Magyar Szó, 1974. július (31. évfolyam, 193-208. szám)
1974-07-16 / 193. szám
Kedd, 1974. július 16. MAGYAR SZÓ Mai kommentárunk Puccs a függetlenség ellen „TÖBBSZÖR VOLT az az érzésem, hogy Athénből láthatatlan kéz nyúl ki felém, s már-már elért. Ez a kéz az életemre tört” — írta a napokban Makariosz ciprusi elnök Gizikisz görög köztársasági elnöknek. Az Athénból kinyújtott kéz most, úgy látszik, elérte a ciprusi államfőt, a függetlenség, az önálló politika jelképét, és kioltotta életét. (Amikor e sorok íródnak, hivatalosan még nem erősítették meg az érsek halálának hírét.) Makariosz elnöknek viharos és fordulatokban bővelkedő pályafutása során nemegyszer kellett szembenéznie az életét fenyegető veszélyekkel. Mindannyiszor a szigetország függetlensége és önálló politikája is veszélyben forgott. Nemrégiben a terror, az úgynevezett EOKA-2, szélsőjobboldali szervezet terrorcselekményei jelentették ezt a veszélyt, fenyegették az elnök életét és a sziget békéjét. Néhány héttel ezelőtt Ciprus nagyvárosaiban tiltakozó népgyűléseken ítélték el a terrort, s a nikéziai nagygyűlésen maga az elnök mondott beszédet. — Eljöttem közétek — mondta —, hogy csatlakozzak tiltakozásotokhoz, hogy osztozzak aggodalmatokban az aljas gyilkosságok miatt, gyászotokban a meggyilkoltak fölött, akik a felelőtlen gyilkosok, a gonosztevők szervezetének, az EOKA- nek áldozatául estek. Ezt megelőzően a püspökök mozgalma próbálta megbuktatni az érsek-elnököt, azzal az átlátszó érveléssel, hogy egyházi és világi tisztsége nem egyeztethető össze egymással. Miután ezek a próbálkozások megtörtek a ciprusi nép egységén és ellenálásán, erősebb fegyvert, a katonatisztek puccsát kellett bevetni. Évek óta folyik a hajsza Makariosz ellen, mert el nem kötelezett külpolitikája és demokratikus belpolitikája mindig szálka volt a befolyásos nyugati körök szemében, de különösen 1967 óta, amióta Görögországban katonai diktatúra van. Az athéni katonatisztek mindig számíthattak a befolyásos nyugati körök támogatására, valahányszor hajszát indítottak Ciprus önálló politikája ellen. Elsősorban az hangolta őket Makariosz ellen, hogy Jugoszlávia mellett Ciprus volt az egyetlen európai ország, amely kezdettől fogva részt vett az el nem kötelezettek mozgalmában. Valahányszor megnövekedett a Földközitenger szerepe a különféle katonai stratégiai elképzelésekben, mindannyiszor megnövekedett a NATO nyomása is Ciprusra, hogy rákényszerítse az el nem kötelezett politika feladására, és Ciprust a NATO támaszpontjává tegye. Amikor a Közel-Keleten háborús feszültség volt, akkor ezzel indokolták az el nem kötelezett politika feladásának szükségességét, most pedig, hogy a Közel-Keleten viszonylagos béke van, azzal, hogy a bonyolult erőviszonyok között, amikor még tart a birkózás, a NATO számára fontos, hogy birtokolja ezt a kulcspozíciót elfoglaló szigetet. NEM VITÁS, hogy ugyanilyen szálka volt az athéni diktátorok és a mögöttük álló nyugati jobboldal szemében Makariosz és a ciprusi kormány haladó belpolitikája is. A görög diktatúra, amely az ország határain belül elfojtott minden szabad véleménynyilvánítást, s véres terrorral sújtott le minden „kommunistagyanús” erőre az országban, nem tudott belenyugodni, hogy a görög partok közelében megszólalt egy őszinte, haladó görög hang, a ciprusi progresszív erők hangja. Nem tudott belenyugodni, hogy Cipruson nemcsak legálisan működik, hanem igen erős — az ötventagú tanácsban kilenc képviselővel rendelkezik — az AKEL, a Ciprusi Kommunista Párt, még kevésbé abba, hogy a ciprusi görög lapok bírálják az athéni diktatúrát. Ahogy múltak a hónapok, úgy vált mind nyilvánvalóbbá, hogy előbb-utóbb törésre kerül a dolog Ciprus és a görög tábornokok között. A kenyértörlést Makariosz csak meggyorsította azzal, hogy felszólította Athént, rendelje vissza a ciprusi nemzetőrségben parancsnoki posztot tartó 650 görögországi tisztet. Felismerte ugyanis, hogy amíg ezeknek a tiszteknek a kezében van a sziget fegyveres ereje, addig állandó veszély fenyegeti az ország függetlenségét, sőt addig nem tudnak leszámolni a szélsőjobboldali terrorral