Magyar Szó, 1963. november (20. évfolyam, 301-329. szám)

1963-11-01 / 301. szám

1. oldal MA­G­YA­R SZ­Ó Majd hétmillió munkanap veszett el a járási szakszervezeti tanács plenáris ülése Novi Sado. A rövidebb­ munkaidő be­vezetésével kapcsolatban a nyolcórás munkaidő kihasz­nálásának fokáról tárgyaltak tegnap a járási szakszerveze­ti tanács plenáris ülésén. Az elemzés meglepően nagy idő­tartalékot, több millió több­nyire igazolatlanul elvesztett munkanapot mutatott ki. (Tavaly a Novi Sad-i járás területein 6 849 000 munkanap veszett el kimaradás miatt, ami a nyilvántartók nyelvén kifejezve azt jelenti, hogy 22 830 dolgozó, azaz a fog­lalkoztatottaknak 17,3 száza­léka nem vett részt a terme­lésben. Nagy szám ez, és még jobban megvilágítja a következő adat. A járás terü­letén lévő 130 898 foglalkoz­tatott tavaly indokolatlan munkaszünetek, fölösleges sé­ták és különféle értekezletek miatt naponta 16 362 munka­napot vesztett el. Betegsza­badságok miatt csaknem 2 millió munkanap a veszteség, 14,5 százalékkal több, mint az előző években. Az adatok után a beszár­o­lóban rámutattak a munka-­ idő célszerűtlen kihasználásá­nak közvetlen okaira is. Sok munkás lakóhelye tá­vol van a munkahelyétől. Na­ponta utazik, sokszor késik. A Novi Sad-i Pobeda gyár­ban a munkások 13,4 százalé­ka, a Kábelgyárban 9,2 szá­zaléka, az Elektroporcelán­­ban 10,2 százaléka, az Idol­ban 12,9 százaléka utazómun­kás. A félórás munkaszünetet nem pihenésre fordítják, és igen sok helyen meghosszab­bítják, sőt munka közben ön­kényesen szünetet tartanak (kávéfőzés stb.). Emiatt a megvizsgált vállalatokban munkásonként naponta öt perctől húsz percig terjedő idő vész el kihasználatlanul. A rossz munkaszervezés miatt, nyersanyagra, szer­számra, új munkabeosztásra, gépjavításra várva naponta 13—42 perc vész el. Különféle hivatalos ügyek miatt a vállalatban több mint öt percet vesztegetnek el munkásonként, ugyaneny­­nyit még a vállalaton kívüli hivatalokban, intézmények­ben végzett ügyek miatt. A munkaidő alatt tartott értekezletek miatt 1—12 perc a veszteség naponta. Késés miatt ugyan mind kevesebb idő vész el, legtöbbet a Sonia Marinković selyemgyárban mutattak ki, (2,6 percet), vi­szont az igazolt kimaradások száma és ideje növekszik. A palánkai Vinopletben ez na­ponta 7 perc munkásonként. Sorolhatnánk tovább­á a számokat az időveszteséget de elég az a megállapítás, hogy a munkaidő és a kihasz­nálása közötti különbség kö­rülbelül két óra a vállalatok Fejlődik Versec malomipara Tanácskozás Versecen a mezőgazdasági, élelmiszer- és dohányipari munkások szakszervezete tartományi bizottságának szervezésében van. Az effektív munkaidő 5 óra 14 perctől (a Novi Sad-i Grafikában) 6 óra 58 percig terjed. (Etema. Kula). Hogyan javíthatunk a hely­zeten? A munkaszervezés, a belső viszonyok, a személyi jöve­delemelosztás javítása az első helyre kívánkozik. Ha a munkás nem aszerint része­sül a tiszta jövedelemből, hogy mennyi időt töltött a munka helyén, hanem az ef­fektív munka értékét kapja, másképp viszonyul a mun­kához. A vállalatokban tehát miu­tán a szakszolgálatok elké­szítik a munkaidő kihaszná­lásáról szóló elemzést, a szak­szervezetnek