Magyar Szó, 1968. szeptember (25. évfolyam, 241-270. szám)

1968-09-16 / 256. szám

c­af ARA 56 PARA áfesSuSzó •••??••••■ •*»■»«•••*» ввтиттвтаишатшвтошкџтлрвш »222 S 2 SSS 52 в ввват9ФЛв*твт ••••••an» '""П"*»"— n*e,,,“3"2 n'o2!»ee 5 xxv- évf. 256. (7650.) szám, Hétfő, 1968. szeptember 16. - ---------------------------------------------------------------- Nem hiszünk a tömbpolitika és hegemónia örökkévalóságában EMLÉKÜNNEP NOVA GORICÁN A FELKELÉS 25. ÉVFORDULÓJÁN / _ A szlovén tengermellék lakossága tegnap nagysza­bású emlékünnepséget rendezett Nova Goricán, felke­lésének 25. évfordulója alkalmából. A város főterén összegyűlt százezres tömeg előtt Edvard Kardelj, a­z JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetség Tanácsának tagja mondott beszédet. Az ünnepségen a városnak és környékének lakossá­gán kívül megjelent több ezer volt harcos, továbbá a JSZSZK küldöttsége Rato Dugonjic és Djuro Pucar vezetésével, valamint a köztársaságok küldöttségei, to­vábbá az Olasz KP és több olasz és osztrák antifa­siszta mozgalom és haladó szervezet küldöttsége. A díszemelvényen többek k­özött helyet foglalt Sergej I Kraigher, Albert Jakopić, Stane Kávélc, Franc Popit, Janez Vipotnik és Franc Leskošek. Tito elnök levélben üdvözölte a nagygyűlés rész­vevőit. Edvard Kardelj beszéde Edvard Kardelj, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szö­vetség Tanácsának tagja be­széde elején méltatta a szlo­vén tengermelléken élő nép felkelésének jelentőségét. El­mondta, hogy habár abban az időben is voltak emberek, akik azt hajtogatták, hogy a felkelés a megsemmisülésbe taszítja a szlovén népet, a többség mégis tömegesen csatlakozott a szabadsághar­cosokhoz, mert tisztában volt azzal, hogy az a nép, amely nem ké­pes arra, hogy küzdjön létéért és szabadságáért, sem a hódítóktól, sem a történelemtől nem vár­hat izgalmat. Ez az igazság, folytatta Kar­delj, ismételten bizonyságot nyert sok más felszabadító mozgalomban is. Mellette szól a vietnami és sok más nép hősi küzdelme is. — Sohasem szabad megfe­ledkeznünk erről — mondta Kardelj —, mert még min­dig vannak olyan erők a vi­lágon, amelyek uralkodó- és szolganépre akarják oszta­ni a világot, és nem a sza­badságnak, a népek egyen­jogúságának és biztonságá­nak alapjait építgetik, hanem saját érdekeiknek megfele­lően mesterkednek. Emiatt történik annyi erőszakos ak­ció, s országunk ezért nyújt állandó segítséget mindazok­nak, akik a szabadságért, függetlenségért, a világbé­kéért és az általános társa­dalmi haladásért harcolnak. Nem vonhatjuk meg rokon­­szenvünket senkitől, aki nem hagyja magára kényszeríteni mások dogmáit, másoknak társadalmi és politikai rend­szerét Nem hiszünk és nem hi­hetünk a tömbpolitika és a hegemónia örökkévaló­ságában, s tisztában vagyunk azzal is, hogy a békés koegzisztencia nem lehet tömbök vagy he­­gemonista vágyaik közötti ko­egzisztencia, hanem csakis egyenjogú és független együttműködés a nagy és kis népek között . Jól tudjuk, hogy szabad­ságunk, biztonságunk és szo­cialista jövőnk nagyrészt a világméretű konfliktusok alakulásától függ. Ezért nem dughatjuk strucc módjára homokba a fejünket, hanem­­— akárcsak felszabadító há­borúnk idején —, nyíltan szembe kell néznünk a prob­lémákkal és veszélyekkel, függetlenül attól, hogy bel­politikánkról vagy külpoli­tikánkról van-e szó. Éppen ezért sohasem tekintettünk közömbösen a nemzetközi eseményekre, hanem szünte­lenül a társadalmi haladás, a béke, a népek egyenjogú­sága és az