Magyar Szó, 1962. április (19. évfolyam, 89-117. szám)
1962-04-01 / 89. szám
Yufcnap, 1961 Április L A törvény és erkölcs peremén But ■ cikket a Xomnilatol, a MAMI vettük át Szólásmondás, hogy minden szabad, amit nem tilt törvény. Változata is van a szólásmondásnak: „munkaközösségemnek, kommunámnak vagy köztársaságomnak minden szabad, még az is, amit a törvény kifejezetten tilt.” Mivel ez a szólásmondás meglehetősen elterjedt, érdemes kitérni arra, hogy milyen következményekkel jár az önigazgatási rendszerben. Mai helyzetünk lényege az önigazgatás, mint összetett kölcsönös jogok és kötelességek szövevénye. Meghoztuk a szükséges törvényeket, hogy ez a rendszer egybehangoltan működjön, hogy biztosítsuk a közös érdek és az egyéni érdek egységét és megóvjuk a társadalmat az esetleges túlkapásoktól. Jogrendszerünk kifejlesztésében nem vagyunk sem paragrafusok, sem írott szabályok rabjai, mert tudjuk, hogy fiatal szocialista társadalmunknak, lendületes fejlődésében, szüntelenül tökéletesítenie kell a jogi mechanizmust, és ezért úgy véljük, hogy a közvetlen demokrácia magasfokúan fejlett rendszerében nemcsak jogszabályokkal lehet a törvényességet biztosítani. „A törvényességnek mindinkább a társadalmi szolidaritáson, a közös és az egyéni érdekek szocialista egybehangolásán és a szocialista embernek az ilyen társadalmi viszonyokból elkerülhetetlenül kifejlődő öntudatán kell alapulnia. A törvényességnek mindinkább a közösségek és az egyének belső szükségletévé, továbbá a szükségszerű egyéni magatartás alapjává kell válnia, mely tulajdonságok a társadalmi ellentétek és a szubjektív önzés felszámolása során jelentkeznek” — mondja a Jugoszláv Kommunista Szövetség programja. Ha a jogok és kötelességek ilyen felfogása és értelmezése mellett azt látjuk, hogy a legdurvábban megszegik a magatartás írott és íratlan szabályait, és ha ezt egyikmásik személy pragmatikus elméletekkel igazolja, akkor ennek ki kell hatnia társadalmi-gazdasági rendszerünk egységére, tartalmára, aláásván azt, amit kitartóan építünk, és ami nélkül az új társadalmi viszonyok egybehangolt fejlődése el sem képzelhető. Az önigazgatási gépezetben mindig emberek és testületek a jogok és kötelességek letéteményesei. Ennek folytán bizonyos eljárások azokkal a személyekkel és testületekkel függnek össze, akik, illetőleg amelyek különböző szinten a határozatokat hozzák, ha tovább elemezzük a dolgot, akkor nyilvánvaló, hogy az írott és íratlan szabályok betartásáért a kommunistákra, mégpedig elsősorban a vezető állásokban lévő kommunistákra hárul a legnagyobb felelősség. Először azért, mert mint a Kommunista Szövetség tagjai legfelelősebbek az eszmei-politikai egységért a rendszer végrehajtásában, másodszor azért, mert súlyosabban esik latba ha a kommunisták követnek el törvénytelenséget, mintha más polgárok szegik meg a törvényt. A törvények és erkölcsi szabályok kijátszását rendszerint a közös és az egyéni érdek közötti ellentmondásokkal igazolják. Azt mondják, hogy a törvényekben, a tervekben és a napi politikai nesz lapjának máretai Mi az intézkedésekben nem találtuk meg a legjobb megoldást, és lám, most a gyakorlat korrigálja, kiigazítja őket. A rendszerben vannak ellentmondások és a társadalom feladata, hogy feltárja és szüntelenül leküzdje őket. Viszont nagyon könnyen megállapítható, hogy a nyílt és burkolt törvénytelenségek, és az erkölcsi szabályok kijátszása nem tartozik az ellentmondások leküzdéséhez, hanem az a felfogás nyilatkozik meg benne, hogy „az én kommunám, az én munkaközösségem vagy köztársaságom érdekében minden szabad, még a törvényt is szabad megszegni.” A törvénytelenségnek és a szocialista társadalom erkölcsével ellenkező cselekményeknek meglehetősen széles a skálája, és ez komoly társadalmi és politikai probléma. Például a társadalmi könyvvitel megállapította, hogy a vállalatok és a kommunák pénztárai tavaly különböző