Magyar Szó, 1974. március (31. évfolyam, 58-72. szám)

1974-03-01 / 58. szám

Péntek, 1974. március 1. MAGYAR SZÓ További sikereket kívánunk a baráti jugoszláv népnek... Kádár, Losonczi, Husák és Svoboda távirata Tito elnöknek az új jugoszláv alkotmány kihirdetése alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke a következő tartalmú táviratot intézte Josip Broz Tito köz­­társasági elnökhöz, a Jugo­szláv Kommunista Szövetség elnökéhez: „A JSZSZK új alkotmá­nyának kihirdetése alkalmá­ból szívélyes üdvözleteinket és jókívánságainkat küldjük önnek és a jugoszláv dolgo­zóknak. A baráti Jugoszlá­viának további sikereket kí­vánunk a szocializmus épí­tésében. Hisszük, hogy orszá­gaink, népeink, és pártjaink együttműködése a szocializ­mus érdekében a jövőben to­vább fog fejlődni.” Josip Broz Tito köztársa­sági elnöknek, a JKSZ elnö­kének a következő táviratot küldte Gustav Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára, valamint Ludvik Svoboda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság elnöke: „Tisztelt Tito elvtárs! En­gedje meg, hogy a JSZSZK új alkotmányának elfogadá­sa alkalmából szívélyes üd­vözletünket küldjük önnek és Jugoszlávia népének. Mély meggyőződésünk, hogy or­száguk a Jugoszláv Kommu­nista Szövetség vezetésével további sikereket ér el a szo­cialista társadalom építésé­ben. Kívánjuk, hogy Cseh­szlovákia és Jugoszlávia ba­rátsága a két ország javára tovább erősödjön és a béke és haladás érdekében együtt­működésünk még jobban el­mélyüljön.” Kissinger Kairóban A golani frontról és a genfi értekezlet második szakaszáról tárgyal Szadattal . Előzőleg Damaszkuszban és Tel Avivban járt Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csü­törtökön délelőtt Tel Avivból Kairóba utazott — je­lenti a Tanjug Kairóból. megkezdődtek az amerikai­­egyiptomi hivatalos megbe­szélések. Anvar el Szadat és Kissin­ger csütörtöki találkozóján érdemi megbeszéléseket foly­tattak a Golan-fennsíkot ál­lomásozó csapatok szétvá­lasztására vonatkozó egyez­ményről, továbbá az egyip­tomi—amerikai kapcsolatok alakulásáról. Az Al Ahíram című újság valószínűnek tart­ja, hogy Kissinger 22 órás kairói tartózkodása után fon­tos közleményt adnak ki Kairó és Washington kappcso­latairól. Megfigyelők valószínűnek tartják, hogy a közlemény bejelenti Egyiptom és­ az USA diplomáciai kapcsolatai­nak felvételét, amely az 1967. évi háború után sza­kadt meg. Az Al Ahram szerint Sza­dat és Kissinger a genfi kö­zel-keleti konferencia­­ má­sodik szakaszának összehívá­sáról is tárgyalt, továbbá Nixon amerikai elnök kü­szöbönálló közel-keleti láto­gatásának előkészületeiből. A Reuter damaszkuszi je­lentése szerint Szíria hiva­talos képviselője szerdán kö­zölte, hogy Kissinger ameri­kai külügyminiszter kötelez­te magát, hogy Izraelben ki­­esz­közli a Golán-fennsíkon állomásozó csapatok szétvá­lasztására vonatkozó terv megvalósítását. A szíriai képviselő a to­vábbiakban hozzátette, hogy ez lenne az első lépés Izrael teljes visszavonulása felé a megszállt területekről. Közvetlenül megérkezése után Iszmail Fahmi egyipto­mi külügyminiszterrel Anvar el Szadat elnök egyik kairói rezidenciájába hajtatott, ahol Zűrzavar az olasz­országi általános sztrájk miatt Rómából jelenti a Reuter. Szerdán általános sztráj­kot tartott mintegy 13 mil­lió olasz munkás. A mun­kabeszüntetés következtében csaknem