Magyar Szó, 1971. július (28. évfolyam, 178-208. szám)

1971-07-01 / 178. szám

2. oldal Ilyen kegyetlen gyilkosságot még nem láttam... Hazudoznak a gyilkosok - Soviniszta kijelentéseket tesznek Különtudósítónk telexjelentése Stockholm, június 30. Noha a vádlottak leplezni igyekeznek, a bíróság egyre jobban meggyőződik róla, hogy a Svédországban mű­ködő usztasa terrorszerve­zetnek a harmincöt éves Ante Stojamov a vezére. Ő a legidősebb a stockholmi esküdtbíróság előtt álló öt vádlott között, nyilván azért is tudott annyira hatni rá­juk. Rávette őket, hogy alakítsák meg az úgyneve­zett fekete légiót, alakítsa­nak vészbíróságot, s persze közreműködött a stockholmi jugoszláv nagykövetség elle­ni támadás előkészítésében és végrehajtásában. Megöltem a nagykövetet, mert elbocsátottak Barcsi, a mai kihallgatá­son igyekezett saját magát helyezni előtérbe. Valóság­gal tetszeleg a vezér szere­pében. Karl Axel Robert ügyész kérdésére azonban, hogy Stojanov ugyanúgy vélelkedik-e a jugoszláv rendszerről, mint ő, ezt vá­laszolta:­­ I — Ez csak természetes.­­ Akárcsak én, Stojanov is katonaszökevény. Aztán elmondta, hogy tár­sai közül senkiben sem bí­zott, csak Stojanovban. Ha­bozás nélkül mindent el­mondott neki, természetesen a nagykövetség elleni táma­dás ötletét és tervét is. Mit mondott ma Barešić, miiért gyilkolta meg a nagy­követet? A legújabb vál­tozat szerint nem politikai okokból, ha­nem azért, mert március 18-án felmondást kapott! Akkori munkaveze­tője annak idején elmondta róla, hogy szünet nélkül zaklatta és bántalmazta a vele együtt dolgozó rendes, becsületes jugoszlávokat (Barešić egyébként pincéres­­kedett), s a vállalat termé­szetesen igyekezett megsza­badulni tőle. Barešiićnak erre is megvan a maga vál­tozata, amikor csak a jugo­­szlávok meglátták „zdravo”­­val köszöntötték, s ez rette­netesen sértette „horvát­­ön­érzetét”. Emiatt az elbocsá­tás miatt szánta rá magát a nagykövetség elleni táma­dásra, vagyis a nagykövet meggyilkolására. (Az egyik rendőr tanúval­lomása szerint, aki az elsők között ért a nagykövetségre, a tettesek valamelyike — valószínűleg Barešić — azt kiáltozta, hogy a szüleit le­­öldösték a háborúban, azok miaitt áll most bosszút a nagyköveten. — Tudni kell azonban, hogy Brajkovic 1948-ban, Barešié pedig 1950-ben született.) Barešić nem győz horvát­­ságával kérkedni a tárgya­láson. Ma például rászólt a hites bírósági tolmácsra, hogy beszéljen horvátul, mert ő a szerbhorvát nyel­vet nem érti. Gyáva „hősök” Amilyen bátraknak szeret­nék magukat feltüntetni, olyan gyávák most a vád­lottak padján. Barešić egy pillanatban ezt mondta az ügyésznek: — Minél szigorúbb bünte­tést várunk, mert ha innen kikerülünk, a szerbek úgy fognak üldözni bennünket, mint a kutyákat. Nyilvánvalóan idegesíti őt meg bűntársait is, hogy a közönség soraiban egyre ke­vesebb az usztasa és egyre több a rendes, becsületes jugoszláv munkás, s ezek bizony nem kímélték volna a gonosztevőket, amikor ma a bűnügyi szakértő bemu­tatta a nagykövet boncolá­sáról készített felvételeket. Az áldozat fejét valósággal szétroncsolta a három kö­zelről belelőtt golyó. Mind­három — mint a szakértő mondta — halálos volt. Fojtogatták is a nagykövetet A legsúlyosabb terhelő vallomást Sven Turander rendőrfelügyelő tette. — Harminckét éve telje­sítek szolgálatot a bűnügyi rendőrségen, több mint száz esetem volt, de ilyen ke­gyetlen és embertelen gyil­kosságot még nem láttam. Vallomása szerint Barešić és Brajkovic nem a nagy­követ száját kötözték be a széles nadrágszíjjal (szerin­tük azért, hogy ne hallat­­szon ki a hörgése), hanem a torkát szorították el vele, nyilvánvaló fojtogatási szán­dékkal. Ráadásul zsebkendőt gyömöszöltek a szájába. Barešić tegnap még azt hangoztatta, hogy Miljenko Hrkacot „horvát testvéré­nek” tartja. Az ügyész ak­kor nem feszegette a kér­dést, azonban