Magyar Szó, 1966. augusztus (23. évfolyam, 208-238. szám)

1966-08-01 / 208. szám

J. MAGYAR SZÓ Hétfő, 1966. augusztus 1. m Az enyém meg — még nem A válás majdnem mindig lobiban felcsigázza az érdeklődést, miint az esküvő, így van ez nálunk a gyáriparban is. Szabadkán nagyon sokan csak most szereztek tudomást a Jovan Mikic szőnyeggyár és a Marama kendőkészítő üzem integrációiéiról, miután három hónappal az érdekházasság után a kendőkészítők ki akarnak válni a szőnyeggyár kötelékéből. Mi ennek az oka, mit csinálnak azok ott a szőnyeggyárban? — kérdezik a város illetékesei, akik most sokkal gyakrabban látogatnak el a gyárba, mint bármikor azelőtt — állapította meg rezignáltan a gyár igazgatója. Más-más érdekek, más-más szempontok Milyen érdekek vezérelték a szőnyeggyárat, hogy az elavult szövőgépekkel rendelkező, nyolcvan-tagú munkaközösséget magához csatolja? Jól menő, jól jövedelmező kisüzem a Marama. 1956-ban létesült, s noha már kényszerigazgatásban is volt része, az utóbbi két évben rendbe jött a szénája. A gyapjúkendők iránti kereslet annyira megnövekedett, hogy míg három évvel ezelőtt 180 000 kendőt készítettek, az idei tervük már meghaladja a félmilliárd darabot. A kendők több mint egynegyedét a keleti országokba szállítják. A szőnyeggyár tehát biztos távlatú üzemre számított, ez most nagyon fontos a számára. Úgy vélik ugyanis, hogy a kézi szövésű szőnyeg ideje lassan lejár, termelése nem jövedelmező. Nyugatra ugyan szállítanak valamennyit, de számottevő ráfizetéssel. A gépszerveset gyártó részleg — nemrég helyezték üzembe — kifizetődőbb, nehezen tudják azonban értékesíteni az árat. Tehát új termelési irányvonalra, új árutermelésre kellene áttérni — s eztaz időszakot a Marama alapjainak segítségével könnyebben átvészelhetnék. Ezenkívül azt remélték az integrációtól, hogy jobban kihasználhatják majd kapacitásaikat. A Marama bevonásával a festőrészleg terme■lőképességének kihasználását 38 százalékkal, a keményítőrészlegét pedig 14 százalékkal növelték. Az egyesülés után, a Marama rezsiköltségének csökkentése folytán az idén már több mint húszmillió dinért takarítanak meg. A Maraimét csak egy szempont vezérelte: a nyersanyag egy részét a nyugati piacon szerzi be, de mivel oda nem szállít, nemrég viszont törvényeink a behozatalt a kivitelhez kötötték, azt remélte, hogy a szőnyegigyár révén szert tesz majd devizára. Az integrációt nem egy egész hónap alatt nyélbe ütötték. A referendumon a kendőrészleg egyhangúlag az integrációra szavazott, a szőnyeggyárban azonban megoszlottak a vélemények. al önigazgatásban egy lépés hátra Úgy látszik, hogy a termelési távlatokban és a számok erdejében megfeledkeztek egy fontos tényezőről, az emberekről, az új viszonyok kialakításának mozzanatairól. A Marama kis munkaközössége megszokta, hogy mindenről idejében értesül, s minden ügyben hallatja szavát. Munkástanácsa, igazgató bizottsága és három gazdasági egysége működött. A jövedelemelosztásban a termékenység szerinti javadalmazást vezette be. Az integráció után mindez megszűnt. A szőnyeggyárban ugyanis központosított vezetés, önigazgatás és jövedelemelosztás van. A személyi jövedelem elosztását is vállalati szinten végzik. Ezáltal átömlesztés folyik a részlegek között. Az új munkástanács és igazgató bizottság választásakor a