Magyar Szó, 1974. március (31. évfolyam, 58-72. szám)
1974-03-01 / 58. szám
2. oldal Afrikai hírek Nyerere: A minisztereknek is számot kell adniuk munkájukról A tanzániai elnök az országban folyó választásokról Nairobiból jelenti a Tanjug. Nyerere tanzániai elnök felhívta a lakosság figyelmét, hogy a TANÚ párt vezetőségének választásain só nyissa ki a szemét. A választások — amelyek az alapszervezetekben már megkezdődek — októberben zárulnak a pártelnökség megalakításával. Az elnök rádióbeszédében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a megválasztott személyiségek öt évig fogják kormányozni a pártot. Tehát a legjobbakat kell megválasztani, mert később már nehéz félretenni őket. — A TANÚ párt, az ország ereje lévén, még a miminiszterektől is megköveteli, hogy adjanak számot munkájukról, de a pártvezetőség is köteles beszámolni tevékenységéről a párttagságnak — Hangsúlyozta Nyerere. A továbbiakban azt fejtegette, hogy minden pártvezetőnek szorgalmasnak, segítőkésznek, rátermettnek kell lennie. — Olyanokra van szükségünk, akikben megbízhatunk, s akik teljesíteni tudják a rájuk bízott feladatot — mondta Nyerere. Amin: Nem lehet mindennap hús ebédre Nairobiból jelenti a Tanjug. Idi Amin tábornok, Ugandai elnök felszólította a kampalai egyetem diákjait, hogy nyugodjanak bele a gazdasági háború okozta nehézségekbe. Amin miniszterek és magas rangú katonai személyiségek jelenlétében beszédet mondott az egyetemistáknak, s abva intette őket, hogy viselkedjenek érett emberek módjára. — Nem szabad méltatlankodni amiatt, hogy nincs mindennap hús ebédre — mondta. — A gazdagságnak semmi értelme, ha az ember rabságban él. Jobb szegénynek lenni és ügyeinket egyedül intézni. A tábornok már fél évvel ezelőtt bejelentette, hogy a gazdasági háború miatt néhány évig nélkülözni kell bizonyos termékeket. Ami a diákokat illeti, főképp azt kifogásolta, hogy a fontos nemzetközi kérdésekről nem nyilvánítanak véleményt. A kőolajdrágulás hatása a zambiai gazdaságra Nairobiból jelenti a Tanjug. Zambia kőolajköltségei az idén megkétszereződnek, s elértik a 100 millió dollárt. Az olaj és közvetve sok más árucikk megdrágulása miatt kérdésessé válik a fejlesztési terv megvalósítása jelentette ki Nkowani, a tervhivatal igazgatója. Súlyosbítja a helyzetet, hogy Zambiának nincs kijárata a tengerre, s ezért a vasúti és közúti közlekedés rengeteg pénzt emészt fel. A szállítási költségek maguk után vonják az importált mezőgazdasági és ipari áru drágulását is, emiatt pedig egyre gyorsabbá válik az infláció. A tervhivatal igazgatója attól tart, hogy az energiaválság miatt a fejlett országokban is lanyhulni fog a gazdasági tevékenység és csökken a réz iránti kereslet. Mint ismeretes, Zambiának a réz a legfontosabb exportcikke. Waldheim Abidjanban — Egyre fokozódik a különbség a fejlett iparú és a fejlődőben levő országok között — jelentette ki szerdán este Abidjaniban, nyugat-afrikai körútjának utolsó állomásán Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár. Mint mondta, a világszervezetnek felül kell vizsgálnia a világinfláció miatt előállott helyzettel kapcsolatos globális megoldásokat és az energiaválság okozta nehézségeket. Az első intézkedéseket az ENSZ-közgyűlésnek a világ nyersanyagproblémáival foglalkozó rendkívüli ülésszakán kell megtenni. Eladósodik az USA Minden amerikaira 2262 dollár államadósság jut második világháború óta rohamosan duzzadnak Nixon elnöksége alatt az államadósságok, s