Magyar Szó, 1971. július (28. évfolyam, 178-208. szám)
1971-07-01 / 178. szám
Csütörtök, 1971. júl. 1. Moszkva gyászban • A világ osztozik a szovjet nép fájdalmában A három űrhajós tragikus halálát nagy megrendüléssel és fájdalommal fogadta Moszkva lakossága, annál is inkább, mert a szovjet polgárok milliói 24 napon át a televízió mellett szurkoltak a nagy vállalkozás sikeréért. Mindenki biztos volt benne, hogy az űrhajósok épen, egészségesen térnek haza és az űrkutatás újabb győzteseiként ünnepelhetik őket a szovjet fővárosban. A szovjet űrhajósok halálhíre nagy megdöbbenést keltett az Egyesült Államokban is. Robert Gilruth, a houstoni űrkutatási központ igazgatója azt mondta, hogy a szovjet asztronauták bonyolult küldetésének napjai után, villámcsapásként érte a hír. A brit rádióállomások reggel félbeszakították adásaikat, hogy közöljék a Szovjetunióból érkező tragikus hírt. Mély megrendüléssel fogadták a hírt Nyugat-Európa más országaiban is. Mindössze néhány órával a tragikus esemény híre után egymás után érkeztek a részvéttáviratok a szovjet államférfiakhoz. Giuseppe Saragat olasz köztársasági elnök Podgornij elnökhöz intézett táviratában azt írja, hogy az olasz nép osztozik a szovjet nép nagy veszteségében. VI. Pál pápa, a római katolikus egyház feje éppen egy fogadáson volt, amikor titkára közölte vele az űrhajósok halálhírét. A Szentatya azonnal félbeszakította a beszélgetést, hogy közölje a jelenlevőkkel a tragikus Indira Gandhi minisztereinek Kosziginhoz intézett táviratában azt mondja, hogy rendkívül megrendítette a szovjet űrhajósok halála, akik a tudomány ügyéért adták életüket. A szovjet államfőnek részvétét nyilvánította Heinemann nyugatnémet elnök, valamint Baudouin belga király is. Heath brit miniszterelnök és Szato japán kormányfő Kosziginhoz intézett részvéttáviratot,s hírt. Belgrád megrendülten fogadta a hírt Jugoszláv részvétnyilvánítások a Szojuz—11 utasainak halála alkalmából Belgrádból jelenti a Tanjug. A három szovjet űrhajós tragikus halála alkalmából a Szovjetunió belgrádi nagykövetségén szerdán délelőtt 10 órakor gyászkönyvet nyitottak. A nagykövetség épületén félárbocra bocsátották a szovjet zászlót. A gyászkönyvbe elsőnek Pavel Popovics szovjet űrhajós írta be a nevét, aki A világűr a békéért címen rendezett nemzetközi űrkutatási kiállításra érkezett Belgrádba. Ezután Vlagyimir Sztyepakov nagykövet, a nagykövetség tisztviselői, majd a belgrádi diplomáciai kar doyenje és a missziók vezetői írták be nevüket a gyászkönyvbe. A világűr bátor meghódítóinak tragikus halála nagy megrendülést keltett Belgrádban, ahol éppen a napokban nyitották meg a II. nemzetközi űrkutatási kiállítást. Dr. Tatomir Andjelic professzor, akadémikus, a jugoszláv asztronautikai társaság elnöke, rövid nyilatkozatában kijelentette: " Az ember erőfeszítései, hogy úrrá legyen a világűrön, mint minden más nagy vállalkozás, megköveteli a maga áldozatait. Elegendő egy apró részlet, egy jelentéktelennek látszó műszer hibája, hogy bekövetkezzék a katasztrófa. — Nehéz megállapítani, voltaképpen mi történt, de ezt bizonyosan megteheti az alapos vizsgálat. Találgatásokba bocsátkozni hálátlan feladat. Josip Kotnik, a horvát asztronautikai szövetség elnöke, szintén nyilatkozott az űrpilótákat ért szerencsétlenségről. Kijelentette, hogy véleménye szerint a pilótafülkében elfogyott az oxigén, s ez arra enged következtetni, hogy a halál pillanatok alatt állt be. Az első tudományos űrállomás létrehozásának nagy sikere örök emléke marad Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev bátorságának és tudásának — mondotta Josip Kotnik. Öröm volt velük együtt