Magyar Szó, 1965. december (22. évfolyam, 329-359. szám)

1965-12-01 / 329. szám

Szerda, 1965. december 1. M­AGYA­R SZÓ Közös célunk a béke és a szocializmus Tito elnök a jugoszláv és a szovjet népek barátságáról (Folytatás az 1. oldalról) becsülik a Szovjetunió és di­cső hadserege erőfeszítéseit. Ez a hadsereg viselte a há­ború legnagyobb terhét és döntő szerepet játszott a fa­sizmus sötét erői feletti győ­zelemben. Sohasem felejt­jük el a szovjet hősök ezreit, akik e harcban hazánk harc­terein harcosainkkal vállvet­ve vérüket ontották és fel­áldozták életüket. Hazánkban a felszabadító harc munkásosztályunk, az összes jugoszláv népek szá­mára egyúttal győzedelmes forradalom is volt, amely a régi kapitalista rendszer fel­számolása mellett szövetségi alapon rendezte a nemzeti­ségi kérdést, és megalapozta a háború utáni szocialista építést. Ez népeink hagyomá­nyos barátságát és testvéri­ségét új tartalommal gazda­gította, ami Jugoszlávia és a Szovjetunió szocialista társa­dalmi rendszeréből fakad, abból a tényből, hogy mind­két ország megvalósította a szocialista forradalmat, jól­lehet különböző feltételek mellett és nem egyidejűleg. Mély meggyőződésem, hogy forradalmi vívmányaink lé­nyege és jellege, azaz a szo­cialista társadalmi rendszer képezi tartós és legszilárdabb alapját, kölcsönös megérté­sünknek, barátságunknak és sokoldalú együttműködésünk­nek, amely népeink kölcsö­nös hasznára sikeresen ala­kul. Jóllehet már 1943-ban Jaj­­ceban, az AVNOJ II. ülés­szakán, a felszabadító harc hevében lefektettük hazánk új politikai berendezésének alapjait, Jugoszláviát csak 1945. november 29-én, húsz évvel ezelőtt lehetett végér­vényesen demokratikus és szövetségi köztársaságnak ki­kiáltani. Ezt a napot minden jugoszláv nép legnagyobb nemzeti ünnepének tartja, a szocialista társadalmi rend­szer életképességét és elő­nyét, azt, hogy a szocializ­musnak nincs szüksége há­borúkra és hódításokra, ha­nem csak zavartalan, békés fejlődésre. A szocializmus erőinek érdekei ezért varrnak olyan szoros összefüggésben mindazoknak a békeszerető népeknek az érdekeivel, ame­lyek békében törekszenek to­vábbi haladásra. Jugoszlávia a szocialista fejlődés útján A szocializmus útját tán­­toríthatatlanul követve Ju­goszlávia az eltelt két évti­zed alatt nagy sikereket ért el társadalmi, gazdasági és politikai fejlődésében: e fej­lődés anyagi mérlege lenyű­göző, Jugoszláviát a gazda­ságilag leggyorsabban fejlő­dő országok közé sorolja. A nemzeti jövedelem négyszer gyorsabban növekedett mint a háború előtt, az ipari ter­melés most hétszer nagyobb mint 1939-ben volt. Sikerült sokoldalúan fejlesztenünk a termelő erőket, kiépíteni ne­héz- és más iparunkat, átala­kítani az egykori Jugoszlá­via maradi és túlnyomórészt mezőgazdasági szerkezetét. Úgyszintén jelentős haladást értünk el művelődési, kul­turális és szociális téren, a közlekedés fejlesztésében, a mezőgazdaság korszerűsítésé­ben és a falu szocialista át­alakításában. Mindez lénye­ges változásokat hozott a la­kosság szociális és gazdasági szerkezetében, növelte a tár­sadalmi termelést és az or­szág kincseit. Az ország gazdasági és társadalmi átalakításában ilyen nagy eredményeket azért érhettünk el, mert új szocialista társadalmi viszo­nyok jöttek létre, és mert dolgozóink készek voltak a lemondásra és a legnagyobb erőfeszítésekre is, mivel tud­ták, hogy jobb életük bizto­sításáról van szó. A társa­dalmi önigazgatási rendszer és a közvetlen szocialista de­mokrácia vált egész fejlődé­sünk alapjává, minden