Magyar Szó, 1971. augusztus (28. évfolyam, 209-239. szám)
1971-08-01 / 209. szám
2. oldal Nixon: Az emberiség egynegyedét nem lehet kizárni a világközösségből Az amerikai elnök kijelentette, hogy a tartós békének megfelelő módon befejezi a vietnami háborút . Nem lehet béke a világon, amíg az emberiség egynegyede ki van rekeszve a világközösségből — jelentette ki pénteken este Nixon amerikai elnök egy Ohio állambeli gyűlésen mondott beszédében. Az amerikai elnök hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok megkezdte a béke időszakát és ő is azért utazik a Kínai Népköztársaságiba, hogy hozzájáruljon ehhez a békéhez. Nixon azt mondta, hogy az USA a vietnami háborút is olyan módon fogja befejezni, amely hozzájárulást jelent majd a tartós békéhez. A francia parlamenti küldöttség befejezte kínai látogatását Alain Peyrefitte, a Kínában járt francia parlamenti küldöttség vezetője, szombaton Hong Kongba érkezett. Mint ismeretes, a francia parlamemnti képviselők tizenkilenc napot töltöttek a Kínai Népköztársaságban és Pekingen kívül több más városban is jártak. Hong Kongban Peyrefitte nem volt hajlandó nyilatkozni. Azt mondta, hogy Párizsba visszatérve tart sajtóértekezletet. Ismét bombázták Észak-Vietnamot Saigonból jelenti az UPI. Az amerikai haditengerészet egyik A—6 típusú gépe pénteken a VDK területén, a fegyvermentesített övezettől 75 mérföldnyire északnyugatra, rakétakilövő berendezéseket bombázott. A saigoni katonai szóvivő szeriint a támadás előtt az amerikai repülőgépet ágyúval lőtték. 1968 novembere óta ez a 47. eset, hogy amerikai repülőgépek Észak-Vietnam területét bombázzák. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1971. aug. 1. A Szovjetunió figyelmeztette Szudánt A szovjet vezetők két üzenetet intéztek Nimerihez A TASZSZ hírügynökség közleménye szerint a Szovjetunió vezető körei figyelemmel kísérik a szudáni eseményeket és minden tőlük telhetőt elkövetnek, hogy megakadályozzák a szudáni haladó, nemzeti és demokratikus erők, közöttük a Kommunista Párt vezetősége és tagjai elleni véres terrort. Nyikolaj Podgornir, a Legfelsőbb Szovjet elnöke — áll a TASZSZ közelményében — július 25-én üzenetet intézett Nimeri tábornok szudáni államfőhöz, amelyben felszólította, hogy ne hozzon kíméletlen ítéletet a katonai bíróság elé állított személyek ellen. A szovjet vezetők, kifejezve mély aggodalmukat a kommunistaellenes terror folytatása miatt — folytatja a TASZSZ —, július 26-án a Szovjetunió khartúmi nagykövete útján üzenetet intéztek Nimeri tábornokhoz. Közölték vele, nincs szándékukban beavatkozni Szudán belügyeibe, mert ez ellentétben állna a Szovjetunió külpolitikájának elveivel, de felhívják figyelmét, hogy bizonyos intézkedések, többek között a Szudánban tartózkodó szovjet képviselőkkel szembeni barátságtalan és erőszakos cselekedetek kárt okozhatnak a Szovjetunió és Szudán viszonyának. Ugandában lefoglaltak négy Tanzániának szánt svéd helikoptert Kampalában megerősítették azt a hírt, miszerint az ugandai hatóságok pénteken este lefoglaltak négy Tanzániának szánt svéd helikoptert. A helikoptereket az ír légiforgalmi vállalat , teherszállító gépe vitte Dar es Salaamba, de motorhiba miatt leszállásra kényszerült a kampala melletti entebbei nemzetközi repülőtéren. A hadügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy Uganda mindaddig megtartja a helikoptereket, amíg Tanzánia nem adja vissza azt a 25 tonna fegyvert és lőszert, amelyet ez év januárjában foglalt le a Viktória-tó térségében. KÖZEL-KELET HÁBORÚ ÉS BÉKE