Magyar Szó, 1962. április (19. évfolyam, 89-117. szám)

1962-04-01 / 89. szám

Yufcnap, 1961 Április L A törvény és erkölcs peremén But ■ cikket a Xomnilatol, a MAMI vettük át Szólásmondás, hogy min­den szabad, amit nem tilt törvény. Változata is van a szólásmondásnak: „munkakö­zösségemnek, kommunámnak vagy köztársaságomnak min­den szabad, még az is, amit a törvény kifejezetten tilt.” Mivel ez a szólásmondás meglehetősen elterjedt, ér­demes kitérni arra, hogy mi­lyen következményekkel jár az önigazgatási rendszerben. Mai helyzetünk lényege az önigazgatás, mint össze­tett kölcsönös jogok és köte­lességek szövevénye. Meg­hoztuk a szükséges törvé­nyeket, hogy ez a rendszer egybehangoltan működjön, hogy biztosítsuk a közös ér­dek és az egyéni érdek egy­ségét és megóvjuk a társa­dalmat az esetleges túlkapá­soktól. Jogrendszerünk kifejlesz­tésében nem vagyunk sem paragrafusok, sem írott sza­bályok rabjai, mert tudjuk, hogy fiatal szocialista társa­dalmunknak, lendületes fej­lődésében, szüntelenül töké­letesítenie kell a jogi mecha­nizmust, és ezért úgy véljük, hogy a közvetlen demokrá­cia magasfokúan fejlett rend­szerében nemcsak jogszabá­lyokkal lehet a törvényessé­get biztosítani. „A törvényességnek mind­inkább a társadalmi szolida­ritáson, a közös és az egyé­ni érdekek szocialista egy­behangolásán és a szocialis­ta embernek az ilyen társadal­mi viszonyokból elkerülhe­tetlenül kifejlődő öntudatán kell alapulnia. A törvényes­ségnek mindinkább a közös­ségek és az egyének belső szükségletévé, továbbá a szükségszerű egyéni maga­tartás alapjává kell válnia, mely tulajdonságok a társa­dalmi ellentétek és a szubjek­tív önzés felszámolása során jelentkeznek” — mondja a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség programja. Ha a jogok és kötelességek ilyen felfogása és értelme­zése mellett azt látjuk, hogy a legdurvábban megszegik a magatartás írott és íratlan szabályait, és ha ezt egyik­másik személy pragmatikus elméletekkel igazolja, akkor ennek ki kell hatnia társa­dalmi-gazdasági rendszerünk egységére, tartalmára, alá­ásván azt, amit kitartóan épí­tünk, és ami nélkül az új társadalmi viszonyok egy­behangolt fejlődése el sem képzelhető. Az önigazgatási gépezet­ben mindig emberek és tes­tületek a jogok és köteles­ségek letéteményesei. Ennek folytán bizonyos eljárások azokkal a személyekkel és testületekkel függnek össze, akik, illetőleg amelyek kü­lönböző szinten a határoza­tokat hozzák, ha tovább ele­mezzük a dolgot, akkor nyil­vánvaló, hogy az írott és íratlan szabályok betartásá­ért a kommunistákra, még­pedig elsősorban a vezető állásokban lévő kommunis­tákra hárul a legnagyobb fe­lelősség. Először azért, mert mint a Kommunista Szövet­ség tagjai legfelelősebbek az eszmei-politikai egységért a rendszer végrehajtásában, másodszor azért, mert sú­lyosabban esik latba ha a kommunisták követnek el törvénytelenséget, mintha más polgárok szegik meg a törvényt. A törvények és erkölcsi szabályok kijátszását rend­szerint a közös és az egyéni érdek közötti ellentmondá­sokkal igazolják. Azt mond­ják, hogy a törvényekben, a tervekben és a napi politikai nesz lapjának máretai M­i az­ intézkedésekben nem talál­tuk meg a legjobb megol­dást, és lám, most a gya­korlat korrigálja, kiigazítja őket. A rendszerben vannak el­lentmondások és a társada­lom feladata, hogy feltárja és szüntelenül leküzdje őket. Viszont nagyon könnyen megállapítható, hogy a nyílt és burkolt törvénytelensé­gek, és az erkölcsi szabá­lyok kijátszása nem tarto­zik az ellentmondások leküz­déséhez, hanem az a felfo­gás nyilatkozik meg benne, hogy „az én kommunám, az én munkaközösségem vagy köztársaságom érdekében minden szabad, még a tör­vényt is szabad megszegni.” A törvénytelenségnek és a szocialista társadalom er­kölcsével ellenkező cselek­ményeknek meglehetősen szé­les a skálája, és ez komoly társadalmi és politikai prob­léma. Például a társadalmi könyvvitel megállapította, hogy a vállalatok és a kom­munák