Magyar Szó, 1970. szeptember (27. évfolyam, 240-269. szám)
1970-09-01 / 240. szám
Kedd, 1970. szept. 1. Mai kommentársfa Látogató a szomszédból AZ UTÓBBI HÉT nem szűkölködött állam- és kormányfők, vezető politikai személyiségek látogatásában, akik szinte valamennyien az el nem kötelezettek lusakai értekezletével kapcsolatos tárgyalásokra érkeztek hazánkba. Ma Törökország miniszterelnökének jövetelét várjuk, aki viszonozza akkori kormányelnökünk, Mika Spiljak 1968-ban tett ankarai látogatását. Értékelnünk kell Demirel utazási vállalkozását azért is, mert Törökország kormányelnöke akkor tisztel meg bennünket látogatásával, amikor pártjában szakadás állt be, és keményen kell harcolnia pártelnöki tisztségéért is az Igazságpárt októberben megtartandó kongresszusán. Nyomban leszögezhetjük, hogy mindkét ország közvéleménye nagy jelentőséget tulajdonít Süleyman Demirel hatnaposra tervezett látogatásának, nemcsak azért, mert 15 évre kell visszaforgatni a történelem lapjait, hogy török kormányfő jugoszláviai küldetéséről találjunk feljegyzést, de még inkább azért, mert a két balkáni államot sok közös érdek fűzi egymáshoz. Nem kétséges, hogy a politikai témák közül a Balkán békéje, a balkáni országok jó viszonya első napirendi pontként szerepel majd a tárgyalásokon, csakúgy, mint a Földközi-tenger vidékének és Európának a két országot érdeklő és érintő problémái. Nem véletlen, hogy Demi Szel miniszterelnök még a lusakai értekezlet megtartása előtt kívánta lebonyolítani régóta esedékes látogatását, hiszen az el nem kötelezettek gyülekezetén Ciprus is részt vesz, amely körül anynyi érdek ütközik össze manapság a Földközi-tenger nyugtalan vizein. Törökország európai állam is, és nemcsak az Atlanti Szövetség országaival épített ki jó viszonyt és tartozik azok katonai szövetségébe, de már fél évtizede építő jellegű kapcsolat és együttműködés fűzi a keleteurópai szocialista államokhoz, elsősorban nagy szomszédjához, a Szovjetunióhoz .— érdekelt tehát, hogy a maga biztonságát egybekösse az általános európai biztonsággal, amelyre újabb biztató kilátások vannak. Igen természetesen szóba kerülnek majd a két tárgyaló fél közös ügyei, amelyekről alapvetően elmondhatjuk, hogy vitás problémáink nincsenek. Ellenben megállapíthatjuk, hogy a fejlett és jó politikai kapcsolatok mögött viszonylag lemarad a gazdasági együttműködés, habár örömmel mondhatjuk, hogy különösen az idén — a félévi külkereskedelmi mérleg alapján — „jól feljött” az áruforgalom, és majd megkétszereződik a tavalyihoz viszonyítva. Mégis: további nagy lehetőségek vannak nemcsak a szorosan vett kereskedelem fejlesztésében, hanem a kooperáció sokféle formáiban is. Ezek kiaknázása érdekében Demirel ellátogat Szlovéniába, valamint a vaskapui vízerőműhöz. Macedóniai útjának viszont külön zamatot ad, hogy a korszerű török állam atyja, Kemal pasa bitolai tartózkodásának emlékére táblát leplez le a vendégségben járó kormányfő. Népeink örömmel tekintenek a szomszédos Törökország miniszterelnökének látogatása е1ф, amely jó kapcsolataink továbbfejlesztését szolgálja, és egyben megerősíti a két ország közös hitvallását: a szuverenitás, a függetlenség és a be nem avatkozás elveit. S. T. I A fejletlen világ létfontosságú kérdései napirenden A lusakai értekezlet síkrászáll az ENSZ Alapokmányában lefektetett elvek gyakorlati megvalósításáért Zambia fővárosából, Lusakából érkező hírek szerint eddig 55 ország jelentette be, hogy részt vesz az el nem kötelezett országok harmadik csúcsértekezletén. 