sem. Erre a követelésre volt a válasz, hogy a görögországi tisztek puccsot hajtottak végre, és magukhoz ragadták a hatalmat. Tettük következményei nyilvánvalóak: a békés szigeten ismét beköszönt a nyugtalanság. Bizonyára fellángol majd a harc a Makarioszt megdöntő erők hívei meg ellenségei között,é s minden valószínűség szerint ismét feszültség, esetleg ellenségeskedés támad a Cipruson élő görögök és törökök között. A bonyodalmakat súlyosbítja majd, hogy Törökország nem nézheti tétlenül a neki nem megfelelő változást, és valószínűleg ismét feszültség jön létre Törökország és Görögország között. A ciprusi helyzetből eredő nemzetközi bonyodalmakat csak találgatjuk, de nem vitás, hogy a világhelyzetre nem maradhat következmény nélkül az el nem kötelezettség mozgalma egyik neves képviselőjének meggyilkolása, egy független és önálló politikát folytató ország elleni nyílt összeesküvés. BÁLINT István I Államcsíny Cipruson (Folytatás az 1. oldalról) Nikéziában harcok folynak a puccsisták és Makariosz hívei között. Az ankarai körökben emlékeztetnek arra, hogy a napokban tették közzé Makariosz elnök levelét, amelyet a görög kormányhoz küldött, s amelyben felszólította, hogy szüntesse meg a Ciprus elleni erők támogatását, mert különben súlyos vérengzésre kerülhet sor. Az ENSZ-csapatok nem avatkoznak be Jurma Pulinen, az ENSZ békefenntartó erőinek finn nemzetiségű parancsnoka, Ciprusról küldött táviratában közölte, hogy az ENSZ- alakulatok nem avatkoznak be az eseményekbe, és hogy a ciprusi törökök is ígéretet tettek, hogy nem lépnek közbe. Hangsúlyozta, hogy nincsenek megbízható információi Makariosz elnök sorsából, de valószínűnektartja, hogy megölték. A ciprusi események visszhangja Megdöbbenés és aggodalom Európa-szerte Az arab világban az el nem kötelezett politikát ért súlyos csapásnak tekintik Makariosz megbuktatását A ciprusi események — a Tanjug jelentése szerint — nagy aggodalmat keltettek Moszkvában, hivatalos kommentárok azonban még nincsenek. A külföldi megfigyelők tekintetbe veszik a fokozottabb szovjet érdeklődést a Földközi-tenger keleti térsége, s különösen a ciprusi helyzet iránt, mivel a sziget rendkívül fontos katonai stratégiai és politikai tényezője az erőegyensúlynak a világ e részében. A szovjet kormány az elmúlt évek során több ízben is teljes támogatásáról biztosította Ciprust el nem kötelezett politikájában, elítélve egyben az EOKA törekvését, hogy a szigetországot Görögországhoz csatolja és felossza. A Pravda hétfői számában az eseményeket megelőzve figyelmeztetett a ciprusi államcsíny veszélyére. Az újság ugyancsak figyelmeztetett Makariosz elnök és a ciprusi állam „belső és külső” ellenségeinek tevékenységére. Az ellenségek között említette a NATO-t. Moszkva számára fontos tényező, hogy Ciprus közel van a Szovjetunióhoz. Egyelőre nem tudni, hogy a ciprusi események milyen mértékben befolyásolják a szovjet—amerikai viszont. A Le Monde vezércikke Párizsban egyelőre nem foglaltak hivatalosan állást a ciprusi államcsínnyel kapcsolatban. Ennek ellenére nagy aggodalommal figyelik az eseményeket. Már napokkal ezelőtt figyelmeztetések hangzottak el, hogy veszélyes mértékben nő a feszültség Nikozia és Athén, valamint Athén és Ankara között. A Le Monde a napokban vezércikkben foglalkozott a helyzettel, rámutatva, hogy egy új ciprusi válság fokozná a feszültséget a Földközi-tenger keleti részében. A puccs az athéni fasiszta rezsim műve — vélik az olasz kommunisták Olaszország demokratikus közvéleménye nagy felháborodással értesült a ciprusi elnök megbuktatásáról és meggyilkolásáról. Az olasz külügyminisztérium még nem foglalt állást, noha ismeretes, hogy az utóbbi időben feszült a viszony Róma és Athén között. Az Olasz EP képviselői a parlamentben kérdést intéztek a kormányhoz, hogy milyen álláspontra helyezkedik a ciprusi államcsínynyel szemben, amelyet „az athéni fasiszta rezsimhez közel álló erők hajtottak végre”. Az olasz kommunisták kérték, hogy a kormány fejezze ki az olasz nép felháborodását a baráti ciprusi nép szabadsága és függetlensége ellen elkövetett öszszeesküvés miatt. Az