pénztárai tavaly kü­lönböző címen sok tízmilli­­árd dinárt fizettek ki sza­bálytalanul. Vagy durván megszegték a törvényt, vagy kötéltáncot jártak a törvény és az erkölcs peremén a munkaközösségek vezetői, a­­mikor határozataikban az előírások fogyatékosságaira hivatkoztak, vagy pedig úgy magyarázták az előírásokat, ahogyan szűken felfogott ér­dekeiknek jobban megfelelt. . A területi egységekben, úgy látszik, még szélesebb a törvénytelen cselekmények skálája. Egyes fórumok, a vezető emberek ösztökélésé­re a tételes törvényekkel el­lentétes határozatokat fogad­nak el, egyesek pedig oly­kor személyes befolyásukat veszik igénybe, hogy „meg­győzzék” a munkástanácso­kat vagy a kommuna más önigazgatási fórumait arról, hogy az illető szűkebb kö­zösségekre előnyös és érde­kükben áll, ha lyukat keres­nek a törvényekben, vagy a törvényeket erkölcsi felfogá­sunkkal ellentétesen magya­rázzák. Tudjuk, hogy mi a gazda­sági bűncselekmény, mi a társadalmi vagyon lopkodá­­sa. Ezeket a cselekményeket bíróságok és hatósági szer­vek üldözik. De van lopás, amit nem annak neveznek, pedig a társadalomtól való eltulajdonítás sajátos form­á­ja, és ez politikai szempont­ból annál károsabb, mert olykor nagyon felelős sze­mélyek követik el, felhasz­nálva állásukat, vagy meg­bújva a Kommunista Szö­vetség tekintélye mögött. Azokat a határozatokat értjük ezen, amikor külön­féle törvénytelen illetékkel és adóval terhelik meg a polgárok személyi jövedel­mét, amikor nem gazdasági eszközökkel arra kényszerí­tik a munkaközösségeket, hogy dotációt adjanak a szű­kebb közösségnek, amikor az előírásokkal és elvekkel el­lentétben mindent megtesz­nek, csakhogy a kommuna több pénzhez jusson, ők ta­lán úgy látják, hogy nem követtek el súlyos bűnt, a­­mikor megszegték a törvé­nyeket és a‘ szocializmus er­kölcsét — mert nincs belőle közvetlen hasznuk. Azért is hallhatjuk azt a véleményt, hogy „a szocializmus nem vallja kárát annak, hogy ki­játszottak valamilyen ’ elő­írást, vagy úgy magyaráz­ták, ahogyan nem kell” —, annál az egyszerű oknál fog­va, mert az eszközöket mégis ,,a köz javára” fordították, és akik így határoztak, nem vettek ki semmit a maguk számára. Azonban tévesen értelme­zik a közérdeket, és ezért keletkeznek a problémák. Ugyanis ha az önigazgatási rendszer egyénekre és testü­letekre ruházta az önálló határozás jogát akkor mind jobban meg kell nyilatkoz­nia a magasabb fokú szocia­lista öntudatnak, amely a közvetlen demokrácia tala­ján fejlődő, helyesen felfo­gott közös és egyéni érdek szintézise. A szűkebb közös­ség előtt és saját lelkiisme­retünk előtt igazolni lehet a felsorolt és más törvényte­len eljárásokat de a kom­munistának elsősorban tisz­tában kell lennie azzal, hogy ez szétzúzza a rendszer egy­ségét, leszereli az embereket, és a fórumokat, amelyek ké­szek és hajlandók tisztelet­ben tartani az általánosan el­fogadott határozatokat és el­veket, és tiszteletben is akar­ják tartani őket, megtéveszti és dilemma elé állítja az embereket, úgyhogy ők ma­guk is engednek az ösztönös­­ségnek és a lokalizmusnak. A JKSZ III. plénuma a kommunistáknak a társadal­mi áramlások mai feltételei­ben való szerepével, a Szö­vetség legnagyobb belső esz­mei-politikai egységének szükségével foglalkozott, to­vábbá a kommunisták egy­ségével, azokért a társa­dalmi-gazdasági célokért vi­vott harcban, amelyeket az önigazgatási rendszerben megvalósítunk. Egyes kom­munisták helyeslik a törvé­nyek és előírások szövegét, de nem tartják be a Kom­munista Szövetség politiká­jának szellemében, úgy véle­kedvén, hogy elvben el lehet fogadni a rendszer, a tör­vények, a gazdaságpolitikai intézkedések és irányvona­lak, a polgárok jogai stb. egységét, de részletkérdés­ben azt a szólásmondást is lehet követni, hogy „munka­­közösségemnek és kommu­námnak, vagy köztársasá­gomnak minden szabad, ha abból közvetlen hasznunk származik”, akkor az ilyen eljárások miatt kárt szenved a kommunisták eszmei-poli­tikai egysége az új társa­dalmi