Magyar Szó, 1969. november (26. évfolyam, 302-329. szám)

1969-11-08 / 309. szám

2. oldal Az arabok számára csak egy megoldás van: a háború Minden nézeteltérést ki kell küszöbölni, hogy felkészülhessünk a sorsdöntő ütközetre — mondotta Kasszer az EAK nemzetgyűlésében Gamal Abdel Nasszer, az Egyesült Arab Köztár­saság elnöke, csütörtökön este beszédet mondott az egyiptomi nemzetgyűlésb­­en. Ez volt első nyilvános szereplése három hónapig tartó betegsége után. Kije­lentette, hogy a közel-keleti béke helyreállításához múlhatatlanul fel kell szabadítani a megszállt arab területeket. Miután megvádolta a­z Egye­sült Államokat, hogy lehető­vé teszi Izrael agresszív po­litikáj­ána­k folytatását, Naisz­szer leszögezte, hogy az a­ra­bok számára minős más meg­oldás, mint a háború Izra­ellel. — Az ellenség és véd­nökei — mondotta — soha­sem fogják visszavonni csa­pataikat a megszállt terüle­tekről, ha nem kényszeríti őket. — Mindazok, a­ki­k a­zt ál­lították, hogy lehetséges a közel-keleti válság békés megoldása — folytatta to­vább Nasszer —, most már belátják, amit mi már a kez­detben áhítottunk: amit erő­szakkal vettek el, csak erő­szakkal lehet visszaszerezni. A továbbiakban Nasszer köszöntötte az új szudáni és líbiai kormányokat, és meg­állapította, hogy azok az arab vitalitás bizonyítékai. Erélyesen síkraszállt egy új arab csúcsértekezlet ösz­­szehívása mellett, és hang­súlyé-­ hogy nincs többé sem.r., . .gátlásra. Ki­fejezte , hogy az arab országok, főminisz­­tereinek küszöbönálló ta­nácskozásán már meg is ál­lapodnak az új csúcsértekez­let összehívásában. Véfangri nyét indokolva, Nasszer ki­jelentette, hogy a khartúmi csúcsértekezlet óta megvál­toztak a körülmények az arab világban, s most újabb irányvonalaikra és szorosabb együttműködésre van szük­ség. Az egyiptomi államfő hangsúlyozta, hogy Izrael minden arab ország biz­tonságát veszélyezteti. Kü­lönösen fontosnak tartja, hogy jobban fel­­ kell használni az arab erőfor­rásokat azoknak az or­szágoknak a megsegítésé­re, amelyek közvetlenül szembekerültek Izraellel. __ Az arab országok kö­zötti nézeteltéréseket ki kell küszöbölni, hogy min­den erőnket szabaddá te­gyük a sorsdöntő ütkö­zetre, amely valamennyi arab államra vár —mond­ta a továbbiakban. Az EAK ezért mindent­­ megtett, hogy a libanoni kormány és a Palesztinai el­lenállók közötti kínos vál­ság megoldódjék. Nasszer megjegyezte, hogy Líbia, Szudán, Irak és Kuvait is közbenjártak a megbékélés érdekében. — A megoldás­hoz — tette hozzá — hozzá­járult a libanoni hatóságok és a palesztinai partizánok jószándék­a is. A jelenlegi helyzet, N­asz­­sze­r szavai szerint, nem en­gedi meg a látszatmegoldá­sokat, és minden arab or­szágnak vagy vállatnia kell a harcot, vagy­­kizá­rni ma­gát belőle. Nasszer szerint az arab országiak fő ütőereje a nép, de a had­sereg megerősítésé­nek i­s nagy figyelmet kell szentelni. Az EAK mintegy félmillió embert mozgósított, és az idén félmiil­liárd egyip­tomi fontot költött hadsere­gére. Ezzel kapcsolatiban az egyiptomi elnök köszönetet mondott a Szovjetuniónak az Egyiptomnak nyújtott tá­mogatásáért. Al Ahram: A viták túl sok erőt emésztettek fel Az Al Ahram című újság pénteki vezércikkében Nasz­szer beszédének azt a részét emeli­­ki, hogy az Izrael el­leni harcban minden erőt mozgósítani kell. A cikkíró — miután emlékeztetett rá, hogy az el­nö­k az utóbbi­­két év alatt több ízben is hang­súlyozta ezt a tényt —, meg­állapítja, hogy a mellékes kérdések körüli viták és vi­szályok, amelyeket az i­m­pe­­rbalista erők csak szítottak, az arabok erejét emésztet­ték fel a harc és az ellen­állás kárára. Abba Eban: Súlyos és kihívó beszéd Abba Eben külügyminisz­ter Nasszer elnök beszédével kapcsolatban az izraeli te­levízióban kijelentette, hogy az egyiptomi államfő ismét kifejezésre juttatta ezt a véleményét, hogy a közel­­keleti válság megoldását az Izraellel való háborúban lát­ja. A külügyminiszter sze­rint Nasszer beszéde „súlyos én ikishívó”. A brit sajtó kedvezőt­lenül fogadta Nasszer beszédét Nasszer elnök beszéde kedvezőtlen fogadtatásra ta­lált a brit sajtóban. A lapok nagy teret szentelnek ugyan az eseménynek, de felróják az EAK elnökének, hogy a harcban látja az egyedüli­ kiutat az arabok számára. Hivatalos körökben egye­lőre nem fűztek­­kommen­tárt Nasszer beszédéhez. Dip­lomáciaii körökben azonban hangsúlyozzák, hogy a Kö­­zel-Kel­ette­l kapcsolatos négy­hatalmi tárgyalások felújítá­sa még a hónap folyamán várható. Nasszer elnök az egyiptomi nemzetgyűlésben beszél (38) 1951-ben ismét engedélyt kap Madridba költözésre, sőt a jelek szerint feloldják rendőri felügyeletét is... Ridruero ettől fogva nyilvánosan konferenciák százait tartja a legkülönbözőbb társadalmi réte­gek előtt; előadásaiban kifejti a rendszer demokratikus átalakulásának azonnali szükségességét, követeli a polgárháborúban a köztársasági oldalon részt vettek reha­bilitálását ... 1956-ban tevékenyen részt vesz egy forradalmi megmozdulásban, mely Franco azonnali eltávolítását akarta megvalósítani. Börtönbe vetik, majd bíró­ság elé állítják... de briliáns ön­védő­beszéde alapján kénytelenek felmenteni... A következő évben személyesen Francóhoz intézett bizalmas jelentésében leleplezi a Guardia Civil és a Falange bíróságainak visszaéléseit, és azonnali amnesztiát köve­tel minden politikai fogoly számára ... Ugyanakkor megalakítja a Demokratikus Akció nevű politikai csoportot... Újra bebörtönzik és perbe fogják... De ismét kivágja magát, újra előadásokat tart, cikkeket és röpiratokat szerkeszt s ezekben leplezetlenül elmondja a spanyol valóságot. 1961-ben a Buenos Aires-i Lo­­sada könyvkiadó jelenteti meg ESCRITO EN ESPANA c. átfogó dokumentum­könyvét. Ebben a Falange-mozgalom tel­jes genezisét adja, megírja a valóságot Franco rendszeréről, de leszámol néhány régebbi és újabb keletű illúzióval is, jobb- és baloldali vonatkozásban egyaránt... A könyv CONCLUSIONES c. Epilógusában elmondja azt is, hogyan képzeli el ő a spanyol jövőt... Búcsúzóul ezt a könyvet nyújtom át Neked, Sándor, s javasolom spanyol naplód EPILÓGUSAKÉNT is ... HASTA LA VISTA, AMIGO...! Dionisio Ridruejo üzenete „Jelen munkám megírása közben egy pillanatra sem volt szándékomban jóslá­sokba bocsátkozni, csupán a spanyol prob­lémát igyekeztem megmutatni a maga leplezetlen valóságában. Ettől a módszer­től írásom befejezésekor sem térek el. Inkább csak összefoglalni szeretném az eddig mondottakat. Spanyolország 25 évvel ezelőtt rettene­tes tapasztala­tokat szerzett, s ezek ered­ményeképpen azóta is kénytelen túlcsor­duló reményeinek romjain élni. Valljuk meg, másfél száz éven át a spanyol kép­zelet azzal áltatta magát, hogy át tudja vágni sorsa gordiuszi csomóját és egyetlen merész lendülettel — értékei vagy szeren­cséje lendületével — felül képes emelked­ni öröklött fogyatékosságain és megvetheti lábát a kor fennsíkján. Ez a remény őszinte, az erőfeszítés hő­sies — s az eltökéltség, hogy szétrombol minden akadályt a­z útijából és megsem­misíti összes ellenségét tragikus és bru­tális volt. Nos, a forradalom utópiája — mely győzhetett volna —, a vesztesek magától értetődő visszahúzódása, sőt elrejtőzése, s a reménykedés egy nagystílű nemzet­közi beavatkozásban, hosszú éveken át a meddőség állapotában tartották az ellen­állást. Tegyük hozzá, egy halálosan kime­rült, megbüntetett és megalázott, szabad­ságától és vele együtt össz­nemzeti tuda­tától megfosztott ország nem lett volna képes sem a múltat újra átélni, sem újabb vérontást elviselni. 