Magyar Szó, 1963. október (20. évfolyam, 270-300. szám)
1963-10-01 / 270. szám
t oldal MAGYAR SZÓ Kedd, 1963. október 1 Hol, hogy dolgoznak kik, hogy kerestek Müyen eltérések vannak a nagy átlagokon belül a mezőgazdaság és a feldolgozóipar együttműködésének továbbfejlesztése Elfogadták a mezőgazdaság 1963/64 évi termelési tervét A NOVI SAD-I KÖZSÉGI SZKUPSTINA ÜLÉSE Külön egy-egy község vagy járás félévi gazdasági eredményével foglalkozni most, szeptember végén bizony már nem lenne érdemes. Némely területi közösségek eredményeinek összehasonlítása, az ilyen összehasonlításokból levont következtetések mérlegelése azonban alig minősíthető haszontalannak. Annál is inkább állíthatjuk ezt, mert például amíg a köztársasági és a tartományi átlag igencsak kedvező képet mutat, a szűkebb területi közösségeken belül már jelentős eltérésekkel találkozhatunk. Csupán három tényezőt ragadtunk ki néhány félévi jelentésből, ezeket állítjuk egymás mellé. Pontosabban: milyen az ipari termelés, a foglalkoztatottság és a személyi jövedelmek alakulásának egymás közti aránya a zrenjanini és a Novi Sad-i járásban, valamint az adai és Novi Sad-i község területén? Mindenekelőtt néhány szót a köztársasági mutatókról. A napokban tárgyalta a szkupstina gazdasági tanácsa a héthónapi eredményeket. Megállapították, hogy az ipari termelés 17,5 százalékkal jobb a tavalyinál, ugyanakkor a személyi jövedelmek 14,3 százalékkal növekedtek, vagyis most 24 000 dinár lett az átlagkereset. A tartományi adatokból látjuk, hogy a termelés itt 19 százalékkal magasabb színtet ért el, mint tavaly az első félévben. A járási és községi adatok természetesen egyszer kedvező, másszor kedvezőtlen irányban, de eltérnek ezektől az átlagoktól. A zrenjanini járásban az ipari termelés 15,3, a személyi jövedelmek pedig 10,8 százalékkal növekedtek. A keresetek abszolút értékben is a köztársasági átlag alatt maradtak. Noha a tavalyi 20 964 dináros átlagról 23 265 dinárra szöktek. A foglalkoztatottak száma viszont csak 0,4 százalékkal emelkedett. A Novi Sad-i járás adataiból más irányba mutató, de megint csak eltérő képet kapunk. Az ipari termelés szintje itt 19,3 százalékkal növekedett, tehát a köztársasági átlagnál is jobban, a keresetek viszont csak 12,9 százalékkal, ez az emelkedés viszont nem érte el a köztársasági szintet. Érdekes viszont, hogy a foglalkoztatottak száma 5,4 százalékkal emelkedett, a többi szóban forgó község és járás közül egy sem érte el még az egy százalékot sem. A Novi Sad-i község területén még inkább kifejezésre jut a járásban is észlelt jelenség. Az ipari termelés itt 22,1 százalékkal növekedett, a foglalkoztatottak száma viszont csak 0,7 százalékkal, és a személyi jövedelmek is csak 11,9 százalékos emelkedést mutatnak. A keresetnövekedés indexe tehát a járási és a köztársasági alatt van, jóllehet a termelés indexe a legmagasabb szintet mutatja. Meg kell azonban jegyezni, hogy abszolút értékben a keresetek nagyobbak a zrenjanini járás, vagy a köztársaság átlagánál, ugyanis a tavalyi 23 190 dinár helyett most elérik a 25 950 dinárt. (Ez viszont lényegében természetes jelenségnek vehető.) Az adai adatok több szempontból is meglepőek. Legelőször is: az iparban foglalkoztatottak száma csökkent, mégpedig egy százalékkal. Az ipari termelés üteme is nagyon lassúnak mondható, csupán két százalékkal értek el nagyobb termelési mintet, mint tavaly. A nettó személyi jövedelmek pedig 15 százalékkal növekedtek. Vagyis: a termelés a legkisebb, a személyi jövedelmek pedig a legnagyobb arányban növekedtek az itt vizsgált területi közösségek között. Igaz (24 845 dinár), még így sem érik el a Novi Sad-i szintet, de meghaladják a köztársasági és