Magyar Szó, 1962. február (19. évfolyam, 30-57. szám)

1962-02-01 / 30. szám

1 2. oldal Szakképesítés és társadalmi tevékenység A falusi nőknek nem nyújtanak elég támogatást ülést tartott a Nők Országos Testületének Elnöksége Beolfrádban tegnap délelőtt ülést tartott a Nők Orszá­gos Testületének Elnöksége. Az ülésen Dobrivoje Vi­­dics, a Szocialista Szövetség végrehajtó bizottságának tag­ja, és Branka SZAVICS, a gyermekbarát egyesületek taná­csának elnöke is részt vett. Latinka Perovics vitaindító beszámolójának elején kiemel­te, hogy a testület nem az egyetlen szervezet, amely fog­lalkozik a nők szakképesítésé­vel, foglalkoztatásával, a gyer­mekvédelem és más kérdések­kel. Munkájában feltétlenül számít a Kommunista Szövet­ség, a Szocialista Szövetség a szakszervezet ifjúsági szerve­zet és más társadalmi szer­vezetek segítségére. Ezért na­gyon fontos — mondotta La­tinka Perovics, hogy a testü­let vezetőségébe bekapcsolja­nak minél több társadalmi munkást, egészségügyi, népjó­léti és más intézmények tag­jait és minél több gyáripari dolgozót, hogy a problémákat minél sokoldalúbban tanul­mányozhassák. A testület legfontosabb fel­adata továbbra is a nők be­kapcsolása a termelésbe és a társadalmi életbe. Nemcsak arról a 270 000 nőről van szó, akiket az ötéves terv szerint 1965-ig be kell vonni a terme­lésbe, hanem le kell küzdeni számos helytelen felfogást is, amely még ma is akadályoz­za a nők munkába állítását. Sok helyen még ma is uralko­dik az a maradi felfogás, hogy a női munkaerő nem gazdaságos, bizonytalan, mi­vel gyakran kimarad munka­helyéről a szülés, gyermekne­velés és más okok miatt. Bár­mennyire is meggyőzők lehet­nek ezek az érvek, mégsem fogadhatjuk el, és szükség van az egész társadalom köz­benjárására, hogy megszün­tessük az ilyen és hasonló fel­fogásokat. — Kétségtelen — mondotta a továbbiakban Latinka Pero­vics —, hogy a nők alkalma­zásának egyik komoly akadá­lya a szakképzettség hiánya. Ezért kívánatos, hogy a nők mielőbb szakképzettséget sze­rezzenek, még mielőtt elfog-­­lalnák munkahelyüket. Erre­ van is számos lehetőség. A kü­lönféle munkaakciókon egy­re több tanfolyamot indíta­nak, s ezeken különösen a fa­­­lusi ifjúság könnyen megsze­rezheti az alacsonyabb fokú szakképzettséget, egyben meg­ismerkedik a szervezett mun­ka különféle formáival. A nőszervezetek­­másik nagy feladata az írástudatlan­ság megszüntetése. A nők 30 százaléka ma is írástudatlan, a falvakban sokan még ma is kimaradnak az elemi isko­lából, a különféle tanfolyamo­kon és szemináriumokon pe­dig aránylag nagyon kevés a nő. A falusi ifjúság körében szintén nagyon kevés leány tagja a Népi Ifjúság szerveze­tének, habár éppen az ifjúsá­gi szervezetek tudnának leg­többet segíteni ebben. Külö­nösen a falusi leányifjúság­­nak kell sokoldalú támoga­tást nyújtani, mivel éppen ők maradnak el gyors gazdasá­gi és társadalmi fejlődésünk mögött. Latinka Perovics ezután be­szélt a gyermekvédelemről, a nők társadalmi, politikai te­vékenységéről és más idősze­rű kérdésekről. Beszéde vé­gén Latinka Perovics hangsú­lyozta, hogy az új alkotmány előkészületeiben a képviselő szervek választásainak előké­születeiben a nőszervezetek széleskörű