Magyar Szó, 1973. szeptember (30. évfolyam, 240-254. szám)
1973-09-01 / 240. szám
2. oldal Nixon amerikai elnök a fellebbviteli bírósághoz fordul John Sirica kolumbiai körzeti bíró végzése miatt, amely kötelezi, hogy szolgáltassa ki a Wattergate-üggyel kapcsolatos hangszalagokat A végzés végrehajtásával a bíró Archibald Cox ügyészt (a képen) bízta meg Jugoszláv kitüntetés norvégoknak Tordheimbe érkezett a Barátság Karavánja Oslóból jelenti a Tanjug. Drago Kunc norvégiai jugoszláv nagykövet pénteken Trondheimban átadta az érdemrendeket a norvég—jugoszláv barátsági társaságnak, továbbá mindazoknak a norvég polgároknak, akiket Tito köztársasági elnök a világháborúban tanúsított magatartásukért és a jugoszláv hadifoglyoknak nyújtott segítségért a közelmúltban kitüntetett. Az ünnepséget abból az alkalomból rendezték meg, hogy Trondheimba érkezett a Barátság Karavánja — mintegy 100 egykori jugoszláv hadifogoly, az elesettek hozzátartozói és mások. A kitüntetések átadása alkalmából többek között Mauritz Loge, a norvég—jugoszláv barátsági társaság elnöke mondott meleg hangú beszédet. A Collegium Musicum nevű női kamarakórus, a trondheimi fúvószenekar és a város gyerekzenekara is fellépett az ünnepségen. A város közelében a Barátság Karavánjának részvevői megkoszorúzták Jugoszlávia nagy barátja, Gunnar Karlgord sírját. A finnek papírgyárat építenek a Szovjetunióban Kekkonen vasárnap Moszkvába látogat Helsinkiből jelent az AP. Urho Kekkonen finn köztársasági elnök szeptember 2-án hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazik - - közölték a finn fővárosban. Az elnök tárgyalni fog többek között egy papírgyár építéséről Szvetogorszkban, a finn határ közelében. A gyárat finn vállalatok építik és szerelik fel. őszre írják alá a japán-kínai kereskedelmi egyezményt Tokióból jelenti a Reuter. Csütörtökön befejeződtek az augusztus 17-én kezdődött japán-kínai kereskedelmi tárgyalások. A két küldöttség kidolgozta a kereskedelmi egyezmény tervezetét, s ezt kisebb módosítások után őszre írják alá. MAGYAR SZÓ Szombat, 1973. szept. 1 Idegenkedés az atomenergiától Fehér Könyv az atomokról • A japánok nem szeretik az atomhajókat A Japán két városa ellen intézett atomtámadásról az idén is országszerte megemlékeztek és hevesen tüntettek a kínai, valamint a francia atomkísérletek miatt. Mert függetlenül attól, hogy mennyire helytálló a fiatal japán nemzedék félelme az atomenergiától, az atomfegyverektől való idegenkedés egy csöppet sem csökkent. Az atomfegyverek ellen küzdő mozgalmak szimbóluma immár három évtizede Hirosima és Nagaszaki. Reájuk hivatkozik mindenki, aki ellenzi az atomfegyverkezést. Augusztus 6-a — a hirosimai atombomba-robbanás és -támadás napja — a rombolás és a halál jelképe. A háború befejezésének küszöbén a város lakosságának nagy része elpusztult. A szocialisták és kommunisták kezdeményezésére Nagaszakiban három nappal később, augusztus 9-én robbant az atombomba. Ennek jóval kevesebb áldozata volt, nem meglepő tehát, hogy itt inkább arra törekszenek, hogy elfelejtsék a múltat. Mindez azonban pillanatnyilag háttérbe szorul a légköri atomrobbantások miatt. Megállapították ugyanis, hogy a kínaiak júniusban felrobbantott bombája többszörösre növelte a Japánra hulló csapadék radioaktivitását. Az atombomba-robbantások elítélése a legfontosabb feladata a nemzetközi értekezleteknek is, amelyeket az atomfegyvereken küzdő mozgalmak rendszeresen augusztusban tartanak. Az idén két ilyen konferencia volt és mindkettőt a szocialisták, illetve a japán kommunisták hívták össze. Noha a két baloldali párt már évek óta heves vitát folytat egymással, az utóbbi időben a közös politika ki-alakításának gondolatával foglalkoznak. A japánok „atom-ellen-szenvével” kapcsolatban általában a japánok három „atomelvét” említik: nem gyártani, nem birtokolni és nem megengedni, hogy az országba atomfegyvereket tároljanak. Az utóbbi esetben az amerikaiakra gondolnak. Az idegenkedés azonban nemcsak az atomfegyverek iránt nyilvánul meg, hanem olyan tervekkel szemben is, amelyek Japán érdekeit szolgálják. A kormány ugyanis július végén Fehér Könyvet adott ki az atomenergia szükségességéről és hasznosságáról Japán számára, amely tudvalevőleg energiahiánnyal küzd. A közlemény rámutat arra, hogy