emberek közötti demokratikus viszonyok ol­dalán álltunk. És nem kötelezettségünk­nek semmi köze a töm­bök közötti lavírozáshoz, ellenkezőleg , politikánk mindig arra irányul, hogy elősegítse a már fent is­mertetett nemes célok eléré­sét . Álláspontunk és tevé­kenységünk persze nem min­denkinek felel meg — foly­tatta Kardeli. — Ezek úton­­útfélen szemünkre vetik, hogy olyasmibe is beleavat­kozunk, amihez semmi kö­zelik. Csak azt válaszolhat­juk nekik, hogy a nemzetkö­zi viszonyok és alakulásuk bennünket is igen-igen érint, s tevékenységünkkel való­jában saját függetlensé­günket és jövőnket véd­jük.­­ Ezt sohasem téveszthet­jük szem elől, mert az utóbbi két évtizedben történt nem­zetközi események azt bizo­nyítják, hogy az erőpolitika mindin­kább arra törekszik, hogy bevezesse az erősebb jo­gát a nemzetközi viszo­nyokba, főképp pedig a nagy és kis népek egy­más közti viszonyába. A vietnami háború, továbbá a dél-amerikai, afrikai és ázsiai népek belügyeibe va­ló erőszakos beavatkozás, az arab országok ellen elköve­tett izraeli agresszió és sok más hasonló jelenség mind­mind azt bizonyítja, hogy az imperialista és hegemonista erők nyomása egyre erősö­dik. Sajnos, az utóbbi időben ezek a törekvések éppen ar­ról az oldalról kaptak támo­­­­gatást, ahonnan a legkevés­bé lehetett várni. A szocia­­­­lista országok a szocializmus­­ védelmének cégére alatt fegyveres beavatkozást haj­­­­tottak végre Csehszlovákiá-­­ban. Amikor ezt elítéltük, a Szovjetunió és más szo­cialista országok sze­münkre vetették, hogy , szovjetellenes politikát folytatunk, álláspontunk­kal csatlakoztunk az At­lanti Szövetség tagálla­maihoz, átvettük szovjet­ellenes politikájukat, ho­vatovább szövetségre lép­tünk az imperializmus­sal. Mondanom sem kell, hogy ezt még talán a leg­korlátoltabb emberrel is nehéz elhitetni, viszont annál komolyabban kell vennünk e sejtetőre ál­lított logikát, mert el akarja ködösíteni a nemzetközi ese­mények lényegét, ugyanis abból a feltevésből indul ki, hogy csak a tömbpolitika biztosíthatja az emberiség jö­vőjét, s arra akar kényszerí­teni bennünket, hogy ne ak­képpen viseltessünk az erő­szakos cselekmények iránt, hogy azok valójában mit je­lentenek, hanem aszerint, hogy ki alkalmazza őket. Teljes mértékben tudatá­ban vagyunk a szocialista országok, elsősorban a Szov­jetunió gazdasági és poli­­kai erejének. De azt is tud­juk, hogy különbséget kell tenni a szabadság és a haladás érdekében alkalmazott erőszak, meg a szabadság és a haladás elfojtására igénybe vett erőszak kö­zött. Erélyesen elítéltük az» amerikaiak vietnami ag­resszióját is, de nem azért mert szovjetbarát politikát« folytatunk. Hanem, mert minden agressziót elíté­lünk. Ugyanakkor támo­gattuk és támogatjuk a hő­si vietnami nép szabadság­­harcát, mert véleményünk szerint joga van a szabad­ságra és függetlenségre és véleményünk szerint főképp ennek a jognak a tisztelet­ben tartásától függ a vi­lágbéke, a társadalmi hala­dás és a szocializmus fej­lődése. Ugyanígy támogat­juk más gyarmati népek szabadságharcát is, és még­sem folytatunk Nyugat-ellenes politikát, hanem Nyugat-Európa népeivel is baráti kapcsolatokat ad a­ Nagygyűlés Nova Goricán Terméketlenné vált Vajdaság futball-földje! Utolsó a Proleter, a Vojvodina meg tizennegyedik! - A Velež az idény nagy meglepetése - A belgrádi csapatok hat pontot­­szereztek! (Folytatása a 3. oldalon) Jószomszédi viszonyunk bizonyítja elveink helyességét TITO LEVELE A NOVA GORICA-I ÜNNEPSÉG RÉSZVEVŐIHEZ „Kedves elvtársnők és elvtársak, Sajnálom, hogy halasztha­tatlan államügyek miatt, nem tehettem eleget meghí­vástoknak és nem vehetek részt személyesen az ünnep­ségen. Ezúton küldöm szívé­lyes üdvözletemet és jókí­vánságaimat az ünnepség részvevőinek, mindenekelőtt a volt harcosoknak. A szlovén tengermellék népe a szabadságharcban va­ló tömeges részvételével, vére ontásával és rendkívüli ön­­feláldozásával jelentősen hozzájárult a szlovén és a többi jugoszláv népnek, va­lamint az összes antifasiszta erőknek a nemzeti és szo­ciális felszabadulásért ví­vott harcához. A szlovén tengermellék szabadságharcának történel­mi jelentősége abban van, hogy a harcban vállvetve küzdöttek egymás mellett a szlovén hazafiak és az olasz antifasiszták. ■ együttes el­lenállásukkal megvetették a szlovén és az olasz nép köl­csönös megértésének és együttműködésének alapjait. A két ország népeinek és kormányának közös erőfeszí­tésével megteremtett jó­szomszédi viszonyok mind­ennél ékesebben igazolják annak az elvnek a helyessé­gét, hogy az országok és né­pek között, függetlenül tár­sadalmi berendezésüktől, he­lyes egyenjogú együttműkö­dés és aktív koegzisztencia jöhet létre. A szlovén tengermellék sokoldalú fejlődése bizonyít­ja, mi mindenre képes egy szabad, egyenjogú szocialista közösségben élő nép. Jugo­szlávia népei a jövőben is mindent megtesznek, hogy baráti együttműködést foly­tassanak valamennyi ország­gal, a kölcsönös megértés, a haladás és a világbéke ér­dekében” — áll többek kö­zött a táviratban. Olyan lyukas volt a védelem, mint a svájci sajt Proleter-Velež 1:4 (0:3) Városi stadion, 2500 néző, ve­zette Trpkovszki (Szkopje). Gól­lövők: Lambi a 46., illetve Ba­­jevic a 9. és 35. valamint Kordic a 18. és Halilhodžić a 77. perc­ben. PROLETER: Odrn, Filipovic, Draskovic, Tátié (Kovrlija), Sze­les, Sekulic, Bjekovic, Ostojic, Dolezar, Lambi, Rašić. VELEZ: Marié, Primorac, Prskalo, Glavović I., Seštić, Ka­­ramehmedović, Halilhodžić, Gla­­vović II., Bajevié, Oruéevié, Kordié. , A kisszámú, lehangolt néző­seregre jól hatott a hír, hogy a sérült játékosok felépültek. Annál nagyobb volt azonban elégedetlenségük, amikor a Pro­leter felforgatott védelemmel futott ki. Egészen borúlátóvá vált a stadion közönsége, és nem ok nélkül. Már az első per­cekben meglátszott, hogy az annyira várt győzelemből nem lesz semmi, habár a kezdés után fölényt harcolt ki a Proleter. A Velež rámenősen, gyorsan és sok helycserével játszott, s így könnyen szétverte a hazai csapat védelmét, amelyben Fi­lipovic és Tátié olyan rosszul játszott, mintha kezdő labdarú­gó lenne. Olyan lyukas volt a Proleter védelme, mint a sváj­ci sajt, így nem csoda, hogy a Proleter elszenvedte legsúlyo­sabb hazai vereségét és még­hozzá épp akkor, amikor olyan nagyon kellett volna neki a győ­zelem ahhoz, hogy rendezze so­rait, hogy egy kicsit javítson helyezésén, és hogy megszilár­duljon a klub belső helyzete is. Sajnos, mindebből nem lett semmi. A Proleter erejéből nem telt még egy döntetlenre sem — hát még győzelemre! Bjekovic két helyzetével kez­dődött a mérkőzés, de Maric nagyszerűen védett. A Velež el­ső ellentámadásából született az első gól. Odin szerencsével men­tett sarokra. A jobb oldalról be­szálló beadás felkészületlenül ta­lálta a Proleter védőit. Bajovic felugrott, és fejes góljával ve­­­zetéshez jutott a Velež. A 14. percben Bjekovic csuka­fejes labdája a felső lécről pat­tant a kapu fölé. Ez volt a leg­jobb helyzete a Proleternek az egyenlítésre. Négy