Magyar Szó, 1972. március (29. évfolyam, 59-89. szám)
1972-03-19 / 77. szám
10. oldal MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1972. márc. 19. Átadták a képzőművészeti és a Híd-díjat Írók, művészek, közéleti munkások, lapszerkesztőségek és könyvkiadó házak képviselőinek jelenlétében tegnap délelőtt 10 órakor bensőséges ünnepséget tartottak az újvidéki Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat klubhelyiségében. A szép számban megjelent vendégek és művészetpártolók jelenlétében átadták a Híd múlt évi irodalmi díját, valamint a Fórum ugyancsak múlt évi képzőművészeti díját. A 4000 dináros Híd-díjat dr. BORI Imrének, a 3000 dináros Fórum képzőművészeti díjat pedig TOROK Sándor festőművésznek nyújtotta át Németh F. István, a Híd kiadó tanácsának elnöke. A díjazottakról a bíráló bizottsági elnökök mondtak méltatást. Dr. Bori Imrének A magyar irodalmi avantgarde című háromkötetes művéről dr. Juhász Géza a többi közt a következőket mondta: — Ha csak egyetlen pillantással megkíséreljük átfogni Bori mintegy 15—20 kötetre rúgó munkásságát, azt találjuk, hogy a tudós kivételes érzékével mindig a szűz területeket kereste és találta meg.__ Minden bizonynyal ilyen szűz területnek találta a magyar irodalmi avantgarde hatalmas meghódítására váró és kínálkozó birodalmát is. Bele kellett ütköznie a problémába, a magyar irodalmi avantgarde-ról szóló szakirodalom hiányában már Weöres Sándor, Juhász Ferenc és Nagy László költészetének vizsgálata során csakúgy, mint Radnóti és József Attila költészetének tanulmányozása közben. S amint a tudósra jellemző alapossággal és elmélyültséggel eleven dialektikával közeledett a kérdéshez, nyomban rájött, hogy kizárólag az európai, tehát külső hatásokból nem lehet megérteni a magyar avantgarde-ot... íme, a tudományos célkitűzés, a tudósi feladat, amelyre Bori Imre A magyar irodalmi avantgarde című művének megírásával vállalkozott, s amelyet egyelőre az elmúlt évben megjelent Az avantgarde apostolai c. kötetével le is zárt. . . Dr. Juhász Géza — Bori háromkötetes művéből kiszűrve — ezután rámutatott, hogy a magyar avantgarde komplex jelenség, a maga módján autoekton, sajátos vonzásrendszerrel bíró általános érvényű mozgalom, amely nélkül a XX. századi magyar irodalom általában meg nem érthető . . . Végül leszögezte, hogy Bori Híd-díjjal kitüntetett művének igazi értékét abban kell látni, hogy új dimenziókat adott az egész századvégi és XX. századi magyar irodalomnak, s izgatóan új, a tudós fantáziáját megmozgató szempontokat kínált fel egy korszak vizsgálatához. Durándi Béla — Torok Sándor festészetét méltatva — többi közt az alábbiakat mondta: — Torok tipikus képviselője annak a korszerű festőnek, aki kitartóan keresi a saját képzőművészeti nyelvét és gesztusát... S ez nem is baj, hiszen a .,tegnapi igazságokat” napról napra túlhaladjuk, leromboljuk, a lehetetlen lehetőséget, a holnap érdekében. A forrongás, amely áthatja festészetét, nemcsak a képzőművészeti diszciplínák törvényeit érinti, hanem a tudatot is, és ezáltal zaklatja, a kérdések sokaságával ostromolja az embert. ... Az itt megvalósított eredményekért odaítélt Fórum-díj jó kézbe került..., jóllehet az 1971. évi képzőművészeti díjat csöppet sem volt könnyű odaítélni, mivel számos jelölt közül kellett választani . . . Le kell azonban szögezni, hogy 1960. óta, amióta az első lépéseket megtette a festészetben, a képzőművészeti tanulmányait önállóan végző Torok hatalmasat fejlődött, s állandóan újra és újra igazolta önmagát... önállóan vagy a művésztelepek részvevőivel együtt, falvainkban és városainkban számos kiálítása volt a fiatal művésznek. De sokkal fontosabb ennél, hogy Torok nem maradt meg a vajdasági táj bűvöleteiben, hanem dilemmáinak is festői kifejezést adott,, azaz mindannak, ami a ma emberét foglalkoztatja önmaga vagy a világűr megismerésében ... ... Átadom Török Sándornak az 1971. évi