Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)

1970-09-01 / 240. szám

2. oldal Megszállták Indonézia hollandiai nagyköveté­nek rezidenciáját Egy rendőrt megöltek , egy másikat magukkal hurcoltak Hágából jelenti az AFP. Hollandiában élő indoné­zek egy csoportja hétfőn reg­gel megszállta Indonézia há­gai nagykövetének reziden­ciáját Egy rendőrt megöl­tek, egy másikat túszként magukkal hurcoltak az épü­letbe. A támadás valószínűleg kapcsolatban van Suharto indonéz elnök hollandiai lá­togatásával. Az elnöknek hétfőn kellett elindulnia Djakartából. A holland rendőrség kö­rülzárta az épületet. Mauriac állapota rosszabbodik Párizsból jelenti a Reu­ter. Hétfőre virradóra tovább rosszabbodott Francois Mau­riac Nobel-díjas francia író egészségi állapota. Mauriac már tavaly ősz óta beteges­kedik, mióta egy balesetben eltörte a kulcscsontját. Egy héttel ezelőtt kórházba szállították. Santiago de Chile Chile új elnököt választ Három jelölt küzd a választók szavazataiért . A jelenlegi rendszer, a baloldal és a jobboldal között választhatnak a chileiek Santiago de Chiléből jelenti a Tanjug. Mintegy három és fél millió chilei lakos szeptem­ber 4-én dönt arról, ki fogja igazgatni az országot a következő hét év folyamán. Egyelőre azonban még mindig bizonytalan, hogy ki lesz az új államfő. Há­rom lehetőség van. Ha a chileiek Radomiro Tomichra szavaznak, folytatódik a kereszténydemokraták ural­ma. Ha a szocialista Salvador Allende győz, az or­szág történelmében először jutnak hatalomra a bal­oldali erők. Ha pedig Jorge Alessandri kerül ki győz­tesként az elnökválasztásokból, Chilében visszatér a jobboldal uralma. Ez a három elnökjelölt áll ki szeptember 4-én a válasz­tásokra. Esélyeik úgyszól­ván egyenlőek, s könnyen megtörténhet, hogy egyikük sem szerzi meg az abszolút többséget. Ebben az esetben a nemzeti kongresszus 150 képviselője és 50 szenátora választ a legtöbb szavazat­tal bíró két jelölt között. Az elnökválasztás ügyében, ha egyáltalán szükség lesz rá, október 24-én ül össze a kongresszus. Radomiro Tomich most lett először elnökjelölt. Ügyvéd, tanár és újságíró egyszemélyben, 58. életévé­ben van, s azt ígéri, hogy folytatja a keresztényde­mokraták politikáját, amely Eduardo Frey 1963-ban ki­vívott választási diadalával indult. Követni akarja Frey politikáját, s meggyorsítani a társadalmi reformok fo­lyamát. A 62 éves Salvador Al­­lende negyedszer próbálko­zik az elnökválasztásokon. Mindahányszor közel volt céljához, de egyszer sem tudta elérni. Most a Nem­zeti Egység nevű mozgalom támogatja, amelyben szoro­san együttműködik a szocia­listák, a kommunisták, a ra­dikálisok és még négy ki­sebb baloldali párt. Allende gyökeres társadalmi, politi­kai és gazdasági reformot ígér, többek között a bá­nyák, a bankok és a közle­kedés államosítását. Választ­­tási tevékenységében az utóbbi időben meghátrált­­egy kicsit: most már nem I ígéri „marxista állam” lét-­­­rehozását. Kijelentette, hogy­­ az országot nem lehet egyik I napról a másikra a kapita­­i lizmus útjáról a szocializ­muséra állítani. A 74 éves Jorge Alessand­ri másodszor indul az el­nökválasztásokon. Első pró­bálkozása is sikeres volt: 1957-től 1964-ig volt Chile elnöke. Politikailag füg­getlennek tartják, de támo­gatja a Nemzeti Párt, a jobb­oldali erők szövetsége. „Rend és törvényesség” — ez Ales­sandri jelszava. A keresz­ténydemokratákat azzal vá­dolja, hogy zűrzavarba vi­szik az országot, s talán dik­tatúrába is. Korábban a kommunizmus esküdt ellen­ségének mondta magát. MAGYAR SZÓ fiz ázsiai kolera Európában (5) A dinnye koleraokozó hatása