Magyar Szó, 1968. szeptember (25. évfolyam, 241-270. szám)
1968-09-16 / 256. szám
caf ARA 56 PARA áfesSuSzó •••??••••■ •*»■»«•••*» ввтиттвтаишатшвтошкџтлрвш »222 S 2 SSS 52 в ввват9ФЛв*твт ••••••an» '""П"*»"— n*e,,,“3"2 n'o2!»ee 5 xxv- évf. 256. (7650.) szám, Hétfő, 1968. szeptember 16. - ---------------------------------------------------------------- Nem hiszünk a tömbpolitika és hegemónia örökkévalóságában EMLÉKÜNNEP NOVA GORICÁN A FELKELÉS 25. ÉVFORDULÓJÁN / _ A szlovén tengermellék lakossága tegnap nagyszabású emlékünnepséget rendezett Nova Goricán, felkelésének 25. évfordulója alkalmából. A város főterén összegyűlt százezres tömeg előtt Edvard Kardelj, az JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetség Tanácsának tagja mondott beszédet. Az ünnepségen a városnak és környékének lakosságán kívül megjelent több ezer volt harcos, továbbá a JSZSZK küldöttsége Rato Dugonjic és Djuro Pucar vezetésével, valamint a köztársaságok küldöttségei, továbbá az Olasz KP és több olasz és osztrák antifasiszta mozgalom és haladó szervezet küldöttsége. A díszemelvényen többek között helyet foglalt Sergej I Kraigher, Albert Jakopić, Stane Kávélc, Franc Popit, Janez Vipotnik és Franc Leskošek. Tito elnök levélben üdvözölte a nagygyűlés részvevőit. Edvard Kardelj beszéde Edvard Kardelj, a JKSZ KB elnökségi tagja, a Szövetség Tanácsának tagja beszéde elején méltatta a szlovén tengermelléken élő nép felkelésének jelentőségét. Elmondta, hogy habár abban az időben is voltak emberek, akik azt hajtogatták, hogy a felkelés a megsemmisülésbe taszítja a szlovén népet, a többség mégis tömegesen csatlakozott a szabadságharcosokhoz, mert tisztában volt azzal, hogy az a nép, amely nem képes arra, hogy küzdjön létéért és szabadságáért, sem a hódítóktól, sem a történelemtől nem várhat izgalmat. Ez az igazság, folytatta Kardelj, ismételten bizonyságot nyert sok más felszabadító mozgalomban is. Mellette szól a vietnami és sok más nép hősi küzdelme is. — Sohasem szabad megfeledkeznünk erről — mondta Kardelj —, mert még mindig vannak olyan erők a világon, amelyek uralkodó- és szolganépre akarják osztani a világot, és nem a szabadságnak, a népek egyenjogúságának és biztonságának alapjait építgetik, hanem saját érdekeiknek megfelelően mesterkednek. Emiatt történik annyi erőszakos akció, s országunk ezért nyújt állandó segítséget mindazoknak, akik a szabadságért, függetlenségért, a világbékéért és az általános társadalmi haladásért harcolnak. Nem vonhatjuk meg rokonszenvünket senkitől, aki nem hagyja magára kényszeríteni mások dogmáit, másoknak társadalmi és politikai rendszerét Nem hiszünk és nem hihetünk a tömbpolitika és a hegemónia örökkévalóságában, s tisztában vagyunk azzal is, hogy a békés koegzisztencia nem lehet tömbök vagy hegemonista vágyaik közötti koegzisztencia, hanem csakis egyenjogú és független együttműködés a nagy és kis népek között . Jól tudjuk, hogy szabadságunk, biztonságunk és szocialista jövőnk nagyrészt a világméretű konfliktusok alakulásától függ. Ezért nem dughatjuk strucc módjára homokba a fejünket, hanem— akárcsak felszabadító háborúnk idején —, nyíltan szembe kell néznünk a problémákkal és veszélyekkel, függetlenül attól, hogy belpolitikánkról vagy külpolitikánkról van-e szó. Éppen ezért sohasem tekintettünk közömbösen a nemzetközi eseményekre, hanem szüntelenül a társadalmi haladás, a béke, a népek egyenjogúsága és az emberek