Magyar Szó, 1970. november (27. évfolyam, 301-328. szám)

1970-11-01 / 301. szám

2. oldal Tito elnök távirata Bumedienhez Belgrádiból jelenti a Tan­­ug. Josip Broz Tito köztársa­sági elnök a következő táv­iratot intézte Huari Bume­­dien algériai elnökhöz: „Algéria nemzeti ünnepe alkalmából a jugoszláv né­pek és a magam nevében szívből jövő jókívánságai­mat küldöm excellenciád­­nak és a baráti Algéria né­pének, Algériának további felvirágzást, excellenciád­­nak pedig sok boldogságot kívánok. Élek az alkalommal, hogy mély meggyőződésemet fe­jezzem ki, hogy népeink ba­ráti együttműködése szaka­datlanul tovább fejlődik mindkét nép és a világbé­ke javára.” Nasszer halála miatt elmaradtak az algériai ünnepségek Algírból jelenti a MENA. Az algériai kormány úgy döntött, hogy Nasszer elnök halála miatt nem ünneplk meg az algériai forradalom évfordulóját. Az algériai kormány — mint ismeretes — Nasszer elnök halála alkalmából n­egyvennapos gyászt hirde­tett. Cáfolják Ne Win halálhírét Bangkokból jelenti a Reu­ter­ A Tun Win, Burma thai­földi nagykövete, szombaton cáfolta a Bangkok World cí­mű lap állítását, hogy Ne Win tábornok burmai ál­lamfő szívszélhűdés követ­keztében meghalt. A diplomata kijelentette a Reuter tudósítója előtt, hogy Ne Win egészségi ál­lapota jó. A közvetlen cél: a politikai és gazdasági függetlenség Allende közzétette az új chilei kormány összetételét • Negyven külföldi küldöttséget várnak a beiktatási ünnepségre Santiago de Chiléből jelenti a Tanjug. Salvador Allende, a Chilei Köztársaság új elnöke, közzétette első kormányának összetételét. A 15 tagú nemzeti egységkormányban 4 szocialista, 3—3 radiká­lis és kommunista, 2 szociáldemokrata képviselő, a Független Népi Akció 2 tagja és az Egységes Népi Akció egy képviselője kapott helyet. Chile ezúttal kapott elő­ször ténylegesen baloldali kormányt, amelynek élén szocialista politikus áll. Al­­lende kijelentése szerint a nemzetközi egységkormány célja utat törni a szocialista társadalom felé. Hangsúlyoz­ta azonban, hogy kormánya ezt nem elhamarkodott in­tézkedésekkel fogja megten­ni, hosszú átmeneti időszak­ra van szükség. A legfőbb és közvetlen feladat: Chilét politikai, gazdasági és mű­velődési szempontból egy­aránt szabad és független országgá tenni. Allende népi kormánynak nevez kormányát. Az új el­nök nyilvánvalóan tisztelet­ben tartotta a január 20-án aláírt egyezményt, amely­nek alapján létrejött a Nem­zeti Egységfront A kormány­ban a legfontosabb poszto­kat a szocialista, a kommu­nista és a radikális politi­­kusok töltik be. Allende Kor mártja minden korábbi tár­cát megtartott, ezenkívül külön főtitkárságot alakított és bejelentette, hogy csa­ládügyi minisztériumot is létesít A szocialisták kezében a következő tárcák vannak: a kormány főtitkársága (Jaime Suarez), belügyminisztérium (José Toba), külügyminisz­térium (Clodomiro Almey­­da), lakásépítésügyi minisz­térium (Carlos Cortes). A kommunisták a pénzügymi­nisztérium (Americo Zoril­­la), a közm­unkaügyi minisz­térium (Pascual Barraza) és a munkaügyi minisztérium (José Oyarce) élére kerültek. A bányaipari, a honvédelmi és közoktatásügyi miniszté­riumot a Radikális