dolgozni... Pavel Popovics nyilatkozata Belgrádból jelenti a Tanjug. Pavel Popovics, ismert szovjet űrhajós, aki a II. nemzetközi űrkutatási kiállításra érkezett Belgrádba, amint tudomást szerzett három társának tragikus haláláról, azonnal hazautazott Moszkvába. — Sajnálom, hogy idő előtt kell távoznom az örök baráti országából, de nem maradhatok tovább, haza kell utaznom, hogy társaimmal és elhunyt barátaim családtagjaival legyek ezekben a nehéz percekben — jelentette ki Popovics űrhajós a Tanjug munkatársának. A szovjet űrhajós nem beszélt a tragikus esemény feltételezett okairól, s azt mondta, hogy nem tud többet, mint amit a TASZSZ hírügynökség hivatalos jelentése tartalmaz. Popovics hangsúlyozta, hogy a Szojuz–11 szerencsétlenül járt három tagjával, akárcsak a korábban szintén űrszerencsétlenség áldozatául esett Vlagyimir Komarovval barátság fűzte össze. Popovics megjegyezte, biztos benne, hogy a Szojuz—11 tragédiáját más körülmények okozták, mint a Szojuz—1-et. — Mindhárom űrpilótatársam jó barát, vidám, életkedvvel teli ember volt. Komolyan és keményen dolgoztak és öröm volt velük együtt dolgozni. Valamenyiüknek családja volt és nem is olyan régen mindannyian együtt voltunk Pacajevéknál születésnapon. — Utoljára akkor találkoztunk, amikor a párizsi légikiállításra indultam, ő, pedig a bajkonuri kilövőtelepre. A Szojuz—11 legénységének életrajza GEORGIJ DOBROVOLSZKIJ alezredes, a Szojuz—11 parancsnoka, 1928-ban született Ogyesszában. Már gyerekfejjel — pilótának készült. 1946-ban elvégezte a légierők szakiskoláját, ezután a csugujevi repülőiskolában tanult, ahonnan vadászrepülő-pilótaként került ki 1950-ben. 1961-ben a légiakadémián diplomáit. Egy ideig vadászrepülőn teljesített szolgálatot, majd jelentkezett űrhajósnak, és bevették abba a különleges osztagba, amelyet kemény testi és szellemi munkával készítenek fel az űrutazás nehéz körülményeire. Dobrovolszkij felesége számtani tanár. A 43 éves alezredest élettársán kívül két kislánya, a 12 éves Mária és a 4 éves Ludmila várta viszsza. VLAGYISZLAV VOLKOV, az űrhajó fedélzeti mérnöke, a Szovjetunió hőse. A Szojuz–7 űrhajó irányításáért tüntették ki, miután másik két Szojuz-típusú űrhajóval 1969 októberében bonyolult csoportrepülést végzett, amely voltaképpen előkészítése volt a több részből álló űrállomás megteremtésének. A 36 éves mérnök Moszkvában született. 1959-ben elvégezte a moszkvai repülős főiskolát, majd egy tervezőirodában dolgozott. Sikerrel párosította gyakorlati ismereteit a tervezőirodában elsajátított elméleti tudással. Volkov édesapja is ismert repülőmérnök volt. Felesége vegyészmérnök. Fia, Vlagyimir 13 éves. VIKTOR PACAJEV — aki a Szojuz—Iliről elsőként szállt át a Szaljutra — 1933-ban született a kazahsztáni Aktyubínszkban. Apját már nyolcéves korában elveszítette, 1941-ben esett el a fronton. Nyugdíjas édesanyja az ipari főiskolára küldte, amelynek elvégzése után a tehetséges fiatal mérnök egy tervezőirodában kapott állást. A nagyszerű teoretikusnak számító mérnök egyben a gyakorlat embere is volt: kiváló ejtőernyős, aki sikerrel elvégezte az űrhajósok felkészítő tanfolyamát. Felesége, Vera, szintén tudományos munkával foglalkozik. Kívüle 9 éves kislánya, Szvetlána és 14 éves fia, Dmitrij gyászolják. Kitüntették a szerencsétlenül járt szovjet űrhajósokat A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Szovjetunió hőse címet adományozta a Szojuz–11 űrhajó két pilótájának, Georgij Dobrovoljszkinak és Viktor Pacajevnek. Vladiszlav Volkovot az Arany Csillagrend második fokozatával tüntette ki, mivel ő 1969 októberében a Szojuz—7 űrhajón tett útja után már megkapta a