szőnyeggyáriak figyelmen kívül hagyták, hogy egy önigazgatáshoz és másféle jövedelemelosztáshoz szokott részleg került hozzájuk. Erre a szakszervezet sem és a KSZ alapszervezet sem gondolt. A szokványos jelölés és választás folytán a Maramájból csak egy dolgozó került be a munkás tiéd miénk Miért akart kiválni három hónappal az integráció után a szabadkai Marama kendőkészítő részleg a Jovan Mikié szőnyeggyárból? A kisüzemeknek is óriási a tanácsba, az igazgató bizottgondjjaik lehetnek. Az említi ságba viszont egy sem. S tett két üzem 500 dolgozó-, mert a dolgozókat nem tájéráról, csaknem másfél milliárd értékű termeléséről távlatáról, törekvéseiről, halairól van szó. Egy olyan integrációról, amelynek fogyatékosságaira épp a nagyon gyorsan kitörő bonyodalmak must állnak rá. A bonyodalom okairól beszélgettünk a napokban Ferdinand Mikléivel, a szőnyeggyár igazgatójával, Drozlik Irénnel, a KSZ alapszervezet titkárával és Nero Prétével, a Marama részleg termelési főnökével. Változik a gépkocsibiztos ugyanis viszontbiztosítási issítási díj. Ezit már fél évvelközött arra az esetre, ha kiezelőtt bejelentette a Biztosító Intézetek Közössége. Azóta sokféle elgondolás, vélemény és javaslat látott napvilágot, végül mindez két törvényjavaslatban kristályosodott ki. Erről a két változatról és arról, miért kell egyáltalán változtatni az eddigi biztosításon, beszélgettünk el Krémer Ferenccel, a Novi Sad-i intézet gépkocsibiztosítási osztályának helyettes főnökével. — A változást a reform tette szükségessé — mondotta. — Hiszen tudjuk, hogy ennek szellemében minden területen csak gazdaságilag indokolt tevékenységet lehet folytatni. Ami nem fizetődik ki, annak nincs létjogosultsága. Márpedig a gépkocsibiztosítás az eddigi feltételek mellett nem fizetődik ki. — Mi minden járul ehhez hozzá? — Elsősorban az, hogy a közlekedési balesetek száma hirtelen megnövekedett. Mind több a súlyos szerencsétlenség, a nagy kár. Ezenfelül a javítóvállalatok normaórája jelentősen megdrágult. Négy évvel ezelőtt például 600 dinár volt, most 1500 dinár, sőt az Autokaroserijáé 2600 dinár. Az első esetben tehát majd háromszorosára, a másodikban több mint négyszeresére emelkedtek az árak. A Novi Sad-i intézet tavaly minden egy dinár bevételre 3 dinárt fizetett ki a károk megtérítésére. Világos, hogy ez nem lehet gazdaságos. — És hogyan tudták eddig fizetni? — Először az intézeten belül végeztünk átömlesztést, más ágak megmaradt pénzéből fedeztük a gépkocsikárokat, aztán, amikor ez sem volt elég, a köztársaságtól, majd a szövetségtől kaptunk pénzt. Az intézet ürül a kasszára. Tavaly például éltünk is ezzel a jogunkkal. Most a gazdaság megreformálása idején megszűnik ez a lehetőség. Sem a köztársaság, sem a szövetség kasszájára nem számíthatunk többé. A Biztosító Intézetek Közössége ezért kidolgozott két javaslatot, hogy az új elveknek megfelelően szabályozza a biztosítást. Az első változat szerint 79 százalékkal, a második szerint 49 százalékkal kellett volna növelni a gépjárművek biztosítási díját. Választmánya ez utóbbit hagyta jóvá. — Megkérnénk Krémer elvtársat, ismertesse részletesen ezt a javaslatot. E szerint tehát a biztosítás 49 százalékkal lesz nagyobb, az eddiginél. Ha a kár meghaladja a százezer dinárt, akkor ennek 20 százalékát a gépjárműtulajdonos fedezi. Ha