ezt alaposan meg kell vitatnia, hogy meg­állapíthassa a tennivalókat. Az adminisztratív intézkedé­sek, büntetések nem hozták meg a kívánt eredményt ott, ahol nem elemezték a kima­radások, stb. okait. A munka szerinti díjazás helyes irány­ba tereli és neveli a munkást. Jóllehet a járási szakszer­vezeti tanács elemzése több­nyíre értékeléseken és nem egészen pontos méréseken a­­lapszik, felvetett jó néhány komoly megoldásra váró kér­dést a rövidebb munkaidő be­vezetése előtt. V. M. A mezőgazdasági, élelmi­szer- és dohányipari munká­sok szakszervezetének tarto­mányi bizottsága már több miint két hónapja készül e­­lemezni Vajdaság malomipari vállalatainak ügykezelését és általános helyzetét. Járáson­ként, kommunánként, sőt gazdasági szervezetenként ke­rült terítékre a kenyérgabo­nát feldolgozó vállalatok szer­vezeti felépítése az integráci­ós viszonyok eddigi eredmé­nyei, fogyatékosságai, vala­mint a feldolgozóipar ezen­ á­­gaza­tának távlatterve. Tegnap és tegnapelőtt a pancsovai járásban tartottak ilyen megbeszélést. Az utób­bin, Versecen, a Zitoban atma­lomipari vállalatban, a me­zőgazdasági szervezetek kép­viselőin kívül részt vett NYITRI Károly, a mezőgazda­sági, élelmiszer- és dohány­ipari munkások szakszerveze­te tartományi bizottságának titkára és Pató István, a pan­csovai járási bizottság elnö­­ke is. A verseci tanácskozás széles körűen nyúlt a problémák­hoz. A belső viszonyok, a nyersanyagellátás, a malmok és pékségek korszerűsítése, ennek kapcsán az őrlés mi­nőségének javítása, valamint a kenyér és más péksütemé­nyek minőségének javítása, a lakosság kenyérrel va­ló ellá­tása min­d szóba került. A Zitabanat tartományunk malomipari vállalatai között jelentős helyet foglal el. Hét 1959-ig­­önálló malmot és egy most épült új kekszgyárat fog­lal magában. Évente 5600 va­gon kenyérgabonát őröl meg, ami azt jelenti, hogy az át­lagos termésű években nincs elegendő nyersanyaga. Ha figyelembe vesszük, hogy a kenyérgabona vetési területét mind a mezőgazda­­sági szervezetek, mind pedig a magánosok évről évre nö­velik, valamint, hogy a kor-­szerű agrotechnika alkalma­zásával a hozam is növekszik, érthető, hogy korszerűsítésre szorulnak a meglehetősen a­­vult gépekkel fölszerelt mal­mok. Felismerték ezt Verse­­cen is. És máris hozzáfogtak a rekonstrukcióhoz. A ma­lomipar korszerűsítésében nemcsak a vállalatok látnak jövőt, hanem a verseci kom­muna községei is. Ezt bizo­nyítja a korszerűsítéshez szükséges anyagi feltételeikről való gondoskodás, pontosab­ban az, hogy a községek ko­moly anyagi befektetéssel já­rultak már eddig is hozzá a beruházáshoz. A másik probléma, am­ely párhuzamosan halad a mal­mok korszerűsítésével, a nyersanyag, a kenyérgabona mennyiségének növelése. Itt találkoznak a mezőgazdaság és a feldolgozóipar ezen ágá­nak közös érdekei. Mint érde­kes kezdeményezést­­a kito­­banat részéről említjük meg, hogy a vállalat hajlandó egy bizonyos mennyiségű műtrá­gyát biztosítani­ a mezőgazda­­sági szervezeteknek a kenyér gabona hozamának növelé­sére. A feladat vállalása között szerepel a lakosság kenyér­ellátásának javítása is. Je­lenleg négy községnek van péksége, és bár a