a zrenjanini járási átlagot is. Ez végeredményben nem is lenne baj, ha a termelés is legalább ilyen arányban növekedett volna. A szkupstinai ülésre készített jelentés is foglalkozik ezekkel a problémákkal. Sokoldalúan elemzi a termelés és elosztás ilyen kedvezőtlen alakulásának okait, és rámutat a mulasztásokra is. Egy ilyen röpke összehasonlításból mindenképpen káros lenne elhamarkodott és általános megállapításokat levonni. Hogy az egyik járásban vagy községben kedvezőbben, a másikban pedig kedvezőtlenebbül alakult a termelés, önmagában még nem jelenti azt, hogy egyik helyen jobban dolgoztak, a másik helyen többet mulasztottak. Alaposabb, körültekintőbb, részletesebb elemzésre lenne szükség, hogy kimutassuk a tárgyi tényezők semmiképpen sem mellőzhető hatását. Milyen iparágak fejlődnek, milyen üzemek épülnek az egyes kommunákban, menynyire korszerűek vagy menynyire elavultak, s milyen a felhalmozó képességük, mennyire fejlődőképesek és még több más tényező is hozzájárul ahhoz, milyen termelési és pénzügyi eredményekkel zárja az évet egy-egy kommuna gazdasága. Ebből is kitűnik, hogy a kedvező képet mutató átlagon belül nagy eltérések vannak. Noha ez önmagában is elgondolkodtató még inkább az, ha tudjuk, hogy egy-egy gyár termelésének eredményessége nemcsak az illető munkaközösség számára fontos, de nagymértékben ezektől az eredményektől függ az is, telik-e majd a komismában az annyira fontos közoktatási, egészségügyi, kulturális és más kérdések megoldására. (bn) A Novi Sad-i Községi Szkupstina mindkét tanácsának együttes ülésén tüzetes vita után elfogadták a mezőgazdaság 1963/64. évi termelési tervét. A terv a mezőgazdasági szervezetek tervei, valamint a magánszektorral való kooperáció továbbfejlesztése alapján készül. A község megmunkálható földterülete több mint 57 000 hektár, de ennek csak 19,2 százaléka a mezőgazdasági szervezeteké, a többi 36 000 hektár magántulajdon. Ezért a vetési és más tervek megvalósítása csak még erőteljesebb együttműködéssel, a szövetkezetek és a magántermelők közötti kooperációval érhető el. A kooperáció fejlesztése tehát ezen az ülésen is központi kérdés volt. Részben azért, mert a búzavetési terv megvalósítása nemcsak a termelők és a kommuna ügye, hanem országos jellegű. Részben azért, mert Novi Sad feldolgozóipara nagy menynyiségű nyersanyagot követel az állattenyésztőktől, a zöldség- és főzelékféle, valamint a gyümölcstermelőktől. A városellátása az idén valamennyire rendeződött, viszont nagy nehézségek mutatkoztak a felvásárlásban. Ezért a jövő évi tervben az idei tapasztalatok alapján reálisabban ütemezik be a termelést és valamivel csökkentik a főzelékfélék területét is. Az új vágóhíd 1964-ben 150 000 hízott sertés, 20 000 hízott marha és 18 000 aprójószág feldolgozását irányozta elő. A tejfeldolgozó jelenleg csak 6 millió liter tejet vásárolhat fel a község területén, amely kapacitásának csak 27 százaléka. A többi 16 millió litert a járásból, kell biztosítani. A Kulpin körülbelül 3000 tonna nyersanyag feldolgozását irányozta elő. Tehát a nyersanyag előteremtése nagy feladat elé állítja a mezőgazdaságot. A társadalmi szektor eleget tesz vállalt kötelezettségének, de mivel a nyersanyag nagy részét a magántermelőktől kell fölvásárolni, az együttműködés létrehozása a termelési terv teljesítésében elsőrendű felszadat. Az idén nagy akció indul a baromfitenyésztés fejlesztéséért is. Sorolhatnánk tovább a terveket és a követelményeket, de az egésznek a lényege az, hogy a mezőgazdaságot képessé kell tenni feladatainak végrehajtására. Ez pedig a társadalmi tevékenységen kívül anyagi befektetéseket követel. A kooperáció csak akkor jár eredménnyel, ha a szövetkezetnek