Magyar Szó, 1961. október (18. évfolyam, 237-267. szám)

1961-10-01 / 237. szám

Vasárnap, 1961. október . Szép is, korszerű is, csak nem működik A kovacsicai birtokon mindent megmutatnak a látogatónak a fejőgéptől kezdve a takarmányceúsztatóig, sőt a gondozó talán hivalkodásból lenyomja a gombot is s a vályúba nyomban ömlik a viz. A látogató bezzeg csodálkozik. Ilyen tökéletes berendezést nem mindennap lát az ember, de ha jó szeme van, akkor lelohad öröme. Menten feltűnik neki például, hogy túl tiszta a felszerelés, a vályú, és ha megkérdezi, hogy miként folyik itt a munka, és hányan dolgoznak, a gondozó elárulja, hogy nem folyik itt sehogyan sem, mert itt nincs is jószág. Szép is, korszerű is, de hamar elromlik, csütörtököt mond a takarmánycsúsztató, önműködő etető és aztán ki javítja meg, kinek van rá pénze. Legalábbis ezt mondják az otthoniak. A zentai mezőgazdasági kombinátusban, Bajsán, no meg jónéhány birtokon szintén fényesek a fejőgépek, nem használják. Azt mondják csökkenti a tejhozamot. A kikindai Bánát birtokon például tejelékeny teheneket tartanak, frizlandit, kapacitásuk négy-ötezer liter. Ezzel tehát nyomban azt is megmondtuk, hogy fejőgépek nélkül alig lehet boldogulni, vagy pedig egy egész hadsereg fejét kell alkalmazni. Hát ők a középutat választották. Az egyik istállóban géppel, a másikban pedig kézzel fejnek. A csodák csodájára, ahol kézzel fejnek 1500 literrel többet adnak a tehenek. Miért? Több okból is. Egyszer az áram fogy el, másszor pedig fejőgépek mondják fel a szolgálatot, aztán bizony nagy bajban vannak, hiszen nem bűvészek, hogy kalapból elővarázsoljanak tíz-húsz fejőt. Azelőtt ugyanott tevékenykedett húsz fejő, ám a fejőgépek beszerzésével más munkára osztották be őket. De úgy látszik nincs más megoldás, megtartják a húsz fejet, no meg a fejőgépet is. A dolognak persze ironikus a folytatása. Megtudtuk ugyanis, hogy egyedül erre a hazai felszerelésre, fejőgépre adnak térítményt, a gépeket pedig a helyes mezőgazdasági kombinátus gyártja, saját gazdaságán azonban külföldről beszerzett fejőgépet használ! Annak, aki a jövedelemelosztási szabályzatot lapozgatja, nyilván nem tűnik ez fel, de ha összehasonlítja a számokat és tüzetesebben elemzi a dolgot, akkor rájön arra, hogy túl nagyok a termelési költségek. A fejőgép és egyéb felszerelés vásárlására felvett kölcsön összegét is törlesztik, azonkívül az amortizációs alapba is nagy összegeket raknak, holott a gépeket nem használják, tehát nem termelnek vele. A szabályzatokból azt sem lehet kiolvasni, hogy milyen rendszert, intézkedéseket alkalmaznak a terv felborulása esetén. A szezonmunkák idején ugyanis veszélybe kerül a terv. Az idénymunkások rendszerint sokat kérnek kapálásért, jóval többet, mint amennyit erre a célra előirányoztak. Egyes birtokon az idénymunkások ezért 3—4 hónap alatt keresnek annyit, mint az állandó munkások egész évben, pedig a két munka között nagy a különbség. No ne beszéljünk a felelősségről meg arról, hogy az állandó munkás jobban szívén viseli a birtok sorsát. Ezért az utóbbi időben az állandó munkások egy része átvetett idénymunkássá. Érdekes, hogy ezt a rendeletek is elősegítik, a birtok is jobban jár, hiszen az idénymunkások után kevesebb az illeték, a munkások viszont többet kapnak a munkakör azonban megcsorbul. Az új jövedelemelosztási szabályzat a kockázatot sem tárgyalja. Teszem fel, hogy a birtokbeliek mindent megtesznek, előírásosan felszántják a földet, időre elvetnek, az ápolási munkákat is időben elvégzik és jön a szárazság, elviszi a termés egynegyedét vagy felét, mint például az idén is. Hogy