Magyar Szó, 1975. április (32. évfolyam, 104-117. szám)
1975-04-16 / 104. szám
2. oldal Széthúzás a partnerek között Kormányválság Finnországban Kekkonen elégedetlen a kabinet munkájával • Parlamenti választások a biztonsági értekezlet után? Helsinkiből jelenti a Tanjug. Kalevi Sorsa finn miniszterelnök kormánya a két koalíciós párt közti nézeteltérések miatt válságba került. Az újságok és a beavatott politikai körök úgy vélik, hogy ez a legsúlyosabb kormányválság az ■utóbbi két és fél év alatt. A koalíciós kormányban kulcspozíciókat tartó szociáldemokraták és centrumpártiak a regionális fejlesztési tervjavaslat miatt kerültek szembe egymással. Hírmagyarázók azonban úgy vélik, hogy az ország fejlődését érintő sokkal fontosabb kérdésekről van szó. A finn miniszterelnök tájékoztatta Kekkonen köztársasági elnököt a kormány válságáról. Kalevi Sorsa véleménye szerint a kormányban levő szociáldemokraták és centrumpártiak nézeteltérése „komolyan veszélyezteti a kormány egységét és kérdésessé teszi eredményes munkáját”. A helyzet ismerői úgy vélik, hogy a két legfontosabb koalíciós partner szembekerülése a kormány bukásához vezethet. A finn politikai körök véleménye szerint Sorsa kormánya aligha marad sokáig hatalmon, és a jelek szerint legkésőbb őszig parlamenti választásokat tartanak. Egyesek szerint a választásokat már a nyáron is megtarthatnák, de a finnek szeretnék, ha a küszöbönálló európai biztonsági és együttműködési csúcsértekezlet idején — amely Helsinkiben ül össze — az eddigi kormány lenne hatalmon. A finn újságok azt írják, hogy Kekkemen elnök a múlt héten levelet intézett a koalíciós pártokhoz, és elégedetlenségét fejezte ki a kormány munkája miatt. Szövetségesek torzsalkodása Törökországnak nemcsak az amerikai fegyverek jók Demirel miniszterelnök az embargóról, határviszályról és Ciprusról Süleyman Demirel török miniszterelnök a Törökországnak nyújtott katonai támogatás megszüntetése miatt ellenségesnek minősítette az USA magatartását. — Ha az amerikai kongresszus nem oldja fel a fegyverszállítási tilalmat, a török kormánynak intézkedéseket kell tennie védelmi rendszere érdekében — mondta Demirel a Hürriyet című újságnak adott nyilatkozatában. A török miniszterelnök hozzátette, hogy országa más módot fog találni a védelméhez szükséges katonai felszerelés és fegyverek beszerzésére, ha az USA továbbra is ragaszkodik a fegyverszállítási tilalomhoz.. Ami a Görögország iránti viszonyt illeti, a török mi- niszterelnök elégedetlenségét fejezte ki a görög felségvizek határának 12 mérföldre való kiterjesztése miatt, s kijelentette, hogy „a kész tényekre Törökország is kész tényekkel fog válaszolni”. Véleménye szerint Ciprus felosztása és föderális berendezése az egyetlen megoldás, és Törökország „nem fog lemondani jogairól”. A Hürriyet című újság Derrrirel nyilatkozatából erélyesebb török külpolitika kibontakozására következtet. 45 millió dollárt ér Jugoszlávok utat építenek Szudánban Három év alatt kétszázhúsz kilométert A belgrádi Partizanski Put fontos üzletkötése Belgrádból jelenti a Tanjug. A Partizanski Put nevű belgrádi építővállalat megállapodást írt alá a szudáni út- és hídépítési korporáció képviselőivel egy Gedaref és Kassala várossal összekötő autóút építéséről. A két város közötti 220 kilométer hosszú autóút egyik szakasza lesz a fővárost, Khartúmot Port Sudan vörös-tengeri kkötővárossal összekötő útvonainak. A munkálatok értéke körülbelül 45 millió dollár. A belgrádi építőipari vállalat kötelezte magát, hogy az autóút építését 36 hónap alatt elvégzi. Ez eddig a legnagyobb vállalkozás, amelyre jugoszláv vállalat megbízatást kapott Szudánban. A Partizanski Put korábban Líbiában, és Zambiában