van megfelelő gépparkja, ha a termelőknek idejében és a reális áron tudja beszerezni a műtrágyát, ha idejében szakutasításokat ad, ha a felvásárlást jól megszervezi stb. Az eddigi felvásárlási mód a kereslet és a kínálat alapján teljesen elavult, és akadályozza a feldolgozóipar munkáját. Kooperációval azonban a feldolgozóiparhoz ütemezett felvásárlás is elérhető. A vitában felvetették, hogy a búzatermesztést is serkenteni lehetne, ha a leszállított búza arányában korpát kapnának a földművesek. Eddig ugyanis az előirányzott ötezer hektár búzavetésnek csak a felére kötöttek szerződést. A szkupstina továbbá elhatározta, hogy kezességet vállal a Novi Sad-i vasúti szállítóvállalat 99 millió dináros, valamint a mezőgazdasági kombinát 20 millió dináros beruházási kölcsönéért. Ezen kívül kinevezett néhány vállalati igazgatót, néhány rendeletet hozott és több bizottságot alakított. V. Mr'' Ha nincs pótalkatrész, nincs támogatás Szankciókat követelnek a gépgyárak ellen - Bonyodalmak a búzafajták és a műtrágya körül Három kérdéssel különösen sokat foglalkoztak a szakemberek a minapi belgrádi búzaértekezleten: a műtrágya, és a búzafajták használatáról, valamint a mezőgazdasági gép- és traktoralkatrészek hiányáról. Az idén a legtöbb nagygazdaság megfelelő szakelemzés nélkül jóval több műtrágyát szórt a földbe, mint más esztendőkben. A nitrogén műtrágyák szórására kevés gondot fordítottak. Felfigyeltek arra is, hogy egyes gazdaságokon sablonszerűen használják a műtrágyát, noha az egyszerű szakutasítások is arra hívják fel a figyelmet, hogy egy-egy nagyobb parcella részeit is külön elemezni kell, hogy a műtrágya adagolásával helyrehozzák a különbséget. Nem lehet hát általános recepteket használni. Minden gazdaságnak külön kell elemeznie termőföldjét, és annak alapján meghatározni a műtrágya mennyiségét és összetételét. Úgyszintén alaposabb megfontolásra szorul a fejtrágyázás is, amelyről szintén sokat írtak már a szaklapok, és sokat foglalkoztak vele különféle tanácskozásokon. Sok nagygazdaság megfeledkezik a koratavaszi fejtrágyázásról, valamint a kalászosodás idején szükséges komplex és vegyes trágyázásról. Hány magashozamú búzafajtát termesszünk, melyek felelnek meg a legjobban — ez is vita tárgya még mindig. A szakembereknek általában az a véleményük, hogy mind növénytani és gazdasági, mind szervezési szempontból, beigazolódott annak a javaslatnak a helyessége, hogy minden nagygazdaságnak legalább 3—4 fajtát kell termeszteni. A San Pastore, az Etoil de Choisy, a Leonardo és a Bezosztaja I. termőképessége hektáronként 50 mázsa, sőt még több is. Mindegyik fajtának megvan a jó, és természetesen rossz oldala is. Ezért káros az a törekvés, hogy egy-két éves tapasztalat alapján kiválasztanak egy-két fajtát azzal, hogy az felel meg legjobban, mint ahogy az idén történt a Leonardoval és a francia fajtával. Az eddigi gyakorlat azt bizonyítja, hogy ezek a fajták mind megfelelnek, éppen azért, mert nem egyformán reagálnak az időjárási viszontagságokra, s nem is egyszerre érnek be, ami megkönnyíti az aratást. Egyelőre tehát ezeket a fajtákat kell vetni, mindaddig amíg a vetőmag el nem fajzik, vagy nem termesztünk ki jobb hazai fajtát, vagy nem kapunk külföldről valami újfajta búzát. A gép- és traktoralkatrészek problémájával foglalkozva, meg kell említeni, hogy a nagygazdaságokon körülbelül 19 ezer középerősségű kerekes traktort használnak. Elméletileg ennyi elég a vetési munkálatok idejében való elvégzésére. A helyzet azonban az, hogy sok közülük, megfelelő pótalkatrészek híján üzemképtelen. Egyes birtokokon a traktorok 30 százalékát nem használhatják. Ez főként a hazai gyártmányú traktorokra