Magyar Szó, 1973. november (30. évfolyam, 301-315. szám)

1973-11-08 / 308. szám

2. oldal Díszszemle a Vörös­­téren A Szovjetunióban megünnepelték az októberi forradalom évfordulóját a Grecsko: Az imperia­listák ismét hidegháborúba próbálják taszítani a világot Szerdán délelőtt a moszk­vai Vörös-téren, az októ­beri forradalom 56. évfor­dulója alkalmából megren­dezték a hagyományos kato­nai díszszemlét. Az ünnepségen részt vet­tek a legmagasabb rangú szovjet vezetők, többek kö­zött Brezsnyev, Podgornij és Koszigin. A katonai fel­vonulás, akár az elmúlt esz­tendőkben is, rövid, de an­nál hatásosabb volt. Nagy benyomást keltettek a szov­jet hadsereg rakétaegysé­gei, amelyek a legkülönfé­lébb rakétafegyverekkel vannak felszerelve. A felvonulás előtt Grecs­­ko marsall szovjet véderő-miniszter rövid beszédet mondott. Hangoztatta: az imperialista erők ismét hi­degháborúba próbálják ta­szítani a világot. Nagy szükség van rá, mondta, hogy a szovjet hadsereg harckészsége teljes legyen. Az 56-os számot rajzolják ki kivilágított ablakok a moszkvai Kalinyin sugárút­on, az októberi forradalom 56. évfordulóját jelzik Megválasztották New York új polgármesterét Arthur Beame demokrata képviselő lett New York új polgármestere. A végleges eredményt még nem hozták nyilvánosságra, a kompute­rek azonban azt jósolják, hogy Beame a szavazatok 61 százalékát kapja. Ellen­fele, a republikánus John Marchi, a választótestület 16 százalékának bizalmát nyerte el. New York eddigi polgár­­mestere a republikánus John Lindsay volt. Dél-Afrikában tovább korlátozzák a sajtószabadságot Voerster dél-afrikai mi­niszterelnök tovább korlátoz­za a sajtószabadságot. Egy gyűlésen kijelentette: számí­tásba sem jöhetnek a kor­mány és a sajtó közötti tár­gyalások, amelyeket a lap­szerkesztők kínáltak fel.­­ A tárgyalások ideje már el­múlt, a kormány semmi áron sem áll el szándékától — mondta. A miniszterelnök október­ben azt tanácsolta a szerkesz­tőségeknek, hogy januárig „tegyenek rendet a házuk táján”. Villers Graaff, az ellenzéki párt vezére, kijelentette, hogy Voerster magatartása arrogáns és példátlan. Szerin­te a sajtószabadság további korlátozása rossz fényt fog vetni a Dél-Afrikai Köztár­saságra a külországok előtt. M­inden különösebb fej­törés nélkül felmér­hető, mit jelent az egyébként is súlyos energia­­válság felé sodródó világ számára az arab olajkutak részbeni elzárása is. A má­sodik világháború óta lezaj­lott immár négy arab—iz­raeli összecsapás közül a kő­olaj egyetlen korábbi közel­­keleti háborúban sem jutott akkora szerephez, mint most — az októberi fegyveres erő­próbát követő tűzszünet dip­lomáciai próbálkozásaiban. Mert merőben más — s hadd tegyük azonnal hozzá: az arabok számára jóval kedvezőbb körülmények közepette fejlődött az évek óta lappangó válság fegyve­res összecsapássá. És noha az októberi háború kezdete óta még nem sok idő múlt el, nyilvánvaló, hogy azok a — korábban jórészt csak az arabok által hangoztatott — állítások voltak helytállóak, amely szerint, a közel-keleti válság túlnő a térség hatá­rain és közvetlen veszélyez­teti az európai, sőt a világ enyhülési folyamatait. Az érdekek módosulása kétségtelen ugyanis, hogy a korábbi három (az 1948- as, az 1956-os és az 1967-es) arab—izraeli összecsapás ide­jén a­ nagyhatalmakat és Nyugat-Európa országait mindenekelőtt hadászati ér­dekek — és a Szuezi-csator­­na világgazdasági szerepe révén —, végső soron azon­ban ellensúlyozható gazdasá­gi érdekek fűzték a világnak ehhez a térségéhez. Az ipa­rilag fejlett nyugati országok kormányköreiben kétségtele­nül ezért