Magyar Szó, 1965. november (22. évfolyam, 301-328. szám)

1965-11-01 / 301. szám

1. oldal­a MAGYAR SZÓ ­ Minden, vagy semmi? A fokozatos demokráciáról A megbeszélés, amelyen a gondolat felmerült, községi jellegű volt abban az érte­lemben, hogy a tízegynéhány meghívott aktivista csupán a Novi Sad-i kommuna terü­letén szerzett tapasztalatok­ról számolhatott be. Lehet tehát, hogy másutt másként állnak a dolgok. A beszélgetés tárgya a Szocialista Szövetség műkö­dése volt. Az előkészítő irat számos szempontra hívta fel a figyelmet, nagyon is sokra ahhoz, hogy mindenről el le­hetett volna beszélgetni, így aztán az érdeklődés termé­szetszerűen a legállandóbb gondra irányult: a polgárok­nak az összejövetelek iránti elégtelen érdeklődésére. Mint ismeretes, a gyűlések összehívása sokszor nehézsé­gekbe ütközik, néha annyian sem jönnek össze, hogy dön­tést hozzanak. Az okokat il­letően már többször megál­lapították, hogy a jelenséget nem lehet egy vagy csak né­hány mozzanattal megmagya­rázni. A tényezők föltárása alapos elemző munkát köve­telnek, amelyet el is kell majd egyszer végezni, éspe­dig minél előbb annál jobb. Addig is azonban rá lehet mutatni a Szocialista Szövet­ség sikeres munkájának el­ső számú kerékkötőjére, a felhatalmazások hiányára. Nem az elméleti, hanem a gyakorlati­­felhatalmazásoké­ra. Más szóval, a Szocialista Szövetség tagjai nem nagy hajlandóságot­ mutatnak gyü­lekezni és megbeszélést foly­tatni olyan kérdésekről, ame­lyekben nyilvánvalóan már előzőleg döntöttek. Nem haj­landók még csak sugalmazni sem megoldásokat, ha ki van­nak téve annak, hogy a ja­vaslatok süket fülekre talál­nak. Ezzel a ténymegállapítás­sal szembe lehet szegezni ugyan egy másikat, mely sze­rint gyakran meghiúsulnak olyan összejövetelek is, ame­lyekről nem feltételezheti senki sem, hogy az ott el­hangzott vélemények a sem­mibe vesznek. Igen ám, de a pozitív körülmények nem hozhatják meg azonnal gyü­mölcsüket, ha a részvevők régebbi tapasztalatai mást mutatnak. A bizalom helyre­állítása nem napok vagy he­tek kérdése. Ezzel kapcsolatban leszö­gezték a történelmi tényt, hogy a közvetlen szocialista demokrácia zsenge hajtása mindössze másfél évtizedes múltra tekint vissza, a de­mokrácia tagadásának vi­szont több évezredes a törté­nete. Ilyen körülmények kö­zött világos, hogy a zsenge hajtás csak akkor erősödhet meg, és válhat életképes nö­vénnyé, ha kíméletesen bán­nak vele, s a legnagyobb kö­rültekintéssel gondozzák. És éppen ennek az ellenkezőjét teszik azok, akik megfosztják a polgárok szervezett közös­ségeit annak lehetőségétől, hogy döntően beleszóljanak a közügyek intézésébe. Akik sokszor jelentéktelen kérdé­sekben is semmibe veszik az érdekeltek határozott állás­foglalását, mondjuk gará­zsokról, gyermekjátszóterek­ről, parkosításról, orvosi ü­­gyeletről, kutak fúrásáról vagy karbantartásáról,­a köz­világításról, a közrend és a személyi biztonság fenntar­tásáról. Mi legyen akkor a polgárok, a dolgozó tömegek beleszólásából az államveze­tés nagy ügyeibe? Miután a Szocialista Szö­vetség terepi aktivistáinak megbeszélésén kiderült, hogy az intézkedő hatóságok sok­szor még őket sem avatják be az ilyen ügyekbe, felme­rült a gondolat, hogy talán mellőzni kellenek a ,.minden, vagy semmit” elvét, amely­nek alkalmazása leggyakrab­ban a „semmi”-vel végződik, és meg kellene valósítani he­lyette a demokratizmus fo­kozatos, fkiépítésétodo vaen­t '^'Mielőtt tehát talieferró­­­sággá válna a tömegek ered­ményes bevonása a közügyek intézésébe,'bővítsék 'кГК Tra­­tározás és a beleszólás jogát legalább azokra, akik haj­landóknak mutatkoztak rá, akik hajlandóságukat és rá­termettségüket sok éves szor­­galmas, önfeláldozó és szinte névtelen