Fórum-díjat, további sikeres alkotómunkásságot kívánok neki, olyan alkotómunkásságot, amelynek állandó eleme az ember humanizálása. A díjak átadása után Farkas Nándor, a Fórum vezérigazgatója fogadást adott a megjelentek tiszteletére. (szt) A főnyeremények Feketicsre és Szabadkára kerültek A tavaszi tárgysorsjáték Vil. fordulójának nyereménylistája Tegnap délelőtt sorsoltuk ki a Magyar Szó tárgysorsjátéka nyolcadik fordulójának nyereményeit. Januskó Mária csantavéri olvasónk, a szabadkai Moša Pijade Gimnázium negyedik osztályos tanulója végezte el a húzást. Édesapjával jött le Újvidékre, és izgatottan várta a sorsolás kezdetét. Marika elárulta, hogy tárgysorsjátékon értékesebb nyereményt még nem nyert, Fortuna istenasszonya most mosolygott rá először. Már a húzás előtt megmutattuk neki az aranyórát, azzal, hogy utána fogjuk hivatalosan átadni neki. Amikor megkapta, már ismerősként nézegette, azornal a karjára csatolta. Régi karóráját át is adta édesapjának, hogy ő vigye a zsebében haza. Marika édesapja elmondta, hogy lánya mindig kitűnő tanuló volt — Vuk-díjas — és őszre az újvidéki bölcsészeti egyetem német tanszékére fogja beíratni. A VIII. húzás eredménye igen változatos. Az utóbbi időben nem is múlik el forduló, hogy egy-egy bánáti olvasó ne nyerne. Úgy látszik olvasóink panaszlevelei megtették a magukét, mert minden húzó a Tiszán túlra is eljuttat néhány nyereménytárgyat. De íme, a húzás eredménye: Először három Bambi kekszcsomagot sorsoltunk ki, a következő olvasók kapták: SARNYAI ETELKA, Kanizsa, Bolnička 2/a, UTASI ANTAL, Bajmok, Petőfi Sándor utca 21 és SZENTNER GYULA, Zenta, Ohridska 11. A szabadkai Šigma olajszabályzója Törökkanizsára került, SZABÓ ISTVÁNhoz, a Tito marsall utca 75. szám alá. Ezután hét hanglemezt sorsoltunk ki. A lemezek nyertesei: HULALA MIHÁLY, Szabadka, Majakovska 54, HALÁSZ GABRIELLA, Szabadka, Istvčni Vinogradi 148, FODOR KLÁRA, Törökbecse, Branka Radičevića 6, SZINGYI ANTAL, Becse, Köztársaság utca 76, SZABÓ KATALIN, Ada, Krajiška 45 HAJDÚ ETELKA, Kisač, Dr. Janka Gombara 24, KÁRPÁTI KÁLMÁN, Szabadka, Josipa Kraša 2, stan 6. Az aleksandrovaci Vino Zupa Export Italcsomagját DOMÁNY FERENC nyerte, Zenta, Dózsa György utca 4. Ezután sorsoltuk ki az Újvidéki UZAR vállalat három ajándékát, a futószőnyegeket. A következő olvasók kapták: BEGOVITS OTTILIA, Újvidék, Bulevar Revolucije 43, CINKUS GYÖRGY, Banatsko Aranđelovo, Miloša Obilića 18, BUDAI MIHÁLY, Becse, Dózsa György utca 53. A temerini Jávor Bútorgyár elemmeghajtású falióráit LÉVAI ZOLIKA, Temerin, Csáki Lajos 115, NAGYIDAI GIZELLA, Temerin, Ive Lole Ribara 38 és ZOMBORI IRÉN, Szabadka, Ferenci Ibolya 3/b nyerték. A szelvényes levelezőlapokat tartalmazó dob alapos megforgatása után kisorsoltuk a táskamagnetofon nyertesét is: KOVÁCS IBOLYKA, Pacsér, Bačka utca 10. kapja. Végül a forduló két főnyereményét, az ALFA gyártmányú olajkályhák leendő tulajdonosainak nevét húztuk ki. Ezek: LÓDI LAJOS, Feketics, 13. Jula utca 69. és PALITY BELLE, Szabadka, Avalska 14/a. A következő húzást, a Magyar Szó tavaszi tárgysorsjátéka IX. fordulójának kisorsolását SZTANTICS ÉVÁNAK, Falics, Dubrovačka 15 kell elvégeznie. Kérjük írja meg, hogy el tud-e jönni. Ha eljön, ajándékba egy DARWIL gyártmányú arany órát kap, és természetesen megtérítjük útiköltségét. A IX. forduló szelvényeinek húzását a jövő szombaton, március 25-én tartják fél 10-kor a Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat éttermében. Színház a valóság álarcában Jovan Kesar vígjátéka a Ben Akibában A drámairodalom és általában a színház mind kevésbé akar különbözni a valóságtól. Inkább vállalja a publicisztikai minősítésű felszínesség vádját, mint a közönség érdektelenségét. Sőt épp az iránta megnyilvánuló közönyt igyekszik legyőzni azáltal, hogy való, nemegyszer köznapi eseményeket mutat be már-már szociográfiai hűséggel. Ezt a valósághoz nagyon