közötti demokratikus viszonyok oldalán álltunk. És nem kötelezettségünknek semmi köze a tömbök közötti lavírozáshoz, ellenkezőleg , politikánk mindig arra irányul, hogy elősegítse a már fent ismertetett nemes célok elérését . Álláspontunk és tevékenységünk persze nem mindenkinek felel meg — folytatta Kardeli. — Ezek útonútfélen szemünkre vetik, hogy olyasmibe is beleavatkozunk, amihez semmi közelik. Csak azt válaszolhatjuk nekik, hogy a nemzetközi viszonyok és alakulásuk bennünket is igen-igen érint, s tevékenységünkkel valójában saját függetlenségünket és jövőnket védjük. Ezt sohasem téveszthetjük szem elől, mert az utóbbi két évtizedben történt nemzetközi események azt bizonyítják, hogy az erőpolitika mindinkább arra törekszik, hogy bevezesse az erősebb jogát a nemzetközi viszonyokba, főképp pedig a nagy és kis népek egymás közti viszonyába. A vietnami háború, továbbá a dél-amerikai, afrikai és ázsiai népek belügyeibe való erőszakos beavatkozás, az arab országok ellen elkövetett izraeli agresszió és sok más hasonló jelenség mindmind azt bizonyítja, hogy az imperialista és hegemonista erők nyomása egyre erősödik. Sajnos, az utóbbi időben ezek a törekvések éppen arról az oldalról kaptak támogatást, ahonnan a legkevésbé lehetett várni. A szocialista országok a szocializmus védelmének cégére alatt fegyveres beavatkozást hajtottak végre Csehszlovákiá-ban. Amikor ezt elítéltük, a Szovjetunió és más szocialista országok szemünkre vetették, hogy , szovjetellenes politikát folytatunk, álláspontunkkal csatlakoztunk az Atlanti Szövetség tagállamaihoz, átvettük szovjetellenes politikájukat, hovatovább szövetségre léptünk az imperializmussal. Mondanom sem kell, hogy ezt még talán a legkorlátoltabb emberrel is nehéz elhitetni, viszont annál komolyabban kell vennünk e sejtetőre állított logikát, mert el akarja ködösíteni a nemzetközi események lényegét, ugyanis abból a feltevésből indul ki, hogy csak a tömbpolitika biztosíthatja az emberiség jövőjét, s arra akar kényszeríteni bennünket, hogy ne akképpen viseltessünk az erőszakos cselekmények iránt, hogy azok valójában mit jelentenek, hanem aszerint, hogy ki alkalmazza őket. Teljes mértékben tudatában vagyunk a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió gazdasági és polikai erejének. De azt is tudjuk, hogy különbséget kell tenni a szabadság és a haladás érdekében alkalmazott erőszak, meg a szabadság és a haladás elfojtására igénybe vett erőszak között. Erélyesen elítéltük az» amerikaiak vietnami agresszióját is, de nem azért mert szovjetbarát politikát« folytatunk. Hanem, mert minden agressziót elítélünk. Ugyanakkor támogattuk és támogatjuk a hősi vietnami nép szabadságharcát, mert véleményünk szerint joga van a szabadságra és függetlenségre és véleményünk szerint főképp ennek a jognak a tiszteletben tartásától függ a világbéke, a társadalmi haladás és a szocializmus fejlődése. Ugyanígy támogatjuk más gyarmati népek szabadságharcát is, és mégsem folytatunk Nyugat-ellenes politikát, hanem Nyugat-Európa népeivel is baráti kapcsolatokat ad a Nagygyűlés Nova Goricán Terméketlenné vált Vajdaság futball-földje! Utolsó a Proleter, a Vojvodina meg tizennegyedik! - A Velež az idény nagy meglepetése - A belgrádi csapatok hat pontotszereztek! (Folytatása a 3. oldalon) Jószomszédi viszonyunk bizonyítja elveink helyességét TITO LEVELE A NOVA GORICA-I ÜNNEPSÉG RÉSZVEVŐIHEZ „Kedves elvtársnők