munkájukkal bizo­nyították a Szocialista Szö­vetség helyi szervezeteiben, szekcióiban és csoportjaiban. Kezdeti lépésnek ez is jó lenne, természetesen csak abban az esetben, ha közben egy pillanatra sem téveszte­nénk szem elől, hogy ez csak kezdeti lépés egy olyan úton, amely a teljesebb demokrá­ciához vezet. Azon az úton tehát, amelyet mindenképp és minél előbb meg kell ten­ni, különben kár a javasolt első lépésért is. Dr. SZTANCSICS András új módszer a nagyothallók gyógyítására A hazai és külföldi szak­orvosok, kórházak és klini­kák elismeréssel nyilatkoz­nak dr. Petar Guberina zág­rábi egyetemi tanár új re­habilitációs módszeréről, amellyel a hallószervi meg­betegedésben szenvedőknél kiváló eredményeket ér el. A l­ehető legnagyobb mérték­ben kihasználja a hallószerv csökkent képességeit, és né­ha olyan betegekkel is jó eredményt ért el, akiket már teljesen süketnek vagy sü­ketnémának minősítettek. A professzor szerint a siker érdekében a beteget gyó­gyító orvosnak és a rehabi­litációt végző szakorvosnak szakadatlan kapcsolatban kell állnia. A módszer kivá­ló eredményeit igazolta az olaszországi Ponzában meg­rendezett nemrégi szeminá­rium is. (Tanjug) V­áltozatok egy témára Egy suboticai üzem orvo­­­­sának feltűnt, hogy az év bi­­­­zonyos­­ hónapjaiban és a hét I bizonyos napjain sok a bal­­i eset. Nem volt rest, elővette a nyilvántartó könyveket, s gyorselemzést végzett belső I használatra, mert kíváncsi­­ volt, mit mondanak a számok.­­ A kapott adatok szerfölött meglepték őt is és a gyárbe­lieket. Az elemzésből ugyanis kiderült, hogy a gyárban ta­vasszal és ősszel, áprilisban, szeptemberben és október el­ső felében történt a legtöbb baleset. Az orvosi rendelőben rendszerint hétfői napon je­lentkeztek a betegek kisebb­­nagyobb sérülésekkel, vágá­sokkal, égésekkel, karcolások­kal. Az orvos elgondolkozott a számok felett. Időközben ugyanis rájött, hogy egyik­másik sérülés szándékos volt. A munkásönigazgató szer­vnek is utánanéztek a dolog­­nak.’hliszen a. :kimaradások (mik­oliártsggrrréó »ményéekre töltöttek. Valamit tenni kel­­l lett,, cselekedni, hóm­a, nem ffliffif''*' 'fU8vértéértir&nveket , megelőzhessék. Ez volt az el­­­ső lépés. Ezután következett p csak a jelentés behatóbb ta­nulmányozása. Az eredmény senkit sem lepett meg túlsá­gosan, hiszen addig is többé­­kevésbé tisztában voltak a­­ lényekkel. — A betegek egy része hét­főn mámorosan, fáradtan állt a gép mellé. A baleset oka: iszákosság. Többnek szőleje, kertje, földje van. J Érthető: kihasz­nálták a pihenőnapot. — A harmadik csoportba­­ azok kerültek, akikről tud­ták, hogy délutánonként kü­lönmunkát vállalnak. A termelékenység görbéje is másként rajzolódott ki eb­ben a gyárban mint másutt: a szokástól eltérően a hét elején gyengébb és alacso­nyabb volt mint a hét végén! Ezt­­még a reform előtt je­gyeztük fel. Egy példa a sok közül!. . És most, három hónappal a reform után egy másik vál­lalat igazgatójának keserveit hallgatom, ugyanarra a témá­ira. Építővállalatról lévén szó, ds érthető az elkeseredés. Pénz­­ nincs, munka nincs, az épít­kezések drágák, magasak a költségek, az építővállalatok pedig sokszor túllicitálják magukat, egy félmilliárdos munkán át százmilliós eltéré­sek is vannak. A munkater­melékenység alacsony, az építkezések _ elhúzódnak ... O­rszágos­ ficmMéma. Ss (HNo­) e­nyabbak a kommunában, s ezenfilimfaitor... meg teljes fizetést­ sem kapnak a mun-­ kások, csak 70—80 százalé­­­­kot! A vállalatban egyesek­­ csak a nyugdíj és a munka- s évek miatt dolgoznak. Na­gyobbrészt „nyújtott műszak­ban" pótolják keresetüket: egy kályha-átépítést két em­ber egyetlen délután elvégez­heti. Egyenként 6000 dinárt is megkereshetnek. Egy ház tatarozása 100 000 dinár. Elig hét alatt elvégezhetik, ha két- i­zen-hárman összefognak. A­­ városban pedig most nagyon­­ sokan tataroztatnak, hiszen­­ erre a célra az idén több mint­­ 60 millió dinárt folyósítottak.