természetesen nem a dinnyében rejlik, hanem ab­ban,­­hogy szennyes vizes­gödrökben hűtik, utána fel­szeletelve árusítják (olcsón!). A dinnyegerezdeket piszkos kézzel érintik és koleraba­­cilussal fertőzik, amelyet másrészt a piaci jegyek is terjesztenek. A kolera szó eredetében még nem állapodtak meg véglegesen a nyelvészek. Feltehetően a görög „kolasz” (többes szám: koladész), a „bél” szóból ered. Más vé­lemény szerint a „kolei”, az „epe” szóban keresendő a név őse. Görög orvosok Rómában Rómába valószínűleg In­diából, még a császárság ko­rában hurcolták be a kole­rát. Az idősebb Pliniusnál, a nagy történetírónál találjuk a feljegyzést, hogy Róma százmillió sestertiusért, azaz ezüstpénzért hozatott fűszert, gyöngyöt, ékszert és selymet Indiából és Kínából. A ko­lerát feltehetően az ókori kalmárok hozták magukkal. Az időszámításunk utáni második évszázadban Are­­taiosz görög orvos — Galv­­nus, a szintén görög szárma­zású római orvos kortársa — rendkívül szabatosan ál­lapította meg és jegyezte fel a kolera tüneteit: „Görcsök jelentkeznek, a kar és a lábizmok összehúzódnak, a beteg ujjai begörbülnek, el­sötétül a szeme előtt, csuk­lik, a körmök szürkéskékre festődnek, a végtagok jéghideggé válnak, és az egész test megdermed. Az utolsó állapotban halálverej­ték üt ki az arcán, és feke­te epe ömlik fenn is, lenn is. A görcsök vizeletrekedést okoznak, de a húgyhólyag­ban sem gyülemlik folya­dék, mert minden nedves­ség, a belek útján távozik. A hang elvész, az érvelés alig érezhető, mint az ájul­taknál.” A középkorban nem tör­ténik említés Európában a koleráról, mert akkoriban minden járványt közös elne­vezéssel pestisnek mondtak. Indiában viszont egy IX. századból eredő szanszkrit írás „nja” néven ír egy pusz­tító járványról, amely a fo­lyók irányát követi, és sú­lyos hasmenésben szenvedő­ket ragad el. Az iszlám a X. és a XI. század kezdetén terjedt el India északi vidékein. Egy akkori uralkodó, Mahmud (997—1030), a Ghasnavida uralkodóház leszármazottja, már mohamedán vallású volt.­ Birodalmát kiterjesz­tette Delhire és a Pandzsáb vidékére. A korabeli Ibn Szína (latinos nevén Avi­cenna) arab—perzsa orvos már akkoriban felismerte a talaj és az ivóvíz szerepét és hatását a járványok ter­jedésében, és pontos leírását adta a betegségnek. A kórt „haiza” néven említi, amely elnevezés néhány hindu nyelvjárásban ma is él és kolerát jelent. Alighanem ebből az indiai szóból kelet­kezett a kolera török neve is: haida. Delhi mohamedán lakosságát 1325-ben egy rendkívül súlyos kolerajár­vány tizedelte meg, mégpe­dig az ünnepi böjtidő után, amikor a vallási szokások szerint édességekkel ado­mányozzák meg egymást az igazhivők. A múlt század­ban Törökországban több ko­lerajárványt jegyeztek fel, amelyek a ramadani böjt után, az úgynevezett seker baj ram, a cukorünnep­­ után pusztított. A kolera tűzfészke Az első európaiak, akik Indiába érkeztek, feljegyez­ték, hogy a kolera istennő­jének szentelt templomokat láttak. A bennszülöttek az istennő haragjának tulajdo­nították a járványt, és imá­val, áldozatok bemutatásá­val igyekeztek kiengesztelni. Portugál, francia és angol útleírások már a XVI. szá­zadban, de később is kétsé­get kizáróan több kolerajár­ványról számolnak be, ame­lyek India vidékein pusztí­tottak, nevezetesen Goában (1543), Pondicherryben (1768), Kalkuttában (1781) és Hard­­war búcsúhelyen (1783), ahol néhány nap leforgása alatt húszezren haltak meg kolerában. Mivel magyarázható, hogy Indiában nem szűnt meg a kolera, hogy évről évre fel­lángol és hogy Bengáliában megmaradt a tűzfészke? A sűrűn lakott