Magyar Szó, 1964. december (21. évfolyam, 331-361. szám)
1964-12-01 / 331. szám
mi. Bov. ^N.10.1 MAGYAR SZG A mírvelyilés távlata Beszélgetés Nagy Józseffel, a köztársasági végrehajtó tanács tagjával A kultúra jelentős jövője volt a magva a beszélgetésnek, amelyet NAGY JÓZSEFFEL, a köztársasági Végrehajtó Tanács tagjával folytattunk Belgrádban. Bármennyire irányt szabott is a gondolatmenetnek a megújhodó művelődés, a gazdasági vonatkozások és egyéb társadalmi megnyilvánulások csak gazdagították a tárgykört. S már az interjú kibontakozásakor megtaláltuk a közös támpontot a mérlegelésre: a kultúra sem laboratóriumban előállított, lombikokban érlelt színtiszta elem, vagy kivonat, nemesfém részeihez salak is járul, fény és árnyoldalai vannak. A gondolattársítás a témakóstoló, bemelegítő eszmecserét hirtelen fordulattal — ilyen kitérés több is volt — az egyebek között a művelődési politikát hol szorosan megmarkoló, hol meg ügyetlenül elejtő sajtóra terelte. Nem mentségként hangzott, inkább tárgyilagos megállapításként, hogy a logika vastörvénye szerint természetszerű a sajtó időnkénti tévelygése is, ha már az élet sem halad nyílegye-nesen, hanem eléggé kanyargós utakon. Persze, í renyheséggel egyenlő, ha a közéleti munkássá avatódott újságíró a skolasztika paravánja mögé bújik, s fenntartja magának a jogot, hogy állandóan hibázjzon, mivel hát az életben is számos az elhajlás. Éppúgy — váltottunk vissza az eredeti témára — a társadalmi fejlődés sok zökkenőjének sem lehet állandó következménye az, hogy minduntalan megrövidül a kultúra. Pedig a szubjektív és objektív okok gyakran ide vezettek. Erre vonatkozott az első kérdés. — Valóban, a kultúra nem tarthatott lépést az általános társadalmi fejlődéssel. Az egész köztársaságban egy színház sem épült. Hanyatlott a zenekultúra is. Vajdaságban például már hetven évvel ezelőtt működött nagyzenekar, és az évtizedes hagyománynak ma csak egyetlen folytatója van: az időnként bemutatkozó Novi Sad-i filharmónia. Több zenede megszűnt, a könyvtárak csigalassúsággal fejlődtek, a múzeumok is lemaradtak, többnyire raktárakká váltak. Belgrádban nem épült fel a régóta tervezett nemzeti könyvtár, a viharvert házból kinőtt opera sem kapott új épületet, késik a tv-stúdió építése is. A mérleg azonban nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk az eredményekről. Ugyanakkor sok intézmény jött létre: a Novi Sad-i Rádió, a Fórum kiadóház, továbbá szövetkezeti otthonok épültek, művésztelepek keletkeztek, irodalmi-képzőművészeti díjakat osztottak, a tartomány pedig egyetemet kapott. Ide sorolhatók a munkás- és népegyetemek, a művészbarátok klubjai meg egyéb létesítmények, amelyek új színt, új tartalmat vittek a kulturális tevékenységbe. — Sok remény fűződik a hétéves tervhez, melynek minden szinten — a köztársaságtól kezdve a kommunáig — tolnia kell a közművelődés szekerét, a problémák garmadáját kell megoldania, a közgazdaságnak olyannyira szükséges káder nevelésétől kezdve a művelődési politika nagyvonalú á í —T- f-—.'i .4 -Y. mit mutat az előszámítás és a latolgatás? — Most, első ízben történt meg, hogy a gazdasági kamara meg a munkáselhelyező intézetek közösen megállapították, milyen káderre van szüksége a gazdaságnak, hány szakembert nevelhetnek a tanintézmények. Kiderült, hogy az iskolák sok esetben nagyobb beruházás nélkül is kellő számú szakembert készíthetnek elő, ha megfelelően összpontosítjuk az erőket, és kisebb-nagyobb átszervezést végzünk. Egyes felsőoktatási intézmények már ma a kelleténél több szakembert nevelnek, így például jóval több a műépítész, mint amennyire szükség van. Mivel lehetetlen felölelni az összes idevágó problémát, adjunk előnyt ezúttal a felsőoktatási intézményeknek, már azért is, mert ezen a szinten legtöbb a véglet, az eredményt csorbító szépséghiba, mit mutatnak tehát az adatok? — Az egyetemi hallgatók számát tekintve a harmadik helyen állunk a világon, csak a Szovjetunió és az USA előz meg bennünket. Csupán