tevékenységet fejt­hetnek ki. Törekedni kell ar­ra, hogy minél több nő ismer­kedjen meg az új alkotmány tervezetével, és minél több nőt válasszanak be a népható­ságok szerveibe és az önigaz­gató szervekbe. A gazdasági szervezetekben a közművelődésben, egészség­ügyi szervezetekben ma na­gyon sok nő dolgozik mint szakképzett dolgozó vagy társadalmi munkás, s éppen ez teszi szükségessé, hogy a nők minél nagyobb szerepet kapjanak a néphatóságok szerveiben. Latinika Perovics vitaindí­­tó bevezetőjét igen élénk vita követte. A felszólalók első­sorban azzal a kérdéssel fog­lalkoztak, hogyan lehetne munkafeltételeiket teremteni minél több nő számára. Az ö­téves terv szerint évente mintegy 53 000 nőt kellene be­vonni a termelésbe, ugyanak­kor azonban a lehetőségek jóval kisebbek. A gazdasá­gi szervezetek képtelenek al­kalmazni ilyen sok új női munkaerőt, kivált azokat, a­­kiknak nincs semmilyen szak­képesítésük. A kérdés megoldására több javaslat hangzott el Töb­ben javasolták, hogy az új gyárakban, szövetkezetekben, műhelyekben alkalmazzanak minél több nőt, a textil-, bőr és fafeldolgozóipar, de más iparágak is foglalkoztathat­ják a női munkaerőt odahaza is. Természetesen az otthoni munkát éppen úgy kell te­kinteni, mint a gazdasági szervezeteik alkalmazottait. I­­gaz, a házi foglalkoztatást nem lehet végleges megoldás­nak tekinteni, mivel nem fe­lel meg társadalmi viszonya­inknak és óvakodni kell, ne­hogy bérmunkává váljon. A gyáraknak és gazdasági szer­vezeteknek feladata, hogy megszervezzék a nők otthoni alkalmazását, különösen fa­luhelyen. Az elnökség tagjai egyet­értettek azzal, hogy a dol­gozó nők gyakran nem talál­nak kellő megértésre munka­helyükön. Sokan a család, gyermeknevelés és hasonló problémákat ma is úgy fog­ják fel, mintha az csupán a nők dolga lenne, nem pedig az egész munkaközösség, kommuna, illetve társadalom érdeke. A nők testületének továbbra is hatnia kell a munkaközösségre, lakótestüle­tekre, és más szervekre, hogy a dolgozó nők helyzetét és különféle nehézségeit első­sorban a közösség szemszö­géből nézzék. A vitában felszólalt Lidia Sentjure is. A nőik testületei­nek egyik fontos feladata, hogy a nők érvényesülésének mindenkor társadalmi és po­litikai lényeget adjanak, a társadalmi szerveket a dol­gozó nő támogatására ösz­tönözzék. Ha a nők foglal­koztatását úgy tekintik, mint társadalmi érdeket, akkor el­sősorban fokozni kell a mun­kaközösségek társadalmi fe­lelősségérzetét a dolgozó nők iránt. A testület tagjai, akik részt vesznek az önigazga­tási szervek, népbizottságok és különféle társadalmi szer­vezetek munkájában, ne csak úgy lépjenek fel mint a női szervezetek képvise­lői, ha­nem úgy is, mint az említett szervek, vagy szervezetek képviselői. A falusi nők helyzetéről szólva Lidia Sentjure meg­állapította, hogy a falusi nők­nek mindeddig nem nyújtot­tak elegendő lehetőséget sem a szakképzésre, sem a tárr­sada­lmi felemelkedésre. Csu­pán a nők felvilágosítására fordítottak gondot, a szakké­pesítésre már csak elvétve, s ezért a falusi nők legna­gyobb része még ma is mint szakképzetlen, kisegítő mun­kaerő jöhet csak számításba. Dobrivoje Vidics hozzászó­lásában megállapította,­­hogy