százezernél kisebb, akkor a teher a következőképpen oszlik meg: 20 000 dinárig az intézet nem fizet semmit, tehát az egész teher a biztosítottra hárul, 30 000 dináros kár esetén 10 000 dinárral, 40 000 dinár esetén 20 000 dinárral járul hozzá az intézet. És így egészen százezerig. Ez az alapbiztosítás. Ezenfelül van még szavatossági biztosítás is. Ha összeütközés esetén a gépkocsivezető hibájából a másik jármű vezetője vagy utasa tartósan rokkant marad, vagy egyéb kárt szenved (fájdalomdíj stb.), akkor az intézet a szavatossági biztosítás alapján fizeti a térítményt. Krémer elvtárs szerint a szavatossági biztosítás egész Európában nálunk a legalacsonyabb. A kis Fiatra mindössze 15 800 dinár. Ausztriában például ugyanerre a kocsira 90 000 dinár. Ha ezt növelnék, akkor az alapbiztosítás alacsonyabb lehetne. Ha a vezetők torzsalkodnak mondák és félreértések vertek éket a részlegek közé. Aztán valamelyest javult az emberek közötti viszony, jobban mondva: az emberek hallgattak,koztatták kellőképpen a vállalat ügyeiről, egyre inkább sorvadt a kapcsolat a kendőkészítő és a többi üzemrészleg között. Ezt még a termelésvezetők közötti ellentét is fokozta. Amikor pedig a nyersanyag-ellátásban is zavar keletkezett — úgyhogy a kendőkészítő részlegnek néhány napra kényszerpihenőt kellett tartania —, kitört az elégedetlenség. Az elégedetlenséget még növelte, hogy a keresetek az egyesülés előtti szinten, a 36 000 dináros átlagon maradtak, s hogy a vállalat vezetősége megszüntette a régi díjazási rendszert, és normarendszert vezetett be. A Maramában már-már azt rebesgették, hogy jövedelmüket mások vágják zsebre. A zavaros helyzetben a termelés is mintegy húsz százalékkal csökkent. Amikor pedig a Maramában hírül vették, hogy 30 munkást át akarnak helyezni hozzájuk, értekezletet hívtak össze, s kifejezték óhajukat, hogy kiválnak a vál-j nveggyárban!”- így bejalatból. Erre mégsem beszélnek egymásról. Szélcsend vült sor, mert az értekezlet ez, nem más. ten kiderült, hogy mende- s VARGA Matild Negyvenkilenc százalékkal emelkedik a gépkocsibiztosítási díj Húszezer dinárig nem fizet kártérítést a biztosító Beszélgetés Krémer Ferenccel, a Novi Sad-i Biztosítóintézet gépkocsiosztályának helyettes vezetőjével Az intézet szemszögéből nézve ez megoldás lehet, de a biztosítottnak más az érdeke. Részére azért sem felelne meg, a szavatossági biztosítás díjának növelése, mert ez minden gépkocsitulajdonos számára kötelező. Az alapbiztosítás fizetésére viszont csak az köteles, aki hitelre veszi kocsiját. Igaz, azt is javasolják, hogy a jövőben a bank a hitelnyújtást ne kösse a kötelező alapbiztosításhoz. Ez esetben csak a szavatossági biztosítás maradna kötelező. Ez valószínűleg hozzájárulna ahhoz, hogy az intézetek forgalma kisebb legyen. Mert nem egy gépkocsitulajdonos szívesebben maga rakná félre azt a pénzt, amit biztosításra fizet, s baleset esetén, abból fedezhetné a kárt. Ha viszont baleset nélkül vezetne, megmaradna a pénze. L. I. KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN, KEDVEZMÉNYBEN RÉSZESÜL A JÓ GÉPKOCSIVEZETŐ EMELKEDIK A DUNA ÉS A DRÁVA VÍZÁLLÁSA A Duna felső szakaszán növekedett a vízállás, ezért az eszéki vízközösség területén arra készülnek, hogy elrendelik az árvízvédelmi készültséget, egyes helyeken pedig rendkívüli