és elvtársak, Sajnálom, hogy halaszthatatlan államügyek miatt, nem tehettem eleget meghívástoknak és nem vehetek részt személyesen az ünnepségen. Ezúton küldöm szívélyes üdvözletemet és jókívánságaimat az ünnepség részvevőinek, mindenekelőtt a volt harcosoknak. A szlovén tengermellék népe a szabadságharcban való tömeges részvételével, vére ontásával és rendkívüli önfeláldozásával jelentősen hozzájárult a szlovén és a többi jugoszláv népnek, valamint az összes antifasiszta erőknek a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott harcához. A szlovén tengermellék szabadságharcának történelmi jelentősége abban van, hogy a harcban vállvetve küzdöttek egymás mellett a szlovén hazafiak és az olasz antifasiszták. ■ együttes ellenállásukkal megvetették a szlovén és az olasz nép kölcsönös megértésének és együttműködésének alapjait. A két ország népeinek és kormányának közös erőfeszítésével megteremtett jószomszédi viszonyok mindennél ékesebben igazolják annak az elvnek a helyességét, hogy az országok és népek között, függetlenül társadalmi berendezésüktől, helyes egyenjogú együttműködés és aktív koegzisztencia jöhet létre. A szlovén tengermellék sokoldalú fejlődése bizonyítja, mi mindenre képes egy szabad, egyenjogú szocialista közösségben élő nép. Jugoszlávia népei a jövőben is mindent megtesznek, hogy baráti együttműködést folytassanak valamennyi országgal, a kölcsönös megértés, a haladás és a világbéke érdekében” — áll többek között a táviratban. Olyan lyukas volt a védelem, mint a svájci sajt Proleter-Velež 1:4 (0:3) Városi stadion, 2500 néző, vezette Trpkovszki (Szkopje). Góllövők: Lambi a 46., illetve Bajevic a 9. és 35. valamint Kordic a 18. és Halilhodžić a 77. percben. PROLETER: Odrn, Filipovic, Draskovic, Tátié (Kovrlija), Szeles, Sekulic, Bjekovic, Ostojic, Dolezar, Lambi, Rašić. VELEZ: Marié, Primorac, Prskalo, Glavović I., Seštić, Karamehmedović, Halilhodžić, Glavović II., Bajevié, Oruéevié, Kordié. , A kisszámú, lehangolt nézőseregre jól hatott a hír, hogy a sérült játékosok felépültek. Annál nagyobb volt azonban elégedetlenségük, amikor a Proleter felforgatott védelemmel futott ki. Egészen borúlátóvá vált a stadion közönsége, és nem ok nélkül. Már az első percekben meglátszott, hogy az annyira várt győzelemből nem lesz semmi, habár a kezdés után fölényt harcolt ki a Proleter. A Velež rámenősen, gyorsan és sok helycserével játszott, s így könnyen szétverte a hazai csapat védelmét, amelyben Filipovic és Tátié olyan rosszul játszott, mintha kezdő labdarúgó lenne. Olyan lyukas volt a Proleter védelme, mint a svájci sajt, így nem csoda, hogy a Proleter elszenvedte legsúlyosabb hazai vereségét és méghozzá épp akkor, amikor olyan nagyon kellett volna neki a győzelem ahhoz, hogy rendezze sorait, hogy egy kicsit javítson helyezésén, és hogy megszilárduljon a klub belső helyzete is. Sajnos, mindebből nem lett semmi. A Proleter erejéből nem telt még egy döntetlenre sem — hát még győzelemre! Bjekovic két helyzetével kezdődött a mérkőzés, de Maric nagyszerűen védett. A Velež első ellentámadásából született az első gól. Odin szerencsével mentett sarokra. A jobb oldalról beszálló beadás felkészületlenül találta a Proleter védőit. Bajovic felugrott, és fejes góljával vezetéshez jutott a Velež. A 14. percben Bjekovic csukafejes labdája a felső lécről pattant a kapu fölé. Ez volt a legjobb helyzete a Proleternek az egyenlítésre. Négy