szükségle­tekhez képest ez kevés, mégis inkább a kenyér minőségé­nek javítása a fontosabb, mint a mennyiség növelése. Ez olyan feladat, amelyet min­den pillanatban az első hely­re kell állítani, különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük, hogy a községek már eddig sem voltak és a jelek szerint a jövőben sem lesznek szűk­markúak, amikor a malom­ipar korszerűsítéséről van szó, a verseci kommunában. A mezőgazdaság, élelmi­szer- és dohányipari munká­sok szakszervezete tartományi bizottságának készülő elem­zése behatóan foglalkozik majd a malomipari vállala­tokban a gazdasági egységek önállósulásának kérdésével, valamint a belső elosztás kér­désével. A verseci tanácsko­záson is sok szó esett erről, és arra a megállapításra ju­tottak, hogy a gazdasági egy­ségek meglehetősen lemarad­tak a­z önállósulás útján. Úgy tűnik, hogy míg a műsza­ki fejlődés terén szép eredmé­nyekkel dicsekedhetnek, ad­dig az önigazgatás fejleszté­séről igen megfeledkeztek. Felismerik ezt a vállalatbéli­ek is, sőt — lehet, hogy ép­pen a tanácskozáson — arra is rájöttek, hogy a termelé­kenység növelésének is ke­rékkötője lehet a jövőben ez a fogyatékosság. Cs­a Törvényt kell hozni a villany­­gazdaság megszervezésére • Szövetségi Gazdasági Kamara elnökségi ülése A Szövetségi Gazdasági Ka­mara elnöksége tegnapi ülé­sén­ a jövő évi szövetségi tár­sadalmi tervjavaslat tanul­mányozása keretében foglal­kozott a gazdasági feladatok­kal és a gazdaságban felme­rülő időszerű kérdésekkel. Az ülésen Anton Bole, a kama­ra alelnöke elnökölt. Az el­nökség megállapította, hogy a gazdaság alakulásában ki­fejezésre jutott törekvések és az idén elért eredmények kellő anyagi feltételeket te­remtettek a gazdaság továb­bi gyors fejlődésére. Ugyan­akkor több probléma merült fel a gazdasági rendszer to­vábbi tökéletesítése szem­pontjából. Az elnökség tagjai rámu­tattak, hogy a villamosener­­gia-termelésben csakis a ter­melőképességek maximális kihasználásával és a legész­­szerűbb fogyasztással lehet kiküszöbölni az időnként lét­rejövő­­zavarokat. A kamara energetikai tanácsának és a Jugoszláv Villanygazdasági Közösségnek már a jövő év elején számos intézkedést kell hoznia, hogy biztosítsák a lehető legnagyobb terme­lést és ésszerű elosztást, to­vábbá idejében üzembe kell helyezni az épülőfélben levő új villamosenergia-forráso­­kat.­Úgy vélik továbbá, hogy mielőbb törvényt kell hozni a villanygazdaság megszerve­zésére. A kamara elnöksége nem tartja lehetetlennek, hogy jö­vőre bizonyos nehézségek merülnek fel a gazdaság és a lakosság szénellátásában. Az energetikai és közlekedési ta­nács feladatául tűzték ki, hogy tanulmányozza azokat a lehetőségeket, amelyek elő­segítik a szén rendszeres szál­lítását, s ezzel együtt a szén­bányák nagyobb arányú ter­melését Az elnökség tagjai rámu­tattak, hogy az idén lemara­dás történt egyes újraterme­lési anyagok előállításában. Emiatt növelni kellett a be­hozatalt, és csökkent a vas- és színesfémipari termékek kivitele. Az új társadalmi terv meghozataláig a kama­ra tanácsai a Szövetségi Gazdasági Tervintézettel és a Szövetségi Külkereskedel­mi Titkársággal együtt ki­vizsgálják a reprodukciós