államcsíny veszélyezteti a mediterrán térség biztonságát A tragikus ciprusi események nagy visszhangot keltettek arab politikai körökben. Politikai körökben rámutatnak azokra a súlyos következményekre, amelyeket ez az esemény okozhat. Az arab közvéleményben nagyra becsülték Makariosz elnököt. Külön figyelmeztetnek azokra a veszélyekre, amelyek ezután következhetnek, és az államcsínyt olyan összeesküvésnek minősítik, amely a térség stabilitása ellen és azon törekvés ellen irányul, hogy politikai módszerekkel oldják meg a térség problémáit. Az arab világot külön aggasztja a reakciós és konzervatív erők előretörése e térségben. A ciprusi eseményeket, az el nem kötelezett politikáit ért súlyos csapásnak tekintik. Rámutatnak, hogy Makariosz elnök következetes volt el nem kötelezett politikájában, és ezzel nemcsak a ciprusi nép, hanem az egész térség népe törekvéseit fejezte ki. Szadat fogadta az amerikai pénzügyminisztert Az USA hajlandó maximálisan hozzájárulni Egyiptom gazdasági programjának megvalósításához Kairóból jelenti a Reuter. Anvar el Szadat egyiptomi elnök hétfőn Alexandriában fogadta William Simon amerikai pénzügyminisztert, és az Egyiptomnak nyújtandó amerikai gazdasági segélyről tárgyalt vele. A találkozó után Szadat elnök újságírók előtt kijelentette, hogy teljesen egyetértettek az összes megtárgyalt kérdésekben. Szadat és Simon tárgyalásain jelen volt Abdel Aziz Hegazi, az egyiptomi elnök első helyettese és más magas rangú egyiptomi személyiségek, valamint William Simon amerikai miniszter kíséretének tagjai. Az amerikai pénzügyminiszter egyiptomi tartózkodása alatt megbeszéléseket folytat másegyiptomi állami és gazdasági funkcionáriusokkal is, majd kedden folytatja útját Kuvaitba és Szaúd- Arábiába. A MENA jelentette, hogy Szadat egyiptomi elnök hétfőn Alexandriában fogadta dr. Aszraf Gorbalt, Egyiptom washingtoni nagykövetét az USA-ba való elutazása előtt. A Tanjug kairói jelentése szerint Egyiptom a legnagyobb figyelmet fordítja a háború utáni újjáépítésre, és ehhez 3,3 milliárd dollárra van szüksége. Az Egyesült Államok hajlandó folyósítani Egyiptomnak ezt az összeget. A kairói újságok az amerikai pénzügyminiszter látogatása kapcsán foglalkoznak ezzel a témával. Különösen a Szuezi-csatorna mentén levő ipari létesítmények szenvedtek nagy károkat a háborúban. Egyiptom mindeddig nem tudta pótolni a hatalmas károkat, mivel nem volt elegendő pénze hozzá. A legfontosabb feladat, az üzemek helyreállítása mellett, Port Said és Szuez kikötőjének bővítése, valamint a Szuezi-csatorna megnyitása. E két feladat után következik az iparosítási és a mezőgazdasági fejlesztési program teljesítése. Ezek azok a területek, amelyeken Egyiptom nagy szerepet szán az amerikai tőkének. A Palesztinai mozgalom három feltételt szab Husszeinnak A Palesztinai Felszabadítási Szervezet három feltételt szabott a Husszein jordániai királlyal való kibékülés elé — írják a Bejrútban megjelenő palesztin újságok. Jordániának el kell ismernie a Felszabadítási Szervezetet mint a Palesztinai nép egyedüli képviselőjét, kötelezettséget kell vállalnia, hogy engedélyezi a palesztin kommandók Izrael elleni tevékenységét Jordánia területén, és Jordánia előzetesen egyezzen bele a független palesztin állam megalakításában a Jordán folyó nyugati partján és a gázai övezetben, amelyet Izrael megszállt. Politikai megfigyelők szerint ezek a feltételek elfogadhatatlanok Husszein király számára, de feltételezik, hogy a felszabadítási mozgalom idővel mérsékeltebb álláspontra helyezkedik. Egy brit aknaszedő végighajózott a Szuezicsatornán A brit véderőminisztérium bejelentette, hogy vasárnap első ízben történt meg az 1967-es háború óta, hogy egy brit hajó végighajózott a Szuezi-csatorna egész hoszszán. A 360 tonnás Maxton aknaszedő vasárnap érkezett Szuez kikötőjébe Iszmailijából. A csatornán hajózva három helyen csak a legnagyobb óvatossággal tudták kikerülni az elsüllyedt hajók roncsait. Egy másik jelentés szerint, egy brit búvár megsebesült a Szuezi-csatornán, amikor ki akart emelni a vízből egy aknát. Makariosz életútja Makariosz érsek 