Magyar Szó, 1972. március (29. évfolyam, 59-89. szám)

1972-03-19 / 77. szám

Vasárnap, 1972. márc. 19. Olvasta-e már a MAGYAR KÉPES ÚJSÁG legújabb, március 15-i számában: — Nehéz feladat előtt a bonni kormány — Zenta gyöngyszeme a Népkert — Gazdagodik könyvkiadásunk — Interjú dr. Kiss Sándor docenssel — Ünnepel a Szabadkai Tanítóképző — Baranya és Szlavónia műemlékei — Megkezdődött a magyar nyelv tanítása Virovitica környékén — Petőfi nyomában Újvidéktől Zágrábig — Látogatóban Hamletéknál — Különös házasság — folytatásos krimi — Ard Schenk, a bajnokok bajnoka — Uitz Béla festőművész halálára — Ezenkívül: női oldal, film, humor, fejtörő, érdekes­ségek képben-szóban stb. Fizesse elő a Magyar Képes Újságot — évi 20.— új di­nárért kéthetente házhoz szállítja a posta. Csekkszám­laszám 301­8-2314. Cím: Magyar Képes Újság — Elő­fizetés — 41000 ZAGREB, G­undulićeva 5-6. ­ Újvidéki tanár ] egy zürichi főiskola élén Az 1971/72-es tanév kez­detén dr. Zdenko Puhant megválasztották a zürichi műszaki főiskola tejterme­lési intézetének igazgató­jává és professzorává. Puhan professzor 1935-ben született Újvidéken, és 1959-ben fejezte be tanul­mányait az újvidéki Ag­rártudományi Egyetemen. A katonai szolgálat letöl­tése után két évig a teme­­rini földművesszövetkezet agrármérnökeként dolgo­zott. Ezután Svédország­ban és Svájcban a tejter­melésben és feldolgozás­ban fejtett ki tudományos tevékenységet. 1963-tól 1967-ig dr. Puhán a züri­chi műszaki főiskola tej­­termelési intézetének ta­­nársegédije volt E. Zoliko­­fer ismert svájci prof­es­­­­szor mellett. A doktori­­ disszertációt 1966-ban ké­szítette el, és sikeresen meg is védte. 1968-ban és­­ 1969-ben egy kanadai kon-­­ szemben a tejfeldozásban­­ használatos enzimek elő-­­­készítésén dolgozott. 1970-­­ től 1971-ig a svájci Knorr­­cégben a tejkivizsgáló tu­dományos laboratóriumot vezette. Műszaki eljárások kivizsgálásával és új tej­termékek előállításával foglalkozott. A laborató­riumot professzorrá és igazgatóvá való megvá­lasztása után hagyta el. Eddigi tudományos mun­kássága alapján dr. Puhant a világhírű tudósok közé sorolják, s ezt mi sem bizonyítja ékesebben an­nál, hogy megválasztották a neves zürichi műszaki főiskola rendes professzo­rává. Az alkalmazott vegy­tanban, a tej- és tejter­mékek előállítási technoló­giájában és a tej mikro­biológiájában elért tudo­mányos eredményeit ez­után még jobban fel tudja majd használni. A siker és az elismerés nem vakította el, továbbra is egyszerű és szerény ember maradt. Szolgálat­­kész, mindig szívesen együttműködik másokkal is, s ezért Puhán profesz­­szort nemcsak Svájcban, hanem a világ más orszá­gaiban is rendkívül nagy­ra becsülik. Szülőföldjét és szülővárosát, ahol álta­lános iskolai, középiskolai és egyetemi tanulmányait végezte, sohasem felejtette el, ma is jugoszláv állam­polgár. I Dr. M. Sipka F Oldódás ájtatva áll meg A HEGYTETŐN, a tüskés bozóttal védett kis tisztáson a svájcisapkás férfi. Tüskétől sebbzett szája szélét nyalogatja, kezét szú­rások égetik, de nem törő­dik vele, az arca ragyog a boldogságtól. Megérkezett a magányba. Lenéz az útra, amelyen a gépkocsisor kígyózik felfelé a hegyre. Őszintén