Magyar Szó, 1969. január (26. évfolyam, 1-29. szám)
2. oldal Meg kell őrizni a békét, hogy elkerüljük a legrosszabbat TITÓELMÜK ÜZENETE AZ ÚJ ESZTENDŐ ELŐESTÉJÉN (Folytatás az 1. oldalról) szt az Egyesült Nemzetek valamennyi határozatát, különösképpen pedig a Biztonsági Tanács határozatát. Ez azt jelenti, hogy olyan szakaszba léptünk, amelyben bármikor összetűzés robbanthat ki, ami beláthatatlan következményekkel járna, nemcsak a világrészt, hanem az egész világ békéjére nézve. Ezek szerint érthető, hogy rettegünk, főképp attól, ami a világnak ebben a részeiben történik. Mert Izrael és az arab országok úgyszólván szomszédaink, csak egy tenger választ el tőlük bennünket, s az ottani események kétségtelenül hatással lennének az európai országokra is. Ezért minden erőnkkel azon vagyunk, hogy lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk e probléma békés megoldásához. Ismeretes, hogy én másfél évvel ezelőtt az izraeli támadás után, körutat tettem az arab országokban, nagyobbrészt azokban, amelyeket támadás ért, s személyesen fáradoztam azon, hogy ne katonai úton, hanem politikai eszközökkel igyekezzenek megoldást találni. E tekintetben voltak is bizonyos eredmények, de aztán megrekedt a dolog, holtpontra jutott, s sehogy sem akar elmozdulni róla. Véleményem szerint minden békeszerető országnak a legnagyobb erőfeszítést kell kifejtenie, hogy megtegyen minden lehetőt, és megakadályozza a legszörnyűbbet, az újabb háborút, s összeütközést, mert ez valószínűleg nemcsak ezekre az országokra korlátozódna, hanem tovább terjedne. Ennélfogva állhatatosan kell fáradozni azért, hogy békés megoldást találjanak, s erkölcsi nyomással arra kell kényszeríteni Izraelt, mondjon le igényeiről és háborúval elfoglalt pozícióiról. Ennyit erről a kérdésről. Mi továbbra is határozottan azon leszünk, már amenynyire lehetőségeink megengedik, hogy ezek a kérdések az ENSZ keretében nyerjenek megoldást. Tevékenységünk e tekintetben a következő évben még élénkebb lesz, országot érinti, hanem hui-nie. Az egyesült vállalatok lámszerűen terjed. Ugyanis olyan eredményeket érnek el, hogy minden— Belső fejlődésünket te- kinek be kellene látnia, kintve mit tart az 1968. év mennyire jó és hasznos dolegnagyobb sikerének és az jog az integráció. 1969. év legfontosabb fel- Persze vannak még probadatának?lémáink, amelyekre gondot kell fordítanunk. Belső fej— Nehéz lenne bármit is fődésünk szorosan összefügg külön kiemelni, hogy mit a világ fejlődésével. Valótekintek a legnagyobb sijában az egész világot szekernek és mit a legnagyobb ros kötelékek fűzik egybe, nehézségnek. Egyikből is, gazdasági és más téren is, másikból is volt, nem is Nagyobb gondot kell fordíteresztanünk arra, hogy vállalata-Az elmúlt esztendőben voltak képesek legyenek minél tak jó eredményeink, szép többet exportálni. Hogy ezt sikereink. Például sikerült elérjék, még inkább növelnimegszilárdítanunk gazdasági ok kell a termelékenységet, helyzetünket, vagyis az ára mert csak így lehetnek verkat és a dinárt. A dinár ma fényképesek a külföldi piacár meglehetősen szilárd vacon. A termelékenység folyta. Egyéb sikereket is érkozása végett pedig győztünk el. Például a vállalatok-satában kell korszerűsíteni ban növekedett a termelékeny iparunkat. E tekintetben még. Sok-sok apró rokon- már számottevő eredményevállalat egyesült. A dolgokét értünk el. Becslésünk zokban fokozatosan megér- szerint iparunknak már lelődött a felismerés — sőt mintegy 60 százalékát mármost már meglehetősen elszerűsítettük. A maradék terjedt, hogy a kis válla- 40 százalék korszerűsítésére l atok nem képesek femnma- azonban sok pénz kell. Maradni és gazdaságosan térgától értetődik, azt kíván élni. Szélesebb körben is nem, hogy a korszerűsítésre megkezdődött az integráció, találjunk eszközöket, nem Megítélésem szerint azonban pedig új, nem jövedelmező még mindig túl lassan ha ipari vállalatok létesítését ad, gyorsabban kellene menne. Önigazgatásunk megmutatta értékét Még egy dolgot megemlí- rég ellátogattam néhány fenék. Vannak vállalataink, gyárba, érdeklődtem a dolamelyek kitűnően boldogul- gozók munkája és igyekezenek. Vegyük például az te felől, s a tapasztaltak nagy olajfinomítást. Mivel az megelégedéssel töltöttek el, olaj feldolgozása rendkívül önigazgatásunk megmutatta kifizetődő, mindenki arra tő értelmét, úgyhogy