sike­rünk forrásává. Szocialista viszonyaink építésében az önigazgatás — mint e viszo­nyok megnyilvánulása és formája — az egész politikai rendszer alapjává vált, ami teljes mértékben kifejezésre jutott új alkotmányunkban is, abban a dokumentumban, amely összegezte vívmánya­inkat és új távlatokat nyi­tott a szocialista demokrácia és a szocialista társadalmi viszonyok fejlesztése előtt. Az önigazgatás felszabadí­totta a dolgozók kimeríthe­tetlen energiáját és alkotó kezdeményezését. A dolgozók lettek a társadalmi termelő­­eszközök irányításának köz­vetlen szervezői és hordozói, a dolgozók közvetlenül fele­lősek a termelés fejlesztésé­ért valamint munkaszerveze­teikben a jövedelem elosztá­sáért. A termelők több mint két­harmadát az utóbbi 15 év­ben legalább egyszer bevá­lasztották a munkástaná­csokba vagy a munkaszerve­zetek valamely más önigaz­gatási szervébe. Ily módon az önigazgatás a szocializ­mus nagy iskolájává vált, oly­­ rendszerré, amely ér­­vényesíti a dolgozók sze­mélyiségét, jogait és helyze­tét, a gazdasági, társadalmi és politikai élet középpont­jába helyezi a dolgozókat. E fejlődésben vezető szerepe van a JKSZ-nek, amely nemrég, VIII. kongresszusán kinyilvánította a nézetek teljes egységét, elemezte a megtett utat, a vívmányokat és fogyatékosságokat, a gaz­dasági és társadalmi rend­szer további és határozott tökéletesítése — ezáltal pe­dig a szocialista társadalmi viszonyok erősítése — alap­ján kidolgozta jövendőbeli fejlődésünk irányvonalait. Ezen az úton sok nehézsé­günk és problémánk volt, de sikerrel leküzdöttük őket. Ilyen problémák és nehézsé­gek manapság is vannak, s nincsenek illúzióink, hogy a jövőben nem lesznek. Szo­cialista rendszerünk és dol­gozóink magas fokú öntuda­ta azonban biztosíték arra, hogy a problémákat és a ne­hézségeket sikeresen leküzd­­jük majd. Csak békében élvezhetjük fejlődésünk vívmányait A JKSZ mint a forradalmi nemzetközi munkásmozga­lom része és Jugoszlávia né­pei, amelyek az elmúlt vi­lágháborúban tapasztalták a háborús pusztítások szörnyű­ségeit, a Szovjetunió népei­hez hasonlóan békében akar­ják építeni jobb életüket a szocializmusban és szilárd elhatározásuk, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a világbéke megőrzésére. Tud­juk, hogy csak békében él­vezhetjük fejlődésünk vív­mányait és teljesíthetjük gazdasági erősödésünk és fellendülésünk nagyméretű terveit, amikhez meg­van­nak az összes szükséges elő­feltételek. Tudjuk, hogy min­den más nép békében és szabadságban akarja építeni boldogabb életét, ezért a vi­lág összes haladó erőinek, el­sősorban pedig a szocialista országoknak, és a nemrég felszabadult afrikai és ázsiai országoknak kötelessége az ENSZ állandó erősítésén, a népek közötti aktív és békés koegzisztencia politikájának továbbfejlesztésén, a vitás nemzetközi problémák erő­szakkal való rendezésének kiküszöbölésén munkálkodni, mert az erőpolitikával a re­akciós és imperialista erők veszélyeztetik a világbékét. A szocialista országoknak különösen pedig a Szovjet­uniónak a gazdasági fejlő­désben, a tudomány és a kultúra terén, a polgárok jobb életfeltételeinek kiala­kításában elért nagy sikerei bizonyítják a leghitelesebben Erősíteni kell a nemzet­közi munkásmozgalom szolidaritását A JKSZ, amely a kommu­nista mozgalomban kezdettől fogva a dogmaellenes erők alkotó része és tevékeny tá­mogatója volt, nagy figyel­met fordít azokra a problé­mákra és nehézségekre, ame­lyek a nemzetközi munkás­­mozgalom előtt állnak, szor­galmazza e mozgalom