Magyar Szó, 1970. február (27. évfolyam, 30-57. szám)

1970-02-01 / 30. szám

­ oldal Még tart a feszültség Honduras és Salvador határán Köteszeűsen egymást vádolja a két ország • Harminc salvadori katona elestéről szól a hondurasi közlemény Honduras és Salvador határán az elmúlt napok­ban ismét incidensek történtek. Fennáll a veszély, hogy újra fellángol az ellenségeskedés a két közép­amerikai köztársaság köz­ött. A Hondurasban kiadott hivatalos jelentés szerint az incidensekért Salvadort ter­heli a felelősség, mert kato­nái átlépték a hondurasi határt. Csak négyórás csata után tudták őket vissza­verni A harcban, a közlemény szerint, 30 salvadori katona elesett. Alig egy órával a táma­dás után salvadori repülő­gépek hondurasi célponto­kat bombáztak. Hondurasi jelentés szerint ezt követően a salvadoriak egy újabb in­cidenst követtek el: átkel­tek a határon és elhajtottak egy marhacsordát A Reuter San Salvador-i jelentése szerint Salvador­ban a hondurasi határon történt incidensek után ké­szültségi állapotot rendeltek el. A salvadori kormány döntése idején a két szom­szédos ország képviselői a semleges Costaricában áthi­daló megoldást igyekeztek találni az ellenségeskedésre. Francisco Jose Guerrero salvadori külügyminiszter kijelentette, hogy a costa­­ricai tárgyalásokat az újabb incidensek ellenére is foly­tatják. Salvador Hondurast vádol­ja agresszióval. Hivatalos je­lentés szerint minden fele­lősség a hondurasi kormány­ra hárul. A jelentés megál­lapítja, hogy pénteken, Las Táblás város közelében négy hondurasi repülőgép hatolt be Salvador légiterébe. Шт A nap nyáron sőt, a Lifam télen fut Az USA fizessen kártérítést a My Lai-i vérengzés áldozatainak — követelik a dél-vietnami buddhisták Saigonban betiltották a Life legújabb számának terjesztését Phnom Penhből jelenti a Tanjug. Az Ang Quang saigoni buddhista templom kereté­ben működő buddhista intézet polgári pert indított Amerikában. A buddhista papok követelik, hogy az USA fizessen kártérítést a My Lai faluban történt tö­megmészárlás idején meggyilkolt emberek hozzátarto­zóinak. Tien Hoa buddhista főpap adatokat közölt a tömegmé­­szárlásról: az amerikai csa­patok 570 öreg­et, nőt és gyer­meket öltek meg. A főpap szerint az anyagi károk is tetemesek. A beszámoló azo­nos a DNFF rádióállomása közölte jelentéssel. A buddhista intézet Paul Parkin Hayden Lake-i ügy­védet bízta meg a polgári per elindításával, mert az intézet nem bízik a diplo­máciai intézkedésekben és a kormányadminisztráció hat­hatóságában. Érthető az in­tézet álláspontja, hiszen Nguyen Van­ Thieu dél-viet­nami elnök a My Lai-i tö­megű m­észárlást szokványos katonai intézkedésnek neve­zi. Az amerikai kormány pe­dig semmit sem tesz a bű­nösök megbüntetése és a My Lai-i bűntettek felderítése érdekében. A saigoni­­kormány min­den módon igyekszik elken­dőzni az esetet Betiltotta a saigoni és az amerikai újsá­gok terjesztését, amelyek a tömegmészárlással foglalkoz­nak és adatokat közölnek. A Life című amerikai újság legújabb számát sem szabad árusítani Saigonban, mert nem akarják, hogy az ameri­kai katonák és tisztek érte­süljenek róla, hogyan véle­kedik a közvélemény a tör­téntekről. A katolikus egyház 1964 és 1969 között 12000 lelkészt veszített, a papság 3 száza­lékát. A kilépő papok közül sokakat átokkal sújtott a pápa, másoknak vi­szont csak hűtlenségét, álüthetattenságát vetette szemére. Most az a veszély fenyegeti a pápát, hogy egy egész ország papsága megta­gadja az engedelmességet. Az ügyben fo­lyó évszázados harc folyamán először tör­tént meg, hogy egy hivatalos egyházi gyü­­lekezet szembehelyezkedett a pápa dönté­­seive. A holland papi konzílium január eleji értekezletén 90 szavazattal, 6 ellené­ben és 10 tartózkodó szavazat mellett úgy döntött, hogy házas embereket ás pappá lelhet szentelni, 86 szavazattal, 8 ellenében pedig kimondta, ћ-оет e felszentelt papok is megnősülhetnek és tovább gyakorolhat­ják hivatásukat. A tanácskozás befejeztével a siab­al pa­pok örömükben egy „kemenya­sszonyt” gyúrták a gyűlésterem kijárata előtt, és nyakába a követ­kező feliratú táblát akasztották: .Kedvesem, örvendem, hol­nap már megesküdhetünk!” A Monsignore húsz kilót fogyott Új fejezet kezdődött ezzel az egyház történetében. A