Magyar Szó, 1968. november (25. évfolyam, 302-329. szám)

1968-11-08 / 309. szám

Uasine CIA Erős sportnemzet mAGYAR JZU tehetünk Tito elnök távirata Richard Nixonhoz Belgrádból jelenti a Tanjug. Tito elnök táviratban üdvözölte Richard Nixont, az USA elnökévé való megválasztása alkalmából. Az ausztráliaikülügyminiszter hazánkban Belgrádból jelenti a Tanjug. Paul Hassunk, Ausztrália külügyminisztere, Manko Nikezic külügyi államtitkár meghívására, ma négynapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezik. A két külügyminiszter eszmecserét folytat az időszerű nemzetközi kérdésekről, valamint Jugoszlávia és Ausztrália együttműködéséről. A vendég kíséretében Belgrádba érkezik James Plimsoll külügyminisztériumi titkár. Hastuck miniszter november 12-éig marad hazánkban, ellátogat Dubrovnikbe is. Nixon a belső bajok orvoslásával vizsgázik Sajtóvélemények az amerikai elnökválasztások eredményéről Az amerikai újságok egyöntetűen megállapítják: Nixon győzelmének az a szépséghibája, hogy csak hajszálnyi különbséggel győzött. Szinte kivétel nélkül minden lap hangsúlyozza, hogy az új elnök legfőbb feladata lesz az utóbbi hónapokban súlyosan megosztott Amerika egyesítése. Jellemző, mit ír a New York Times, amely — mint ismeretes — nem támogatta Nixont a választási hadjáratban. „Mindig elismertük” — írja a lap vezércikkében —, „hogy Nixon sok esetben intelligens és rátermett ember, mérsékelt és felelősségteljes konzervatív politikus benyomását keltette.” A londoni Financial Times arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy Nixonnak egy demokrata többségű kongresszus mellett kell irányítania az ország ügyeit. A lap szerint azonban ennek kedvező következményei is lehetnek, az újság végül mégis arra figyelmeztet, hogy az új amerikai kormány belpolitikai intézkedései könnyen meddőeknek bizonyulhatnak, külpolitikai téren pedig fennáll a lehetőség, hogy az USA kevesebb felelősséget tanúsít a világpolitikával szemben. A bécsi Die Presse című független napilap arrra figyelmeztet, hogy Nixon valójában — a szavazatok számát tekintve — nem nyerte el az amerikai nemzet bizalmát. A lap rámutat annak a ténynek a súlyosságára, hogy a szélsőjobboldali Wallace aránylag sok szavazatot szerzett. A szocialista Arbeiter Zeitung azt írja, hogy nincs ok örömre. Nixon „reakciós volt és maradt, csak a választási kampányban sikerült elkendőznie igazi arcát”. A holland De Volkskrant úgy véli, hogy Nixon az Egyesült Államok belpolitikai bajainak orvoslásával tesz majd vizsgát. Az újság úgy véli, hogy Amerika belpolitikai problémáit, különösen a faji kérdést nem lehet az „erős kéz” politikájával megoldani. Az Aftenposten és Morgenposten című konzervatív norvég lapok üdvözlik Nixon győzelmét, míg a szocialista beállítottságú Arbeider Bladet aggodalmát fejezi ki az USA új elnökének jobboldali beállítottsága miatt, de reméli, hogy az amerikai politi(Folytatása az 5. oldalon) ARA 50 PARA ~ •*оа®в*ви*шв***"*вв«ввови*ввв*в*ввалв*пввоив® ■Ba*e*ieee«iierae»«e iiiiiii' xxv évf. 309. (7703.) szám Péntek, 1968. november 8. Ilifili TITO FOGADTA A JUGOSZLÁV OLIMPIÁSOKAT Humphrey Johnson politikájának áldozata Amerika elvárja Nixontól, hogy teljesítse ígéreteit Állandó tudósítóink telefonjelentése New York, november 7. A győzelem pillanatában könnyű nagynak lenni, és senkit sem lep meg, hogy Richard Nixon a siker mámorában mindenkinek megbocsát, senkin sem akar bosszút állni, mindenkit dicsér és a legyőzöttekről is csak szépet mond. Az emberek azonban szentimentálisak és kíváncsiak: azt is szeretnék tudni, hogy érzik magukat a legyőzöttek. Humphreyt látták a televízión, hallották, amint remegő hangon gratulált Nixonnak és az sem kerülte el figyelmüket, hogy Humphrey szeme megtelt könnyel. Veszíteni sohasem kellemes, főként akkor, amikor a siker oly közelinek és