továb­bi erősítését, a békéért és a szocializmusért folyó sikeres harcot. Igyekszünk minél hasznosabban együttműköd­ni az összes haladó erőkkel, miközben figyelembe vesszük a gyakorlati politikában je­lentkező különbségeket, ame­lyek tükrözik az egyes moz­galmak objektív feltételeit és sajátságos helyzetét, mert úgy véljük, hogy az ilyen értéke­lés döntő feltétel a sikeres és egyenjogú együttműködés bővítéséhez, a nemzetközi munkásmozgalom szolidaritá­sának erősítéséhez. E tekintet­ben szocialista országaink tel­jesen egyetértenek, s így egyáltalán nem véletlen, hogy az 1955-i belgrádi deklaráció­ban és más, későbbi doku­mentumokban kifejezésre ju­tott a szocialista országok egyenrangú együttműködésé­nek és kölcsönös tisztelet­ben tartásának elve. A szocializmusért folyó harc sajátos feltételeinek és sajátos utainak elismerése tulajdonképpen a különféle formák felmérését jelenti, amelyek csak gazdagítják, ezáltal pedig gyorsítják is a szocialista fejlődést. Mi Ju­goszláviában nagy figyelem­mel kísérjük a Szovjetunió és más szocialista országok és mozgalmak pozitív vív­mányait, tapasztalatait, a marxil leniai elmélet alkotó alkalmazásának új formáit. Az összes szocialista országok vívmányaikkal és sajátos fej­lődési formáikkal gazdagítják a szocializmusért folyó harc tapasztalatainak tárházát. Ezért szükséges e tapasztala­tok mind hatékonyabb és be­hatóbb kölcsönös megismeré­se, ami jobb kapcsolataink és megértésünk érdekeit, egyúttal pedig a szocialista épí­tés folyamatában jelentkező problémák sikeresebb és gyorsabb rendezésének érde­keit szolgálja. Remélem, hogy ez a könyv is szerény hozzájárulás lesz kölcsönös megismerésünkhöz és közele­désünkhöz, ezáltal pedig Ju­goszlávia és a Szovjetunió testvéri kapcsolatainak és tartós barátságának erősíté­séhez.” Brezsnyev Kelet- Berlinben tárgyalt A kommunista pártok és a szocialista országok vezetői­nek eszmecseréi keretében Leonyid Brezsnyev, a SZKP Központi Bizottságának első titkára november 27-étől 29- éig látogatást tett Kelet-Ber­linben, az NDK fővárosában. Az erről szóló rövid közle­ményt 29-én este adták ki. Brezsnyev Shastri miniszter­­elnök indiai nagykövetségünkön Fogadások külföldön nemzeti ünnepünk alkalmából Kánczi Pál miniszterek, va­lamint több más személyi­ség. A Magyar Hazafias Nép­front pécsi városi bizottsága a jugoszláv nemzeti ünnep alkalmából Jugoszláv Estet rendezett, amelyen megjelent dr. Dusán Calic jugoszláv nagykövet, a helyi hatósági szervek és társadalmi szerve­zetek képviselői, a Magyar­­országon élő délszlávok de­mokratikus szövetségének funkcionáriusai és a Petőfi Sándor partizánbrigád több volt harcosa. Dobrivoje Vidic, hazánk moszkvai nagykövete tegnap előtt este a nagykövetségen díszfogadást adott a köztársa­ság napja tiszteletére, ame­lyen többek között megjelent Dmitrij Poljanszkij, az SZKP KB elnökségi tagja, a szov­jet kormány első elnökhe­lyettese, Pjotr Demicsev, az SZKP KB elnökségi póttag­ja, a KB titkára, számos ma­gas rangú katonatiszt, politi­kai és közéleti munkás, vala­mint a Moszkvában tartóz­kodó jugoszláv kormánykül­döttség, élén Aleksandar Gr­­b­ckovval, az SZVT tagjával. A moszkvai televízió tegnap­előtt esti adásában Dobrivo­­je Vidic jugoszláv nagykövet ismertette hazánk szocialista fejlődését Tegnapelőtt körülbelül ezer kimagasló francia sze­mélyiség gratulált Mita Milj­kovic párizsi nagykövetünk­nek a jugoszláv nemzeti ün­nep alkalmából. A jugoszláv nagykövetségen megrende­zett díszfogadáson többek kö­zött megjelent a