Magyar Szó, 1969. november (26. évfolyam, 302-329. szám)
1969-11-08 / 309. szám
2. oldal Az arabok számára csak egy megoldás van: a háború Minden nézeteltérést ki kell küszöbölni, hogy felkészülhessünk a sorsdöntő ütközetre — mondotta Kasszer az EAK nemzetgyűlésében Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, csütörtökön este beszédet mondott az egyiptomi nemzetgyűlésben. Ez volt első nyilvános szereplése három hónapig tartó betegsége után. Kijelentette, hogy a közel-keleti béke helyreállításához múlhatatlanul fel kell szabadítani a megszállt arab területeket. Miután megvádolta az Egyesült Államokat, hogy lehetővé teszi Izrael agresszív politikájának folytatását, Naiszszer leszögezte, hogy az arabok számára minős más megoldás, mint a háború Izraellel. — Az ellenség és védnökei — mondotta — sohasem fogják visszavonni csapataikat a megszállt területekről, ha nem kényszeríti őket. — Mindazok, akik azt állították, hogy lehetséges a közel-keleti válság békés megoldása — folytatta tovább Nasszer —, most már belátják, amit mi már a kezdetben áhítottunk: amit erőszakkal vettek el, csak erőszakkal lehet visszaszerezni. A továbbiakban Nasszer köszöntötte az új szudáni és líbiai kormányokat, és megállapította, hogy azok az arab vitalitás bizonyítékai. Erélyesen síkraszállt egy új arab csúcsértekezlet öszszehívása mellett, és hangsúlyé- hogy nincs többé sem.r., . .gátlásra. Kifejezte , hogy az arab országok, főminisztereinek küszöbönálló tanácskozásán már meg is állapodnak az új csúcsértekezlet összehívásában. Véfangri nyét indokolva, Nasszer kijelentette, hogy a khartúmi csúcsértekezlet óta megváltoztak a körülmények az arab világban, s most újabb irányvonalaikra és szorosabb együttműködésre van szükség. Az egyiptomi államfő hangsúlyozta, hogy Izrael minden arab ország biztonságát veszélyezteti. Különösen fontosnak tartja, hogy jobban fel kell használni az arab erőforrásokat azoknak az országoknak a megsegítésére, amelyek közvetlenül szembekerültek Izraellel. __ Az arab országok közötti nézeteltéréseket ki kell küszöbölni, hogy minden erőnket szabaddá tegyük a sorsdöntő ütközetre, amely valamennyi arab államra vár —mondta a továbbiakban. Az EAK ezért mindent megtett, hogy a libanoni kormány és a Palesztinai ellenállók közötti kínos válság megoldódjék. Nasszer megjegyezte, hogy Líbia, Szudán, Irak és Kuvait is közbenjártak a megbékélés érdekében. — A megoldáshoz — tette hozzá — hozzájárult a libanoni hatóságok és a palesztinai partizánok jószándéka is. A jelenlegi helyzet, Naszszer szavai szerint, nem engedi meg a látszatmegoldásokat, és minden arab országnak vagy vállatnia kell a harcot, vagykizárni magát belőle. Nasszer szerint az arab országiak fő ütőereje a nép, de a hadsereg megerősítésének is nagy figyelmet kell szentelni. Az EAK mintegy félmillió embert mozgósított, és az idén félmiilliárd egyiptomi fontot költött hadseregére. Ezzel kapcsolatiban az egyiptomi elnök köszönetet mondott a Szovjetuniónak az Egyiptomnak nyújtott támogatásáért. Al Ahram: A viták túl sok erőt emésztettek fel Az Al Ahram című újság pénteki vezércikkében Naszszer beszédének azt a részét emeliki, hogy az Izrael elleni harcban minden erőt mozgósítani kell. A cikkíró — miután emlékeztetett rá, hogy az elnök az utóbbikét év alatt több ízben is hangsúlyozta ezt a tényt —, megállapítja, hogy a mellékes kérdések körüli viták és viszályok, amelyeket az imperbalista erők csak szítottak, az arabok erejét emésztették fel a harc és az ellenállás kárára. Abba Eban: Súlyos és kihívó beszéd Abba Eben külügyminiszter Nasszer elnök beszédével kapcsolatban az izraeli televízióban kijelentette, hogy az egyiptomi államfő ismét kifejezésre juttatta ezt a véleményét, hogy a közelkeleti válság megoldását az Izraellel való háborúban látja. A külügyminiszter szerint Nasszer beszéde „súlyos én ikishívó”. A brit sajtó kedvezőtlenül fogadta Nasszer beszédét Nasszer elnök beszéde kedvezőtlen fogadtatásra talált a brit sajtóban. A lapok nagy teret szentelnek ugyan az eseménynek, de felróják az EAK elnökének, hogy a harcban látja az egyedüli kiutat az arabok számára. Hivatalos körökben egyelőre nem fűztekkommentárt Nasszer beszédéhez. Diplomáciaii körökben azonban hangsúlyozzák, hogy a Közel-Kelettel kapcsolatos négyhatalmi tárgyalások felújítása még a hónap folyamán várható. Nasszer elnök az egyiptomi nemzetgyűlésben beszél (38) 1951-ben ismét engedélyt kap Madridba költözésre, sőt a jelek szerint feloldják rendőri felügyeletét is... Ridruero ettől fogva nyilvánosan konferenciák százait tartja a legkülönbözőbb társadalmi rétegek előtt; előadásaiban kifejti a rendszer demokratikus átalakulásának azonnali szükségességét, követeli a polgárháborúban a köztársasági oldalon részt vettek rehabilitálását ... 1956-ban tevékenyen részt vesz egy forradalmi megmozdulásban, mely Franco azonnali eltávolítását akarta megvalósítani. Börtönbe vetik, majd bíróság elé állítják... de briliáns önvédőbeszéde alapján kénytelenek felmenteni... A következő évben személyesen Francóhoz intézett bizalmas jelentésében leleplezi a Guardia Civil és a Falange bíróságainak visszaéléseit, és azonnali amnesztiát követel minden politikai fogoly számára ... Ugyanakkor megalakítja a Demokratikus Akció nevű politikai csoportot... Újra bebörtönzik és perbe fogják... De ismét kivágja magát, újra előadásokat tart, cikkeket és röpiratokat szerkeszt s ezekben leplezetlenül elmondja a spanyol valóságot. 1961-ben a Buenos Aires-i Losada könyvkiadó jelenteti meg ESCRITO EN ESPANA c. átfogó dokumentumkönyvét. Ebben a Falange-mozgalom teljes genezisét adja, megírja a valóságot Franco rendszeréről, de leszámol néhány régebbi és újabb keletű illúzióval is, jobb- és baloldali vonatkozásban egyaránt... A könyv CONCLUSIONES c. Epilógusában elmondja azt is, hogyan képzeli el ő a spanyol jövőt... Búcsúzóul ezt a könyvet nyújtom át Neked, Sándor, s javasolom spanyol naplód EPILÓGUSAKÉNT is ... HASTA LA VISTA, AMIGO...! Dionisio Ridruejo üzenete „Jelen munkám megírása közben egy pillanatra sem volt szándékomban jóslásokba bocsátkozni, csupán a spanyol problémát igyekeztem megmutatni a maga leplezetlen valóságában. Ettől a módszertől írásom befejezésekor sem térek el. Inkább csak összefoglalni szeretném az eddig mondottakat. Spanyolország 25 évvel ezelőtt rettenetes tapasztalatokat szerzett, s ezek eredményeképpen azóta is kénytelen túlcsorduló reményeinek romjain élni. Valljuk meg, másfél száz éven át a spanyol képzelet azzal áltatta magát, hogy át tudja vágni sorsa gordiuszi csomóját és egyetlen merész lendülettel — értékei vagy szerencséje lendületével — felül képes emelkedni öröklött fogyatékosságain és megvetheti lábát a kor fennsíkján. Ez a remény őszinte, az erőfeszítés hősies — s az eltökéltség, hogy szétrombol minden akadályt az útijából és megsemmisíti összes ellenségét tragikus és brutális volt. Nos, a forradalom utópiája — mely győzhetett volna —, a vesztesek magától értetődő visszahúzódása, sőt elrejtőzése, s a reménykedés egy nagystílű nemzetközi beavatkozásban, hosszú éveken át a meddőség állapotában tartották az ellenállást. Tegyük hozzá, egy halálosan kimerült, megbüntetett és megalázott, szabadságától és vele együtt össznemzeti tudatától megfosztott ország nem lett volna képes sem a múltat újra átélni, sem újabb vérontást elviselni. 