Magyar Szó, 1963. február (20. évfolyam, 30-57. szám)

1963-02-01 / 30. szám

.coMM Önfeláldozó harc a lángok ellen Beszámoló a Novi Sad-i járás Tűzoltó Szövetségének értekezletéről Amióta beköszöntött a sarkvidéki tél, országszerte egymást követik a nagy tü­zek: Novi Sad­on, Palánkon, Zentán, Belgrádiban, Szara­jevóban áruházak, gyárak, raktárak, középületek seny­­vedtek el a lángokban, vagy milliós károkat szenvedtek. Egyesek már tudatos kár­tevésre, gyújtogatásra gon­doltak. Azt rebesgették, hogy nem lehet a véletlen műve ez a sok tűzvész. Mások meg arra célozgattak, hogy egye­sek talán­ így akarják eltün­tetni felelőtlen sáfárkodásaik nyomait, vagy a napfényre került leltárhiányt. Nem tagadható, hogy a tűzvész oka gyújtogatás is lehet, de ez sokkal ritkáb­ban fordul elő, mint gon­dolnánk. A Novi Sad-i já­rásban tavaly 215 tűz ütött ki, és ebből csak 13 volt gyújtogatás. Hetvenkilenc esetben gondatlanság, 42 e­­setben az építkezés hi­bái, a tűzvédelmi rendelkezések el­hanyagolása, 16 esetben rö­vidzárlat, 25 esetben pedig játszadozó gyerekek okozták a bajt. Az okok között kü­lönben megtalálhatjuk a mozdonyból kipattanó szik­rát, a villámcsapást, öngyul­ladást, robbanást is. Az illetékesek szerint a mostani sorozatos tűzesetek szoros kapcsolatban állnak a hideg időjárással, noha azt gondolhatnánk, hogy a szo­katlanul kemény tél, a vas­tag hótakaró megakadályozza a bajt. A kegyetlen tél mi­att ugyanis mindenki teljes erővel fűt, a kémények át­­tüzesednek, és így még a te­tőszerkezet távolabbi geren­dái is lángra lobbanhatnak. Sokan felügyelet nélkül hagyják a szénnel tömött, áttüzesedett kályhákat, és i­­lyenkor egyetlen kipattanó szikra is veszedelmet zúdít­hat rájuk. Sok bajt okoznak a vil­lanykályhák is. Nem min­denki gondoskodott idejében tüzelőről, és most árammal, villamos fűtőtesttel melegíti lakását. S még akkor sem kapcsolja ki az áramot, ha eltávozik hazulról, hogy me­leg szoba várja. Mondanunk sem kell, hogy ez tűzvédel­mi szempontból milyen ve­szélyeket rejteget magában. A befagyott vízvezetéket gyakran forrasztólámpával olvasztják ki. Mivel a víz­vezeték csöveit rendszerint kenderkóccal, gyúlékony a­­nyagokkal szigetelik, az át­­tüzesedett cső könnyen tüzet idézhet elő. Ezért a mostani hideg időjárás alatt fokozott elővigyázatossággal fűtsünk, távozáskor ne hagyjunk la­kásunkban parázzsal teli kályhát, bekapcsolt fűtőtes­tet, gondosan tartsuk be a tűzvédelmi rendszabályokat. A Novi Sad-i járási Tűz­oltó Szövetség csütörtöki ü­lésén a felszólalók fő­ként a megelőző tűzvédelem prob­lémáival, a tűzrendészeti elő­írások, rendszabályok nép­szerűsítésével, az önkéntes­ és hivatásos tűzoltók önfel­áldozó tevékenységének tá­mogatásával, továbbfejleszté­sével, a felszerelés kiegészí­téséhez szükséges anyagi esz­közök előteremtésével fog­lalkoztak. Spasoje Grahovac titkári beszámolójában több kedve­ző adatot sorolt fel: a járás területén tavaly 126 tűzoltó­­testület működött 451 tűz­oltóaltiszt és 73 tiszt veze­tése alatt. A gyárakban, és intézményekben megrende­zett tűzoltó tanfolyamokon több mint 17 000 dolgozó vett részt, megtanulta a kézi tűz­oltókészülékek használatát, és felkészült arra, hogy szük­ség esetén közbelépjen, ele­­jét vegye a veszedelemnek. Az önkéntes és hivatásos tűzoltókra és a vállalatok kiképzett dolgozóira váró