ez ma még felmérhetetlen terheket ró az amerikai gazdaságra. Június 30-áig az államadósság eléri a 480 milliárd dollárt, ez 121 milliárddal, vagyis 34 százalékkal több, mint 1969-ben, Nixon hivatalba lépésének időpontjában. Az egy főre jutó államadósság 1974 közepére előreláthatóan 2262 dollár lesz. Csak Roosevelt elnöksége alatt volt ennél gyorsabb az emelkedés üteme, amikor a háborús kiadásokra kellett a pénz. A Truman korszak utáni években az államadósságok szünet nélkül, de még aránylag lassú ütemben emelkedtek, de a Johnson-kormányzat utolsó szakaszában ismét gyorsult az ütem. Nixon idejében az egymást követő veszteséges költségvetési években az emelkedés folytatódik. Mit jelent ez a 480 milliárd dolláros adósság? Több, mint az USA-ban évenként előállított áru és szolgáltatások teljes értékének egyharmada, csaknem fele a lakosság évi jövedelmének, ötszöröse annak az összegnek, amit évenként új termelői beruházásokra fordítanak a vállalatok. Még az államadósságnál is gyorsabban nő a fizetendő kamat összege. A június 30- ával végződő évben a kamatköltségek elérik a 1 29milliárd dollárt, a hat évvel korábbi összeg kétszeresét, tehát minden amerikai állampolgárra évi 137 dollár kamatteher jut. Az állami kiadások minden 9 dollárjából egyet a kamatok megfizetésére fordít a kormány. A költségvetési tételek között csak a katonai és atársadalombiztosítási kiadások előirányzata nagyobb. Washington — orvosságként — a pénzellátás bővítésére és a hitelkamat csökkentésére biztatja a szövetségi tartalékbankrendszert, ezt azonban maga a kormány nehezíti meg a más hiteligénylőkkel folytatott éles konkurrenciával. Vajon miért nem fizeti vissza az állam az adósságot vagy annak egy részét? A gazdasági szakemberek véleménye szerint a törlesztés a költségvetési kiadások hirtelen csökkentését vagy a szövetségi adók jelentős növelését követelné meg, s ez is, az is súlyos gazdasági depressziót okozna. Ki finanszírozza az államadósságokat? Az állami pénzalapokat kezelő intézmények, amelyek tartalékaikat államkötvényekbe fektetik be. A társadalombiztosítási alapot kezelőt pénzintézet például 127 milliárd dollárért vásárolt kölcsönkötvényeket, 78,5 milliárd összegű kötvény van a szövetségi tartalékbankkok tulajdonában,77 milliárd értékű kötvény van magánszemélyek és 57,8 milliárd dollár értékű a külföldi befektetők körében. Mi várható a jövőben? Bizonyára az állam eladósodásának fokozódása. Ennek következtében pedig 1975-ben az államadósságok összege minden bizonnyal meghaladja az 500 milliárd dollárt. MAGYAR SZÓ Péntek, 1974. március 1. I Iraki történetek (2) A keleti civilizáció fontos központja volt, az Európa és Ázsia közti karavánutak fontos pihenőállomása, vásárvárosa, átkelőhely s kulturális centrum, bár fennmaradt ókori emlékei nagyon hiányosak, dicsőségét csak sejtetik. Többszörlerombolták, tűzvész áldozata lett, járványok tizedelték a lakosságot. A legnagyobb pusztítás a tatárok ostromának idején — 1258-ban Holako és 1392-ben Timur vezetésével — volt. Ekkor rombolták le a VIII. századbeli városfalat, a régi dzsá mikat, iskolákat, más köz- és magánépületeket. Történetek maradtak fenn arról, hogy a Tigris folyóba dobott könyvek sokaságától megváltozott a víz színe. De minden más — korábbi és későbbi — történelmi fordulatkor lerombolták, ennek ellenére Bagdad mindannyiszor újjászületet. Régi újjáéledéseit — a hiányos bizonyítékok miatt is — nehéz lenne nyomon követni. Legutóbbi