Magyar Szó, 1967. augusztus (24. évfolyam, 209-239. szám)

1967-08-01 / 209. szám

2. oldal Böngésző Gál László rovata DOLLÁROKRÓL Azt olvasom egy komoly külföldi hetilapban, hogy percenként 38 052 dollárba kerül a vietnami háború. Amennyiben a gazdag Amerikában is csak hatvan perc van egy órában, óránként 2 283 120, naponként 54 794 880 dollár a háború ára. A hetilap csakis az USA háborús kiadásait számolja. A rádióban meg azt hallottam, hogy a detroiti za­vargások eddig mintegy kétszázmillió dollárba kerültek. Van olyan kisebb ország, amelynek évi költségvetése meg sem közelíti ezt az összeget. Amerika nagy ország, mindössze négy nap alatt többet költ Vietnamra. A gazdag Amerikában azonban szegény négerek is élnek. (És szegény fehérek is.) A hírek alapján felte­hető, hogy a négerek egy része úgy véli, hogy az USA túl sokat költ a halálra, és ehhez mérten túl keveset az életre. Az ő életükre. A négerkérdésről hallottunk, olvastunk, írtunk nagyon sokszor. Most egy francia írónő könyvéből idézek néhány sort. A könyv magyar címe: Fura Amerika. „Egy fiatal néger eltűnt otthonából, egy Mississippi menti falucskából. Felesége tüstént fölkeresi a helybeli sheriffet, de az mindennemű nyomozást megtagad. Ek­kor az asszony a szövetségi kormányzóhoz fordul, aki köteles segítségére sietni. Végül is megtalálják a férj holttestét a Mississippiben, súlyos láncokba béklyózva. A kormányzó a fejét csóválja méltatlankodva, mondván: „Ez csakugyan rávall a négerre... Több láncot lopott, mint amennyit elbírt.” Vannak ilyen kormányzók, és talán az ilyenek miatt is történt, ami történt a gépkocsiipar fővárosában, Det­­roitban. Nem kétséges, hogy ami a városban elpusztult, ha­marosan újjáépítik. A házakat, a gyárakat. És az elpusztult embereket? Fura gondolat, de mégis azt hiszem, hogy a vietnami háborúra csak néhány hét alatt elköltött dollármilliókból igen sok embert, fehéret és feketét lehetne­­ újjáépí­teni. EGY KARAVÁNRÓL Részt vettek benne nagyjaink, csaknem kivétel nélkül. De előbb egy régi adomát. Külföldi látogató érkezik a szappangyárba. Megáll az igazgató társaságában egy gyönyörű, húszemeletes pa­lota előtt. — A reklámirodánk helyiségei! — mondja büszkén az igazgató. Egy korhadt deszkákból összeeszkábált bódé elé ér­keznek. Az igazgató felvilágosítja vendégét: — A gyárunk! Ez egy régi adoman, a kapitalista időkből. Ám most azzal kezdtem, hogy ott voltak legnagyobbjaink, a Lola, az Anica, a Gabi, a DuSan és különösen a Miki is ott volt. A sláger­ ringben az ő karját emelte fel a bíró, ő lett a bajnok. Egy szappangyári dolgozóval beszélgettem a napok­ban. Mesélte, hogy hetvenötmillióba került az énekes­­karaván. Annak az egyetlen szappangyárnak hetvenöt milliójába, mert érdekelve voltak más — nem tisztaság­ipari — vállalatok is a reklámüzletben. Ha úgy vesszük, nem is került sokba. És ha úgy vesszük, az sem sok, hogy a gyár éppen mostanában bocsátotta el százharmincöt dolgozóját. Ők persze, a már nem dolgozó dolgozók, úgy gondolják, hogy még hosszú időn át főzhették volna a szappant abból a hetvenötmillióból. "Nem zeneértő dolgozók, bot­­fülűek, nem értékelik Miki nagy sikerét. Azt is mesélte a szappangyári dolgozó, hogy amikor a reklámháborút elindító nagyüzem székvárosába érke­zett a daloskaraván, a díszelőadáson illetlen megjegyzé­seket küldtek a dolgozó és nem dolgozó dolgozók a dísz­páholyban megjelent igazgató felé. Nem vitás, hogy ez sem szép. Ami illetlen. Csak csúnya lehet. A mosópor viszont, amelyet olyan messzehangzó­­datosan behirdettek, a Himalája hegyi emberének nevét viseli, akit oly kitartóan és olyan hiábavalóan keresnek a kutatók. Állítólag — a mosóportól és nem a hegyi embertől — sokkal fehérebb lesz a fehérnemű. A karaván pedig, hiszen tudjuk, halad és elhaladt. A M­AGYAR