készültséget vezetnek be. A Duna és a Dráva vízállása szakadatlanul emelkedik. A szakértők azonban úgy vélik, hogy nem fenyeget veszély, csak rövid árhullámról van szó. A víz elérte a gátak alját, de ezeket a gátakat a tavalyi árvíz alkalmával megerősítették. A Dráva vízállása tegnap Eszéknél 309 centiméter volt. 3. oldal A nyugdíjasok munkavállalási lehetősége az új előírások tükrében A Szövetségi Hivatalos Lap ez évi április 6-i 14. száma közli az öregségi és rokkantsági nyugdíjasok jogait szabályozó törvény módosítását. A módosítás főképpen a nyugdíjasok munkavállalására vonatkozik, habár foglalkozik a nyugdíjátértékelés kérdésével és más problémával is. A tavaly január elsején életbe lépett új nyugdíjtörvény lényeges változást hozott. Többek között emelte a teljes nyugdíjhoz szükséges munkakört, éspedig férfiaknál 35 évről 40, nőknél 30 évről 35 évre. A férfiak és nők esetében egyaránt öt évvel kitolta a korhatárt. A régi nyugdíjtörvény szerint a tovább dolgozó öregségi nyugdíjasnak joga volt fél nyugdíjára. Az új nyugdíjtörvény annyiban hozott Mivel több jel arra vall: a termelésvezetők közötti ellentét is hozzájárult ahhoz, hogy megromlott a dolgozók egymás iránti viszonya, megkérdeztük a Marama vezetőjét, miként ítéli meg az üzemrészleg helyzetét. — Nem láthatjuk hasznát, ha egy olyan gyártól várunk segítséget, amely maga is a szőnyeggyárak között majdan létrejövő kooperációban látja a mentsvárat — mon- változást, hogy ebben a tedotta. Az egyesülés óta devizarendszerünk is megváltozott, s ha keleti devizánkat beválthatjuk nyugatira, akkor megélhetünk egyedül is. De várjuk meg a zárszámadást, majd elválik, ki járt jobban. Az enyém, a tiéd még nem a miénk. Ez érződik ki a hallottakból. „Azok ott, a Maramában, azok ott, a szekintetben különbséget tett az öregségi nyugdíjasok között, mégpedig aszerint, hogy 40 (férfiak), illetve 35 (nők) évi munkakorral vagy 35, illetve 30 évi munkakorral vonultak nyugdíjba. Az első csoportbeli nyugdíjas teljes nyugdíjat kapott akkor is, ha továbbra munkaviszonyban maradt, a második csoportbeli viszont elvesztette nyugdíját, azaz beszüntették nyugdíjának folyósítását, míg munkaviszonya tartott, még akkor is ha csak csökkentett napi munkaidőre szólt a munkaviszonya. idővel újra munkaviszonyba lép, beszüntetik nyugdíjának folyósítását, de ha három évig megszakítás nélkül dolgozik, új nyugdíj megállapítását kérheti. Két eset állhat elő: a) Tegyük fel, hogy nyugdíjalapja havi 50 000 dinár volt, 35 éves munkakor után a nyugdíj az alap 75 százaléka, tehát ez esetben havi 36 500 dinár. Ha ez a nyugdíjas újra munkaviszonyba lép és három évig munkaviszonyban marad, de a korábbi kereseténél kevesebb a keresete, a három év eltelte után új nyugdíját úgy állapítják meg, hogy a régi nyugdíjalapra a 38 évnek megfelelő 81 százalékos kulcsot alkalmazzák, tehát 40 500 dinár lesz a nyugdíja, régi dinárban számítva. b) Ha nyugdíjaztatása után hároméves munkaviszonya idején nagyobb volt az átlagos jövedelme, mint amennyi az 50 000 dináros nyugdíjalap, akkor újra megállapítják nyugdíjalapját, éspedig az e háromévi és a nyugdíjazást megelőző legutóbbi két évi átlagos keresete alapján és erre alkalmazzák a 33 évi munkakörnak megfelelő 81 százalékos kulcsot. Tegyük fel, hogy az így megállapított nyugdíjalap