Magyar Szó, 1970. április (27. évfolyam, 89-117. szám)
1970-04-01 / 89. szám
f Szerda, 1970. április 1. «F k (Folytatás a 2. oldalról) fabb kérdései továbbra is megoldatlanok maradnak. Kétségtelen, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés terén minőségileg új viszonyokat kell teremteni. Ezen azt is értjük, hogy a fejlődő országokat nagyobb mértékben kell bekapcsolni a világkereskedelembe, mert ezáltal nem csupán fizetési mérlegük javul, hanem bekapcsolódásuk kedvezően befolyásolja a korszerű technológia elsajátítását, a minőség javítását és termékeik választékának bővítését. Szövetségi Szkupstinánk már az ENSZ első kereskedelmi és fejlesztési világértekezlete előtt, 1964-ben határozatot hozott, amelyben rámutatott az említett országok gyorsabb ütemű fejlődésének szükségességére és arra, hogy e tekintetben szóképviselő elvtársak és elvtársnők! Önök figyelemmel kísérték látogatásainkat és a közös közleményekből láthatták, hogy mindenütt igen kimerítő véleménycserét folytattunk az időszerű nemzetközi problémákról. Örülök, hogy kijelenthetem: valamennyi országban, amelyeket meglátogattunk, az egyetértés magas foka nyilvánult meg az általunk megvitatott kérdésekkel kapcsolatban. Láthatták, hogy mindenütt kifejezésre jutott közös aggodalmunk a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet miatt, különösen pedig a népek biztonságát és az egyes országok szuverenitását veszélyeztető válságok és a nemzetközi kapcsolatok terén megnyilvánuló bizonyos jelenségek miatt. Természetesen külön is szó esett azokról a súlyos problémákról, amelyek közvetlenül érintik ezeket az országokat, például a Dél-Afrikában uralkodó helyzetről és a közel-keleti válságról. Tanzánia, Zambia, Kenya, Uganda és a többi ország államférfiai, amelyeket meglátogattunk, mély aggodalmukat és felháborodásukat fejezték ki a kontinens déli részén uralkodó állapotok fölött, mert ott a sötétség és az erőszak fellegvárai magasodnak. Egyes országok, amelyek földrajzilag a legközelebb vannak a Dél-afrikai Köztársasághoz, Rhodesiához, Mozambikhoz, erősen aggódnak a gyarmaturalmi és fajüldöző rendszerek nyomásának növekedése miatt. A Dél-afrikai Köztársaság egyre inkább imperialista, reakciós, hogy ne mondjam, fasiszta állammá válik, amelynek felfokozott igényei vannak a haladó szellemű független köztársaságokkal, például Zambiával szemben. Nemcsak hogy gazdasági fölényét próbálja kihasználni ezekkel az országokkal szemben, hanem — akár Portugália is — diverzánsokat vet be, ledönti a távírópóznákat, a hidakat, megrongálja a fontos létesítményeket. A gyarmaturalom maradványai és a reakciós fajüldöző kormányok durván elnyomják az embermilliókat és megfosztják őket a legelemibb emberi jogoktól. A portugál és egyéb gyarmatokon mintegy 30 millió ember van még mindig a hatalombitorló telepesek kegyetlen diszkriminációjának kitéve. Csak a Dél-afrikai Köztársaságban az országnak mintegy 15 millió lakosa él ilyen elnyomatásban. A fajüldözés nemcsak afrikai, hanem világprobléma Dél-Afrika, továbbá rhoidesiai, valaminta portugál más intézkedést kell tenni, számos nemzetközi akciót kell indítani. Jugoszláviának az eltelt időszakban végzett tevékenysége, hazánk erőfeszítései logikus kifejezői és eredményei politikánknak, amely a legszélesebb körű egyenjogú nemzetközi együttműködésre irányul a világ haladása és békéje érdekében. Jugoszlávia a többi fejlődő országgal együtt, továbbra is következetesen síkraszáll a fejlődéssel kapcsolatos problémák megoldásáért. Ez különösen manapság időszerű, tekintettel arra, hogy hamarosan meghozzák az ENSZ II. fejlesztési évtizedének tervét és összehívják az ENSZ III. kereskedelmi és fejlesztési világértekezletét. Az el nem kötelezettek küszöbönálló értekezletén is ez kell hogy legyen az egyik legfontosabb téma: gyarmaturalom alatt sínylődő területeken működő fajüldöző és kolonialista szövetségesei a szó szoros értelmében agresszív