Magyar Szó, 1970. augusztus (27. évfolyam, 209-239. szám)

1970-08-08 / 216. szám

kcKutfid •ввввааааааааааааааааавааавааааааввааааааа aeaaaaan •аввв^вввввввавв a aaaaaaaeaaaaaaeaaaaa aaaaaaaaaaaaaapaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasaaaBi|BanaauaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaettaaaaa XXVII. évf. 216. (8330.) sfcom Szombat, 1970. aug. 8. |§||Ц| “|ííssísaSSSSSSSÍS' в§*аа­ ввввввв·вввв*Ш1в*вшв*вв­******в**в,ввввв*ввввввв!,|,®в®в®в«***,«®вва®вв®ве"в"вваввввв* ARA 50 PARA Autós szelvény az 5. oldalon A testvériség-egység ma is olyan fontos, mint a háború idején Tito beszéde a žabljaki nagygyűlésen Zabljakból jelenti a Tanjug. A žabljaki főtéren tegnap megtartott nagygyűlés­sel megkezdődtek a Jugoszláv Kommunista Párt Crna Gora-i, bokai, sandžaki és kosovo-metohijai tartományi értekezlete 30. évfordulójának ünnepségei. A községi szkupstina előtt a tágas, ünnepi díszbe öltözött téren három dur­mitori község néhány ezer lakosa és számos turista gyűlt össze tegnap délelőtt. A díszemelvényen Tito elnök és felesége mellett Ve­­selin Djuranović, Vidoje Žarković, Dobroslav Čulajić, dr. Žarko Bulajić, Veljko Vlahovic, Veljko Milatovic, Budislav Šoškić, Blažo Jovanovic, a III. tartományi pártértekezlet életben maradt részvevők valamint Szerbia Kommunista Szövetsége Központi Bizottságá­nak és Kosovo Kommunista Szövetsége tartományi bizottságának a küldöttsége foglalt helyet. Mirčeta Buliénak, a KSZ žabljaki községi választmá­nya elnökének üdvözlő sza­vai után előbb Veselin Dju­­ranovic, a Crna Gora-i KSZ Központi Bizottságának el­nöke mondott beszédet, majd Tito lépett a mikrofon elé. — Elvtársaim, mindenek­előtt engedjék meg, hogy a legszívélyesebben üdvözöl­jem önöket feleségem és a magam nevében, valamint mindazok nevében, akik ve­lem együtt eljöttek erre a lenyűgöző nagygyűlésre, amelyet a Jugoszláv Kom­munista Párt Crna Gora-i, bokái, sandžaki és kosovo­­metohijai VIII. tartományi értekezletének 30. évforduló­ja alkalmából tartunk. Akkor, 1940-ben, én első ízben jártam Crna Gorában, és itt Zabljakban részt vet­tem a VIII. pártértekezleten. Ez előtt több értekezleten vettem részt — Szlovéniá­ban, Horvátországban, Szer­biában és másutt —, be kel­lett ugyanis fejeznünk a pártunk , megszilárdításával kapcsolatos munkát, mivel tudtuk, hogy súlyos, sors­döntő napok közelednek. Azt is tudtuk, hogy a Kommu­nista Párton kívül senki sem lesz képes felkészülten várni ezeket a napokat. Ar­ra kellett törekednünk, hogy minél szilárdabbak, szerve­zettebbek legyünk, hogy ké­szen álljunk mindarra, ami meggyőződésünk szerint be­következhet. Ez az értekez­let kiküszöbölte mindazt, ami addig belülről bomlasz­totta a párt szervezetét, min­denekelőtt pedig a frakciós széthúzást, amely felülről, a vezetőségekből indult ki. A Vili. tartományi pártérte­kezlet előtt és az értekezlet munkája során is beigazo­lódott, hogy a párt egységes, szilárd, és készen áll az el­következő nagy napokra. Személyesen tapasztaltam, hogy milyen eltökéltek vol­tak az értekezleten jelenle­vő elvtársak. Sokan közülük ma már nem élnek, elestek a háborúban, közöttük Ivan Milutinović elvtárs is. A ha­zánk elleni támadás alkalmá­val Crna Gorában és másutt is bebizonyult, hogy a párt mindent megtett, hogy felké­szülten várja hazánk ellen­ségeit és megszállóit. A háború után sokan azt mondták, hogy ez ösztönös védelem volt. Különösen az esett nekünk rosszul, hogy ezt szövetségeseink­­állítot­ták, egyes emberek a Szov­jetunióban, sőt még a veze­tőségekben is, csak arra he­lyezve a hangsúlyt, hogy né­pünk harcias, mindig kész verekedni, amikor erre szük­ség van.­­­Pedig elvtársaim, nem ösztönösség volt ez, ha­nem nagyon is átgondolt és szervezett előkészületek foly­tak az elkövetkező napokra. Ebben az időben a párt­nak 12 000 tagja volt. Kato­nai kifejezéssel élve én azt az öntudatos és mindenre kész vezetők és harcosok (Folytatása az 5. oldalon) Parafálták a szovjet­­nyugatnémet egyezményt Scheel már el is utazott Moszkvából — A bonni kormány ma rendkívüli ülésen hagyja jóvá az egyezményt — Még ebben a hónapban alá is írják Moszkvából jelenti a Reuter: Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter pénte­ken Moszkvából visszautazott Bonnba. Elutazása előtt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel parafálta az erőszak kölcsönös kizárásáról szóló szovjet—nyu­gatnémet egyezményt. Az egyezményt — a Tan­jug szerint — kedvező ha­tással lesz a két ország kö­zötti kapcsolatok fejlődésére, a kelet—nyugat viszony ala­kulására és az európai hely­zet megszilárdulására