Belgrádban ötvenezer hallgató látogatja a felsőoktatási intézményeket. A belgrádi közgazdasági egyetemnek hatezer hallgatója van, a cambridge-inek hatszáz, és a cambridgei-i dékán még ezt a hatszázat is sokallja! Kaliforniának körülbelül annyi lakosa van, mint Jugoszláviának, még sincs több egyetemi hallgatója, mint pusztán Belgrádnak ... Belgrádban, Szarajevóban, Zágrábban Ljubljanában, Novi Sadon, Szkopjéban ezrek és ezrek szereznek magas fokú szakképzettséget bizonyító diplomát. Ellenben aggasztó, hogy a hallgatóknak mintegy 60 százaléka lemorzsolódik, tehát igen kevesen érnek célba. Komoly probléma az egyetemek első fokozatának kérdése is, csak kevés hallgató elégszik meg azelső fokozaton kapott diplomával, legtöbben folytatják tanulmányaikat. Tavaly Belgrádban 4350-en szereztek diplomát az első fokozaton, és alig 138-an léptek állásba, a többi folytatta tanulmányait. A művelődési politika kétségtelenül változatos formákat ölt, új tartalommal gazdagodik, ezt kívánja meg a gazdasági-kulturális fejlődés hétéves tervének hiánytalan megvalósítása is; hogyan kelnek életre az új elvek, s a decentralizálás folyamatában milyen szerep vár a társadalom alapsejtjére, a kommunára? — A hétéves terv alapvető elve a művelődési politika kialakítása minden szinten. A keretet, az általános dimenziókat nagy vonalakban a köztársaság és a tartomány vázolja, de a meghatározott célok megvalósítása a kommunákra, a községekre vár. Minden kommuna lehetőségéhez mérten hosszú lejáratú tervet készít, ám a művelődés politikáját nem egy-két ember határozza meg, hanem az összes érdekelt tényezők: a kultúrmunkások, politikusok mellett szakemberek, szociológusok, művészek, pszichológusok, a vállalatok képviselői mindazok, akik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a terv megfeleljen a lehetőségeknek, a követelményeknek, s mentes legyen minden rögtönzéstől. — A legszebb elgondolás is puszta terv marad, ha nincs anyagi támpontja. S milyen források vannak az önkényes, szubjektív tényezőket háttérbe szorító új vonalvezetés valóra váltására? — A művelődési tevékenység egyetlen pénzforrása még ma is a költségvetés. Ha van is úgynevezett kulturális alap, az is csak a költségvetésből formálódik. Ezen az alapon tehát szó sem lehet komolyabb változásról, mert a költségvetésből kivont öszszeget szubjektív szempontok alapján fordítják kulturális célokra. Az adott esetben a szubjektív tényező szerfölött erős, ettől függ, hogy egyik-másik városban mennyit fordítanak a művelődés fellendítésére, sőt egyes rámenős vezetők hajlama, érdekeltsége szabja meg, hogy a rendelkezésre álló összeget erre vagy arra a művelődési ágra, képzőművészeti vagy egyéb célokra fordítják. A fejlődés útja az lenne, hogy az anyagi eszközöket előteremtő munkaszervezetek pénzeljék a különféle kulturális tevékenységet. Holmiféle „üzleti viszony” jönne létre, a munkaszervezet és a,,rendelésének” eleget tevő művészeti-művelődési intézmény között. Ennek az elgondolásnak lényege az, hogy ne az intézményt pénzeljék, hanem a tevékenységét. íme, egy konkrét példa. A hivatásos színház évi programját bemutatja a szintén érdekelt munkaszervezeteknek, azok pedig meghatározott számú előadást megvásárolnak. A többi intézmény, múzeum, népegyetem, filharmónia is vállalhat hasonló kötelezettséget. Persze, ennek az elgondolásnak valóra váltása megfelelő előkészületet kíván meg, az úgynevezett költségvetési pénzellátás csak lépésről lépésre szüntethető meg, olyan arányban, ahogyan a munkaszervezetek rájönnek, hogy munkatöbbletük egy részét, szinte belső igényként, közhasznú művelődési célokra is fordíthatják. Hasonló alapon megoldódhatna a kimagasló művészi teljesítmények ösztönzése, a fiatal művészkáder támogatása, mindenekelőtt pedig meglenne a lehetőség az úgynevezett tömegkultúra igényes, sokrétű ápolására. — Az eredmény valószínűleg az lesz, hogy művelődési gócpontok alakulnak ki, kérdés azonban, hogy milyen szerepet töltenek be majd a