címen sok tízmilliárd dinárt fizettek ki szabálytalanul. Vagy durván megszegték a törvényt, vagy kötéltáncot jártak a törvény és az erkölcs peremén a munkaközösségek vezetői, amikor határozataikban az előírások fogyatékosságaira hivatkoztak, vagy pedig úgy magyarázták az előírásokat, ahogyan szűken felfogott érdekeiknek jobban megfelelt. . A területi egységekben, úgy látszik, még szélesebb a törvénytelen cselekmények skálája. Egyes fórumok, a vezető emberek ösztökélésére a tételes törvényekkel ellentétes határozatokat fogadnak el, egyesek pedig olykor személyes befolyásukat veszik igénybe, hogy „meggyőzzék” a munkástanácsokat vagy a kommuna más önigazgatási fórumait arról, hogy az illető szűkebb közösségekre előnyös és érdekükben áll, ha lyukat keresnek a törvényekben, vagy a törvényeket erkölcsi felfogásunkkal ellentétesen magyarázzák. Tudjuk, hogy mi a gazdasági bűncselekmény, mi a társadalmi vagyon lopkodása. Ezeket a cselekményeket bíróságok és hatósági szervek üldözik. De van lopás, amit nem annak neveznek, pedig a társadalomtól való eltulajdonítás sajátos formája, és ez politikai szempontból annál károsabb, mert olykor nagyon felelős személyek követik el, felhasználva állásukat, vagy megbújva a Kommunista Szövetség tekintélye mögött. Azokat a határozatokat értjük ezen, amikor különféle törvénytelen illetékkel és adóval terhelik meg a polgárok személyi jövedelmét, amikor nem gazdasági eszközökkel arra kényszerítik a munkaközösségeket, hogy dotációt adjanak a szűkebb közösségnek, amikor az előírásokkal és elvekkel ellentétben mindent megtesznek, csakhogy a kommuna több pénzhez jusson, ők talán úgy látják, hogy nem követtek el súlyos bűnt, amikor megszegték a törvényeket és a‘ szocializmus erkölcsét — mert nincs belőle közvetlen hasznuk. Azért is hallhatjuk azt a véleményt, hogy „a szocializmus nem vallja kárát annak, hogy kijátszottak valamilyen ’ előírást, vagy úgy magyarázták, ahogyan nem kell” —, annál az egyszerű oknál fogva, mert az eszközöket mégis ,,a köz javára” fordították, és akik így határoztak, nem vettek ki semmit a maguk számára. Azonban tévesen értelmezik a közérdeket, és ezért keletkeznek a problémák. Ugyanis ha az önigazgatási rendszer egyénekre és testületekre ruházta az önálló határozás jogát akkor mind jobban meg kell nyilatkoznia a magasabb fokú szocialista öntudatnak, amely a közvetlen demokrácia talaján fejlődő, helyesen felfogott közös és egyéni érdek szintézise. A szűkebb közösség előtt és saját lelkiismeretünk előtt igazolni lehet a felsorolt és más törvénytelen eljárásokat de a kommunistának elsősorban tisztában kell lennie azzal, hogy ez szétzúzza a rendszer egységét, leszereli az embereket, és a fórumokat, amelyek készek és hajlandók tiszteletben tartani az általánosan elfogadott határozatokat és elveket, és tiszteletben is akarják tartani őket, megtéveszti és dilemma elé állítja az embereket, úgyhogy ők maguk is engednek az ösztönösségnek és a lokalizmusnak. A JKSZ III. plénuma a kommunistáknak a társadalmi áramlások mai feltételeiben való szerepével, a Szövetség legnagyobb belső eszmei-politikai egységének szükségével foglalkozott, továbbá a kommunisták egységével, azokért a társadalmi-gazdasági célokért vivott harcban, amelyeket az önigazgatási rendszerben megvalósítunk. Egyes kommunisták helyeslik a törvények és előírások szövegét, de nem tartják be a Kommunista Szövetség politikájának szellemében, úgy vélekedvén, hogy elvben el lehet fogadni a rendszer, a törvények, a gazdaságpolitikai intézkedések és irányvonalak, a polgárok jogai stb. egységét, de részletkérdésben azt a szólásmondást is lehet követni, hogy „munkaközösségemnek és kommunámnak, vagy köztársaságomnak minden szabad, ha abból közvetlen hasznunk származik”, akkor az ilyen eljárások miatt kárt szenved a kommunisták eszmei-politikai egysége az új társadalmi viszonyokért vívott harcban, szétzúzódik