vonatkozik. Motorfej, fogaskerék, külső gumi nincs. Jelenleg legalább 7000 külső gumira lenne szükség. A TG-50 típusú traktorhoz szintén nincsenek pótalkatrészek, s a kruseváci Október 14. nem tett semmit a hiányzó alkatrészek pótlására. Ezért az a vélemény alakult ki, hogy a jövőben szigorú intézkedéseket kell foganatosítani az olyan mezőgazdasági gép- és traktorgyárak ellen, amelyek nem gondoskodnak elegendő menynyiségű pótalkatrészről és szervizről. Noha törvényelőírás jelent meg arról, milyen pótalkatrészekről kell gondoskodniuk a mezőgazdasági gépgyáraknak, s arról, hogy milyen mértékben kell gondoskodniuk a gépek és traktorok javításáról, a gyárak nem tesznek eleget ennek a követelménynek. Egyedül a Zmaj oldotta meg ezt a problémát kielégítően. Az a vélemény, hogy ez a nemtörődömség érthetetlen is, és nincs összhangban gazdaságpolitikánkkal. A gyárak általában elhanyagolják a pótalkatrészek gyártását, külföldről kell behozni sok alkatrészt, ami végső fokon káros hatással van fizetési mérlegünkre. Ezért az a vélemény: javasolni kellene a szövetségi szerveknek, hogy vonják meg a térítményt, azoktól a mezőgazdasági gép- és traktorgyáraktól, amelyek nem gyártanak elegendő pótalkatrészt. Továbbá azt is javasolták, hogy a nehézségek mielőbbi leküzdésére más, szigorú intézkedéseket kell foganatosítani a gyárak ellen, továbbá megengedni azoknak a mezőgazdasági felszereléseknek a behozatalát, amelyeknek a hazai ipar nem gyárt pótalkatrészt és nem rendez be javítóműhelyt. T. 1. Palicsi étlap A la carte a Kisvendéglőben Könnyű Kukutyinnak, ott hegyezik a zabot Miskolcnak is megvan az ő reszkető kocsonyája, Kranjnak az ízletes kolbászocskája, Bécsnek a szelete. Kragujevácnak az eső szerzetthelyet a szólásmondásokban, az eső, amely elkerüli. Palicson békacombot sütöttünk hajdan, és tojásrántottával fogyasztottuk, ám Palics nem lett tőle híres, de még a nagyszerű gyógyiszapról sem, pedig sok kigyógyult beteg dicséri. Most mégis fölfedeztem valamit: a palicsi étlapot. Csupa ízletes ételt tartalmaz, mint minden más étlap, a különlegesség az étlap megfogalmazásában van. Nyilván a legjobb szándékkal, az itt élő népek közeledését a helyesírás és nyelvészet terén is előmozdítandó, a palicsi Kisvendéglőben úgy írták meg az étlapot, hogy a jobboldali hasábon a következő a la carte megjelöléseket olvashatjuk: sonka musztaral, trapiszt sajt, borjú perkelt, csirke paprikás metetel, zöld bab fezelek feltétel, sértés karaj köretei, sölé. Nem rossz? ! Az étlap megfogalmazói, úgy látszik, megérezték, hogy kissé vulgáris az írásmódjuk, és ellensúlyozásképpen rákapcsoltak egy régimódi, de nagyon intelligence ortográfiára. Így született meg a sértés czomb és a borjú lapocska) Hasonló szándékból jött létre valószínűleg a rántott potyka is a sült pocka után. Olyan minőségi ugrás, ugyebár, amelyet még Bálint Pista sem tudna dialektikailag kielemezni! Csemegék is vannak az étlapon, mint minden étlapon. Ez azonban a helyesírási ínyencek ízlését is kielégíti. Például: Borjú sedy, vedyes sültek és vedyes torták! Az igazságos vendéglőipari dolgozók az ételek szerbhorvát lajstromának sem kegyelmeztek meg. Az étlap baloldali hasábja is vegves, ha nem is annyira, mint a magyar. A kék paradicsom mint plavi patlijan, a zöldbab pedig mint buranija van megjelölve, patlidžan és boranija helyett. Mindez valószínűleg a jobb emésztést van hivatva előmozdítani. Szolgáljon azonkívül a Kisvendéglő mentségére, hogy tekintet nélkül a szövegre, a koszt kitűnő, ami mindenesetre jobb, mintha megfordítva lenne, és akadémiai gonddal megírt étlapból olyan beviseletet lehetne csak rendelni, amelybe egy érdemes akadémiai tagnak beletörne a foga. Ma 3 ez t! SZTANCSICSA.