kisebb kommunák, községek, amelyek aránylag kevesebb eszközzel rendelkeznek? — A hétéves terv előirányzata az, hogy a gazdasági fejlődéssel egyidőben létrejöjjenek úgynevezett kulturális központok is. Ez a szerep nyilván a nagyobb iparvárosokra vár. Ugyanakkor azonban ki kell alakulniuk a „művelődési bolygórendszereknek” is, azaz kisebb kulturális gócpontoknak a központok körül. Vajdaságban például, az iparvárosok közelében már vannak mezővárosok, amelyek felkaroltak egy-két művészeti ágat, a képzőművészetet például, mint a művésztelepek eredményes munkája is tanúsítja. Szabadka „kulturális bolygórendszerében” ilyen kisebb központ Topolya és Zenta. Ennek megvalósítása azonban el sem képzelhető megfelelő légkör nélkül, amely kedvez a koordinált, tervszerű, demokratikus alapon kibontakozó művelődési tevékenységnek. Mondani sem kell, a kultúra minden szintű előretörése akkor várható, ha nemcsak anyagi eszközök szabadulnak fel erre a célra, hanem létrejön az idény, követelmény, már csak azért is, mert a további gazdasági fellendülés egyik fontos előfeltétele: a művelődés színvonalának emelése. VTKOVICS Géza Nagy József S. «Mal A demokrácia ercsedése A JKSZ tevékenysége és fejlődése Részlet a Vil. kongresszusra készített jelentésből A Vn. kongresszus irányelvei, a JKSZ programja és a JSZSZK alkotmánya döntő társadalmi erővé, tényezővé vált dolgozóink eszmei-politikai beállítottságában és társadalmi tevékenységében. Vezető szerepének megvalósításában a Kommunista Szövetség a társadalmi fejlődéshez idomította, munkájának tartalmát és módszereit, szervezeti formáit, sőt, belső viszonyait is. Gazdasági társadalmi, politikai és kulturális életünk gazdagodása, egyre bonyolultabb társadalmi viszonyaink, a felmerülő problémák és ellentmondások megkövetelik a kommunistáktól, hogy szakadatlanul fejlesszék tudásukat, emeljék politikai és kulturális színvonalukat, a felmerült problémákkal, szükségletekkel és a dolgozók véleményével kapcsolatban elmélyítsék ismereteiket, hogy tevékenyebben és sikeresebben működhessenek környezetükben, a munkaközösségekben, az önigazgatási szervezetek, társadalmi és politikai szervezetekben és általában társadalmi életünk minden területén. Ebben a folyamatban a manapság már több mint egymillió tagot számláló Jugoszláv Kommunista Szövetség maga is növekedett, eszmeileg és szervezetileg megerősödött, gazdagította tapasztalatainak tárházát és megszilárdította sorainak egységét. A JKSZ társadalmi tevékenységének sikerei és fogyatékosságai A Kommunista Szövetség szerveinek és szervezeteinek munkáját ebben az időszakban az új munkamódszerek, a tartalmilag és formailag is új munkamódszerek elsajátításának erőteljes folyamata jellemzi, azzal a céllal, hogy minél sikeresebben fejthesse ki tevékenységét, egyre fejlettebb társadalmi viszonyaink közepette. Ez az irányzat megkövetelte a társadalmi valóság, a társadalmi viszonyok és problémák elemzését, alapos tanulmányozását. A nagyhorderejű társadalmi-politikai problémák egyre gyakrabban kaptak helyet a fórumok bővített üléseinek napirendjén. Az állásfoglalások kimunkálásánál és a határozatok meghozatalánál egyre bővül az együttműködés a tanácskozás; egyre ritkábban fordult elő, hogy a problémákat szűk körű megbeszéléseken vitassák meg és hozzanak róluk határozatokat. A Kommunista Szövetség szervezeteinek és tagjainak önálló tevékenysége, kezdeményezése egyre inkább kifejezésre jut. A szervezetek és a tagság egyre ritkábban tölti már be a feladatok és állásfoglalások puszta közvetítőjének és végrehajtójának szerepét, és fokozatosan részt kap a közvélemény kialakításában, az állásfoglalások kidolgozásában, a határozatok meghozatalában. Az önigazgatási szervek és a társadalmi-politikai szervezetek kezdeményezését, önálló tevékenységét és felelősségérzetét ösztönözve, társadalmi szerepük ellátásában a Kommunista Szövetség szervezetei maguk is fejlesztették, gazdagították tevékenységüket, kezdeményező szerepüket és