foglalják ezt a szabályzatba? Milyen megoldásokat javasolnak? Erre egyébként még nem találtak gyógyírt. Egyes helyen tartalékalapot létesítenek, de mi lesz akkor, ha tartalékalapot is elviszi a szárazság, sőt a rendes alapoknak egy részét is. Továbbá egyes helyeken a szakemberek keresetéről is sokat beszélnek. A mezőgazdasági szakember az iparban alkalmazott mérnök keresetéhez méri az övét és ilyenkor enyhe csalódással megállapítja, hogy pályát tévesztett. Ezek után természetesen latba veti minden erejét, hogy elérje azt a keresetet. Ha sikerül kiharcolnia, akkor pedig ferde szemmel néznek rá, mert az ő keresete a szakmunkások — traktorosok, tehenészek stb. — keresete között nagy a különbség, jóval nagyobb, mint az iparban. Ha pedig a szakmunkások keresetét is emelni akarják, akkor pedig igazán jól felszerelt birtok kell, amelyen gombnyomásra működik minden. Zentán és másutt is, ahol csak megfordultunk azt mondják, hogy az új gazdasági intézkedések alkalmazásával helyére került minden. Mielőtt valamilyen vállalkozásba bocsátkoznak, négyszer-ötször is meghányjákvetik. A megalakított gazdasági egységekben nagyobb a társadalmi ellenőrzés. Ha ezért került ki a használatból a fejőgép és egyéb felszerelés, akkor rendjén van, de ha azért, hogy maradjon a régiben mindenben, nehogy megsértsük egymást, akkor alaposan melléfognak. Noha ez még nem tűnik ki az elosztási szabályzatból, de a való élet, a zárszámadás mindezt megmutatja majd. P. E. MAGYAR 8K0 oldal A munkaközösségek érettségétől függ a jövedelemelosztási szabályzatok minősége Beszélgetés Bálint Imrével és Polyákovics Márkéval, a szuboticai járási és községi szakszervezeti tanács elnökével Hárman ülünk a szuboticai járási szakszervezeti tanács elnökének szobájában. BÁLINT Imre, a házigazda, Marko POLYÁKOVICS, a községi tanács elnöke, és jómagam. Beszédtémánk a jövedelemelosztási szabályzatok készítése. A szakszervezet becslése szerint a járás területén a gazdasági szervezetek 30 százaléka már elfogadta a tiszta jövedelem és a személyi jövedelmek elosztási szabályzatát. Ezzel a munkával legtovább Szubotica község munkaközösségei jutottak. Kérdés: — Meddig jutottak Szuboticán a szabályzatok készítésével? Marko Polyákovics vázolta a községi helyzetképet: — Mintegy tíz nappal ezelőtti adatokkal rendelkezünk, s ezek szerint 117 vállalat közül harmincegynéhányban a munkástanács jóváhagyta. Hogy pontosabban felmérhessük a szabályzatokban kifejezésre jutó elgondolásokat és a szakszervezet álláspontját, mielőtt válaszolnánk a kérdésre, röviden ismertetni kell a község gazdaságának félévi eredményét, mert a jövedelem megvalósítása, annak nagysága szabja meg végeredményben a tiszta jövedelmet és a személyi jövedelmeket, a vállalatok szükségletei pedig az elosztási arányokat. A gazdasági reform be-vezetésének kezdetén községünkben a gazdasági szervezetek, a népbizottság szervei és a szakszervezetek tüzetesen tanulmányozták az új instrumentumok hatását. Mivel gazdaságunk felszerelése , elavult, gyáraink régi gépekkel vannak felszerelve — átlagos elhasználódásuk 55 százalék, némely ágazatban pedig eléri a 75 százalékot is — egyes instrumentumok hatását kedvezőtlennek ítéltük. A félévi elszámolásból kitűnik, hogy ez a feltevésünk nagyrészt be is igazolódott. A rendkívüli jövedelmi járulék miatt pl. gazdasági szervezeteink kötelezettsége az előbbi félévhez viszonyítva 302 millióval növekedett. A beruházási járulék következtében 166 millióval, a forgalmi adó 123 millióval növelte a kötelezettségeket és a személyi jövedelmek utáni adó még 319 millióval, azaz összesen 910 millióval