épített, utat. A Gedaref és Kassala közötti autóút építésére három nyugat-európai — egy brit, egy olasz—svájci és egy nyugatnémet — építőipari vállalat is pályázott, a szudáni illetékesek választása mégis a belgrádi vállalatra esett, mivel ő kínálta a legkedvezőbb feltételeket. A Partizanski Put útépítő vállalat képviselőinek véleménye szerint semmi okunk kételkedni abban, hogy a munkálatok idejében befejeződnek, ez is öregbíteni fogja a jugoszláv vállalatok tekintélyét, s valószínűleg újabb alkalom kínálkozik majd arra, hogy részt vegyünk e baráti afrikai ország fejlesztési terveinek megvalósításában. Annál is inkább, mert Szudánnak minden feltétele megvan a mezőgazdaság, a hányaiipar és ipar fejlesztésére. Kizsákmányolás miatt mozgolódik a kenyai munkásság A szakszervezet általános sztrájkot helyezett kilátásba . A drágulásnak nemcsak az infláció az oka több mint félmillió kenyai munkás általános sztrájkba lép, ha a kormány nem változtat bérpolitikáján. Közölte: felhívást intéztek az ország dolgozóihoz, hogy „álljanak készen minden eshetőségre”. Mielőtt azonban a szakszervezet általános sztrájkra szólítaná fel a munkásokat, akormány világos válaszát várja. A szakszervezet egyebek között térítményt követel a kormánytól a növekvő létfenntartási költségekre és a legkisebb bér szintjének megállapítását. Egyébként a COTA és a kormány egyetért abban, hogy az utóbbi néhány hónap alatt 30 százalékkal növekedtek a létfenntartási költségek, s a dolgozók fizetésük több mint felét élelemre költik. A kormány a helyzetet az inflációval magyarázza, ezzel szemben a szakszervezetek azt állítják, hogy a drágulásért nem kis felelősség terheli az uralkodó osztályt. A COTU szóban forgó vezető személyisége kijelentette, hogy a kenyai szakszervezet „nem akarja megingatni az ország gazdasági egyensúlyát, de kötelességének érzi védelmezni a munkások érdekeit”. Egyébként szembeötlő az országban a társadalmi viszonyok általános kiéleződése, s mind az egyetemeken, mind a parlamentben feszült a légkör. A kormány mindeddig sztrájktilalommal keresett megoldást, most azonban kérdéses, hogy használna-e egy ilyen rendelet. Dzsuma Boj, a kenyai szakszervezetek (COTU) tisztségviselője kijelentette, hogy Budapest: összeült a Duna bizottság Budapestről jelenti a Tanjug. A magyar fővárosban megkezdődött a Duna Bizottság rendes évi értekezlete, amelyen a tagországok képviselőin kívül számos nemzetközi szervezet, például az ENSZ európai gazdasági bizottsága, a KGST, a Nemzetközi Távközlési Unió stb. küldöttei is részt vesznek. Az ülésszakon a Duna Bizottság foglalkozik a folyam hajózás szabályozását érintő kérdésekkel. Jugoszlávia küldöttségét Vasa Milovanovic, a Szövetségi Külügyi Titkárság nagykövete vezeti. MAGYAR SZÓ Szerda, 1975. április 16. Ismét merényletek Olaszországban A „fekete hullám” politikai hóneve Terrorcselekmények a fasizmus feletti győzelem évfordulójának előestéjén A Tanjug tudósítójának levele Pioma, április A legutóbbi hétvégén az olaszokat újra izgalomba hozták a merénylők. Vasárnapra virradóra a Firenze és Róma között közlekedő gyorsvonat csak szerencsés véletlen folytán kerülte el a katasztrófát. A terroristák Valdarano helység közelében, az Arno folyó meredek partján egy kanyarban aknát helyeztek el. A merénylők szándéka nyilvánvaló: az 1500 utast szállító szerelvényt a szakadékba akarták siklatni. A robbanás egy méteren felszakította a sínt, a vonat megrongálódott, a mozdonyvezető megsebesült, de a szerelvény szerencsére nem siklott ki, s így végső soron minden jól végződött. Ugyanazon az éjszakán a csendőrök névtelen feljelentés alapján, az Ancona tartományi kommunista kormány épülete előtt 4,5 kilogramm robbanóanyagot