teljesen leállt a gyáripari termelés, a közle­kedés és az iskolákban az oktatás. Rómában valóságos zűrza­var keletkezett, mert a he­lyi közlekedési vállalat jár­művei nem közlekedtek. Ge­novában és Firenzében több mint 20 000 munkás vonult ki az utcákra. A vonatok, a repülőgépek, az autóbuszok és a taxik rendszertelenül közlekedtek és sokat késtek. Néhány üz­let azonban a sztrájk elle­nére is nyitva tartott. A gyá­rakban minden műszak egy­­vagy kétórás munkaszünetet tartott, s emiatt a termelés jócskán csökkent. Az utóbbi öt esztendőben ez már a hatodik általános sztrájk volt Olaszországban. A szakszervezetiek azt han­goztatják, hogy nem kíván­ják megbuktatni a koalíciós kormányt, de föl akarják hív­ni a figyelmet a munkásság súlyos problémáira. Tito Kubába, Castro Jugoszláviába látogat (Folytatás az 1. oldalról) biai várost, valamint elláto­gatott több munkaszervezet­be és más intézménybe. A belgrádi repülőtéren a küldöttségtől Stane Dolanc, a JKSZ Elnöksége Végrehaj­tó Irodájának titkára, Dob­­rivoje Vidic, a JSZSZK El­nökségének tagja, az Elnök­ség külügyi tanácsának el­nöke és más jugoszláv sze­mélyiségek, valamint Flores Ibarra kubai nagykövet vett búcsút. A kubai állam- és párt­­küldöttség látogatása alkal­mából tegnap közös közle­ményt adtak ki Belgrádban. Ebben többek között meg­állapítják, hogy a Jugoszláv Kommunista Szövetség és a Kubai Kommunista Párt kép­viselői beszámoltak egymás­nak hazájuk szocialista fej­lődéséről, nemzetközi tevé­kenységéről és eszmecserét folytattak időszerű nemzet­közi kérdésekről, valamint a Jugoszláv Kommunista Szö­vetség és a Kubai Kommu­nista Párt együttműködésé­nek kibővítéséről. Egyetértet­tek abban, hogy tovább kell fejleszteni a két ország gaz­dasági, kulturális, tudomá­(Folytatás az 1. oldalról)­nyos és más kapcsolatait és együttműködését. Megelégedéssel nyugtázták, hogy a két ország és párt kapcsolatai eredményesen fej­lődnek a marxizmus—leniniz­mus elvei szerint, a barát­ság, a kölcsönös bizalom, a sajátos belső fejlődés tisz­teletben tartása szellemében. Mindkét fél hasznosnak tart­ja a gyakori kontaktusokat, s külön Tito és Castro elv­társ megbeszéléseit az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezletén. A két fél kedvezően érté­keli a szocialista, az el nem kötelezett és más országok,­ minden békeszerető, demok­ratikus és haladó erő­ törek­vését, amely a nemzetközi feszültség további enyhülé­sét, a békés koegzisztencia elveitől vezérelt tartós és egyenjogú nemzetközi együtt­működést szolgálja. A két küldöttség ismét hangsúlyoz­ta, hogy fenntartás nélkül tá­mogatja az arab népek jo­gos harcát a nemzetközi im­perializmus, az izraeli ag­resszió ellen. Méltatták a hő­sies vietnami nép történel­mi jelentőségű győzelmét, s kijelentették: határozottan tá­mogatjá­k az indokínai népe­ket, amelyek teljes függet­lenségükért és sorsuk­­ önál­ló intézéséért harcolnak. Le­szögezték: a chilei ellenfor­radalmi puccs a nemzetközi imperializmus és reakció ag­resszív terveinek tarto­zéka. A két fél határozottan támogatja a latin-amerikai népek és országok harcát a teljes politikai, gazdasági és szociális függetlenségért, a szuverenitásért és a társa­dalmi haladásért, valamint a kontinens immár túlhala­dott viszonyainak módosí­tásáért. A jugoszláv és a kubai kül­döttség támogatja azt az in­dítványt, hogy minél­­ hama­rabb rendezzék