaniuk a tagok mindenne­gi problémáját is A szerve­zetek aktivitásától és ráter­mettségétől, új munkaformá­juktól függ, hogy hogyan tud­nak majd megfelelni a statu­tumban előirányzott felada­toknak. A népfelszabadító háború hagyományainak ápolásával foglalkozó bizottság munká­jának elején meghallgatta Drazsa Markovics beszédét. Egyebek között elmondotta, hogy a Harcos Szövetség és a többi szervezet igen szép­­ eredményeket ért el a tör­ténelmi nevezetességű he­­l­­yek megjelölésével, a népfel­szabadító háború múzeumá­nak megnyitásával, a törté­nelmi anyag gyűjtésével, és más hasonló akciókkal. Nem teljes adatok szerint az or­szág területén több mint 14 000 emlékművet, emléktáb­lát lepleztek le, emlékteme­tőket, emlékiskolákat stb. nyitottak meg. Ezzel kapcso­latban Drazsa Markovics megjegyezte, hogy ezt a munkát tovább kell folytat­ni, de az eddiginél jobban ki kell kérni a képzőművé­­szék, építészmérnökök, mű­vészettörténészek és más szak­értők véleményét. Bizonyos negatív jelenségekkel foglal­kozva megemlítette, hogy e­­gyes községekben vagy járá­sokban ugyanannak a sze­mélynek több emlékművet is emelnek. Bírálta azt is, hogy egyes jelentéktelen vállala­tok kimagasló személyisé­gek nevét vették fel. Ezekkel a kérdésekkel a harcos szervezetek mellett a többi társadalmi szervezetnek is foglalkoznia kell, hogy el­kerüljük a végleteket, és le­hető legjobban megőrizzük a népfelszabadító háború har­cosainak és a munkásmo­zga­lom közismert egyéniségei­nek emlékét. Beszédének további részé­ben Drazsa Markovics elmon­dotta, hogy az iskolák rend­­kívül jelentős és pozitív he­lyet­ töltenek be a népfelsza­badító háború hagyományá­nak ápolásában, de sajnos nem áll elegendő tankönyv és füzet rendelkezésükre. A tartalékos tisztek és al­tisztek katonai képzésével foglalkozó bizottságban Szve­­ta Szavics bevezető beszédé­ben vázolta az ezen a téren elért­­eredményeket és né­hány szervezet tapasztalatát.. A tartalékos tisztek és altisz­tek egyesülete, véleménye szerint, eleget tett egyik leg­fontosabb feladatának, neve­zetesen annak hogy növelje tagjainak katonai képzettsé­gét és előkészítse a lakossá­got az ország megvédésére. A legnagyobb sikert ott ér­tük el ahol az illetékes szer­vek és a jugoszláv néphad­sereg egységei megfelelően rgvГ'stm-ok. Az említett feladatok továbbra i­s az egye­sületek előtt állnak és az elkö­vetkező időszakban is ezen kell dolgozniok. A vitában több küldött felszólalt és szá­mos javaslat hangzott el az egyestek munkamódszerének javítására. A kongresszus részvevői a plenáris ülés idején Vajdasági küldöttek a beográdi Szakszervezeti otthon előtt 3 oldal

Next