francia kor­mány három tagja — Louis Joxe államminiszter, Alain Peyrefitte tájékoztatásügyi miniszter, és Abile Delancle, a külügyminisztérium állam­titkára, valamint több más tekintélyes politikai szemé­lyiség,­ közöttük Waldeck­ Rochet, a Francia KP főtit­kára, a Politikai bizottság és a központi vezetőség tagjai­val, Pierre Mendes-France volt miniszterelnök. A köztársaság napja alkal­mából Ljubo Babic varsói nagykövetünk díszfogadást adott, amelyen többek kö­zött részt vett Zénan Klisz­­ko, a LEMP KB politikai bi­zottságának tagja, Franczi­­sek Vaniolka, a kormány alelnöke, Marian Szpihalszki lengyel véderőminiszter és több más tekintélyes szemé­lyiség. A prágai nagykövetségen megrendezett fogadáson töb­bek között jelen volt Vladi­mir Koucki, a Csehszlovák KP KB titkára, Frantisek Krajčic, a kormány alelnöke, Waclav Dávid külügyminisz­ter, és több más tekintélyes személyiség. Radivoj Uvalic, hazánk in­­diai nagykövete mintegy ezerötszáz meghívott részvé­telével díszfogadást rende­­zett új-delhi nagykövetsé­günkön, amelyen jelen volt Nakir Husszein indiai alel­­nök, Shastri miniszterelnök, Swarang Singh külügymi­­niszter, Indira Gandhi tájé­­koztatásügy miniszter, az in­­k­ai kormány és parlament öbb más tagjai. Ivo Vejvoda, hazánk olasz­­országi nagykövete szintén díszfogadást adott a köztársa­ág napja alkalmából, ame­­yen számos kimagasló olasz politikai, közéleti és kultúr­­munkás vett részt, köztük .­ongo, az Olasz KP főtitká­­r, és Giacomo Brodolchi, az Olasz Szocialista Párt fő­­itkár-helyettese. Kairói, argentínai, pakisz­­áni, svájci, ausztriai, finn­­rszági és több más nagyk­­­etünk ugyancsak díszfogy­­ást adott a jugoszláv ném­eti ünnep alkalmából. „­­ November 29., Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából hazánk nagykövetei számos fogadást adtak, amelyeken az illető országok tekintélyes politikai és közéleti személyi­ségei jelentek meg. Budapesten tegnapelőtt es­te dr. Dusán Cal­ij jugoszláv nagykövet díszfogadást adott, amelyen több száz meghívott vett részt, köztük Fehér La­jos, a magyar kormány al­­elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Komó­csin Zoltán, a Politikai Bi­zottság tagja, Ajtai Miklós, a Magyar Tervbizottság elnöke, a Politikai Bizottság póttag­ja, Czinege Lajos honvédel­mi miniszter, a Politikai Bi­zottság póttagja, Kisházi Ödön, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának al­­elnöke, Bíró József és Lo­ Szívélyes üdvözletek, jókívánságok (Folytatás az 1. oldalról) gazdagodjanak a szocializmus építésében, hazájuk felvirá­goztatásában és a jólét nö­velésében. Meggyőződésünk, hogy továbbra is erősödni és fejlődni fog sokoldalú együtt­működésünk népeink, vala­mint a szocializmus és a vi­lágbéke javára”. Josip Broz Titónak, a JSZSZK elnökének, a JKSZ főtitkárának november 29., a köztársaság napja alkalmá­ból táviratot küldött még: II. Erzsébet brit királynő, Lyn­don B. Johnson, az Ameri­kai Egyesült Államok elnö­ke, Charles de Gaulle fran­cia köztársasági elnök, Ga­mal Abdel Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság elnö­ke, Sarvepalli Radhakrishnan indiai köztársasági elnök, Wladyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára és Edward Ochabi a Lengyel NK államtanácsának elnöke, Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a Bolgár NK minisztertanácsának elnöke és Georgi Trajkov, a Bolgár NK Népi Szobrányora elnök­ségének elnöke, Nicolae Ceausescu, a Román KP KB első titkára és Chivu Stoica, a Román Szocialista Köztár­saság