a nők országos testülete igye­kezett teljes mértékben telje­síteni az előtte álló feladato­kat, és a jövőben is arra kell törekednie, hogy minél több segítséget nyújtson a dolgo­zó nőknek, kivált a falusi nőknek. A nők testülete a jö­vőben még jelentősebb társa­dalmi tényezővé válhat, ha továbbra is igyekszik megva­lósítani a rábízott feladato­kat. A tegnapi ülés részvevői az ülés végén megállapítot­ták, hogy a nők országos tes­tülete tavaly igen hasznosan együttműködött más orszá­gok nőszervezeteivel. Csupán az elmúlt évben mintegy öt­ven nőszervezet küldöttsége járt hazánkban, Európa, Á­­zsia és Afrika országaiból. I­­gen sok jugoszláv nő vett részt külföldi tanácskozáso­kon, s valószínű, hogy a jö­vőben is bővül ez a nemzet­közi együttműködés. (Tanjug) SZEMINÁRIUMOK AZ IFJÚSÁGI VEZETŐK RÉ­SZÉRE szrbobránban A Népi Ifjúság szrbobráni községi vezetősége többféle­képpen gondoskodik az ifjú­sági vezetők neveléséről. A napokban ért véget például egy 45 napos politikai jel­legű szemináriuma, melyet 54 ifjúsági vezető látogatott. Ugyanilyen szeminárium in­dul februárban, csaknem 60 ifjúsági vezető részvételével. Ezenkívül az ifjúsági szerve­zet összes aktíváiban az egész kommunában előadá­sokat tartanak az ifjúsági szervezetről. Az előadások február első felében kezdőd­nek és március második fe­lében érnek véget. Az ifjú­sági szervezet községi veze­tősége több politikai jellegű előadást is szervez a jövő hó­napban az ifjúsági aktívák­ban. Külön tanfolyamot in­dítanak a munkásönigazgatá­­si szervekben részvevő ifjak részére. MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1962. február 1* Hol mondjuk el, ha nem itt? A Szocialista Szövetség a házitanácsok választásáért Kedden este igen érdekes tanácskozást tartottak Novi­­szádon, a házitanácsok újra­választásairól. Az első lakó­­testület és a Szocialista Szö­vetség tagozata hívta össze a területén lévő házi tanácsok elnökeit, hogy megbeszéljék a folyamatban lévő tisztújí­­tás részleteit. Mint ismeretes, Noviszádon február végéig új házitaná­csokat választanak. A régi tanácsoknak addig el kell ké­szítenük a tavalyi zárszám­adást és az idei költségvetési tervet. A tisztújítás módjá­ról a lakótestületek szabály­zatot dolgoztak ki, de segít­séget nyújtanak a házi taná­csoknak a Szocialista Szövet­ség tagozatai is. Kedden este megegyeztek abban, hogy a Szocialista Szövetség tagoza­tai bizottságokat alakítanak, és a házitanácsok tőlük kap­nak meg minden tisztújítás­­sal kapcsolatos felvilágosí­tást és útbaigazítást. A tisztújítás megszervezéd­i­­sére, amint látjuk, széleskö­rű akciót indítanak Novi­­j­szádon. Tavaly ezt majdnem­­ teljes egészében a népbizott­ság lakásügyi osztállyá in­tézte, de nem valami sike­resen. Az I. lakótestület terüle­tén például 10 lakóházban e­­gyál­talán nem újították­ meg a tanácsokat, emiatt az épületek kényszerigazgatás alá kerül­tek. A kényszerigazgatás ter­mészetesen csak a házbért szedi össze, az épület karban tartásával nemigen törődik. A házitanácsok elnökei sze­rint a tanácsok tekintélye az utóbbi időben sok helyen megingott. Ennek fő oka a pénz. A tanács a lakbérnek csak felét kapja a különféle kiadások fedezésére (szemét­­kihordás, kéménytisztítás, vil­lanyszámla, stb.), és ebből a­­ pénzből fizetik a javításokat is. A régi épületekben ala­­­­csonyabb a házbér, a házi-­­­­ tanács kevés pénzt kap, a ta-­­tarozásra viszont gyakran milliók kellenének évente. Sok viszályt és kellemetlen­séget okoznak maguk a la­kók is, akik nemegyszer csak a saját érdeküket tartják szemük előtt. A vita végül más irányba terelődött: a tisztújítás rész­leteinek megbeszélése he­lyett a jelenlévők épületeik számtalan problémáját so­rolták fel. — Hol mondjuk el, ha nem itt? — kérdezte egy je­lenlévő. — Az illetékeseik ed­dig gyakorta meg sem hall­gattak bennünket. Ez az állítás, sajnos, nem alaptalan. A városban több mint 2000 házitanács van, tizenvalahányezer taggal. I­­lyen tömeges önigazgató szervnek bizony jóval több segítséget kell nyújtani, mint eddig. ВДк Tervek és lehetőségek A Potiszjetől a smirglipapírig - A Tisza és a textilüzemek - Van­nak gyárak, de nincsen szálloda és klub - Adai beszélgetések Ada huszon­kétezer lakosá­val végeredményben ipari város. A lakosságnak csak­nem egynegyede munka­­viszonyban van valamelyik vállalattal. — Nem egy ipari vállala­tunk van — mondotta Mé­száros Sándor népbizottsági elnök és Bakos Pál alelnök. — Az országszerte ismert Potiszje szerszámgépgyáron kívül az adai községben van az Iszkra fémárugyár, a Március 8 vegyipari üzem, a Ge-Ge, a Galeb esernyő­­gyár, a Tisza készruhagyár, azután van malom, tégla­gyár, cipőüzem és mintegy négyszáz kisiparos, akik kooperációs viszonyban van­nak a legtávolibb vidékekkel is. Adán azonban nincs klub­helyiség, szálloda, megfelelő étterem és egyéb szórakozó­hely. Nincs, ami kielégítse a városka általános igényeit, nincs lehetőség arra, hogy az ot­t élő 80, egyetemet és mintegy négyszáz, közép­iskolát végzett polgár kultu­rális igényeit kielégítse. Adán valóban kedvező gazdasági fejlődési lehetősé­gek vannak. De amikor a további beszélgetésből kide­rült, hogy a reális tervek megvalósításához sok, na­gyon sok pénz kell, megkér­deztem hogyan próbálják ezt megoldani. Derült arccal folytatták a népbizottsági vezetők, e köz­ben arra is felhívták a fi­gyelmemet, hogy az új gazda­sági előírások érzékenyen é­­rintik egyes vállalataikat, el­sősorban azokat, amelyek a­­vult felszereléssel és munka módszerrel dolgoznak. Néha már úgy volt, hogy egyik vagy másik kisebb, hiányo­san felszerelt üzemet becsuk­nak, de ilyenkor felül­kereke­dett a dolgozni akarás, és a munka ment tovább. — Lehetséges, hogy igé­nyeink, terveink nagyobbak a lehetőségeknél. De a Po­tiszje is kisipari üzemből nőtt gyárrá, s júniusban már új, világos és tágas munkacsarnokba költözik. Bruttó termelése 1947-ben a­­lig volt 66 millió dinár, tíz évre rá elérte a 491 milliót, s tavaly már 1,2 milliárd di­nár volt. — Egészen átszerveztük a termelést — mondották a Potiszjében. — A fogyasz­tók, a piac, a korszerű igé­nyek megkövetelték, s a ver­sengés is erre kényszerít bennünket Önműködő szer­számgépeket gyártunk. Most, hogy átköltözünk az új munkacsarnokba, külön ter­melői üzem­csoportok alakul­nak, a termelékenység és a minőség szerint keresnek és valósítják majd meg a ter­vet. — A Potiszje idei termelé­si terve 600 