nagy felvirradása 762-ben kezdődik, amikor Abdul Dzsaafár El Mansur kalifa a dél-iraki Kufa városból Bagdadba helyezi át székhelyét, és nagy építkezésbe fog: fallal veteti körül a várost, imaházakat, iskolákat, kórházakat, könyvtárakat stb. épít. Az őt követő kalifák tovább építik, bővítik, szépítik a várost. Harun al Rasid idejében, azaz a VIII—IX. század fordulóján Bagdad fénykorát éli. Kelet legnagyobb városa — kétmillió lakossal — kulturális és kereskedelmi központ, a Tigris mindkét oldalán terül el. A tatárok elvonulása utáni felvirágzást újabb megrázkódtatások követték, pl. a perzsa és török csapatok betörése, a több száz éves török megszállás, a két mohamedán ág — a fia és a szunna — állandó konfliktusai, harcai stb., míg elérkeztünk az 1958. évi iraki forradalomig, amelynek legnagyobb érdeme, hogy felszabadította az országot az idegen, imperialista befolyástól, s az ezt kiszolgáló királyi és földesúri rendtől. Az új köztársasági államforma a nép számára új fejlődési lehetőséget nyújtott, valamint megnyíltak a demokratikus szabadságjogok érvényesítésének kapui. Ma ismét mintegy kétmillió lakos Bagdad hajdani dicsőségéből 1958-ig alig maradt valami: valamikori kétmilliós lakossága harmadára csökkent, területe csupán 100 négyzetkilométer. Ma Bagdad 850 négyzetkilométeren terül el, s lakosainak száma ismét megközelíti a kétmilliót. Kulturális szempontból is egyre nagyobb ütemben tör előre, épül, szépül. Új gyárai, üzemei mellett szebbnél szebb, modern középületek, lakóházak létesülnek. A kormány és az illetékes hatóságok azonban nagy gondot fordítanak a régi emlékek feltárására és restaurálására is. Bagdad legrégibb emléke a Tel Harmal, avagy ókori nevén Shadophon. Új-Bagdad városnegyedében találjuk, kerítéssel van körülvéve. Nagyszámú külföldi és helybeli érdeklődő keresi fel. Időszámításunk előtt 2155-ben épült, az akkád időben, az Úr birodalom harmadik uralkodójának kezdeményezésére. A közép-babiloni időben — körülbelül időszámításunk előtt 1850 táján — nagy várossá alakult, majd ez lett — Shadophon néven — az Esh Nana királyság fővárosa. Az iraki régészeti bizottság sok értékes leletet tárt fel e helyen: például kis henger alakú pecséteket, fontos irodalmi, kereskedelmi és törvényszöveget tartalmazó táblákat. Itt találták néhány évvel ezelőtt az eddig legrégibbnek ismert (Esh Nuna időből való) törvénygyűjteményt, amely 200 évvel megelőzte Hammurabi törvényét. Értékes matematikai számítások is előkerültek, a később euklideszi számításokhoz hasonlítanak. (Folytatjuk) Botrány Olaszországban Megves Meil Kinis• A Tanjug tudósítójának levele Róma, február Az Il Corriere della Sera, a legnagyobb olasz napilapok egyike szerint a jelenlegi olaszországi helyzet „elérte a kritikus szintet”. Az újság megállapítja, hogy a jelenlegi kőolajválság utolsó csöpp a gazdasági nehézségek és az erkölcsi-politikai bonyodalmak csordultig telt poharában. Lehet, hogy a lap vezércikkírója kissé elvetette a sulykot, de az utóbbi hetek eseményei — amelyek felkavarták a politikai életet és a közvéleményt — még nem cáfolták meg. A kőolajbotrányt a nagy kőolaj társaságok elleni vizsgálat robbantotta ki. A vád alá helyezendők névsorában 48 üzletemberen kívül mintegy húsz képviselő és szenátor — köztük hét jelenlegi és volt miniszter — neve is szerepel. A kőolaj és származékai kiváltságos helyzetet foglaltak el az olasz piacon a gazdasági válság idején. A megvádolt képviselők és miniszterek — mert sok milliárd lírával megvesztegették őket és pártjukat — elősegítették egy olyan törvény meghozatalát, amely a kőolajtársaságoknak óriási jövedelmet eredményezett. A hatóságok elfogadták a kőolaj társaságok által szolgáltatott adatokat. Most kiderült, hogy közönséges csalásról volt szó, amelynek célja az áremelés kikényszerítése. Az utóbbi fél évben háromszor növelték a kőolaj - származékok árát. Ennek súlyos következményeit a gyáripar és a mintegy tízmillió gépkocsitulajdonos viseli. Az energiaválság nem indokolta ezeket a machinációkat. Mivel a botrányba belekeveredtek a politikusok is, a vizsgálat nem maradhatott tovább a bírósági szervek kezében, a képviselők és szenátorok esetében ugyanis a képviselőház illetékes. Ilyen eljárásra az olasz állam történetében most került először sor. Elfogatási parancsot adtak ki Cazzanig, a kőolajipar egyesülete volt alelnöke ellen, Garrone, a kőolajjal foglalkozó üzletemberek római irodájának főnöke pedig máris börtönben van. Cazzanig jelenleg az Egyesült Államokban tartózkodik. Hírek szerint állítólag öt kereszténydemokrata és két szociáldemokrata miniszter — közülük hárman jelenleg tagjai Rumor kormányának — is belekeveredtek a botrányba. A genovai és a római ügyészség — amely a vizsgálatot folytatta — átadta a képviselőház elnökségének a vádiratot. Most a parlamentnek kell döntenie a mentelmi jog megvonásáról és a vizsgálat kiterjesztéséről a szóban forgó képviselők és miniszterek ellen. Ha figyelembe vesszük azonban azt, hogy az uralkodó osztály közös érdekeiről van szó, akkor esetleg megtörténhet, mint ahogy a múltban már volt rá példa, hogy félretéve az erkölcsipolitikai magatartás alapvető mércéit, eltusolják az esetet. A képviselőházban jelenleg igen feszült a légkör, keresik a megoldást, egyik lehetőségét abban látják, hogy nem a bíróság dolga dönteni a kormány kizárólagos felhatalmazásairól vagy a képviselőhöz önállóságáról. A kereszténydemokraták sürgősen javaslatot terjesztettek elő, hogy az állam pénzelje az összes politikai pártokat. Ezzel a többi párt is egyetértett. A képviselőháznak átadott okmányokban állítólag tízvagy húszmilliárd lírás megvesztegetésről van szó. A pontos összeg valószínűleg sohasem lesz ismeretes. Időközben az érintett üzletemberek azt állítják, hogy általános jelenségről van szó. Bizonyítékként a Montedison vegyipari tröszt fekete alapjai ügyében indított vizsgálatra hivatkoznak. A jelek szerint a képviselőháznak átadott vádirat ismerteti a megvesztegetési pénz elosztását is. Állítólag minden százmillió lírából 60—70 százalékot a kereszténydemokraták, 15— 20-at a szocialisták, 10-et a szociáldemokraták és valószínűleg ugyanennyit a republikánusok kaptak. Rómában türelmetlenül várják a híreket a vizsgálat további folytatásáról. I. MIMICA Rablóbandák fegyverraktára Rómában Az olasz rendőrség Rómában egy fegyverraktárra bukkant. Az előjelentések szerint ebből az illegális raktárból látták el az olasz rablóbandákat és terrorista csoportokat. Eddig csak egy személyt tartóztattak le azzal a váddal, hogy engedély nélkül fegyver volt a birtokában. A rendőrség azt állítja, hogy illegális hálózatnak jutott a nyomába. A fegyverraktárként használt garázsban huszonnyolc önműködő pisztolyt, tízezer golyót, tíz távcsöves puskát és tizenkét másféle lőfegyvert találtak. A római rendőrség azonnal kapcsolatba lépett az Interpellal, mert a jelek szerint nemzetközi illegális fegyvercsempész-bandáról van szó.