anyagok termelésének, kivi­telének és behozatalának egy­behangolására irányuló lehe­tőségeket. Az elnökség tagjai úgy vélik, hogy a gazdaság jövő­re ismét szemben találja ma­gát a közlekedésben mutat­kozó nehézségekkel. Rámu­tattak, hogy a hosszú lejára­tú intézkedések mellett több ideiglenes intézkedést kell tenni a közlekedés minél gyorsabb arányú fejlesztésé­re. A gazdasági rendszer prob­lémáit tanulmányozva az el­nökség tagjai rámutattak, hogy a gazdasági szervezetek gazdasági ereje csökkenőben van, jövő évi tervének meg­hozataláig azonban még kikü­szöbölhetők ezek a fogyaté­kosságok. A kamara elnök­sége helyeselte azt a javasla­tot, hogy szüntessék meg a bányák járulékát, és a rend­kívüli jövedelem utáni járu­lékot. A vitáiban kiemelték, hogy a külkereskedelmi szerveze­tekben igen sok az adminiszt­ratív tényező, s a prémium­­rendszer helyett jobb megol­dást kell keresni. Rámutat­tak továbbá, hogy a kivitel és behozatal egymáshoz kö­töttsége kedvező eredménye­ket hozott. A november 14-én Belgrád­ban sorra kerülő ülésen a kamara elnöksége megvitat­ja a jövő évi szövetségi tár­sadalmi tervjavaslatot, vala­mint a gazdasági szerveze­tek jogi védelmének kérdé­seit. (Tanjug) Péntek, 1963. november . Négy feketekávé - mind a négy rossz Hiányos a kereskedelmi és egészségügyi felügyelőségek munkája Miért nem ellenőrzik rendszeresebben az élelmiszercikkeket a szabadkai járásban Figyelm­eztetőek azok az a­da­tok, melyeket a Járási E­­gészségügyi Intézetben je­gyeztek fel az év elmúlt nyolc hónapjában az élelmi­szercikkek ellenőrzésére be­küldött minták vizsgálata­kor. Sürgősen tenni kell va­lamit, hogy rendszeresebbé váljon az élelmiszerellenőr­zés, mert különben igen sú­lyos megbetegedések és ra­gályok adódhatnak elő — fejtette ki véleményét dr. Licht Antal, az intézet igaz­gatója. Mindjárt elöljáróban meg kell említeni, hogy a szabad­kai járás községeiben műkö­dő kereskedelmi és egészség­­ügyi felügyelőségek nem áll­nak hivatásuk magaslatán. Ez abból is látható, hogy igen kevés élelmiszermintát küldenek be kivizsgálásra. Ez persze nem volna mulasz­tás, ha nem lenne rá szük­ség. Azonban az eddigi vizs­gálatok eredményei azt bi­zonyítják, hogy nagyon is nagy szükség van rá és sok­kal sűrűbben kellene mintá­kat küldeniük vizsgálatra. A járás községeiből havon­ta átlag két mintát küldenek a felügyelőségek, ezt pedig csak jelképesnek, nem pe­dig komoly megelőző intéz­kedésnek lehet tekinteni. A szabadkai kereskedelmi fel­ügyelőség küldött legtöbb mintát, összesen 92-őt, s en­nek 47 százaléka romlott volt. Bajmokról 12 minta kö­zül 14, Topolyáról öt minta közül négy rossz volt. A pia­cokról beküldött 15 élelmi­szerminta közül 11-et talál­tak alkalmatlannak. Kanizsa, Zenta, Ada, Moravica keres­kedelmi felügyelősége nyolc hónap alatt egyetlen anyag­­vizsgálatot sem kért, össze­sen 13 esetben vetettek vizs­gálat alá különféle húster­méket, az eredmény nyolc e­­setben az volt, hogy az em­beri szervezetre káros és ve­szélyes. 