visszakanya­rodott a Hrkac-esetre. Lemo bűnrészességével kapcsolat­ban addig faggatta Bareši­­ćot, még ki nem bökte. — A göteborgi jugoszláv konzulátus elleni támadás alkalmával azt mondtam Lemonak, hogy ilyesvalamit kell csinálnunk, mert amit Hrkac csinált (pokolgépes merényletet egy belgrádi moziban), azt minden vén­asszony meg tudja csinálni. Ilyenek tehát a Barešić­­féle „szabadságharcosok” és ilyenek a „testvérei” is. Hazudoznak a tárgyaláson, menteni próbálják a bőrü­ket. Barešić pillanatok alatt szétszedi a bíróság előtt a revolvert, amelynek a me­rénylet előtt valami hibája volt, s megjavította, aztán szégyentelenül kijelenti: — Nem értek a fegyve­rekhez, hiszen mondtam, hogy katonaszökevény va­gyok. A tárgyalást csütörtökön tanúkihallgatással folytat­ják. PILCZ Nándor Diplomáciai látogatások Titónál Belgrádból jelenti a Tan­jug: Josip Broz Tito köztársa­sági elnök szerdán délelőtt a Beli dvorban fogadta Sárin Chakot, a kambodzsai királyi egységkormány külügyminisz­terét. A fogadáson jelen volt Mirko Tepavac külügyi ál­lamtitkár, Radivoj Uvalic külügyi államtitkár-helyettes és Huot Sambat, a királyi egységkormány jugoszláviai nagykövete. Elnökünk szerdán fogadta Karan Singh-et, India ide­genforgalmi miniszterét is. A fogadáson jelen volt Miran Mejak, a Szövetségi Végre­hajtó Tanács tagja, Radivoj Uvalic külügyi államtitkár­helyettes és Riki Jajpal in­diai nagykövet. A köztársasági elnök fo­gadta Ljuba Drndićet, ha­zánk újonnan kinevezett rendkívüli és meghatalma­zott, szudáni nagykövetét is. A kambodzsai külügyminiszter Szlovéniában Sarin Chak, a kambod­zsai királyi egységkormány külügyminisztere, szerdán Szlovéniába utazott. Megte­kintette a kranji Iskra gyá­rat, majd Ljubljanában megbeszéléseket folytatott dr. France Hočevarral, a köztársasági végrehajtó ta­nács alelnökével, délután pedig a Szlovén Újságíró Szövetség kérelmére elő­adást tartott a távol-keleti helyzetről. Megkezdte munkáját a jugoszláv—bolgár vegyes bizottság Belgrádban szerdán meg­kezdődött a jugoszláv—bol­gár gazdasági és műszaki vegyes bizottság kilencedik értekezlete. A részvevők megvitatják a két ország gaz­dasági kapcsolatainak alaku­lását és eredményeit A ju­goszláv küldöttséget Marko Orlandic, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács tagja, a bol­gár delegációt Dimitar Po­­povics pénzügyminiszter ve­zeti. MAGYAR SZÓ Lemondott a svéd külügyminiszter Stockholmból jelenti a Reuter: Olof Palme svéd minisz­terelnök elfogadta Torsten Nilsson külügyminiszter le­mondását, akinek tárcáját Christer Wickman volt ipar­ügyi miniszter vette át. Torsten Nilsson a máso­dik világháború befejezése óta több tisztséget töltött be a svéd kormányban; 1962- ben lett külügyminiszter. Wickman helyett Rune Johansson volt belügymi­nisztert nevezték ki iparügyi miniszterré. Iíj amerikai terv a közel-keleti válság megoldására Az izraeli külügyminiszter aggodalmát fejezte ki Tel Avivból jelenti a Reuter. A Maariv című izraeli újság jól értesült ameri­kai forrásokra hivatkozva azt írja, hogy az Egyesült Államok három héten belül javaslatot terjeszt be a Szuezi-csatorna megnyitására vonatkozó ideiglenes egyezményről. Az újság szerint a javas­lat a következő pontokat tartalmazza:­­ Izraelnek 56 kilorpé­­­ternyire vissza kell vonul­nia a csatornától. (Kompro­misszumos megoldás ez: Izrael már korábban haj­landónak bizonyult 24—40 kilométernyire visszavonul­ni, Egyiptom viszont azt kö­vetelte, hogy az izraeli csa­patok 185 kilométernyire vonuljanak vissza a csator­nától.) ® a Szuezi-csatornán csak egyiptomi civilek kel­hetnek át, az ENSZ béke­­egységeiben szolgáló kato­nai személyek nem;­­ a fegyverszünetet meg­határozatlan időre meghosz­szabbítják;­­ az USA szerint lehető­ség van egy olyan egyez­ményre, amelyet Egyiptom és Izrael egyaránt elfogad­hat. (A hadban álló felek ugyanis