elérhetőnek látszott. Hogy az irónia nagyobb legyen, megtörténhet, hogy a szavazatok végleges összegezéseikor kiderül: Humphrey több szavazatot kapott, mint győztes ellenfele. Ez azonban mit sem változtat a tényen: Nixon az Egyesült Államok új elnöke. Az amerikai választási törvény szabályai igen régiek, nagyon vitathatók és nincs kizárva, hogy hamarosan változtatnak is rajtuk, ez azonban már gyenge vigasz Humphrey számára. A választásokon az diadalmaskodik, aki a legtöbb elektorszavazatot szerzi meg, tehát az, aki az 538 elektor közül legalább 270-et kap meg. Amerika azonban ma már talán többet beszél Johnsonról, mint Humphreyról. Humphreyról egyszerűen tudomásul veszi, hogy elveszítette a választásikat, holott meg is nyerhette volna. Johnson azonban már jóval korábban vesztett. Nixon győzelme csak az utolsó csapás volt, amelyet Johnsonnak el kell viselnie, mielőtt távozik a Fehér Házból. A vietnami háború erősen megosztotta a Demokrata Pártot és az egész országot, és súlyos bumerángként ütött vissza Johnsonra. _De nem Johnson az egyetlen áldozata Nixon győzelmének, mint ahogy Humphrey sem az egyetlen áldozata Johnson háborús politikájának. És egyáltalán kérdéses: voltaképpen ki vesztett a választásokon. Bizonyos értelemben egész Amerika vesztett valamit, de mégsem túlságosan szomorú emiatt. Talán éppen azért, mert annyira félt a szélsőjobboldaltól és George Wallace-tól, hogy Nixonnal is meg van elégedve, ha nem is egészen biztos benne, mit akar az új elnök. Nixontól mindenesetre elvárják, hogy teljesítse ígéreteit. Legtöbbre azok számítanak, akiknek a legtöbbet ígérte. Nixon igen bőkezű volt az ígéreteikben, most azonban már nem jelölt többé, hanem elnök, és ezért most már sokkal fontosabb, mit tesz holnap, mint az, amit tagnap mondott. A kérdés azonban továbbra is fennáll: egy „régi” vagy egy „új” Nixon kerül-e január 20-án a Fehér Házba? A. NENADOVIC ——— Tito és felesége tegnap délelőtt a dedinjei Beli dvorban fogadta a mexicói és grenoble-i olimpián részt vett jugoszláv sportolókat. A fogadáson a sportolókon, vezetőiken és az olimpiai tudósítókon kívül jelen volt Milentije Popovic, Koca Popovic, Vida Tomšič, Vladimir Popovic, Milijan Neorićić, Marko Bulc, Petar Babić, Srečko Bijekc, Stana Tomašević, Mirko Boljek, Stanoje Aksic és Branko Peisic. A beszélgetés a protokolláris 45 perc helyett több mint egy óra hosszat tartott, és rendkívül meghitt légkörben folyt le. Zoran Polic, a Jugoszláv Olimpiai Bizottság elnöke valamennyi olimpiás nevében kijelentette: sportolóink számára az a legnagyobb elismerés, hogy személyesen beszélgethetnek Titóval az olimpiai játékokon elért eredményeikről. Sikereiket nemcsak testi felkészültségüknek köszönhetik, hanem nagyrészt becsvágyuknak is, hogy Jugoszláviát méltóképpen képviseljék a legnagyobb sportnemzetek vetélkedésében. Győzelmeikkel és sikereikkel bebizonyították a világnak, hogy a versenyben nem mindig a testi felkészültség dönt, hanem a szív, az akarat is — mondta Zoran Polic. — Szeretnénk remélni, hogy az olimpiai játékokon elért sikereink még több fiatalt vonzanak a pályákra, s társadalmunk még több pénzt áldoz a sportra, hogy minél előbb mindenkinek létszükségletévé váljon. Tito válaszában kifejtette, hogy nagy érdeklődéssel kí-ssérte sportolóink szereplését, s nemegyszer szurkolt is értük. " Sportmozgalmunk még fiatal, és koránt sincs annyi lehetőségünk, mint a nagy országénak. Úgy vélem azonban, hogy a kole országok is sokra vihetik a sportban, s mi is erős sportnemzet lehetünk, ha fiatalságunk tömegesen sportol. Ezzel kapcsolatban önbírálatot kell gyakorolnom: eleinte bizony nem tanúsítottunk kellő megértést a sport sokoldalú fejlesztése iránt. Most már azonban itt az ideje, hogy hatósági és önigazgatási szerveink mindent megtegyenek a sportmozgalom fellendítésére. — Valamikor