az ország lakosságának erélyes tiltakozása miatt mind nehezebb megfelelő helyet találni atomerőművek számára. A halászok is tiltakoznak Japán északi területeinek lakossága is idegenkedik az atomenergiától. Elég, ha megemlítjük, hogy a Muchu nevű atomhajó, a japán hajógyártás büszkesége, a közvélemény tiltakozása miatt évekig nem hagyhatta el a kikötőjét, és noha négy esztendővel ezelőtt bocsátották vízre, csak 1972 szeptemberében látták el üzemanyaggal. A kormánynak számtalanszor el kellett halasztania a hajó próbaútját — legutóbb például meghatározatlan időre, elsősorban a halászok tiltakozása miatt, akik attól tartanak, hogy radioaktív szennyeződés végzetesen hat a kagylókra. Ezzel kapcsolatban egy magas rangú japán tisztségviselő megjegyezte: valószínűleg még hosszú idő fog eltelni, mire az atomokra érzékeny japánok megengedik, hogy felségvizeiken atomüzemű hajó ússzon. Egyébként Japán már 1970 februárjában aláírta az atomfegyverek korlátozásáról szóló egyezményt, de szembeszegült az USA és az egyezmény más aláíróinak óhajával, akik az atomfegyverekkel nem rendelkező országok ellenőrzéséről szóló okmány ratifikálását is követelték tőle. Ne érezzék magukat elhagyatottnak... Svéd könyv Jugoszláviáról és a Svédországban élő jugoszlávokról Stockholból jelenti a Tanjug. Gunnar Nilsson, a svéd szakszervezetek elnöke könyvet írt Jugoszláviáról és a Svédországban élő jugoszlávokról, azzal a szándékkal, hogy honfitársainak bemutassa a Svédországban élő és dolgozó mintegy 40 000 jugoszláv hazáját. Nilsson ismerteti az új Jugoszlávia történelmét, a népfelszabadító háborút, a háború utáni országépítést és a jugoszláv forradalom legfontosabb vívmányait. A könyv egyik fejezete a szocializmus építésével és az önigazgatás fejlesztésével foglalkozik. Az önigazgatás a demokrácia iskolája — állapítja meg a szerző. Jugoszlávia humánus szocializmust épít, s ennek sok vonatkozása iránt a svéd munkásmozgalom is rokonszenvet táplál. Jugoszláviának és Svédországnak sok közös vonása van, baráti kapcsolatokat tartanak fenn egymással. A svéd kormány és parlament kimondta, hogy Svédország hű marad semlegességi politikájához, a jugoszláv kormány pedig mindenkor hangoztatja, hogy hazánk el nem kötelezett ország marad. A jugoszláv kormány minden külpolitikai tettével ellenzi a tömbök kialakítását. A svédeknek azon kell lenniük, hogy a hazájukban élő külföldiek ne érezzék magukat elhagyatottnak és elszigeteltnek. A jugoszláv hatóságok és a jugoszláv közvélemény barátjának tartja a svéd népet, s ez a svédekre és a jugoszlávokra egyaránt azt a kötelezettséget rója, hogy segítsék és támogassák egymást. Ónody György: Az arab egység rögös útja (7) A „Termékeny Félhold országainak szövetsége” — amely Palesztinát és Irakot is magába foglalta volna — természetesen brit pártfogással és fennhatósággal, viszont a reakciós iraki monarchia vezetőszerepét kívánta érvényesíteni a térségben, s a szövetségi rendszer jellegének kialakításában. Amikor pedig — kibővítve a kört — Törökország, Irán, Afganisztán és Pakisztán bevonásával Muzulmán Szövetség megteremtését javasolták, arra számítottak, hogy a társadalmi haladással szembe helyezkedő iszlám vallási keretei fékezik le s teszik a szocializmus világméretű térhódításának kezdetén a Nyugat szövetségeseivé az arab világot. Amerikai tervek Míg az államszövetségek terve elsősorban Londonból származott, a katonai tömbök alakítására vonatkozó javaslatok Washingtonban születtek. A második világháború után az Egyesült Államok számára Közel-Kelet különösen fontos gazdasági és stratégiai övezetté vált. Az USA, miután pozícióit kiépítette Törökországban, Görögországban és Iránban, fokozott figyelemmel fordult az arab világ felé. 1949 januárjában e térségre is kiterjesztették az úgynevezett Trumandoktrinát, amely abból indult ki, hogy a „kommunista veszély” jelentkezése esetén bárhol a világon jogosult az amerikai katonai beavatkozás. Ezt követően Washington kölcsönös segélynyújtási szerződést ajánlott fel a közel-keleti országoknak. A következő állomás 1951 októberében az a felhívás volt, amely az Egyesült Közép-Keleti Parancsnokság felállítását sürgette. Egyiptom, Szíria, Libanon, Szaúd-Arábia, Irak, Jemen és Izrael kapott meghívót az akkor még amerikai, angol és