feladat nagyságát néhány a­­dattal szemléltetjük. A já­rás területén 192 mezőgaz­dasági birtok, 117 000 hektár szántóföld, csaknem 3000 traktor, 520 kombájn, 270 cséplőgép, 132 iparvállalat és 142 000 háztartás van. Mine­den gyárban, birtokon, la­kásban, a szántóföld min­den talpalatnyi területén sok-sok veszélyes tűzgóc lap­pang. Idejekorán fel kell ké­szülni tehát a pusztító lán­gok megfékezésére. Biztató jel, hogy a tava­lyi cséplés idején nem volt egyetlen tűz sem, egyetlen szem gabona sem pusztult el. 1961-ben 355 tűzesetet vettek nyilvántartásba több mint 106 millió dináros kár­ral, tavaly csak 215 tűz volt, mindössze 64 milliós kárral. Ez is azt bizonyítja, hogy tűzvédelmi szolgálatunk ro­hamosan javul, az ön­kéntes, és hivatásos tűz­oltók, a lakosság önfelál­­dozóan veszi fel a harcot a pusztító veszedelemmel, egy­re jobban betartja a tűzvé­delmi rendszabályokat. Az elmúlt évben több mint 177 miliót költöttünk tűzvé­delmi szolgálatunk fejleszté­sére. Tűzoltóink sok új ké­szenléti kocsit, motoros fecs­kendőt, vegyi oltóberendezést kaptak. Az önkéntes testü­letek munkáját azonban e­­rősen gátolja, hogy sok vál­lalat, birtok nem akarja be­fizetni az egészen elenyésző tűzvédelmi hozzájárulást, és csak akkor tér magához, a­­mikor rászakad a baj. Elő­fordul az is, hogy a vállala­tok nem folyósítják dolgo­zóik fizetését, ha mint ön­kéntes tűzoltókat — munka­idejük alatt szólította őket a kötelesség. Sajnálatos,­­ hogy még mindig vannak­­ olyan vállalatok, ahol nem tanúsí­tanak elég megértést a kö­zösség létfontosságú érdekei iránt. A tűz megakadályozásához, a veszedelem elleni küzde­lemhez szakadatlan éberség­re, állandó készültségi álla­potra van szükség. A járási értekezlet felszólalói ezért ja­vasolták, hogy a megelőző tűzvédelem és az önkéntes tűzoltók munkájának előse­gítésére az üzemekben, a gyárakban, iskolákban fokoz­ni kell a felvilágosító tevé­kenységet, és ehhez a mun­kához segítséget kell kérni a Szocialista Szövetségtől, a Kommunista Szövetségtől, és a többi társadalmi szervezet­től is. Mindnyájunk érdeke, hogy lakásunkat, vállalatun­kat, munkahelyünket meg­­védjük a lángoktól, a pusztu­lástól és támogassuk a tűz­oltók életveszélyes, önfelál­dozó munkáját. J. M. NAGY EREDMÉNYEK A TÁRSASTERMELÉSBEN A Köztársasági Szövetkezeti Szövetség igazgató bizottságának ülése A Szerb Népköztársaság­ban a magántermelők a szö­vetkezetekkel társastermelés­ben 440 000 hektár búzát ve­tettek el az ősszel. Ez a te­rület körülbelül fele a ma­gántermelők összbúzavetésé­­nek. Társastermelésben te­hát az ősszel 70 százalékkal nagyobb területet vetettek be búzával a tervezettnél, körülbelül 290 000 hektárral többet, mint az előző évben- A fentieket a Köztársasági Szövetkezeti Szövetség igaz­gató bizottságának napokban tartott bővített ülésén álla­pították meg. Jelentősen megnövekedett a műtrágyahasználat is, a magántermelők földjén. A földművesszövetkezetek az ősszel több mint 12 000 va­gon műtrágyát adtak el a magántermelőknek, kétszer annyit, mint 1961-ben. A társastermelők átlag 480 kiló műtrágyát szórtak egy-egy hektár búzavetésre. Ezekből az adatokból ítél­ve megállapították azonban, hogy a társastermelésben megmunkált földeken a tár­sadalmi eszközök befekteté­se nincs mindig arányban a termelési eredményekkel. Igen sok földművesszövetke­zet például