Párt tag­jai vezetik — Orlando Can­­tuarias, Alejandro Rios Val­divia és Mario Astorda. A többi három kisebb párt képviselői a földművelés­­ügyi, egészségügyi, igazság­ügyi és gazdasági miniszté­rium élére kerültek. Allende kijelentette, hogy a kormány nem lesz sem szocialista, sem kommunis­ta, sem radikális, hanem azokat a törekvéseket fejezi majd ki, amelyek uralomra juttatták. Salvador Allendet novem­ber 3-án iktatják be tiszt­ségébe. Az ünnepségen mint­egy 40 külföldi küldöttség vesz részt, közöttük a jugo­szláv delegáció is. Josip Đerđa képviseli Tito elnököt Allende beiktatásán Belgrádból jelenti a Tan­jug. Josip Djerdja, a Szövetségi Szkupstina alelnöke, a chi­lei kormány meghívására szombaton elutazott Santiago de Chilébe, hogy Tito elnök személyes küldötteként részt vegyen dr. Salvador Allende, az újonnan megválasztott köztársasági elnök ünnepi beiktatásán. Josip Djerdja kíséretében az ünnepségen részt vesz Radomir Radović chilei ju­goszláv nagykövet, Mirko Lukavac, a Külügyi Állam­titkárság tanácsosa és Djuka Julius, a Politika Ekspres fő- és felelős szerkesztője. MAGTÁR SZÓ Mind több amerikai katona a kábítószer rabja A Vietnamban harcoló kábítószer-élvező amerikai katonák száma nagymér­tékben növekedett az idén. Az amerikai haderő sai­­goni parancsnokságának közleménye szerint októ­ber elsejéig a kábítószer­élvező katonák száma az előző év megfelelő idősza­kához képest 42 százalék­kal emelkedett. Ebben az időszakban 89 katona halá­lát okozta a túlzott kábí­­tós­zer-fogyasztás. Vendégmunkások n­yn­gat­i-­é­metor­szágban A Der Spiegel cikke a külföldi munkavállalók helyzetéről (4) Szoulidisz mondja: — Elégedett vagyok, Inert élhetek, de úgy érzem magam, mint egy rabszolga. Néha reggel, amikor felke­lek, semmihez sincs kedvem. Szoulidisz, aki politikai okokból nem térhet vissza hazájába, más helyzetben van, mint az olaszok vagy a törökök, va­gyoni állapota azonban rendkívül jellem­ző: az NSZK-ban eltöltött tizenkét év után nincs értékesebb holmija egy kiszolgált tévé­készüléknél. A vendégmunkások nem vendégek az NSZK-ban. Semmit sem kapnak ajándék­ba, nem élveznek semmilyen előjogokat, csak a termelésben van rájuk szükség. Szabad nekik dolgozniuk — ez a „könyö­­rületesség” régi német hagyomány. Megbélyegzett emberek A Német Birodalomban idegeneknek nevezték azt az egymillió külföldit, akik a pommerániai nagybirtokokon vagy a Rajna menti gyárakban árulták munka­erejüket. Egy 1908-ból származó jelentés „a német munkaerő rendkívül nagy kí­nálatáról” számol be, aminek az volt a magyarázata, hogy a munkahelyeket ola­szok, lengyelek és csehek foglalták el. A munkaadók ugyanis szívesebben dolgoz­tattak külföldiekkel, mert a legnehezebb munkát is olcsón végezték el. Claude Lévi-Strauss francia filozófus megállapítása szerint a nyugati iparha­talmak jórészt az olcsó munkaerő fel­­használásának köszönhetik prosperitásu­kat. „A kizsákmányolás történelmi alaku­lásában — írja Lévi-Strauss — a rabszol­gaságot a jobbágyság, a proletariátust és a kolonializmus követte”. Hozzáfűzhet­nénk: a következő kategória a kényszer­­munkás, majd pedig a vendégmunkás. A nácik hat év alatt legalább