államtanácsának elnö­ke, Giuseppe Saragat, Olasz­ország elnöke, Gustavo Diaz Ordaz mexikói elnök, II. Konstantin görög király, Hailé Szelasszié Etiópia csá­szára, Jomo Kenyatta kenyai elnök, Modibo Keita mali el­nök, Milton Obote ugandai miniszterelnök, Makariosz ciprusi elnök, Gürsel török elnök, Urho Kekkonen finn elnök, V. Olav norvég király, VI. Gusztáv Adolf svéd ki­rály, IX. Frigyes dán király, Fidel Castro kubai minisz-­ terelnök és Oswaldo Dorticos Torrado kubai elnök, Noro­dom Szu­hanuk herceg, kam­bodzsai államfő, Abdullah Szalal marsall, jemeni elnök, Habib Burgiba tunéziai el­nök, Ásgeir Ásgeirsson izlan­di elnök, Massemba Debat, Brazzaville-Korigó elnöke, Amin Hafez tábornok, a Szí­riai elnöki tanács elnöke, Husszein jordániai király, Riza Pahlevi iráni sah, Mo­hammed Ajub Khan pakisz­táni elnök, Harles Helou li­banoni elnök, Mohammed Zá­­hir afgán király, Mahendra nepáli király, Niavor Ori­­zu nigériai elnök, Abdul Sza­lán Mohammed Aref iraki elnök, Liu Sao-csi kínai el­nök, Zalman Chazar izraeli elnök, Iszmail El Azhari, a szudáni államtanács elnöke, H. P. Tschundi, a Svájci Államszövetség elnöke, Jean luxemburgi nagyherceg, Hi­­rohito japán császár, II. Hasszán marokkói király, Leopold Sedar Senghor, Sze­negál elnöke, Szabaíh Ál Szalim Ál Szabah kuvaiti emir, Savang Vatthana lao­szi király, Alfredo Stroesner, paraguayi elnök, René Bar­rientos tábornok és Alfredo Ovando Kandia tábornok, a bolíviai kormány katonai juntájának társelnökei. Elnökünk már korábban üdvözlő táviratot kapott Leo­nyid Brezsnyevtől, a Szov­jet KP KB első­­ titkárától, Anasztasz Mikojántól, a Leg­felsőbb Szovjet Elnökségé­nek elnökétől, Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök­től, Antonín Novotny cseh­szlovák elnöktől, a Csehszlo­vák KP első titkárától, Wal­ter Ulbrichttól, az NDK el­nökétől, és több más kül­földi államférfitől. Sukarno leváltotta Omar Djanit Djakartából jelenti a Tan­­jug. Politikai megfigyelők a szeptember 30-i mozgalom körüli problémák felszámolá­sában igen fontos tényezőnek tartják Muljono Herlamband marsall miniszterré és a légi­erők főparancsnokává való kinevezését. Sukarno elnök­nek az a határozata, hogy le­váltja Omar Djanit, a légi­erők volt főparancsnokát, igazolják a vádakat, amelyek szerint a szeptember 30-i mozgalom támogatásra talált a légierőkben. Ezzel kapcso­latban feltételezik, hogy az új parancsnokok kinevezése utat nyitott az egyes fegyver­nemek szorosabb együttmű­ködése felé. Politikai megfigyelők végül megállapítják, hogy egyes ja­vaslatok szerint egységes pa­rancsnokságot kell létrehozni minden fegyvernem számára, s ez is a fegyvernemek szoro­sabb együttműködését segíti elő. Tömeges letartóztatások Az Angkatan Bersendjata című lap szerint Rijasudu tá­bornok, Nyugat-Kalimantán katonai parancsnoka paran­csot adott az indonéz KP és több más haladó szervezet feloszlatására. Ez már a ne­gyedik körzet, amelyben fel­oszlatták az Indonéz KP-t. A Kommunista Párt szerveze­teit Nyugat-Jáván, a Maluku­­szigeteken és Dél-Sulawesin oszlatták fel előzőleg. Laphírek szerint tovább folytatódnak a tömeges letar­tóztatások és a tisztogató ak­ciók a kormányintézmények­ben. A napokban csak Dja­­kartában mintegy­ négyszáz embert tartóztattak le. Az Antara hírügynökség je­lentése szerint az Indonéz KP jakjakartai szervezetei köz­leményt hoztak nyilvános­ságra feloszlatásukról. Ezen­kívül a hadsereg az Indonéz KP még 47 nyugat-jávai szervezetének a tevékenysé­gét tiltotta be. _______ 3. oldal

Next