önállóságukat. Az egyes szakaszok sajátosságai Erősödött a kommunisták mint társadalmi-politikai munkások szerepe, és a JKSZ eszmei és programbeli irányvonala alapján önállóbban és nagyobb kritikával végezték politikai munkájuk feladatait, bírálóbb szemmel vizsgálták a problémákat, és a többi dolgozóval együtt ilyen beállítottság alapján dolgozták ki állásfoglalásukat, szervezték meg akcióikat-A JKSZ tevékenységének, az önigazgatási rendszer és a közvetlen szocialista demokrácia rendszerének fejlesztése és összehangolása a VI. kongresszus óta több fejlődési szakaszon ment át. Noha ezeket a szakaszokat pontosan nem választhatjuk el egymástól, mert a folyamat sem volt egyenletes, mégis, az egyes szakaszokban bizonyos sajátosságok jelentkeztek, amelyek ráütötték bélyegüket egy-egy időszakra. A VII. kongresszus utáni időben a KSZ vezetőségei és szervezetei rendkívül nagy, lendülettel tanulmányozták a kongresszus anyagát, irányelveit és határozatait, és hozzáláttak — valamivel kisebb lendülettel — a konkrét határozatok és feladatok kijelöléséhez. Az alapszervezetek értekezletein, a nyilvános tribünökön, szemináriumokon, az előadásokon a vitákban és az egyéni munka alapján megkezdődött a JKSZ programjának intenzív tanulmányozása. Ez elősegítette társadalmunk és társadalmi viszonyaink fejlődési irányvonalának és alapelveinek helyes értelmezését, elfogadását. A VII. kongresszus határozatainak megvalósítása már ebben a szakaszban is jelentősen elősegítette a munkaközösségek, a kommunák és a társadalmi szolgálatok önigazgatásának fejlődését, erősödését. A társadalmi önigazgatás mély gyökeret eresztett társadalmi életünk minden területén, amihez is hozzájárult az önigazgatás anyagi alapjainak bővülése, erősödése, a kommunális rendszer fejlődése, valamint a munka szerinti jövedelemelosztás elveinek következetesebb alkalmazása felé tett első határozott lépések is. A Kommunista Szövetség szervezeteinek és vezetőségének tevékenysége ezen a téren, munkájuk tartalmának és módszereinek megváltoztatásában, az új feltételekhez való hozzáidomításában mindenekelőtt a JKSZ programjában megtalálható elvek magyarázatára, éselfogadására irányult. A régi munkamódszerek egyre kifejezettebben háttérbe szorultak, de ugyanakkor nem mérték fel eléggé a lehetőségeket, azt, hogy milyen módon szervezzék át a KSZ munkáját, és ezért egyre erőteljesebben nyilvánult meg az a felfogás, hogy a Kommunista Szövetségnek mindenekelőtt saját szervezeti megszilárdításával kell foglalkoznia, arra kell törekednie, hogy eszmeileg előkészítse a kommunistákat az új feltételek között végzendő munkára. Itt, ebben az időszakban szerepet kapott az a körülmény is, hogy a JKSZ taglétszáma rohamosan emelkedett. Fokozott felelősséggel Ez a felfogás oda vezetett, hogy a KSZ munkájának sok formája háttérbe szorult Sokan úgy vélték, hogy ezt a munkát a többi társadalmi szervnek és szervezetnek kell elvégeznie. Ez azonban nem erősítette a társadalmi szervek és szervezetek szerepét és önállóságát, hanem lényegében gyöngítette a KSZ eszmei-politikai vezető szerepét és a KSZ sok szervezete nem tudta megtalálni munkájának valódi tartalmát. A JKSZ Központi Vezetőségének III. plénuma, főként pedig a JKSZ KV Végrehajtó Bizottságának levele után a Kommunista Szövetség arra összpontosította erejét, hogy megerősítse a kommunisták társadalmi-politikai felelősségét, fokozza felelősségüket a társadalmunkban lejátszódó minden jelenség, esemény iránt, tökéletesítse a JKSZ eszmei-politikai tevékenységének módszereit, megerősítse a társadalmi életben, a szocialista viszonyok építésében játszott irányító szerepét. Ez megkövetelte a kommunisták egységének megerősítését társadalmi fejlődésünk alapelvei iránti állásfoglalásukban, és a VII. kongresszuson kijelölt politikai útvonal következetes megvalósítására irányuló akciókban, a fegyelem megszilárdítását az elfogadott állásfoglalások és határozatok megvalósításában. Milo Dimitrijevic: Kalemegdáni zöld nap