találtak süket fü­lekre az 1967-es júniusi há­borút követő években tett arab diplomáciai próbálko­zások, amelyeket a sem béke sem háború állapot meg­szüntetéséért, az izraeli csa­patok teljes kivonásáért tet­tek. Az arab országok tehát egészen a múlt hónapig sem katonailag, sem gazdaságilag sem p­edig diplomáciáikig — nem tudhattak kezükben olyan fegyvert, amellyel ál­láspontjuk megváltoztatására kényszeríthették volna az Izraelt nyíltan támogató nyugati országokat. Ám az 1967 júniusa és 1973 októbere között eltelt időszakban az araboknak si­került leküzdeniük kisebb­rendűségi érzésüket Izraellel szemben, másrészt az ipari­lag fejlett nyugati országok hadászati és gazdasági ér­dekei között súlyponteltoló­dás történt az utóbbi javá­ra. Olyannyira, hogy egyes országokat — mindenekelőtt Nyugat-Európát és Japánt — ma már pótolhatatlan nemzetgazdasági érdekek fű­zik a közel-keleti arab or­szágok energiaforrásaihoz. Mindennek felismerésével párhuzamosan az arab or­szágok katonailag is meg­erősítették helyzetüket és felvehették a versenyt a le­­győzhetetlennek vélt izraeli hadsereggel szemben. A fekete lista Az októberi háború az iz­raeli agresszió által sújtott arab országoknak mindenek­előtt arra szolgált, hogy vé­get vessenek a sem béke, sem háború állapotnak. To­vábbá — anélkül, hogy ilyen vagy olyan okból tagadnák Izrael létezését — az arab országok szándéka nyilván­valóan az, hogy tárgyalóasz­talhoz kényszerítsék az iz­raeli kormányt és diplomá­­ciai­lag próbálják kieszközöl­ni az izraeli csapatok kivo­nását a megszállt területek­ről. Az arab országok ilyen szándékát bizonyítja az is, hogy Egyiptom és Szíria hadserege októberben csak a megszállt területek vissza­foglalására törekedett. Az arab országoknak a háborút megelőző diplomá­ciai tevékenységét véve fi­gyelembe, nyilvánvaló, hogy hadseregeik korszerű fegy­verekkel történő felszerelé­sén túlmenően már hóna­pokkal korábban új nyers­olaj politikát alakítottak ki a nyugati országokkal szem­ben arra az esetre, ha Iz­rael továbbra is makacsul ragaszkodik a meghódított területekhez. Már a háború kitörésének első napjaiban kétségtelen volt, hogy az arabok utolsó tétként nyersolaj készleteiket vetik be. A jóslatok beiga­zolódtak és az arab nyersolajtermelő országok (OAPEC) képviselői október 17-én Kuwaitban bejelentet­ték, hogy havonta 5 száza­lékkal csökkentik termelé­süket mindaddig, amíg az izraeli csapatok nem vonul­nak ki a megszállt területek­ről. Intézkedéseik elsősor­ban a nyugati országok el­len irányultak — mindenek­előtt az USA ellen. Ennek — a nagyhatalmak által be­terjesztett tűzszüneti javas­lat formájában — hamaro­san meg is lett az eredmé­nye. Mivel az USA a tűzszünet életbelépése előtt újabb fegyverszállítmányokkal pó­tolta Izrael veszteségeit — a katonai repülőgépek a NATO egyes nyugat-európai támaszpontjairól szálltak föl —, az arab országok nyo­matékos figyelmeztetése után teljesen leállították az USA-ba és az Izraellel ro­konszenvező Hollandiába irá­nyuló nyersolaj-exportot. E két nyugati országot követő­en Kanada, a Dél-afrikai Köztársaság és Trinidad ke­rült fekete listára. A minap Kuwaitban a Sherraton-szállóban újból ta­lálkoztak az OAPEC-orszá­­gok nyersolaj- és iparügyi miniszterei, s elhatározták, hogy további 25 százalékkal csökkentik a termelést, mi több, valószínűleg Portugá­liának sem szállítanak több nyersolajat. Továbbá Algé­ria és Szaúd-Arábia ipar­ügyi minisztere azt a felada­tot kapta, hogy vizsgálja fe­lül egyes nyugat-európai or­szágoknak az októberi há­borúban tanúsított maga­tartását. (Elsősorban az NSZK-ra