viszonyokért vívott harcban, szétzúzódik a poli­tikai egység, amelyre a Kommunista Szövetség tö­rekszik és bekövetkezik mind­az, amit az önigazgatási rendszerben, a politikai vi­szonyokban, a kommunisták és a polgárok öntudatában a törvénytelenségek okozhat­nak. A közvetlen demokrácia rendszerét fejlesztvén, de­centralizáltuk a hatalmat és a határozathozatalt. De so­hasem fogadtuk el az egy­séges politika és az egysé­ges társadalmi célok decent­ralizálását abban az érte­lemben, hogy ki-ki tetszése szerint magyarázhatja és a közös érdekekkel ellentét­ben cselekedhet. Ellenkező­leg, az önigazgatás megkí­vánja a lehető legnagyobb fokú egységet, sőt megköve­teli, hogy sok mindenről le­mondjunk, ha ez pillanat­nyilag szükséges, ha a kö­zösség korlátozott lehetősé­gei miatt kívánságaink pilla­natnyilag nem teljesülhet­nek. Ennek az egységnek meg­valósítása végett harcolni kell a magasabb fokú szoci­alista öntudatért, amikor a törvényesség és az erkölcs tiszteletben tartása belső szük­séglet és a szükségszerű e­­gyéni magatartás alapja — ahogyan azt a Kommunista Szövetség Programja mond­ja. Vida Tomeics, Szlovénia Szo etatista Szövetségének elnöke Dragisa Perovics beográdi munkatársunk kérésére az alábbi cikket írta lapunk szá­mára. Nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy jelen­leg milyen időszerű problé­mákkal foglalkozik Szlovénia Szocialista Szövetsége. A tár­sadalmi- és munkásönigaz­gatásban szerepet vállaló pol­gáraink e szervezete, a Szo­cialista Szövetség közéletünk szószékévé változik, ahol a polgárok feltárják és meg­vitatják kommunájuk, az e­­gész társadalom, sőt család­jaik problémáit, és megvi­tatják vállalatuk önigazgatá­si szervei előtt álló kérdése­ket is. Ha csak egyetlen pil­lantást is vetünk a már meg­tartott vagy tervezett érte­kezletek, viták, megbeszélések és szemináriumok napirend­jére, akkor láthatjuk, hogy az egyes kommunákban más más kérdéseket helyeznek előtérbe, így például foglal­koznak a termeléssel és a társadalmi tervekkel, kom­munák alapszabályaival, a mezőgazdasággal, az erdészet stb. problémáival, az iskolák, az egészségügyi és kulturális intézmények, valamint az új munkástanácsok megválasz­tásának kérdéseivel. Megvi­tatják a társadalmi szerve­zetek, különösen pedig az if­júsági szervezetek munkáját. A Szocialista Szövetség alap­­szervezetei so­kkal átfogóbb tevékenységet folytatnak, mint amennyit a központba küldött jelentéseik felölel­nek. Itt elsősorban az érte­kezletek és megbeszélések elő­készítésére, a Szocialista Szö­vetség és a társadalmi szer­vezetek együttműködésére gondolok. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy­­ Szlovénia társadalmi élete rendkívül fejlett. Köztársa­ságunkban körülbelül 170 társadalmi szervezetet és egye­sületet tartunk nyilván kö­rülbelül 6500 alapszervezet­tel. Ha a fentiek alapján kör­vonalazni akarom Szlovénia Szocialista Szövetségének mai tevékenységét, akkor el­sősorban rá kell mutatnom arra, hogy a Szocialista Szö­vetség a kommunális politi­ka önálló tényezője lett, a­­mely többé már nemcsak a népbizottságok vagy a fel­sőbb szervek egy-egy határo­zatának népszerűsítésére tö­rekszik, hanem önálló tevé­kenységet folytat a társa­dalmi élet minden területén, különösen pedig a termelés­ben. A kommunál nem vál­toztathatjuk át a termelők társulásává, ha nem tájékoz­tatjuk a polgárokat, a terme­lőket a kommuna anyagi helyzetéről. A kommuna pol­gárai közös erőfeszítéssel hozzájárulhatnak majd ah­hoz, hogy a rendelkezé­sükre álló eszközök alap­ján még többet termelje­nek, hogy ezzel minden te­rületen meggyorsítsák a fej­lődést. Az új alkotmány elő­készítésével kapcsolatban, va­lamint a kommunának mint társadalmunk alapegységé­nek megszilárdítása érdeké­ben, a kommuna küldöttei részt vállalnak a járás, a köztársaság és a szövetség irányításában is. Kétségte­len, hogy helyenként még­­megtalálhatjuk azt az elavult felfogást, hogy a kommuna tulajdonképpen azonos a népbizottsággal, a népbizott­ság