a politikai egység, amelyre a Kommunista Szövetség törekszik és bekövetkezik mindaz, amit az önigazgatási rendszerben, a politikai viszonyokban, a kommunisták és a polgárok öntudatában a törvénytelenségek okozhatnak. A közvetlen demokrácia rendszerét fejlesztvén, decentralizáltuk a hatalmat és a határozathozatalt. De sohasem fogadtuk el az egységes politika és az egységes társadalmi célok decentralizálását abban az értelemben, hogy ki-ki tetszése szerint magyarázhatja és a közös érdekekkel ellentétben cselekedhet. Ellenkezőleg, az önigazgatás megkívánja a lehető legnagyobb fokú egységet, sőt megköveteli, hogy sok mindenről lemondjunk, ha ez pillanatnyilag szükséges, ha a közösség korlátozott lehetőségei miatt kívánságaink pillanatnyilag nem teljesülhetnek. Ennek az egységnek megvalósítása végett harcolni kell a magasabb fokú szocialista öntudatért, amikor a törvényesség és az erkölcs tiszteletben tartása belső szükséglet és a szükségszerű egyéni magatartás alapja — ahogyan azt a Kommunista Szövetség Programja mondja. Vida Tomeics, Szlovénia Szo etatista Szövetségének elnöke Dragisa Perovics beográdi munkatársunk kérésére az alábbi cikket írta lapunk számára. Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy jelenleg milyen időszerű problémákkal foglalkozik Szlovénia Szocialista Szövetsége. A társadalmi- és munkásönigazgatásban szerepet vállaló polgáraink e szervezete, a Szocialista Szövetség közéletünk szószékévé változik, ahol a polgárok feltárják és megvitatják kommunájuk, az egész társadalom, sőt családjaik problémáit, és megvitatják vállalatuk önigazgatási szervei előtt álló kérdéseket is. Ha csak egyetlen pillantást is vetünk a már megtartott vagy tervezett értekezletek, viták, megbeszélések és szemináriumok napirendjére, akkor láthatjuk, hogy az egyes kommunákban más más kérdéseket helyeznek előtérbe, így például foglalkoznak a termeléssel és a társadalmi tervekkel, kommunák alapszabályaival, a mezőgazdasággal, az erdészet stb. problémáival, az iskolák, az egészségügyi és kulturális intézmények, valamint az új munkástanácsok megválasztásának kérdéseivel. Megvitatják a társadalmi szervezetek, különösen pedig az ifjúsági szervezetek munkáját. A Szocialista Szövetség alapszervezetei sokkal átfogóbb tevékenységet folytatnak, mint amennyit a központba küldött jelentéseik felölelnek. Itt elsősorban az értekezletek és megbeszélések előkészítésére, a Szocialista Szövetség és a társadalmi szervezetek együttműködésére gondolok. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Szlovénia társadalmi élete rendkívül fejlett. Köztársaságunkban körülbelül 170 társadalmi szervezetet és egyesületet tartunk nyilván körülbelül 6500 alapszervezettel. Ha a fentiek alapján körvonalazni akarom Szlovénia Szocialista Szövetségének mai tevékenységét, akkor elsősorban rá kell mutatnom arra, hogy a Szocialista Szövetség a kommunális politika önálló tényezője lett, amely többé már nemcsak a népbizottságok vagy a felsőbb szervek egy-egy határozatának népszerűsítésére törekszik, hanem önálló tevékenységet folytat a társadalmi élet minden területén, különösen pedig a termelésben. A kommunál nem változtathatjuk át a termelők társulásává, ha nem tájékoztatjuk a polgárokat, a termelőket a kommuna anyagi helyzetéről. A kommuna polgárai közös erőfeszítéssel hozzájárulhatnak majd ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló eszközök alapján még többet termeljenek, hogy ezzel minden területen meggyorsítsák a fejlődést. Az új alkotmány előkészítésével kapcsolatban, valamint a kommunának mint társadalmunk alapegységének megszilárdítása érdekében, a kommuna küldöttei részt vállalnak a járás, a köztársaság és a szövetség irányításában is. Kétségtelen, hogy helyenként mégmegtalálhatjuk azt az elavult felfogást, hogy a kommuna tulajdonképpen azonos a népbizottsággal, a népbizottság pedig csak a vállalatok vezetőségével