nem tudtak meg­egyezni, hogy a közel-keleti helyzetet ideiglenes vagy tartós békeszerződéssel le­­het-e megoldani.) Abban Eban izraeli kül­ügyminiszter — az AP sze­rint — kedden találkozott Walworth Barbour ameri­kai nagykövettel és aggo­dalmát fejezte ki Donald Berghus kezdeményezése miatt. Berghus a kairói spanyol nagykövetségen kép­viseli az USA érdekeit, és május végén javaslatot tett Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszternek. Indít­ványozta, hogy az izraeli csapatok ürítsék ki a Sinai­­félsziget felét, amelyet azu­tán az egyiptomi csapatok elfoglalnak. Az izraeli kor­mány magyarázatot kért Washingtontól. Az amerikai külügyminisztérium kezdet­ben cáfolta a hírt, később azonban megerősítette, hogy Riad Moszkvában A TASZSZ jelenti, hogy Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter hivatalos látogatásra — a szovjet kor­mány meghívására — Moszkvába érkezett. A re­pülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter üd­vözölte. Ott-tartózkodása alatt ki­cserélik a szovjet—egyipto­mi baráti és együttműködé­si szerződés becikkelyezett okmányait. A CIA igazgatója Izraelben Az UPI Tel Aviv-i érte­sülései szerint Richard Helms, a CIA amerikai hír­szerző iroda igazgatója Iz­raelbe érkezett. Megbeszé­léseket folytat az izraeli kormány tagjaival. A francia zsidószervezet szovjetellenes kilengése A Zsidó Védelmi Bizott­ság nevű francia zsidószer­vezet tagjai a szovjet gaz­dasági misszió párizsi épü­lete előtt megrongálták a szovjet alkalmazottak nyolc gépkocsiját. Berghus valóban a javaslatot­ megtette Elszámították magukat az amerikai tábornokok Az 1962-ben készült tervek szerint az amerikai csapatokat már 1968-ban haza kellett volna rendelni Vietnamból Washingtonból Tanjug. A Christian Science Moni­tor című újság a Pentagon Vietnamra vonatkozó titkos okmányainak alaján cikkso­rozatot indított. Az újság azt írja, hogy a kormánynak már 1962-ben kész tervei voltak, hogy 1968-ban haza­rendeli a Vietnamban állo­másozó amerikai csapatokat, 1964-ben azonban elvetették az elgondolást. A lap szerint azért, mert a katonai kémszolgálat, a po­litikusok és a magas rangú katonatisztek tévesen érté­kelték a dél-vietnami politi­kai és hadihelyzetet, beszá­molóik és terveik rosszak voltak, hatalomra került Lyndon Johnson stb. A hír­szerző szolgálat beszámolóin és értékelésén alapuló tervek jelenti­k mert az akkori becslések szerint a saigoni kormány­csapatok az amerikaiak tá­mogatásával 1968-ig győzel­met aratnak a DNFF fölött, és nem lesz többé szükség az amerikaiak jelenlétére. Az amerikai újság hangsú­lyozza, hogy ezeket az álmo­kat a magas rangú katonai szakértők szőtték, a kormány reálisabban gondolkodott, a véderőminisztérium hírszerző irodája viszont aláaknázta a háborús tevékenység csök­kentésére irányuló intézke­déseket. Ugyanakkor Amerika-szer­­te élénk érdeklődéssel várják a legfelsőbb bíróság döntését a titkos okmányok további sorsáról, annál is inkább, mert Daniel Ellsberg, aki beismerte, hogy az okmányo­kat átadta a New York Timesnak, közölte, hogy az okiratok még nagyon sok terhelő adatot tartalmaznak, s Nixon elnök 1952—1960 közötti tevékenységével is foglalkoznak. Гнета§Жк5јпТи6отП (2) Földreform nélkül mego­­hatatlan a na­gyobb foglalkoztatottság, a mezőgazdaság gépesítésének jövője szempontjából vi­szont felmerül a kérdés, hogy hosszú tá­von tényleges megoldás lenne-e a föld­osztás. Az ipar Portugáliában csak a leg­utóbbi években mutatott némi fejlődést, s ez is igen lassan halad, mivel hiányzik hozzá a tőke. A fejletlenség okai A fentiekből következik, hogy Portugá­lia két legnagyobb problémája a túlnépe­sedés és a munkanélküliség. A portugál kivándorlási arányszám — minden 10 000 lakosból 450 vándorol ki — világviszony­latban a legmagasabb, három éve már Írországét is meghaladja. A század első hat évtizedében