ma már fekszik, hogy csináljon egy nem kérdéses, hasznos-e kis finomítót. Ebben az eset vagy nem. Az önigazgatásban azonban már kérdéses- éppen a legsúlyosabb idősé válik jövedelmezőségük, szakban érvényesült, s most ehhez ugyanis nem elég tovább kell fejleszteni, rendkét-hárommillió tonnás tejszerré tökéletesíteni, erősebb tesítőképesség, hanem joganyagi alapot teremteni száalább 5 millió tonnás. En- mára. Ez teszi lehetővé tőnél fogva képtelenség azt hinkábbi haladásunkat és a mi, hogy a kis vállalatokba szocialista országépítés újabb való befektetés hasznos. Ez erőteljes lendületét, egyébként nemcsak a finomítókra vonatkozik hanem _ Meg van-e elégedve az más vállalatokra is Ezért irányelvek eddigi valórava, surge em es szorgalmazom tásava, tekintetbe véve az az integrációt azaz nagy . Megtartott köztársaságallalatok alakítását nem Ri kongresszusokat a új vállalatok alakitasat, ha JKSZ IX kongresszusának nem a már meglevő, egyéb előkészületeiteként is elég fejlett iparunk elokészüléseit, korszerűsítését és automatizálását. Mi ma már meglev — Nem tudnék határozathetősen fejlett ipari országban válaszolni arra, hogy vagyunk, meg vagyok-e elégedve vagy Munkaszervezeteink bébi sem" Nem láttam elég Munkaszervezeteink bébi konkrétumot. Mindezt mégzonyították, hogy igen ma meg kell valósítani, csak alágas színvonalon állnak. Nem kár mondhatok róla többet. De az irányelvek szükségesek, világosan magaikban foglalják a teendőket és fejlődésünk irányát. Csak néhány hónap múltán látjuk meg, hogyan valósulnak meg a gyakorlatban. ■— Végül megkérném, mit üzen Jugoszlávia polgárainak az új esztendő előestéjén? — Függetlenül attól, hogy — sajnos — meg kell állapítanunk: a helyzet az utóbbi időben rosszabbra fordult, remélem, hogy az egész nemzetközi közösség fokozott erőfeszítése és tevékenysége révén mégis a józan ész kerekedik felül, s mindenki belátja, meg kell őrizni és szilárdítani a békét, hogy elkérniük a legrosszabbat. Az egész emberiség e közös vágyának megvalósításához Jugoszlávia is lehetőségeihez mérten hozzájárul. Áldozatkészség és önbizalom Belső fejlődésünket tekintve meg vagyok győződve róla, hogy a sok nehézség és megoldatlan probléma ellenére, 1969-ben újabb sikereket érünk el az önigazgatási szocialista viszonyoknak és a társadalom anyagi alapjának erősítésében és kiépítésében, hogy valamenynyi dolgozónk élvezhesse munkájának gyümölcsét, s tovább javuljanak élet- és munkakörülményei. Közben szem előtt kell tartanunk azt a kötelezettségünket, hogy lehetőségeinkhez mérten támogassuk és segítsük a nálunknál kevésbé fejletteket, például a gyarmati rabság alól nemrég felszabadult ázsiai és afrikai országokat. Egész társadalmunk érezze át a termelőinket átható áldozatkészség, önbizalom és optimizmus szellemét, s mindenki tartsa szívügyének, hogy erősítse testvéri közösségünket, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot. Megragadom az alkalmat, hogy munkaszervezeteinknek, dolgozóinknak, ifjúságunknak, és pionírjainknak, a Jugoszláv Néphadsereg tagjainak, szocialista közösségünk valamennyi polgárának boldog új évet, alkotó munkájában pedig sok sikert kívánjak. Készülünk az el nem kötelezett országok csúcstalálkozójára Ami az el nem kötelezett országokat illeti, az 1969. évben folynak az előkészületek a kormány- és államfők csúcstalálkozójára, hogy felmérjük a jelenlegi helyzetet. A veszély ugyanis főképp az el nem kötelezett országokat fenyegeti, hiszen igen sok tömbpolitika-ellenes kis- és közepes ország van köztük. — Tekintet nélkül a nehézségekre, ön mindig az együttműködési feltételek megteremtésén fáradozott? — Ügy van, mégpedig minden ország együttműködésén, a redszerbeli különbségektől függetlenül. Akkor is, amikor Európában nemrég kínos események történtek, megmondtuk a magunkét. Ismertettük álláspontunkat, s végig kitartunk mellette, mert elvszerű. Közöltük véleményünket, de ugyanakkor hangsúlyoztuk — erről már Jajcéban is beszéltem —, hogy békés és egyenjogú együttműködést kívánunk, a belügyekbe való beavatkozás nélkül. Mert a viszonyok bármilyen romlása nemcsak a két érdekelt MAGYAR SZÓ Megengedhetetlen agresszió A Biztonsági Tanács elítélte a bejrúti repülőtér elleni izraeli támadást Vasárnap éjjel az ENSZ Biztonsági Tanácsa öesszeült, hogy megtárgyalja az izraeli kommandóknak a bejrúti nemzetközi