sajnálja a bennülőket, tudja, hogy ez­­ kiruccanásuk nem sokat ér. Hiába vágtatnak ki a természetbe, úgysem szaba­dulhatnak teljesen a min­dennapi gondoktól, szoron­gásoktól. Csak annak számá­ra van tisztulás, aki baran­gol az erdőben, vagy magá­nyosan üldögél valamelyik hegycsúcson. A svájcisapkás elfordul az útról, nyugodtan leül, teli tüdővel szívja magába a kicsit éles hegyi levegőt. Egyszerre csak furcsa neszt hall a bokorból. Felriad, nem tudja mire vélni, ta­lán valami állat jár a bozót­ban. Pillanatok alatt azon­ban rájön, hogy ember, mert az állat nem tud szuszogni. Elmormol magában egy olyan cifra miatyánkot, amilyenre szintén, csak az ember képes. Kikukucskál a bozótból. Nem tévedett, egy széles karimájú kalapos férfi jön felfelé az ösvényen. A svájcisapkás visszahúzódik abban a reményben, hogy a nagy kalapos majd elmegy a tisztás mellett. De még el sem helyezkedett teljesen a bozótban, amikor olyan han­gosan ráköszön, hogy bele­reszket a hegy. A svájcisapkás nyel, be­húzza a nyakát, és dühöng magában. — Drága barátom, maga aztán jól kiválasztotta a he­lyet; csend, nyugalom, ma­gány bőven van, úgyhogy nekem is jut belőle. A svájcisapkás nem szól semmit, csak befelé morog. Amaz tovább szavalja: — Nincs annál nagysze­rűbb, mint belebámulni a messzeségbe, jó mélyeket lélegezni, és nem gondolni semmire. Ugye, eltaláltam a gondolatát? Hogy nem kap választ, barátságosan hátba üti a svájcisapkást. Amikor látja, hogy erre sem oldódik meg a nyelve, illedelmesen meg­kérdi: — Zavarok talán, csak mondja? Amaz továbbra is néma marad. — Nincs kedve egy mini­maratonira? Egyik fától a másikig futnánk, mert ha csak üldögélünk, nem sokat­­ érünk el. Tegnapig­ minden reggel körülszaladtam a ház­tömböket; hangsúlyozom, tegnapig, mert tegnap, ahogy az egyik ház erkélye alá ér­keztem, leesett a lábamról a cipő. Megálltam, hogy fel­húzzam, és akkor hallom, hogy az erkélyen egy férfi­hang megkérdezi a többiek­­ről: „Meddig várjak, hol van az az idióta, aki minden reggel itt szaladgál”. Elha­tároztam, hogy ezek után csak a Fruska Gorában fut­­kározom, ahol nem látja sen­ki. Na, rajta, egy, kettő, há­rom ... A svájcisapkás figyelemre sem méltatja a fecsegőt. A nagy kalapos kicsit indu­latba jön. — Úgy látszik, hogy pusz­ta jelenlétem is zavarja, ezt megmondhatta volna mind­járt. — Nem kérdezte. A nagy kalapos már indul is, úgy menetközben bekap­csolja zsebrádióját, amely bömböl: a, Vojvodina a 10. percben már 2:0-ra vezet.­­ — Kettő nulla, kapta fel a fejét a svájcisapkás, aztán pedig kétségbeesve a nagy kalapos után rohan. — Álljon meg, kérem — kiabálta utána —, remek focimeccs van, kettő nullára vezet a csapat. Ha istent is­mer, és van kocsija, bevisz a városba. — Dehogy viszem a lár­mába? — A svájcisapkás mint a megbabonázott lerohan­ás a hegyoldalon, a buszmegálló­ig meg sem áll. — No, nézd csak — mor­fondíroz magában a nagy kalapos —, az imént még moccanni sem akart. PAP Endre MAGYAR SZÓ Az újvidéki JUGOKOMERCIJA (Miletić utca 16.) ÁRVERÉS útján ELAD. 9 Nyolc üzemképes, 1961-es, 62-es, 63-as és 64-es évjáratú Zmaj—780 gabona-aratócséplőt, 9 Húsz Ferguson F—35, Ferguson—555, Zadru­­gar-Landini