44 kenyérminta kö­zül 15 nem felelt meg az e­­gészségügyi követelmények­nek. 11 bormintából hármat, 24 pálinkamintából tizenné­gyet hamisnak találtak. Az egészségügyi felügyelő­ségek sem úgy dolgoznak a munkaközösségekben, ahogy kellene. Topolyáról, Moravi­­cáról egyszer sem küldtek é­­lelmiszercikket vizsgálatra. Moravicának állítólag nincs is egészségügyi felügyelője! A nyár folyamán 38 fagy­laltmintát küldtek vizsgálat­ra az egészségügyi felügye­lőségek, ebből 28 romlott volt. Egy-egy köbcentimé­terben 20—100 millió fertő­ző baktériumot találtak. En­nek következménye két tö­meges fagylaltmérgezés volt a nyáron Szabadkán. Érde­mes megemlíteni, hogy Ka­nizsáról négy feketekávé­mintát küldtek be, s mind a négy rossz volt, önkéntele­nül is felvetődik a kérdés, mi volna az eredmény, ha más helységekből is külde­nek be mintát. Ugyanis nem valószínű, hogy csak Ka­nizsán főznek olyan kávét, amely nem felel meg az e­gészségügyi követelmények­nek. Szabadkán két kenyérmin­­tát vizsgáltak meg. Az ered­mény újra lesújtó. Mind a kettő rossz volt. A tejtermé­kekkel is hasonló a helyzet. Rendszertelenül folyik az ivóvíz vizsgálata is, illetve nem sokat törődnek a vizs­gálat eredményével. Az e­­gészségügyi intézet laborató­riumaiban megállapítják u­­gyan, hogy a víz nem alkal­mas fogyasztásra, sőt ez több­ször is megismétlődhet, még­sem tiltják be egyes kutak használatát. Kit terhel majd a felelősség, ha a nemtörő­dömség miatt esetleges tö­meges megbetegedés üti fel fejét — kérdezik az embe­rek. Egy igen jellemző ese­tet hallottunk, az egészség­­ügyi intézet egyik alkalma­zottjától, aki éppen minden­napi vízgyűjtő útjáról tért vissza. Elmondta, hogy az e­­gyik pékmester megtagadta, hogy vizet vegyen a kútjá­­ból vizsgálatra, ő továbbra is ezt a vizet használja a ke­nyérhez. Nincs arra mód, hogy az ilyen visszásságokat meg­akadályozzák? — tettük fel a kérdést a járás egészség­­ügyi igazgatójának. — Van, de az már nem miránk tartozik, hanem az egészségügyi felügyelőségre — volt a válasz. Összegezve a tényállást, megállapíthatjuk, hogy a sza­badkai járásban sokat kell javítani az említett felügye­lőségek munkáján. Egyetlen mentségül az hozható fel, hogy kevés a felügyelők szá­ma, és szakemberben is hi­ány mutatkozik. Azonban az is bebi­zonyult, hogy a meg­lévő lehetőségeket sem hasz­nálták ki teljes mértékben. Megtörtént ugyanis, hogy egy-egy község átalányban előre befizette az anyagvizs­gálatért járó összeget, de e­­gyetlenegyszer sem vette igénybe közreműködését N. E. JÖVŐRE 75 MILLIÁRD DINAR SZKOPJE ÚJJÁÉPÍTÉSÉRE A jövő évi társadalmi terv­javaslat külön fejezetet szen­tel Szkopje újjáépítésének. A tervjavaslat többek között rámutat azokra az intézkedé­sekre, amelyeket eddig tet­tek a földrengés sújtotta vá­ros lakosságának megsegíté­se érdekében. A népkölgyök­­ből, a szövetségi tartalé­kesz­­közeiből és más pénzforrá­sokból az idén 63 milliárd dinárt fordítanak Szkopje újjáépítésére, ezenkívül je­lentős segélyt gyűjtöttek ösz­sze az országban és külföld­­­ön. A Szkopje újjáépítésé­re alakított pénzalapról szó­ló törvény külön tartós jö­vedelemforrásokat irányoz elő erre a célra. Jövőre ér­zékből a pénzforrásokból 65 milliárd dinárt, a bejegyzett népkölcsön hátramaradó be­fizetéseiből pedig további tízmilliárd dinárt költenek Szkopje újjáépítésére. (Tanjug)

Next