Magyar Szó, 1972. augusztus (29. évfolyam, 210-224. szám)
1972-08-01 / 210. szám
2. oldal Eagleton nem mond le rögtön McGovern a választási kampányról és az alelnökjelölt személyéről tanácskozott _ A Demokrata Párt elnöke is követeli Eagleton visszavonulását George McGovern, a Demokrata Párt elnökjelöltje vasárnap washingtoni otthonában hat órát tanácskozott fő tanácsadóival, akik választási kampányát irányítják. A tanácskozás részvevői közül senki sem volt hajlandó nyilatkozni a részletekről McGovern hétfőn találkozott Thomas Eagleton alelnökjelölttel, aki ellen — mint ismeretes — nagy kampány folyik, hogy vonuljon vissza a választásiküzdelmekből. Mint közöltük, néhány nappal ezelőtt a missouri szenátorok egy csoportja kiderítette, hogy Eagletton a hatvanas évek elején három ízben gyógykezeltette magát idegszanatóriukban. A szenátor visszalépését követeli többek között Westwood, a Demokrata Párt elnöke és Patterson, a párt alelnöke is. Eagleton vasárnap esti tv-nyilatkozatában azt mondta, hogy nincs szándékában automatikusan lemondani az alelnökjelöltségről még abban az esetben sem, ha erre McGovern felszólítja. McGovern és Eagleton hétfői tanácskozásáról még nem érkezett részletes jelentés. Az amerikai közvélemény 37 százaléka támogatja McGovernt A Gallup közvélemény-kutató intézet legújabb ankétje azt mutatja, hogy a jelen pillanatban az amerikai választók 56 százaléka támogatja Nixont és 37 százaléka áll McGovern, a demokraták elnökjelöltje mögött. Hét százaléka még nem döntött, kire fog szavazni a novemberi választásokon. A körkérdés eredménye azt bizonyítja, hogy Nixon az amerikai szövetségi államok többségében és úgyszólván valamennyi társadalmi rétegben népszerű, csak a négereknek nem tetszik. Ugyancsak kiderül a Gallup-ankétból az is, hogy McGovern jelentéktelen előnyt élvez a 18 és 29 év közötti választók körében, noha az volt az általános vélemény, hogy a fiatalok nagy többsége McGovernt támogatja. új kormány Görögországban Papadopulosz görög miniszterelnök tegnap felszólította minisztereit, nyújtsák be a lemondásukat, hogy átszervezhesse kormányát. A kormány rendkívüli ülésén Papadopulosz köszönetet mondott minisztereinek eddigi munkájukért, és azonnal fel is szólította őket, hogy nyújtsák be lemondásukat. Az új kormány már tegnap megalakult. MAGYAR SZÓ Kedd, 1972. augusztus 1. Kinek van útjában Eagleton? A liberális program áll a támadások célpontjában A napokban több hír jelent meg arról, hogy Thomas Francis Eagleton, az amerikai Demokrata Párt alelnökjelöltje lemond ló ültetéséről, mert ellenfelei emegetni kezdték, hogy évekkel ezelőtt ideggyógyászati klinikán kezelték. McGovern előbb úgy nyilatkozott, hogy mindenképpen kitart alelnökjelöltje mellett, később azonban megváltoztatta álláspontját, és azt mondta, hogy Eagletonra bízza a döntést. Most már az sem kizárt dolog, hogy a választási tanácsadóival folytatott tegnapi tárgyalásai után már azt tanácsolja neki, hogy mondjon le. Eagleton tehát, akit az alelnöki jelölés előtt senki sem ismert, egyszerre közismertté vált. Az alábbiakban megpróbáljuk közelebbről bemutatni az újabban sokat emlegetett demokrata alelnökjelöltet. Nem titok, hogy McGovern mezőgazdasági jellegű államból, Dél-Dakotából származik, protestáns, és személy szerint nincs jó viszonyban George Meanyvel, tehát a szakszervezetekkel sem. (Meany a legbefolyásosabb, az AFLACIO szakszervezeti tömörülés elnöke.) Ezzel szemben Eagle-Lon urbánus jellegű állam, Missouri szülötte, római katolikus, és jó kapcsolatok fűzik a szakszervezetekhez. Ennél érdekesebb — mert hagyománybontó —, hogy Igencsak ezek az ellentéteik teszik egymás jó kiegészítőjévé McGovernt és Eagletont, hanem a nézeteik azonossága is. Igen, ez az újdonság. A Demokrata pártban ugyanis az a hagyomány, hogy az alelnök lehetőleg épp az ellenkező frakcióhoz tartozzék, mint az elnök. A Demokrata Párt jóval kevésbé homogén, mint a republikánus. Kétségtelen, hogy a leginkább liberális — az amerikai politikai szótár kifejezésével élve: — radikális — polgári politikusok a Demokrata Pártban vannak, ugyanakkor a déli államok demokratái (a rabszolgatanok unokái és dédunokái) a legreakciósabbak, sokkal jobboldalibbak a republikánus átlagnál. Hogy a Demokrata Párt néhány fokkal mégis baloldalibbnak számít a republikánusoknál, az talán azért van, mert a párt centruma — McGovern fellépéséig mindig ez a csoport tartotta a kezében a pártot —, plkolja a többséget. S ez a közép, a „radikálisokkal” együtt, mégiscsak vonzóbbá teszi a pártot a haladó gondolkodásúak számára, mint a Republikanikus Pártot. Éppen az egyensúlyozási és szavazatvadászati bűvészkedés folytán azonban a múlt azt mutatta, hogy például a liberális Franklin Stooseveltnek a jobboldali Truman volt az alelnöke, a jobboldali Trumannak a baloldali Henry Wallace, a liberálisabbnak számító John Kennedynek a jobboldali Lyndon Johnson, Johnsonnak pedig a nála liberálisabb Humphrey. De hát ki az a Tom Eagleton, akit egyelőre még mindig kevesenismernek? 1929. szeptember 4-én született St. Louis-ban Apja sikeres ügyvéd és amatőr politikus volt, aki azt „táplálta be” fiaiba, hogy állandóan érdeklődjenek környezetük napi eseményei iránt: politikai ambícióinak megvalósulását ugyanis fiaiban szerette volna elérni. Si-skerrel. Tom fia már a Harvard Egyetem jogi fakultásán öt újságot olvasott naponta, s diplomája megszerzése után csak néhány évig jogászkodott egy sörgyárnál: már 27 éves korában a politikai porondra lépett. Kerületi ügyész lett, ami az USA-ban politikai természetű állás. Egyébként ő lett Missouri állam történetének legfiatalabb államügyésze, négy évvel később, 31 éves korában. 39 éves volt, amikor — 1968-ban — helyet kapott a szenátusban. Ott szinte azonnal a „galambok” csoportjához csatlakozott. Elszántan ellenezte az USA vietnami háborúját, pedig akkor még pártbeli elnök, Johnson ült a Fehér Házban. — Az első dolgunk az legyen, hogy tűzszünetet kérjünk — jelentette ki 1968 júniusában. 1969 júliusában Thieu-t és klikkjét ítélte el, hangoztatva, hogy a békéhez vezető első lépésként új kormányra van szükség Saigonban. Nemcsak a háború kérdésében s általában a fegyverkezés és fegyverzet körüli vitákban egyezett meg állásfoglalása mindig a McGovernéval, de sok belpolitikai problémát illetően is: a szociális intézmények fejlesztését, a gazdagok adójának növelését, az olcsó egészségügyi ellátás kiterjesztését, új állami munkaalkalmak megteremtését követelte ő is. Olyan washingtoni jól értesült is akadt, aki kijelentette: Eagleton liberálisabb McGovernnál is. Azt hiszem, társadalmi elképzelései túlmennek McGovern szociális programjának határain. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy ugyanazok, akik meg akarták akadályozni McGovern jelölését, most felhasználják ellene a már rég feledésbe merült ideggyógyászati kezelést, amely eddig senkit sem zavart, és Eagleton szenátorrá választását sem akadályozta meg. Mexikói vasút a Panama-csatorna vetélytársa A mexikói hatóságok egy vasútvonal építését tervezik a tehuantepeci földszoroson, amely összekötné az atlanti- és a csendes-óceáni partokat. Jelenleg egy igen gyenge minőségű út köti össze a Campechei- és Tehuantepeci-öblöt. Mexikó reméli, hogy ily módon megszervezheti a konténerforgalmat a két óceán között, és nagy öszszeget takaríthat meg, amelyet most a Panama-csatornán át folyó hajóforgalom emészt fel. Ј1Ј0ЈЈЈРЈ^ШЖТЕМ1 (7) A sziget tragédiáját hét perui fókavadász hajó okozta, 1862 karácsonyán. Valójában rabszolgavadászok voltak: a sziget ezer lakóját hurcolták a perui partok mentén húzódó guanó-szigetekre, hogy madártrágyát ássanak. A nemzetközi tiltakozás már elkésett: csak tizenöt bennszülött került vissza élve a Húsvét-szigetre, s alig néhány családot talált ott a barlangokba rejtőzve. Chile 1888-ban annektálta a szigetet, s a hadsereg nagy juhtenyésztő telepet létesített rajta. (Ma is a 25 ezer juhról lenyírt gyapjú képezi a sziget egyetlen exporttermékét.). Expedíciók is jártak a vulkánokkal tűzdelt szigeten, kutatva az itteni kultúra, a hatalmas kőszobrok és titokzatos barlangrajzok eredetét. A korábbi állításokat, melyek szerint a Húsvét-sziget őslakossága nyugat felől, Ázsiából és Polinéziából érkezett, bombaként tört szét Thor Heyerdahl kutatómunkájának eredménye. A norvég tudós bebizonyította az összefüggést a perui pre-inka kultúra és a húsvét-szigeti között. Nemcsak a Peruból Polinéziába vitorlázott Kon-Tiki elnevezésű balsafatutajjal, hanem a szigeten talált tárgyakkal bizonyította, hogy valamilyen „titokzatos dél-amerikai nép” szállt partra elsőként a Húsvét-szigeten. Csak egyetlen példa: a Titicaca-tó partján levő Tiahuanacóban, a Napkapu homlokzatán is látható egy „madárember” alakja, s a tavon használt vitorlások rajza a feltárt húsvét-szigeti leleteken is megtalálható. A Titicaca-tó Napszigetének egykori szakállas férfiait éppen úgy „hoszszúfülűeknek” nevezték („viracocha”), mint a Húsvét-sziget régi lakóit... Terepjáróval a Rano Rarakuhoz Reggel korán ébredtem, megborotválkoztam, összeállítottam fotofölszerelésemet, s türelmetlenül vártam a Land Rover indulását. De aggódva füleltem is közben, hátha jön értünk a repülőgép ... Közben útitársaim is akadtak: a „kalapos mozi”-nál megismert frankfurti és római fiatalember. Megegyeztek Martinnal, hogy velem tartanak. Elhatároztuk, hogy nyolckor indulunk, s ha mégis leszállna a repülőgép, azonnal visszatérünk, hiszen a sziget nem nagy, és a gépet látni vagy hallani fogjuk! Martin biztos volt benne, hogy nem jön a repülőgép, mert már 24 órával az atombomba-robbantás előtt lezárják a térséget. Ebben a bizonytalanságban indultunk el a kis terepjárón Hangaroából a sziget keleti részében levő Rano Raraku vulkánhoz. Ragyogó napsütésben hagytuk el Hangeroét, s a bárányfelhős kék eget lesve robogtunk a tengerparti jeep-csapáson a Rano Raraku felé. A part ezen az oldalon meredeken magasodott ki, s mindenfelé óriási sziklák vállalták a hullámtörők szerepét. Sofőrünk kisfiával jött velünk, hogy szükség esetén odaállíthassuk őket a kőkolosszusokhoz , érzékeltetve arányukat az élő emberhez viszonyítva. Útközben többször megálltunk. Egyszer a hoszszúfülűek idején kövekből rakott sok kilométeres falakat bámultuk meg, aztán a parton halomra döntött óriási kőszobrokat, majd amikor északra fordultunk, mi állítottuk meg a kocsit. Kilométernyire előttünk magasodott a Rano Raraku, a kialudt és a tetején behorpadt vulkán, amelynek déli és nyugati oldalán ott sorakoztak a még picinynek látszó szürke kőemberek, mintha csatába indulnának. A néma kőkolosszusoknál Aztán közelebb hajtottunk a jeep-útnak nevezett keréknyomon, majd gyalog indultunk fölfelé a teraszos, füves hegyoldalon. Már nem csupán az égbe meredő