mindeddig nem irányozta elő a társasterme­lők földjén kitermelt piaci fölöslegek felvásárlását, s ja­vasolják, hogy az aratásig pótolják ezt a mulasztást. Az ülésen többek között megállapították, hogy a ku­koricatermesztésre szánt te­rületek 70 százalékára kötöt­tek társastermelési szerző­dést. A cukorrépatermesztés­re kötött szerződések aránya valamivel jobb, a naprafor­gó lekötése azonban sok he­lyen elég gyengén halad. Fel­hívják a szövetkezetek fi­gyelmét, hogy az utóbbira na­gyobb gondot fordítsanak. (Tanjug) Bővítik a becsei öntözőcsatorna­hálózatot A MEZŐGAZDASÁGI SZERVEZETEK IDEI TERVE Habár a tél még mindig tart, a becsei mezőgazdasági szervezetek már készülődnek a tavaszi munkákra. Különö­sen jelentős lépéseket tettek az öntözőhálózat további é­­pítésére. A napokban a föld­művesszövetkezetek és a Bratstvo-Jedinstvo Mezőgaz­dasági Kombinát megbeszé­lést tartott a Járási Gazdasá­gi Kamara mezőgazdasági szakosztályának képviselői­vel. Itt többek között megtud­tuk, hogy a járás területén az idén 23 000 hektár terüle­ten tervezik az öntözőcsator­na-hálózat építését. Ez az el­képzelés azonban csak úgy valósítható meg, ha a me­zőgazdasági szervezetek ma­gukévá teszik a programot, és kiküszöbölik a múlt évi gyengeségeket. Éspedig: 1962-ben azért nem valósult meg a terv, mert a mező­­gazdasági szervezetek a vál­lalt feladatokat nem fejez­ték be. Úgyszólván visszalép­tek a tervezett területek ön­tözésétől. Bácson az előirány­zott munkálatok 57 százalé­kát nem végezték el, Palán­kon 4, Verbászon 9, Titelen 26, Újvidéken 12, Becsén pe­dig 50 százalékát. Azt is megállapították, hogy egyes szervezetek na­gyobb területet tudnának ön­tözni, mint amit terveztek. Különösen keveset tesznek a földművesszövetkezetek, ha­bár megvannak a feltételek az öntözőhálózat építésére a földművesek parcelláin is. Általában a múlt évben lassan haladt az öntöző csa­­tornahálózat építése. Későn fogtak az előkészítő munká­latokhoz, a gépeket nem sze­rezték be idejében. Ezért a­­ Járási Gazdasági Kamara már most januárban és feb­ruárban mozgósítja a mező­­gazdasági szervezeteket. Év elején kéri a pontos tervet, hány agregátra van szük­ség, milyen munkaerővel rendelkeznek a mezőgazda­­sági szervezetek, van-e szak­képzett káderük stb. A tárgyalásokon, leszögez­ték, hogy a becses kommuna 2263 hektár öntözését vállal­hatja magára az idén. A mun­ka oroszlánrészét a Bratstvo- Jedinstvo végzi el. 1733 hek­tárt, azaz 967 hektárral na­gyobb területet öntöz az i­­dén, mint tavaly. A csator­nahálózatot bővítik a Nagy Réten, a Beljanski mocsarak­nál és a Gradistei Réten. A Becsei Földművesszövet­kezet 100 hektár öntözését tervezi, 50 hektárral többet, mint tavaly. A Bácsföldvári Fölművesszövetkezet 80 hek­táron öntöz majd, a becsei Bratstvo-Jedinstvo Termelő­­szövetkezet pedig 240 hektá­ron. Péterréve 110 hektárt jelentett be. Az öntözésen dolgozó mun­kásoknak nincs megfelelő képzettsége. A legtöbb me­zőgazdasági szervezetben a munkát eddig traktoristák végezték, vagy alacsony szak­képzettségű munkások. Az idén ezen is javítani kell. A Bratstvo-Jedinstvo Mezőgaz­dasági Kombinát helyi jelle­gű szemináriumot szervez, azonkívül a legjobb munká­sokat tíznapos kiképzésre küldik. A szükséges agregátokat megrendelték, s amint jobb­ra fordul az idő, megkezdik a munkálatokat. P­ a MA­GYAR? SZÓ Péntek, 1963. február 1. ) A mai követelményeknek megfelelően Tanácskozás az eszmei és politikai munkáról Az eszmei és politikai munk­í­rozta a Kommunista Szövet­ka időszerű kérdéseiről tár­­ség helyét és feladatait a te­gyültek tegnap a Kommu­nista Szövetség Novi Sad-i járási vezetőségében tartott tanácskozáson. Az eszmei bizottság tagjain kívül ott voltak a községi bizottságok elnökei és néhány kulturális intézmény képviselői is. Dusan Dragincic elmondta, hogy az elmúlt évben az esz­mei és politikai élet igen gazdag volt eseményekben. Tito elnök beszédei, a Köz­ponti Vezetőség plénumai, az alkotmánytervezet és­ még több más esemény adott kü­lönös hangsúlyt az eszmei és politikai munkának. Mindez kedvező légkört teremtett, jelentősen megnövelte az ér­deklődést, és megkönnyítet­te a szervezők munkáját is. A szervezetek eszmei és politikai munkájában elért jelentős eredmények mellett azonban komoly fogyatékos­ságok is jelentkeztek. Néha példá­ul még hiányzik a kez­deményezés és az előadások sem mentesek mindig az ál­talánosságoktól. Pedig öt-hat évig például nem lehet álta­lánosságban a kommunális rendszerről beszélni. A konk­rét helyzet, a körülmények és környezet adta lehetősé­gekből kell kiindulni. Ebből a nézetből követke­zik az is, hogy a szervezet nem zárkózhat be teljesen, már a III. Plénuim megható­ megek toborzásában, különö­sen a fejlettebb környezet­ben, az eszmei politikai mun­ka egyes formái ma már túl kell hogy lépjék a szervezeti kereteket. Ez a jelleg még inkább fo­kozza a Kommun­ist­a Szövet­ség tagjainak felelősségét, a szervezeti nyíltság, a vita szélesebb területekre való te­relése még nagyobb fokú felkészültséget és eszmei kép­zett­séget követel tőlük. Az eszmei politikai mun­ka formái is gazdagodtak az utóbbi években .Az előadá­sok színvonalának emelkedé­se, folytonosságuk biztosítá­sa évről évre észrevehetőbb. A szemináriumok számával is elégedettek lehetünk, fon­tos azonban, hogy a hallga­tókat érdeklődési körük sze­rint tömörítsük. Csak így a megszokott sablonoktól megszabadulva lehetnek iga­zán hasznosaik. Az esti poli­tikai iskolák is túljutottak a k­ezdeti nehézségeken, a könyvtárak, előadók bizto­sítása ma már sehol sem okoz gondot. Ebbe a rend­szerbe tartoznak még a fej­lett hálózattal rendelkező munkás- és népegyetemek, a tribünök és különféle kated­rák. A bevezető után Vukasin Keselj a kommunisták előtt álló feladatokról beszélt, elsősorban kulturális életünk időszerű kérdéseinek letisztá­zásában. Hangoztatta, hogy a kommunisták nem lehetnek közömbösek, állást kell fog­lalniuk a kultúréletünkben jelentkező jelenségiek iránt. A vitában többek között el­mondották, hogy vannak még kultúregyesületek, ame­lyek vezetőségében egyetlen kommunista sincs, s nem ne­héz megállapítani, milyen ferdeségek jelentkezhetnek egy-egy ilyen egyesület munkaprogramjának megha­tározásakor. Szó volt a vi­tában a tanítók és tanárok sokszor hiányos eszmei kép­zéséből adódó fogyatékossá­gokról és az iskolákban dol­­­gozó kommun­isták előtt ál­ló feladatokról. Felvetődött a művészet és közönség viszonyának kérdé­se is. Gyakorlatunk bizonyít­ja, hogy a polgárok na­gyobb számának kell lehető­vé tenni a művészettel való érintkezést, azonban itt ss óvakodnunk kell az egyol­dalú és elhamarkodott leegy­szerűsítésektől, mint a töb­bi bonyolult­­tisztázatlan