1950 táján, amikor — a nemzetközi méretű, de ügyetlen és éppen ezért kontrahatást produkáló ócsárolás korszaka után . Spanyolország újra felvette a kapcsolatokat a második világháborúból győztesen kikerült nyugati demokráciákkal, egy pillanatig úgy látszott, megrázkódtatás, sőt gyökeres változtatás nélkül is át lehet irányítani a sokszorosan megcsúfolt polgári érzelmeket s a rettegés hosszú korszaka után még sértetlenül maradt töredék-bizalmat a realista meggondolások világába, a nemzeti egymásratalálás síkjára. Úgy látszott, elindítható egy egészséges folyamat, melynek keretében — leszámolva mind az elnyomással mind pedig a sértődött félrevonulással — a spanyolok, minden spanyol, együttesen foghatnak hozzá hazájuk újjáépítéséhez és egyben átformálásához, saját társadalmi-politikai entitásukat szinkronba hozhatják földrajzilag legközelebbi szomszédaik huszadik századi szintjével, s előlkészíthetik egy a testükre szabott demokrácia alapozását, a spanyol társadalom valamennyi konstruktív tényezőjének bevonásával. Nem így történt. Az 1939. évi győzelem birtokosai csakhamar világosan értésére adták a nemzet többi részének, hogy ehhez a győzelemhez teljes patrimoniális kizárólagossággal ragaszkodnak, a világon semmiért sem hajlandók megosztani viiszszaszerzett ősi jogaikat, hatalmukat a néppel, jottányit is engedni kiváltságaikból és „összeszűrni a levet” a legyőzött spanyolokkal. A balkezes igyekezet azonban, mellyel az uralkodó spanyol rendszer önmagát tökéletesen korszerűnek, a világszerte elfogadott és gyakorolt politikai-szociális normák magaslatán állónak próbálta feltüntetni, a belpolitikában nem eredményezett semmi pozitívat, ellenkezőleg, magával hozta azoknak a népi jellegű szervezeteknek előbb szétzüllysztését, majd teljes felszámolását, melyek pedig a rendszer leghűségesebb kiszolgálói voltak a polgárháború utáni első években. Így az események mögött megbúvó erők menthetetlenül lepleződtek, az anarchista és egyszemélyi abszolutizmusról lehullt az álarc. Az égető, megoldatlan köznapi problémák tömegei mind jobban elárulták a mélyben mérgesedő politikai konfliktust, a spontán társadalmi fejlődés — noha politikai kifejeződést nem találhatott — vaskosan jelezte, mekkora szakadék tátong az ország többsége és a maroknyi oligarchikus vezető réteg, e mesterségesen összetákolt és tartósított felépítmény között. Miután csírájában megfojtották a reménységét is annak, hogy a politikai erők megújítása valaha is megtörténhessék a társadalmi csoportok tág tartalékából, a rendszerrel szemben alig is maradtak lábon erők Spanyolországban, hacsak nem számítjuk ide a hagyományos „ellenzékieskedőket”, akiket senki sem vesz komolyan, s mellettük az újonnan termelődött apró csoportokat, melyek, mint végső mentsvár, a történelmi hitelű monarchia felé fordultak, titkon még arra is kalkulálva, hogy a fegyveres erők — minden időben bizonyos mértékig a közvélemény szervezett formája — adott pillanatban nem szegülnének ellene a restaurációnak. (Folytatjuk) 111111II! Ilttjf11Ц1': 111"11111 n ii m 111N11 n I! i II I ч m 11 mii minimum immui(U41-i + ЈШШ ARRIBA. ESPANA-l MAGYAR SZÓ Szombat, 1969. nov. 8. Kiadják-e Minichielit? Védőügyvéde szerint megfigyelésre kell küldeni Rómából jelenti az AFP. Marvin Mitchelson amerikai ügyvéd, Rafaele Minichieli védője elmondta, hogy egyelőre nehéz bármit