néma kőkolosszusokat láthattuk, hanem ledöntött társaikat, orrukkal a földbe fúródott kőembereket. Rajtunk kívül sehol egy ember, még a sofőr szerint itt gyakran legelésző kóbor lovak is eltűntek ezen a reggelen a Rano Raraku lejtőiről. Egyre följebb kapaszkodtunk, s közben sietve kattintgattuk fényképezőgépeinket, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy megörökítsük így, a képzeletbeli csata utáni összevisszaságban ezeket a hallgatag kőembereket. (Folytatják) Mennyit keresnek a Közös Piac székházában? Brüsszelben, az Európai Gazdasági Közösség székházában az utóbbi hetekben nagy a sürgés-forgás, az igazgató beosztottjai, titkárnők és takarítónők egyaránt a munka lázában égnek , és okkal: nagyarányú változások várhatók és következnek be, a közösség új tagokkal bővül, s mint tudjuk, a héten szerződés született az EFTA és az EGK között a vámunió megalakításáról, tehát van munka elég a gazdasági közösség székhelyén. És ha már ennyit dolgoznak az igazgatóságon, fölmerül a kérdés, megkapják-e az illő pénzbeli ellenszolgáltatást? A legújabb statisztikai adatokból ítélve nem panaszkodhatnak sem a főnökök, sem a beosztottak. A huszonhárom főigazgató, valamint a kilenc komisszárius (az új országok belépése után tizennégy lesz) havonta egyenként 7500—9700 svájci frankot keres, illetve mintegy 37 000—50 000 dinárt. A pozíció és a szolgálati idő határozza meg a jövedelmet. Egy „közönséges” igazgató 6600— 8600 frankot is megkeres, az osztályfőnökök 5300—7900 frank fizetést visznek haza. A magas beosztások ranglétrájának legalacsonyabb fokán állók is kötelesek eleget tenni az elsődleges követelménynek, fölmutatni egyetéri oklevelüket. Ezek az alkalmazottak 4400—6300 frankot keresnek. Az úgynevezett középgárdának, az alacsonyabb beosztású alkalmazottaknak elegendő a középiskolai végzettség is, ezek az emberek legföljebb 4500 frankot kereshetnek, többségük azonban 2150—3000 franknál megáll. Akik nem végeztek még középiskolát sem, természetesen a legalacsonyabb beosztásban vannak, és fizetésük is kicsi: 1000 frank körül mozog, de változik a munkakörral arányban. A titkárnők például legtöbb 2400 frankos fizetést kapnak. Az utolsó tarifacsoportba tartoznak a gépkocsivezetők, a küldöncök stb. ők 910— 1780 frankot kapnak havonta. A fizetést 16 százalék társadalombiztosítási segély, illetve gyermekpótlék egészíti ki. Egyszóval: a Közös Piac székházában dolgozó alkalmazottak nemigen panaszkodhatnak fizetésükre, biztos azonban, hogy ilyen felelősségteljes munkáért a termelővállalatok némelyikében sokkal többet is kapnának. Ez, persze, csak az igazgatókra vonatkozik. (Die Weltwoche) Meghalt Spaak Brüsszelből jelenti az AP .Paul Henri Spaak ismert belga politikus hétfőn reggel, 73 éves korában elhunyt. Spaak annak idején a NATO főtitkára, a belga kormány elnöke és az ENSZ-közgyűlés első elnöke volt. Ceylon sikere a közoktatásban Az UNESCO legfrissebb adatai szerint Ceylon a „legírástudóbb” országok közé tartozik a fejlődő államok között. A szigetországban még 1944-ben bevezették a kötelező általános iskolai oktatást, és a kormány azóta is nagy összegeket fordít a közoktatásra. Ennek eredményeként Ceylonban a lakosságnak csak 18 százaléka írástudatlan. A legkisebb az írástudatlanok száma a 10—24 évesek között, az idősebbek körében már nagyobb, a 65 éven felülieknek pedig 40 százaléka nem ismeri a betűvetést. Az UNESCO statisztikai adatai azt is bizonyítják, hogy nincs jelentős különbség a városi és falusi lakosság írástudása között, ami szintén egyik eredménye a ceyloni közoktatási politiká- s nak.