nagyobb társadalmi kötelezettségek terhelike vállalatainkat, mint az elmúlt év első felében. Ha a jövedelmi adó csökkentését, ami 583 millió dinár, kivonjuk ebből az összegből, akkor a végső negatív különbség 327 millió dinár. — Ennek ellenére, — folytatta a községi szakszervezeti tanács elnöke — az év első hat hónapjában munkaközösségeink rendkívüli erőfeszítései, és nem utolsósorban a társadalmi-politikai tényezők aktivitása révén az adott feltételek mellett aránylag jó eredményeket értünk el. Az első félév eredménye a tavalyi hathavi megvalósításhoz mérten a következő: a megvalósított összbevétel 115,8 százalék, a jövedelem 121,4, tiszta jövedelem 146,7, személyi jövedelmek 123,4, a termelékenység 116,7; termelésünk gazdaságossága pedig 1,19 százalékkal növekedett Ez a félévi mérleg szerintünk kielégítő, különösképp, ha figyelembe vesszük a tiszta jövedelem, a termelékenység és a gazdaságosság alakulását. Gazdasági ágazatonként változó az eredmény. Az ipar például 14,8 százalékkal növelte a termelést, a tiszta jövedelmet 57,3 százalékkal, a személyi jövedelmeket 25, és az alapokat 44 százalékkal. Egész gazdaságunkban az újonnan foglalkoztatottak száma csak 2,7 százalékkal nagyobb. Az ipar viszont az elmúlt évi munkás létszámmal dolgozik. Ha az alapok 44 százalékos növelését nézzük, akkor ez a szám nagynak tűnik, ám ha összegben vesszük, akkor nem nagy. Tavaly ugyanis 27 ipari vállalat alapjaiban 469 millió dinár volt. Most viszont a félévi kedvező megvalósítás mellett mindössze 678 millió dinár jutott az alapokba. Ez kevés, mert egyetlen korszerű nagyüzem, ha jól gazdálkodik, megvalósíthat ennyit. Ebből kitűnik ipari üzemeink nagy fokú avultsága, alacsony akkumulációképesége. Bálint Imre: — Ez a helyzet határozza meg vállalataink lehetőségét a tiszta jövedelem felosztására. Ez szabja meg továbbra a személyi jövedelmek és az alapok közötti arányokat is. Kérdés: — Milyen elosztási arányokat szabtak meg a munkaközösségek? Marko Polyákovics: — Tavaly a tiszta jövedelem 76 százalékát fordították személyi jövedelmekre, és 24 százalékát alapokra. A már elkészített elosztási szabályzatokban ez azarány 6 százalékkal az alapok javára változik. Bálint Imre: — A félévi elszámolás után készített szabályzatokból, valamint a mi adatainkból kitűnik, hogy a munkaközösségek most már nem tartják be ezt az arányt és a második félévben az alapok kárára változtatják. Szerintem ezek a jelenségek az első félév jó eredményének túlbecsléséből, bizonyos fokú önelégültségből fakadnak. Ez pedig helytelen és káros. Az ilyen munkaközösségekben a felelős tényezők, elsősorban az önigazgató szervek, a szakszervezet és a KSZ alapszervezetei úgy látszik elfelejtik, hogy az első félévi eredmény rendkívüli erőfeszítéseknek, a meglévő belső tartalékok feltárásának a következménye. Ha tehát a második félévben aránytalanul növelik a személyi jövedelmeket, akkor azt csak az alapok kárára tehetik. Marko Poljákovics: — Figyelembe véve Szubotica gazdaságának helyzetét — azt, hogy iparunk régi, kiöregedett gépekkel termel, nagyon érzékeny és sokrétű problémaként vetődik fel a kérdés: mit tegyünk? Növeljük-e a személyi jövedelmeket, — amelyek, ha figyelembe vesszük dolgozóink szakmai összetételét, aránylag alacsonyak —, az alapok kárára? Vagy pedig az aránylag alacsony személyi jövedelmek mellett a rendelkezésre álló pénzzel, amennyire lehet, újítsuk meg termelőeszközeinket? Kérdés: — Mi lenne a legjobb megoldás? Bálint Imre: — Ez nagyon kényes és érzékeny kérdés. Általános sablont nem adhatunk. A munkaközösségek, a vállalati és a községi szubjektív tényezők