gondolnak.) Tehát minden jel arra mutat, hogy Kissinger kö­zel-keleti valámlá­togatása előtt az arab országok erős fegyvert kovácsoltak nyers­olajukból, arra az eshető­ségre, hogy hamarosan tár­gyalóasztalhoz kell ülni, Izrael képviselőivel, hogy véglegesen rendezzék a kö­zel-keleti kérdést. VARGA István A kuvaiti találkozó A kuwaiti Sherraton Szállodában új arab fegyver kovácsolódott MAGYAR SZÓ Csütörtök, 1973. nov. 8. Lányi Gábor: A képkereskedők háborúja (21) Végül is a férfi engedett. Intett a fele­ségének, aki eltűnt egy függöny mögött, majd egy csomó piszkos ruhaneművel tért vissza. A ruhanemű alól előtűnt néhány apuliai váza, egy gazdagon és ízlésesen díszített amfora és egy bronz szobrocska. Kézbe vettem az egyik vázát és megkér­deztem mennyibe kerül. A férfi rám mosolyodott. „Egy hónappal ezelőtt jöttem ki a börtönből”. Majd rá­mutatott egy férfire aki észrevétlenül je­lent meg az ajtóban: „Ő­szintén ült már, méghozzá háromszor. Számunkra az a fontos, hogy minél gyorsabban pénzzé te­gyük az árut. Ha megveszi az egészet, még engedünk is az árából”. A szobába egy idősebb férfi lépett be, úgy tűnt, hogy ez az egész szervezet­ fő­nöke, ez ad utasításokat az egész cso­portnak. Kezébe vette a vázát: „­ 33 000 líra. Az pedig ott 22 000 lí­ra. Ha az összeseket megveszi olcsóbban adhatjuk. Milánóban könnyen megkaphat értük 800 000 lírát”. — Kétségtelen, de ez mégis túl nagy összeg. — Figyeljen ide, nem akarna esetleg egy egész sírt megvenni? — kérdezte vá­ratlanul az idősebb férfi. Van még két feltáratlan férfi sírunk. Olcsón adjuk ...” Az új ajánlat meglepett. Érdekes lehe­tőségeket tárt fel. Egy tombarok­k által frissen feltárt sírt megvenni —­ ritka al­kalom egy újságíró számára! Tudtam, hogy egy spillonenak nevezett hosszú és vé­kony acélrúddal járják be a vidéket és itt-ott megszurkálják a földet, gyakran több méter mélységig lehatol a vaispálca. Ha valami ellenállásba ütközik és tompa hangot hallat, úgy valószínűleg egy et­­rusz kőkoporsóba ütközött. A többi már csak rutin dolga, az emberek nekilátnak és kiássák az általában kétszer két mé­ter nagyságú koporsót. Az ülő helyzet­ben levő halott mellett majdnem mindig értékes tárgyakat találnak. De az is elő­fordulhat, hogy a sír üres és így a vá­sárló, aki előre kifizeti a sír árát, csúnyán becsapódik. Hosszú alku után végül is 80 000 lírá­ért megvettem embereimtől a még fel nem tárt sírt. Este kilenckor kellett visszatér­nem. ... A ház közelében megállítottam az autómat és leoltottam a fényszórót. Meg­jelent az egyik emberem és megfelelő szer­számokat hozott magával. Elmentünk egy harmadikhoz, akiinek a háza a domb tete­jén állott. Innen át lehetett tekinteni az egész országutat. A ház ablakában egy lámpa égett, veszély esetén az őrt álló emberünk ezt eloltja és ezzel ad nekünk jelt. Végül este 11-kor elindultunk. Negyedórás út után egy nagy kő előtt megálltunk. „Ez a mi jelünk” — mondot­ta az emberem és azonnal nekikezdett ásni.­­ Több órás megfeszített munka után, éjjel 3 óra felé feltűnt a szarkofág tete­je. Majd pár órai munkával sikerült be­hatolni a nehéz kőtömb mögé. El végre a mély gödörben dolgozó emberem sor­ba kiemelt a feltört sírból néhány kisebb­­nagyobb vázát, egy fülnélküli csészét, egy kétfülű edényt és más apróbb tárgyat. Mire megvirradt, a sír kiürült. Leszá­moltam az embereim kezébe a 80 000 lí­rát, amit azonnal szétosztottak maguk között. De a tombak­olik csak első fokát képe­zik annak a hosszú láncnak, amelyek út­ján az etruszk sírok évezredes kincsei nápolyi, római, milánói, párizsi és londo­ni vagy New York-i