meg a lesze­relési világértekezletet és hív­janak meg rá minden orszá­got. Az értekezletnek az a célja, hogy megfékezze a fegyverkezési versenyt, és megvalósítsa az általános és teljes leszerelést. A két fél véleményt cse­rélt a nemzetközi gazdasá­gi kapcsolatokról, a fejlődő országok kedvezőtlen, hely­zetéről, és kifejezte aggodal­mát amiatt, hogy mind gyor­sabb ütemben romlik­ a fej­lődő országok helyzete és fokozódnak a különbségek köztük és a fejlett országok között. E helyzet újabb és mind hevesebb válságok és konfliktusok forrása. A Jugoszláv Kommunista Szövetség és a Kubai Kom­munista Párt azt a nézetet vallja, hogy minden forra­dalmi mozgalom felelősség­gel tartozik munkásosztályé­nak, népének, s hogy min­den ország munkásosztályá­nak és haladó erőinek har­ca a szocializmus és a nem­zetközi társadalmi haladás céljait szolgálja. Castro elvtárs Fidel Castro nevében meghívta Tito elv­­társat Kubába, Stane Do­lanc elvtárs pedig Tito elv­­társ nevében Fidel Castrót Jugoszláviába. A meghívást mindkét fél örömmel elfo­gadta, a látogatások­ időpont­ját később határozzák meg. Merésének „hosszú éjszaká­ja” külön esemény, amelyet leginkább családi körben szurkolnak végig. Természe­tesen mindegyik választókör­zet is versenyez egymással, hogy ki juttatja el előbb sa­ját eredménylistáját a sza­vazatokat összegező országos londoni központba. A szak­értőknek már megvan az előre kidolgozott sémája, amelynek alapján a kulcs­­fontosságú választókörzetek­ben született eredmény fi­gyelembevételével előrevetí­tik az országos kimenetel százalékarányait is. Ma, a szavazás napján hi­deg, csípős reggelre ébredt a szigetország. A meteoroló­gusok helyenként hószállin­­gózást is jósolnak, ami a ké­nyelmesebb választók­ egy részét otthon tarthatja. Az első hírek szerint azonban a választásokon való részvé­tel valószínűleg jóval na­gyobb lesz mint 1970-ben, akkor a választók 70 száza­léka járult az urnák elé. Angliában a szavazás min­dig higgadt és nyugodt lég­körben folyt. A londoni ut­cákon ma is úgyszólván sem­mi jele az ünnepélyességnek vagy a rendkívüliségnek. A polling stationok, a szavazó­állomások előtt csak néhány lobby ácsorog és segíti ki az autóból vagy vezeti fel a lépcsőkön az idősebb sza­vazópolgárokat. Más a hely­zet azonban Észak-Írország­­ban, ahol — hírek szerint — 13 000 katona gondosko­dik a választások zavarta­lan lebonyolításáról, tekin­tettel az utóbbi napokban történt, újabb és több em­beráldozatot követelő véres összecsapásokra az IRA tag­jaival. Az utolsó adatok A ma reggeli londoni la­pok már kevesebbet foglal­koznak a választási kam­pány témáival, amelyeket valóban kimerítettek az el­múlt három hét alatt. Azért nem maradtak el a vezér­cikkek, amelyeknek többsé­ge pártatlanságot színlel, de sorai között nem nehéz ki­olvasni, kinek a szekerét akarja megtolni még az utol­só pillanatban is. A közvé­lemény-kutatók közzétették legutolsó és „legmegbízha­tóbb” prognózisaikat is. Mint­ha csökkentek volna közöt­tük az eltérések, vagy csak arról van szó, hogy most, amikor elérkezett a döntés pillanata, egyikük sem mer túl sokat kockáztatni. To­vábbra is néhány százalékos konzervatív győzelmet tippel­nek, azzal, hogy a liberáli­sok elérik vagy esetleg túl is szárnyalják a vágyaik vég­állomásának számító 20 szá­zalékot. Talán nem árt emlékeztet­ni arra, hogy az 1970. évi