SZÓ Mimica és Bauer filmje az Arénában Kiküldőn munkatársunk telefonjeSentose Pula, július 31. •­ Tegnap mindös­sze két filmet mutattak be a feszti­válon: Vatroslav Mimica. Kaja, megöllek és Branko Bauer A negyedik útitárs cí­mű filmjét. Mimica új filmjében, me­lyet ezúttal is mozaiksze­­rűen komponált, rámutatott arra, hogy a háború milyen kíméletlenül megváltoztatja az embereket. Az évszáza­dos biztonságérzet egysze­riben hamisnak bizonyul, és barát­barát ellen fordul, az ember gyenge, tehetetlen lénnyé változik. A rendező epizódok során fejti ki gondolatait, és érzékelteti az évszázados nyugalmú kis dalmát város mindennapi életét, melyet egyszeriben felborít a nagy szörny, a háború. A részletek inten­zitása változó, a rendkívül erőteljesek mellett olyanok is vannak, amelyek kissé öncélúan hatnak. Mimica intellektuális rendező,­ s filmjében a mértani pon­tosság vonul végig, amiatt hidegen hat. Ezt a raciona­lizmust csak néha győzi le az érzelem, s ekkor azonnal kedvesebbé, emberibbé vá­lik a film. A közönség nem szereti Mimica filmjeit. Tegnap ar­ról írtunk, hogy általában lagymatagon reagálnak a nézők. A Kaja, megöllek, akárcsak a rendező tavalyi­ filmje, a Hétfőn vagy ked­den, végleg kihozta sodrából a közönséget: fütyült, fs­zott, csak úgy zengett az aréna. Branko Bauer A negyedik útitárs című filmje hasonló típusú, mint Fadil Hadžić Tiltakozása. Egy sporttelep építése körül bonyolódik a történet. Ennek kapcsán mondja el a rendező mind­azt az igazságot, az önigaz­gatással kapcsolatban, ame­lyet a hírlapok nap-nap után tárgyalnak. Az ilyen publicisztikai jellegű fil­mek azonban négy-öt év­vel ezelőtt voltak izgalma­sak, érdekesek, akkoriban, amikor a Szemtől szemben készült. Ma már az olyan rendezők művei mellett, mint Petrovic, Pavlovic, Makajev, Babaja, filmjei meglehetősen régiesen hat­nak, csupán a szövegük időszerű. Ráadásul Bauer filmje nem is olyan szín­vonalú, hogy komoly mű­vészi szempontból lehetne róla beszélni. A közönség Bauer filmjét udvarias tapssal fogadta. LADI István ki ezzel a díjjal. A pulai arénában tegnap este a Nyugtalanok című filmet mutatták be, erről holnapi számunkban. Képünkön a film egyik jelenete. Még nem került elő az óriáskígyó Most már éhes lehet a bestia • Paticson egyszer sem evett tűnt a palicsi állatkert óri­áskígyója. Kosta Medako­­vicnak, az állatkert igazga­tójának kijelentése szerint vagy elbújt, vagy ellopták, vagy elpusztult. Mindeneset­re hétfőn délig nem került elő. Az állatkert a kígyót kö­rülbelül tíz nappal ezelőtt kapta s kétszázezer dinárjá­ba került. Etetőjének, Pajo Deviének, kijelentése sze­rint most már éhes lehet, mert Pan­cson még egyszer sem evett. Az állatkert személyzeté­nek már nemegyszer volt része hasonló izgalmakban az elmúlt másfél évtized alatt. Emlékezetes maradt a pár évvel ezelőtti oroszlán­vadászat, amikor az állat­kert nőstény oroszlánja ki­szabadult kalitkájából, s egész éjjel rettegésben tar­totta nemcsak az állatkert dolgozóit, hanem a környék békés lakóit is. A szabad­ság után vágyó oroszlánt végül is lelőtték. A kígyó eltűnése kétség­telenül kisebb baj, de még­is csak baj. Nincs méreg­foga ugyan, de azért nem egészen ártalmatlan. Az em­­­bertől fél, de a gyerekeket, apró jószágot megtámad­hatja, s erős, karvastagsá­gú törzsével könnyen meg­fojthatja. -m- Mint vasárnapi számunk­ban közöltük, péntekre vir­radó éjjel nyomtalanul el- Ingyen Párizsba, Nizzába A Magyar Szó utazási gyorspályázata Ф Tegnap jelent meg a Magyar Szó, a Generaltu­­rist és a Kompas utazási gyorspályázatának első szel­vénye. • Holnapi, szerdai szá­munkban közöljük a követ­kező s egyben utolsó szel­vényt. Ф Megismételjük a pályá­zat igen egyszerű feltételeit. Az olvasónak mindössze ezt a két szelvényt kell eljut­tatnia szerkesztőségünkbe, hogy