Magyar Szó, 1970. augusztus (27. évfolyam, 209-239. szám)
1970-08-08 / 216. szám
2. oldal Újas botrány teszi próbára a Kennedy család tekintélyét Robert Kennedy fia és unokatestvére bíróság előtt marihuanarejtegetés miatt Hyannis Portból jelenti az AP. Ismét világraszóló botrány fenyegeti a Kennedy-klán tekintélyét, amely az emlékezetes Mary Joe Copedine-affér után nagy gonddal látott hozzá megingott helyzetének megszilárdításához. A mostani affér, főszereplője a 16 éves ifjabb Robert Kennedy, a meggyilkolt szenátor fia, és unokatestvére, az ugyancsak 16 éves Robert Surgent Shriver, az USA egykori párizsi nagykövetének a fia. A két tizenéves legény azzal a váddal terhelve jelent meg a helybeli bíróság előtt, hogy marihuánát fejtegetett. A bíró azonban nem ítélte el őket, hanem alapos fejmosás után azzal az intelemmel bocsátotta őket haza, hogy szigorúan meg fogja őket büntetni, ha a következő tizenkét hónap alatt bármiféle kihágást követnek el. A két teenager a borús arcú, szótlan Edward Kennedynek és Ethel Kennedynek, az ifjabb Robert anyájának kíséretében távozott a bíróságról. A jelek szerint az affér nem csorbítja a Kennedy család tekintélyét, és nem hozza veszélybe Kennedy szenátori politikai célkitűzéseit. Azt mondják ugyanis, hogy minden jobb család sarja legalább egyszer megpróbált már marihuánát szerezni. Az amerikai közvélemény különben is mélységes rokonszenvet táplál a meggyilkolt Bob Kennedy családja iránt. Washingtoni megfigyelők szerint egyáltalán nem valószínű, hogy Edward Kennedy politikai ellenfelei kiaknázzák majd ezt az ütőkártyát. A washingtoni és New York-i hangadó körök és tekintélyes lapok rendkívül tartózkodóan, minden hátsó gondolat nélkül foglalkoztak az afférral. A Kennedy család nevében Surgent Shriver volt nagy-követ nyilatkozott: — Ez a tapasztalat nem volt kellemes a két legény számára ... — mondotta. Robert Surgent Shriver szüleivel A DNFF zászlaja a Disneylandben A rendőrség heves összecsapást a fiatalok egy csoportjával Los Angelesből jelenti a Reuter. Heves összetűzés robbant ki pénteken a világhírű kaliforniai Disneylandben, a gyermekek meseországában. Körülbelül 350 fiatalból álló csoport elfoglalta a park közepén létesített kis szigetet, és kitűzte rajta a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front zászlaját. A fiatal fiúk és lányok állítólag a hippimozgalom hívei. A csoport már csütörtökön kezdett gyülekezni a Disneylandben, hogy később tüntetést rendezzen a hirosimai atomtámadás 25. évfordulója alkalmából. • A rendőrség tegnap megrohanta a tüntetőket, akik ezt kiáltozták: „Ho Si Minh győzni fog!” ötven tüntetőt letartóztattak, és a Disneylandot hat órával a rendes zárásidő előtt becsukták. (4) Nagyon nehéz konkrét képet festeni a két nép egymás iránti magatartásáról, amelyet az évszázadok folyamán különféle események és élmények (a kozákokkal való kapcsolat 1813-ban és 1814-ben, a bolsevizmustól való félelem, a náci rémtettek, gyűjtőtábor-élmények, megszálló terror) alakítottak, és ezért aztán teljességgel ellentmondásos is. Az egymás közti kapcsolat keresésének azonban voltak igen kézzelfogható indítékai is. A szövetség védelem volt a Nyugatról fenyegető veszélyekkel szemben, és amiért még inkább érdeke volt a két államnak az egymás közti kapcsolat, hogy megegyezzenek a határaik közötti területeket és a Balkánt illetőleg. A cári Oroszország politikáját egybenmásban a Szovjetunió is folytatta. Lenin például nem vetette meg Vilmos császár segítségét, amikor 1917-ben Svájcból Oroszországba akart jutni, 1918-ban pedig nem tétovázott megkötni vele a breszt—litovszki békét. A szovjet külpolitikai kapcsolatok a Weimari Köztársasággal, majd Hitler Németországával is igen élénkek maradtak, tekintet nélkül az ideológiai ellentétekre. Államérdek vezérelte Sztálint is, amikor Hitlerrel egyezményt kötött. A két háború közötti