74 ország kapott meghívót, köztük három európai, 13 latin-amerikai, 17 ázsiai és 41 afrikai ország. A meghívottak közül 11 megfigyelői, 63 teljes jogú részvevői minőségben vehet részt az értekezleten. Egyelőre nem döntötték el, részt vehet-e a csúcsértekezleten Kambodzsa és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány küldöttsége. A lusakai értekezleten ott lesznek a felszabadító mozgalmak képviselői is, és tájékoztatni fog-ják a részvevőket a még mindig függőségben levő területek politikai helyzetéről. U Thant, az ENSZ főtitkára, aki a napokban a Szövetségi Végrehajtó Tanács vendégeként Jugoszláviában tartózkodott, kijelentette: „Az el nem kötelezett világ országai fontos szerepet töltenek be a világszervezet munkájában”. Az ENSZ-nek jelenleg 126 tagállama van, ezek közül mintegy száz a fejlődőben levő országok sorába tartozik. Ez az övezet pedig nagyjából egybeesik az el nem kötelezettség övezetével. A földkerekségen manapság mintegy 3,5 milliárd ember él, ebből 2,5 milliárd a nem eléggé fejlett országokban. Már ez is amellett szól, hogy a harmadik csúcsértekezleten behatóan fognak foglalkozni a fejletlen világ létfontosságú kérdéseivel. Szó lesz természetesen az apartheid, a faji megkülönböztetés elleni küzdelemről és a gyarmati sorban élő népek felszabadításának lehetőségéről is. Az el nem kötelezett országoknak fontos célkitűzésük, hogy a nemzetközi viszonyokban nagyobb érvényt szerezzenek az igazságosságnak és a demokráciának. Arra törekednek, hogy a népek és országok között létrejöjjön az együttműködés, tekintet nélkül az országok nagyságára és népességére, társadalmi és politikai berendezésére, történelmi és kulturális örökségére, lakosságuk nyelvére, hitére, bőrszínére. Az el nem kötelezettek tevékenysége nem merül ki időnkénti összejövetelek megtartásában, hanem mindenekelőtt az emberiség sorsa fölötti gondoskodásban nyilvánul meg. Éppen ezért az el nem kötelezett országok ülései mindig munkajellegűek, s mindig újabb akció kezdetét jelentik. Az el nem kötelezettség nem semlegesség. Az el nem kötelezett országok nem alkotnak semleges övezetet a két tömb között. Az el nem ,, kötelezettség azt jelenti, hogy az országok állandóan ] munkálkodnak a jobb nem-zetközi viszonyok kialakítá-sán, a béke megszilárdítá-sán, s ezzel összhangban a politikai nyomások, az erőszak és mindenfajta egyen- lőtlenség ellen. Tito elnök távirata a líbiai elnökhöz Josip Broz Tito köztársasági elnök az alábbi táviratot küldte Muamer al Gadhafi ezredesnek, a Líbiai Arab Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökének, a líbiai fegyveres erők főparancsnokának, az ország miniszterelnökének és véderőminiszterének: „A Líbiai Arab Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából szívélyes üdvözleteimet és jókívánságaimat küldöm Excellenciádnak. Önnek sok boldogságot, az országnak felvirágzást, a baráti líbiai népnek jólétet kívánok.” MAGYAR SZÓ Nur Ahmed Etemadi afgán miniszterelnök tegnap díszebédet adott vendéglátója* Mitja Ribičič, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke tiszteletére Tíz afgán miniszterelök díszeddel adótt Mitja ШШ tiszteletére Belgrádból jelenti a Tanjug. Nur Ahmed Etemadi, az afgán kormány elnöke, aki hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodik, tegnap délelőtt repülőgépen Dubrovnikból visszatért Belgrádba. Az afgán miniszterelnök délben díszebédet adott Mitja