KÖZÖTT IIIII I! IIII Ilii Ilii 1ШШ! ПШ1IIII li 11 Ilii II1111II |Hiiliiin II ti min nn 11 ti II Ilii 11II! I ti II ni I it 1111II11 nn it I ni im I im I ti ini 11 ti nin KÖLCSÖNVETT CIKKEINK A HELYZET NÉHÁNY MOZZANATÁRÓL ЈШШНШ11ШШ11|1111Ш11111111111!11Ш111Ш!111111т1Г1111|1111Ш11ј[!111111||||||||||||||||||||||||||||||||||||Ш1111111|||||1111|11 (4) Sarm el Sejket már a közeljövőben 240 kilométer hosszú aszfaltút köti össze Elláttal. A támaszpont Bár Gifraffal együtt az egyik legfontosabb láncszeme annak az erőrendszernek, amelyet az izraeli vezérkar teremtett meg, hogy — ha kell — az ellenségeskedés megkezdésétől számított néhány percen belül lesújtson. Ezt a villámgyors visszavágást az izraeli tábornokok már a tűzszünet kezdete óta készítik elő. Ha jól értettem, elsősorban az egyiptomi légvédelmet kell megsemmisíteni a Szuezi-csatornanyugati partján. Ezért a hadműveletért drága árat kell majd fizetnie légierőnknek — ismerik be az izraeli tábornokok —, az ár azonban még mindig elfogadható. Számításaik szerint a bevetett repülőgépeknek mindössze 3 százalékát pusztítja el majd az egyiptomi légvédelem, a világ legerősebb légvédelme, amelyet a szovjet szakemberek szereltek föl. Ha az Egyesült Államok az utóbbi hónapokban nem küldött volna Izraelnek ultramodern számítógépeket, elektronikus készülékeket, amelyeket az izraeli vadászbombázókba szerelik, a veszteség 10 százalékra rúgna. Ez esetben a pilótáknak el kellene állniuk a frontális támadástól. Az izraeli tábornokok mindenre elszánták magukat, csakhogy megakadályozzák a kimerítő háború folytatását, amely Izraelt tarthatatlan helyzetbe hozta. — Ez a hadviselési mód tűrhetetlen volt a lakosság számára — mondják. — Szakadatlanul, nap mint nap azt hallották a rádióban, hogy a szuezi fronton már megint ennyi meg ennyi katona esett el. Nem engedhetjük meg, hogy ez az állapot kiújuljon. Ez a tragikus időszak Egyiptomban is csak rossz emlékeket hagyott hátra. Az EAK ezekben a harcokban több embert vesztett, mint a hatnapos háborúban. Ezért tartanak Izraelben és Egyiptomban egyaránt az ellenségeskedés kiújulásától. Egy izraeli egyetemi hallgató, aki annak idején a Színai-félszigeten harcolt, Jeruzsálemben ezt mondta nekem: — Remélem, soha többé nem kell harcolnom. Túlságosan is borzalmas volt. Egy ejtőernyős őrmester, aki a fedainok ellen harcolt Libanonban, hasonlóképpen gondolkozik, de készen áll, hogy az első riasztásra csatlakozzon a harcoló csapatokhoz. Azt is hallottam, amikor egy tiszt nagybüszkén azt állította, hogy az izraeli hadsereg a világ legjobb katonasága. — Ha Egyiptom három év alatt sem fogadja el a békét, Kairó fölé repülök bombázni — mondta. Gyűlölködő pillantások Jeruzsálem óvárosát, amely 1967 júniusáig Jordániához tartozott, modern lakónegyedek veszik körül, és szinte naponta nőnek ki a földből új épületek. Hebronban és környékén 250 izraeli család számára új falu épül. A megszállt területek katonai kormányzója úgy tervezi, hogy november elsején Nabluzba költöztetheti vezérkarát, az ott épülő palotába. Az egyetlen híd közelében, amely összeköti a Jordán folyó keleti és nyugati partját, új barakkok emelkednek, az izraeli katonák szállásai. A Golan-fennsík és az Akabai-öböl partvidéke „izraeli nemzeti rezervátum” lett. Az izraeli szakértők számadatok segítségével bizonygatják, hogy a terror már teljesen megszűnt Jordánia megszállt területén, sőt bizonyos „baráti koegzisztencia” alakult ki (a kormány egyik reálisabb tagja így fogalmazta ezt meg: „bizonyos koegzisztencia”). Valóban láttam