találtak. Genovában a vizsgálóbíró elrendelte két újfasiszta letartóztatását, mert bizonyítékai vannak rá, hogy két évvel ezelőtt részt vettek egy vasúti merényletben. Mindezek az események árnyékot vetnek a feketeingesek fölötti győzelem évfordulójának megünneplésére. Nagyon sok olasz felteszi a kérdést, hogyan ölthet Цуеп méreteket a fasiszta mozgalom 30 évvel a veresége után. Az Il Giorno című, nagy példányszámú milánói napilap a napokban körkérdést intézett olvasóihoz: Milyen célokat szolgált az olasz ellenállási mozgalom? A lap szerint azért kell megválaszolni a kérdést, hogy a felszabadulási ünnepség ne váljon üres ceremóniává. Gaetano Arte szocialista szenátor véleménye szerint a fasizmus elleni harc egy demokratikus társadalom kiépítését tartotta szem előtt. Szerinte a partizánmozgalom az erős munkásosztálylyal rendelkező északon indult meg, s később átterjedt más vidékekre. Az ország lakosságának szilárd elhatározását tükrözte a monarchia sorsáról döntő népszavazás is, amelyena tömegek a köztársaság bevezetése mellett szálltak síkra. A szenátor szavait támasztja alá a legtöbb megkérdezett olasz. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a köztársaság szelleme sokkal erősebb, mint a forrongó politikai helyzetből következik. Minden kétséget kizáróan állíthatjuk: a legtöbb olasz ember antifasiszta érzelmű, s ezt bizonyítja a tömeges baloldal és a szakszervezeti mozgalom is. A hatalmon levő Kereszténydemokrata Párt szintén az antifasizmust tartja ideológiája alapjának. Ezek után joggal feltehetjük a kérdést, mi képezi a terrorhullám, a politikai merényletek alapját, amelyek végső célja a köztársaság megdöntése, a hatalom megkaparíntása. Hivatalosan azt állítják, hogy a felforgató elemek kapcsolatban vannak az ország egyes erős politikai és gazdasági körein kívül a külfölddel is, például Spanyolországgal. Az utóbbi öt év alatt, amióta újra lábra kapott a „fekete mozgalom”, 2134 merényletet hajtottak végre. A fő bűnösök közül még senkit sem ítéltek el. Még mindig nem fejeződött be az 1969. december 12-én végrehajtott véres tett elkövetőinek a pere sem, akik, mint ismeretes, a milánói mezőgazdasági bankban bombát helyeztek el, s megöltek vele 16 ártatlan embert. Először a monarchistákat vádolták, később a neofasisztákat, most pedig azt állítják, hogy nem tudni, hova is tartoznak a merénylők. A bűnper Milánóban kezdődött, Catan záróban folytatódott, később elnapolták, s nem sok kilátás van rá, hogy hamarosan folytatják. Hivatalosan a merénylők ismeretlenek, de az egész nemzet tudja, hogy kicsodák. A legbefolyásosabb személyek sem leplezik őket. Moro miniszterelnök a télen kijelentette, hogy a terroristák „elsősorban fasiszták, jóllehet, vannak köztük baloldaliak is, akikről az igazi baloldal azt állítja, hogy a jobboldal fizetett provokátorai”. A másik kérdés, hogy a merényletsorozat miért éppen öt évvel ezelőtt kezdődött, miért nem korábban? A legkézenfekvőbb magyarázat az, hogy akkor távolodott el a legjobban a hivatalos Róma a néptömegektől. Az országban 1968-ban végigsöpört sztrájkhullámra nincs példa Olaszország háború utáni történelmében. A tömegek gyökeres reformokat követeltek. A kormány a belső megoszlás és ellentétek miatt nem volt képes olyan nagyobb változtatásokra, amelyek érintették volna a burzsoáziát. Úgy tűnik, egyesek meg vannak győződve arról, hogy merenyie lekkel, Domoaianid vassal meg xenet teremmem a neun.ci.et, el lenet nyugatiatni azokat, akik a regnitarortban követelne a reformvallozásokat, ugyanakkor figyelmeztetni акагЈак a lakosságot a júniusi választások előtt, hogy „nem treiamnait a kommunizmus elleni küzdelemben’. Az egesz egy olyan politikai kártyapartira