Ribičič, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke tiszteletére. A Jugoslavija-szállóban megrendezett díszebéden az afgán és a jugoszláv küldöttség tagjain kívül megjelentek a Szövetségi Szkupstina, a Szövetségi Végrehajtó Tanács, a Külügyi Államtitkárság képviselői, valamint a főváros, számos kimagasló politikai, közéleti és kultúrmunkása. Etemadi tegnap délután elutazott Brionira. Brioniszigetén fogadta Josip Broz Tito köztársasági elnök. Az afgán kormány elnöke ma befejezi hivatalos jugoszláviai látogatását. Belgrádban tegnap a Szövetségi Végrehajtó Tanács épületében jugoszláv—afgán közoktatási és kulturális egyezményt írtak alá. A JSZSZK kormánya nevében az egyezményt dr. Dušan Vojinovic, a külföldi kulturális kapcsolatok szövetségi bizottságának elnöke, az afgán kormány nevében pedig dr. Ravan Farhadi külügy- miniszter-helyettes parafál Ia. Nixoni elhatárolta magát munkatársainak javaslatától Az amerikai elnök nem valami bizakodó a közel-keleti helyzettel kapcsolatban San Clemente-ből jelenti a Reuter. Richard Nixon amerikai elnök elhatárolta magát azoktól az indítványoktól, amelyeket egy héttel ezelőtt ismertettek legközelebbi munkatársai. A tervezet lényege az volt, hogy közös amerikai—szovjet erőket kell kiküldeni a közel-keleti béke ellenőrzésére. Ezzel kapcsolatban Nixon az alábbiakat mondta a CBC tévéállomásnak adott nyilatkozatában: — Nem szeretnék most kommentárt fűzni ehhez. Kételkedem azonban abban, hogy a jelen pillanatban, amikor Jarring küldetése megkezdődött, hasznos lehet ilyesfajta sugalmazás, ha még annyira jóindulatú is. A lehetséges tárgyalások már megindultak, tehát bármiféle más javaslat nem lehet túlságosan hasznos. A Reuter hírügynökség visszakozásnak minősíti Nixon nyilatkozatát, az AFP hírügynökség pedig azt írja: Nixon megtagadja azt az elgondolást, amelyet a múlt hétfőn tanácsosai ismertettek. Az amerikai elnök nem táplál túlzott reményeket a közel-keleti válság megoldásával kapcsolatban. Mint mondta, a tárgyalások előtt még sok nehézség áll. — Úgy gondolom azonban, hogy történt előrehaladás, hiszen végtére is a Közel-Keleten létrejött a tűzszünet. S mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll, a dolgok jobban állnak, mint korábban — mondta. Ami az indokínai helyzetet illeti, Nixon semmit sem vár attól, hogy Xuan Thuy, az észak-vietnami küldöttség vezetője visszatért Párizsba. Az Egyesült Államok, a helyzet megoldása érdekében, hajlandó bővíteni a vitát, s megvitatni minden újabb kezdeményezést. Nixon egyébként ellenzi azokat a szenátusban elhangzott követeléseket, hogy tűzzék ki az amerikai csapatok Vietnamból való kivonulásának időpontját. Dubrovnikben szállt le egy elrabolt repülőgép Albánia nem fogadta be Hétfőn letérítettek útjáról egy algériai utasszállító gépet. A kétmotoros Convair A 640 típusú gép 42 utassal és személyzetével Annabából Algírba indult. Tíz perccel a felszállás után a pilótafülkében megjelent egy fegyveres repülőgéprabló, és kényszerítette a pilótát, hogy Algír helyett az albán fővárosba, Tiranába repüljön. A gép parancsnoka közölte, hogy nincs elég üzemanyaga. A három rabló követelésére a gép leszállt Szardínia szigetén, Cagliari repülőterére, és üzemanyagot vett fel. Itt kiszállt 11 nő és gyerek, köztük Fatima Taib 23 éves légikisaszszony is. Elmondta, hogy két rabló revolverrel, a harmadik tőrrel van felszerelkezve, s kézigránátjaik is vannak. Nem lehetett megállapítani, hogy milyen nemzetiségűek. A