részt vehessen a sor­solásban. A szelvényeket borítékban, legkésőbb csü­törtökön kell feladni cí­münkre: Magyar Szó szer­kesztősége, Utazási pályázat, Novi Sad, Vojvode MiSiéa 1. A boríték hátlapján ne fe­ledjék el feltüntetni — le­hetőleg nyomtatott betűkkel — nevüket és pontos címü­ket. ф Az első két nyertes­­ nevét jövő hétfői számunk­ban közöljük. ф Egyik szerencsés olva­sónk szeptember elsején in­dul útnak a Generalturist társasutazásával Párizs felé, a másik két héttel később, szeptember 15-én, a Kom­­passzal Nizzába. Ф Ma a Kompas-utazás programját ismertetjük. ф A túra két hétig tart. A kirándulók négy orszá­gon utaznak át, megtekintik Ausztriát, Svájcot, Dél-Fran­­ciaországot és Olaszországot. ф Ausztriában többek kö­­­­zött ellátogatnak Grazba, Radstadtba és St. Johannba, közben útba ejtik a Zeelani­­- tavat és a Grossglocknert.­­ Később megtekintik Inns­­s­bruck nevezetességeit, majd átutaznak Svájcba. Rövid szemlélődés következik a­­ Bodeni-tó partján, majd folytatódik az utazás St. IGallenon keresztül Zürichbe.­­A továbbiakban Luzern és Bern, majd Lausanne és Genf van soron. © Svájcból Dél-Francia­­országon keresztül vezet az út: Valence, Avignon, Aix de Provance... S következik a kirándulás legtávolabbi pont­ja, Nizza. A részvevők in­nen rándulnak ki Monaco-­­ ba, Cannes-ba. © Néhány nap múlva ha-­s­zafelé indul a Kompas au­tóbusza, de látnivaló akad még bőven az olasz Azúr­parton, amelynek Sanremo a fénypontja. Útba esik még Genova, Milánó, Verona és Velence. © Az érdeklődök augusz­tus 25-éig jelentkezhetnek az újvidéki Kompas irodá­jában. A részvételi díj­­ 140 000 dinár.­­ . Nyertes olvasónk ter­mészetesen ingyen, a Ma­gyar Szó és a Kompas költ­­sségén utazik. Kedd, 1967. augusztus 1. júliusban negyven ember vesztette életét a szlovén műutakon­ ­ külföldi gépkocsiveze­­tők okozzák a legtöbb balesetet Figyelmetlenség, vigyázat­lan vezetés, a közlekedési­zabályok semmibevevése. Ittasság, fáradtság miatt és egyéb okokból a szlovén uta­kon napról napra súlyos közlekedési balesetek történ­nek. Csak júliusban négy-,­ven ember vesztette életét, 110 súlyosan, 510 pedig köny­yebben megsérült. Ebben a h­­ónapban­ egyébként össze­­зп 1127 közlekedési baleset­örtént. Az anyagi kár a föslések szerint 3 millió 70 000 új dinár. A közlekedési szerencsét­­­■nségek jelentős hányadát - 68 százalékát — külföldi fpkocsivezetők okozzák. A­gtöbb baleset az elsőosztá­­sú utakon és a városokban­­indul elő. Díjazott italok Ljubljanából jelenti a Tan­jug. A Gospodarsko Rastavincén szeptember 1-én megnyíló bor, szeszes ital és gyümölcs­lékiállítás nemzetközi zsű­rije befejezte munkáját. A zsűritagok tíz ország 222 italmintáját kóstolták meg. A legtöbb érmet a Jugo­szláv termelők kapták: 34 arany, 75 ezüst és 11 bronz­érmet. A további sorrend: Ausztrália 5 arany, Ausztria 1 arany és 1 ezüst, Finnor­szág 1 ezüst, Olaszország 2 arany és 2 ezüst, az NDK 5 arany, 33 ezüst és 4 bronz, az NSZK 6 arany és 13 ezüst, Lengyelország 1 arany, 1 ezüst és egy bronz, Romá­nia 3 aranyérem. Grand Prix-t az idén a jugoszláv italok közül egy sem kapott, a külföldiek kö­zül pedig az Irish Mist Lique­ur nevű fr­­ikőrt tüntették Parkolási tüdőm­ás fővárosban A fővárosi szkupstina ha­tározata szerint, mától kezd­ve a szorosan vett belváros­ban csak az erre kijelölt és megfelelő táblákkal megje­lölt helyen lehet gépkocsikat parkolni. A parkolásra tilos belvá­rosi terület — az úgyneve­zett kék övezet — peremén megfelelő közlekedési jelek hívják fel a gépkocsivezetők figyelmét, hogy ezen a te­rületen belül nem szabad vesztegelni. A parkolás mód­ját, hogy például az úttest­hez képest merőlegesen, fer­dén, vagy párhuzamosan kell-e megállni, szintén meg­jelölik, s a gépkocsivezetők kötelesek ehhez igazodni.

Next