traktort, valamint több pótkocsit és különféle traktor után kapcsolható eszközt. Az árverés március 22-én lesz a Beograd Me­zőgazdasági Kombinátban a lőtérnél levő Ben­zinkútnál,­­ Kovilovon, a Belgrád—Zrenjanin autóúton a tizedik kilométernél. Ezenkívül a vállalat ÁRVERÉS útján ELAD: a huszonöt 1961-es, 62-es, 63-as és 64-es évjáratú, teljesen üzemképes Zmaj—780 gabona­ arató­ cséplőt, 9 Húsz Ferguson F—35, Ferguson—555 és Zad­­rugar-Landini traktort, ezenkívül több pótko­csit, valamint t­raktor után kapcsolható eszközt. Az árverés március 23-án 10 órakor lesz a Beo­grad Mezőgazdasági Kombinát Ugrinovci köz­pontjában. Bővebb felvilágosítást a következő címen adunk: Baranyi és Vulc, Novi Sad, Telefon: 51-326. 1715-1. Vasárnapi szatíra operálják az operát Az Újvidéki Opera arról volt nevezetes eddig, hogy ott sok a zene, kevés a pénz. Most, hogy az operának tetemes összeget szava­zott meg a vajdasági kormány, olyan nagy volt a meg­lepetés, hogy az énekesek eltátották a szájukat, s tánc­ra perdültek. A táncosok elvesztették a lábuk alól a talajt, és énekelni kezdtek. A hegedűsökről pedig ki­derült, hogy egy húron pendülnek a politikusokkal. A csoda megtörtént, nem nyögő vállalat kapta a pénzt, hanem éneklő művelődési intézmény. A kor­mánynak nyilván nincs sok pénze, de van hallása és ritmusérzéke.­­Tény, hogy a művészek előbb azt hitték, tévedés az egész, aztán rájöttek, hogy az illetékes hatóság igen­is szanálja az operát az építkezésben, a zenekarban, az énekkarban, a balettkarban, vagyis hogy minden karban szanál. A művelődési célokra adott tetemes összeg nagy feltűnést keltett, s ezért körkérdéssel fordultunk a legilletékesebb személyekhez. Тлу) p­rí 9) fii (1 * NAGYONNAGY FERENC: A vajdasági kormány­nak az a feladata egyebek között, hogy Vajdaságban talpra állítsa azokat a művészeti ágakat, melyek alig­­alig állnak a lábukon. Persze, csak azt érdemes talp­ra állítani, akinek van talpa. Az operának van, hisz azzal verik a taktus­t a zenészek. Azt szeretném azon­ban, ha az opera zenekara olyképpen viszonozná a kormány támogatását, hogy tüzes indulókkal gyors fejlődésre serkentené a vajdasági ipart­ és mezőgaz­daságot, az operaénekesek pedig arra késztetnék a vállalati vezetőket, hogy termelésben érjék, el a ma­gas C-t, a világpiacon pedig vastapsot kapjanak. MINDIG TIBOR: Három dolog kell a kultúrához: pénz, pénz és pénz. Vajdaságban mindhárom dolog megvan,­ kivéve a pénzt. Mindig az volt a­ vélemé­nyem, hogy alá kell támasztani az opera épületét, már csak azért is, mert nincs épülete. DOKTOR POPO­VICS: Az opera megoperálása után remélhető, hogy a beteg állapota javul. Vigyázni kell azonban, hogy kiskanállal vegye be a milliókat, különben megterheli a gyomrát, és a balett-táncosok meghíznak, ez pedig szörnyű következménnyel jár­hat. FOSZLÁNYFI SÁNDOR: A művészek önzetlenül is hajlandók dolgozni, ha kapnak pénzt. BOGDÁNFI Sándor 11. oldal Kivégzik-e Kocsis Jánost? Ismét Jugoszlávia Legfel­­sőbb Bírósága előtt az ürmös­ tragédia utaztak Újvidékre, és a vas­útállomáson lefényképezked­­tek, este pedig Szenttamásra mentek körhintázni. Rém­tettüket a szomszédok fe­dezték fel, furcsállották a hosszas