vidék, a Gan­­gesz mocsaras deltája, a nép nyomora és az éhínség a legjobb táptalaja a kolerá­nak. Ehhez, nem kis mér­tékben hozzájárulnak a brah­man vallás hiedelmei és szer­tartásai. (Folytatjuk) STEINITZ Tibor MÁSOPJIK ADOLF ÉS KORA (in) A legutóbbi évek törekvése, hogy a fehé­reket és a színes bőrűeket lakóhely sze­rint is minél jobban elkülönítsék egymás­tól. Úgynevezett bantusztánokat létesíte­nek, s ezeknek „önkormányzatot” adnak. Ez utóbbi persze csak látszat, miként a ban­tusztán elnevezés is csak porhintés az ENSZ szemébe. Valójában e rezervátumok­ban és gettókban is a pretoriai kormány gyakorolja a hatalmat. Jó ürügy azonban például arra, hogy mindenütt másutt — te­hát a fehérlakta területeken — a színes­­bőrűeket megfosszák választójoguktól, mert más „illetőségűek”, ott csak munka­­vállalásuk miatt, külön engedéllyel tar­tózkodhatnak. Egyfelől­ kényszertelepüléseket hoznak össze, másfelől erőszakkal elválasztanak egymástól családokat. A dél-afrikai benn­szülött mindenhova, még a szomszéd kerü­letbe is csak külön útlevéllel, engedély­­lyel mehet. Engedély nélkül 72 órán túl nem tartózkodhat olyan helyen, ahol nem született és ahol nincs állandó tartózkodási engedélye. A feleség is csak 72 órára lá­togathatja meg például a tőle távol dol­gozó férjét. S ha az utcán (vagy akár laká­sukba betörve) a rendőrség ellenőrzi ott­létét, nem a rendőrségnek kell bebizonyí­tania, hogy — esetleg — a 72 órát túllépve tartózkodik már a férjénél, hanem ő köte­les bebizonyítani, hogy még a megengedett időn belül van! Egyébként ezzel a 72 órá­val esetleg állandó tartózkodási helyén is elveszíti illetőségét és kiszolgáltatottsága még tökéletesebbé válik. Apartheid — az iskolától a temetőig Ha ugyan ezt még egyáltalán lehet fo­kozni. Hiszen a színes bőrű dél-afrikai így is teljességgel kiszolgáltatott. Sem lakhe­lyét, sem munkahelyét nem választhatja meg szabadon. A bantusztánokban is a földnek csupán 13,7 százaléka az övék, a többi a fehéreké. Azon a 13,7 százaléknyi területen pedig akkora a túlzsúfoltság, hogy igazi egzisztenciát alapítani a néger számára képtelenség. Hiszen ezért is ván­dorolnak el tömegesen a bantusztánokból munkát keresve olyan „fehér” területeken, ahol a létfenntartásukhoz szükséges pénzt megkeresik ugyan, de még annyi joguk sincs, mint saját rezervátumaikban. Az apartheid egyebek közt azt jelenti, hogy a színes bőrű nem léphet be ugyan­abba a vendéglőbe, nem ülhet le ugyanan­nak a parknak a padjára, nem utazhat ugyanazon az autóbuszon vagy villamoson, nem végezheti el szükségét ugyanabban a W. C.-ben, nem mehet ugyanabba a színház­ba, moziba, hangversenyterembe, nem ül­het be ugyanabba a könyvtárba, ahol és ahová a fehér ember. A postahivatalokba, a pályaudvarokra, a bankokba sem léphet be ugyanazon az ajtón, ahol a fehérek. Ha a városban, fehéreknél szolgál, nem tart­hatja magánál férjét, illetve feleségét vagy gyermekét. Lift és vonat, iskola és­ temp­lom, de még a temető is­­ mind elkülö­nített. És az is „természetes”, hogy ugyanazért a munkáért a fehér négyszer-ötször ma­gasabb fizetést kap, mint a színes bőrű, bár azonos munkakör esete ritkán fordul elő. (A tárgyilagosság kedvéért le kell szögez­nünk, hogy a dél-afrikai színes bőrűek élet­­színvonala magasabb, mint amit a legtöbb, független afrikai állam színes bőrű lakos­sága átlagosan élvez. A Dél-afrikai Köztár­saság ugyanis roppant gazdag ország. Ám a mindennapos megaláztatás, a csaknem teljes jogfosztottság állapota olyan szörnyű­ség, amelyért az sem nyújt kárpótlást, hogy aki dolgozik, annak nem kell éhez­nie.) (Folytatjuk) IDŐGÉP A II. világháború első napja Hitler lerohanja Lengyelországot E­zen a napon — 1939.