Szovjetunióban az volt a vélemény, hogy a német értelmes nép, és ha Hitler propagandája táptalajra is talált, a német proletár nem fog fegyvert szovjet társai ellen. Ezért is lepte meg annyira a Szovjetuniót, amikor Hitler megszegte az egyezményt. A Hitlerek jönnek és mennek... A Vörös Hadsereg 1942. február 23-i napiparancsában jelent meg az azóta szállóigévé lett sztálini mondat: „A történelem tanulsága szerint a Hitlerek jönnek és mennek, a német nép és a német állam azonban marad”. Alig egy évvel a háború kezdete után Sztálin már kereste a kapcsolatot a németekkel az akkor Stockholmban tartózkodó Szemjonov volt berlini követségi tanácsos révén, aki ma a szovjet külügyminiszter helyettese. Szemjonov egy munkatársa Kleist német diplomatával való tárgyalásai folyamán a következő kijelentést tette: — Garantálom Önnek, hogy ha Németország visszavonul az 1939. évi határok mögé, egy héten belül békét köthetünk. — A szovjetek — így magyarázta Kleinstnek a küldött — a szükségesnél egy perccel sem akarnak tovább az angolok és az amerikaiak érdekeiért harcolni. Ha Németországot megsemmisítenék, a Szovjetunió teljesen az amerikaiak gazdasági támogatására lenne utalva, amelyet aztán azok minden pillanatban megszüntethetnének. A szovjet küldött felhívta még Kleist figyelmét arra a veszélyre, amelyet Kína jelent. — Kína kezében van a következő évszázad sorsa — mondta. — Kína világuralmi pozícióra tör, és ezért a Kremlnek az ellene való harcra kell tartogatnia az erejét. Erről a beszélgetésről azonban nincsenek hiteles adatok. Kleistet az SS letartóztatta, úgyhogy a megbeszélések folytatására nem került sor. Sztálin a nyugati hatalmakkal 1943-ban tartott teheráni konferencián — Churchill emlékiratai szerint — kijelentette: Németországot „mindenáron úgy szét kell forgácsolni, hogy soha többé ne egyesülhessen”. Sztálinnak gazdasági partner kellett Ezt a kijelentést azonban az 1966-ban szovjet részről közreadott jegyzőkönyv nem tartalmazza. Az amerikai dokumentumok szerint Sztálin, éppen ellenkezőleg, tartott attól a veszélytől, amelyet a németek állandó egységre való törekvése jelentene. 1945. május 9-én pedig Sztálin a következő kijelentést tette: — Eljött a győzelem nagy napja, a Szovjetunió azonban nem akarja sem szétdarabolni, sem megsemmisíteni Németországot. (Folytatjuk) A HIDEGHÁBORÚTÓL A MEGEGYEZÉSIG A DER SPIEGEL TÁRCÁJA A BONN-MOSZKVA KAPCSOLATOK ALAKULÁSÁRÓL MAGYAR SZÓ Munkásainak felét elbocsátja a Boeing Nehézségek az USA repülőgépiparában Az USA Washington államában van Seattle város, ott működik az egyik legnagyobb és legnevesebb repülőgépgyár, a Boeing. Évi forgalma 2,5—3 milliárd dollár. 1969-ben azonban a világ második legnagyobb repülőgépgyártó és légiforgalmi konszernje, a Boeing, kereken 26 ezer munkásnak mondott föl. 1970-nek még csak az első fele múlt el, de a jelek szerint az év végéig további 30 ezer Boeing-munkás kényszerül új munkahely után nézni. S ha ez a föltételezés valóra válik, akkor a Boeing munkáslétszáma 134 322-ről (ennyien dolgoztak ott 1969 elején) 1971 elejére 78 ezerre csökken. Csaknem a felére. Hogyan került válságba a Boeing és általában ez az egész, modern, sikerekhez szokott iparág? Mert a válság tünetei nemcsak a Boeing-konszernnál mutatkoznak. A kaliforniai McDonell Douglas Corporation repülőgépipari konszern például 15 ezer alkalmazottját bocsátotta el 1969-ben, s a konszern St. Louis-i telepe csak annak köszönheti, hogy megúszta nagyobb elbocsátások nélkül, hogy szinte az utolsó percben egy csaknem 8 milliárd dolláros megrendelést kapott a washingtoni kormánytól F—15-ös léglökésesek építésére. Annál súlyosabban érinti ugyanez a megrendelés a Rockwell-csoportot, amely a rendelés megszerzéséért versengett McDonell Douglasék St. Louis-i telepével, és alulmaradt. Rockwelléknél az idén minden tizedik alkalmazottnak felmondtak. Az USA