repülőtér ellen intézett támadása következtében ismét kiéleződött közel-keleti helyzetet. Az ülés három óra késéssel kezdődött a napirend körüli nézeteltérések miatt. A Biztonsági Tanács tagjainak egy része — közöttük a Szovjetunió —, azt követelték, hogy csak Libanon Izrael-ellenes panaszáról tárgyaljanak, míg mások azt, hogy a közel-keleti helyzetről folytassanak általános vitát és ennek keretében vitassák meg Libanon és Izrael panaszát. A Tanács soros elnöke, Makonen etiópiai küldött az ülést hajnali 2 óra 45 perckor nyitotta meg, miután előzőleg kompromisszum született, hogy a napirenden szerepeljen a libanoni és az izraeli panaszbeadvány is. A libanoni nagykövet beszédében hangsúlyozta, hogy az izraeli légierő durva agressziót hajtott végre Libanon ellen. Rakétákkal és gyújtóbombákkal megsemmisített 13 repülőgépet és súlyosan megrongálta a bejrúti légi kikötő radarberendezéseit és kifutópályáit. A kár meghaladja az 50 millió dollárt. A libanoni kormány követeli, hogy Izrael fizessen kártérítést. A nagykövet végül leszögezte, hogy az izraeli támadás az ENSZ Alapokmány elveinek durva megsértése. Izrael ENSZ-képviselője felszólalásában azzal vádolta Libanont, hogy felelős az athéni repülőtéren egy izraeli utasszállítógép ellen végrehajtott arab kommandó-támadás miatt. Azt mondta, hogy a támadást egy Bejrútban tevékenykedő félkatonai szervezet tagjai hajtották végre, a libanoni kormány tudtával. A továbbiakban felrótta Libanonnak, hogy a közel-keleti válság egész ideje alatt részt vett az Izrael-ellenes háborús hangulat szításában. Wiggins amerikai nagykövet erélyesen megbélyegezte az izraeli támadást és kijelentette, hogy ezt a megtorlást semmivel sem lehet igazolni. Hangsúlyozta, hogy az USA hajlandó támogatni a Biztonsági Tanács gyors akcióját az izraeli támadás elítélése érdekében és szorgalmazza Gunnar Jarring közel-keleti missziójának továbbfolytatását. Franciaország megbízottja szerint az izraeli támadás súlyos csapást jelent Libanonra, mert ez az ország mindig tiszteletben tartotta az ENSZ Alapokmányát. Ez az agresszív támadás megmagyarázhatatlan és megengedhetetlen, és a Biztonsági Tanácsnak véget kell vetni az erőszak eluralkodásának a Közel-Keleten. Jakov Malik, a Szovjetunió fődelegátusa azt mondta, hogy a bejrúti repülőtér elleni támadást előre tervezték és az a közel-keleti válság békés rendezésének megakadályozását és Izrael újabb agresszív terveinek céljait szolgálja. A brit nagykövet kormányának mély aggodalmát nyilvánította ki a „veszélyes és erőszakos izraeli aktus” miatt, figyelmezteve arra, hogy az egyre szaporodó incidensek elkerülhetetlenül katasztrófához vezetnek, ha nem találnak békés megoldást. Az arab országok reagálása Charles Heleu libanoni elnök vasárnap este kijelentette, hogy a bejrúti repülőtér elleni izraeli támadás a közel-keleti tűzszüneti egyezmény megszegése. Nuredin Atasszi szíriai állam- és kormányfő kijelentette, hogy országa kész segítséget nyújtani és támogatni Libanont minden akciójában, amelyet kezdeményez, válaszul az izraeli agresszióra. II. Hasszán marokkói király szintén szolidaritásáról biztosította Helou libanoni elnököt. Husszein jordániai király felszólította az arab országokat, hogy minél előbb tartsanak csúcsértekezletet, mert a szombat éjjeli izraeli támadás valamennyi arab ország elleni agresszió. A bejrúti repülőtér elleni támadás nyugtalanságot keltett Algériában is. Rumedien elnök azonnal tanácskozásra ült össze a FLN párt és a kormány vezető tagjaival. Izrael újabb agresszív cselekedetét határozottan elítélte a kuvaiti kormány is. Eskkol nyilatkozata Levi Eshkol izraeli miniszterelnök ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy Izrael „védekezni fog minden agresszió ellen”. Azzal vádolta Libanont, hogy felelős a palesztin kommandóknak az izraeli repülőgép ellen elkövetett athéni támadásáért. — Nekünk nem áll érdekünkben, hogy rontsuk viszonyunkat Libanonnal — mondotta. 1989. újévi szám Az űrhajósok az év emberei A Time című amerikai hetilap Frank Bormaint, James Lovellt és William Anderst választotta az 1968. év emberévé. A Time 1928 óta minden évben megválasztja az év emberét. Az első Charles Lindbergh volt. A Time listáján szerepelt Gandhi, Sztálin, Churchill, Adenauer, Truman, Eisenhower, Kennedy, De Gaulle, Hruscsov és Martin Luther King.