Szovjetunió hőse címet. A szerencsétlenül járt szovjet űrhajósok hősiességükért, bátorságukért és a Szaljut űrállomáson, valamint a Szojuz—11 űrhajón végzett kísérletek során tanúsított kitartásukért kapták meg a legmagasabb szovjet kitüntetést. MAGYAR SZÓ Tragikus lépés az ismeretlenbe Valószínűleg visszatérés közben haltak meg a szovjet űrhajósok — Négy feltevés a szerencsétlenség okairól — Felülvizsgálják az űrkutatási tervet Moszkvából jelenti a Reuter. A szovjet orvosok a Szojuz—11 űrhajó repülése idején több ízben is kijelentették, hogy az űrhajó három pilótájának vállalkozása „az ismeretlenbe tett lépés”. Dr. Vorobjev a Trud című újságnak adott interjújában kijelentette, hogy ő és kollegái nagy gonddal figyelik, milyen hatással lesz a hoszszú űrrepülés az űrhajósok szervezetére, megszűnnek-e a súlytalansági állapot következtében fellépő jelenségek, s nem fenyeget-e a veszély, hogy az ember „elszokik” a földi életkörülményektől. Egy másik szovjet orvos, dr. Lopajev, a Pravdának adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy a korábbi űrhajósok középfül bántalmakra panaszkodtak, csökkent a tájékozódási képességük, álmosnak, gyengének érezték magukat. A világ tudósai körében sokféle feltevés kering a szovjet űrhajósok halálának okáról. A legtöbb figyelmet a következők érdemlik: 1. az űrhajósok szíve nem bírta el a hatalmas terhelést, amelyet a légkörbe való átmenet nélküli behatolás rótt rájuk; 2. elromlott az űrkabint oxigénnel ellátó berendezés; 3. meghibásodott a légkörbe való behatoláskor keletkező óriási hőt semlegesítő berendezés; 4. az űrhajósok eddig még ismeretlen okok miatt haltak meg az űrben töltött hoszszabb tartózkodás után. Függetlenül attól, hogy melyik feltevés bizonyul igaznak, sajnos, indokolt volt a szovjet orvosok aggodalma, akik már egy héttel ezelőtt kijelentették, hogy a Szojuz—11 leg''Aységének az űrben töltött minden további napja „az ismeretlenbe tett lépés”. A tudósokat elsősorban az érdekli, hogyan viseli el az ember a hosszan tartó űrutazással járó megpróbáltatásokat, s a Földre való visszatérést, kevésbé az, hogy a műszaki berendezések meghibásodtak-e vagy sem. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy az űrrepülés korábbi rekorderei, Andrijan Nyikolajev és Viltalij Szevasztjanov 18 napos űrhajózásuk után visszatérve számos kellemetlenséget éreztek. Mindketten kijelentették, hogy visszatértük után az első napokban még a fejüket sem tudták fájdalom nélkül megmozdítani, és hogy a leereszkedést követő pillanatokban alig tudtak megállni a lábukon. Emlékeztetnek Szevasztjanov párizsi kijelentésére is, hogy nem a súlytalansági állapothoz való alkalmazkodás a nehéz, hanem a földi viszonyokhoz való újbóli hozzáidomulás. — Az emberi szervezet, összes fiziológiai és pszichológiai tulajdonságaival, a legnagyobb akadálya lehet a hosszan tartó űrrepüléseknek — jelentette ki a napokban Beregovoj szovjet űrhajós, az űrkutatás egyik úttörője. — Még mindig nem tudjuk, hogy mennyi időt tölthet az ember az űrben anélkül, hogy ezzel ártana saját egészségének — tette hozzá. Beregovoj azt is közölte, hogy a tudósok kezdetben a súlytalansági állapotot tartották a legnagyobb problémának az emberi szervezet számára. Később bebizonyosodott, hogy az ember viszonylag könnyen hozzászokik a súlytalansághoz, és hogy az űhajósok eredményesen tevékenykedhetnek az űrben. A hosszan tartó űrbéli tartózkodás miatt, azonban a szervezetben funkcionális változások következhetnek be. Még nagyobb gondot okoz a szervezet hozzáidomulása a földi viszonyokhoz. A súlytalansági állapot után mindössze 30—40 perc múltán az űrpilóták megérkeznek