pedig csak a vállalatok vezetőségével áll kapcsolat­ban. A Szocialista Szövetség igyekszik , felszámolni ezt a bürokratikus nézetet. Nagyon érdekesek voltak a községi társadalmi tervek előkészítésével kapcsolatos viták, amelyeket az utóbbi hetekben a Szocialista Szö­vetség alapszervezetei rendez­tek­ meg. Többször előfordult, hogy ezeken a vitákon más vállalatok dolgozói hívták fel a figyelmet arra, hogy egy-egy gyár vagy üzem ir­reális, nagyzoló vagy túlsá­gosan szűk keretek között mozgó terveket készített, és felhívták a figyelmet arra, hogy a termelést egybe kell hangolni társadalmi közös­ségünk általános szükségle­teivel. Bírálták azt a jelen­séget is, hogy egy-egy vál­lalaton belül túlságosan nagy különbség van a minimális és maximális személyi jöve­delmek között. Szemmel lát­­ható, hogy egyes községi nép­bizottságok még sok problé­mát akarnak rendezni a pol­gárok bevonása nélkül, mint pl. most, amikor pótilletéket vetettek ki a személyi jöve­delmekre. A Szocialista Szö­vetség most vitatja ezeket a problémákat. Általában tehát elmondhatjuk, hogy a Szo­cialista Szövetség elsősorban arra törekszik, hogy bevonja a polgárokat a saját kommu­nájuk, és ezzel egész társa­dalmunk anyagi problémái­nak megoldásába. A Szocialista Szövetség te­vékenységének másik fontos területe a társadalmi szolgá­lat. Amikor az új elosztási rendszert bevezették az isko­lákba, az egészségügyi és kul­turális intézményeikben is, új problémák merültek fel, és ezeket a munkaközösségek­nek is meg kell tárgyalniuk. Ezeknek az intézményeknek önigazgatási szervei és tár­sadalmi igazgatási szerveik is vannak. Az önigazgatási szervek rendelkeznek a tár­sadalmi eszközökkel, és te­vékenységüktől, erőfeszítéseik­től függ munkájuk sikere és ezzel együtt jövedelmük is. A Szocialista Szövetség köz­társasági, járási és községi szervezetei részletesen meg­vitatták ezeket a kérdéseket. Most készülnek az iskolák és az egészségügyi intézmények munkatervei és elosztási sza­bályzatai. A harmadik problémakör az első pillantásra szerve­zeti vonatkozásúnak tűnik. Itt a Szocialista Szövetség alapszervezeteinek megerősí­tésére és a munkájukhoz szükséges anyagi lehetőségek megteremtésére gondolok. A Szocialista Szövetségnek a kommunákban végzett tevé­kenységét vizsgálva, megál­lapítottuk, hogy csak abban az esetben fejleszthetjük munkájukat, ha pontosan meghatározzuk, kialakítjuk az alapszervezetek arculatát. Figyelembe kell vennünk azt, hogy nálunk meglehetősen nagy kommunák vannak, e­­gyesek lakossága meghalad­ja a százezret, és ezért a kö­zösségek helyi szerveezteinek meg kell oldaniuk a dolgo­zók életének konkrét problé­máit is. A Szocialista Szö­vetség alapszervezeteinek ar­ra kell törekedniük, hogy be­vonják a polgárokat a kom­muna mindennapi feladatai­nak megoldásába. Ehhez o­­lyan helyiségekre van szük­ség, amelyek ajtaja úgyszól­ván éjjel-nappal nyitva áll, ahová a polgárok naponta el­járnak. Ebből látható, hogy nemcsak nagy gyűléstermek­­re, hanem klubokra is szük­ségünk van. Máris akciót indítottunk аж ilyen klubok megnyitására, és igyekszünk a többi társa­dalmi szervezettel együtt kö­zös programot készíteni. Re­méljük, hogy a megfelelő anyagi lehetőségek felkutatá­sával lehetőséget nyújtunk polgárainknak arra, hogy napról napra kivegyék ré­szüket a politikai események­ből, és ezzel elősegítjük a dolgozók önigazgatási rend­szerének fejlesztését. A Szocialista Szövetség önálló tényező lett a kommunában Vida Tomsics cikke a Magyar Szólak Vida Tomsica MAGYAR SZÓ *«!«■* ] A FALICS-HAJDUKOVO FÖLDMŰVESSZÖVETKEZET (Szplit utca 1.) pályázatot hirdet: szőlészetébe, és gyümölcsészetébe növény­­védelemből szakvizsgát tett agronómus felvételére. Feltételek: mezőgazdasági fakultás 3 évi gyakor­lat, vagy mezőgazdasági középiskola 5 évi gyakorlat­tal az említett szakmában. A magyar nyelv ismerete kötelező. Fizetés a szövetkezet illetményszabályzata szerint. A pályázat a munkahely betöltéséig érvényes. 118 125/1

Next