perc múlva ugyanis Bajevic beadásából Kor­dic 2:0-ra emelte az eredményt. A gól a következőképpen esett: Filipovic vitte fel a labdát, el­vették tőle, Bajevicet szöktették a bal oldalon, beadását Odin el­vétette, és Kordiának nem volt nehéz az üres kapuba továbbí­tani a labdát. A 29. percben már 3:0-ra vezethetett volna a Ve­­lež, de Bajevic nagy gólt akart rúgni, és így csak a kapu fölé durrantott. Hat percre rá Oru­­cevic 40 méterről beívelt sza­badrúgása alkalmával Bajevic kiengesztelte játékostársait, feje­sével ugyanis 3:0-ra emelte az eredményt. A 41. percben Draskovic, az egyetlen jó védő elfutott a bal oldalon és óriási lövését Maric bámulatos ugrással foghatta csak. A szünet után góllal kez­dett a Proleter. A 46. percben Karamehmedovic a tizenhatos­ban elvétette a labdát, Lambi elhúzott vele, és 3:1-re szépítette az eredményt. Ez lelket vert a Proleter játékosaiba, és fél órán át támadott a hazai csapat, saj­nos valamennyi támadása erőt­len volt. Ezenkívül a vendégek védelme csakugyan jól zárt. A 77. percben aztán Bajevic ismét lerázta magáról a védelmet, be­adása tisztán találta Halilhodži­­cot és máris 4:1 volt az ered­mény. Tehát egy újabb szomorú, és kínos vasárnapot értek meg a zrenjanini szurkolók, elkeserítet­te őket a hazai csapat gyenge játéka. A Proleter játékosai kö­zül Drašković és Bjekovic ér­demel dicséretet, a vendégek közül pedig Karamehmedovic, Bajevic, Sestié és Kordié. HEGYI Vilmos Santrač rúgta a győztes gólt Beograd—železničar 2:1 (1:1) Karaburma Stadion, 20 000 né­ző, vezette Strmečki (Zágráb). Góllövők: Petković a 34., és Santrač a 70., illetve Mujkic a 26. percben. BEOGRAD: Hodžić. Vukašino­­vić, Jokić, Mešanović. Krivoku­­ća, Stepanović, Turudija, Milu­­tinović, Santrač, Šekularac, Pet­­ković. 2ELEZNIĆAR: Radović, Staka, Bečirspahić Mujkić I., Sarače­­vić, Hadžiabđić, Deraković, Ba­jié, Sprečo. Ősim, Mujkié II. Az első 20 percben szinte sem­mi érdemleges nem történt. Mind a két csapat taktizált, a játék a pálya közepén folyt. Először a vendégek lendültek nagyobb támadásba, és a 26. percben az ifjabbik Mujkic Osim jó labdájával elhúzott Kri­­vokuca mellett, és mesteri lö­véssel vezetéshez juttatta csa­patát. A Beograd nem adta meg magát, és már a 34. percben kiegyenlített Petkovic remekbe szabott góljával, Petkovic hat játékost cselezett ki, köztük a kapust is. Ezzel az eredmény­nyel ért véget az első félidő. A szünet után is támadott a Beograd, negyedórás ostrom után azonban felszabadult a Be­­leznicar kapuja, és ismét me­zőnyjáték következett. Amikor szinte senki sem várta volna, a Beograd megszerezte a veze­tést, és a győztes gólt is. Se­­kularac szöktette a jobb szélen Turudiját, akinek beadását Santrac jó érzékkel kísérte, és lapos labdáját Radovic nem tudta fogni. A mérkőzés végéig a jeleznicar mindent megtett, hogy egyenlítsen, de nem sike­rült neki, s így elszenvedték el­ső idei vereségüket. A Beograd megérdemelt győzelmet szer­zett. új világcsúcsok Az olimpiai előkészületek folyamán több fantasztikus világcsúcs született. Különö­sen az úszók és az atléták jeleskedtek. SZOMBATON ZSIVÓTZ­­KY GYULA, a magyar olim­piai válogatott tagja új ka­lapácsvető világcsúccsal lep­te meg a sportolók világát. Világrekordja 73,76 méter. Eddigi világcsúcsa 73,74 méter volt. PORTSMOUTHBAN a 4x110 yardos angol női vál­tó állított fel új világcsú­csot. Ideje: 45,0 másodperc. A régi rekordot két tized­­másodperccel rosszabb idő­vel szintén az angol váltó tartotta.

Next