1950 táján, amikor — a nemzetközi méretű, de ügyetlen és éppen ezért kont­rahatást produkáló ócsárolás korszaka után . Spanyolország újra felvette a kapcsolatokat a második világháborúból győztesen kikerült nyugati demokráciák­kal, egy pillanatig úgy látszott, megráz­kódtatás, sőt gyökeres változtatás nélkül is át lehe­t irányítani a sokszorosan meg­csúfolt polgári érzelmeket s a rettegés hosszú korszaka után még sértetlenül maradt töredék-bizalmat a realista meg­gondolások világába­, a nemzeti egymásra­­találás síkjára. Úgy látszott, elindítható egy egészséges folyamat, melynek kere­tében — leszámolva mind az elnyomással mind pedig a sértődött félrevonulással — a spanyolok, minden spanyol, együtte­sen foghatnak hozzá hazájuk újjáépíté­séhez és egyben átformálásához, saját társadalmi-politikai entitásukat szinkronba hozhatják földrajzilag legközelebbi szom­szédaik huszadik századi szintjével, s előlkészíthetik egy a testükre szabott de­mokrácia alapozását, a spanyol társadalom valamennyi konstruktív tényezőjének be­vonásával. Nem így történt. Az 1939. évi győzelem birtokosai csakhamar világosan értésére adták a nemzet többi részének, hogy eh­hez a győzelemhez teljes patrimoniális ki­zárólagossággal ragaszkodnak, a világon semmiért sem hajlandók megosztani viisz­­szaszerze­tt ősi jogaikat, hatalmukat a néppel, jottányit is engedni kiváltságaik­ból és „összeszűrni a levet” a legyőzött spanyolokkal. A balkezes igyekezet azonban, mellyel az uralkodó spanyol rendszer önmagát tökéletesen korszerűnek, a világszerte el­fogadott és gyakorolt politikai-szociális normák magaslatán állónak próbálta fel­tüntetni, a belpolitikában nem eredménye­zett semmi pozitívat, ellenkezőleg, magá­val hozta azoknak a népi jellegű szerve­zeteknek előbb szétzüllysztését, majd telj­es felszámolását, melyek pedig a rend­szer leghűségesebb kiszolgálói voltak a polgárháború utáni első években. Így az események mögött megbúvó erők ment­hetetlenül lepleződtek, az anarchista és egyszemélyi abszolutizmusról lehullt az álarc. Az égető, megoldatlan köznapi problé­mák tömegei mind jobban elárulták a mélyben mérgesedő politikai konfliktust, a spontán társadalmi fejlődés — noha politikai kifejeződést nem találhatott — vaskosan jelezte, mekkora szakadék tátong az ország többsége és a maroknyi oli­garchikus vezető réteg, e mesterségesen összetákolt és tartósított felépítmény között. Miután csírájában megfojtották a re­ménységét is annak, hogy a politikai erők megújítása valaha is megtörténhessék a társadalmi csoportok tág tartalékából, a rendszerrel szemben alig is maradtak lá­bon erők Spanyolországban, hacsak nem számítjuk ide a hagyományos „ellenzéki­­eskedőket”, akiket senki sem vesz komo­lyan, s mellettük az újonnan termelődött apró csoportokat, melyek, mint végső mentsvár, a történelmi hitelű monarchia felé fordulta­k, titkon még arra is kalku­lálva, hogy a fegyveres erők — minden időben bizonyos mértékig a közvélemény szervezett formája — adott pillanatban nem szegülnének ellene a restaurációnak. (Folytatjuk) 1111­­11II! Ilttjf11Ц1': 111"11111 n ii m 111N­11 n I! i I­I I ч m 11 mii minimum imm­ui(U41-i + ЈШШ ARRIBA. ESPANA-l MAGYAR SZÓ Szombat, 1969. nov. 8. Kiadják-e Minichielit? Védőügyvéde szerint megfigyelésre kell küldeni Rómából jelenti az AFP. Marvin Mitchelson amerikai ügyvéd, Rafaele Mi­­nichieli védője elmondta, hogy