imperialista támaszpontot képeznek, amely az afrikai országok békéje, biztonsága ellen tör. A sötét reakciós erők eme támaszpontjai veszélyeztetik a szomszédos afrikai országok függetlenségét és az állandó bizonytalanság forrásai Afrikában. A kisebbségi fajüldöző rezsimek és az elavult gyarmaturalmi viszonyok léte tulajdonképpen az afrikai talajra való imperialista beszivárgás formája, amelynek határozott tartós politikai alapja van. A nyugati országok egyes körei továbbra is segélyt nyújtanak ezeknek a kormányoknak az ENSZ számos határozata ellenére, amelyek tiltják bármilyen kapcsolat fenntartását velük. Azok, akik ezt a segélyt nyújtják — enélkül a fajüldöző kormányok nem is maradhatnának fenn — nyilvánvalóan arra törekednek, hogy biztosítsák az Afrikán kívüli tényezők befolyását az Nasszerral, az Egyesült Arab Köztársaság elnökével, valamint a szudáni és líbiai új forradalmi kormányok vezetőivel folytatott tárgyalásainkon a legnagyobb figyelmet a közel-keleti válságnak szenteltük. Érthető, hiszen az ottani tarthatatlan állapot ezeket az országokat közvetlenül érinti, annál inkább, mert a helyzet napról napra rosszabbodik. Mi mindannyian nagy aggodalommal figyeljük a fejleményeket ebben a térségben, amely földrajzilag is nagyon közel áll hozzánk. Senkinek a világon nem volna szabad közömbösnek lennie az ott történtek iránt. A közel-keleti válság kiéleződése valamennyi földközi-tengeri ország népének érdekeit veszélyezteti. Izrael — amely nyílt annexiós igényekkel lép fel és teljesen semmibe veszi a Biztonsági Tanács határozatát meg a politikai megoldásra irányuló más törekvéseket — kihívást jelent a világ békeszerető közvéleményével szemben. Agresszív cselekedeteinek kiterjesztésében Izrael nem riad vissza az ártatlan polgári lakosság és a polgári célpontok bombázásától sem. Az izraeliek egy építőipari gyárat bombáztak Kairó közelében, amelynek semmi köze a katonai termeléshez, a napalmbombák 60 embert megöltek és sokat megsebesítettek. Izrael brutális cselekedetei ellenére sem tapasztalható kellőaggodáz afrikai országok politikai irányvételére, meg akarják őrizni, illetve vissza akarják szerezni régi pozícióikat ezen a földrészen. Érthetetlen, hogy egyes ottani országok milyen csekély megértést mutatnak Afrika leigázott népeinek törekvései és igazságos harca iránt. Tekintettel az Afrika déli részében uralkodó állapotokra, valamennyi tárgyalófelünkkel együtt megállapítottuk, hogy a nemzetközi közösség nem állt hivatása magaslatán, és hogy sok felelős tényező a világon nem látja be ennek az állapotnak a súlyos nemzetközi következményeit. Mindazoknak, akik tapasztalták a náci zsarnokság borzalmait, jobban el kellene gondolkozniuk azon, hova vezet a fasiszta eszmék nyílt propagálása és valóra váltása a dél-afrikai, rhodesiai és portugál reakciós rendszerek részéről. Ideje, hogy belássák: az afrikai földrész déli részében kialakult veszélyes fejlemények nemcsak afrikai, hanem világproblémát is jelentenek. Múlhatatlanul szükséges erélyes intézkedéseket foganatosítani a fajüldözők ellen, és meghiúsítani az imperialisták meg a fasiszta ideológia zászlóhordozóinak sötét terveit. Az el nem kötelezettek küszöbönálló értekezletén is minderről részletesen kellene tárgyalni, határozott álláspontokat elfoglalni és síkraszállni az erélyesebb intézkedések mellett. Tanzániában fogadtam a felszabadító mozgalmak képviselőit, akik tájékoztattak a hazájukban uralkodó súlyos állapotokról, valamint arról az egyenlőtlen harcról, amelyet ezek a népek vívnak szabadságukért és függetlenségükért. Valamennyien nagyra becsülik azt a segítséget és támogatást, amelyet Jugoszlávia nyújt szabadságharcuknak. Hangsúlyozták, hogy a mi és más baráti országok és haladó erők támogatása segít nekik, hogy kitartsanak a céljaik megvalósításáért folytatott küzdelmükben. A dél-afrikai és a közelkeleti helyzeten kívül, amely — mint mondottam — a legközvetlenebbül