a Földre, és a szervezet valóságos sokkhatásnak van kitéve. Ezen a véleményen volt az egyik legismertebb szovjet fiziológus, a nemrég elhunyt Vaszilij Parin akadémikus, aki egy szovjet folyóiratban azt fejtegette, milyen nehéz az emberi lét feltételeit megteremteni az űrhajókban. A szovjet tudós véleménye szerint, még mindig megoldatlan a „kozmikus orvostan” egyik lényeges kérdése: milyen hatással van a szervezetre a súlytalansági állapot? Francois Violette francia tudós szerdán úgy nyilatkozott, hogy a szovjet űrpilóták halálának okát esetleg steckermgési zavarokkal lehet megmagyarázni. Az űrben töltött 24 nap után szívük és vérkeringésük nem tudott hirtelen hozzászokni a földi viszonyokhoz. Ugyanis a súlytalansági állapotban szívük sokkal lassabban vert, mint a Földön. Violette figyelmeztetett, hogy senki sem tudhatja előre, hogyan reagál az űrutasok szíve a szokatlan körülményekre. A Science Writers című tekintélyes angol orvostudományi lap egyik munkatársa annak a véleménynek adott kifejezést, hogy a szovjet űrhajósok tragikus halála megtorpedózhatja az ambiciózus szovjet és amerikai űrkutatási terveket is. Ha a szovjet űrhajósok amiatt haltak meg, hogy szervezetük nem tudta elviselni a földi légkörbe való behatolással járó fokozott erőmegterhelést, akkor „a hiba az emberi szervezetben van, és nem a gépekben”. Az újság azt is megállapítja, hogy a szovjet űrhajósok tragédiája után valószínűleg felülvizsgálják az összes űrkutatási terveket. Az űrkutatás áldozatai Az elmúlt tíz év alatt Ugyanebben az évben, a szovjet űrpilóták tizen április 23-án halt szorhatszor, az amerikaiak penget Vlagyimir Komarovig huszonnégyszer emel szovjet űrhajós is. A Székedtek a világűr végtelen- juz—1 — amelyet irányíségébe. Az utóbbi évti tott — a Földre való visztédben mérföldes léptek- szatéréskor lezuhant, két fejlődő űrkutatás ed- Dobrovolszkij, Volkov és dig négy szovjet és há- Pacajev június 6-án hirom amerikai űrhajós éle- dúltak útnak a Szojuz—11 tér követelte fedélzetén. A Szaljutor• Ed White, Virgil bitális űrállomással egye- Grissom, Roger Chaffee sülve létrehozták az első 1967. január 27-én vesztett világűri tudományos kutatók életüket, amikor a vitaállomást. Elvégezték a lágűrbe készülő Apollo—9 . , űrhajót próbálták ki a tervezett kiséreteket, s houstoni űrkutatási tele- összesen 24 napot töltöttentek az űrben. 3. oldal A három szovjet űrhajós katasztrófája (Folytatás az 1. oldalról) Szojuz—11 pilótafülkéjében, ellenőrizték a hajó készülékeit, és előkészültek a Szaljuttól való elválásra. A Szojuz—11 moszkvai idő szerint 21 óra 28 perckor elvált a Szaljut űrállomástól. A Szojuz—11 legénysége jelentette a földi ellenőrzőközpontnak, hogy a különválás kifogástalanul sikerült, és hogy a hajó összes berendezései zavartalanul működnek. Június 30-án 1 óra 35 perckor bekapcsolták a Szojuz–11 fékezőrakétáit, amelyek az előirányzott ideig működtek. Amikor a fékezés befejeződött, megszakadt az összeköttetés a legénységgel A programmal összhangban, az aerodinamikus fékezés után kinyílt az űrhajó ejtőernyője, és közvetlenül a Föld felett, bekapcsolódtak a puha leszállást biztosító rakéták. A földetérés zökkenőmentes volt, és az űrhajó a meghatározott körzetben ereszkedett le. A fogadóosztag helikoptere szinte az űrhajóval egyidőben érkezett a helyszínre. Miután felnyitották az űrkabin ajtaját, a három űrhajóst élettelenül találták. Dobrovoljszkij, Volkov és Pacajev óriási érdemeket szerzett a kozmikus technika továbbfejlesztésében. A bátor űrpilóták neve mindörökre bevésődött a szovjet nép emlékezetébe” — fejeződik be a szovjet közlemény. . JogI KÉNYELEM, PIHENÉS