érettségén múlik, hogy a helyzetnek megfelelően a legjobb és legcélszerűbb megoldásokat találjanak. Kérdés: — Milyen általános következtetések vonhatók le az eddig elkészített szabályzatokról? Marko Polyákovics: — Két csoportba oszthatjuk őket. Azokra a szabályzatokra, amelyekben a tiszta jövedelem és alapok közötti arány helyesen tükrözi viszsza a vállalat lehetőségeit és szükségleteit, megfelelően szabályozza a gazdasági egységek közötti viszonyt, jogaikat és önkormányzati szerepüket. Ezekben a szabályzatokban nincs baj az önigazgatás kiterjesztésével sem. Legtöbb helyen a gazdasági egység dolgozói önállóan döntenek a személyi jövedelmek elosztásáról, de csak néhol rendelkeznek az alapokkal. Ez részben vállalataink helyzetével is magyarázható. A jó szabályzatok leginkább azokban a munkaközösségekben készültek, amelyek azelőtt is alkalmazták a serkentőbb díjazási rendszert. A másik csoportba sorolhatnánk azokat a szabályzatokat, melyekkel nem vagyunk megelégedve. Számuk sajnos nem lebecslendő. Ezekben a szabályzatokban a tiszta jövedelem felosztásának aránya nem megfelelő. Több esetben megtörtént, hogy előbb a személyi jövedelmek elosztásának szabályzatát készítették el Bálint Imre. — Ez helytelen. Olyan, mintha a ház építését a tetőnél kezdték volna. Nem értem, hogy ezekben a vállalatokban minek alapján határozták meg a személyi jövedelmek összegét. Bizonyos idő múlva majd rájönnek, hogy téves uton jártak. Marko Poljákovics: — Nem egy esetiben megtörténik, hogy az elosztás alapjait általában növelik. Ám a vezető tisztviselőkét sokszor aránytalanul magasabban mint a többiét. Ez megbontja az elosztási arányokat, és ha nem orvosolják, politikai problémákat is előidézhet a munkaközösségben. Előfordul az is, hogy a szabályzatba ködös tételeket iktatnak be, mint pl. a jutalmazást, de sehol sem határozzák meg, milyen mércék és nyilvántartás alapján állapítják meg a jutalom összegét. Kérdés: — Mi a közvetlen teendő, hogy a szabályzatok időre és az általános eleveknek, valamint a község, illetve a vállalatok helyzete, szükségleteinek megfelelően készüljenek el? Bálint Imre: — Három hónap alatt kell a szabályzatok 70 százalékát jóváhagyni. Nagy torlódás lesz. Kétségtelen, hogy a társadalmi tényezőknek növelniök kell hatásukat. Vannak ugyanis a községekben téves felfogások. A munkaközösségek önállóságát eltúlozzák, s az önállóság megcsorbításának vélik, ha valaki rámutat a ferdeségekre. A járási szakszervezeti tanács a népbizottsággal és a kamarákkal karöltve most egy átfogó elemzést készít a szabályzatokról. Ha befejezzük, akkor a társadalmi tényezők fokozott hatást gyakorolnak majd az észlelt fogyatékosságok kiküszöbölésére. SZABÓ Gábor Marko Polyákovics Bálint Imre Ljubljanában megnyílt a második nemzetközi építőipari kiállítás Lyubljanában tegnap megnyílt a második nemzetközi építőipari kiállítás. Háromszázhetvenkilenc hazai és nyolcvanhárom külföldi vállalat állítja ki építőipari termékeit. A kiállítás október 8-áig tart. Az ünnepélyes megnyitón jelen volt többek között Franc Leszkosek, a Szövetségi Népszkupstina alelnöke, Borisz Krajger, a szlovén végrehajtó tanács elnöke, Danilo Kekics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, Ljubljana városi népbizottságának elnöke, a köztársasági végrehajtó tanács több tagja, valamint a hazai és külföldi kiállítók képviselői. A vendégeket Marjan Brill mérnök, a Szövetségi Építészeti Kamara titkára, majd pedig a ljubljanai népbizottság elnöke üdvözölte. A kiállítást Danilo Kekics iparügyi titkár, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja nyította meg.