érinti az afrikai országokat, a nemzetközi helyzet egészéről is tárgyaltunk. A nemzetközi helyzetet terhelő problémákról folytatott véleménycserénk alkalmával tárgyaló feleink kifejezték készségüket, hogy a maguk részéről folytassák erőfeszítéseiket a nemzetközi viszonyokban uralkodó feszültség enyhítéséért és a világbéke megőrzéséért. Különös aggodalom jutott kifejezésre a vietnami agresszió folytatódása, a páklom a világon az iránt, hogy hova vezet az ilyen politika, amelyet Izrael egyes nagyhatalmak segítségével folytat. A közel-keleti helyzet elmérgesedése válságos pontjáig jutott. A dolgok anynyira rosszra fordultak, hogy minden pillanatban kicsúszhatnak mindenfajta ellenőrzés alól és beláthatatlan következményekkel járhatnak. Ma mindenki előtt teljesen világos, hogy Izrael nem viselkedhetne így, ha nem érezné a kívülről jövő támogatást, segítséget és bátorítást. Mindez mögött nyilvánvaló az a szándék, hogy megállítsák az arab országok progreszszív és független fejlődését, hogy megőrizzék vagy viszszahódítsák régi pozícióikat. Az afrikai országok vezetési tárgyalások eddigi sikertelensége, valamint amiatt, hogy az úgynevezett vietnamizálás politikájának örve alatt a vietnami háborút kiterjesztik és végeláthatatlanná teszik. Ezeket a félelmeket igazolják a jelenlegi délkelet-ázsiai fejlemények is. Az, ami Laoszban történik, azt mutatja, hogy a hadműveletek Vietnam határain túl is kiterjednek, és veszélyes következményei mind érezhetőbbek az egész térségben. A hősi vietnami nép szenvedései és emberveszteségei mindinkább elkeserítik a békeszerető világközvéleményt, amely követeli, hogy tőivel folytatott tárgyalásainkon láttuk, hogy ők is osztoznak a közel-keleti válság elmérgesedése miatt érzett aggodalomban, mert tudatában vannak, hogy az erőszak és az agresszió politikájának terjedése a kontinensen, amelyen élnek, saját békéjüket, biztonságukat és függetlenségüket veszélyezteti. Ezenkívül közvetlenül érzik a Szuezi-csatorna zárlatának következményét, amely gazdaságuknak súlyos nehézségeket és károkat okoz, akárcsak nekünk is, és mindazoknak, akiknek ez a Távol-Keletre vezető legrövidebb útjuk. Ez a helyzet minél sürgősebb energikus intézkedéseket igényel, hogy ki lehessen lábalni a jelenlegi zsákutcából, és hogy utat nyithassanak a békés és igazságos rendezés felé. Természetesen mindennek előfeltétele az izraeli csapatok kivonulása az összes megszállt arab területről és a Palesztinai arab nép törvényes jogának elismerése. Enélkül nem oldható meg a közel-keleti válság és nem teremthetők meg e térség valamennyi országa tartós békéjének és biztonságának feltételei. A Nasszer elnökkel és munkatársaival folytatott megbeszéléseken ismételten meggyőződhettünk arról, hogy ők nem mondtak le a békés megoldás kereséséről a Biztonsági Tanács határozatával összhangban, s ezzel kapcsolatban valamennyi békeszerető erő nagyobb támogatására számítanak. Természetesen más megoldásra is készülnek. Mert senki sem vonhatja kétségbe egy nép jogát, hogy minden eszközzel harcoljon erőszakkal elhódított területeinek visszaszerzéséért, hagyjanak már fel a vérontással. Már régóta nyilvánvaló, hogy a vietnami problémát nem lehet megoldani az amerikai csapatok feltétel nélküli visszavonulása és anélkül, hogy a vietnami népnek lehetővé tegyék, hogy maga döntsön sorsáról. A legújabb kambodzsai események azt mutatják, hogy ezt a számunkra baráti és békeszerető országot az a nagy veszély fenyegeti, hogy véres összetűzések és pusztítások színhelye lesz, közvetlen veszély fenyegeti függetlenségét a vietnami háborút okozó reakciós körök beavatkozása és azon kísérlete miatt, hogy ezt az országot is bevonják a tragédiába. Tárgyaló feleink nagy érdeklődést mutattak az európai helyzet iránt is. Abból a tényből kiindulva, hogy Európa mindig jelentős szerepet játszott a nemzetközi viszonyokban, és hogy az itteni kedvező vagy kedvezőtlen események a