­ szeptember 1-én — kezdődött minden idők legnagyobb háborúja: a II. világháború. A II. világháborúnak is megvolt a maga Szarajevó­ja, a danzigi korridor. Eh­hez a fogalomhoz a követ­kező általános adatok fű­ződnek: az I. világháború után Lengyelországnak a versailles-i békekötés egy földsávot juttatott, amely biztosította számára a kijá­ratot a Balti-tengerre. Ez a földsáv elválasztotta Kelet- Poroszországot Németország többi részétől. A náci kor­mány Danzig és a lengyel korridor átadását követelte, miután azonban nem kapta meg elég gyorsan. 1939. szeptember 1-én hadüzenet nélkül megtámadta Len­gyelországot, ami magával vonta Franciaország és Ang­lia hadüzenetét, a II. világ­háború kitörését. A II. világháború kirob­banását voltaképpen a ka­pitalizmus egyenlőtlen fej­lődéséből következő és az I. világháború után a kapita­lizmus általános válsága miatt egyre fokozódó súlyos imperialista ellentétek ki­éleződése előzte meg. A vi­lágimperializmus legagresz­­szívabb, legreakciósabb cso­portja, a fasiszta hatalmas tömbje, élén a hitleri Né­metországgal, robbantotta ki a háborút a világ újra­felosztásáért, idegen terüle­tek meghódításáért, a világ népeinek leigázásáért. Mint ismeretes, a II. vi­lágháború kirobbantása Hit­ler nevéhez fűződik. Hitler mozgalma azonban nem ka­pott volna olyan erőteljes lendületet, ha a német mo­nopoltőke és a hadsereg ve­zető rétege nem lát benne megfelelő eszközt céljai el­érésére. Az 1929-ben kitört gazdasági válság után a né­met monopoltőke exponen­sei úgy találták, hogy Hit­ler és SA-különítményei nagyon megfelelnek a vál­ság nyomán erősödő forra­dalmi tömegmozgalom letö­résére,­ ezért hatalmas ará­nyú anyagi támogatásban részesítették. Ezek a körök tették lehetővé azt is, hogy Hitler uralomra jusson». 1933. január 30-án a Német Birodalom kancellárja lett. De Führer is, a német náci párt, a harmadik biroda­lom, a német nép Führerje. Ez a führeri pozíció Hitler eszmerendszerének egyik sarkalatos pontja. Azt val­lotta ugyanis, hogy a né­pet, a tömeget, amely sze­rinte önmagában képtelen nagy feladatok végrehajtá­sára, rá kell bízni egy min­denható vezérre, akit vakon kell követni. A szóban for­gó nagy feladatok pedig a hitleri eszmerendszerben a következőképpen festettek: minden nép boldogulása és jóléte életterének nagysá­gától függött. A német nép az egész világ fölötti ura­lomra hivatott, amelyre faji felsőbbrendűsége pre­desztinálja. Ahhoz, hogy a német nép teljesítse e célkitűzést, meg kell , óvnia fajtisztaságát, mindenekelőtt a zsidóktól, akiket a német nép legna­gyobb ellenségének jelölt meg ... Elvéhez ragaszkod­va, a belpolitikában kímé­letlen terrort vezetett be, külpolitikáját pedig fékte­len agresszivitás jellemezte, ami egyébként szervesen be­illeszkedett a világuralmi terveket szövő egész német háborús politika rendszeré­be. Céljai megvalósítása ér­dekében először bekebelez­te Ausztriát, egy év múlva felszámolta Csehszlováki­át ... A következő áldozat már ki volt szemelve: Lengyel­­ország. Tekintettel azonban arra, hogy Anglia és Fran­ciaország szavatolta Len­gyelország határait, Hitler váratlan fogáshoz folyamo­dott. Megnemtámadási szer­ződést kínált fel a Szovjet­uniónak, hogy ezzel egy esetleges háborúban men­tesítse magát a második front megnyitásának veszé­lyétől. És valóban: 1939. augusztus 23-án Molotov és Ribbentrop német—szovjet megnemtámadási szerződést írtak alá, egy hét múlva pe­dig Hitler betört Lengyel­­országba ...­­ Sz. Kedd, 1970. szept. 1.

Next