kér­dést, ezt is elsősorban széles körű viták útján kell meg­oldani. Tito elnöknek az ifjúsági kongresszuson elmondott be­széde nagy visszhangot vál­tott ki a művészek és kul­turális munkások között. A kommunisták sem várják fel­készületlenül az alakuló helyzetet, rajtuk is múlik, az ő aktív viszonyuktól se függ, mennyire terelődnek most, minél kevesebb szél­sőséggel, a kívánt mederbe a viták. A művészi szabadság kér­désé­től az esti politikai is­kolák szervezeti formájáig felvetődött kérdés­csoportok bizonyítják, hogy az eszmei politikai munka terén a köz­ségi vezetőségek, az alapszer­vezetek és a különféle kul­túrintézmények előtt nagy feladatok állnak. Ezeknek a megoldása meg­követeli, hogy az eszmei ne­velés és az ezen a téren je­lentkező feladatok megvaló­sítása ne szorítkozzon egy­két tanfolyam vagy előadás megszervezésére, tevékenysé­geinkben ez állandóan jelen legyen, a gyakorlati munká­ban éppúgy, mint intézmé­nyes formáin keresztül. így érhetjük el azt is, hogy az eszmei munka programja ne maradjon le az események mögött, hanem állandóan felfrissüljön az időszerű kér­désekkel. (bra) Meglepetés Unottan kászálódott ki az ágyból. Ásítást nyomott el. Mindennap ugyanaz... Itatni, takarmányt vetni a jószág elé... Most, hogy az embert a hideg beszorította a tanya ud­varába, pláne egyhangú az élet. Lassan öltözködött, majd kilépett az udvarra. Ott a nyakába zúduló hideg egy kicsit elevenebbé tette. Fogta hát a vödröt és a kúthoz ment. Nagy robajjal zúdult le a vödör, várta, hogy csob­banjon. A csobbanás azonban elmaradt. Nem akart hinni a fülének, ezért a kút fölé hajolt, bele­kémlelt a sötétbe, ám hiába nézett le, mert nem látta a víz csillogását, helyette a sárga homok lapult a kút fenekén. — Nincs víz! Ez aztán meglepetés. Egy ideig csak állt nekt­dőlve a kútrovásnak, tűnődött az okon. Nem tudott magya­rázatot találni. Az is meglepetés lenne számára, ha valaki — mond­juk — elkötné a lovát, de erre magyarázatot találna, a vizet azonban senki sem lophatja el, meg minek is neki, mindenütt van belőle elég. Azon a reggelen nemcsak ezt a szécsányi földművest érte ilyen meglepetés, hanem a Versec környéki ta­nyaiakat is. Ott hamarjában össze is dugták a fejüket a tanyaiak és a falubeliek, és akkor eszébe jutott vala­kinek, hogy a Duna-Tisza-Duna apasztotta ki a kuta­kat. Az ásatások ugyan messzebb folytak, de ki tudja, hol végződnek a vízerek. Ennek az embernek valóban igaza volt, mert a Duna-Tisza-Duna ásásakor egyes helyeken a közelben kiapadtak a kutak, a víz szintje lejjebb húzódott. . Ezen könnyen segítettek a tanyaiak, öt-hat méterrel lejjebb ástak, és azóta van víz elég. Egyeseknek azon­ban eszükbe jutott, hogy a kútmélyítés árát bevasallják a Duna-Tisza-Duna vállalaton. Pert indítottak ellene. A vita még mindig tart, a csatornabeliek ugyanis azt ál­lítják, hogy mihelyt a csatornában megállapodik a víz, a kutakba is újra visszatér. — Igen ám — mondják a környékbeliek —, de az em­bernek és a jószágnak addig is kell víz... — Minek ebből olyan nagy zajt csapni — válaszolják a csatorna szakemberei. Mert ezután tisztább és mélyebb vizük lesz a kútban az is valami. Az ügy nem tudjuk, hogy végződik, de ugyebár nem lehet azt mondani, hogy a tanyai élet egyhangú és unalmas, és ott semmilyen meglepetés nem érheti az embert .­­ P­E.

Next