sok mosolygó arab parasztot, amint érdeklődéssel hallgatják az izraeli agronómus tanácsait. Az izraeli statisztikák azt állítják, hogy a megszállt Jordániai terület lakosságának jó része Izraelben dolgozik és jobban él, mint azelőtt. Igen ám, de boldogok-e? Egy fiatal arab kereskedő ezt mondta: — Itt maradnik, ez számomra az ellenállást jelenti. Ha egymás mellett látjuk az izraelieket és a helyi lakosságot, nyomban megértjük, milyen gyenge ez a koegzisztencia. Jeruzsálem arab negyedében, egy szállodában nemegyszer tapasztaltam, milyen gyűlölködő pillantásokkal méregetik az arabok az izraelieket. (Folytatjuk) Spanyolországi útiélmények V. Granadát látni kell Mély meggyőződéssel csatlakozom De Icaza granadai költő szavahoz, aki a kéregető vak koldus láttán kijelentette: „Asszony, adj neki pénzt, mert nincs szomorúbb dolog Granadába jönni és nem látni.” Én is elmondhatom, hogy a granadai Alhambrát sem szavakkal teírni, sem fényképen híven visszaadni nem lehet. Granadát látni kell. Láttam én is mindent, amit ennyi idő alatt látni lehetett. Szakmai megszokottsággal jegyezgettem egy ideig és fényképeztem is, azonban amikor a noteszem megtelt és a film kitogyon, csüggedten megállapítottam, hogy az Alhambra termeinek szépségét, a mozaikok gazdagságát, a függőkertek formáját, virágainak színpompáját és az örökzöld növények hűvös leheletét szavakkal kifejezni, sam rerenyképezni nem lehet. A mórok nyolcszázéves spanyolországi uralma rányomta bélyegét magára a városra, amely évszázadokon át fővárosuk volt. Az uralkodók házát, az Alhambrát a mór építészek évszázadokon át építették a város feletti magaslaton úgy, hogy az uralkodó család ablakából jól láthatta, mi történik az alattvalók házában, az utcán vagy a tereken. A város valósággal a királyi palota lába előtt terül el. Az Alhambra kertjei, folyosói és szobái megközelíthetetlenek voltak az alattvalók számára. A monda szerint enyhok gondozták és nyírták a függőkertek örökzöld növényeit és vigyáztak a fák alatt hűsölő, játszadozó háremhölgyekre, akik a medence tükrében fürösztötték szépségüket. De a nagy elővigyázatosság ellenére is megtörtént a baj. Álmatlansággal küszködvén a szultán — úgy mesélik — éjfél tájban itt, a mirtuszok kertjében keresett megnyugvást, de ahelyett haragra gerjedt. Itt, az egyik kettéhasadt fa óriásra nyílt odvában, amely még ma is rejtekhelyül szolgálhatna, legkedvesebb feleségét más karjaiban lelte. S mivel akkoriban még nem volt neonégő, csak olajmécses, a félhomályban nem ismerte fel a csábítót. A végzetes éjszaka vérbosszúval végződött: 36 férfirokonát fejeztette le. A palota legszebb kupolája alatti medence fehér márványmedrét még ma is látható piros foltok tarkítják. A fa még ma is ott áll, a medencét is láttuk, de a szörnyű mese mégse szegte kedvünket a további sétától. Lévén társaságunk zöme, nő, gondolkodás nélkül, egyhangúan megállapítottuk, hogy azért a hajdani háremhölgyeknek nem is lehetett olyan rossz dolguk, ezekben a patakokkal átszelt, medencékkel ellátott, szökőkutakkal díszített hatalmas kiterjedésű kertben, ahol az ösvények alatti tökéletes öntözőberendezés olyan friss levegőt áraszt, hogy az ember teljesen megfeledkezik arról, hogy Spanyolországban, a Földközi-tenger forró övezetében van. A fényűző uralkodói palotából keskeny kis utcák vezetnek le a városba, és azon túl a barlanglakásokba, a cigánynegyedbe, ahol azt mondják, hogy a gyermek előbb megtanul ritmusra ringani, mint egyedül járni. Egész lakónegyedek alakultak ki a Sierra Nevada eddig futó