­­ Tehát az ügyesebbek nyújtott­­ műszakban akár százezer di­­­­nárt is megkereshetnek ha­­­­vonta. Ezért nem­ érdekeltek,­­ hogy munkahelyükön többet dolgozzanak.­­ Helyi sajátosság itt, hogy az utazó munkások termelé­kenysége sokkal magasabb. Egyesek a munkaidőt maxi­málisan kihasználva a száz-­­ ezer dinárt is megkeresték, s néha még ennél is többeti-■ ■■■■■.­­ A problémát rendszerint megállapítják, és nincs to­­­vább! — тл — Ki hogyan értelmezi a munkaviszony-törvényt A becsei községi szakszervezeti tanács bővített ülése A becsei községi szakszer­­­­vezeti tanács jogi tanácsadó­­­­jához egymás után érkeztek­­ a panaszok, hogy nem tart­­j­­ák be az új munkaügyi tör­­­vény előírásait. A községi­­ tanácsot érdekelte, hogy mi­­ okozza a kihágásokat, járat­­­­lanság, vagy pedig vissza­­­­élés. A tanács bővített ülé­­s­­én az üzemi szakcsoportok elnökein és a vállalatok kép­­­viselőin kívül részt vett Csi- I­pő MIHÁLY, a tartományi­­ szakszervezeti tanács tagja­­ is. Vitaindítóként a jogi ta­­­­nácsadóban feljegyzett leg­kirívóbb eseteket hozták fel.­­ Az értekezlet részvevői beismerték a felsorolt té­­­­nyeket, s alátámasztották i s azokat. Csak a páterrévei I Fajp gyár képviselője — ebben a gyárban volt leg­­j­­öbb törvényszegés —, nem­­ egyezett az igazgató ellen­­ felhozott vádakkal. Előre I megírt vitájában inkább az­ i üzem­ termelési problémáit i és nem a belső viszonyokat­­ fejtegette. Pedig itt történt I meg néhány nappal ezelőtt,­­ hogy miután utanazon a­­ gépen egymás után két mun­­­kás is megsérült, harmadik­ I nak egy hozzá nem értőt helyezett oda az igazgató. Amikor pedig a munkás I nem volt hajlandó a­­számá­■ ra ismeretlen gépen dolgoz­­­­ni, az igazgató kiadta a munkakönyvét. A becsei kombinátban is I gyakoriak a törvényszegé- I sek, így például a munka­■ hely megszüntetése címén­­ a szántási idény kellős kö­­­­zepén felmondtak egy trak- t turistájuknak, de már más­­­­nap ugyanarra a traktorra­­ mást vettek föl. Megállapít­­­tották, azt is, hogy a mun­­­­kást hamarabb felelősségre­­ vonják, fegyelmezetlenség­­ miatt, mint a tisztviselőt. A jelenlevők arra a meg­­­­állapításra jutottak, hogy a dolgozók többsége ismeri az­­ új törvényt. Az alkalmazás­­ azonban akadályokba ütkö­­­­zik, mert hiányoznak a válla­­ lati statútumok és belső­­ szabályzatok, amelyek kö­­­­zelebbről is meghatároznák­­ a jogokat és kötelességeket.­­ Ez természetesen nem mente­­­síti a törvény megszegőit.­­ (sz. 2­) Veljko Vlahović Kruševacon Veljko Vlahović, a JKSZ Végrehajtó Bizottságának tagja, Milojko Drulovic, a Szerb KSZ Központi Veze­tőségének titkára, és Bosa Cvetic, a Szerb KSZ Köz­ponti Vezetőségének tagja tegnap délelőtt látogatást tett Kruševacon, és társadal­mi, politikai, kulturális és közéleti munkásokkal a város művelődési és oktatásügyi problémáiról tárgyalt. A vendégek a megbeszé­lés után megtekintették a Moša Pr­­ade képzőművészeti klub kép- és szoborkiállítá­sát, majd a régészeti parkot.