választásokon a szavazatok 46,2 százaléka a konzerva­­tívoké, 43,9 százaléka a la­­buristáké, 7,7 százaléka a li­berálisoké volt, a többi pe­dig a kisebb pártok között oszlott meg. Közülük az úgy nevezett skót nacionalisták voltak a legerősebbek és két mandátumot is szereztek. A Brit Kommunista Pártnak — amely ezúttal 44 válasz­tási körzetben állított jelöl­tet — eddig nem volt kép­viselője az alsóházban. A Morning Star mai számá­ban felhívja a párt tagjait, hogy azokban a körzetek­ben, ahol nem indul kommu­nista jelölt, szavazzanak a laburistákra. A kisebb pártok közül ez­úttal is a skót nacionalisták­nak van a legtöbb esélyük, hogy képviselve legyenek a Westminsterben, akárcsak wales-i rokonpártjuk, külö­nösen azután, hogy az önkor­mányzati törekvések Nagy- Britan­nia e két részében az észak-írországi események nyomán tovább fokozódtak, s hogy legújabb éltető ere­jük a skót és walesi partok közelében felfedezett olajfor­rások, amelyek ezekben az energiaínséges időkben meg­oldhatják a két tartomány gazdasági függetlenségét is. Rendhagyó angolok Noha az újságok, a rádió és a tévé jóvoltából és itt- tartózkodásom alatt régi is­merősökkel és új ismeretle­nekkel folytatott beszélgeté­seim alapján alkalmam volt tájékozódni az emberek vá­lasztásokkal kapcsolatos han­gulatáról és véleményéről, mégis testközelségből szeret­tem volna látni, hogyan fo­lyik a szavazás, és a ragá­lyos közvélemény-kutatási láz hatására, magam is kis ankétot készítettem egy lon­doni szavazóhelyen. A Cromwell Road-i sza­vazóállomáson, amely Kenn­­sington és Chelsea választó­körzetéhez tartozik, délelőtt 10 órakor, amikor ott jár­tam, már nagy volt a forga­lom. Főleg azonban nőket, fiatalokat és nyugdíjasokat láttam, tehát a munkában levő férfiak jó része majd csak a kora esti órákban sza­vaz. Nem volt nehéz beszél­getésbe elegyedni a polgári kötelességüknek eleget tett választókkal, sőt jó részük döntését sem titkolta, nevét azonban már nem minden­ki akarta megmondani. De talán ez nem is fontos. Ér­dekesebb inkább foglalkozás szerinti megoszlásuk, és vég­ső döntésük: egy nyugdíjas bankár (konzervatív); egy nyugdíjas tisztviselő (liberá­lis); két háziasszony (az egyik a konzervatívokra, a másik a laburistákra szava­zott); két először szavazó fia­tal egyetemista (konzervatív­ és laburista); egy tanítónő (koznervatív); egy ápolónő (konzervatív); egy színés* (liberális), egy háziasszony és egy magánvállalkozó nem akarta megmondani, melyik párt jelöltje mellé tette az X jelet. Egyöntetűen azt jósolják, hogy a konzervatívok kerül­nek ki győztesként, de nem olyan többséggel, mint azt Heath szeretné. Úgy vélik, hogy a liberálisok előretöré­se a két nagy párt iránti bi­zalom megingásának a kö­vetkezménye. Az volt az ér­zésem, hogy a Konzervatív Párt választási programja többségüknél megtette a ha­tását: az inflációért és az áremelkedésért nem annyi­ra a tory-kormányt, hanem a nemzetközi gazdasági vál­ságot és az energiahiányt okolják, és a fő problémá­nak a kormány meg a szak­szervezetek között elmérge­sedett viszonyt tartják. No­ha egytől egyig rokonszenv­­vel szóltak a liberálisokról, mint alternatíváról vagy (szükséges korrekcióról), mégis inkább a klasszikus pártok mellett nyilatkoztak, mert szerintük is „határo­zott döntésre van szükség”.