francia közreműködéssel tervezett katonai tömbbe. Miután egy évvel később a Middle East Defence Organization elképzelése is hűvös fogadtatásra talált, Dulles, amerikai külügyminiszter, a hidegháború atyja, 1953-ban három közel-keleti védelmi övezet megteremtésére tett javaslatott. Az északi övezet Törökországot, Iránt, Pakisztánt és Afganisztánt, a második, a középső övezet Irakot, Szíriát, Libanont és Jordániát foglalta volna magában. Végül a harmadik, a déli övezet alapját Egyiptom, Szaúd-Arábia és Jemen alkotta volna. Washington az újabb kudarc után sem adta fel azt a reményt, hogy befolyását Közel-Keleten katonai tömb alakítással erősítse meg, így jött létre 1955 februárjában a Bagdadi Paktum. Ez ugyan egy arab fővárosról kapta nevét, de a legmesszebbmenő politikai zsarolás ellenére is csupán egyetlen arab állam, Irak volt hajlandó csatlakozni hozzá, s az arab világ túlnyomó többsége az Arab Liga határozatának megfelelően elutasította a csatlakozást. Az amerikai kezdeményezések sorát 1957 januárjában az úgynevezett Eisenhower-doktrina zárta. Ez katonai és gazdasági segélynyújtást ígért az arab világnak s a nemzetközi kommunizmus behatolása elleni védelem ürügyén beavatkozást a fejleményekbe. A bandungi értekezlet Az amerikai-angol kísérletek kudarcának felvázolásából egyértelműen kitűnik, hogy a washingtoni és londoni elképzelésektől teljesen eltérő egységfolyamat bontakozott ki. Az arab országok egységesen viszszautasították a kolonialista és neokolonialista törekvéseket. A paradox módon ezúttal kívülről sugallt és az arab világ részleges egysége kialakulásának mézesmadzagjával kecsegtető tervek azért voltak eleve kudarcra ítélve, mert a gyarmati korszak emléke döntő módon meghatározta az érintett országok magatartását. Különösen kezdetben, amikor egy szövetségi rendszer kialakítása még a brit—francia fennhatóság megőrzését szolgálja, s nem a „kommunizmus elleni veszély” jegyében hívott tömörülésre. A függetlenségi harcot vezető nemzeti burzsoázia a feudális urak maroknyi csoportja, illetőleg a burzsoázia komprádor rétege ellenében ugyanis a gazdasági függetlenség kivívásának szükségességét privilegizálta s ebben szövetségesének érezhette mindazokat a progresszív erőket, amelyeknek tevékenysége a háború után az egész világon megerősödött nemzeti felszabadító mozgalmakkal párhuzamosan terebélyesedett. (folytatjuk) Még nem döntötték el, meddig marad az űrben a Skylab legénysége Houstonból jelenti az AFP. A houstoni ellenőrző központban tanulmányozták a Skylab űrállomás második legénységének egészségi állapotát, majd közölték, hogy Dean, Garriot és Lousma szeptember 7-éig maradnak az űrben. Akkor — az újabb vizsgálat után — döntik el, hogy kitarthatnak-e az eredeti terv mellett, amely szerint a három űrhajós szeptember 25-éig teljesít szolgálatot a Skylab-ben. Houstonban még azt is közölték, hogy az űrhajósok tervszerűen végzik munkájukat. Csak az epruvetták menthetik meg az emberiséget James Bonner, a kaliforniai technológiai egyetem biológusa, azt állítja, hogy két-három nemzedéknyi idő múlva tömegesen jönnek a világra próbacsőben fogant gyermekek. Ha ez nem következik be, az immár 200 000 éves múltra visszatekintő emberi faj kihalásnak indul, és Földünk számos eddig kihalt fajának sorsára jut. „A jövő egymilliárd éve” című előadássorozatában Bonner hangsúlyozta, hogy az emberiség kihal, ha a tudomány nem siet az emberiség segítségére, hogy elkerülhesse a „genetikai kockázatot”, mert ma már kétezernyi genetikai hiba öröklődik az emberek között. A be nem avatottak egyelőre még keveset tudnak a kémcsőben fogant gyerekek kilátásairól. Az utóbbi években Olaszországból és Nagy-Britanniából érkeztek hírek a magzatok a próbacsőben való fogamzásáról és életben tartásáról. Ezeket a kísérleteket különösen az egyház és a közvélemény konzervatív rétege elítéli, és ennek következtében számos kísérletet félbeszakítottak. Egy hír szerint a melbourne-i Viktória királynőről elnevezett kórház orvoscsoportjának sikerült próbacsőben osztódásnak indítani egy női petesejtet, majd az epruvettában fogant és fejlődött magzatot a genitális rendellenességek miatt szülni nem tudó nő anyaméhébe ültették. Az átültetett magzat azonban csak kilenc napig fejlődött, az anya szervezete kilökte.