­ (Tanjug) ! Perelj be —akkor majd fizetek! Húszezer gazdasági per és ami mögötte van Jan Stipic, a suboticai ke­rületi gazdasági bíróság el­nöke, a gazdasági szerveze­tekben dolgozó jogászok ak­tívájának ülésén. Mivel ed­dig nem tapasztalt méretek­ben növekedett a gazdasági perek száma, napirendre tűz­ték, hogy megvizsgálják mi okozza a gyakori pereskedé­seket a gazdasági szerveze­tek között. A gazdasági bíróság­­ ada­tai szerint az idén több mint húszezerszer emeltek pert egymás ellen a vállalatok. Egy év alatt nyolcezerrel növekedett a perek száma. Suboti­án van olyan válla­lat is, amely kilencszázszor perelt egy évben. Az ülés részvevői hangsú­lyozták, hogy a vállalatok jogi szolgálatait jelentékte­len dolgokkal túlterhelik, és sokszor megtörténik, hogy a szerződéskötések alkalmával ki sem kérik véleményüket. Ezenkívül a vállalatok ke­reskedelmi osztályain gyenge a szakkáder, és ez minden­képpen megbosszulja magát. Rendszertelen a pénzügyi és az anyagi ügykezelésük. Vé­leményük szerint a vállala­tokban erősebb jogi szolgá­latra van szükség és megfe­lelő kereskedelmi szakembe­rekre. A kommercialisták több mint felének csak ele­mi iskolai végzettsége van, s nem tudnak lépést tartani a bonyolult ügykezelés köve­telményeivel. *** Három péld­át t­­erjősítettek meg a gazdasági perekkel kapcsolatban. A Sever vil­lanymotorgyárról elmondták, hogy az idén­ ötszázezer pe­relték be, összesen 700 mil­lió dinár követeléssel. A Se­ver perköltség címén eddig 12 millió dinárt fizetett ki. A Vodovod kommunális vál­lalatot negyvenszer perelték be összesen 50 millió di­nárért. A November 29. hús­gyárat mint jó példát emel­ték ki. Idejében teljesíti a szerződésben vállalt köte­lezettségeit, nem pereske­dik. Vajon mindig objektív okok akadályozzák-e a vál­lalatokat abban, hogy eleget tegyenek szerződésbeli kö­telezettségeiknek? Ezt a kér­dést több oldalról is megvi­lágították az ülés részvevői. Elmondták, hogy a vállala­tok egy része szerződést köt akkor is, ha jól tudja, hogy képtelen lesz eleget tenni kötelezettségeinek. Visszaél­nek egymás bizalmával. Sok­szor megtörténik az is, hogy olyan követelésekkel lépnek fel egymással szemben, amelyről a szerződéskötés­kor szó sem volt. A szabadkai vállalatok ta­valy több mint 150 millió di­nárt fizettek ki perköltsé­gekre. A gazdasági szerveze­tekben dolgozó jogászok cso­portja mindezt szem előtt tartva igyekszik odahatni, hogy csökkenjenek a perek, és ezzel együtt a vállalatok felesleges kiadásai is. N. E. Ott, ahol kereskedelem fo­lyik, gazdasági pernek is lennie kell, mert a szerződé­sek feltételei nem minden esetben teljesíthetők idejé­ben — jegyezte meg vita­indító felszólalásában Kolo- Megjelent a Rukovet kilencedik száma A Rukovet irodalmi művé­szeti és társadalmi kérdések­kel­ foglalkozó folyóiratának kilencedik, szeptemberi szá­ma a minap hagyta el a saj­tót. Ebben a számban Ivan Panele, Branko V. Radičević, Tomislav Šipovac, Dragoljub Jeknic, Dobrica Eric, Branis­­lav Kupusinac, Marjan Gra­­kalic és Huan Ramon Hime­­nez verseit találja az olvasó. Natali Sarot egy rövidebb prózai írással jelentkezik. A továbbiakban (ír. Aleksandar Pejovic Dušan Malašev köl­tői munkáját méltatja. Könyvismertetést, Mirko Ba­­njevic (Milutin Bojic, Nolit kiadó Bgd. 1964, Ivanka Rackov (Antonije Marinko­­vic, Osvit kiadó Subotica 1965), Dumnjan Antonijevic (Desanka Maksimović Mati­­j­ca srpska, Novi Sad 1964 és Slobodan Džunić Prosve­a­­ Bgd. 1964) írtak. Béla Du-' ranci a Kézművészeti Talál­kozóról írt összefoglalást, míg Blaško H. Vojnic további bibliográfiai anyagot közöl ebben a számban. A folyóiratot­ Faragó End­re és Petrik Pál rajzai teszik színesebbé. •­­ ___ Az Egyesült Vajdasági Postavállalat első munkástanácsa A múlt hónap 30-án tartott referendumon a vajdasági postavállalatok 3,5 ezer dol-­­gozója közül 2,8 ezer helye-­­­selte a hat vajdasági posta-­ vállalat integrációját. A vál­lalatok munkástanácsa ez-i után kiírta az első munkás-­­ tanács-választást az egyesült­ vállalatban. A szavazást tegnap ejtet-­ ték meg Vajdaság egész te­­­ rületén. Huszonöt tagot vá­­­­lasztottak az új munkásta­nácsba. M­­i Emberek! Az a fontos, hogy helyes szemszögből nézzük az ügyeket Hétfő, 1965. november 1.

Next