perc múlva ugyanis Bajevic beadásából Kordic 2:0-ra emelte az eredményt. A gól a következőképpen esett: Filipovic vitte fel a labdát, elvették tőle, Bajevicet szöktették a bal oldalon, beadását Odin elvétette, és Kordiának nem volt nehéz az üres kapuba továbbítani a labdát. A 29. percben már 3:0-ra vezethetett volna a Velež, de Bajevic nagy gólt akart rúgni, és így csak a kapu fölé durrantott. Hat percre rá Orucevic 40 méterről beívelt szabadrúgása alkalmával Bajevic kiengesztelte játékostársait, fejesével ugyanis 3:0-ra emelte az eredményt. A 41. percben Draskovic, az egyetlen jó védő elfutott a bal oldalon és óriási lövését Maric bámulatos ugrással foghatta csak. A szünet után góllal kezdett a Proleter. A 46. percben Karamehmedovic a tizenhatosban elvétette a labdát, Lambi elhúzott vele, és 3:1-re szépítette az eredményt. Ez lelket vert a Proleter játékosaiba, és fél órán át támadott a hazai csapat, sajnos valamennyi támadása erőtlen volt. Ezenkívül a vendégek védelme csakugyan jól zárt. A 77. percben aztán Bajevic ismét lerázta magáról a védelmet, beadása tisztán találta Halilhodžicot és máris 4:1 volt az eredmény. Tehát egy újabb szomorú, és kínos vasárnapot értek meg a zrenjanini szurkolók, elkeserítette őket a hazai csapat gyenge játéka. A Proleter játékosai közül Drašković és Bjekovic érdemel dicséretet, a vendégek közül pedig Karamehmedovic, Bajevic, Sestié és Kordié. HEGYI Vilmos Santrač rúgta a győztes gólt Beograd—železničar 2:1 (1:1) Karaburma Stadion, 20 000 néző, vezette Strmečki (Zágráb). Góllövők: Petković a 34., és Santrač a 70., illetve Mujkic a 26. percben. BEOGRAD: Hodžić. Vukašinović, Jokić, Mešanović. Krivokuća, Stepanović, Turudija, Milutinović, Santrač, Šekularac, Petković. 2ELEZNIĆAR: Radović, Staka, Bečirspahić Mujkić I., Saračević, Hadžiabđić, Deraković, Bajié, Sprečo. Ősim, Mujkié II. Az első 20 percben szinte semmi érdemleges nem történt. Mind a két csapat taktizált, a játék a pálya közepén folyt. Először a vendégek lendültek nagyobb támadásba, és a 26. percben az ifjabbik Mujkic Osim jó labdájával elhúzott Krivokuca mellett, és mesteri lövéssel vezetéshez juttatta csapatát. A Beograd nem adta meg magát, és már a 34. percben kiegyenlített Petkovic remekbe szabott góljával, Petkovic hat játékost cselezett ki, köztük a kapust is. Ezzel az eredménynyel ért véget az első félidő. A szünet után is támadott a Beograd, negyedórás ostrom után azonban felszabadult a Beleznicar kapuja, és ismét mezőnyjáték következett. Amikor szinte senki sem várta volna, a Beograd megszerezte a vezetést, és a győztes gólt is. Sekularac szöktette a jobb szélen Turudiját, akinek beadását Santrac jó érzékkel kísérte, és lapos labdáját Radovic nem tudta fogni. A mérkőzés végéig a jeleznicar mindent megtett, hogy egyenlítsen, de nem sikerült neki, s így elszenvedték első idei vereségüket. A Beograd megérdemelt győzelmet szerzett. új világcsúcsok Az olimpiai előkészületek folyamán több fantasztikus világcsúcs született. Különösen az úszók és az atléták jeleskedtek. SZOMBATON ZSIVÓTZKY GYULA, a magyar olimpiai válogatott tagja új kalapácsvető világcsúccsal lepte meg a sportolók világát. Világrekordja 73,76 méter. Eddigi világcsúcsa 73,74 méter volt. PORTSMOUTHBAN a 4x110 yardos angol női váltó állított fel új világcsúcsot. Ideje: 45,0 másodperc. A régi rekordot két tizedmásodperccel rosszabb idővel szintén az angol váltó tartotta.