közelálló dokumentális zsurnaliszta törekvést példázza Jovan Kesar fiatal belgrádi újságíró első vígjátéka . Lehetséges elvtársak, hogy mi mindannyian ökrök vagyunk? —, amelyet Zeljko Orešković rendezésében a minap mutattak be az újvidéki Ben Aktba Vígszínházban. E meghökkentő, szellemes és vonzó című komédia, amelyet legszívesebben tudósítás-drámának neveznék, jelezve így az újságíráshoz és a dramaturgiához való kettős műfaji kötöttségét, nem a színházteremben, hanem az előcsarnokban került „színre”. Mivel Kesar darabja néhány vállalati pártértekezlet, a szerző szerint, hiteles anyagából állt öszsze, az írói és rendezői elképzelés szerint a közönség nem szemlélője, hanem aktív részvevője kell hogy legyen az előadásnak, így az előcsarnok megfelelőbb színtérnek bizonyult a nézőteret a színpadtól elválasztó színházteremnél. Mind az írói, mind a rendezői elképzelés, noha nem kimondottan új, az újvidéki viszonyok között érdekes és egyedülálló. A közönségnek minden bizonnyal tetszik majd, rokonszenvvel szemléli a vitatkozó színészeket, az igazgató, a párttitkár, a hivatalnok, a munkás vádaskodásait, sértegetéseit, magyarázkodását, a suba alatti ügyek kiteregetését, a csoportérdekek harcát, mindazt, amit havonta vagy gyakrabban saját vállalatának értekezletén is hallhat. Ismerős problémák, ismerős felszólalások és ismert frázisok, s a színházban ez mégis mind érdekes lehet. A tudósítás-dráma s az ilyen előadás azonban igazi valósággá csak akkor forrósodik, ha a közönség bekapcsolódik, közbeszól, helyesel, tiltakozik, esetleg vitába is száll a „színészekkel”. A bemutató közönségének részvétele azonban a passzív érdeklődés szintjén maradt. Egy-egy kétértelműségen, trágárságon nevetett, a befejezéskor lelkesen tapsolt, de a főszerepet, amelyet az efféle próbálkozások neki szánnak, már nem vállalta. Mondhatnám, hogy lelkesedése ellenére is rossz közönség volt a bemutatón, de akkor igazságtalan volnék önmagunkkal szemben. Kesar tudósítás-vígjátéka ugyanis túlságosan zárt faktúrájú, s lényegében nem is ad lehetőséget aktívabb közreműködésre. Megkívánja a közönség testközelét, de ki is rekeszti a nézőket a játékból. Valóságot kíván nyújtani, de nem elég nyílt, rugalmas ahhoz, hogy a közönség alakítókészségét is belekalkulálja az előadásba. Mindenképpen rokonszenves próbálkozás, de az író mintha kissé bizonytalankodott volna a dráma és a valóság, a megszerkesztett és a nyers igazság között. Ezt is, azt is akarta, de lényegében egyiket sem nyújtotta. Emiatt a legsikerültebb részek épp azok, amelyek a valóság írói elvonatkoztatásának groteszk formájában, átlényegítve jelennek meg, például a Rade Kojadinovic alakította munkás értelmetlen, csapongó félmondataiban. Talán el kellett volna határoznia az írónak, hogy az abszurdum felé sarkított groteszk komédiát vagy pedig a színészek és a közönség rögtönzéseire alkalmas valósághű vázlatot kíván-e írni. Hatásában így is, úgy is egyértelműbb lett volna. Zeljko Orešković rendező ugyan formabontó megoldással próbálkozott, de mivel kevés mellészereplővel és statisztával dolgozott, nem sikerült elég dinamikussá formálnia az előadást, nem volt kellően zűrzavaros a vállalati ülés. Nagyobb tumultussal csak nyert volna, érdekesebbé válhatott volna a vígjáték rendhagyó megjelenítése, melynek valószínű sikerében legnagyobb része a kiváló együttesnek, Petar Petreoihénak. Draigica Sinovčić-Brkovicnak, Vlada Stojanovicnak, Tomislav Jovanovicnak, Rade Kojadinoviérnak és Feodor Tapavičkinak lehet a legnagyobb érdeme. Mindannyian, de kivált Rade Kojadinovic és Feodor Tapavicki nagyszerűen jellemzett, reális, túlzás nélkül állítható, az életből ellesett figurát állított elénk. Régi ismerősnek tűnt, akivel napjában találkozunk, s ez színész számára mindenképpen a legnagyobb elismerés. GEROLD László Petőfi-emlékünnepségek Vajdaságban Az év utolsó napján