egyelőre nehéz bármit is mondani védence kiadatásáról. Az olasz származá­sú Minichieli — mint ismeretes —, a múlt héten Los Angeles fölött fegyverrel a kezében arra kényszerí­tette a TVVA amerikai légiforgalmi vállalat utasszál­lító repülőgépének pilótáját, hogy változtassa meg út­irányát, és Rómába vonu­l ism­. be kell venni, hogy a repü­lőgép-rabló még a vietnami háború élményeinek hatása alatt állt, amikor tettét el­követte. És feltétlenül meg kell vizsgálni elmeállapotát. Csütörtökön Rómába érkezett Anna Maria, Mi­nichieli 18 éves húga. El­mondta, hogy bátyja, mi­után hazaérkezett Viet­namból, állandóan ideges, lobbanékony és zárkózott volt. Minichielit a fogházban meglátogatta a római ameri­kai konzulátus egyik tagja is, és közölte vele, hogy a konzulátus minden segítsé­get és támogatást megad ne­ki. Mitchelson azt is kijelen­tette, hogy az eset súlyos problémákat okoz, tekintet- Rajk Lászlóról neveztek el egy budapesti iskolát Az MTI magyar hírügy­nökség jelenti, hogy egy budapesti általános iskolát Rajk Lászlóról neveztek el. Rajk, mint ismeretes, az ötvenes évek ismert poli­tikai pereinek egyik áldo­zata. lAWRATf |EIElMTÉNo4 .............»•••■■■•■■•iMMiaiiiiiiHiiiniillllilliiiillll BONN. — Az Európai Gazdasági Közösség csúcs­­értekezletén, amelyet no­vember 17-én és 18-án tar­tanak Hágában, a nyugatné­met küldöttséget Willy I Brandt kancellár vezeti. (AFP) LONDON. — Nagy-Bri­­tannia beleegyezett, hogy tárgyalásokat kezd az új líbiai kormánnyal az ottani angol katonai támaszpontok­­ megszüntetéséről. (AP) • Г' ■’ * '■ MUiíl « ' ' 1 DELHI. — Indira Gandhi­­ indiai miniszterelnök és Ni­­jalingap, a Kongresszus Párt elnöke, pénteken megbeszé­léseket kezdett a pártban ke­letkezett viszály áthidalásá­ról. (UPI) ATHÉN. — Büntetésének kitöltése előtt szabadon en­gedik Kodzamakiszt, akit 1963-ban ítéltek el, mert­­ megölte dr. Lambrakiszt, az EDA Párt képviselőjét. (Tanjug) TRIPOLI. — Líbiában ezer kilowattos rádióadót helyeztek üzembe. A rádió­­­­állomás adásait Dél- és Ke­­­­let-Európában is fogni lehet- I (Tanjug) PHNOM PENH. — A kam­bodzsai kormány követelte, hogy az 1954-ben alakított nemzetközi ellenőrző bizott­ság szüntesse be munkáját és távozzon az országból. A bizottság kiadásait szinte teljes egészében a kam­bodzsai kormány fedezte. (Tanjug) WASHINGTON. — Az amerikai szenátus törvényt fogadott el, amelynek alap­ján húszmilliárd dollárt jut­tatnak a Pentagonnak a ra­kétavédelmi rendszer kibő­vítésére. (AP) BRÜSSZEL. — Az Európai Közös Piac végrehajtó bi­zottsága elhatározta, hogy a következő négy évben 180 millió dollár kártérítést fi­zet ki a tagállamok földmű­veseinek a márka felértéke­lése miatt őket ért veszteség pótlására. (Reuter) CANBERRA. — Ismét John Grey Gortont válasz­tották az Ausztráliai Liberá­lis Párt elnökévé. Gorton megtartotta miniszterelnöki tisztségét is. (AP) 350 millió dollárba kerül az Apollo—12 útja Cape Kennedyből jelenti az UPI. Hivatalos adatok szerint az Apollo—12 űrhajó tíznapos Hold-vállalkozása 350 millió dollárt emészt fel. A legtöb­be a Saturnus—5 hordozóra­kéta kerül, 185 millió dollár­ba. A Yankee Clipper elneve­zésű parancsnoki fülke 55 millió dollárt, az Intrepid nevű komphajó pedig 40 mil­lió dollárt ér. Az űrhajó fölbocsátása, a houstoni ellenőrző állomás munkája, a repülést ellenőr­ző állomások fölállítása és az űrutasok kiemelése a ten­gerből összesen 70 millió dol­lárt emészt föl. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtóképviselője közölte, hogy Richard Nixon elnök november 14-én a Cape Ken­nedy kísérleti telepre utazik, hogy jelen legyen az Apollo —12 indulásánál.

Next