püspökök minden ország­ban válaszút elé kerültek: vagy engedel­meskednek a pápa útmutatásainak, és el­vesztik népszerűségüket a híveik között, vagy követik a nyáj akaratát, akkor vi­szont a pápával kerülnek elilemtétbe. A holland papok máris arról beszélnek, hogy az elszakadástól sem kell vissza­riadni, s hogy erre ne kerüljön sor. Alfánk holland érseknek ugyancsak igye­keznie­­kell, hogy áthidalhassa a Vatikán és a holland papság, illetve hivak közötti egyre mélyülő ellentéteket. Az érsek még mindig bízik benne, hogy sikerül vissza­állítani a jó viszonyt országa és ez örök város között, hogy a Vatikánnal közösen sikerül megoldást találni a vitás kérdések­re, és ily módon megakadályozni a kitö­rőben levő nyílt lázadást. A holland papok szinte egyöntetűen és világosan kimondták, ami eddig világ­szerte so­k pályatársuk problémája volt, s ami­llen egyétemként fel is lázadtak, vál­lalva a nem épp könnyű következménye­ket. Pártütők persze nemcsak az úgyneve­zett alsóbb papság saradban akádnak, e cölibátusnak igen magas rangú hívei is varrnak: a pápai t­rón körül gyülekező ki­választottak közül is többen vállalják a házasság édes igáját Péter apostol trón­­székének őrzése helyett. A Szentszékhez legközelebb állók közül senki sem tett szert akkora hírnévre szö­késével, mint a tavaly megházasodott Monsignore Giovanni Mus­ante. Ötvenegy éves korában hagyta ott a pápai „csalá­dot” és alapította meg sajátját. Negyed évszázadon át állt e Vatikán szolgálatá­ban, azok közé a kiváltságosok közé tarto­zott, akik ünnepnapokon a pápát gyalog­­himtalán a Szent Péter bazilikába vihet­ték. Egyebek között az ő feladata vol­t az örök város papságának magaviseletére ügyelni. Amikor közölte feletteseivel, hogy ki akar lépni a papi rendből, maga a pá­pa mentette föl, megáldotta és 10 000 dol­lár végkielégítést adott neki. Esküvőjét egy római templomban tartották meg, e bejárat előtt néhány száz korabiniek­ tar­totta fenn a rendet. Újságírók és tv-ripor­terek rohanták meg a templom ajtaján ki­lépő új párt. Mindmáig titok maradt azonban, hogy hol ismerkedett meg, és hol ta­l­álkozgatott Monisignore Musamte és a római rossznyelvük álltal Monsignarinána­k elkeresztelt hölgy az esküvő előtt, talán magában a Vatikániban, vagy — uram bo­csá’ —, Musamte lakosztályán. Minden­esetre a rossznyelvek azt is tudni vélik, hogy ő Monsignore még a frigy megkötése előtt, vagy 20 kilót lefogyott. S AZ ÉDES BŰN ! Katolikus papok. Világszerte egyre elkeseredettebb vita folyik a katolikus egyház kebelében ar­ról, hogy nősüljenek-e a papok, vagy sem. VI. Pál pápa konokul védelmezi a „szent cölibátus” intézményét, kockáztatva ezzel, hogy megmaradt tekintélyét is eljátssza. A Der Spiegel című hamburgi hetilap evvel kapcsolatos cikkét folytatá­sokban közöljük. Egy a sok közül — egy katolikus pap családja körében (Folytatjuk) MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1970. febr. 1. Érkezik a segély a volt Bíafra lakosságának Génfből jelenti az AFP. Panajotisz Sztaniszisz, a Vöröskereszt megbízottja, aki nemrég tért vissza La­­gosból, kijelentette, hogy a volt Bíafra lakosságának se­gélyezése jó ütemben halad. A szállítás problémáját már megoldották, az első élelmi­szerküldemények megérkez­tek, illetve útban vannak Ni­géria felé. Sztaniszisz hangoztatta, hogy a Nigériai Vöröskereszt fokozta tevékenységét a volt Biafra területén, s hogy a szervezet naponta 1000—2000 kalória értékű fejadagokat oszt szét a lakosság között. Január 30-án 19 000 tonna élelmiszer volt raktáron a Nigériával határos országok­ban. Sztaniszisz véleménye szerint a mennyiség mintegy három hónapra elegendő. A gépkocsipark teherbíró képessége 400 tonna, de újabb 50 tehergépkocsi ér­kezését várják. A volt Biaf­­rában 25 orvosi csoport te­vékenykedik négy kórház­ban és 17 rendelőben. es Határozott politika a külföldi beavatkozás Az évek óta tartó ciprusi feszültség az utóbbi he­tekben hatványozódott, és okkal tartanak attól, hogy az 1967. évi eseményekre emlékeztető robbanáshoz vezet. Makariosz érsek kéthetes afrikai körútja alatt vége szakadt a nagyon is viszonylagosnak mondható szélcsendnek, átmeneti békeállapotnak. Nikóziában és más városokban ismét bombák robbantak, álarcos ter­roristák törtek be a