lesz Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója. Magyarországon és nálunk is egész éven át tartó ünnepség-sorozat keretében emlékeznek meg a jeles évfordulóról. Már eddig is több Petőfiemlékestről kaptunk hírt. Értesüléseink szerint a Tartományi Közművelődési Közösség emlékbizottságot alakít, hogy előkészítse a további ünnepségek menetét. — Hogyan készül Vajdaság kulturális közvéleménye az emlékünnepségre? — kérdeztük Varga Lászlótól, a Tartományi Közművelődési Közösség titkárától. — Petőfi személyéből, alkotói elkötelezettségéből, irodalmi és forradalmi múltjából és jelentőségéből adódik, hogy az emlékünnepséget sokrétűen kell megszervezni — kezdte Varga László. — Petőfinek a magyar és világirodalomban kivívott helye, valamint radikális plebejusi hangja, az 1848-as magyar polgári forradalomban szerzett érdemei alkotói és emberi tevékenysége erre int bennünket. A jubileum tehát természetesen nemcsak a jugoszláviai magyarság ünnepe, hiszen Petőfi emléke nemcsak a nálunk is több ban él. Végső fokon a szerb—magyar, horvát—magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok keretében Petőfi kiemelkedő helyet foglal el. Hogy mennyire jelen van, nemcsak a nálunk is több kiadást megért művei bizonyítják, hanem az is, hogy hatott közelebbi történelmünkre is. A Petőfi-brigádra gondolok. A jugoszláviai magyarság Petőfi neve alatt sorakozott föl a jugoszláv népek és nemzetiségek forradalmi harcában. Iskolák, művelődési intézmények viselik a költő és forradalmár nevét. — A Tartományi Közművelődési Közösség vállalta az emlékünnepség egy részének szervezését és irányítását. Az ünnepségek keretében milyen rendezvényekre kerül majd sor? — Közösségünk hamarosan bizottságot alakít művelődési és közéleti dolgozókból az ünnepség tervének kidolgozására. Az íróegyesülettel közösen is megemlékezünk a jubileumról. A Közművelődési Közösség előkészíti a Petőfi nevét viselő művelődési egyesületek találkozóját, amelyen megvitatják egyben a vajdasági magyar művelődés néhány kérdését. Attól függetlenül, hogy a Közművelődési Közösség milyen ünnepségeket fog szervezni, már több művelődési intézmény tartott ünnepséget vagy pedig bejelentette ebbeli szándékát. Az Újvidéki Városi Múzeum már megszervezett egy sikeres Petőfi-estet. Decemberben vagy január folyamán magyarországi és jugoszláviai szakemberek bevonásával a Hungarológiai Intézet tudományos tanácskozást szervez Petőfi szerepe a délszláv népek kultúrájában címmel. Ezzel párhuzamosan a Matica Srpska Könyvtár reprezentatív Petőfi-emlékkiállítást rendez. A Matica Srpska Könyvkiadó pedig egy belgrádi kiadóvállalattal közösen megjelenteti Petőfi Sándor verseinek bővített válogatását szerbhorvát nyelven. A Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszéke tanulmánykötetet készít az évfordulóra. A Fórum Könyvkiadó pedig az idén és jövőre egy-egy Petőfiről szóló könyvet ad ki. A két könyv kiadására külön szerkesztő bizottságot is alakított. A napokban kaptam kézhez egy forgatókönyvet a Petőfi-brigádról... Mint a felsorolásból is látszik, a vajdasági művelődési intézmények méltóképpen kívánják megünnepelni a jubileumot. A Közművelődési Közösség pedig szervezője lesz egy központi emlékünnepségnek. Megtudtuk, hogy a Petőfi Sándor nevét viselő iskolák is a maguk módján megemlékeznek majd az irodalom és a forradalom nagy alakjáról, és ezért a Közművelődési Közösség felveszi a kapcsolatot a Tartományi Iskolafenntartó Közösséggel. Az ünnepségbe valószínűleg bekapcsolódik a Harcos Szövetség is. A Petőfi-emlékévvé nyilvánított esztendőben tehát Vajdaság népeinek és nemzetiségeinek kulturális közvéleménye nem feledkezik meg a jeles évfordulóról. A Zmai Játékok műsorában is helyet kap egy Petőfire való megemlékezés: a Velika Plana-i szavalóverseny bizottsága pedig Petőfi-verseket kért tőlünk, hogy a szerbiai szavalóverseny se múljon el e forradalmár költőnk szellemének megidézése nélkül. . Uur B. Gy.