nyúlványaiban, s a barlanglakásokat, egyiket a másikától csak a magasba nyúló kémények, s a mellettük meredező televíziós antennák különböztetik meg. Hófehérre meszelt homlokzatukkal lakóik tisztaságszeretetéről tanúskodnak, és állítólag olyan jó hő- és hangizolációjuk van ezeknek a lakásoknak, hogy gazdáik összkomfortos lakásért sem voltak hajlandók felcserélni. Pedig azt állítják, hogy a városatyák szerették volna eltüntetni a városnak ezt a szégyenfoltját és rendes lakásokat kínáltak fel nekik cserébe, de hasztalan. Ily módon Granadának ez a része lépcsőzetes feljárataival, egymásba torkolló utcácskáival megmaradt érdekességnek, ahol az ide vetődő idegen pár pezeta ellenében ízelítőt nyerhet a flaimencozók játékaiból, muzsikájából, amelyet nő és férfi, idős és fiatal azonos hévvel és odaadással táncol, és amelynek kissé stilizált mását négyórás műsorba foglalva drága pénzért néztük meg másnap este Sevillában, a Patio Andaluzie nevű éjjeli mulatóhelyen. SZABÓ Gizella Az Alhambra csipkés oszlopai Harmincnyolc uruguayi gerilla megszökött a börtönből Az uruguayi gerillamozgalom 38 tagjának pénteken sikerült megszöknie egy jól őrzött montevideói fogházból. A rendőrség véleménye szerint a tupamarókat társaik lopott gépkocsikon szállították biztonságos helyre. A tömeges szökés után Danilo Sena belügyminiszter teljes négy órán át tanácskozott Pacheco Areco elnökkel. Hírek szerint a miniszter le akar mondani. Új barátság szelleme — Üdv nektek, barátaim! — ezekkel a kegyes szavakkal fogadta az Ülnök a két futót. Ha azt hiszik, országos síkfutó-versenyen vett részt az Elnök, nagyon tévednek. Igaz, már vagy két éve naponta edz jómaga is, hiszen a futás az elnöki teendők közé tartozik. Naponta futamodik meg a kínos kérdések elől. Az Elnök pompás irodájának ablakából könyökölt ki és barátságosan integetett az alant tomboló tömegnek, amely nem őt éltetni gyűlt össze. Aratási idény lévén, éppen csépléssel volt elfoglalva: az elnök testőreit csépelte nagy igyekezettel és hozzáértéssel. A két futó, áttörve a rendőrkordont, az elnöki ablak alá ért. Az egyik szürke munkazubbonyt viselt, lábán könnyű háncstopán volt fején micisapka, egyik kezében vörös könyvecske, a másikban tűzpiros lobogó. A másik göndör hajzatában szalmaszálak ékeskedtek (ugyan hol talált a betonrengetegben szalmát?), horgas orrán fémkeretes napszemüveg csillogott, rongyos tornatrikójára avatatlan kéz fekete párducot rajzolt. — Halló, barátaim! — kegyeskedett tehát az elnök, majd imigyen szólt: — Nem kell dramatizálni a helyzetet ... Ma már másként van, mint néhány héttel ezelőtt ... Lám, ott az a széles rendőrtépte Mao-zászló már nekem sem olyan viszszatetsző. Miért ordítoztok hát itt, házam tövében? A dühöngő ifjak szájtátva bámultak, ökölbe szorított kezük lehanyatlott, a szemükben lángoló sárga fény kihunyt. — Meglepődtetek? Persze, nem olvastok újságot. Ezért nem tudjátok, hogy nagy változások várhatók. Új barátom példáján okulva úgy döntöttem, hogy nem veretlek tovább benneteket- Harcolnotok sem kell idegenben. Nem. Ennek is vége. Gyárakba, falura mentek majd dolgozni. Meg gátakat építeni, csatornákat ásni. Boldogabbak lesztek, mint mostani ősközösségetekben. Jó nevelési módszer ez, egyben pedig épületes gazdasági megoldás, nem igaz? A dühöngő ifjak ámultak, jobbra is tekintettek, balra is, hümmögtek. Aztán odalépve az egyik vicsorgó rendőrhöz, megkérték, sürgősen üsse le őket. Ebben az érthetetlen világban igazán nem találják már föl magukat, marihuánájuk pedig elfogyott. JAKOBSZ István