rendőrlaktanyákba, fegyvert raboltak, szabotázscselekedeteket hajtottak végre stb. A fejlemények aggasztóak, ugyanis immár tizennyolc hónapja folynak a sziget la­kosságát képező két népcso­port, a görögök és törökök képviselőinek tárgyalásai. Igyekeznek mindkét fél szá­mára elfogadható megoldást találni, véget vetni az év­tizedes torzsalkodásnak, tü­relmetlenségnek, meg nem értésnek. A merényletek, orvtámadások, robbantások pedig semmiképpen sem lendítenek a belső szilárd­ság, a béke és megnyugvás ügyén, sőt elmérgesítik az amúgy is súlyos állapotokat. Jelen esetben azonban bizton mondható, hogy nem a régi nemzeti viszály eleve­nedett meg, bár a háttérben megbúvó fölforgató erők mindent megtesznek, hogy ez megtörténjen. De most na­gyobb tétre megy a játék; az erőszakhullám jobbára az ország külpolitikája, sőt a köztársasági elnök személye ellen irányul. Makariosz ér­sek hazaérkezése után egy óra leforgása alatt öt plasz­tik bomba robbant a ciprusi városokban, s eluralkodott a bizonytalanság, a rettegés. Az elnök első intézkedése az volt, hogy mozgósította a rendőrséget és a nemzeti gárdát, általános házkutatást rendelt el. Elsősorban a ta­valy nyáron betiltott Nemze­ti Front volt tagjainak ott­honát kutatták át, fegyvert keresve. Mert az illegalitásba vo­nult szélsőjobboldali szerve­zet korántsem adta fel a har­cot, csápjai messzire nyúl­nak, pártfogói erősek és nem ülnek ölbe tett kézzel Jelszavuk: „Vissza Görögor­szághoz!”, s érthető, hogy törekvéseik útjában egy em­ber áll szilárd politikai el­képzeléseivel és tetteivel: Makariosz. Bizonyos, hogy az athéni junta érdekei is meg­kívánják, hogy Ciprus előbb­­utóbb megszűnjön önálló, független­­ állam lenni. A Nemzeti Front és a görög tá­bornokok közötti „suba alat­ti” együttműködés valószí­nű, és biztos, hogy nemcsak a ciprusi görögök visszaté­rését szolgálja az „anyaor­szág kebelébe”. Makariosz érsek a múlt­ban és a jelenben azt a né­zetet vallotta és vallja, hogy az egységes ország megte­remtésének előfeltétele meg­valósítani a nép egységét. A szélsőséges elemek éppen a szoros együttműködésre irá­nyuló törekvéseket, a meg­értést, a megbékélés szelle­mének diadalát kívánják alá­ásni, meghiúsítani, csírájá­ban elfojtani. Cipruson „Az összefogásban az erő” jelszó nem puszta szólam, tovább­jutási lehetőség, eredmény­nyel kecsegtető vállalkozás. A torzsalkodást, viszályt el­utasító, egységbe tömörült lakosság fölépítheti magának a haladó, erős államot, amely sikerrel dacol a szuvereni­tásra törő külföldi érdekek­kel, a külső politikai és gaz­dasági nyomással. Ez szúr szemet a belső reakciónak és a külső érde­­­kek képviselőinek. Maka­riosz érsek külpolitikája a szigorú el nem kötelezettség elvein alapul. A kormány az utóbbi időben több ízben ko­molyan fontolóra vette, hogy a következetes politika elvét vagy a gazdasági érdekeket helyezze-e előtérbe. Ponto­sabban : a brit támaszpontok felszámolásáról folyt a vita, habár a bázisok nagy be­vételt jelentenek Ciprus szá­mára. (Ciprus függetlenségé­nek kikiáltása után Nagy- Britannia megtartotta arcro­­tini támaszpontjait.) A líbiai államcsíny, a ki­rályság megbuktatása után lényegesen megváltozott az erőegyensúly a Földközi­tenger térségében, az USA és Nagy-Britannnia igen fon­tos hadászati gócot volt kénytelen föladni. Washing­tonban és Londonban úgy vélték, hogy nincs még min­den veszve, Görögország, Tö­rökország és főleg Ciprus, ha előretolt védőbástya, pótol­ják a hiányt, kedvező föld­rajzi helyzetüknél fogva a NATO továbbra is megőriz­heti befolyását a Közel-Ke­leten. Ciprus viszont „akadékos­kodik”. Makariosz afrikai körútja olaj volt a tűzre. Tanzánia, Kenya és Zambia elnökeivel a többi között az el nem kötelezettségről és e politika döntő fontosságáról tárgyalt — tehát megintcsak azt bizonyította, hogy „ke­rékkötője a nagyhatalmi ter­vek kibontakozásának”. A ciprusi helyzet, a jelek­ből ítélve, mégsem fajulhat súlyos válsággá, hiszen a la­kosság 90 százaléka az 1968- ban tartott elnökválasztáso­kon Makariosz érsekre sza­vazott, tehát fölzárkózott melléje, helyesli munkáját, elveit, elképzeléseit. A szél­sőséges kilengések szítei a történelmi szükségszerűség folytán, az ország haladásá­nak érdekében kudarcra vannak ítélve. JAKOBSZ István

Next