értekeztet, ahol a terrorizmus, a megfelemlítes, a neofasizmus a legfontosabb utokártyák köze tartozik egyes csoportok privuegiumának megőrzeseben. Rade VUKCEVIC Bonni nagykövetünk Annemarie Rengernél Bonnból jelenti a Tanjug. Budimir Loncar, a JSZSZK bonni nagykövete, kedden meglátogatta Annemarie Rengert, a Bundestag elnökét, és hosszabb beszélgetést folytatott vele a két ország parlamentjének együttműködéséről, valamint a parlamenti küldöttségek kölcsönös látogatásáról. Annemarie Renger utalt rá, hogy a bonni parlament képviselői érdeklődést tanúsítanak a Szövetségi Képviselőház küldötteivel való kapcsolatok és véleménycsere iránt. Gazdasági válság Nyugaton Cikkek a világsajtóból (6) Martine breton parasztasszony a család költségvetéséről beszél: — Férjemmel öt hektár földünk van és öt hektárt kérlünk hozzá. Tizenhét tehenünk van. A különféle termelési költségekre, hiteltörlesztésre, állatorvosra, üzemanyagra, műtrágyára éppen aznyi megy el, amennyi a jövedelmünk. Nem tudom, hogyan lehet ezt tovább csinálni. Eltűnő gazdaságok Sokan abbahagyják, nem tudják tovább csinálni. A városba özönlés folytatódik. Gaston Plissonniere, az FKP titkára adatokat közöl: — A parasztok az aktív lakosság 12 százalékát teszik ki. 1954-ben ez az arány még 25 százalékos volt. Az agrárpolitika a kis- és középparasztok rovására alakul. Tizenöt év alatt 800 000 kis- és középgazdaság tűnt el. Számuk 1956-ban 2 millió 284 ezer volt, most nem éri el a másfél milliót sem. Az aktív mezőgazdasági lakosság négymillió főre csökkent, és ha nem következik be változás, akkor 1985-re további 5-600 ezer paraszt gazdaságot számolnak fel. Változásért tüntetők a Bourbon-palota előtt; parlamenti képviselők adatai; országaira szórt gyümölcstornák, eladatlan készletek; a sarthe-i gazda, a breton parasztasszony összeomló családi költségvetése; az infláció áldozatai, tönkrement parasztcsaládok százezrei — önmagukban csak mozaikkockák. De kialakul belőlük Franciaország egyik legsúlyosabb nemzeti problémájának drámai képe. Dörömböl a petrodollár Az olajárak emelkedése következtében felduzzadt hatalmas arab valutatartalékok ismét előtérbe állították az Egyesült Államokban a külföldről érkező beruházások kérdését. Igaz, jelenleg nem kell attól tartania az amerikai tőkének, hogy az olajtermelő arab államok közvetlen tőkebefektetéseikkel elárasztják az USA-t, de hosszabb távon nem kizárt ez a lehetőség. Egyelőre csak az amerikai részvény- és kötvénypiacon jelentek meg a petrodollárok, termelőüzem létesítésére, vagy akár cégfelvásárlásra mindeddig nem került sor. Annál inkább növekszik a japán és elsősorban a nyugat-európai tőke szerepe az USA gazdasági életében. A szenátus pénzügyi bizottsága nemrég foglalkozott a külföldi tőke szerepével annak kapcsán, hogy — a Financial Times szavaival élve — küszöbön áll az „arab pénz”, a petrodollár inváziója. (Folytatjuk) Készülődés a jövőre Megkezdődött az ENSZ európai gazdasági bizottságának 30. ülésszaka Genfből jelenti a Tanjug. Tegnap megkezdődött Genfben az ENSZ európai gazdasági bizottságának 30. ülésszaka. A tanácskozás legfontosabb témája a bizottság szerepe az európai biztonsági és együttműködési értekezlet nyomán. Dr. Janez Stanovnik, a bizottság végrehajtó titkára, jelentést terjesztett a küldöttek elé. Dr. Stanovnik hangsúlyozta beszámolójában, hogy az ENSZ európai gazdasági bizottságának tevékenysége új tartalmat kapna, ha segítené a gazdasági realitás kibontakozását, valamint ha hozzájárulna az európai biztonsági és együttműködési értekezlet céljainak eléréséhez. A bizottság energetikai kérdésekkel is foglalkozik. A beszámoló energiatakarékosságot és az erőforrások célszerű kihasználását indítványozza.