régiségkereskedők és nemzetközi gengszter szervezetek kezén vándorolva valamelyik milliomos műgyűj­tő kezeibe jutnak. És természetes, hogy ezen az egész üzleten a tombarolik ke­resnek a legkevesebbet”. Eddig szól az olasz újságíró különös riportja. (Folytatjuk) Diáktüntetés Szöulban Szöulból jelenti az AP. Szerdán újabb egyetemis­ta tüntetések történtek Dél- Korea fővárosában. A mű­szaki fakultás mintegy 300 hallgatója az egyre súlyos­bodó gazdasági és politikai helyzet miatt tiltakozott, szabadságot követelt. A diáknyugtalanságok ok­tóberben kezdődtek Szöul­ban. A tüntetések és zavar­gások miatt eddig 200 di­ákot tartóztattak le. A portugál gyarmat­uralom elleni harc hírei­t Nairobiból jelenti a Tan­jug. A mozambiki szabadság­­mozgalom harcosai a napok­ban lelőttek egy portugál fel­­derítőgépet és megsemmisí­tettek több katonai jármű­vet — mondja a mozgalom Dar es Salaam-i közlemé­nye. A repülőgépet Manica e Sofala tartományban lőtték le, legénységének minden tagja odaveszett. A felkelők több portugál katonai jár­művet levegőbe röpítettek és több ellenséges katonát meg­öltek. A Rhodesiával határos tar­tományban a szabadságmoz­galom harcosai megostromol­­tak két portugál támaszpon­tot és az ellenségnek súlyos veszteségeket okoztak. A portugál gyarmatosítók további gonosztetteket kö­vettek el Mozambikban. Ok­tóber 4-én Cabo Delgado tar­tományban portugál egysé­gek megtámadták a szabad­ságmozgalom egyik iskoláját, tíz gyereket és két tanítót megöltek, 25 kisiskolást meg­sebesítettek. A gaztettről a Frelimo köz­leményéből értesültek az ENSZ-küldöttek. A közle­mény beszámol arról is, hogy október 5-én portugál kato­nai gépek napalmbombákkal támadták meg a szóban for­gó térséget. Az arab országok gazdasá­gilag teljesen bojkottálni fogják Portugáliát — állít­ják damaszkuszi diplomáciai körökben. El Rafei Szíriai külügymi­niszter-helyettes a szerdára virradó éjszakán tanácsko­zott az arab országok nagy­követeivel. Kimondták: azért alkalmaznak gazdasági intéz­kedéseket Portugália ellen, mert a lisszaboni kormány ellenséges magatartást tanú­sít az arab országokkal szem­ben, s az októberi háború idején is megengedte, hogy az ország területéről segélyt szállítsanak Izraelnek. Útra készen a Skylab harmadik legénysége Már felállították a huszonnégy emelet magas rakétát Cape Canaveralból jelen­tik. A Skylab űrállomás har­madik legénysége az utolsó szabad hétvégét töltötte az indulás előtt. A tervek sze­rint november 11-én lövik fel őket. Ez lesz az utolsó amerikai űrvállalkozás az 1975 közepére tervezett kö­zös szovjet—amerikai űruta­zás előtt. A Skylab harma­dik legénysége legalább két hónapot, de lehet, hogy 85 napot tölt az űrben. Gerald P. Carr, Edward G. Gibson és William R. Pogue — a harmadik le­génység tagjai — már vesz­tegzár alatt vannak a hous­toni űrkutatási központban. A hét folyamán repülőgé­pen utaznak Cape Canave­­ralba, ahol már felállítot­ták a 24 emelet magas Sa­­turnus Alb rakétát. Időköz­iben a támaszpont műszaki­­ személyzete a rakétát és a­­ parancsnoki fülkét ellenőr-Az űrállomás harmadik legénysége egy rendkívül ér­dekes és tudományos szem­pontból jelentős jelenséget, a Kohout-üstököst figyeli meg. A tudósok szerint a Földről nem lehet zavarta­lanul megfigyelni, mert a Föld légköre az ibolyán­túli és az X-sugarak nagy részét elnyeli. A Skylab harmadik le­génysége magával viszi az üstökös megfigyeléséhez szükséges műszereket. Űr­sétájuk alkalmával e műsze­rek segítségével fogják megfigyelni az üstököst. Olyan látványban lesz ré­szük, amilyenben még em­ber sohasem gyönyörköd­hetett. I­ti.

Next