áll kapcsolatban. A Szocialista Szövetség igyekszik , felszámolni ezt a bürokratikus nézetet. Nagyon érdekesek voltak a községi társadalmi tervek előkészítésével kapcsolatos viták, amelyeket az utóbbi hetekben a Szocialista Szövetség alapszervezetei rendeztek meg. Többször előfordult, hogy ezeken a vitákon más vállalatok dolgozói hívták fel a figyelmet arra, hogy egy-egy gyár vagy üzem irreális, nagyzoló vagy túlságosan szűk keretek között mozgó terveket készített, és felhívták a figyelmet arra, hogy a termelést egybe kell hangolni társadalmi közösségünk általános szükségleteivel. Bírálták azt a jelenséget is, hogy egy-egy vállalaton belül túlságosan nagy különbség van a minimális és maximális személyi jövedelmek között. Szemmel látható, hogy egyes községi népbizottságok még sok problémát akarnak rendezni a polgárok bevonása nélkül, mint pl. most, amikor pótilletéket vetettek ki a személyi jövedelmekre. A Szocialista Szövetség most vitatja ezeket a problémákat. Általában tehát elmondhatjuk, hogy a Szocialista Szövetség elsősorban arra törekszik, hogy bevonja a polgárokat a saját kommunájuk, és ezzel egész társadalmunk anyagi problémáinak megoldásába. A Szocialista Szövetség tevékenységének másik fontos területe a társadalmi szolgálat. Amikor az új elosztási rendszert bevezették az iskolákba, az egészségügyi és kulturális intézményeikben is, új problémák merültek fel, és ezeket a munkaközösségeknek is meg kell tárgyalniuk. Ezeknek az intézményeknek önigazgatási szervei és társadalmi igazgatási szerveik is vannak. Az önigazgatási szervek rendelkeznek a társadalmi eszközökkel, és tevékenységüktől, erőfeszítéseiktől függ munkájuk sikere és ezzel együtt jövedelmük is. A Szocialista Szövetség köztársasági, járási és községi szervezetei részletesen megvitatták ezeket a kérdéseket. Most készülnek az iskolák és az egészségügyi intézmények munkatervei és elosztási szabályzatai. A harmadik problémakör az első pillantásra szervezeti vonatkozásúnak tűnik. Itt a Szocialista Szövetség alapszervezeteinek megerősítésére és a munkájukhoz szükséges anyagi lehetőségek megteremtésére gondolok. A Szocialista Szövetségnek a kommunákban végzett tevékenységét vizsgálva, megállapítottuk, hogy csak abban az esetben fejleszthetjük munkájukat, ha pontosan meghatározzuk, kialakítjuk az alapszervezetek arculatát. Figyelembe kell vennünk azt, hogy nálunk meglehetősen nagy kommunák vannak, egyesek lakossága meghaladja a százezret, és ezért a közösségek helyi szerveezteinek meg kell oldaniuk a dolgozók életének konkrét problémáit is. A Szocialista Szövetség alapszervezeteinek arra kell törekedniük, hogy bevonják a polgárokat a kommuna mindennapi feladatainak megoldásába. Ehhez olyan helyiségekre van szükség, amelyek ajtaja úgyszólván éjjel-nappal nyitva áll, ahová a polgárok naponta eljárnak. Ebből látható, hogy nemcsak nagy gyűléstermekre, hanem klubokra is szükségünk van. Máris akciót indítottunk аж ilyen klubok megnyitására, és igyekszünk a többi társadalmi szervezettel együtt közös programot készíteni. Reméljük, hogy a megfelelő anyagi lehetőségek felkutatásával lehetőséget nyújtunk polgárainknak arra, hogy napról napra kivegyék részüket a politikai eseményekből, és ezzel elősegítjük a dolgozók önigazgatási rendszerének fejlesztését. A Szocialista Szövetség önálló tényező lett a kommunában Vida Tomsics cikke a Magyar Szólak Vida Tomsica MAGYAR SZÓ *«!«■* ] A FALICS-HAJDUKOVO FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET (Szplit utca 1.) pályázatot hirdet: szőlészetébe, és gyümölcsészetébe növényvédelemből szakvizsgát tett agronómus felvételére. Feltételek: mezőgazdasági fakultás 3 évi gyakorlat, vagy mezőgazdasági középiskola 5 évi gyakorlattal az említett szakmában. A magyar nyelv ismerete kötelező. Fizetés a szövetkezet illetményszabályzata szerint. A pályázat a munkahely betöltéséig érvényes. 118 125/1