havi 65 000 dinár, ebben az esetben havi 52 650 dinár lesz a nyugdíja. A fenti rendelkezések az öregségi személyes nyugdíjasokra vonatkoztak. A családi nyugdíjasok helyzete az új oet ta*iAč$a® Ez év áprilisában annyiban változott a helyzet, hogy az az öregségi nyugdíjas, aki 40 (férfi), illetve 35 (nő) évnél rövidebb munkakorral vonult nyugdíjba, ha a teljes napi munkaidő felénél rövidebb időre kötött munkaviszonyt, továbbra is megkapta teljes nyugdíját. Ezt csak akkor vonták meg tőle, ha a rendes napi munkaidő felére, vagy ennél hosszabb időre kötötte meg új munkaviszonyát. A korábbi rendelkezések szerint ha a nyugdíjas 35 évinél (férfi), illetve 30 évinél (nő) hosszabb, de 40, illetve 35 évinél rövidebb munkakorral ment teljes öregségi nyugdíjba, és nyugdíjazása után újra munkaviszonyba lép, újabb munkaéveit csak akkor ismerik el munkakorába, ha megszakítás nélkül legalább három évig dolgozott, s csak ekkor kérheti, hogy új munkakora alapján újra állapítsák meg nyugdíját. Például, ha egy férfi 30 évi munkakorral nyugdíjaztatta magát, és utána újra munkaviszonyba lépett, csak háromévi munka után, tehát negyvenként évi munkakorral kérheti nyugdíjának újramegállapítását, s ebben az esetben annyi nyugdíjat kap, mint az a dolgozó, aki 40 évi munkakorral ment nyugdíjba. A törvénymódosítás ezen a helyzeten is változtatott, olyképpen, hogy az újra munkaviszonyba lépő nyugdíjas már egy év után kérheti nyugdíjának újramegállapítását. A fenti példa tehát ma olyképpen módosult, hogy a 39 évi munkakorral nyugdíjazott munkás munkaviszonyba lépése után már egy évvel megkapja a teljes nyugdíjat. Ha felteszszük, hogy 50 000 régi dinár volt a nyugdíjalapja, akkor 39 évi munkakorral ennek 83 százalékát kapta, vagyis nyugdíja 41 500 dinárt tett ki. Ha még egy évet dolgozik, akkor nyugdíjalapjának 85 százalékát kapja, ez pedig 42 300 dinár. Ha a nyugdíjas 35, illetve 30 évi munkakörral vonult nyugdíjba és teljes munkarendelkezések folytán semmivel sem változott. Ha családi nyugdíjas munkaviszonyba lép, a társadalombiztosító megszünteti a nyugdíj folyósítását mindaddig, amíg a munkaviszony tart, még akkor is, ha a rendes napi munkaidőnél rövidebb időre szól. A rokkantsági nyugdíjasok helyzete szintén megváltozott. A törvény eddig úgy rendelkezett, hogy az I. kategóriába tartozó rokkantsági nyugdíjas, ha munkaviszonyba lép, munkaviszonyának tartalma alatt nem kapja meg rokkantsági nyugdíját, tekintet nélkül a napi munkaidő hosszára. Ma csak akkor vonják meg tőle a rokkantsági nyugdíjat, ha a napi rendes munkaidő felére vagy ennél hoszszabb napi munkaidőre vállal munkát. Ha a rendes napi munkaidőnél rövidebb időre szól a munkavállalása, akkor továbbra is hiánytalanul megkapja nyugdíját. A második és harmadik kategóriába tartozó rokkantsági nyugdíjasok, ha a rendes napi munkaidő felére vagy hosszabb időre vállalnak munkát, csökkentett rokkantsági nyugdíjat kapnak, viszont, ha új munkavállalásuk ennél rövidebb időre szól, megkapják nyugdíjuk teljes összegét. Minden nyugdíjas köteles közölni az illetékes társadallombiztosító intézettel, ha újra munkaviszonyra lép. Ellenkező esetben a jogtalanul felvett nyugdíjat a társadalombiztosító visszakövetelheti és egyben bűnvádi eljárást is indíthat az illetékes hatóságoknál hamis adatszolgáltatás címén.