gyereksírást, a kert­ből mentek át Ürmösékhez, de már csak a két és fél éves Márta, és a kisfiú adott életjelet. A gyilkost és bűntársát néhány nap múlva letartóz­tatták. Pósz Józsefet előbb 8 évi szigorított börtönre ítél­ték, majd Vajdaság Legfel­sőbb Bírósága 5 évre csök­kentette büntetését. A halálraítélt Kocsis Já­nos nemrég furcsán kezdett viselkedni, és többször kérte kihallgatását az őt elítélendő kerületi bírónál. Védője, Milan Mikin ismert újvidéki ügyvéd emiatt rendkívüli büntetésenyhítésért­­folya­modott Jugoszlávia Legfel­sőbb Bíróságához, és kérte, hogy védencét utalják meg­figyelésre a vrnvčei elme­gyógyintézetbe. Ezt a kérel­mét utasították el. Kocsis azonban még re­ménykedhet! Védőügyvédje ugyanis azt állítja, hogy a védence ellen folyó bíró­sági eljárásban megsértették a büntetőeljárási szabályo­kat. Hogy állítása helytál­­ló-e erről a napokban dönt Jugoszlávia Legfelsőbb Bí­rósága. NRK Jugoszlávia Legfelsőbb Bí­rósága elutasította Kocsis János halálraítélt rendkí­vüli büntetésenyhítési ké­relmét. Ez a temerini gyil­kos bűnperének legújabb fordulata. Kocsis János 31 éves mo­­ravicai származású idény­munkást az újvidéki kerü­leti bíróság halálra ítél­te; büntetését előbb Vajda­ság, majd tavaly májusban Jugoszlávia Legfelsőbb Bíró­sága megerősítette, végül pe­dig kegyelmi kérvényét a köztársasági elnök elutasí­­totta. Az a bűne, hogy há­rom és fél évvel ezelőtt fej­szével agyonütötte az 56 éves Ürmös Erzsébetet, uno­káit p­edig, Mártát és Józse­­fet, életveszélyesen megsebe­sítette. A kegyetlen gyilkos­ság Temerinben történ­t fé­nyes nappal. Ürmösné egye­dül volt otthon a gyerekek­kel. Márta és József az istál­­lóban játszott, amikor Ko­csis rájuk támadt a fejszé­vel, nagyanyjukat pedig a konyhaajtóban verte agyon. Bűntársa, az akkor alig 18 éves moravicai Pósz József ezalatt pénz után kutatott az üres házban. Háromszáz­negyven dinárt talált egy fehér női táskában, azzal Kontrázom a koncepciót — Na most ide figyeljen!... — Rágyújthatok közben? — Bánom is én, csak ne meres­ztgesse így a nőkre a szemét. — Kinek ártok én azzal? — Az Egészségügyi Világszervezetnek. — A ... gügyi... vezetnek? Na ne mond­ja. És amennyiben ártok én annak? — Mert most a fő feladata, hogy felké­szüljön a demográfiai leszerelésre. — Egészségére!... De mi az? — • • • Hogy mondjam, hogy maga is meg­értse...? — Mondja úgy, hogy a népesedés korlá­tozása. — Jé! Maga tud latinul? — Na hallja, a Fórumon dolgozom. — Mint mi? — Mint maguk, keveset... — Én magát rabszolgának se venném fel. Amit holnap csinál, a­z már máma holt munka. — Csak ne nedilidkedjék elhamarkod­va... Nálunk a papka el van vetve... Mondja inkább az UNIPECH-et — Miféle UNIPECH-et? — Hát mi a SALT az, amiről mesélni s­ej­dett? — Ja?... A demográfiai leszerelés__ Nos, 2000-ben annyian leszünk a Földön... —... ezt még megvárom! — Mit??! — Hogy leszálljanak a felhőkből. — Kuss! Le vagyok szerelve... Na és, mit szándékozik tenni az a (JOPO)FAO szer­vezet? — Felvilágosító előadások .. . Pirula-pro­paganda ... Az angyalcsináló szolgálat ki­­szélesítése .. . — Gyenge kis leszerelés! — Tud jobbat? — Igen. Le kell reszelni! KOPECZKY László

Next