pilótával franciául, egymás közt arabul beszélnek. Cagliariból a repülőgépfolytatta útját Albánia felé, az albán hatóságok azonban nem adtak neki leszállási engedélyt, állítólag azért, mert Tirana fölött rosszak a légköri viszonyok. A repülőgép visszafordult, s újra Olaszországban szállt le, ezúttal az Adriai-tenger partján fekvő Brindisiben. Kétórás veszteglés után újra felszállt, s ezúttal Dubrovnik felé vette az irányt. Fedélzetén 31 ember volt: 24 utas, a 4 főnyi személyzet és a három rabló. Az algériai repülőgép tegnap délelőtt fél 10 tájban. ■ váratlanul leereszkedett a dubrovniki Cilipi repülőtérre. Az ellenőrző torony személyzete úgyszólván az utolsó pillanatban fogta csak az ismeretlen repülőgép jelzéseit, ezért meg sem tudta akadályozni leszállását. Szerencsére a kifutópályákon ebben az időben egyetlen repülőgép sem volt. A közbiztonsági szolgálat illetékes szervei megállapították, hogy a Convair—640 az algériai légiforgalmi vállalat elrabolt repülőgépe, amely Algériában, belföldi járaton közlekedik. A repülőgép utasai és legénysége a Cilipi repülőtéren vannak. Jól érzik magukat. A kerületi bíróság vizsgálóbírója megkezdte a vizsgálatot. A gép valószínűleg hamarosan visszatér Algériába. A rossz építkezési módszer miatt nagy a perui áldozatok száma Amerikai szakemberek megállapítása szerint a május 31-i perui földrengésnek azért volt annyi halálos áldozata, mert a városi épületeket igen rossz módszerrel építették. Becslések szerint a katasztrofális földrengésnek 70 000 halálos áldozata és mintegy 50 000 sebesültje volt. A földrengés sújtotta övezetben a lakóépületek 80 százaléka — mintegy 186 ezer épület — összedőlt vagy lakhatatlanná vált. Az amerikai szakértők megállapították, hogy a nyugati féltekén még eddig nem történt olyan romboló erejű földrengés, mint amilyen a perui volt. 3. oldal Tito Kongóba látogat (Folytatás az 1. oldalról) réseket, amelyeknek célja megoldásokat keresni a legfontosabb nemzetközi kérdésekre. Ezzel kapcsolatban rámutattak a nagyhatalmak felelősségére. Tito és Mobutu egyetértett abban, hogy maradéktalanul és következetesen alkalmazni kell a Biztonsági Tanács 1967. évi határozatát a közel-keleti válság igazságos megoldása végett. Másrészt a két elnök hangsúlyozta, hogy mielőbb véget kell vetni az indokínai háborúnak, s a problémát a genfi egyezmények alapján kell megoldani. A két elnök megkülönböztetett figyelmet szentelt a gyarmaturalmi és fajüldöző elnyomatásban élő afrikai népek súlyos helyzetének. Erélyesen elítélték a dekolonizálódás folyamatának lelassítását, a portugál kormány agresszív, fegyveres akcióit, a Dél-afrikai Köztársaság embertelen apartheidpolitikáját. Tito és Mobutu elnökök úgy vélik, hogy a gyarmaturalom fenntartása bűntény az emberiséggel szemben, ezért szolidaritásukat fejezik ki az afrikai népek szabadságharcával, maradéktalanul támogatják az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ ilyen irányú törekvéseit. Felhívják az idegen hatalmakat, hogy szüntessék meg a fegyverszállítást Portugáliának és a Dél-afrikai Köztársaságnak, és se katonai, se pedig gazdasági téren ne támogassák ezt a két kormányt. A tárgyaló felek hangsúlyozták, hogy ragaszkodnak az ENSZ-alapokmány elveihez, továbbá az el nem kötelezettség alapokmányának elveihez. Mobutu elnök meghívta Tito elnököt, hogy látogasson el a Kongói Demokratikus Köztársaságba. Tito elnök örömmel elfogadta a meghívást, látogatásának időpontját később tűzik ki.