világ más részein is éreztették hatásukat, vendéglátóim élénken érdeklődtek kontinensünk jelenlegi állapota és az itt alakuló fejlemények iránt. Ebben az értelemben örömmel vették tudomásul az enyhülés jeleit és azokat a kezdeményezéseket, amelyek ezt a célt szolgálják. Ebben ők is, akárcsak mi, az általános nemzetközi feszültség enyhülésének távlatát és a haladó meg békeszerető erők szélesebb körű tevékenységének lehetőségét látják. Az el nem kötelezettség számottevő erkölcsi és politikai tényező képviselő elvtársak! Ez alkalommal szeretnék kitérniaz el nem kötelezett országok nemzetközi tevékenységére és állam- meg kormányfői értekezletének előkészületeire. Tárgyaló feleinkkel erről is széles körű véleménycserét folytattunk, mert ez volt utazásunk egyik célja. El nem kötelezett országok ezek, mert mély meggyőződésük, hogy ez a politika felel meg a legjobban nemzeti érdekeiknek és törekvéseiknek, hogy megőrizzék függetlenségüket és szuverenitásukat, szavatolják egyenjogú részvételüket a nemzetközi ügyek intézésében. A szóban forgó országok — mi is — az el nem kötelezettség politikáját számottevő erkölcsi és politikai tényezőnek tartják, és úgy vélik, hogy ezt, politikát továbbra is érvényesíteni és erősíteni kell, hogy kedvező hozzájárulása minél eredményesebbé legyen. Megelégedéssel hangsúlyozom: teljesen azonos véleményen voltunk arról, hogy fokozni kell az el nem kötelezett országok tevékenységét az időszerű nemzetközi problémák rendezése és a nemzetközi helyzet javítása érdekében. Egyetértettünk abban is, hogy az el nem kötelezettek küszöbönálló csúcsértekezlete nagy jelentőségű lesz. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az értekezletet mielőbb össze kell hívni, természetesen alapos előkészületek után. Az a közös megegyezés jutott kifejezésre, hogy az értekezletet kívánatos lenne az ENSZ-közgyűlés jubileumi, XXV. ülésszaka előtt megtartani, mert így alkalom nyílna az el nem kötelezett országok számára, hogy egybehangolják álláspontjaikat a fontos nemzetközi problémákkal kapcsolatban és közös akcióprogrammal álljanak elő. A szóban forgó országok ily módon járulhatnának hozzá a leghathatósabban a jubileumi ülésszak munkájának sikeréhez is. Mi külön hangsúlyoztuk, hogy az ENSZ fennállásának 25. évfordulójának nem szabadna egyszerű ünneplésnek lennie; az ENSZ-közgyűlés jubileumi ülésszaka munkajellegű kell hogy legyen, hogy megkezdődjön néhány igen fontos kérdés — például a gyarmaturalom végleges felszámolása, a fejlődő országok megsegítése, a leszerelés — rendezése, amelyek már 25 éve szőnyegen forognak. Valamennyi el nem kötelezett országnak ebből a szempontból is minél egységesebben kellene fellépnie. Ezért mindazoknak az országoknak, amelyekbe ellátogattunk, azt javasoltuk, hogy ilyen irányban tevékenykedjenek. Tárgyaló feleink egyetértettek ezzel. Ismételten hangsúlyozni szeretném: a jubileumi ülésszaknak nem szabad a világszervezet jelentőségének formális megállapítására korlátozódnia, még kevésbé gyengeségeinek és sikertelenségeinek összegezésére, mert az ENSZ minden fogyatékossága ellenére is fontos szerepet játszott a világeseményekben és hozzájárulása a problémák megoldásához — különösen néhány válságos pillanatban — igen jelentős volt. Itt az ideje azonban, hogy mérlegeljük és megállapítsuk, miért nem váltak (Folytatása az 5. oldalon) Magas fokú egyetértés a megvitatott nemzetközi kérdésekben A közel-keleti válság valamennyi mediterrán országot veszélyeztet Kambodzsa függetlenségét veszély fenyegeti Az el nem kötelezett politika alkalmazkodik a kor követelményeihez Tito elnök külpolitikai expozéja a Szövetségi Szkupstinában fBfik :Г H S*"' I 1 li a HL: јж m „ж Ж Ж, NP iKi~Jwl • > ЛИг - ч. %1 ШШљш- W ..Мк. .ДМмШр MfflHi 1 £јј . A szkupstina két házának együttes ülésén a képviselőkön kívül részt vettek a legmagasabb rangú állam- és pártvezetők, valamint a társadalmi szervezetek képviselői. 3. oldal