jómagam is sportoltam, ezért meg szeretnék említeni még valamit. Josip Broz Tito köztársasági elnök és felesége tegnap délelőtt fogadta a XIX. olimpiai játékokon részt vett jugoszláv sportolókat és sportújságírókat. A képen Tito és felesége látható, továbbá (balról): Cerar, Daneu, Trumbic, Horváth, Simic, Djurdja Bjedov, jobbról pedig Mica Prolic, a Jugoszláv Testnevelési Szövetség elnöke Elhúzódnak a párizsi tárgyalások Nixon választási győzelmének hatása a vietnami kérdésre Párizsból jelenti az UPI: akár szándékozik előterjeszteniük csapataikat Dél-Viet Megtörténthet, hogy Richard Nixon megválasztásamis, igyekszik eloszlatni a mambót, miatt halogatás következik be a párizsi béketárgyalá- gyanút, hogy Saigon alkotta- kizárólag Dél-Vietnam né sokban, mert megváltozhat az amerikai taktika és alyozza a párizsi tárgyaláso- pe illetékes rendezni hazája Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség személyi eszkát, problémáit, összhangban a szetétele is. 1 . Nemzeti Felszabadításii Front • , Savion zsarolni igyekezik A Felszabaditási Front programjával, minden külső A párizsi tárgyalások ered- Saigon isarola.' ВУвкк." politikai allasfoglalása befolyás nélkül, meg kermenyei elvben kötelezőek ,a az amerikaiakat alakítani a széles alapokon Markuarban hivataliba lépő új Hanoi hírek szerint Dél- nyugvó nemzeti demokraamerikai kormányra is. Dip- Del-Vaetnem Nemzeti Fel- vietnam Nemzeti Felszabatikus és koalíciós kormányt, lomaciai korok szerint azon szabadítási Frontjának,Kam- di,tási Frontjának és a Viet- és szabad választásokat kell ban nincs kizárva, hogy bodzsaban tartózkodó kepvi- nami Demokratikus és Nem- rendezni mindaddig elhalasztják a tar seloje kijelentette, hogy _ a zeti Erők szövetségének kö- Vwin„_ ^«ítétéről az gyalásoikait, amiig az uj ’kor- saigond kormány a párizsi tanácsíkozásáról köztév жшми osjraiтагаш mány alaposan át nem ta- bésketárgyalások bojkottálláményt adtak fel, amelyben dönT® az egy esi'tiT békési nulmamyozza a vietnami savat zsarolja ez Egyesült ,ismertetjük a vietnami arab . . . ügyet. Más szóval megeshet, Államokat. A Felszabadítást ,téma poétikai rendezésének történhet,epeszől l€peare hogy Nixon hivataliba lépő Front képviselője egyébként öt esivétusóig a tárgyalások lassított nem lát különbséget John- Dél-vietinaim elszántan Dél-Vietnam békés és sem ütemben folynak. Ison és MTixon politikájaközt. harcol a függetlenségre, deleges politikát folytat, nem Az észak-vietnami kül- Nl*T mokráciára, békére, semle- köt katonai szövetséget döttség nem hajlandó nvii Ugyanúgy ku harcol valli, gessegre, felvirágzásra és az ,. . . krtkozni Га« elnök- béteés egyesítésére véletlen országgal sem. A választásiakról, szüntelenül is Pol’Arkat folytatja u natkozó szent jogaiért. békés kongzisztencia az elve •hangoztatja, hogy a válasz- Van Thieu saigond elnöke Az Egyesült Államoknak alapján baráti kapcsolatokat tás Amerika belügyei napokban újabb javaslato- és csatlósainak ki kellvén- létesít minden országnan. Sportolóinktól sohase azzal a követelménnyel vegyünk búcsút, hogy mindenképpen győzniük kell, mert ez könynyen az ellenkező hatást válthatja ki, elveszd bátorságukat. Semmiképpen sincs rendjén megkövetelni a világbajnoktól, hogy mindig az maradjon. Véleményem szerint nincs olyan sportoló, aki nem a legjobbat, a legnagyobb teljesítményt akarja nyújtani. A túl nagy felelősség, a nagy pszichológiai nyomás azonban tönkreteheti. Igyekezzünk tehát, hogy azok iránt, akik mindent megtesznek a sikerért, mindenki, különösen a sajtó sportszerűen viselkedjen. ■ Tito szavait a sportolók viharos tapssal üdvözölték, majd átadták neki ajándékaikat, és a köztársasági elnök is megajándékozta az éremnyerteseket. A látogatás végén Tito elnök lefényképezkedett a sportolókkal, autogramot adott nekik, és egyesekkel emléktárgyat cserélt.