tonna szerszám­gép és 60 tonna fogaskerék — mondotta Mészáros elnök. — A korszerűsítés második szakaszának befejezése után már 2600 tonna szerszám­gépet és 574 tonna fogaskere­ket gyártunk majd, úgyhogy a bruttó termelés értéke 1967 re elérheti a 6 milliárd di­nárt Természetesen a terv megvalósítása a felszerelé­sek és hiteleszközök előterem­tésétől függ. Eszközök­r­e körül forog minden Adán. Ha minden tervet megvalósítanak, akkor Ada egészen megváltozik Ezért találjuk ritkán Adán vagy gyári ve­zetőket. Utaznak a járástól a bankig és a tartományi szervektől a kiviteli vállala­­­­tokig. Azt mondták, hogy a kivitel is előtérbe került. A külföldi piacnak termel már a Tisza konfekciós ü­­zem is. Száz varrógépen ké­­­szíti a tavaszi kabátokat, ingeket és egyéb ruhaneműt a külföldi megrendelésre. Adán nincs elegendő szak­­képzett és vezető káder, mert gyorsabban halad a fejlődés, mint a káderkép­zés. A népbizottság terüle­tén száz tanulóval már két éve működik egy középfokú műszaki iskola, s az idén 60 képzett dolgozót fog adni a Potiszjenek. Az Iszkrába új gépeket kellene beszerelni, a Már­cius 8 vegyipari üzem is ú­­jabb felszereléseket kér, hogy fejlessze üzemét, az Iszkra is fokozni kívánja ter­melését, a Ge-Ge pedig szer­számgépjavító üzemmé akar átalakulni.­­ Ha sikerül a tervezett eszközöket előteremteni, ak­kor ... De amíg sikerül a sokféle akadályt leküzdeni, sok via lefolyik a Tiszán. A vállala­tok és a község alapjai ki­csik, a járás kasszája nehe­­­zen­ nyílik ki, hogy kötele­zettségeket vállalt a zentai cukorgyárban. A Potiszje mostani beruházási szakaszá­nak befejezésére több mint háromszázmillió dinár kell. A Külkereskedelmi Bank jó­váhagyta a Március 8 beho­zatali kölcsönét, az Iszkra beruházása terve pedig a pénzintézeti fórumok előtti fekszik. A Ge-Ge valamikor gáz­generátort csinált, azonban beszüntette gyártását, s most, mivel az országban nincsen egyetlen szerszám­gépjavító üzem sem, úgy tervezik, hogy a Ge-Gét át­alakítják, és a Potiszje gé­peit fogja javítani. Végül beszélgettünk a Ti­sza készruhaüzem vezetői­vel is. Tudjuk, hogy modell­jeik az összes hasonló üze­mek készítményei közül a legsikerültebbek, mégis ne­hezen tartják fenn magukat. — A divat gyorsabban ha­lad, mint a textilgyárak tel­jesítménye — mondotta Fe­hér Ernő kereskedelmi igaz­gató. — A behozatal pedig korántsem fedezi az igénye­ket. A jugoszláv konfekció­­ipar végeredményben a textilipar áldozata. A fo­gyasztók nagyon jól tudják, mi a legújabb divat, s ezt ke­resik városban, falun egy­aránt, mi azonban csak ké­sedelemmel tudjuk őket ki­szolgálni. Nekünk a fo­gyasztó diktál, mi viszont nem diktálhatunk a textil­iparnak. Nem is beszélgettünk a mahali Zora konzervipar le­hetőségeiről (az öntözőtele­­pek és a tiszai árterület ki­használásáról), sem a smirglipapír, a borotvafelsze­relések, evőeszközök gyártá­sáról, az esernyőkészítésrőL, a kesztyűkről, a cserépről, a malomról, pedig mindez a mai probléma. Úgy vélem azonban, találó volt az a megjegyzés, amit a községháza egyik szobájá­ban hallottam: — Talpraesett emberek laknak Adán. Szándékosan keresik a problémákat, mert unalmas volna, ha minden rendben menne. o. i.

Next