1913. augusztus 13-án született a ciprusi Ano Panala faluban, szegény földművescsalád gyermekeként. Eredeti neve Mihael Hrisztodulu Muszku. Gyermekként került a Kiko kolostorba, ott fejezte be az általános iskolát. Gimnáziumba Nikoziában járt, Athénban végezte el a teológiai kart, s 1942-ben szerzett oklevelet. ■ A második világháború idején az ellenállási mozgatlomban harcolt Görögország német megszállói ellen. A háború után lelkész lett. 1946-ban ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott, és a Bostoni Egyetemen két éven át teológiát és szociológiát tanult, majd Ciprus szigetén püspökséget kapott. Megérkezve hazájában, megszervezte az ellenállási mozgalmat. Híve volt az enozisznak, Ciprus és Görögország egyesülésének, történjen az akár népszavazás útján, akár illegálisan. 1950-ben megtartották a népszavazást, és Ciprus lakossága a Görögországhoz való csatlakozás mellett döntött. Makariosz 1951-ben a ciprusi görögkeleti egyház vezetője lett. Ellátogatott Nagy-Britanniába, hogy ismertesse Ciprus helyzetét, ugyanakkor követelte, hogy a ciprusi kérdést tűzzék az ENSZ-közgyűlés napirendjére. Amikor a ciprusiak és a brit gyarmati hatóságok viszonya annyira kiéleződött, hogy küszöbönállt az általános ciprusi felkelés, Makarioszt 1956 tavaszán a brit hatóságok a Seychelles-szigetekre száműzték. 1957 április végén kiengedték a börtönből, de nem engedélyezték számára a Ciprusra való visszatérést, ezért ideiglenesen Athében telepedett le. 1957 őszén felkereste az Egyesült Államokat, hogy az ottani közvéleményt meggyőzze Ciprus függetlenítésének szükségességéről. Makariosz érsek 1959-ben részt vett a londoni konferencia munkájában, ahol megállapodtak, hogy létrehozzák a Ciprusi Köztársaságot. 1960. augusztus 15-én éjfélkor kikiáltották a köztársaságot, és első elnökévé Makarioszt választották meg. Később újraválasztották erre a tisztségre. Államfőként azon fáradozott, hogy a feltételes függetlenséget, amelyet a londoni és a zürichi szerződésekkel határoztak meg, a szigetország teljes szuverenitásává változtassa. Ebben a fáradozásában sok akadállyal kellett megküzdenie, amelyet elsősorban Görögország támasztott, valamint az ország gyarmati múltja következményeivel. Számos viszály volt Törökországgal is a szigeten élő török kisebbség helyzete miatt. Makariosz elnök beleegyezett az ENSZ békefenntartó erőinek ciprusi állomásozásába. Ezek a csapatok éveken át a békéltető szerepét töltötték be a szigeten. A ciprusi nép vagy vezetője az államiság és a függetlenség megőrzésének zálogát az el nem kötelezett politikához való hűségben látta. Államfőként részt vett az el nem kötelezett országok belgrádi, kairói és lusakai csúcsértekezletén. Nemzetközi lexikon Ciprus szigetén, amely a Földközi-tenger keleti térségében, Törökország partjaitól száz-egynéhány kilométerre délre fekszik, 640 000 ember él, s közülük 523 000-en görög, 116 000-en pedig török nemzetiségűek. Killencezernyolcszázhuszonnyolc négyzetkilométeres területével Ciprus a legnagyobb földközi-tengeri sziget. Fővárosának, Nikaziának 118 000 lakosa van. A ciprusi hadsereget a 12 000 katonát számláló nemzeti gárda képezi, amelynek éden görögországi tiszteik állnak. A rendőrség 3000 tagot számlál, továbbá a szigetországban tartózkodik a görög hadsereg 950 katonája, a török kisebbség jogainak biztosítása végett pedig 1500 főnyi török rendőrségi egységeket és 8000 főből álló katonaságot, hoztak létre. 1964 óta a szigeten 2350 ENSZ-katona állomásozik Nagy-Britannia két katonai támaszpontot tart a sziget területén. 1570-től 1878-ig Ciprus török fennhatóság alatt volt, ezt követően pedig az angol—török egyezmény értelmében Nagy- Britannia igazgatása alá került. 1925-től 1960. augusztus 16-áig Ciprus Nagy-Britannia koronagyarmata volt, majd a brit —görög—töreik tárgyalások eredményeként elnyerte függetlenségét. A lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozik. A szigeországban jelentős réz- és vas erőtartalékokat is feltártak. Idegenforgalma most van kibontakozóban. Az ipari termelés évente körülbelül 8 százalékkal növekszik. CIPRUS 3. oldal