öt és fél­millió polgári személyt és másfél millió hadifoglyot szállítottak Németországba. Tízezrekre ment azoknak a szovjet polgá­roknak a száma, akiket a német hadi­iparban dolgoztattak. A német földeket lengyel, belga és francia foglyok művel­ték. „Megbélyegzett emberek voltak — írta róluk Wolf­ J. von Kleist német pub­licista —, akiknek csak a munkabírását értékelték, és akiken rettenetesen elcso­dálkoztak, ha elárulták, hogy kerékpároz­ni tudnak, vagy értenek a rádió kezelésé­hez.” Kerülő úton Németországba Hogy a „tevehajcsárokat” és a „szalá­­mizabálókat” ma is civilizálatlanoknak és butáknak tartják, ennek magyarázata a régi hagyomány folytatódásában van. A különbség csak annyi, hogy a vendég­­munkások önként utaznak Németország­ba. Macedóniától Estremaduráig még min­dig számottevő munkaerő-fölösleg van, és az emberek vagy nem kapnak állást, vagy még a létminimumhoz szükséges összeget sem tudják megkeresni. Számukra a mun­kavállalás a Német Szövetségi Köztársa­ságban pénzt és jólétet jelent. Olyan hatalmas az érdeklődés a német­országi munkavállalás iránt, hogy a nürn­bergi szövetségi munkaügyi intézet kény­telen minden féket meghúzni. Hermann Henke, az intézet isztambuli osztályának igazgatója elmondta, hogy a törökök min­den lehető trükkel igyekeznek kijátszani a beutazási korlátozásokat. Isztambulban csak az idén, az év első felében, hatvanezren kértek nyugatnémet munkavízumot, közülük azonban húszez­ret kénytelenek voltak elutasítani, mert nem feleltek meg­ a követelményeknek. A vendégmunkás-jelölteknek gyakran öt­hat évig is várniuk kell, hogy megkapják az engedélyt. Mégsem adják fel a re­ményt. Egy harminchat éves családapa, Eikut Köker, a nyáron egy szál nadrágban és ingben, öt márkányi összeggel a zsebé­ben, autóstoppal akart az annyira áhított Németországba utazni. Edimeben sorra leállította a nyugatnémet rendszámú gép­kocsikat, és arra kérte az utasokat, hogy vigyék magukkal. (Folytatjuk) Az ecuadori elnök lemondását követelik az emberrabok Tovább kutatnak a légihaderő elrabolt parancsnoka után Quitóból jelenti • Reuter: Roham Sandoval tábornok elrablói azt követelik, hogy Velasco Ibarra államfő, továbbá Jorge Acosta Velaco véderőminiszter mondjon le, az egyetemeket nyissák ki, vessenek véget a letartóztatásoknak és he­lyezzék szabadlábra a politikai elítélteket, mert csak így hajlandók szabadon engedni az elhurcolt tábor­nokot Az emberrablók ultimá­tumát az El Commercio cí­mű napilap közölte Rafael Brito szervezet parancsnok­sága aláírással. (Rafael Britonak hívták azt az egye­temi hallgatót, aki tavaly a kormányellenes tüntetések során öltek meg.) Az em­berrablók közölték, hogy az elhurcolt tábornok egészsé­ges, a kormány viszont azt állítja, hogy elrablása köz­ben megsebesítették. A kormány szóvivője nem volt hajlandó nyilatkozni az ultimátumról. Úgy hitük, hogy mindaddig nem adnak hitelt semmilyen felhívás­nak, amíg az emberrablók a tábornok valamilyen haszná­lati tárgyát nem mellékelik hozzá. Időközben tovább tart a mindenre kiterjedő nyomo­zás. Több ezer katona és rendőr házkutatásokat tart, s a rendkívüli biztonsági intézkedések is érvényben vannak. Csupán a kijárási tilalmat enyhítették. Velasco Ibarra felszólítot­ta a hadsereget, hogy őrizze meg egységét. Ezenkívül el­rendelte, hogy indítsanak nyomozást azoknak a tisz­teknek az ügyében, akik ko­rábban már részt vettek összeesküvésekben. Velasco Ibarra — mint is­meretes — már negyedszer tölti be az államfői tisztsé­get. Három ízben megbuk­tatták. 