repülőgépiparát úgyszólván felkészületlenül érte a válság, hiszen vezetői mindeddig úgy hitték, nemcsak a jelen, hanem a jövő is az övék. De azután csökkentették az űrhajózási programot, a vietnami háborúban pedig a repülőgépek mellett egyre inkább helikoptereket és rakétákat vet be az amerikai hadvezetés, és a polgári légiforgalmi társaságok is kevesebb gépet rendelnek, mint azelőtt, egyrészt a túltelítettségtől félve, másrészt a mind gyakoribb repülőgépeltérítések miatti idegességükben. így történt, hogy 1969-ben — 14 év óta először — veszteséges volt az amerikai repülőgépipar. Azaz: nem tényleges veszteségről van szó, csupán arról, hogy a nyereség emelkedő vonala első ízben tört meg, s 1969-ben „mindössze” 28,3 milliárd dollárt mutatott az előzőévi 29,5 milliárddal szemben. Tehát 4,1 százalékos a visszaesés. . Ezért járja a következő keserű tréfás mondás Seattle-ben, a Boeing-művek háza táján: „Ha a jövőben kis vállalatnál akarsz dolgozni, akkor maradj csak még néhány hónapig a Boeingnél...” Az Eiffel-torony nem dől össze A francia főváros jelképe és Franciaország egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága az ormatlanul terpeszkedő Eiffel-torony. Annak idején sokan ellenezték felépítését, de amióta 1889-ben, a nagy világkiállítás idején megnyitották, évről évre milliók látogatják, hogy a magasból gyönyörködjenek Párizs szépségeiben. Az ország közvéleménye nagy tiltakozással fogadta Marcell Diebolt párizsi polgármester kijelentését, hogy a vastorony már megérett a bontásra. Szakértők szerint ugyanis már annyira elrozsdásodott, hogy félő, néhány évtized múltán magától összeomlik. A közvélemény szerint az Eiffeltorony sem kerülheti el az acélból készült építmények sorsát, és rozsdásodik ugyan, de elképzelhetetlen, hogy emiatt esetleg összedől. Az Eiffel-torony Részvénytársaság képviselője szerint a torony jó állapotban van, és akár még egy évszázadot kibír. A részvénytársaság az utóbbi öt év folyamán 30 millió frankot (5,4 millió dollár) fordított a torony karbantartására. Tavaly 2,5 millió látogaója volt az Eiffel-toronynak. Tetején tévé-adótorony van. Az Eiffel-torony magassága 320 méter, súlya pedig 7000 tonna. . Elsimul a franciaalgériai kőolajviszály Bumedien üzenete Pompidouhoz Párizsból jelenti a Reuter. Bumedien algériai elnök személyes üzenetet intézett Pompidou francia államfőhöz az algériai kőolaj ára körül kirobbant viszály ügyében. Bumedien üzenetét Redha Malek, Algéria párizsi nagykövete nyújtotta át Pompidounak. A két ország között akkor robbant ki a viszály, amikor Algéria kormánya egyoldalú határozattal 50 százalékkal emelte a hazai kőolaj árát. Franciaország ezzel kapcsolatban a korábban megkötött szerződésre hivatkozik: szerinte árváltozást csakis közös megállapodás alapján lehetne végrehajtani. Franciaország évente 25 millió tonna kőolajat importál Algériából, és nagy részt vállalt az olajmezők kiaknázásából. Maurice Schumann francia külügyminiszter különben kijelentette, hogy a párizsi kormány nem akarja elmérgesíteni a helyzetet, ezért javasolja, hogy a két kormány kezdjen egyeztető tárgyalásokat. Jól tájékozott párizsi körök szerint mindkét kormány hajlandó tárgyalásokat kezdeni, de azok kezdetét még nem határozták meg. Anynyit azonban már eldöntötték, hogy részletesen megvitatják az 1965-ben aláírt francia—algériai kőolajszerződés minden pontját. Szombat, 1970. aug. 8. Nem kapták meg idejében nyugdíjukat a chilei nyugdíjasok Csütörtökön véget ért több mint 20 000 nyugdíjhivatali tisztviselő 11 sztrájkja, miután a kormány megígérte, hogy tárgyalásokat kezd a sztrájkolók bérköveteléseiről. A sztrájk különben Chile 400 000 nyugdíjasát érintette a legsúlyosabban, mert nem kapták meg idejében a havi járandóságukat. A sztrájkoló tisztviselőkkel együtt 48 órás bérsztrájkot folytatott a santiagói köztisztasági hivatal 4800 dolgozója is.