több mint 1 600 000 por­tugál vándorolt ki, főként Brazíliába, s ez az arányszám a legutóbbi években sem csökkent. A hetedik évtizedben évente mintegy 50 000 portugál hagyta el hazá­ját. Mint említettem, ma a portugáloknak több mint fele földművelésből él, amely­nek a halászattal és az erdőgazdálkodás­sal együtt fedeznie kell az ország kivi­telét. Észak-Portugália a legfejlettebb mező­gazdasági vidék. A földet itt főként a mély folyóvölgyekben, teraszosan művelik. Nem gabonát, hanem elsősorban szőlőt, déligyümölcsöt, gyümölcsöt és zöldségfé­lét termesztenek. Portugália évente 8—12 millió hektoliter bort termel, e téren a negyedik helyen áll a világon, Francia­­ország, Olaszország és Spanyolország mö­gött. Borkivitel szempontjából második a világon, közvetlenül Algéria mögött. A legfontosabb vásárlója már rég óta Ang­lia. Fontos kiviteli cikke, még a déli­gyümölcs is, ennek exportja azonban messze lemarad Olaszországé és Spanyol­­országé mögött. Portugáliában még ma is óriási terü­letet foglalnak el a rekettyések, amelyek csak birkalegelőnek alkalmasak. A boron kívül a gyapjú az ország legrégibb export­cikke, ezt változatlanul Angliának adja el. Közép-Portugália és az ország déli vidéke a paratölgy és az olajfa hazája. A parafa ma is a legfontosabb exportcikk, amelynek jelentősége még a bérét is meg­haladja. A bogyóolajat főként a kisüze­mekből álló halkonzervipar használja föl. Jelentős helyet foglalnak el a nem­zetgazdaságban az ország területének egy­negyedét borító erdőségek. A portugál erdei fenyőt bányafaként és vasúti talp­faként szállítják Angliába. A papírgyár­táshoz használt eukaliptuszt és fenyőfát Olaszországba és Nagy-Britanniába ex­portálják. A gyümölcsláda-ipar a legje­lentősebb a Földközi-tenger térségében. Mindenekelőtt Izraelnek és az észak­afrikai országoknak szállítanak ládákat. Az utóbbi években­ elég nagy területet erdősítettek, főként ausztráliai eukalip­tuszokkal, amelyek gyorsan nőnek, s már hét esztendő után kitermelhetők a cellu­lózipar számára. Portugáliában ma há­rom cellulózgyár működik, amelyek ki­elégítik nemcsak a hazai szükségletet, ha­nem exportra is szállítanak műrostot. A fafeldolgozó iparhoz tartozik még egy gyu­fagyár, valamint néhány évvel ezelőtt épült több préslemez-gyár, amelyek ter­mékeinek nagy részét szintén exportálják. A gyarmatok elvesztése katasztrófa lenne Portugália számára igen fontos a ha­lászat. Norvégia, Nagy-Britannia, Spa­nyolország, Dánia és Izland mellett Por­tugália Európa halkan leggazdagabb orszá­gai közé tartozik. Elsősorban a portugál partok mentén halásznak, szardíniát és ton­halat, de halásznak az Új-Fundland sziget (Kanada) térségében is. A szardínia és ton­hal nagy részét konzerválják és exportál­ják. (Folytatjuk) mi. i­d. i. Saját katonáira tüzelt egy amerikai helikopter Saigonból jelenti az AP. Egy amerikai helikopter Saigontól 95 kilométernyire keletre tévedésből a DNFF egységeivel csatározó ame­rikai csapatokat lőtte. Tizen­két amerikai katona megse­besült. Hivatalos közlemény a lengyelországi katasztrófáról Harminchárom ember vesztette életét . Csak négy nap alatt tudták megfékezni a tüzet Varsóból jelenti a Tanjug. A lengyel kormány és a LEMP KB politikai bizottsá­ga kedden este közölték, hogy a czechowicei olajfino­mítóban kiütött tűzvész 33 ember halálát okozta, a mun­kások és a mentőosztagok tagjai közül többen megse­besültek. A kormány és a párt rész­vétüket fejezték ki az ál­dozatok családtagjainak, és megígérték, hogy minden­nemű támogatást megadnak nekik. Ezzel egyidejűleg kö­szönetet mondtak az oltás­ban részt vett katonáknak és tűzoltóknak. Mint közöltük, a Krakkó­ból, Katowicéből és Opolá­­ból érkezett mentőosztagok­nak csak négynapi megfe­szített munka után sikerült eloltani a tüzet. Az anyagi kárt még nem becsülték föl, feltételezik azonban, hogy tetemes.

Next