a sta­tus quo alapján. A két külügyminiszter va­lamivel tíz óra után látta el kézjegyével az okmányt a Szpiridonka-villában. Az egyezmény megkötését rend­kívül intenzív és alapos tár­gyalássorozatok előzték meg, amelyek befejező szakaszát július 27-én kezdték meg a szovjet fővárosban. Mindkét fél a legnagyobb titokzatos­ságba burkolózott, úgyhogy a megbeszélés részleteiről nagyon kevés szivárgott ki, mint ahogyan a szerződés tartalma sem ismeretes a nyilvánosság előtt. A bonni kormány­ szóvi­vője csütörtökön késő este kijelentette, hogy a Szovjet­unióval kötött egyezmény tartalmilag különbözik azok­tól a szerződésektől, amelye­ket Nyugat-Németország nyugati szövetségeseivel kö­tött. Hírek szerint az egyez­mény aláírására még e hó folyamán sor kerül. Scheel külügyminiszter ma Bonn­ban részt vesz a kormány rendkívüli ülésén, amelyen elfogadják az egyezményt. Brandt kancellár hétfőn ta­lálkozik a parlamenti csopor­tok képviselőivel, hogy meg­vitassa velük a moszkvai megállapodást. Noha a­­szovjet—nyugatné­met megbeszéléseken szá­mos akadályt kellett leküz­deni, a megbeszélések soha­sem jutottak válságos sza­­kaszba. Ennek az a magya­rázata, hogy mindkét fél őszintén óhajtotta az egyez­mény megkötését. Éppen ezért a különféle vélemé­nyek és érdekek — külö­nösen Berlin és a német új­raegyesítés tekintetében — nem veszélyeztethették a Scheel—Gromiko tárgyalások sikerét. A szovjet—nyugatnémet szerződés megkötése minden bizonnyal hatással lesz azok­ra a tárgyalásokra, amelye­ket az NSZK Lengyelország­gal folytat, illetve amelyeket Csehszlovákiával és az NDK- val tervez folytatni. E tár­gyalások célja hasonló szer­ződések megkötése, amelyek­kel visszavonhatatlanul elis­merik a jelenlegi európai ha­tárokat. A Moszkvában foly­tatott sikeres tárgyalások után az NSZK önálló politi­kai tényezőként, erőteljesen az európai politikai színtér­re lépett. Önállósága azon­ban csak feltételes, mert a moszkvai tárgyalásokhoz is meg kellett szereznie nyu­gati szövetségeseinek bele­egyezését. Sokak véleménye szerint a Szovjetunió és az NSZK közötti egyezmény hozzájárul a két tömb, illet­ve a két szuperhatalom kö­(Folytatása a 3. oldalon) Hét halott, huszonhárom sebesült A müncheni gyorsvonat Súlyos vasúti szerencsétlenség történt tegnap reggel Szlovéniában. Valamivel négy óra után a SKOTJA LOKUnál müncheni gyorsvonat Ljubljana és Jesenice között, a KézPrttkfrzott Skofja Lokánál belefutott a szembe haladó ljub­ljanai tehervonatba. Hét vasutas életét vesztette, egy tehervonattal 23 utas pedig megsérült, közülük hárman súlyosan. Az összeütközés a gyors­vonat mozdonyvezetőjének hibájából történt. Mivel Ljubljana és Jesenice kö­zött csak egy vágány van, Skofja Lokánál be kellett volna várnia a tehervonatot, jóllehet a menetrend sze­rint itt nem kell megállnia. Az állomástól 2 kilométerre azonban már figyelmeztette a jelzőlámpa vörös­ fénye, hogy meg kell állnia. A vizsgálóbizottság egyik tagja szerint a gyorsvonat a menetrendszerű időnél egy perccel korábban érkezett a Skofja Loka-i állomásra, és 100 kilométeres sebességgel haladt. Amikor a mozdony­­vezető megpillantotta a vö­rös jelt — 300 méterre a szerencsétlenség színhelyé­től — fékezni kezdett, úgy­hogy a vonat sebessége az összeütközés pillanatában 50 kilométer volt. .A tehervonat Ljubljana felől közeledett a Skofja Loka-i -állomáshoz, ahol zöld fény jelezte, hogy befuthat. Az összeütközés pillanatában a tehervonat 40 kilométeres sebességgel haladt. A szerencsétlenség az állomástól 200 méterre kö­vetkezett be. A mozdonyok teljesen tönkrementek, a te­hervonat hét kocsija súlyo­san, a gyorsvonat 5 kocsija pedig könnyebben megron­gálódott. Az első becslések szerint a kár 5 millió dinár. Eddig a gyorsvonat moz­donyvezetőjének és segédjé­nek, valamint a tehervonat egy vasutasának holttestét húzták ki a vagonok ron­csai alól, de, biztosra vehe­tő, hogy életét vesztette a tehervonat mozdonyvezetője, segédje és­ két fékezője is. A gyorsvonat 300 utasa — jórészt Nyugat-Németország­­ban dolgozó munkások — közül 3-an súlyosan, 20-an pedig könnyebben megsérül­tek. A súlyosan sérülteket mentőkocsival azonnal a ljubljanai kórházba szállí­tották, a többit valamivel később külön autóbusszal. A többi utas autóbusszal Ljubljanába indult, hogy on­nan folytathassa útját. Edvard Grebenšek, a ljub­ljanai vasúti szállítóvállalat közlekedésügyi osztályának főnöke szerint a szeren­csétlenség a gyorsvonat ve­zetőjének hibájából történt, mert nem vette figyelembe (Folytatása a 4. oldalon) összeroncsolt vagonok a Skofja Loka-i vasútállomáson

Next