­­ Nem kellene és nem is lehet egy ilyen ad hoc ankét alapján messzemenő követ­keztetéseket levonni. Vala­hogy azonban ez a kis kör­kérdés is az angolok rend­­hagyóságát igazolta számunk­ra. Churchillt akkor buktat­ták meg 1945-ben, amikor megnyerte a háborút. Wil­­sont akkor szavazták le 1970-ben, amikor általában rendben volt az ország szé­nája és a társadalmi konf­liktusok is minimálisra csök­kentek. Heath-nek most min­den európai mérce szerint „mennie kellene”. Valószínűleg éppen ezért fog maradni. MENDREI Ernő döntés napja és a bizonytalanság éjszakája ­ ,шш mw+ w MARGARIN­­EMÁJULIS KÜLÖNLEGESSÉG Kiváló minőségű kókusz, pálma és napraforgó növényi zsírokból készül A- és D-vitaminnal dúsítva • GYERMEKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK minden házba 218­1. Új kormány Etiópiában A katonaság megszállta az Addis Abeba-i repülőteret és több középületet . Hűségükről biztosítják Hailé Szelasszié császárt Hailé Szelasszié etióp csá­szár Lee Endelkacher McCo­­nent nevezte ki az etióp kor­mány új elnökévé. McCo­­nent annak idején Etiópia az ENSZ-főtitkári tisztségre jelölte. Másrészt a France­­Press hírügynökség jelentette, hogy az etióp hadsereg egységei csütörtökön megszállták az Addis Abeba-i nemzetközi repülőteret. A repülőtérre ve­zető utat katonák ellenőrzik és minden gépjárművet le­állítanak. A katonai egysé­gek az Addis Abeba-i ban­kokat és távközlési közpon­tokat is megszállták. A csá­szári palota környékén ez­zel szemben nem láthatóak katonák és a díszőrség az előírásoknak megfelelően vég­zi feladatát. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint egy katonai helikopterből csütörtökön röp­lapokat szórtak Etiópia fővá­rosára. Az etióp légierő ily módon fejezte ki rokonszen­­vét a szárazföldi egységek iránt, és harcra szólítja fel őket a „rezsim fosztogatói” ellen. A röplapok készítői azzal vádolják a kormány tagjait, hogy „évekig zaklat­ták az etióp népet”, ezzel szemben támogatásukról és hűségükről biztosítják Hailé Szelasszié etióp császárt. Az etióp kormány egyébként szerdán benyújtotta lemon­dását. . 3. oldal Szemesnek áll a világ Már az ókori római jog­tudomány hirdette, hogy a törvény nemtudásával senki sem mentheti magát. Ezzel szemben a törvények ismeretével, különösen pe­dig a paragrafusok hiá­nyosságait kihasználva so­kan jogosan jogtalan előnyhöz jutottak ... Ez utóbbiak közé tarto­zik John Murphy is, aki London Woolwich külvá­rosában egy kisebb méretű szerelőgyárat üzemeltet. A kis gyárost is érzékenyen érintette az energiakorlá­tozás, üzeme csak heti há­rom napon át dolgozhatott, amíg váratlanul nem írták ki az idő előtti parlamenti választást a szigetországra zsugorodott birodalomban. A választási törvény ki­váló ismeretében Murphy mester sietve képviselőnek jelöltette magát. Befizette a kötelező 150 font kezes­ségpénzt és a kis befekte­tést kifizetődően hasznosí­totta. Megalakította az Ipari Termelékenység Párt­ját és ennek egyetlen kép­viselőjeként a párt székhe­lyének kis gyárát nevezte ki és ily módon korlát­ban villanyáram-használat­ra nyert jogot. Harminc munkása „korteskedik”, azaz szemléltetően igazolja a képviselőjelölt politikai programját, az ipari ter­melékenységet. Hetek óta túlóráznak, mert a ver­senyfelek kiesésével a kis üzemet elhalmozzák mun­kával. Murphy aligha jut be a képviselőházba, választási hadjárata azonban annál sikeresebbnek, főleg kifi­zetődőnek bizonyult. (bor)

Next