is mondani védence kiadatásáról. Az olasz származású Minichieli — mint ismeretes —, a múlt héten Los Angeles fölött fegyverrel a kezében arra kényszerítette a TVVA amerikai légiforgalmi vállalat utasszállító repülőgépének pilótáját, hogy változtassa meg útirányát, és Rómába vonul ism. be kell venni, hogy a repülőgép-rabló még a vietnami háború élményeinek hatása alatt állt, amikor tettét elkövette. És feltétlenül meg kell vizsgálni elmeállapotát. Csütörtökön Rómába érkezett Anna Maria, Minichieli 18 éves húga. Elmondta, hogy bátyja, miután hazaérkezett Vietnamból, állandóan ideges, lobbanékony és zárkózott volt. Minichielit a fogházban meglátogatta a római amerikai konzulátus egyik tagja is, és közölte vele, hogy a konzulátus minden segítséget és támogatást megad neki. Mitchelson azt is kijelentette, hogy az eset súlyos problémákat okoz, tekintet- Rajk Lászlóról neveztek el egy budapesti iskolát Az MTI magyar hírügynökség jelenti, hogy egy budapesti általános iskolát Rajk Lászlóról neveztek el. Rajk, mint ismeretes, az ötvenes évek ismert politikai pereinek egyik áldozata. lAWRATf |EIElMTÉNo4 .............»•••■■■•■■•iMMiaiiiiiiHiiiniillllilliiiillll BONN. — Az Európai Gazdasági Közösség csúcsértekezletén, amelyet november 17-én és 18-án tartanak Hágában, a nyugatnémet küldöttséget Willy I Brandt kancellár vezeti. (AFP) LONDON. — Nagy-Britannia beleegyezett, hogy tárgyalásokat kezd az új líbiai kormánnyal az ottani angol katonai támaszpontok megszüntetéséről. (AP) • Г' ■’ * '■ MUiíl « ' ' 1 DELHI. — Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Nijalingap, a Kongresszus Párt elnöke, pénteken megbeszéléseket kezdett a pártban keletkezett viszály áthidalásáról. (UPI) ATHÉN. — Büntetésének kitöltése előtt szabadon engedik Kodzamakiszt, akit 1963-ban ítéltek el, mert megölte dr. Lambrakiszt, az EDA Párt képviselőjét. (Tanjug) TRIPOLI. — Líbiában ezer kilowattos rádióadót helyeztek üzembe. A rádióállomás adásait Dél- és Kelet-Európában is fogni lehet- I (Tanjug) PHNOM PENH. — A kambodzsai kormány követelte, hogy az 1954-ben alakított nemzetközi ellenőrző bizottság szüntesse be munkáját és távozzon az országból. A bizottság kiadásait szinte teljes egészében a kambodzsai kormány fedezte. (Tanjug) WASHINGTON. — Az amerikai szenátus törvényt fogadott el, amelynek alapján húszmilliárd dollárt juttatnak a Pentagonnak a rakétavédelmi rendszer kibővítésére. (AP) BRÜSSZEL. — Az Európai Közös Piac végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy a következő négy évben 180 millió dollár kártérítést fizet ki a tagállamok földműveseinek a márka felértékelése miatt őket ért veszteség pótlására. (Reuter) CANBERRA. — Ismét John Grey Gortont választották az Ausztráliai Liberális Párt elnökévé. Gorton megtartotta miniszterelnöki tisztségét is. (AP) 350 millió dollárba kerül az Apollo—12 útja Cape Kennedyből jelenti az UPI. Hivatalos adatok szerint az Apollo—12 űrhajó tíznapos Hold-vállalkozása 350 millió dollárt emészt fel. A legtöbbe a Saturnus—5 hordozórakéta kerül, 185 millió dollárba. A Yankee Clipper elnevezésű parancsnoki fülke 55 millió dollárt, az Intrepid nevű komphajó pedig 40 millió dollárt ér. Az űrhajó fölbocsátása, a houstoni ellenőrző állomás munkája, a repülést ellenőrző állomások fölállítása és az űrutasok kiemelése a tengerből összesen 70 millió dollárt emészt föl. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtóképviselője közölte, hogy Richard Nixon elnök november 14-én a Cape Kennedy kísérleti telepre utazik, hogy jelen legyen az Apollo —12 indulásánál.