430 évi fogházra ítélték A montreali bíróság egyedülálló ítéletet hozott: a Québeci Felszabadí­tási Front egyik aktivistáját 430 évi fogházra ítélte. A bíróság megállapítot­ta, hogy a vádlott — Ro­bert Hudon 26 éves fiatal­ember — 14 ízben részt vett a kanadai bankok el­leni fegyveres támadások­ban. A Québeci Felszaba­­dítási Front annak idején követelte, hogy az elhur­colt James Cross brit dip­lomatáért cserébe Hudont és 23 társát helyezzék sza­badlábra. A Szovjetunióba­n épül a világ legnagyobb rakétája Amerikai vélemény a rakétafegyverkezés jelenlegi állapotáról Ottawából jelenti az AFP. A Szovjetunióban már fo­lyamában van 300 SS—9 típusú rakéták építése, ame­lyekről azt ál­tják, hogy a legnagyobbak a világon — közölte a NATO atomterve­zési csoportjának ottawai ülésezésén résztvevő ameri­kai küldöttség egyik tagja. Az amerikai delegáció szó­vivője kijelentette az új­ságírók előtt, hogy a Szov­jetunió az elmúlt évben meggyorsította az SS típusú rakétákkal folyó kísérlete­­ket. Azt állítja, hogy az SS—9 jelzésű rakéta 25 megatonna robbanóerejű atomtöltetet vihet magával,­ és 8000 kilométer a ható­sugara. Az SS—11 és SS—13 rakéták körülbelül olyan tulajdonságúak, mint a Mi­­nutemen típusú amerikai rakéták, amelyeknek azon­ban csak félakkora rob­banóereje van, mint az SS—9 rakétáknak. Az amerikai szakértők szerint a Szovjetuniónak je­lenleg 1400 különféle típu­sú interkontinentális föld— föld rakétája van, az USA- nak pedig mindössze 1064. Az Egyesült Államoknak ugyan több az atom-tenger­­alattjárója, mint a Szovjet­uniónak, a Szovjetunió azon­ban 1974-ben már utol­érheti ezen a téren. Az USA- ban állítólag ezért is szen­telnek olyan nagy figyelmet a Poseidon típusú többrob­banófejes rakéták tökélete­sítésének. Vasárnap, 1970. nov. 1. Nixon megfenyegette az ellene tüntetőket Nixon amerikai elnök „a fékevesztett tömeg, az amerikai társadalom leg­rosszabb része” merényle­tének minősítette az el­lene intézett csütörtök esti támadást. Mint ismeretes, Nixont a tüntetők tojás­sal és kővel dobálták meg. Az amerikai elnök azzal fenyegetőzött, hogy nem fog kesztyűs kézzel bán­ni azokkal, akik így visel­kednek. Az incidens a kaliforniai San José városban tör­tént, ahol Nixon válasz­tási beszédet mondott. A rendőrség könnyfakasztó gázt használt, hogy utat törjön az elnök gépkocsi­jának a tüntetők tömegé­ben. Nixon nem sérült meg, noha egy hajszálon múlott, hogy egy kődarab fejbetalálja. A rendőrségi közlemény szerint mintegy 900-an tüntettek, a szemtanúk azonban azt állítják, hogy sokkal többen voltak. A tüntetők Nixon háborús politikája ellen tiltakoztak. George Murphy szenátor, a tüntetőket „megvadult forradalmároknak” nevez­te. A választási körúton levő Nixon amerikai elnököt mindenütt tüntetők fogadták. pank a San Jose-i tüntetésről készült

Next